Kivel vannak a kurdok? – és egyéb kérdések

Kivel vannak a kurdok? – tette fel a kérdést a minap az egyik kedves Olvasónk, amikor a Bal-Rad a győzelem zászlaját Rakkában kitűző YPG-harcosokról számolt be. Nem biztos, hogy egyszerű és megnyugtató választ fog kapni, és az sem biztos, hogy jól látjuk a hajtóerők mögött meghúzódó összefüggéseket, de azért megpróbáljuk kifürkészni a dolgokat annyira, amennyire az az információs háború kellős közepén, szokványos eszközökkel lehetséges.

A vélemény dióhéjban: hiába használják a vörös csillagot és a szovjet jelképet, az YPG-hez (Kurd Népvédelmi Egységek) tartozó szíriai kurdok annak engedelmeskednek, akitől a fizetésüket, fegyvereiket és egyéb támogatásaikat kapják, vagyis elsősorban az Egyesült Államoknak. A témához kezdésként az Ekurd Daily ad nekünk némi támpontot, melynél a narratíva végig roppant kedvező az USA számára, a rossz dolgokat (például az ISIS és az al-Kaida terroristáinak támogatása) természetesen kizárólag Törökországra kennék úgy, mintha NATO-tagként és a szíriai kliensháború nélkülözhetetlen háttértámogatójaként nem kellett volna szoros kapcsolatban állnia például az Egyesült Államokkal, vagy éppen az összehangolások végett a térség többi cselekvőjével. Törökország burkolt, fokozatos kegyvesztésének oka persze a vezetők politikájában rejlik, méghozzá az Igazság és Fejlődés Párjának (AKP) 2002-es győzelme óta. Ez a politika ugyan alkalmassá tette a szíriai kliensháborúban játszott kulcsfontosságú szerepre, de veszélyes is volt a Nyugatnak, mert az iszlamizáció támogatásával a tömböt uraló Egyesült Államok szekuláris (pl. Izrael), vagy többé-kevésbé szekuláris vezetésű (pl. a most már “szörnyű szövetséges“, kegyvesztettséget kockáztató, de egyre jobban Oroszország felé forduló Egyiptom), a Muzulmán (Muszlim) Testvériség helyzetbe hozásával pedig a hagyományos öböl menti szövetségeseire, elsősorban Szaúd-Arábiára és az Egyesült Arab Emírségekre (UAE) jelentett fenyegetést. Még Jordánia, a másik különösen fontos térségi “partner” is indikátorként viselkedett, amikor 2014-től – elméletileg – törvényen kívül helyezte területén a Muzulmán Testvériséget, bár a gyakorlatban az továbbra is nyilvánosan működött egy darabig. 2014-ben történt a jól kivehető változás az akkor már bőven szabadjára engedett muzulmán szélsőségek (például az Iszlám Állam) mellett a kurdokkal kapcsolatban.

2014.08.11.: a német kormány leszögezi, hogy nem küld fegyvereket konfliktuszónákba.
2014.08.13.: Frank-Walter Steinmeier felveti a lehetőséget, hogy Németország katonai segítséget nyújt az iraki KORMÁNYNAK, de ezt még meg kell beszélni az “európai” partnerekkel, egységes “európai” állásfoglalás kell, és az EU-nak szükséges egyeztetnie az Egyesült Államokkal is.
2014.08.15.: Merkel pontosít, Németország megfontolja a támogatást, de előbb egyeztet a partnereivel, MINDENEKELŐTT az Egyesült Államokkal.
2014.08.31.: Németország katonai eszközökkel támogatja az észak-iraki KURDOKAT (tehát nem az iraki kormányt). Megérkezett a jelzés a preferált szövetségesről.
2014.09.01.: Merkel megerősíti a döntést, és rögzíti, hogy ez az iraki kormánnyal és a kurd regionális kormánnyal egyeztetve történt (az iraki kormány ekkor még bízik az Egyesült Államokban).
2014.09.04.: Georg Spöttle szerint (mandiner.hu) “Radikális módszerekkel kell fellépni, akár a NATO-val együtt, mert minden európai országnak is érdeke, hogy az Iszlám Állam megszűnjön. Mint volt katona, úgy látom, masszívan kell bombázni és minél előbb.” Őszinte és rokonszenves vélemény, kár, hogy a politika gyakran közbeszól. Korábban Michael Fallon brit védelmi miniszter is hasonlóan nyilatkozott.
2014.09.11.: “Valami” történt? Németország és Nagy-Britannia úgy döntött, nem vesznek részt az Iszlám Állam elleni amerikai légicsapásokban, jelentették be a két ország külügyminiszterei a csütörtöki berlini megbeszélésük után.
2015. 05. 05.: A németek már az iraki kormány beleegyezése nélkül küldenek fegyvereket a kurdoknak.

