Vlagyimir Putyin* cikke Ukrajnáról

„Mi egy nép vagyunk”

A legutóbbi “direkt vonalon” megkérdezték, mit gondolok az ukrán-orosz viszonyról.  Azt válaszoltam, hogy az oroszok és az ukránok egy nép, ketten egy egészet alkotnak.  Ezeket a szavakat nem rövidtávú megfontolások vagy a jelenlegi politikai helyzet ihlették.

Már többször hangot adtam ennek a gondolatnak: szilárd meggyőződésem. Ezért szükségesnek érzem, hogy részletesen kifejtsem az álláspontomat, és szóljak a jelenlegi helyzetről is.

Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy szerintem az a fal, amely az utóbbi években emelkedett Oroszország és Ukrajna közé, és amely több részre oszt egy történelmileg és lelkileg összetartozó egységet, közös szerencsétlenségünk és tragédiánk fala.  Ez a fal különböző időkben elkövetett hibáink következménye, és egységünk aláásására irányuló erőfeszítések eredménye is.  A képlet már régóta ismerős: oszd meg és uralkodj!  Nincs itt semmi új. A “nemzeti kérdés” kihasználása arra, hogy az emberek között viszályt szítsanak, és hogy egy nép különböző részeit egymás ellen uszítsák.

Hogy a jelent jobban megértsük, és hogy a jövőbe nézzünk, a történelmet kell először feldolgoznunk.  Ebben a rövid írásban lehetetlen felidézni mindazt, ami ezer év alatt történt.  Ehelyett néhány kulcsfontosságú eseményre szeretnék koncentrálni, amelyre fontos emlékezni, mind Oroszországban, mind Ukrajnában.

Az oroszok, az ukránok, és a beloruszok mind a Kijevi Rusz, Európa egykori legnagyobb államának leszármazottai.  A szláv és más törzseket – Ladogától Novgorodig, és Pszkovtól Kijevig és Csernyigovig – összekapcsolta a nyelv (amelyet ma óorosznak hívunk), a gazdaság, a Rurik dinasztia hercegeinek uralma, és – a Rusz kikeresztelkedése után – az ortodox hit.  Szt. Vlagyimir, aki Novgorod hercege és Kijev nagyhercege is volt egyben, az ortodox kereszténységet választotta, és ez a tény máig meghatározza egymáshoz való viszonyunkat.

A kijevi trón domináns volt a Kijevi Ruszon belül, a kilencedik század óta.  Az Elmúlt idők krónikája megörökítette Oleg próféta szavait Kijevről: “legyen Kijev minden orosz város szülőanyja”.

Később, mint ahogy az minden más akkori európai állammal történt, a Kijevi Rusz központi hatalma meggyengült, elkezdett bomlani az egység. Ugyanakkor mind a nemesség, mind a nép a Ruszt tekintette közös területének, más szóval a hazájának. A széttöredezés felerősödött Batu Khan inváziója után, amikor rengeteg várost leromboltak, beleértve magát Kijevet is.  A Rusz északkeleti része az Arany Hordák uralma alá került, még ha korlátolt szuverenitást  élvezett is.  A déli és a nyugati orosz területek nagy része a Litván Nagyfejeldelemség ellenőrzése alá került, amely a történelmi iratokban Litván-Orosz Nagyfejedelemségként is ismert.

A hercegek és “bojárok”, sokszor viszályban álltak egymással, máskor szövetségeket is kötöttek.  A Volini Bobrok vajda és Algirdasz litván nagyfejedelem fiai, Polotszkij Andrej és Brjanszkij Dmitrij, a moszkvai nagyfejedelem, Dmitrij Ivanovics mellett harcoltak a kulikovói csatamezőn.  Ugyanakkor Jogaila Litván Nagyfejedelem, Tver hercegnő fia, Mamaijjal vezette szövetségre a katonáit.  Ez csak néhány fejezet közös, egyszersmind összetett történelmünkből.

Ami a legfontosabb, hogy a keleti és a nyugati orosz területeken az emberek egy közös nyelven beszéltek, és, hogy a vallásuk ortodox keresztény volt.  A XV. század közepéig az egyház egységes maradt. A történelem következő fejezete alatt mind a litván, mind az orosz Rusz lehetett volna a Kijevi Rusz konszolidációjának központja.  A történelem úgy hozta, hogy Moszkva lett az a központ, amely a régi orosz államiságot továbbvitte.  A moszkvai hercegek – Alekszander Nyevszkij leszármazottai – lerázták a külföldi igát, és hozzáfogtak az orosz területek egyesítéséhez.

A Litván Nagyfejedelemség területén más folyamatok mentek végbe.  A XIV. században Litvánia uralkodó elitje áttért a katolikus vallásra. A XVI. században megalapították a Lengyel-Litván Uniót.  A lengyel katolikus nemesség földhöz és privilégiumokhoz jutott a Rusz területén.  Az 1596-os Breszti Unió előírása szerint a nyugati Orosz Ortodox klérus egy része elismerte a pápát.  A lengyelesítés és a latinosítás folyamata elkezdődött, az ortodox vallás visszaszorult.

Ebből következett, hogy a XVI. és a XVII. században a Dnyeper régióban az ortodox felszabadítási mozgalom megerősödött.  Bohdan Hmelnickij hetman (vezér) élete hozta a változást.  Támogatói autonómiáért küzdöttek a Lengyel-Litván Unión belül.

A Lengyel-Litván Unióhoz intézett 1649-es felhívásában a Zaporizzsjei Szics követelte, hogy az orosz ortodox népesség jogait tartsák tiszteletben, és hogy a kijevi vajda legyen orosz vagy görög ortodox vallású, és hogy ne üldözzék tovább Isten egyházát.  Ezeket a követeléseket semmibe vették.

Bohdan Hmelnickij felhívást intézett Moszkvához, amit Zemszkij Szobor meg is hallgatott.  1653. október 1-én az orosz állam legfelsőbb képviselő testülete úgy döntött, hogy megsegíti hittársait, patronálják őket.  1654. januárjában a Perejaszlavi Tanács megerősítette ezt a döntést.  Ezután Bohdan Hmelnickij moszkvai követei városok tucatjait látogatták meg, beleértve Kijevet.  A városok népei hűséget esküdtek az orosz cárnak.  A Lublini Unió érvénybe lépésekor ilyesmi nem történt.

1654-es levelében Bohdan Hmelnickij megköszönte Alekszej Mihajlovics cárnak, hogy “az egész Zaporizzsjei Sicset és a teljes orosz ortodox világot erős kézbe vette”.  Ez azt jelentette, hogy a lengyel király és az orosz cár között a kozákok orosz ortodox népként definiálták magukat.

A hosszú háború alatt, mely Oroszország és a Lengyel-Litván Unió között dúlt, voltak olyan hetmanok, Bohdan Hmelnickij követői, akik leváltak Moszkváról, és olyan országok támogatását keresték, mint Svédország, Lengyelország, vagy Törökország.  A nép számára viszont ez felszabadulásért folytatott küzdelem volt.  A háború az 1667-es Andrusovi Fegyverszünettel ért véget.  A Grzymułtowski Békeszerződés (az Örök Béke Szerződése) értelmében Oroszországhoz került Kijev, a Dnyeper folyó bal partján található területek, például a Poltava, Csernyigov vagy Zaporizzsje régiók.  Az itt élők újraegyesültek az Orosz Ortodox néppel.  Ezeket a területeket szokás Malorussziának (Kis Oroszországnak) nevezni.

Az “Ukrajna” elnevezés leginkább az óorosz “okraina” (határ) szóból ered, és a XII. századtól fogva az írott források ebben az értelemben is használták.  Az “ukrán” szóval, az archívumok dokumentumai szerint, eredetileg a határőrökre utaltak.

A Dnyeper jobb partján, amely a Lengyel-Litván Unió alatt maradt, a régi rend visszaállt, és növekedett a társadalmi és vallási elnyomás.  Ezzel ellentétben, a folyó bal partján elhelyezkedő területek, amelyek az egységes állam alá kerültek, gyors fejlődésnek indultak.  A jobb partról tömegek költöztek át a bal partra.  Támogatást kerestek azok között, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, és ugyanazt a hitet gyakorolják.

A Nagy Északi Háború alatt, Svédország ellen, a malorossziai embereknek nem kellett választaniuk, hogy melyik oldalra állnak.  A kozákoknak csak egy elenyésző része támogatta Mazepa felkelését.  A nép tekintélyes része, rendtől és rangtól függetlenül, orosznak és ortodoxnak tekintette magát.

A nemesi családokból származó magas rangú kozák tisztek Oroszországban építették  politikai, diplomáciai, vagy katonai karrierjüket.  A Kijev-Mohila Akadémia növendékei vezető szerepet töltöttek be az egyház életében.  Ez a Hetmanátusra is igaz volt – amely egy autonóm államforma volt különleges belső felépítéssel – később pedig az Orosz Birodalomra is.  Kis-Oroszország sokat segített a nagy közös ország államiságának, kultúrájának, és a tudományos fejlődésének kialakításában.  Részt vettek az Urál-hegység, Szibéria, a Kaukázus és a Távol-Kelet felfedezésében és fejlesztésében.  A Szovjet éra alatt gyakran ukrán származású emberek töltötték be az egységes állam legmagasabb posztjait is.  Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev, akit a pártéletrajzuk erősen Ukrajnához köt, majdnem harminc évig vezették a Szovjetunió Kommunista Pártját.

