Sztálin – Rövid életrajz 1912-1917

A prágai értekezlet határozataiban előre megmondta, hogy egy forradalmi fellendülés a közeli jövőben elkerülhetetlen és mindent megtett arra, hogy a párt ezt a fellendülést teljes felkészültséggel fogadja. Az értekezlet bolsevik Központi Bizottságot választott, központi szervet létesített (a Központi Bizottság Orosz Irodáját) az oroszországi forradalmi munka gyakorlati vezetésére és elhatározta a „Právda” („Igazság”) kiadását. Az értekezlet Sztálint, aki már 1910 óta a Központi Bizottság meghatalmazottjaként (a „Központi Bizottság ügynökeként”) dolgozott, távollétében megválasztotta a Központi Bizottság tagjának. Lenin javaslatára Sztálin lett a Központi Bizottság Orosz Irodájának vezetője. De Sztálin száműzetésben volt, meg kellett szervezni szökését. Lenin megbízásából Szergo Ordzsonikidze Vologdába utazott Sztálinhoz és tájékoztatta a prágai értekezlet határozatairól. 1912. február 29-én Sztálin ismét szökik a száműzetésből. Rövid „szabadsága” alatt erélyes tevékenységet fejt ki: a Központi Bizottság megbízásából beutazza Oroszország legfontosabb vidékeit, előkészíti a közeledő májusi ünnepet, megírja a Központi Bizottság ismeretes május elsejei röplapját, a lénai sztrájk napjaiban irányítja Pétervárott a „Zvjezdá” („Csillag”) c. bolsevik hetilapot.

A pártszervezetek megerősítésének és a tömegbefolyás megszerzésének hatalmas fegyvere volt a bolsevik párt kezében a Pétervárott megjelenő — tömegekhez szóló — bolsevik napilap, a „Právda”. A „Pravdát” Lenin utasításának megfelelően, Sztálin kezdeményezésére alapították. Sztálin vezetése alatt készült a lap első száma és alakult ki iránya.

A „Právda” a forradalmi mozgalom új fellendülésével együtt született meg. Első száma április 22-én (az új naptár szerint május 5-én) jelent meg. Valóságos ünnepnapja volt ez a munkásoknak. A „Právda” megindulásának emlékére később május 5-ét a munkássajtó ünnepének tették meg.

„Az 1912-es «Právda» lerakta az alapzatot a bolsevizmus 1917-es győzelméhez” — írta Sztálin elvtárs a „Právda” tízedik évfordulójára.

1912. április. 22-én Sztálint Pétervárott az utcán letartóztatták és néhány hónapi börtön után — ezúttal messzebbre — a Narym vidékére száműzték három évre. De már 1912. szeptember 1-én Sztálin újra megszökik a száműzetésből, Pétervárra. Itt a bolsevik „Právdát” szerkeszti és vezeti a bolsevikok tevékenységét a választási kampányban a IV. Állami Duma választása idején. A rendőrség üldözi, mindenütt sarkában van és Sztálin nagy kockázattal lép fel egész sor rögtönzött gyári gyűlésen. Ámde a munkásszervezetek és maguk a munkások őrködnek Sztálin felett és megóvják a rendőrségtől.

Ebben a választási kampányban, mely a párt győzelmével végződött, igen nagy szerepet játszott a „Pétervári munkások utasítása munkásképviselőjük számára”, amelyet Sztálin írt és amelyet Lenin igen nagyra becsült. Lenin az „Utasítást” nyomdába küldte és ezt írta hozzá: „Okvetlen visszaküldeni!!! Nem bepiszkolni. Rendkívül fontos, hogy ezt az okmányt megőrizzük.” A „Právda” szerkesztőségéhez intézett levélben Lenin ezt az utasítást adta: „Ezt a pétervári képviselő számára szóló utasítást okvetlenül közölni kell, mégpedig feltűnő helyen, nagy betűkkel.” Sztálin „Utasítása” a munkásokat az 1905-ös forradalom meg nem oldott feladataira emlékeztette és forradalmi harcra hívta fel őket, harcra két fronton — mind a cári kormány, mind a liberális burzsoázia ellen, amely a cárizmussal való megegyezést kereste. A választások után Sztálin a dumafrakció bolsevik részének irányításával foglalkozik. Sztálinnal együtt működnek Pétervárott J. Szverdlov és V. Molotov, aktív részt véve a „Právda”, a választási kampány és a duma-frakció vezetésében. Lenin és Sztálin között ebben az időben még szorosabb kapcsolat alakul ki. Lenin leveleiben teljes mértékben helyesli Sztálin tevékenységét, beszédeit, cikkeit. Sztálin kétszer utazik Krakkóba Leninhez: 1912 novemberében és december végén, a Központi Bizottságnak a pártmunkásokkal tartott tanácskozásaira.