Az világos lehetett a kezdetektől, hogy a legszélsőségesebb muzulmán bandáktól legfeljebb káoszt és pusztítást várhatnak, nyilván erre a szerepre szánhatták őket amúgy is, az ellenük való harc és a későbbi stabilizáció eszközeit azonban a főbb térségi cselekvők más-más csoportosulásokban látták. Mielőtt azonban ezeket megnéznénk, tegyünk egy hosszabb kitérőt az Iszlám Állam létrejötte felé!

Megjelent egy hír annak idején több médiumon is, például itt:
http://www.atv.hu/kulfold/20150125-mi-all-az-al-kaida-mesterterveben
Érdekes lehet a forrás forrása. Ez a cikkben visszakövethető, de könnyen meg is kereshető:
http://www.spiegel.de/international/the-future-of-terrorism-what-al-qaida-really-wants-a-369448.html
Mivel sejtésünk szerint bizonyos titkosszolgálatok beépültek a nyugat-európai médiába, az ember kíváncsi lehet, hogy a cikk nem visszadátumozott-e. A cikk létrehozásának körülbelüli időpontja az archive.org segítségével ellenőrizhető:
https://web.archive.org/web/*/http://www.spiegel.de/international/the-future-of-terrorism-what-al-qaida-really-wants-a-369448.html
Beütve 2012-es a legkorábbi mentés, az archive.org viszont ennél már jóval régebben monitorozza a világhálót (ha csak a http://www.spiegel.de címet ütjük be, láthatjuk). Tehát itt úgy tűnik, hogy egy manipuláció áldozatai lettünk (volna). A cikk “érdekes” módon sokkal későbbi, mint azt a dátuma sejteni engedi!
2008-ban jelent meg egy könyv, melyben az egyik szerző, (angolosan) Yassin Mussarbash hivatkozik a fenti cikkre a Spiegelből, amikor az még nem is létezhetett. Ez az a könyv:
http://www.goodreads.com/book/show/6208769-the-theory-and-practice-of-islamic-terrorism
“Published October 15th 2008 by Palgrave Macmillan (first published July 1st 2008)”
Ki ez a Yassin Mussarbash?
Az már bebizonyosodott, hogy a cikkét a nevével valamikor 2012-ben hozták létre, annak ellenére, hogy a dátum 2005-ös. Van egy rá mutató hivatkozás a Spiegel oldalán. Beütve az archive.org keresőjébe, a legkorábbi dátum 2009-es. Micsoda véletlen! Éppen az említett könyv megjelenése után tűnt fel:
https://web.archive.org/web/20090823172801/http://www.spiegel.de:80/extra/0,1518,632129,00.html
https://web.archive.org/web/20090715000000*/http://www.spiegel.de/extra/0,1518,632129,00.html
Tehát összegezve, adott egy cikk, ami 2012-es, de 2005-ösnek van feltüntetve. Van egy személy, Yassin Musharbash, akinek írása jelent meg egy 2008-as könyvben, melyben olyan cikkre hivatkozik, ami még nem létezett 2005-ben. Az eredeti mű, ahonnan az információt vette, állítólag egy jordániai újságíróé. Ő lenne (szintén angolosan írva, az egyszerűség kedvéért) Fouad Hussein, és a könyve (angol fordításban): Al-Zarqawi: The Second Generation of Al Qaeda.
https://en.wikipedia.org/wiki/Fouad_Hussein
Csakhogy ez a mű, ha létezik, 2008-ban még nem volt lefordítva, ahogy ezt a Palgrave Macmillan által kiadott könyv le is szögezi:
https://books.google.hu/books?id=HfPHAAAAQBAJ&pg=PA77&lpg=PA77&dq=The+Future+of+Terrorism:+What+al-Qaeda+Really+Wants+By+Yassin+Musharbash&source=bl&ots=xi9vMU0u8p&sig=WCHLAbCCKOX2A4UrgYpgilzmKis&hl=hu&sa=X&ved=0CEIQ6AEwBWoVChMIqcCfkK7nxgIViu9yCh0-ugdl#v=onepage&q=The%20Future%20of%20Terrorism%3A%20What%20al-Qaeda%20Really%20Wants%20By%20Yassin%20Musharbash&f=false
Szóval az egyetlen, amit biztosan tudunk, az egy meglehetősen furcsa személy utalása egy viszonylag kevesekhez eljutott könyvben, melynek forrását nem tudjuk ellenőrizni, egy hamisan dátumozott cikk 2012-ből, és egy 2009-ben, kis idővel a könyv után feltűnő név. Ezekre hivatkoznak aztán mások.