A XVIII. század második felében az Oszmán Birodalom elleni háború után Oroszország bekebelezte a Krímet és a Fekete-tengeri területeket, melyeket ma Novorosszijának is szoktak nevezni.  A területeket a különböző orosz provinciákból érkező emberek népesítették be.  A Lengyel-Litván Unió feldarabolása után az Orosz Birodalom visszaszerezte a nyugati Óorosz földeket, Galícia és a Kárpátalja kivételével, amelyek az Osztrák  (később Osztrák-Magyar) Birodalom részévé váltak.

A nyugati orosz területek egyesítése az egységes orosz állammal nem csupán a politikai és a diplomáciai döntések eredménye volt. Megalapozta az egységes hit, közös kulturális tradíciók, és – szeretném még egyszer hangsúlyozni – a nyelv hasonlósága.  Már a XVII. század elején, Josyf Veljamin Rutszkij, aki a Görög-Katolikus Egyház hierarchája volt, Rómába írt levele szerint Moszkovia népe a Lengyel-Litván Unióban élő oroszokat testvéreinek hívta, és az írott nyelvük teljesen azonos volt, a hétköznapi nyelvek között voltak jelentéktelen különbségek.  Analógiaként Róma és Bergamo lakosainak nyelvjárásához hasonlította.  Mint tudjuk, Róma Olaszország középső, Bergamo pedig északi részén fekszik.

Az évszázados megosztottság, a külön államokban való lét természetesen nyelvi sajátosságokhoz vezetett, olykor helyi dialektusokhoz.  A mindennapi nyelvjárások az irodalmi nyelvet gazdagították.  Iván Kotljarevszkij, Grigorij Szkovoroda, vagy Tarasz

Sevcsenko komoly szerepet játszottak ebben.  Az ő munkájuk közös kulturális örökségünk részét képezi.  Tarasz Sevcsenko költeményeit ukránul írta, de prózai műveit főleg oroszul.  A Poltavcsinában született Nyikolaj Gogol orosz patrióta művei ugyan oroszul íródtak, de hemzsegnek bennük a malorussziai közmondások és népi motívumok.  Lehetne ezt az örökséget elosztani Oroszország és Ukrajna között?  Miért kellene így tenni?

Az Orosz Birodalom dél-nyugati részei, Malorosszija, Novorosszija, és a Krím, etnikailag és vallásilag sokszínű entitásként fejlődtek. Krími tatárok, örmények, görögök, zsidók, karaiták, krimcsakok, bolgárok, lengyelek, szerbek, németek, és más népek éltek itt. Megőrizték a hitüket, tradícióikat, szokásaikat.

De nem akarom a dolgokat idealizálni.  Tudjuk, hogy létezett egy Valujev utasítás (1863) és az Emsz Ukáz (1876), amely korlátozta a vallásos, szociális és politikai szövegek publikálását és behozatalát ukrán nyelven.  De itt fontos a történelmi kontextust is figyelembe venni.  Ezeket a döntéseket bizonyos, Lengyelországban történt drámai események váltották ki, amelyek az “ukrán kérdést” a lengyel nemzeti mozgalom érdekének megfelelően igyekeztek kihasználni.  Hozzáteszem, a regényeket, ukrán verseket, és népdalokat továbbra is lehetett publikálni.  Az Orosz Birodalmon, azaz a nagy orosz nemzeten belül Kis-Oroszország kulturális identitása fejlődött, és ez az új identitás összefogta Velikoruszt, Maloruszt, és Belaruszt.

Ugyanakkor, az ukrán nép, mint Oroszországtól különálló nemzet ideája táptalajra talált lengyel elit körökben, és valamennyire a malorusz értelmiség köreiben is.  Mivel erre történelmi alap nem volt – nem is lehetett -, az egészet kitalált alapokra kellett helyezni, amelyek időnként olyan extrémek voltak, mint az az állítás, hogy az ukránok az igazi szlávok, viszont az oroszok, és a muszkoviták nem azok.  Az ilyen típusú “hipotézisek” igen elterjedtek voltak az európai államok közötti rivalizálás során.

A XIX. sz. óta az Osztrák-Magyar hatalmi körök is rákaptak erre a narratívára, és felhasználták arra, hogy Galíciában kiegyensúlyozzák a lengyel nemzeti mozgalom térnyerését az azzal rivalizáló pro-muszkovita érzelmekkel.  Az első világháború alatt Bécs komoly szerepet játszott az úgynevezett Ukrán Szics Puskásgyalogos Légió

létrehozásában.  Azokat a galíciaiakat, akik az Ortodox Kereszténységgel és Oroszországgal szimpatizáltak, a thalerhofi vagy terezini koncentrációs táborokba zárták.

Az ezután következő események közül fontos az egyes európai birodalmak összeomlása, a polgárháború az egykori Orosz Birodalom területén, valamint a külföldi beavatkozások.

A Februári Forradalom után, 1917. márciusában, felállt a Központi Rada Kijevben, azzal a szándékkal, hogy a legfelsőbb hatalmi szerv szerepét töltse be.  1917. novemberében kikiáltotta az Ukrán Népköztársaságot, mint Oroszország részét.

1917. decemberében az Ukrán Népköztársaság képviselői Breszt-Litovszkba látogattak, ahol Szovjet-Oroszország tárgyalt Németországgal és szövetségeseivel.  1918. január 10-én az ukrán delegáció feje felolvasott egy iratot, amely deklarálta Ukrajna függetlenségét. Közvetlenül ezután a Központi Rada is kikáltotta Ukrajna függetlenségét.

Ez a függetlenség nem tartott sokáig.  Néhány hét múlva a Rada képviselői külön szerződést kötöttek Németországgal és Ausztria-Magyarországgal.  Ez a két ország akkoriban nagyon nehéz helyzetben volt, és szükségük volt az ukrán kenyérre és nyersanyagra. Hogy nagy mennyiségű nyersanyaghoz jussanak, engedélyt kaptak az Ukrán Népköztársaságtól arra, hogy katonákat és technikai személyzetet küldhessenek oda.  Ezt később ürügyként használták ki arra, hogy megszállják Ukrajnát.

Azok, akik ma Ukrajnát külső erők kontrollja alá helyezték, jól tennék ha emlékeznének rá:, 1918-ban egy hasonló döntés végzetes következményekkel járt  az akkori ukrán rezsimre nézve.  A megszálló erők segítségével a Központi Radát feloszlatták, Hetman Pavlo Szkoropadszkijt ültették a hatalmi székbe, és az Ukrán Népköztársaság helyett kikiáltották az Ukrán Államot, ami német bábállam volt.

1918. novemberében, a Németországban és Ausztria-Magyarországon történt forradalmi eseményeket követően, Pavlo Szkoropadszkij, aki elvesztette a német katonai támogatást, más irányba fordult. Kijelentette, hogy “Ukrajna vezető szerepet vállal egy Pán-Orosz Föderánció létrehozásában”.  Ehelyett viszont újra rezsimváltás következett, eljött az úgynevezett Direktorátus ideje.

1918. őszén ukrán nacionalisták kikiáltották a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaságot, és 1919. januárban deklarálták az ország egyesítését az Ukrán Népköztársasággal. 1919. júliusában az ukrán erőket leverte a lengyel hadsereg és a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság lengyel uralom alá került.

1920. áprilisában Szimon Petljura, akit a mai Ukrajnában “hősként” tüntetnek fel, titkos tárgyalást folytatott az Ukrán Népköztársaság Direktorátusának nevében, s katonai támogatás fejében feladta Galícia és Nyugat-Volhínia területeit. 1920. májusában Petljuriták törtek Kijevre, lengyel katonai segítséggel.  De nem maradtak sokáig.  Már 1920. novemberében, egy Lengyel-Szovjet békekötés után, Petljura katonái megadták magukat ugyanazoknak a lengyel erőknek.

Az Ukrán Népköztársaság példája megmutatja, hogy a különböző kvázi-állam kezdeményezések, amelyek az akkori, polgárháború által feldúlt Orosz Birodalom területét jellemezték, és az általános zűrzavar, instabilitáshoz vezettek.  A nacionalisták saját államokat akartak, míg a Fehér Oroszok az oszthatatlan Oroszországot támogatták.

Sok olyan köztársaság, amelyet a bolsevikok hoztak létre, nem akartak különválni Oroszországtól.  Ennek ellenére sok helyen a bolsevik pártvezetők, különböző okokból, kivezették őket Szovjet-Oroszországból.