Külföldi tartózkodása alatt Sztálin megírja „A marxizmus és a nemzeti kérdés” c. munkáját, amelyet Lenin igen nagyra becsült. Lenin azt írta erről a munkáról: „Az elméleti marxista irodalomban a szociáldemokrácia nemzeti programjának alapját az utóbbi időben már megvilágították (elől jár ebben Sztálin cikke).” Sztálinnak a „Marxizmus és a nemzeti kérdés” c. munkája a bolsevizmusnak rendkívül jelentős fellépése volt a nemzeti kérdésben a nemzetközi arénán a háború előtt. Ez volt a bolsevizmus elmélete és programnyilatkozata a nemzeti kérdésben. Élesen és nagy erővel állított szembe ez a munka két módszert, két programot, két világnézetet a nemzeti kérdésben: a II. Internacionálét és a leninizmusét. Sztálin Leninnel együtt összezúzta a II. Internacionálénak a nemzeti kérdésben vallott opportunista nézeteit és dogmáit. Lenin és Sztálin voltak azok, akik a nemzeti kérdés marxista programját kidolgozták. Munkájában Sztálin kifejtette a nemzet marxista elméletét, megformulázta a nemzeti kérdés megoldása bolsevik módszerének alapjait (azt követelve, hogy a nemzeti kérdést tekintsék a proletárforradalom általános kérdése egy részének, elszakíthatatlan kapcsolatban az imperializmus korszakában kialakult egész nemzetközi helyzettel), megalapozta a munkások nemzetközi tömörítésének bolsevik elvét.

1913. február 23-án Sztálint egy esti ünnepélyen, amelyet a bolsevikok Pétervári Bizottsága a Kalasnjikovi gabonatőzsde termében rendezett, letartóztatták. A cári kormány Sztálint ezúttal a távoli Turuchánszki vidékre száműzi négy évre. Sztálin eleinte a Kosztino nevű telepen tartózkodik; utóbb, 1914 elején, a cári csendőrök, újabb szökéstől tartva, még északabbra viszik, a Kuréjka nevű telepre, egészen az Északi sarkkörhöz. Itt tölti az 1914-es, 1915-ös és 1916-os évet. A messzi szibériai kietlenségben ez volt a lehető legsúlyosabb politikai száműzetés.

1914 nyarán megkezdődött az első imperialista háború. A II. Internacionálé pártjai gyalázatosan elárulták a proletariátust, átmentek az imperialista burzsoázia oldalára. Csak Lenin, csak a bolsevikok maradtak hívek a nemzetköziség harci lobogójához, csak a bolsevikok pártja tűzte ki azonnal és ingadozás nélkül az imperialista háború elleni elszánt harc zászlóját. Elvágva az egész világtól, elszakítva Lenintől és a párt központi szerveitől, Sztálin a háború, a béke és a forradalom kérdéseiben a lenini, internacionalista álláspontot foglalja el. Leveleket ír Leninnek, Beszédeket mond a száműzött bolsevikok gyűlésein Monasztyrszkoje nevű faluban (1915), megbélyegzi azt a gyáva és áruló magatartást, melyet Kámenjev a bolsevik „ötös csoport” — a IV. Állami Duma tagjai — elleni bírósági tárgyaláson tanúsított. A száműzött bolsevikok csoportjával együtt üdvözli (1916-ban) „A munkásbiztosítás kérdései” c. legális bolsevik folyóiratot, rámutatva, hogy a folyóirat feladata: latba vetni „minden erőt és igyekezetet abból a célból, hogy országunk munkásosztályát eszmeileg bebiztosítsuk Potrjészov, Levickij és Plechánov urak mélyen mételyező, proletárellenes és a nemzetköziség elveinek gyökeresen ellentmondó prédikációi ellen.”