De folytassuk az érdekességekkel, például azzal a wikipédiás szócikkel, ami a Fouad Hussein nevű jordániai újságíróra mutat!
https://en.wikipedia.org/wiki/Fouad_Hussein
Megnézve a laptörténetet, látszólag minden rendben. Az első szerkesztés (létrehozás) 2006-ban.
Az ember megnézi az archive.org segítségével is ezt a wikipédiás lapot. Ott szintén 2006 az első dátum:
https://web.archive.org/web/20060601000000*/https://en.wikipedia.org/wiki/Fouad_Hussein
https://web.archive.org/web/20060913000000/http://en.wikipedia.org/wiki/Fouad_Hussein
Ellenőrizve a kulcsfontosságú, Der Spiegelre mutató hivatkozást a szócikk alján, ezt kapjuk:
https://web.archive.org/web/20060913000000/http://service.spiegel.de/cache/international/0,1518,369448,00.html
https://web.archive.org/web/*/http://service.spiegel.de/cache/international/0,1518,369448,00.html
Ez bizony nem visz sehova (2009-től él), ám az eredeti wikipédiás szócikkben időközben már átírták arra, amelyet 2012-ben helyeztek el. De mikor történt az átírás? Ha nem előbb, mint 2012, akkor bizony a gyanúnk igaz lehet. És valóban, 2011-ben a link még a fenti az archive.org mentésében, de 2013-ban már a helyesen működő (2012-es) hivatkozás, melyet korábban láthattunk.

Ami érdekes az egészben, maga a prófécia, mely úgy lett eladva, mintha valaki, aki beszélt az al-Kaida vezetőjével, már előre láthatta volna, mi fog történni, és ezt meg is írta (de a kormányok természetesen valamilyen oknál fogva nem figyeltek rá), majd erre a könyvre hivatkozott volna teljesen véletlenül egy másik ember, akinek cikke jelent meg a Spiegel online kiadásában, illetve tanulmánya is egy 2008-ban kiadott könyvben. Az egésszel nem lenne semmi baj, de mintegy véletlenül derült ki, hogy a hivatkozások hamisak, utólag fabrikáltak. Ha valaki annak fényében vizsgálja az ügyet, hogy az Iszlám Állam (és annak idején a befolyás alól végül részlegesen kicsúszott al-Kaida hálózat) kvázi a nyugati, és vele szövetséges iszlám hatalmak kreációja (hagyták létrejönni, majd egyesek közülük különböző, rejtett módokon támogatták), akkor, és csak akkor nyer értelmet ez az egész. Egy ilyen világméretű hálózat kialakítását, vagy inkább átalakítását, ha elfogadjuk a Nyugat (beleértve a Közel-Kelet egyetlen demokráciáját is), annak muzulmán szövetségesei, és a dzsihádisták közti kapcsolatot, nagyon komoly tervezés kellett, hogy megelőzze, akárki volt benne. A lépéseket nyilván nem hozhatták nyilvánosságra, és később is csak úgy, hogy erre mintegy véletlenül derüljön fény, amire ők látszólag nem figyeltek. Szóval minden hivatkozás 2012 előtt, amely a Spiegel oldalára mutat, egy üres oldalra visz, amin nem volt soha semmi. Ha nem volt rajta soha semmi, miképp hivatkozhattak rá 2008-ban egy könyvben, illetve még korábban a Wikipedia szócikkében? Ennek eldöntését a kedves Olvasóra bízzuk, de egyszerű utánajárással is érdekes dolgokat találhatunk. Ugyanis ha valaki az amerikaiakon és a briteken kívül sokat tudott még az Iszlám Államról, az Jordánia titkosszolgálata, az Általános Hírszerzési Igazgatóság (GID). Az Egyetlen és a Dzsihád Szervezete (Jama’at al-Tawhid wal-Jihad), amiből a későbbi terrorcsoport kinőtt, Jordániából indult, egy jordán állampolgár, Abú Muszab az-Zarkavi vezetése alatt. Teljességgel lehetetlennek tűnik, hogy a GID ne épült volna be. Az al-Kaida “mestertervéről”, amelyben a terroristák állítólag már 2000-től 2020-ig megtervezték a Közel-Kelet terrorállamának menetrendjét, egy jordán-német személy, Jaszín Musarbas írásából értesülhetett a nagyérdemű. Ennek a Jaszín Musarbasnak @abususu azonosítóval csatornája van a Twitteren, a nevével publikáltak például a Guardianba egy német iszlamofóbiát rasszizmussal azonosító cikket, a Spiegelbe is a “mestertervről” (ide 2012-ben, mintha 2005-ben írta volna), cikkei vannak a Salonban és más helyeken, könyve jelent meg Radikal címmel és egy másik az al-Kaidáról stb. Tehát láthatóan igencsak “képben van”, ugyanakkor “érdekes” hátterű információkkal tömi a lakosság fejét a terrorszervezetekről, láthatóan elterelve a figyelmüket a mögöttük álló roppant bonyolult szervezésről, amely a szíriai (és líbiai) háború megindításának az alapja volt. Ezekben kulcsszerepet játszottak, és játszanak még ma is a vallási szélsőségek, melyek biztosítják a szinte kimeríthetetlen utánpótlást a világ minden tájáról (a fegyvereket, a kiképzést, az ellátást és a szégyenteljes politikai támogatást pedig a köréjük szervezett politikai-gazdasági-titkosszolgálati kapcsolati hálók). Márpedig a cél érdekében való erőteljes motivációban a britekkel közismerten jó viszonyt ápoló jordán királyság (maga a király, II. Abdullah részben brit gyökerű) már Hámád bin Dzsaszím bin Dzsaber at-Táni “vallomása” alapján is oroszlánrészt vállalt, nemcsak a területe, hanem emberi erőforrásai rendelkezésre bocsátásával is. Sok választása nem lehetett. A másik fontos játékos, mint azt tudjuk többek közt a katari exminiszterelnök szavaiból, Törökország volt.