1918. elején kikiáltották Donyeck-Krivoj-Rog Szovjet Köztársaságot, amely kérte az egyesítést Szovjet-Oroszországgal. Ez a kezdeményezés falba ütközött.  Amikor Lenin találkozott a köztársaság vezetőivel, ragaszkodott ahhoz, hogy Szovjet Ukrajna része legyen.  1918. március 15-én az Orosz Kommunista Párt Központi Bizottsága (a bolsevikok) elrendelte, hogy a Donyeck medencéből is küldjenek delegáltakat az Ukrán Szovjetek Kongresszusába, és állítsanak fel “egy ukrán kormányt” a kongresszus alatt.  A Donyeck-Krivoj-Rog Szovjet Köztársaság területei Ukrajna dél-keleti részét képezték.

Az 1921-es Rigai Egyezmény alatt, amely az Orosz Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság között jött létre, az egykori Orosz Birodalom nyugati területei Lengyelországhoz kerültek.  A két világháború között a lengyel kormány aktív betelepítésbe kezdett, hogy megváltoztassa a Keleti Határvidékek (lengyel neve annak a területnek amelyiket ma nyugat-Ukrajna, nyugat-Belarusz, és Litvánia bizonyos részei képeznek) etnikai arányait.  A területeken kemény lengyelesítés folyt, a helyi kultúrákat és hagyományokat elfojtották.  Később, a második világháború alatt, a radikális ukrán nacionalisták ezt használták ki ürügyként arra, hogy terrorkampányt folytassanak a lengyelek, a zsidók és az oroszok ellen.

1922-ben, amikor létrejött a Szovjetunió, amelynek az Ukrán Szocialista Köztársaság alapító tagja volt, a bolsevik vezetők közötti heves vita után megvalósították Lenin tervét, felállítottak egy olyan föderációt, amelyben a különböző köztársaságokat egyenlőként kezelték.  A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét kikiáltó szövege tartalmazta a köztársaságok unióból való kiválási jogát, később pedig, 1924-ben, ez a jog a Szovjetunió Alkotmányába is bekerült.  Ezzel a szerzők az állam alapjaiba veszélyes időzített bombát helyeztek el, amely nyomban fel is robbant, amint a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezető szerepe által garantált biztonsági mechanizmusok meggyengültek.  A “szuverenitások parádéja” következett.  1991. december 8-án aláírták az úgynevezett Belovezs Egyezményt, amely létrehozta a Független Államok Közösségét (FÁK), és deklarálta, hogy a “Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, mint nemzetközi jogi fogalom és geopolitikai valóság többé nem létezik”. Egyébként Ukrajna az 1993-ban elfogadott FÁK chartát soha nem írta alá.

Az 1920-as és 30-as években a bolsevikok aktívan támogatták a “lokalizációs politikát”, ami az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságban ukranizálást jelentett.  E politika részeként, és a Szovjet hatalmi elit közötti konszenzusnak köszönhetően, Mihail Grusevszkij, a Központi Rada egykori vezetője, és az ukrán nacionalizmus ideológusa, aki egykor Ausztria-Magyarország támogatását élvezte, visszatért az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságba, és a Tudományos Akadémia tagjává választották.

A lokalizációs politika jelentős szerepet játszott az ukrán kultúra,nyelv, és identitás megszilárdításában és fejlődésében.  Ugyanakkor, az úgynevezett orosz nagyhatalmi sovinizmus elleni küzdelem ürügyén az ukranizálást gyakran olyan emberekre is ráerőltették, akik nem tekintették magukat ukránnak.  A szovjet nemzetpolitika állami szintű támogatást nyújtott három különálló szláv nemzetnek: az orosznak, az ukránnak, és a belarusznak, ahelyett, hogy a három részre oszló nagy orosz nemzetnek, a Velikorusznak, a Malorusznak és a Belorusznak nyújtott volna hasonló támogatást.

1939-ben a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége visszaszerezte azokat a területeket, amelyeket korábban Lengyelország bekebelezett. Ezeknek nagy részéből keletkezett Szovjet Ukrajna.  1940-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság bekebelezte Besszarábia egy részét és Bukovinát, amelyet 1918-ban Románia foglalt el.  1948-ban a Fekete tengeri Zmejnij-sziget (Kigyó-sziget) Ukrajna része lett.  1954-ben az Orosz Szovjet Föderatív Szocialista Köztársasághoz tartozó Krímet is az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságnak adták, ezzel súlyosan megszegve az akkori törvényeket.

Néhány szót ejtenék Kárpát-Ruténiáról is, amely Csehszlovákia része lett Ausztria-Magyarország felosztása után.  Ezen a területen nagyrészt ruszinok éltek.  Erről ma már kevés szó esik, de Kárpátalja szovjet felszabadítása után e terület Ortodox népességének kongresszusa arra szavazott, hogy Kárpát-Ruténia az Orosz Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság része legyen, illetve külön köztársaság a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségén belül. Ezt a választást semmibe vették.  1945 nyarán megtörtént Kárpát-Ruténia történelmi újraegyesítése “az ősi anyafölddel, Ukrajnával”, ahogy azt akkor a Pravda írta.

Látható, hogy a modern Ukrajna teljes mértékben a szovjet éra terméke.  Tudjuk és jól emlékszünk arra, hogy nagy Ukrajna nagy részben a történelmi Oroszország területein alakult ki.  Hogy erről megbizonyosodjunk, elég ránézni a XVII. században újraegyesült földek határaira, és összehasonlítani az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasággal, amikor az kivált a Szovjetunióból.

A bolsevikok szociális kísérleteik kiapadhatatlan forrásainak tekintették az oroszokat. Olyan világforradalomról álmodoztak, amely eltörölné az országhatárokat.  Ezért voltak olyan nagylelkűek, amikor határokat rajzoltak, vagy területeket ajándékoztak.  Ma már nem fontos, mi volt a bolsevikok ideológiai motivációja, amikor országunkból darabokat vágtak le.  Lehet vitatkozni a részleteken, a hátteren, a logisztikán, amely a döntések mögött meghúzódott.  De egy tény kristálytiszta: Oroszországtól raboltak.

Amikor ezen a cikken dolgoztam, olyan open-source dokumentumokat használtam, amelyek jól ismert tényeket tartalmaznak. Nem merítettem titkos forrásokból.  A modern Ukrajna vezetői és külföldi “patrónusai” inkább semmibe veszik ezeket a tényeket.  Viszont egyetlen alkalmat sem szalasztanak el, hogy odahaza és külföldön elítéljék “a Szovjet rezsim bűneit”.  Ilyenkor olyan eseményeket sorakoztatnak fel, amelyeknek semmi közük sincs a Szovjetunió Kommunista Pártjához, sem a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségéhez, még kevésbé a modern Oroszországhoz.  Ugyanakkor egyikük sem tekinti bűnnek a bolsevikok arra irányuló törekvését, hogy Oroszország történelmi területeit elválasszák Oroszországtól.  Tudjuk, miért viselkednek így. Azért, mert Oroszország gyengítése erénynek számít rosszakaróink körében.

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségén belül a köztársaságok közötti határokat senki sem tekintette államhatárnak. Névleges határok voltak, amelyek egy olyan országon belül léteztek, amely föderatív jellege ellenére igen központosított volt.  Ezt a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezető szerepe garantálta.  De 1991-ben ezek a területek, és ami még fontosabb, az ott élő emberek, egy nap alatt egy másik országban találták magukat, úgy, hogy elválasztották őket történelmi hazájuktól.

Mit lehet erről mondani?  A dolgok változnak, s ez alól az országok és a közösségek sem képeznek kivételt.  Arra is van példa, hogy egy nemzetnek egy adott része, a fejlődése során, különböző okok és történelmi körülmények eredményeképpen, egyszer csak öntudatára ébred, mint külön független nemzet. Mihez kezdjünk ezzel?  Csak egy válasz van rá, a tisztelet!

Saját államot akarsz alapítani? Légy üdvözölve!  De melyek a játékszabályok?  Hadd emlékezzek vissza az új Oroszország egyik prominens politikusának, Anatolij Szobcsaknak, Szentpétervár polgármesterének összefoglalójára.  Ő, mint jogi szakértő abban hitt, hogy minden döntésnek törvényesnek kell lennie.  Ő így vélekedett: a Szovjetunió alapító köztársaságainak vissza kell térniük a Szovjetunióba való belépés előtti határaik közé, amikor felbontották az 1922-es egyezményt, A Szovjet időkben történt területi gyarapodásaik most már tárgyalási alapot képeznek, hiszen jogi alapjukat visszavonták.

Vagyis, ha elmész, csak azt vidd magaddal, amit magaddal hoztál.  Ezt nehéz lenne cáfolni.  Még azt is hozzátenném, hogy a bolsevikok már a Szovjetunió előtt is elkezdték átrajzolni a határokat, és ezzel a területeket saját ízlésük szerint manipulálták, semmibe véve az emberek véleményét.

