Pánikba zuhant a Pentagon!

Új fejlesztésű kínai drón jelent meg a palettán. A radarok számára teljességgel láthatatlan eszköz.

Mint ismert, eddig a műfaj eléggé kétes és eltúlzott hírnevű legjelesebbjének az amerikai RQ-4 Global Hawk számított. Ami 30 órán át képes a levegőben maradni, körülbelül 18 kilométer magasságban.

A maga turbófeltöltős, 31,4 kN tolóerős motorjával, és képes akár 900 kilogramm hasznos terhelésre. Saját felszállási tömegével 15 tonna. A szerkezet hossza 13,3 méter, a szárnyfesztávolság 35 méter.

Most viszont buki van az első helyről. A Global Hawk hirtelen elvesztette a fölényét: a legutóbbi tesztek során a kínaiak egy pilóta nélküli légi járművet mutattak be, amely 25 kilométeres magasságban működik.

Egészen mostanáig ez nem volt lehetséges a nehéz üzemi körülmények miatt.Például az alacsony léghőmérséklet és légköri nyomás gátló tényező volt. Ez a magasság még a legtöbb repülőgép számára sem elérhető, nem is beszélve a dronokról.

Így volt ez egészen októberig. Akkor két kínai drónt küldtek fel 10-25 kilométeres tengerszint feletti magasságba Kína Belső-Mongólia kínai tartományában. A készülékek kb. denevér méretűek voltak, és az egyes drónok súlya körülbelül 500 gramm volt.

A ketyeréket a földről távirányítóval reptették ide-oda a földről. Azok pedig minden beérkezett adatot valós időben küldtek a földi működtetőnek. A készülékeket szenzorok seregeivel látták el, beleértve az elektromágneses sugárzást érzékelőkkel is.

A parányi méret és tömeg, valamint a repülés magas magassága miatt ezek a holmik nem láthatók a radarokon.

A kínai hadsereg tervei között szerepel több tucat ilyen eszköz, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy hírszerzési információt gyűjtsünk. Ez az a hír, ami komolyan aggasztja a Pentagont!

Jah! Még valami! Az amerikai RQ-4 Global Hawk előállítási költsége több millió dollár.

A kínai UAV kb. 100 dollárba ha kerül. Ócó!

 

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

Parányok rejtélye a nagy Urálban

300 ezer éves rugó az Urál szomszédságában

Eltűnt, fejlett civilizáció nyomai?

A régészek értetlenül álltak a lelet felett, hiszen nagyon fejlett technológiát igényelt volna az előállításuk.

Ősi nanotechnológia? Elég hihetetlennek hangzik, de akár igaz is lehet. 1991-ben ugyanis különös oopart tárgyakra bukkantak üledékrétegek közt vizsgálódva az Uralt és környékét kutató régészek.

Oopartnak nevezzük az olyan leleteket, melyek valamilyen szempontból, vagy épp semmilyen szempontból nem illenek abba a környezetbe, illetve korba, melyeket vizsgálati eredmények alapján nekik feltételeznek.Több dolog sem stimmelAz Uralnál talált leletek esetében halmozottan igaz, hogy oopart leletekről beszélhetünk, de legfőképp a méretük és alakjuk az, ami gondolkodóba ejtette a tudósokat.

Koruk 20 ezer évestől 318 ezer évesig terjed, formájuk mégis orsós, illetve spirálos, rugó forma. Óhatatlanul felmerül a kérdés, mégis mire használhatták ezeket több tíz- vagy több százezer éve, és ha használták is, hogyan jöttek rá a forma adta lehetőségekre, ha egyáltalán a tűz használata is csak 400 ezer évvel ezelőttre tehető?

A leletek mérete is döbbenetesen kicsi, 2,8 mikron méretűig terjed. A legnagyobb darabok 3 centisek. A 2,8 mikronos méret meglehetősen furcsa, hiszen ilyen apró tárgy megalkotásához a készítőknek ismernie kellett volna a modern nanotechnológiát. Viszonyításképp – egy hajszál 100 mikron szélességű.

Anyagukat tekintve a spirálok rézből, molibdénből illetve volfrámból készültek. A nagyobbak rendszerint rézből, a kisebbek az utóbbi két anyag egyikéből, vagy azok ötvözetéből állnak.