El tudjuk képzelni, hogy ezek és a velük együttműködő többi ország ill. azok vezetői (beleértve pl. Magyarországét is) nem tudták, mi fog kisülni ebből? Egy sci-fiben talán. Vezérünk a következőket mondta a külképviseleti vezetők értekezletén, 2015. 09. 07-én:

“Jól emlékszem arra, hogy Berlusconi miniszterelnök úr világosan elmondta nekünk, amikor arról tamáskodtunk az Európai Unió vezetői, hogy mi legyen: Kadhafi menjen, Kadhafi maradjon, szabad-e föllépni vele, mit és hogyan lehet tenni? Berlusconi világosan megmondta, hogy neki megállapodása van velük, pénzügyi és politikai megállapodása, ennek része, hogy biztosítják Líbia Európa felé eső határainak a védelmét és így onnan menekült áradattól Olaszországnak nem kell tartania. Ő ezt világosan elmondta. Azt kérte, hogy ne rombolják le a nagy nyugati hatalmak Líbiát anélkül, hogy gondoskodnának a mély Afrikából érkező menekültáradat megfékezéséről. Vagy hasonlóképpen: miközben döntés született a nemzetközi politikában arról, hogy Szíriában be kell avatkozni, és a legmodernebb haditechnológiát vetette ott be a Nyugat – szövetségesként egyébként, hallgatólagos támogatással mi is ott voltunk ebben, tehát amikor most beszélek, nem mások felelősségéről beszélek, hanem annak a nagy közösségnek, a nyugati, atlantista politikai közösségnek a felelősségéről beszélek, ahova mi is tartozunk –, amikor ezt megtettük, akkor senki nem gondoskodott arról, hogy egy ilyen beavatkozás után előálló, egyáltalán nem kizárható anarchia esetén mit fogunk tenni.”
Amikor Kadhafi sorsáról beszélgettek, az bizony még 2010-ben lehetett. A TEK a 232/2010. (VIII. 19.) kormányrendelettel alakult meg… Van még kérdés, Ildikó?

Nagy kitérőt tettünk, és azokkal a kedves Olvasókkal, akik kitartottak, visszatérhetünk arra, hogy a főbb térségi szereplők kikben látták a szélsőségek elleni harc és a későbbi stabilizáció eszközeit. Törökország és Katar a Muzulmán Testvériségben illetve a hozzá kötődő csoportokban, valamint a szíriai türkmén/turkomán lakosság beszervezhető tagjaiban, Szaúd-Arábia és szövetségesei a déli kapcsolatrendszerű beduinok törzseinek nem kormánypárti szervezeteiben (egész törzseket lehetetlen lett volna maguk mellé állítani), az Egyesült Államok uralta nyugati blokk pedig, Izraellel együtt, a Kurdisztáni Munkáspárthoz (PKK) és annak szíriai megfelelőjéhez, a Demokratikus Egyesülés Pártjához (PYD), vagy az iraki kurd regionális kormányhoz hű kurdokban, illetve a “mérsékelt” arab szövetségesekben. A helyzetet még bonyolították a kényszerű szövetségek, melyek nem túl erős láncait állandóan szétszakadással fenyegették az eltérő érdekek, illetve Irak esetében az erősödő iráni befolyás is, mert ezt főleg az Egyesült Államok és Izrael szerette volna megtörni (ebben kénytelen-kelletlen partnerükre akadtak Szaúd-Arábiában). A dominanciaharcban jelenleg a nyugati érdekek látszanak diadalmaskodni, így a kurdokkal a nyugatiak mind Irakban, mind Szíriában megpróbáltak stratégiai pozíciókat szerezni annak ellenére, hogy ezzel Irakot és Törökországot is súlyosan fenyegették. A kurd regionális kormány pesmergái, valamint a PYD-n keresztül a PKK-hoz kötődő YPG között sincs jó kapcsolat (tehát közel lehetetlen lenne egy egységes Kurdisztán kialakítása), hiszen az iraki kurd regionális kormány, Törökországgal együttműködve, rendszeresen fellépett a PKK jelenléte és toborzása ellen. Irak esetében aztán erőteljes térségi érdekegyezésbe ütközött a próbálkozás, mely éppenséggel közelebb hozta egymáshoz Irán, Törökország és Irak kormányát. Szíriában végül az orosz és az iráni beavatkozás tett keresztbe a hosszú távú terveknek, azonban a hatalmas nyomás miatt ott számottevő részsikereket könyvelhettek el, ezek hatása jelenleg is érezhető.