Az Orosz Föderáció elfogadta az új geopolitikai valóságot. S nemcsak elfogadta, hanem segített is Ukrajnának, hogy megálljon, mint független ország.  Az 1990-es években, azokban a nehéz időkben, sok támogatást nyújtottunk Ukrajnának.  Bármilyen “politikai számítást” végez Ukrajna, tény, hogy 1991-től 2003-ig Ukrajna bevétele 82 milliárd dollárnak felelt meg, jelenleg viszont azzal a 1,5 milliárd dollárral kell beérnie, amit az európai gáztranzitért kap.  Ha Oroszország és Ukrajna között megmaradtak volna a gazdasági kapcsolatok, Ukrajna bevétele ma több tízmilliárd dollárral nagyobb lenne.

Ukrajna és Oroszország évszázadokon át egy gazdasági rendszerként fejlődött.  Az együttműködés, ami harminc évvel ezelőtt létezett,  példaként szolgálhatna az Európai Uniónak.  Természetes és egymást kiegészítő gazdasági partnerek vagyunk.  Egy ilyen közeli viszony erősítheti mindkét ország versenyképességét és potenciálját. A múltban Ukrajna komoly potenciállal rendelkezett: olyanokkal, mint a gáz transzport rendszer, a fejlett hajógyártás, a repülőgépipar, a rakétatervezés és más gépgyártás, továbbá ott működött több világszínvonalú tudományos és műszaki egyetem.  Amikor Ukrajna kikiáltotta függetlenségét, a vezetők azt ígérték, hogy erre a hagyatékra alapozva, Ukrajna gazdasága vezető szerephez jut, és életszínvonala Európa élvonalába fog tartozni.

Ma, az olyan hi-tech ipari óriások, amelyek egykor Ukrajna büszkeségének számítottak, süllyedőben vannak.  Az ipari termelés 42 százalékkal csökkent egy évtized alatt.  Az ipar leépítésének mértéke, és az általános gazdasági visszaesés látható Ukrajna áramtermelésében is, amely harminc év alatt a felére csökkent.  Végül, IMF jelentések szerint, 2019-ben, a koronavírus járvány kitörése előtt, Ukrajna egy főre eső bruttó nemzeti terméke (GDP) 4000 dollár alá süllyedt.  Ez kevesebb, mint az Albán Köztársaságé, a Moldovai Köztársaságé, vagy az el nem ismert Koszovóé. Jelenleg Ukrajna Európa legszegényebb országa.

Kié a felelősség ezért?  Az ukrán népé?  Biztosan nem.  Az ukrán vezetők voltak azok, akik elpazarolták több generáció vívmányait. Tudjuk, hogy az ukrán emberek tehetségesek és sokat dolgoznak.  Megvan a kitartásuk és határozottságuk ahhoz, hogy sikereket érjenek el. Ezek a tulajdonságaik, továbbá nyíltságuk, belülről fakadó optimizmusuk, és vendégszeretetük változatlan.  Máig is több millió ukrán ember barátságos és kedves érzelmekkel viseltet Oroszország iránt, ahogy mi is Ukrajna iránt.

2014-ig egyezmények és közös kezdeményezések százai segítették elő a gazdasági, üzleti, és kulturális kapcsolatok fejlődését, valamint, hogy együtt kezeljünk bizonyos szociális és környezetvédelmi problémákat.  Ezek érezhető előnnyel jártak mind az oroszok, mind az ukránok számára.  Ez a legfontosabb.  Eddig a pontig minden, hangsúlyozom, minden ukrán vezetővel gyümölcsöző kapcsolatunk volt.

A 2014-es kijevi események után, azzal a feladattal bíztam meg az orosz kormányt, hogy tárja fel, milyen lehetőség van arra, hogy megőrizzük gazdasági kapcsolatainkat a megfelelő minisztériumokon és ügynökségeken keresztül.  A baj az, hogy ez a szándék máig sem kölcsönös.  Ennek ellenére Oroszország ma is Ukrajna első három kereskedelmi partnere között szerepel, és ukránok százezrei jönnek Oroszországba dolgozni.  Akik így tesznek, barátságos fogadtatásban és támogatásban részesülnek.  Ilyen az “agresszor állam”.

Amikor a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége összeomlott, sok orosz és ukrán ember úgy gondolta, hogy a közös kulturális, spirituális, és gazdasági kapcsolatok túlélik ezt, mint ahogyan népeink mély egysége is.  De az események, eleinte fokozatosan, majd jóval gyorsabban, teljesen más irányt vettek.

Lényegében az ukrán uralkodó elit azzal igazolta országának függetlenségét, hogy letagadta a múltat, kivéve a határkérdéseket. Mítoszokat kreáltak, átírták a történelmet, kitörölték azokat a dolgokat, amelyek összekötöttek minket, és megszállásként utaltak arra az időszakra, amikor Ukrajna az Orosz Birodalom vagy a Szovjetunió része volt. A közös tragédiát, az 1930-as években történt kollektivizálást és éhínséget az ukrán nép ellen elkövetett népirtásnak nyilvánították.

A radikálisok és a neo-nácik egyre arcátlanabbul fejezték ki ambícióikat.  Élvezték a hivatalos kormány elit és a helyi oligarchák támogatását, akik kirabolták az ukrán népet, és a lopott pénzt nyugati bankokba tették.  Hogy vagyonukat megtartsák, készek voltak eladni a hazájukat.  Ehhez hozzáadódik az állami intézmények következetes hatástalansága, és egy olyan beállítottság, amely megengedte, hogy Ukrajnát túszul ejtse egy idegen geopolitikai akarat.

Emlékszem, az USA és az EU már jóval 2014. előtt szisztematikus és következetes nyomás alá helyezte Ukrajnát, hogy korlátozza gazdasági együttműködését Oroszországgal.  Mint Ukrajna legnagyobb kereskedelmi partnere, azt javasoltuk, hogy ezeket a kérdéseket egy Ukrajna-Oroszország-EU közötti kooperatív formátumban tárgyaljuk meg.  De minden alkalommal azt mondták nekünk, hogy Oroszországnak nincs ehhez semmi köze, mert csak az EU-ra és Ukrajnára tartozik.  De facto, a nyugati országok visszautasították Oroszország felhívását a párbeszédre.

Ukrajna lépésről lépésre olyan geopolitikai játék közepén találta magát, amelynek az volt a célja, hogy ék legyen Európa és Oroszország között, egyfajta ugródeszka Oroszország ellen. Elkerülhetetlen volt, hogy előálljon az a helyzet, amelyben többé már nem volt elég azt mondani, hogy “Ukrajna nem Oroszország”, hanem eljött helyette az “orosz-ellenesség”, amit mi sohasem fogunk elfogadni.

Eme törekvés szószólói az egykori lengyel-osztrák ideológusok aknamunkájából indultak ki. Ennek célja egy “Moszkva-ellenes Oroszország” kialakítása volt.  Nehogy bárki elhiggye, hogy itt az ukrán nemzet érdekéről lenne szó!  A Lengyel-Litván Uniónak nem volt soha szüksége ukrán kultúrára, sem kozák autonómiára.  Az Osztrák-Magyar monarchia idején az orosz történelmi területeket kegyetlenül kizsákmányolták, pedig ezek voltak a legszegényebb területek. A náciknak, akiket segítettek olyan kollaborátorok mint az OUN-UPA, nem Ukrajnára volt szükségük, hanem élettérre, az ária uralkodóknak pedig szláv rabszolgákra.

Az ukrán emberek érdekei 2014 februárjában sem számítottak.  A legitim elégedetlenséget, amit a mélyülő társadalmi és gazdasági problémák, tévedések, következetlen intézkedések okoztak, cinikusan kihasználták. A nyugati országok beavatkoztak Ukrajna belügyeibe, és puccsot támogattak.  A radikális nacionalista mozgalmak játszották a faltörő kos szerepét.  Szlogenjeik, ideológiájuk, és agresszív russzofóbiájuk ma már Ukrajna állami szintre emelt politikájának része.

Minden, ami összekötött, ma támadás alatt áll.  Először is az orosz nyelv.  Hadd emlékeztessek rá, hogy a “Majdan”-kormány először a nyelvtörvényen próbált változtatni.  Ezután következett a “hatalom megtisztítása” törvény, egy olyan oktatási törvény, amely az orosz nyelvet száműzte a teljes oktatásból.

Legutóbb, ez év májusában, a jelenlegi elnök egy “őshonos népekkel” kapcsolatos törvényt terjesztett a Rada elé.  Ez a törvény csak olyan népeket ismert el őshonosnak, amelyek olyan etnikai kisebbségeket alkotnak, amelyeknek nincs anyaállamuk Ukrajnán kívül.  A törvény átment.  A széthúzás új magvait vetették el.  És ez egy olyan országban történik amely, mint már említettem, igen komplex területi, nemzeti, és nyelvi összetételét, valamint kialakulásának történelmét tekintve.

Lehetséges érv a következő: ha egyetlen nagy nemzetről van szó, egy háromtagú nemzetről, akkor miért fontos, hogy minek tartják magukat az egyes emberek, orosznak, ukránnak, vagy belarusznak?  Ezzel teljes mértékben egyetértek.  Különösen mert a nemzetiség meghatározása, különösen a vegyes családok esetében, minden egyén személyes joga, mindenki szabadon választhat.