Egy fejlett civilizáció lehetősége

A nanotechnológia ismerete magas szintű matematikai tudást követel meg, ráadásul a leletek formájuk részleteiben követik az aranymetszés szabályait, ami ugyancsak ezt feltételezné. De hogyan rendelkezhetett volna a több százezer évvel ezelőtt élt ember ilyen komoly matematikai ismeretekkel a masztodonok (mammutszerű állat) és a homo erectus idején?

A kutatókban egy kézenfekvő, ám már-már sci-fi filmekbe illő lehetőség fogalmazódott meg: egy korai, igen fejlett, de letűnt civilizáció létezéséé, melyre azonban nincsen konkrét bizonyíték.

Sokan azt állítják, a régészek a környéken végzett rakétatesztek maradványaira bukkantak mindössze, ám erre rácáfol a leletek kora, amelyet vizsgálatok során megállapítottak.

A leletek felszívódtak

Moszkvában, Helsinkiben és Szentpéterváron is vizsgálták a különös spirálokat, de mára sajnos megtorpant a kutatás, ugyanis a velük foglalkozó fő kutató, Dr. Johannes Fiebag 1999-ben elhunyt. A vizsgálat természetesen folytatódhatott volna, ám a tárgyak ezután szőrén-szálán eltűntek, csak felvételek maradtak róluk.

Ha mindezt a mozivásznon látnánk, gyaníthatnánk, hogy talán szándékosan rejthették el őket, vagy zárt ajtók mögött, az eredményeket titkosítva kutatják tovább az eredetüket. Azt is gondolhatnánk, esetleg kiderítettek valami medöbbentőt, amit nem akartak nyilvánosságra hozni. Az igazságot azonban nem lehet tudni. Remélhetőleg még előkerülnek, és a nagy nyilvánosság előtt is lerántják a leplet az urali oopart spirálokról.
(femina)

Bal-Rad komm: “…talán szándékosan rejthették el őket, vagy zárt ajtók mögött, az eredményeket titkosítva kutatják tovább az eredetüket…”

– Valahogy őrizni kell a Holt-tengeri tekercsek nimbuszát!

Félretéve a “tréfát”: ha valóban léteznek/léteztek ezek a parányok, akkor az megérne egy misét!

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

“Azok a csudállatos férfijak, és az ű röpülő szerkezettyejik”

Sokan elájultak, amikor meglátták az égből aláereszkedő férfit

Kétszázhúsz éve, 1797. október 22-én a francia André-Jacques Garnerin a világon először kísérelt meg ejtőernyős ugrást egy párizsi park fölött.

Az 1769-ben született Garnerin fizikusnak tanult. 1793-ban a francia forradalmi hadseregben lehetőséget kapott arra, hogy ballonokkal katonai feladatokat hajtson végre. Egyik küldetése során osztrák fogságba esett, Magyarországon, Budán raboskodott.

A börtönévek alatt a szökés reményében kezdett el foglalkozni az ejtőernyős ugrás megvalósításával. (Ez a mutatvány addig csak a várfogságra ítélt Vincent Lavininek sikerült, aki 1767-ben harmincméteres magasságból ugorva szökött meg, s bár később elfogták, leleményessége miatt megkegyelmeztek neki.) Garnerin – Lavini példáját követve – lepedőkből készített kezdetleges ejtőernyőt, de kipróbálni már nem tudta, mert cellatársa lebuktatta. Három év múlva szabadult, de az ugrás vágya élete végéig kísértette.

A korábbi próbálkozások

Tapasztalatból évezredek óta tudták, hogy a légellenállás képes lelassítani az esést. Leonardo da Vinci a 15. század végén vázolta fel a mai értelemben vett ejtőernyő elődjét (néhány éve el is készítették, és sikerrel próbálták ki). Egy francia tanár 1777-ben egy halálra ítélt gyilkossal próbáltatta ki az általa tervezett “repülőköpenyt”: a légzsákszerű lebernyegekből összevarrt köpeny az esési sebesség növekedésével szétterült, és annyira lefékezte az ugrást, hogy az elítélt életben maradt.

Louis-Sébastien Lenormand 1783-ban a Leonardo ötlete nyomán készített esernyőszerű, merevített vázú, 4,5 méter átmérőjű ejtőernyőjével előbb egy fáról, majd a 40 méter magas montpellier-i obszervatórium tetejéről ugrott le, és nem esett bántódása. Tőle származik az ejtőernyő nemzetközileg használt parachute (esés elleni) elnevezése, a görög para (ellen, szemben) és a francia chute (esés) szavakból. Két évvel később a francia Jean-Pierre Blanchard egy léggömbből dobott ki egy ejtőernyős kutyát, s a négylábú épségben ért földet. Blanchard később azt állította, hogy 1793-ban, amikor ballonja megrepedt, azért maradt életben, mert volt nála ejtőernyő, de állítólagos ugrásának nem akadt tanúja.