Ami a szíriai kurdokat illeti, kiérezhető az Ekurd Daily soraiból, hogy négy ellenségtől körbevett, segítségre szoruló entitásként igyekeznek beállítani az ők és a szövetségeseik által uralt területet. A négy ellenség: Törökország északon és nyugaton (türkmének/turkománok, szövetséges arabok és kurdok (!) Szíria területén), az iraki kurd kormányhoz hű kurd (pesmerga) erők keleten (igen, ők is, ez egy másik kurd társaság, akikkel nemcsak Izrael ápol különösen jó viszonyt, de Törökországgal is elfogadható a kapcsolatuk, bár a függetlenségi törekvéseik rontottak rajta), no meg a szíriai kormányerők és az Iszlám Állam maradványai délen.

Érdekes és egyáltalán nem mellékes, hogy pl. az Egyesült Államok által terrorszervezetként számon tartott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) szíriai megfelelője, a Demokratikus Egyesülés Pártja (PYD), amely azután jött létre, hogy Aszad betiltotta Szíriában a PKK-t, valamint a PYD fegyveres szárnya, a Kurd Népvédelmi Egységek (YPG) már egyaránt nem terrorszervezetek az USA számára, holott a közöttük lévő szoros kapcsolat tagadhatatlan. Maszúd Barzani, Iraki Kurdisztán elnöke szerint a PKK és a PYD egy és ugyanaz, és minden támogatás a PYD-nek egyúttal támogatás a PKK-nak is. Az USA pedig jól tudja ezt, csak nem akarja mondani, hogy tudja – mondta Barzani.

Hogy az Egyesült Államok támogatása lényegében milyen jellegű, arról egy elmenekült türkmén/turkomán parancsnok, Talal Szilo (Talal Silo), a Szeldzsuk Brigád alapítója, talán “hálából”, amiért Törökország befogadta, a következőket dalolta az Anadolu hírügynökségnek: az SDF (Szíriai Demokratikus Erők) csak egy név, amit az USA kreált álcaként, hogy a fegyvereket az YPG-nek adja át. “Ez csak egy név. Semmi más. Mindent, beleértve a fizetésünket is, az YPG-től kaptuk. Az Egyesült Államok szakértői fegyvereket akartak adni a kurdoknak. Az SDF megalapításának bejelentése csak egy dráma volt. Az Egyesült Államok a kurdoknak és a PKK-nak adta a vezetést.”
Az USA fegyvertámogatásairól, beleértve a kurdoknak szántakat is, a részletek iránt érdeklődő kedves Olvasóink itt tájékozódhatnak (angol nyelvű).

A “dal” két fontos részletét meg tudják erősíteni más források.
Az egyik azt, hogy a PYD volt társelnöke szerint az YPG (Kurd Népvédelmi Egységek, tehát nem az összebarkácsolt SDF) kapta a fegyvereket:
“Redur Halil (Redur Khalil) az YPG szóvivője Szíriai Kurdisztánban szemrehányást tett a PYD (Demokratikus Egyesülés Pártja) társvezetőjének, Szálih Muszlimnak (Salih Muslim) annak megjegyzéséért, miszerint az YPG amerikai fegyvereket kap Szíriában, mondván, Muszlim csak egy politikus, aki nincs felhatalmazva, hogy a kurd erők nevében beszéljen.”

A másikat a Fars News hozza a Sputniktól, és ebben Núri Mahmúd (Nuri Mahmud), az SDF hivatalos szóvivője megerősíti, hogy az SDF Kobáni 2015-ös felszabadulása óta kap amerikai fegyvereket (ő tehát nem az YPG-re, hanem a fedőszervezetre utal). Azt mondja, szövetségük Washingtonnal “stratégiai szövetség”, és az amerikaiak katonai támaszpontokat is létesítettek az általuk ellenőrzött területeken, ám a támogatás mértékéről nem volt hajlandó részleteket elárulni, csak annyit jegyzett meg, hogy viszonylag szerény volt az iraki hadseregnek Moszul fekszabadításához nyújtott fegyverzeti támogatásához képest. Azt sem árulta el, hány támaszpontjuk van ott az amerikaiaknak.

Núri Mahmúd egyébként tavaly májusban váltotta Redur Halilt a szóvivői poszton, akit érdekelnek az üzenetei, Nurimahmud1 néven megtalálja őket a Twitteren. Nemrég nyilatkozta azt is – immár a hangzatos nevű, 23 delegáltból álló Bizottság a Keleti Területek Kormányzásáért (Committee for the Governing of the Eastern Territories) társelnökeként is –, hogy a kurd egységek készek gondoskodni az orosz katonák biztonságáról az Eufrátesz keleti partján. A szervezet ugyanis Deir ez-Zórban tanácskozva előzőleg közös nyilatkozatot adott ki, miszerint a következő időkben az Eufrátesztől keletre eső egész terület fel lesz szabadítva a terroristák alól. Núri Mahmúd megköszönte Oroszország segítségét, hogy békét hozott Szíriának. Hangsúlyozta továbbá, hogy a bizottság tagjai Deir ez-Zór keleti területét Szíria egységes részének tekintik.