De Ukrajna mai helyzete teljesen más, mert itt egy erőszakos identitásváltásról van szó.  A legaljasabb dolog az egészben az, hogy az Ukrajnában élő oroszokat arra kényszerítik, hogy tagadják meg a gyökereiket, őseik generációit, és higgyék el, hogy Oroszország az ellenségük.  Nem túlzás azt mondani, hogy az erőszakos asszimiláció útja, egy olyan etnikailag homogén ukrán állam felállítása, amely agresszív Oroszországgal szemben. Ez ahhoz hasonló, mintha tömegpusztító fegyvert vetnének be ellenünk.  Hiszen az ukránok és az oroszok eme erőszakos és mesterséges megosztása miatt az orosz emberek létszáma százezrekkel vagy milliókkal csökkenhet.

Spirituális egységünk is támadás alatt áll.  Ahogy az a Litván Nagyhercegség alatt történt, ma is egy új egyházat alapítottak.  A világi hatalom nem is rejti véka alá szándékát, beavatkozott az egyház életébe, szakadást idézett elő, templomokat koboztak el, papokat és szerzeteseket vertek meg.  Elutasítják még azt a kiterjedt autonómiát is, amelyet az Ukrán Ortodox Egyház élvez, miközben fenntartja a spirituális egységét a Moszkvai Patriarchátussal.  Mindenáron le akarják rombolni közösségünk prominens és századokra visszanyúló szimbólumát.

Szerintem szükség van arra, hogy Ukrajna az ENSZ-ben következetesen szavazzon a nácizmus magasztalása ellen.  Jelenleg is előfordulnak, a helyi karhatalom védelme alatt, olyan felvonulások és fáklyás menetek, amelyek az SS egység háborús bűnöseit éltetik.  Hősként tartják nyilván azt a Mazepát, aki mindenkit elárult, azt a Petljurát, aki a lengyel támogatást ukrán területekkel hálálta meg, és Banderát, aki a nácikkal kollaborált.  A jelenlegi hatalom mindent megtesz, hogy a fiatal generációk emlékezetéből kiradírozza az igazi hazafiakat és győzteseket, akik mindig Ukrajna büszkeségei voltak.

Ki akarják törölni azoknak az ukránoknak az emlékét, akik a Vörös Hadseregben, a partizán egységekben küzdöttek, és a Nagy Honvédő Háborúban, ebben az igazi védelmi háborúban védték  hazájukat, nagy anyaföldjüket.  Kétezer ilyen katonát tüntettek ki a Szovjetunió Hőse érdemrenddel.  Köztük a legendás pilótát, Ivan Kozsedubot, Ludmila Pavlicsenkót, a bátor mesterlövészt, Ogyessza és Szevasztopol védelmezőjét, és a kitűnő gerillaparancsnokot Szidor Kovpakot.  Ez a legyőzhetetlen nemzedék értünk küzdött, ezek az emberek az életüket adták a jövőnkért.  Elfelejteni ezt annyi, mint elárulni nagyapáinkat, apáinkat és anyáinkat.

Az oroszellenes tervet ukránok milliói utasították vissza.  Krím népe és Szevasztopol polgárai választottak.  És a délkeleti területeken élők is megpróbálták megvédeni álláspontjukat.  Ennek ellenére mindegyiküket, beleértve a gyerekeket, szeparatistának és terroristának bélyegezték meg.  Etnikai tisztogatással fenyegetik őket. A Donyeck és Luganszk lakosai fegyvert fogtak, hogy megvédjék hazájukat, nyelvüket és életüket.  Volt más választásuk az ukrán városokban történt zavargások, és a 2014. május 2-i odesszai tragédia után? Ahol ukrán neonácik élve égettek el embereket, azaz új Katinyt rendeztek?  Bandera követői készen álltak ugyanilyen merényletekre a Krímben, Szevasztopolban, Donyeckben és Luganszkban is.  Ma sem adták fel terveiket.  Csak a pillanatra várnak.  De az nem fog eljönni!

A puccs és az utána következő hatalmi intézkedések új konfrontációt provokáltak, és polgárháborúhoz vezettek.  Az ENSZ emberjogi megbízottja szerint a donbasszi konfliktus áldozatainak száma meghaladja a 13.000-et.  Köztük idősek és gyerekek.  Ezek pótolhatatlan veszteségek.

Oroszország mindent megtett, hogy a testvérháborút elkerüljék.  A Minszki Egyezmény célja a Donbasz-konfliktus békés rendezése volt. Meggyőződésem, hogy még mindig nincs más alternatíva.  Még senki sem vonta vissza a minszki intézkedéseket, vagy a Normandiai formátum idevágó állításait támogató aláírását.  Senki sem kezdeményezte, hogy helyezzék hatályon kívül az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2015. február 17-i határozatát.

Hivatalos tárgyalásokon, különösen akkor, amikor a nyugati partnerek visszafogják Ukrajnát, Ukrajna azt állítja, hogy “teljes mértékben betartja” a Minszki Egyezményt.  Valójában viszont “elfogadhatatlannak” tartja.  Soha nem tárgyalnak a Donbasz különleges státuszáról vagy az ott élő emberek biztonságáról.  Inkább a “külső agresszió áldozatának” szerepében tetszelegnek, és gyűlöletet szítanak az oroszok ellen. Véres provokációkat szerveznek a Donbaszban.  Röviden, a külső patrónusoknak és főnököknek akarnak tetszeni.

Úgy tűnik, legalább is én ezt egyre inkább így látom, Kijevnek nincs szüksége a Donbaszra.  Miért?  Először is, mert az ott élők sohasem fogják elfogadni azt a rendet, amit rájuk próbáltak erőszakolni blokádokkal és fenyegetésekkel.  Másodszor, mert a Minszk-1 és Minszk-2 egyezmény, amely valós lehetőséget nyújt arra, hogy Ukrajna területi egységét úgy állítsák helyre, hogy Ukrajna megegyezik a Luganszki és Donyecki Népköztársaságokkal Oroszország, Németország, és Franciaország közvetítésével, teljesen ellentmond az orosz-ellenes terv logikájának.  Az orosz-ellenes terv fenntartásához szükséges a belső és a külső ellenségkép.  Hozzáteszem, ehhez a nyugati hatalmak védelmet nyújtanak, és egyben irányítják is.

Ez az, ami valójában történik.  Az ukrán társadalomban a félelem légkörét szítják, agresszív retorikával, neo-nácikkal, és az ország militarizálásával.  Nemcsak a függetlenség teljes hiányának vagyunk a szemtanúi, hanem a közvetlen külföldi ellenőrzésnek is, beleértve az ukrán karhatalom, biztonsági szolgálatok, és a hadsereg ellenőrzését külföldi tanácsadók révén, Ukrajna területének katonai “fejlesztését”, valamint a NATO infrastruktúra kiépítését.  Nem véletlen, hogy az „őshonos nemzetekről” szóló előbb említett méltatlan törvény csak egy nagyszabású ukrajnai NATO hadgyakorlat közepette születhetett meg.

A fentiekkel álcázzák azt a tényt, hogy közben teljesen felszámolják Ukrajna gazdasági függetlenségét, és kizsákmányolják természeti kincseit.  Már nincs messze a termőföldek eladása, és nem tudni, kik fogják felvásárolni.  Időnként Ukrajna részesül pénzügyi támogatásokban, kölcsönök formájában, de mindig olyan feltételekkel, amelyek a nyugati cégek érdekében állnak.  Ki fogja visszafizetni a felhalmozott adósságot?  Úgy látszik, ez nem csak a mai ukrán generáció feladata lesz, hanem gyermekeiké, unokáiké, és dédunokáiké is.

Az Oroszország-ellenes projekt nyugati forgatókönyvírói úgy állították fel az ukrán politikai rendszert, hogy a parlament tagjai és a miniszterek változhatnak ugyan, de az Oroszországtól való elkülönülés és az Oroszországgal szembeni ellenségesség állandó legyen.  A béke volt a jelenlegi államelnök kampányszlogenje.  Ezért választották meg.  Bebizonyosodott, hogy az ígéret hazugság. Semmi sem változott.  Bizonyos dolgokban Ukrajna, azon belül a Donbasz helyzete még rosszabbodott is.

Az orosz-ellenes tervben nincs helye sem szuverén Ukrajnának, sem azoknak az erőknek, amelyek Ukrajna valódi függetlenségét próbálják megvédeni.  Azokat, akik az ukrán társadalom megbékélését, párbeszédet, vagy kiutat keresnek a jelenlegi helyzetből, nyomban „orosz ügynöknek” bélyegzik meg.

Sok ukrajnai számára elfogadhatatlan az Oroszország-ellenes projekt.  Több millió ilyen emberről van szó.  De ők nem jutnak szóhoz.  Elvesztették a törvényes lehetőséget, hogy megvédjék álláspontjukat.  Megfélemlítik és elnémítják őket.  Nem csak üldözik őket meggyőződésük, kimondott szavaik, vagy véleményük nyílt hangoztatása miatt, hanem meg is ölik őket.  És gyilkosaikat senki sem bünteti meg.