1916. decemberben Sztálint mozgósítják a hadseregbe és Krasznojarszkba, majd Acsinszk városába toloncolják. Itt éri a februári forradalom híre. 1917. március 8-án Sztálin elutazik Acsinszkból; az útról üdvözlő táviratot küld Leninnek Svájcba.

1917. március 12-én Sztálin a turucháhszki száműzetés minden nélkülözését férfiasan kiállva, újra Pétervárott van, Oroszország forradalmi fővárosában. A párt Központi Bizottsága Sztálinra bízza a „Právda” vezetését.

A bolsevikok pártja éppen hogy kilépett az illegalitásból. A párt legtekintélyesebb és legtevékenyebb tagjai közül sokan távoli száműzetésből és börtönökből tértek vissza. Lenin emigrációban élt. A burzsoá Ideiglenes Kormány minden módon késleltette hazautazását. Ebben a felelősségteljes időben Sztálin tömöríti a pártot arra a harcra, amelynek célja a burzsoá-demokrata forradalom átnövése a szocialista forradalomba. Sztálin irányítja Molotovval együtt a bolsevikok Központi Bizottságának és Pétervári Bizottságának működését. Sztálin cikkeiben a bolsevikok megkapják az elvi jelentőségű irányító utasításokat munkájuk számára. Sztálin mindjárt első cikkében — „A Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeiről” — így fogalmazza meg a párt alapvető feladatát:

„Megerősíteni ezeket a Szovjeteket, mindenütt megteremteni őket, összekapcsolni őket egymással, élükön a Munkás- és Katonaküldöttek Központi Szovjetjével, mint a nép forradalmi hatalmának szervével.”

Egy másik cikkben — „A háborúról” — Sztálin kimutatta, hogy az imperialista háború jellege nem változott meg azáltal, hogy a hatalom az Ideiglenes kormány kezébe ment át, hogy az 1914—1917-es háború a burzsoá Ideiglenes kormány alatt is rabló, igazságtalan háború marad.

Sztálin, Molotov és mások a párt többségével együtt az imperialista Ideiglenes Kormány iránt való bizalmatlanság politikája mellett szálltak síkra. Felléptek a mensevikek és eszerek honvédő álláspontja és az Ideiglenes Kormány feltételes támogatásának ama fél-mensevik álláspontja ellen, amelyet Kámenjev és más opportunisták képviseltek.

(idézet:- Sztálin: Rövid életrajz – című könyvből)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Éljen május elseje!

Elvtársak!

A világ munkásai már a múlt században elhatározták, hogy minden évben megünneplik a mai napot, Május Elseje napját. Ez 1889-ben történt, amikor a világ szocialistáinak Párizsi Kongresszusán a munkások elhatározták, hogy éppen a mai napon, Május Elsején, amikor a természet felébred téli álmából, erdők, hegyek kizöldülnek, mezők és rétek virágba borulnak, a nap melegebben kezd tűzni, a levegőt átjárja a megújulás öröme, a természet pedig táncra perdül és ujjongásban tör ki — úgy döntöttek, hogy éppen ezen a napon fogják az egész világnak harsányan és nyíltan tudtára adni: a munkások hozzák az emberiségnek a tavaszt és szabadítják meg a kapitalizmus bilincseitől, a munkások hivatottak megújítani a világot a szabadság és a szocializmus alapján.

Minden osztálynak megvannak a maga kedvelt ünnepei. A nemesek bevezették a maguk ünnepeit — ezeken fennen hirdetik a parasztok kifosztásának „jogát”. A burzsoáknak is megvannak a maguk ünnepei — ezeken „igazolják” a munkások kizsákmányolásának „jogát”. Vannak ünnepeik a papoknak is — ezeken magasztalják a fennálló rendet, ahol a dolgozók elpusztulnak a nyomorban, a naplopók pedig dúskálnak a fényűzésben.

A munkásoknak is meg kell hogy legyen a maguk ünnepe és ezen az ünnepen fennen kell hirdetniük: mindenkinek munkát, mindenkinek szabadságot, minden embernek egyenlőséget. Ez az ünnep — Május Elseje.