Jól hangzik mindez, de vajon mennyire őszinte? Az elmúlt időszak nyilatkozatai alapján egészen nyugodtan lehet olyan érzésünk, hogy a kurdok és csatlakozó “szövetségeseik” másképp gondolják Szíria jövőjét, mint a kormány vagy akár az oroszok. Núri Mahmúd “csökkent őszintesége” a támogatás kérdésében úgyszintén bizonytalanságot ébreszthet, miként a Demokratikus Szíria Tanácsának társelnöke, Riad Darrar is, aki nemrég azt mondta, hogy amint a szíriai rendezés megtörtént, “Szíria demokratikus erői” csatlakozni fognak a szíriai hadsereghez. Hogy ez mit takar? Az ördög a részletekben rejlik. A név ugyanis jelenleg Szíriai Arab Hadsereg, amiből a kurd vezető kihagyta az arabot. Vagyis azt feltételezi, hogy addigra Szíria föderalizálása megtörténik. Azonban ez a folyamat egyesek szerint nem mehet végbe akárhogyan. Az ENSZ Biztonsági tanácsának 2254-es határozata (UN Security Council Resolution 2254) hogy, hogy nem, a “Szíriai Demokratikus Erők” (SDF) mögött álló Egyesült Államoknak egyáltalán nem megfelelő (ne feledjük, azóta volt egy éles váltás az USA felsővezetésében), mert nem zárja ki Szíria legitim elnökének indulását a demokratikus választásokon (tudják, hogy a háborúban győztes elnök stabil többséggel a háta mögött folytatná pályafutását, mint Szíria első embere). Tehát Washington meg a bábjai csorbítani próbálják Aszad köreinek lehetőségeit, miközben folyik a szír vezetés befeketítése külföldön és a lázadók uralta területeken, valamint annak a hangsúlyozása, hogy szakítani kell a Baasz pánarabizmusával. Az előbbit nem tudnák véghezvinni a 2254-en keresztül, melyben Irán érdekei is megjelentek (akkoriban Obamáék “puha” módszerekkel igyekeztek megnyerni maguknak Iránt, szóval belementek), a Baasz pánarabizmusával való szakítás pedig úgy látszik, kevésbé fontos most, ha helyette még megpróbálhatják felszámolni a pártot Szíriában (bár egyre kevesebb eséllyel).

Aszad befeketítésére számos példát hozhatnánk, de idő hiányában most csak egyyet fogunk. Naiv vagy álnaiv oldalak hozták a látszólag szörnyű hírt: Aszad segítette az al-Kaidát! Mint ahogyan ez az oldal is. Mit hoz bizonyítékként? Ezt a cikket. A cikk pedig egy másikra hivatkozik, a Reuterstől. Az archive.org megmutatja, mikor hozták létre a cikket, amelynek dátuma elvileg 2009. augusztus 30.:
https://web.archive.org/web/*/http://www.reuters.com/article/2009/08/30/us-iraq-syria-idUSTRE57T1OL20090830
Itt is 2011-be ütközünk, abba az évbe, amikor a szíriai felforgatás a jól látható fázisába lépett. A cikk hamis dátummal, később íródott, a tartalma fekete propaganda.

Végül visszatérve a kurdokhoz, számukra Rakka volt a nagy kihívás, de a város már megvan, Deir ez-Zórt a szíriai kormány lecsapta a kezükről, délen pedig az ISIS nagyon gyenge. Keleten az amerikaiak így Jim Mattis szavai alapján az “offenzív földfoglaló megközelítésről” a “stabilizálási” erőfeszítésekre kapcsolnak át, ami várhatóan legalább olyan hiteles stabilizálás lesz, mint Szaúd-Arábia küzdelme az emberi jogokért. Más lehetőségük egyelőre nincs.

(Fergeteg)

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

Baljós árnyak Közép-Ázsiában

Az utóbbi időkben megpróbálhattuk kitalálni, hol bukkannak fel legközelebb súlyos konfliktusok a CENTCOM (a közel-keleti és a közép-ázsiai térségért felelős amerikai parancsnokság) vagy az AFRICOM (Egyiptom kivételével Afrika) “felelősségi” területén. Egyiptomban? Libanonban? Beludzsisztánban? Líbiában? Ezek közül Líbia most esélyes, de Közép-Ázsiára is érdemes figyelni.

Néhány nappal ezelőtt az al-Masdar News tudósított arról, hogy Oroszország páncélozott harcjárművek és támadó helikopterek (T-72-esek, BMP-2-esek, BTR-80-asok, Mi-24-esek, D-30-asok) telepítését kezdte meg az afgán-tádzsik határra egy olyan művelet keretein belül, mellyel még jobban kiterjeszti katonai jelenlétét a térségre. Ezzel a tádzsik határőrség munkáját akarja segíteni a határmenti terrorista jelenléttel szemben (Tádzsikisztán tagja a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete nevű katonai szövetségnek, Oroszország hétezer fős kontingenst állomásoztat ott a 201. Katonai Bázison).