Ma Ukrajnában az a “jó” hazafi, aki gyűlöli Oroszországot.  A teljes ukrán államiságot erre az ideára akarják felépíteni.  Az gyűlölet és a düh, ahogy azt a világtörténelem többször bizonyította, nem valami szilárd alapja a szuverenitásnak, telis-tele kockázattal és sötét következményekkel.

Az Oroszország-ellenes terv fortélyai mind világosak számunkra.  Sohasem fogjuk megengedni, hogy Oroszország ellen használják fel történelmi területeinket és a hozzánk közel élő embereket.  Azoknak, akik ezzel próbálkoznak, azt szeretném mondani, hogy ezzel a saját országukat fogják lerombolni.

A jelenlegi ukrán vezetés a nyugati modellt tartja ideálisnak. Azt, ahogyan Németország és Ausztria, vagy Kanada és az USA egymás mellett él.  Hasonlóak az etnikai arányok, a kultúra, megegyezik a nyelv, mégis szuverén államok maradnak, saját érdekeiket és saját külpolitikájukat követik.  De ez nem tartja vissza őket a szoros integrálódástól.  Határaik ma már sokszor átlátszóak.  Amikor az állampolgárok átlépik őket, ugyanúgy otthon érzik magukat.  Családokat alapítanak, üzletelnek.  Ugyanez igaz ukránok millióira is, akik Oroszországban élnek.  Mi magunkhoz nagyon közel állónak tekintjük őket.

Oroszország nyitott a párbeszédre Ukrajnával, készek vagyunk a legösszetettebb kérdésekről is tárgyalni.  De fontos megértenünk, hogy partnerünknek saját nemzeti érdekeit kell védenie, nem pedig valaki másét kiszolgálnia.   Ukrajna nem lehet eszköz valaki másnak a kezében egy ellenünk irányuló harcban.

Tiszteletben tartjuk Ukrajna nyelvét és hagyományait.  Tiszteletben tartjuk Ukrajna arra irányuló törekvését, hogy szabad, biztonságos, és gazdag legyen.

Bízom benne, hogy Ukrajna szuverenitása csak az Oroszországgal való partneri viszony keretei között lehetséges.  Spirituális, emberi, és civilizációs kötelékeink évszázadokra nyúlnak vissza, közös forrásokból erednek, és a közös kihívások, vívmányok és győzelmek erősítik őket.  Testvériségünk apáról fiúra szállt.  Benne van a modern orosz és ukrán nemzetek szívében és emlékezetében, a vérben, ami családjaink millióit egyesíti.  Együtt mindig erősebbek és sikeresebbek voltunk, és mindig erősebbek és sikeresebbek leszünk.  Mi egy nép vagyunk.

Lehet, hogy egyesek ma ellenszenvvel fogadják ezeket a szavakat.  Több értelmezésük is létezik.  De sok ember meg fogja hallgatni.  Én azt mondom: Oroszország soha nem lesz ukrán-ellenes.  Az, hogy Ukrajna milyen lesz, arról Ukrajna állampolgárai döntsenek!

*A szerző az Oroszországi Föderáció elnöke

A 2021. július 12-én, angol nyelven megjelent eredeti cikk olvasható: http://en.kremlin.ru/events/president/news/66181

Fordította: HB

Kiadta: Magyar Békekör

 

Döbrögisztán fasizálódik!

Ezentúl név szerint jelentik a 60 évesnél idősebb vajdasági oltatlanokat

Az új kormányrendelet szerint az orvostanhallgatók kirendelhetők lesznek a háziorvosokhoz, ahol az oltási munkát segíthetik majd.

A kormány rendelkezése szerint ezentúl hetente jelenteni kell azokat a 60 éven felülieket, akiket még nem oltottak be – áll a Magyar Közlönyben.

A járvány elleni intézkedésről szóló egyes intézkedések című részben azt írják:

“Azon 60. életévüket betöltött magyar állampolgárokról, akik magyarországi lakcímmel és Társadalombiztosítási Azonosító Jellel rendelkeznek, azonban a SARS-CoV-2 koronavírus elleni védőoltásban nem részesültek,

a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő heti rendszerességgel tájékoztatást nyújt a fővárosi és megyei kormányhivatalokat irányító miniszter, valamint az érintett személy háziorvosa részére.”

A közlemény szerint mindezzel a vakcina beadását akarják elősegíteni. Ehhez az érintett egészségbiztosítási nyilvántartásban rögzített nevét, lakcímadatait, valamint Társadalombiztosítási Azonosító Jelét kell feltüntetni.

Arról is rendelkeztek, hogy az orvostanhallgatók – az oktatási intézménnyel való egyeztetés után – kirendelhetők lesznek a háziorvosokhoz. A feladatuk az lesz, hogy a 60 év felettieket tájékoztassák az oltás hasznosságáról és a lehetőségekről. Aki pedig már 10 félévet sikeresen teljesített az egyetemen, az oltást is beadhatja a háziorvos felügyeletével.                                                          (szmo)

Bal-Rad komm: Aki pedig a “házi áldás” hatására sem… – azzal mi lesz? Eleinte csak sárga csillag és szobafogság? Később – ha az előbbiek nem hatnak! – ház – lakás – rágyújtás?

DÖBRÖGISZTÁN A FASIZÁLÓDÁS ÚTJÁN HALAD!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

 

Tobzódik a gyalázat

Sokezer fiatal vágott neki a youdapesthy bhuzzytobzódásnak

“Nem volt egyszerű bejutni a Pride-felvonulás gyülekezőhelyére, a Madách térre a tömeg és a kordonok miatt, jelentette tudósítónk, aki szerint több ezren gyűlhettek össze az idei felvonulásra, ami szokatlan útvonalon zajlik majd. A tömeg javát huszon-harmincéves fiatalok adják, néhány idősebb és fiatalabb akad csak.

A tömegben sok a Pride-szimbólum, a szivárványos zászló. A transzparensek javarészt politikasemlegesek, de azért akad egy-kettő, ami reflektál a közelmúlt történéseire. “Soros György is my Sugar Daddy” – hirdeti az egyik, egy másik pedig stilizált kisgyerekeket ábrázol azzal a felirattal, hogy “Hagyjátok élni az LMBTQ gyerekeket”.
 Fotó: Halász Juli

A résztvevők öltözködésükben is visszafogottak, kevesen öltöztek be, tudósítónk eddig csak egy feltűnően öltözött transz nővel találkozott.

 Fotó: Halász Juli

A gyülekező után a menet három óra körül kezdett mozgolódni, de tudósítónk leírása alapján nagyon lassan bontakozik ki a felvonulás, nagy a torlódás.

 Fotó: Halász Júlia

Másik tudósítónk a Hetero Pride Mozgalom tüntetésén járt, amin száznál is kevesebb résztvevő előtt szónokolhatott Gaudi-Nagy Tamás és Vollner János. Előbbi arra szólította a rendezvény résztvevőit, hogy vonuljanak át a Fővám téren gyülekező Budaházy Györgyékhez, majd fényképezzék le a Pride-felvonuláson azokat, akik kisgyerekkel vonulnak, mert az szerinte bűncselekmény az új törvény alapján. Feljelentésre készülnek, meg arra, hogy felszólítsák a rendőröket arra, hogy vegyék el a gyerekeket a gyerekkel vonulóktól. Annak nagyon örültek, hogy lesz népszavazás a kérdésben. Útjuk során érintették a Deák teret, nagyon közel kerülve a Madách téren gyülekező felvonulókhoz, akiket riariahungáriázással és mocskos buzizással köszöntöttek.

 Fotó: Halász Júlia

A szélsőségesek rendezvényén kisebb atrocitás is történt, kis csoportjuk körül egy ételfutár hangos zenét bömböltetve keringett a biciklijével. Számon próbálták kérni, de mielőtt elfajulhatott volna a dolog, a rendőrök közbeléptek.

UPDATE 15:55: A szélsőjobboldaliakkal vonuló tudósítónk elért a Fővám térre, ahol Gaudi-Nagyék csatlakoztak Budaházy Györgyék szintén kevés résztvevővel zajló ellendemonstrációjához.

