Újabb figyelmeztető jelek Pakisztánból

Két hónapnyi haladék jutott Pakisztánban az afgán menekülteknek/migránsoknak. Hogy utána merre indulnak? Nem biztos, hogy hazafelé.

Korábban jeleztük, hogy a pakisztáni szövetségi kabinet január elején körülbelül egy hónappal, január 31-ig meghosszabbította az országban tartózkodó közel 1,4 millió regisztrált afgán menekültstátuszát (Pakisztánban ennél jóval többen, 2,5 millió fölötti számban élnek afgán nemzetiségű emberek, csak tavaly augusztus óta egy hat hónapos időszakban 700 ezret regisztráltak, 2016-ban pedig 400 ezer – plusz a becslések alapján még 200 ezer nem regisztrált afgán állampolgár – ment haza Afganisztánba, akik közül kb. 100 ezer visszatért, mert az afgán kormány nem biztosította számukra a megfelelő lehetőségeket). A Nemzetbiztonsági Bizottság döntése alapján többé már nem adnak nekik éves hosszabbításokat, és egészen a közelmúltig úgy tűnt, hogy a januári hosszabbítást újabb haladék nem fogja követni. Bár a Pakisztán Afganisztán kormányával és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával (UNHCR) megállapodva elvileg kötelezettséget vállal arra, hogy a menekülteket (és a “menekülteket”) a Regiszrációs Tanúsítványuk (Proof of Registration, PoR) érvényességének lejárta esetén sem küldi el erőszakkal, hanem visszatérésüket az ENSZ által szponzorált önkéntes hazatelepülési program keretein belül mozdítja elő, utóbbiban a 2017-es év során csak mintegy 48 ezer afgán vett részt, és összesen kb. 60 ezren választották. E program keretében az UNHCR 200 dollárt fizet minden hazatérőnek, azonban a téli időszakban (pontosabban októbertől várhatóan március elejéig) felfüggesztették. A helyzet tisztázatlan voltát mutatja, hogy Pakisztán január végén mégis újabb két hónappal hosszabbította meg a PoR-birtokosok engedélyét.

Eközben az Egyesült Államok képviselőháza tegnap csatlakozott a szenátushoz abbéli szándékában, hogy a Pakisztánnak folyósított gazdasági segélyt megszüntessék, miután a Trump-kabinet előzőleg felfüggesztette a katonai segélyt. Az ok: Washington szerint Pakisztán katonai és hírszerzési segítséget ad terroristáknak. Ezt a vádat Pakisztán tagadja. (Szerintünk pedig, bár nyilván az eltérő érdekek miatt igénybe vett piszkos módszerek közötti különbségek hozzájárulnak a feszültséghez, és ezzel jelentős nehézségeket okoznak az Egyesült Államok Afganisztánban ill. Pakisztánban működő katonai erejének/hírszerzésének, legalább annyit, ha nem többet nyom a latban a Kínai-Pakisztáni Gazdasági Folyosó (CPEC), amely az Egyesült Államokat az utóbbi időkben közelebb hozta Pakisztán riválisához, Indiához is.)

Miért lehet fontos nekünk az, hogy mi történik most Pakisztánban? Többek között az ott elszállásolt menekültek/migránsok százezrei miatt. Az Egyesült Államok és Pakisztán megromló viszonya, az előbbi támogatásainak megvonása, az utóbbi növekvő gazdasági és politikai terhei azt eredményezhetik, hogy kötelezettségvállalás ide, kötelezettségvállalás oda, a pakisztáni kormány nyomására hamarosan afgánok tekintélyes hányada gondolhatja úgy, hogy hazatelepülés helyett inkább nyugat felé, “Európában” keresi meg a szerencséjét, immár olyan migránskként, aki esélyes lehet a menekültügyi védelem valamely formájára “európai” környezetben, ahol státuszától függetlenül menekültnek fogják nevezni. És ismerve kormányunk szokásait, naivitás lenne arra számítani, hogy a harcos migránsellenes kommunikáció ellenére e várható hullám nem nyomja majd meg jelentősen a befogadott és pozitívan elbírált menekültügyi kérelmek számát, vagy éppen a műszaki határzárat illegálisan átlépőkét. Ennek már csak a Brüsszellel vívott “harcok” miatt várható kompromisszumkényszer miatt is meglesz az esélye. Ne legyen igazunk!

Kapcsolódó: a tömeges migráció, mint fegyver (letölthető tanulmány itt)

(Fergeteg)

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!