Zamír Kabulov, az orosz külügyminisztérium Közel-Kelet Osztályának vezetője és különleges követe szerint jelenleg nem kevesebb, mint 10 ezer felfegyverzett és harcra kész ISIS-terrorista van Afganisztánban, de nap mint nap egyre több érkezik, főleg Szíriából és Irakból. Ezen erők nagy része a tádzsik és türkmén határnál található. Kabulov megjegyezte azt is, hogy az Egyesült Államok Oroszország figyelmeztetései ellenére alábecsüli a fenyegető veszélyt. “Az ISIS célja feltétlenül az, hogy Afganisztánon túlra terjessze ki befolyását” – mondta. “Ez számottevő biztonsági fenyegetést jelent Közép-Ázsiára és Oroszország déli területeire.”

Eközben arról hallunk, hogy India kisegítené az anyagi gondokkal küszködő Afganisztánt, mely használt Mi-35s helikoptereket vásárolna a militáns csoportok elleni küzdelemhez, de a 2018-as költségvetésében nem maradt rájuk pénz. A Pakisztánnal szemben Afganisztánban érvényesülni kívánó India átvállalná a költségeket, mivel az országban jelenlévő tálib csoportok fenyegetést jelentenek rá. Sok indiai és afgán ember gondolja úgy, hogy a felfegyverzett iszlamista csoportok India régi ellenfelének, a pakisztáni hírszerzés karjának meghosszabbításai.

Ami Türkmenisztánt illeti, Makszat Szaparmuradov [Maksat Saparmuradov], az Orosz-Türkmén Baráti Társaság bizottsági elnöke nyilatkozott az EADaily magazinnak országa jelenlegi helyzetét ecsetelve, ami nem túl rózsás, tekintve, hogy gazdasági krízis fenyegeti. Az olajmezőket fejlesztő nyugati társaságoktól származó bevételek apadnak, egy nagyszabású sportesemény, az 5. Ázsiai Terem- és Harcművészeti Játékok infrastruktúrájába történő befektetés pedig a sportlétesítmények, hotelek és egyéb velejárók megvalósítása érdekében külföldi hitel felvételével járt (Kínától). A költségvetés hiánnyal küzd, már tapasztalhatók az elégtelen élelmiszerellátás jelei is. Ezalatt a türkmén-afgán határon összecsapások történnek, és Szaparmuradov szerint ott hadseregről, mint olyanról többé már nem beszélhetünk. A katonák élelmezési gondokra panaszkodnak, miközben egyes katonai járműveket egy Szaparmuradovnak nyilatkozó hivatalnok információi szerint az Üzbegisztánhoz közeli Tasauzba szánnak (manapság már inkább Dasoguzként ismert), de ez csak álca, mert onnan Afganisztánba kerülnének át, mégpedig az Egyesült Államok tudtával (tőlük vették, de nem az afgán hadseregnek, hanem magánkézbe adnák tovább). Ezek az eszközök igen könnyen az ISIS kezében köthetnek majd ki, melynek tagjai később arra használhatják, hogy áttörjenek velük a türkmén határon. Arra a kérdésre, hogy mindez hogyan lehetséges, ha később a radikálisok ellenük fordíthatják őket, Szaparmuradov azt válaszolta: “Az Egyesült Államok ott a főnök, megtesznek mindent, amit mond nekik, annál is inkább, mert Asgabatnak pénzre van szüksége.” Pénzre bizony, és ha hihetünk neki, már mindenki a következő évet várja, amikor egy újabb kínai hitel érkezik. Az élelmiszerárak felfelé kúsznak, az emberek (akik tehetik) elvándorolnak az Egyesült Államokba, az EU-ba vagy Oroszországba, mert kevés a munkalehetőség, a hadsereg pedig akár el is hanyagolhatná a kormány biztonságát, amennyiben felfordulás törne ki. Márpedig ez megtörténhet, bár nincs rivális politikai erő az országban. Ha bekövetkezne, megélhetési jellegű felfordulás lenne, amit a kormány despotizmusával szemben érzett ellenszenv erősítene. Oroszország hivatalosan nem avatkozik be Türkmenisztán belügyeibe, Irán is csak akkor tenné, ha az Egyesült Államok tevékenysége a fenyegetést Teheránra nézve megnövelné. Kína azonban megvetette a lábát Türkmenisztánban, és nem hajlandó kihúzni onnan. Szaparmuradovnak erős a gyanúja, hogy Peking a galkinisi [Galkynysh] gázmezőket kéri majd a tartozásokért cserébe.

Közép-Ázsiában tehát növekszik a nyugtalanság, és a zavarosban a terroristák kitűnően tudnának halászni. A térségbe irányuló orosz csapatmozgások, illetve Afganisztán sürgető harceszköz-igényei valami olyasmit sejtetnek, amiről eddig a közel-keleti és kelet-európai események esetleg elterelhették a figyelmet.

(Fergeteg)

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

Ali dala

A 46 esztendős Hamed Ali az an-Nuszra, majd a valódi kalifátusista rémbanda az ISIS pribékje lett. Vidám – gondtalan életben reménykedett.