UPDATE 16:08: A Pride menetével tartó tudósítónk jelentése szerint a tömeg eleje most ért a Kálvin térre. Elég nyugodt a hangulat, még csak nagy közös skandálások sincsenek, néha harsan csak fel fütty vagy taps. Hamarosan a Fővám térhez érnek, ott biztos kicsit felforrósodik majd a hangulat az ellentüntetők miatt, bár utóbbiak igen csekély létszámban jelentek csak meg.” – írja EGYIK tudósításában a 444.hu

Amelynek egy MÁSIK anyagában – TÖBBEK KÖZÖTT – ez IS olvasható:

“…A homofób törvénytől sem lett több az ellentüntető

A Pride ellen évek óta rendszeresen szerveznek kisebb tiltakozó akciókat szélsőjobboldali csoportok, leginkább a Budaházy Györgyhöz és Budaházy Eddához közeli csoportok. Ez viszont az elmúlt években alig jelentett többet pár, a kordonhoz tapadva mocskosbuzizó skinhead-nél és nyugdíjas MIÉP szavazónál. Azt gondolhatta volna az ember, hogy viszont amikor a kormány nemcsak egy az egyben átveszi a szélsőjobboldal melegellenes retorikáját, de törvényekbe írja ezeket és népszavazást is szervez, hogy a gyermekeket megvédje, az LMBT-propagandától, akkor olyanok is felbátorodnak és kimennek a Pride ellen tüntetni, akik eddig nem akartak a Budaházy György-félékkel bohóckodni. Ez nem így lett, az ellentüntetésen pontosan olyan kevesen voltak, nagyjából pont ugyanazok az emberek, mint az elmúlt években, csak úgy érzik, hogy most már mögöttük áll a kormány.

“Bekapcsolom a híreket, és olyan, mintha mi írtuk volna a szöveget. Orbán Viktor azt mondja, amit mi mondtunk évekkel ezelőtt”– mondta boldogan Budaházy Edda annak a legfeljebb száz embernek, akik a Szabadság-híd pesti hídfőjénél várták, hogy kiabálhassanak a hídon átvonuló pride-ozókra. A maroknyi szélsőjobboldali tüntető vezérszónokainak beszédeiben többször is megjelent, hogy a kormány lényegében a politikai fősodor részévé tette azt a retorikát, sőt, a jog szintjére emelte, amit a magyar szélsőjobb jelen lévő arcai, Budaházy Edda és György, Gaudi-Nagy Tamás vagy Volner János mondtak éveken át. Ez láthatóan felvillanyozta a társaságot, többen is szokatlanul elismerően beszéltek a Fidesz kormányzásáról – jó, annyira nem szokatlan, Volner és Gaudi-Nagy Tamás végső soron a Mi Hazánk politikusai. Egymásnak adva a mikrofont dicsérték a homofób törvényt, a népszavazást, azt, hogy a Fidesz beleírta az alaptörvénybe, hogy az apa férfi, az anya nő.

 Pride ellen tüntetők a Szabadság hídnál.  Fotó: Csurgó Dénes

A beszédekből érződött, hogy a csoport, amelyet saját meglátása szerint évekig vegzáltak a hatóságok, főleg a Pride idején, végre a hatalom, a törvény jó oldalán áll. Sőt, amolyan önjelölt igazságosztóként vagy önkéntes rendészként – ami nem áll távol a szélsőjobbos ideológiától – arról beszéltek, hogy be fogják tartatni a “gyermekvédelmi” törvényt, például lefényképeznek és feljelentenek mindenkit, aki gyereket vitt ki a Pride-ra, mert Budaházyék értelmezése szerint azt már 1-5 évig bünteti a törvény. Amikor elvonult a menet, a mikrofonba kiabálta bele, hol lát gyereket a felvonulók között, és követelte, hogy a rendőrök intézkedjenek.

Viszont némi csalódottság is érződött a társaságban, az egyik felszólaló kicsit keserűen meg is jegyezte, hogy a fideszes kétharmadban “ellustultak a hazafiak”.Pedig, szerinte a Békemenetnek is kint kellene lennie a kordonok mellett, ott, ahol egy a kis csapat szélsőjobbos, mert a fideszesek is azt gondolják, amit ők, hiszen a kormány is azt gondolja. Ennek ellenére nem lettek többen az ellentüntetők. Ugyanaz a kis csapat kiabálta majdnem ugyanazt.”

A balrad.ru kommentje a “kunyera” után

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Bal-Rad komm: “…a fideszes kétharmadban “ellustultak a hazafiak”…”

-VAGY CSAK SIMÁN KEZDENEK RÁÉREZNI A HAZAFFYJAK IS A VAJDAI HITVALLÁSRA:

AZAZ: HAZUDIK EGYFOLYTÁBAN! CSAK USZÍT!

PONTOSAN ÚGY, MINT A TÖBBI!

Döbrögi MOST A LEGÚJABB HAZUGSÁGÁRÓL AKAR “NÉPSZAVAZTATNI”!

MAGYAR! MARADJ TÁVOL  ETTŐL AZ ÁLSÁGOS “NÉPSZAVAZÁSTÓL”!

Hív a szocialista haza!

A német megszállás vége

Hív a szocialista haza!

(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)

1

Volt még egy hatalmas kiterjedésű arcvonal: a német megszállók elleni népi harc frontja Ukrajnában, Belorusszijában, a Baltikumban és Pszkov vidékén. A dolgozók milliói fogtak fegyvert, hogy felszabadító honvédő háborút viseljenek a német imperializmus ellen, amely rákényszerítette az országra a rabló breszti békét, s agresszív hódító ténykedésével még jobban fokozta a béke rabló jellegét. A nép harca, amely a német megszállás első napjaiban kezdődött, napról napra terjedt.

Mit hoztak a népnek a német császár és az osztrák—magyar uralkodó megszálló seregei? Visszaállították a földesúri földtulajdont. Visszatértek a földbirtokosok, a német szuronyok segítségével elvették a parasztoktól a szovjethatalom által 1917-ben kisajátított birtokaik élő és holt felszerelését. A tőkések visszakapták a gyárakat és a bányákat. S természetesen különleges pártfogásban részesültek a német telepesek.

A dolgozókat megfosztották mindazoktól a demokratikus jogoktól, amelyeket a szovjethatalom biztosított nekik. A gyárakban napi 8 óráról 10—12 órára emelték a munkaidőt. Munkanélküliség keletkezett, mivel sok tulajdonos bezárta üzemét. 1918 júniusában még a Szkoropadszkij-kormány hivatalos és nyilvánvalóan szépített adatai szerint is több mint 180 000 munkanélküli volt Ukrajnában. Ismét életbe lépett az egyik legreakciósabb cári törvény, az 1905. január 2-i törvény, amelynek alapján a sztrájkban való részvételért vagy a sztrájkra buzdításért börtönbüntetés járt. A parasztok sem éltek jobban, hiszen vissza kellett téríteniük azokat a veszteségeket, amelyek a földbirtokosokat az Októberi Forradalom utáni birtokfelosztás következtében érték. A hadbíróságok egymás után hozták a halálos ítéleteket a hatóságokkal szemben tanúsított engedetlenségért, a szovjethatalommal való együttérzésért, bolsevik agitációért stb.

A megszállók rabolták a lakosságot. Ezzel kapcsolatban az ukrán központi tanács kijevi megyei biztosa ezt írta egyik jelentésében: „Kijev megyében, a Kijev környéki járásokban a német csapatok lovakat, marhát, élelmiszert rekvirálnak anélkül, hogy összeköttetésbe lépnének a rekvirálást és az élelmezést intéző szervekkel, vagy felmutatnák valamilyen ukrán hatóság rendelkezését. És nemcsak a tejelő jószágot viszik el, a helyi lakosság egyetlen megélhetési forrását, hanem az összes vetőmagot, sőt, a kenyeret is, úgyhogy a gazdaságban semmi sem marad …

Ezenkívül a német katonák nap mint nap, gyakran éjszaka is, sokszor parancsok nélkül portyáznak és valóságos rablást visznek véghez: feltörik a ládákat, szekrényeket, elviszik a pénzt, az aranytárgyakat, a férfi és női ruhákat, s a házban található egyéb holmit. Megtámadják a nőket, akik rémülten menekülnek a faluból és elbújnak az erdőkben. Az ilyen csúfságok miatt végsőkig felháborodott lakosság szembefordul az ukrán hatóságokkal és fegyveres ellenállást szervez.”33 A polgárháború története. 1. köt. 608. old.*

A megszállt területre csak úgy özönlöttek Németországból és Ausztriából a spekulánsok, a kufárok és a gyarmati rablás egyéb mesterei. Ukrajnából, Belorusszijából, a Baltikumból gabonával, élő állattal, fával, érccel megrakott szerelvények haladtak nyugat felé. A hódítók étvágya nem is naponként, hanem óránként nőtt. Már kiszámították, hány millió márkát hoz majd nekik az új gyarmatok kizsákmányolása. A megszállók persze mindenekelőtt azért törekedtek a szovjet területek kirablására, hogy ellássák hadseregüket és megjavítsák hátországuk helyzetét. Németország és az Osztrák—Magyar Monarchia területén a világháború negyedik évében éhínség ütötte fel a fejét. Ez visszatükröződött a nép és a hadsereg hangulatán. A német imperialisták úgy vélték, hogy a megszállt területekről kivitt élelmiszerrel betömik ezt a hézagot.