Az első valódi ejtőernyős ugrás

Garnerin évekig tökéletesítette ernyőjét, a hét méter átmérőjű, rúdra erősített selyem körkupolának elődeitől eltérően nem volt kerete, a kosarat, amelyben az utas tartózkodott, kötelekkel erősítették az aljára. 1797. október 22-én (a forradalmi naptár szerint a VI. év brumaire hónap első napján) a párizsi Monceau park fölött mutatta be találmányát.

A léggömbhöz erősített ejtőernyőt egy kilométeres magasságban oldozták el, s miközben a ballon tovább emelkedett, Garnerin süllyedni kezdett.
Az ernyő közepén nem volt lyuk, amelyen a levegő távozhatott volna, ezért egyre jobban imbolygott, a látványtól az összegyűlt tömegből többen elájultak. A feltaláló végül nagy zökkenéssel, de épségben ért földet a felszállás helyétől mintegy fél kilométerre. Az ugrást végignézte a híres csillagász, Jerome Lalande is, és ő javasolta, hogy a lengés kiküszöbölésére a kupola közepén alakítson ki nyílást.

Garnerin megfogadta a javaslatot, és a mutatványt rendszeresen megismételte. Amikor 1798 elején bejelentette, hogy a következő repülésére egy nőt is magával visz, valóságos hisztéria tört ki Párizsban. Előbb a rendőrségre idézték be, mert a hatóságok erkölcstelennek találták, hogy egy ismeretlen férfi és nő ilyen kis helyen szorongjon, de attól is tartottak, hogy az érzékeny női szervezet a csökkenő légnyomásra ájulással válaszol. Az ügy egészen a belügyminiszter asztaláig jutott, aki végül megadta az engedélyt. Az indoklás többek között leszögezte: “A kosárba beszálló két különböző nemű személy látványa nem botrányosabb, mint ha egy hintóval tennék ugyanezt.” A megtiszteltetés “Henri polgártársnőt” érte, aki szép volt és fiatal, és így hatalmas taps közepette szállt be az ejtőernyő kosarába, az utazás is baj nélkül zajlott le (a földet érés ezúttal nem ejtőernyővel történt).

Garnerin 1799-ben egyik női tanítványa, egyben későbbi felesége társaságában is kipróbálta találmányát, Jeanne Geneviéve Labrosse így az első női ejtőernyősként vonult be a történelembe. Az egyre merészebb francia 1802-ben egy angliai kiállításon már két és fél kilométeres magasságból hajtott végre látványos ugrást, ezúttal is sikerrel.

1823. augusztus 18-án egy új kialakítású ernyő tesztelt éppen, amikor egy lezuhanó gerenda kioltotta az életét.
(Forrás: origo)

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

 

Átlátni a falon – az ultra-szélessávú radar

A modern kor kihívásainak megfelelően az emberi elmékben igény támadt arra, hogy sűrű, nem fémes, átlátszatlan közeg mögött rejtőző dolgokat is feltérképezhessenek.

Az erre kifejlesztett UWB (UWB: Ultra-WideBand) radarok a dielektrikumok töltéssel rendelkező részecskéinek elektromágneses mezővel történő kölcsönhatásait használják ki. A dielektrikumoknak nincsenek jelentős szabad töltéseik (bár mindegyik bír bizonyos átvezetéssel), viszont a radar külső hatására dipólusok alakulnak ki bennük, az időben változó mezőre reagálva pedig ezek a dipólusok megváltoztatják az irányukat, felmelegítve az anyagot, egyúttal dielektromos veszteséget eredményezve.

Az UWB szignál lefedi a teljes, 1,99 Ghz-től 10,6 GHz-ig terjedő frekvenciatartományt az amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) 2002-es definíciója alapján, és sávszélessége a sávközép-frekvencia 20%-ánál nagyobb (relatív sávszélesség > 0,2). Annak érdekében,hogy ne zavarják a kommunikációs eszközöket, a kisugárzott teljesítményt (EIRP-sűrűség: a meghatározott tartomány bármely frekvenciáján tetszőleges irányban mért jelerősség) megfelelő szabályozásokkal korlátozták.