Így döntöttek a munkások már 1889-ben.

A munkásszocializmus csatakiáltása azóta egyre erősebben harsan fel a május elsejei gyűléseken és tüntetéseken. Egyre szélesebben ömlik szét a munkásmozgalom óceánja, újabb országokra és államokra terjed ki Európától és Amerikától Ázsiáig, Afrikáig és Ausztráliáig. A munkások valamikor gyenge nemzetközi szövetsége mindössze néhány évtized alatt nagyszerű nemzetközi testvériséggé fejlődött ki, amely rendszeresen tart kongresszusokat és a világ minden részéből a munkások millióit egyesíti. Magas hullámokat ver a proletár harag tengere és egyre fenyegetőbben ostromolja a kapitalizmus ingadozó pilléreit. A nemrégiben Angliában, Németországban, Belgiumban, Amerikában stb. lejátszódott nagyszabású szénbányászsztrájk, amely rémületbe ejtette az egész világ kizsákmányolóit és uralkodóit — világos jele annak, hogy a szocialista forradalom nincs már messze. . .

„Nem imádjuk az aranyborjút!” Nekünk nem kell a burzsoák és elnyomók birodalma! Átok és halál a kapitalizmusra, a velejáró nyomor és a vérontás minden szörnyűségével együtt! Éljen a munka birodalma, éljen a szocializmus!

Ezt hirdetik a mai napon a világ öntudatos munkásai.

És a győzelmükbe vetett hittel, nyugodtan és erősen, büszkén menetelnek az ígéret földje, a szocializmus fénye felé vezető úton, lépésről-lépésre valósítva meg Marx Károly nagy szózatát: „világ proletárjai egyesüljetek!”

Így ünnepük Május Elsejét a szabad országok munkásai.

Az orosz munkások, amióta kezdték felismerni helyzetüket, nem akartak elmaradni elvtársaiktól és mindig csatlakoztak külföldi elvtársaik kórusához, velük együtt ünnepelték Május Elsejét, mindennek ellenére, a cári kormány vadállati megtorlásai ellenére. Igaz, az utóbbi 2—3 év alatt, az ellenforradalom tobzódása és a párt leromlása, az ipari pangás és a széles tömegek körében uralkodó dermesztő politikai közömbösség időszakában az orosz munkásokat megfosztották attól a lehetőségtől, hogy a régi módon ünnepeljék meg fennkölt munkásünnepüket. De az országban a legutóbbi időben megkezdődött felélénkülés, a gazdasági sztrájkok és a munkások körében előforduló politikai tiltakozások, például a második Duma szociáldemokrata képviselői ügyének felülvizsgálásával kapcsolatban, az, hogy a több mint 20 kormányzóságra kiterjedő éhínség miatt a parasztok széles rétegei között elharapódzik az elégedetlenség, a kereskedelmi alkalmazottak százezreinek tiltakozása az oroszországi reakciósok „megreformált” rendje ellen — mindez amellett szól, hogy a dermesztő téli álom múlik és átadja helyét a politikai felélénkülésnek az országban és elsősorban a proletariátus körében. Ezért lehet és kell az idén a mai napon az orosz munkásoknak kezet nyujtaniok külföldi elvtársaiknak. Ezért kell nekik ilyen vagy olyan formában velük együtt megünnepelniük Május Elsejét.

Meg kell ma mondaniok, hogy a szabad országok munkásaival együtt — nem imádják és nem fogják imádni az aranyborjút.

Ezenkívül a világ munkásainak közös követeléséhez hozzá kell tenniök saját, orosz követelésüket — a cárizmus megdöntéséről, a demokratikus köztársaság megteremtéséről.

„Gyűlöljük a koronás zsarnokokat!” „Tiszteljük a szenvedő nép láncait!” Halál a vérengző cárizmusra! Pusztuljon a nemesi földtulajdon! Halál a munkáltatók zsarnokságára a gyárakban, üzemekben és a bányákban! A földet — a parasztoknak! Nyolcórás munkanapot — a munkásoknak! Demokratikus köztársaságot — Oroszország valamennyi polgárának!

Ezt is hirdetniök kell az orosz munkásoknak a mai napon.