Ali barátunk feladata az alkalmi hóhérkodáson túl főként az olaj fuvarozgatása volt Törökországba. Szíriából.

Aztán mert szorgalmas ám butácska volt – de lelkes! – továbbképzésre küldték. Irakba került, Abu-Kemal városától alig húsz kilométerre. Egy amerikaiak által létesített kiképzőtáborba. Pakisztáni, szudáni, amerikai, kazah és európai országok szakértői pallérozták Alit, és mintegy kétszáz hordatagot.

Fényes jó ellátásban volt részük. Koszt, kvártély, zsold! – minden remekül alakult. Egészen addig amíg Deir ez-Zort ki nem jelölte neki szolgálattételi helyként Allah és az amerikai kiképző.

Ott is jól alakultak a dolgok, de a szír hadsereg meg az orosz légierő fölbukkanása véget vetett a jó világnak.

Ali két saját szemével látta, amint főnöket az amerikaiak kimenekítették a kapca szorulásakor. Hasakába evakuálták őket.

Ali és a közpribékek maradtak. És óráról-órára fogytak. Mígnem Ali tesó is fogságba esett. A szír hadsereg fogságába.

Úgy gondolta Ali, hogy még nem akar a Paradicsomba költözni. Ezért aztán énekelni kezdett. Abban a reményben, hogy…

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

ISIS

Házasság a Terrorba!

“Mi nem gyilkolni jöttünk ide!”: ISIS özvegyek százai rémült gyerekeikkel ENSZ által üzemeltetett Iraqi táborban várják sorsukat.

 

Az RT.com legfrissebb riport összeállítása arról számol be, hogy az ISIS harcosainak a feleségei, gyerekei, özvegyek hogyan is élnek.

Iraq területén helyezkedik ez a tábor, konkrétan azért kényszerültek ide mert az Iszlám Állam minden fronton jelentős területeket vesztett el és őket hátra hagyták és menekülni kényszerültek a kormányzati erők felszabadítása után. Vannak özvegyek, de olyanok is akik megszöktek. Többnyire török, közép-ázsiai, orosz, vagy európai származásúak. Sokan azt állítják hogy hiba volt férjeiket követni.

A tábor pontos helyét és lakóinak azonosságát az ENSZ titokban tartja. Attól tartanak hogy ha kiszivárogna az információ akkor emberek százai kerülnének veszélybe.

Van egy exkluzív felvétel is amikor az RT tudósítója orosz nyelvűekkel találkozik akik közül az egyik elmondása szerint csak egyetlen álom ad reményt, vigaszt:

” Haza akarok menni. Én egy rossz baleset miatt vagyok itt. Én tényleg nagyon haza akarok menni…. Kérem vigyenek el innen!”

Mondta a riporternek az özvegy sírva. Elmondása szerint a férje Moszul ostroma közben pusztult el az év elején és csak a legvégén a város utolsó martalócai adták ki őket a kurdoknak akik utána meg az iraqi kormánynak.

Riport alanyok arról számolnak be még hogy ha egyszer az ördög karmai közé kerültél akkor nincs kiút és ők pont így jártak. Olyan is van aki azt mondta hogy beteg volt, nem kapott orvosi ellátást, próbált többször is megszökni a férjétől, de nem sikerült mert mindenütt ott volt a Daesh.

A tábor nem csak nőknek és gyerekeknek ad védelmet, jöhetnek teljes családok is, de ez nem ilyen könnyű hisz mint mondták, bármiféle szökés, főleg a dezertálás a férfiaknak a legnehezebb. “Aki ha egyszer betéved az IS által kontrollárt területre, annak nincs vissza út!”

“Más különben ki akarnak ott élni?”

Egy ukrán nő szerint ő jól élt mikor megérkezett, de nem akart maradni. Azt mondta hogy a dzsihadista pokolba vezető út neki nem egyirányú volt, így vissza akar menni haza.

Addig más feleség szerint meg sokan úgy érzik hogy képtelenség már az élet a gyilkos férjük nélkül, a megannyi terror után.  Annyira megviselte őket testileg, lelkileg. Nem ritka eset az öngyilkosság is.

Az árva gyerekekről az UNICEF gondoskodik, árvaházak is befogadnak. Igyekeznek akiket lehet haza juttatni, az RT kampányt indított el “vidd őket haza” néven. A csecsen és a dageszeni hatóságok segítségével több gyermek is hazatért.

Az iraki tábor igazgatása most dolgozik a nők identitásának megteremtésén, ami kihívást jelent, mivel sokaknak közülük még az alapvető dokumentumok is hiányoznak. Azonban vannak olyanok is, akik nem szívesen figyelmeztetik rokonaikat a tartózkodási helyükről.

“Nem hiszem, hogy a szüleim tudják, hogy itt vagyok, de azt mondtam a lányomnak hogy ne mondja el nekik.” A szüleim idősek és betegek – szívrohamot szenvedhetnek – mondta egy nő.

Pierre