A technológia alapjait már 1974-ben alkalmazták föld alá behatoló radar formájában (Rexford Morey, Geophysical Survey Systems, Inc. (GSSI)), az 1980-as években pedig katasztrófák utáni életjelek keresése céljából kutatták, ezekért többek között a régészek igen hálásnak bizonyultak később, hiszen ők is használják a végeredményt. De orvosi alkalmazása is ismert. Mint oly sok minden más, a ’70-es és ’80-as években az UWB radar érdekessé vált a katonai felhasználások szempontjából, mind az Egyesült Államokban, mind a Szovjetunióban, illetve Kínában. Az utóbbi időkben egyebek mellett a MIT Lincoln Laboratory kutatóitól hallhattunk komoly sikerekről, még 2011-ben. Akkor azzal büszkélkedtek, hogy fejlesztésük képes lehet 60 lábról (kb.18 méterről) képeket készíteni egy 8 hüvelyk (kb. 20 cm) vastag betonfal mögött elhelyezkedő célpontról.


Az UWB radarok alkalmasak arra, hogy segítségükkel a kezelőjük átláthasson például egy szokványos tégla- vagy betonfalon. Épületekbe való behatolásoknál, légicsapások előtti felderítéseknél egyaránt bevethetők.


Természetesen Izrael is használja őket. Az alábbi (propaganda)videón jól kivehető, hogy a kezelő gyakorlatilag átlát a megfigyelt ház tetején, viszont nem lát át a fémből készült mentőautón.

Persze rögtön felmerül a kérdés: hogyan lehet védekezni ellenük?

A technológia szempontjából az anyagok három tulajdonsága meghatározó: a permittivitás (dielektromos állandó, amely egyfajta “energiatárolási” kapacitás), a permeabilitás (a közeg mágneses teret áteresztő képessége) és a konduktivitás (fajlagos vezetőképesség). Minél nagyobbak ezek az adott frekvencia használatakor, annál kevésbé lehet “átlátni” a radarral az anyagon. Nagy fajlagos vezetőképessége van pl. a fémfelületeknek vagy a magas sókoncentrációjú víznek. Magas relatív permeabilitása van a ferromágneses anyagoknak (pl. vas). Permittivitás szempontjából ellenállóak e technológia számára a fémek.

(Fergeteg)

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

Az a csodálatos információs technika!

Valami történt, 1328 magyar iPhone-használóról kért ki adatokat és üzeneteket a qrmány

Minden eddiginél több emberrel kapcsolatban kíváncsiskodott a magyar állam az Apple-nél, ez derül ki a vállalat által közölt átláthatósági jelentésből.

Míg a tavalyi év második felében 18 esetben, összesen 113 Apple-készülék felhasználójáról – a hazai piacot ismerve jó eséllyel főleg iPhone-osokról – kért ki adatokat a magyar állam, az idei első félévre vonatkozó jelentésben egészen meglepő módon már egy négyszámjegyű érték áll. 2017 januárja és júniusa között 29 kérelemben összesen 1328 készülékékkel kapcsolatban kértek az Apple-től adatokat a magyar kormányzati szervek. Ez éves viszonylatban is növekedést jelent.

A friss jelentésben szereplő részletes adatokból az látszik, hogy két készüléket érintő (két) hazai kérés pénzügyi tranzakciókkal volt kapcsolatos. Tizenegy felhasználó esetében biztosan a fiókhoz tartozó beazonosításra alkalmas adatokra, valamint emailekre fotókra, naptárbejegyzésekre voltak kíváncsiak. A többi ügy kapcsán nem világos, hogy pontosan milyen személyes adatokat kért ki a magyar állam.

Az Apple a 29 kérvényből 24 esetében szolgáltatta ki részben vagy egészében a kért adatokat, ez az esetek 83 százalékát jelenti.
(HVG)

Bal-Rad komm: Nehezen tudjuk feltételezni, hogy fölöttébb kíváncsi qrmányunk CSAK “közönséges” maffiózők telefonálgatásaira volt kíváncsi.

“…24 esetében szolgáltatta ki…”

– Tehát azt lehet mondani, hogy általában készséggel SZOLGÁLTATJA KI A TELEFONTULAJDONOSOKAT az a valaki, aki TUD A TITKOKRÓL!

Bizony csodálatos ez a mai technika! MINDENT TUD a tulajdonosáról. És VALAKI mindezt a tudást birtokolja! A HATALOM pedig – mondjuk HATALOMFÉLTÉSBŐL – HOZZÁJUTHAT!

Megelőzendő a bajt!

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!