Hazugság és lakájkodás az utolsó Miklós előtt, amikor az orosz liberálisok azt igyekeznek elhitetni magukkal és másokkal, hogy a cárizmus megszilárdult Oroszországban és ki tudja elégíteni a nép alapvető szükségleteit.

Csalás és farizeuskodás, amikor az orosz liberálisok teli torokkal kiabálják, hogy a forradalom kihunyt és mi most „megújított” rendben élünk.

Nézzetek körül: hát hasonlít a sokat szenvedett Oroszország „megújított”, „rendezett” országra?
Demokratikus alkotmány helyett — az akasztófa és a vad önkény rendszere!
Az egész népet képviselő parlament helyett — a sötét földesurak sötét Dumája!

A „polgári szabadság megingathatatlan alapjai” helyett, a szólás, a gyülekezés, a sajtó, az egyesülés és a sztrájkok szabadsága helyett, amelyet már az október 17-i kiáltványban megígértek — az önkény és a terror garázdálkodó keze, betiltott lapok, száműzött szerkesztők, lerombolt szakszervezetek, szétkergetett gyűlések!

A személyiség sérthetetlensége helyett — verés a börtönökben, kegyetlenkedés az állampolgárokkal, véres leszámolás a sztrájkolókkal a lénai aranytelepeken!

A parasztok szükségleteinek kielégítése helyett — az a politika, mely a paraszti tömegeket még inkább kiforgatja a földjükből!

Rendezett állami gazdaság helyett — tolvajlás a hadbiztosságokban, tolvajlás a vasúti igazgatóságokon, tolvajlás az erdőgazdaságban, tolvajlás a tengerészeti igazgatóságon!

A kormánygépezetben a rend és fegyelem helyett — okirat hamisítások a bíróságokon, zsarolás és megvesztegetés a nyomozó rendőrségen, gyilkosságok és provokációk az ohrana osztályain!

Az orosz állam nemzetközi nagysága helyett — az orosz „politika” szégyenletes csődje a közel- és távolkeleti ügyekben, a hóhér és a rabló szerepe a vérző Perzsia ügyeiben!

A lakosság megnyugtatása és jóléte helyett — öngyilkosságok a városokban és a harmincmilliós parasztság szörnyű éhezése a falvakban!

Az erkölcsök megjavítása és megtisztítása helyett — hallatlan fertő a kolostorokban, a hivatalos erkölcs e bástyáiban!

És mint a kép betetőzése — a dolgozók százainak vadállati lemészárlása a lénai aranytelepeken! . .

A kivívott szabadságok lerombolói, az akasztófák és agyonlövetések hódolói, az önkényes betiltások és letartóztatások szerzői, tolvaj hadbiztosok, tolvaj mérnökök, rabló rendőrök, gyilkos ohranások, züllött Raszputyinok — íme, ezek Oroszország „megújítói”!

És vannak még a világon emberek, akik azt merik állítani, hogy Oroszországban minden rendben van, a forradalom kihunyt!

Nem, elvtársak: ott, ahol a parasztok milliói éheznek, a munkásokat pedig agyonlövik a sztrájkokért — ott a forradalom élni fog, amíg el nem tűnik a föld színéről az emberiség szégyene — az oroszcárizmus.

És ma, Május Elseje napján, ilyen vagy olyan formában, a gyűléseken, a nyílt vagy titkos összejöveteleken — mindenütt úgy, ahogy célszerűbb — esküvel kell megfogadnunk, hogy harcolni fogunk a cári monarchia teljes megdöntéséért, hogy üdvözöljük a közelgő orosz forradalmat, Oroszország felszabadítóját!

Nyújtsunk hát kezet külföldi elvtársainknak és kiáltsuk velük együtt:

Le a kapitalizmussal!
Éljen a szocializmus!
Éljen Május Elseje

Emeljük magasra az orosz forradalom zászlaját és írjuk fel rá:

Le a cári monarchiával!
Éljen a demokratikus köztársaság!
Elvtársak! Ma Május Elsejét ünnepelj ük! Éljen Május Elseje!
Éljen a Nemzetközi Szociáldemokrácia!
Éljen az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt!

Az OSzDMP Központi Bizottsága
Külön kiáltványként jelent meg
1912 áprilisában.

(idézet: – Sztálin Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!