Ámde a hódítók elszámították magukat: nem sikerült megszerezniük a várt élelmiszermennyiséget. Gabonából a tervezett mennyiségnek mindössze egyhetedét tudták kiszállítani. Mi volt ennek az oka? Erre a kérdésre elég pontosan válaszol a német megszálló hadsereg egyik tisztje, aki 1918 márciusában a következőket jelentette parancsnokságának:

„Nőttön-nő a paraszti lakosság ellenséges hangulata; gabona- és takarmányrekvirálás alkalmával a lakosság a fegyveres ellenállástól sem riad vissza csapatainkkal szemben … A további hadműveletek során számítanunk kell arra, hogy az előállott helyzet folytán bármely percben nyílt katonai összetűzésekre kerülhet sor, akár partizánháború formájában is.”34 Az ukrajnai német megszállás csődje. (A megszállók dokumentumai alapján.) Moszkva 1936. 23. old. (oroszul).*

Nem segített a németeken az sem, hogy április végén Szkoropadszkij hetman kormánya révén nyílt burzsoá-földesúri katonai diktatúrát létesítettek Ukrajnában.

Az 1918-as esztendő közepétől fogva a hódítók elleni harc egyre tömegméretűbbé vált, és mind határozottabb jelleget öltött. Sztrájkokon és szabotázsokon kívül fegyveres partizánakciók is kibontakoztak. A partizánosztagok megtámadták a német helyőrségeket, hidakat és vasúti pályatesteket robbantottak fel, akadályozták a rablott javak elszállítását.

A dolgozó nép küzdelmét vezető kommunisták nemcsak az osztrák—német megszállók ellen harcoltak, hanem a burzsoá nacionalisták ellen is, akik megpróbáltak egyenetlenséget szítani a harcosok soraiban, meg akarták ingatni az oroszok, az ukránok, a beloruszok és a balti népek barátságát. A dolgozók tapasztalatból győződtek meg arról, hogy az orosz nép segítsége nélkül nem küzdhetik le az ellenséget, s mind gyakrabban tekintettek várakozóan kelet felé, ahol a szovjetköztársaság vörös zászlaja lengett. Az ukrán, a belorusz, a balti munkások tudták és hitték, hogy orosz testvéreik előbb-utóbb segítségükre jönnek.

Augusztusban összeült a litván és a belorusz kommunista pártszervezetek I. konferenciája. A konferencia felhívásában a többi között ez olvasható:

„Paraszt- és munkástestvérek! … Tudjuk, hogy reménykedve és a szocialista orosz föld segítségébe vetett hittel néztek a szovjethatalomra; tudjuk, hogy türelmetlenül várjátok azt a boldog napot, amikor egyesült erőink hatalmas nyomásával megszabadítunk benneteket, s megszabadítjuk önmagunkat is a rátok telepedett ellenségtől.”35 A Belorusz Kommunista (bolsevik) Párt határozatai. I. köt. (1903—1921) Minszk 1934. 93. old. (oroszul).*

Hatékony erőt képviselt a megszállt területen működő bolsevik földalatti mozgalom. 1918 nyarának végén a harkovi szervezetben mintegy 1000, a kijeviben 750, a poltavaiban több mint 500, Volhiniában több mint 300 kommunista dolgozott. Belorusszijában az illegális kommunista szervezetek mintegy 1500 párttagot és ugyanannyi rokonszenvezőt tömörítettek. A néptömegek szabadságharcát szervező bátor illegális pártmunkásoknak óriási segítséget nyújtott az OK(b)P Központi Bizottsága. Vezetésével az ukrán, a belorusz és a balti pártszervezetek megerősítették kapcsolatukat a néppel, kijárták az illegális munka nehéz és veszélyes iskoláját, felkészültek a döntő ütközetekre.

Az ukrán népnek a külföldi hódítók elleni harca szempontjából jelentős esemény volt Ukrajna Kommunista (bolsevik) Pártjának megalakulása. Az UK(b)P 1918. július 5-e és 12-e között Moszkvában lezajlott I. kongresszusa rámutatott arra, hogy a párt legfontosabb feladata Ukrajna és Oroszország forradalmi egyesítése. A kongresszus úgy határozott, hogy az ukrán bolsevikok minden erejükkel fegyveres felkelésre készítik elő a dolgozókat. Ugyancsak fejlődtek és erősödtek a belorusz és a balti földalatti bolsevik szervezetek.

Az osztrák—német csapatok által megszállt területen már 1918 nyarán gyülekeztek a partizánháború viharfelhői. Különösen magasra csapott a népi szabadságmozgalom hulláma Ukrajnában és Belorusszijában.

  1. július 23-án a mariupoli munkások a Jejszkből érkezett fegyveres alakulat segítségével megtámadták az osztrák csapatokat, kiűzték őket a kikötőből és a város egyes kerületeiből. Az egész mariupoli dolgozó lakosság támogatta a munkásokat. A megszállók nagy erőket vontak össze a felkelés leverésére. A munkások bátran küzdöttek, minden utcát elszántan védelmeztek. Az ellenség azonban sokkal jobban fel volt fegyverezve, s a felkelők végül is kénytelenek voltak kivonulni a városból.

Júliusban megkezdődött az ukrán vasutasok általános sztrájkja. Sok vonalon leállt a forgalom. A sztrájkban több mint 200 000 ember vett részt. Az ukrajnai bolsevikok központi bizottsága azzal a felhívással fordult a vasutasokhoz, hogy egységesen lépjenek fel és tartsanak ki.

Kiszélesedett a partizánmozgalom. 1918 nyarán Ukrajnában a kijevi, csernyigovi, jekatyerinoszlavi, herszoni, poltavai kormányzóságra, Belorusszijában a minszki, vityebszki, mogiljovi kormányzóságra terjedt ki. Ukrajnában a kijevi kormányzóság zvenyigorodi és tarascsani megyéjében voltak a legnagyobb felkelések. A kijevi kormányzóság vezető tisztviselője júliusban erről a következőket jelentette:

„A rendelkezésre álló adatok szerint a felkelők magvát 2000 főnyi kitűnően szervezett és jól felfegyverzett osztag képezi. A bolsevik alakulatok nincsenek körülkerítve és szabad közlekedésük van Umany, Zvenyigorod, Lipovec és Kanyev járás felé. A német csapatok egyelőre védekezésre kényszerülnek … a felkelők jelentős területet tartanak ellenőrzésük alatt, teljesen akadálytalanul szervezkednek, fegyverkeznek és gondoskodnak az utánpótlásról …”36 A polgárháború története. 3. köt. 270 old.* A partizánok elviselhetetlenné tették a megszállók életét. A hódítók hadserege súlyos veszteségeket szenvedett.

Ugyanakkor az osztrák és a német hadseregben bomlás és lazulás folyamata indult meg. A katonák érintkezése a szovjetország forradalmi munkásaival és parasztjaival nem maradt hatás nélkül; a frontra küldött német és osztrák katonák mindinkább felfogták az oroszországi események értelmét. A szocialista forradalom, a béke eszméje megtette hatását.

A megszálló hadsereg bomlását fejezte ki, hogy gyakoribbá vált a parancsmegtagadás, a katonák szemlátomást el akarták kerülni, hogy a frontra küldjék őket. Ukrajnában több mint 40 000 osztrák—német katona megtagadta azt a parancsot, hogy a nyugati frontra induljon. Minthogy azonban a német parancsnokság kénytelen volt átdobni csapatainak egy részét keletről a nyugati hadszíntérre, ez maga után vonta a „forradalmi ragály” terjedését. A német parancsnokság kénytelen volt csapatainak egy részét keletről a nyugati hadszíntérre vezényelni. Ez azonban a „forradalmi métely” terjedését eredményezte, mivel a nyugatra átdobott katonák forradalmasították az ott tartózkodó egységeket. A nyugati katonai balsikerek még jobban kiélezték a helyzetet. A gazdaságilag kimerült és erkölcsileg megtépázott Németország és Ausztria—Magyarország 1918 őszén nemzeti katasztrófa szélén állott. Németország és szövetségesei súlyos vereséget szenvedtek az imperialista háborúban, s ez siettette a forradalom már érlelődő kitörését. A novemberi forradalom megdöntötte a császárságot Németországban. A roskatag Osztrák—Magyar Monarchia is megszűnt; romjain több önálló nemzeti állam alakult.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

A mai nap! Sok boldogságot kíván a balrad.ru

Ma már 2021 július 25. – vasárnap – van. Az idei esztendő 206. napját tapossuk. Rohan ám az idő! 

A Gergely-naptár szerint ebből az évből már csak 159 nap van hátra. 
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Jakus, Kristóf, Dalibor, Jakab, Jákó, Jákob, Jakobina, Krisztofer, Szindbád, Talabér, Talabor, Talbot, Timur, Tomor, Valencia, Valentin, Valentina, Zsaklin nevű kedves  olvasóit.  

Sok boldogságot kíván Nekik a balrad.ru!

Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!

A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A MAI NAPJA!

Július 25. – én  IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.

E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.

Hogy is volt? Mi is volt? Kik születtek? Kik haltak meg?

Itt bővebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%BAlius_25.

Ma van:

– Tunézia: A köztársaság napja

– Kuba: A Moncada laktanya megtámadása évfordulójának ünnepe (1953). 25-én kezdődő három napos fesztivál.

 

A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit


Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Donbassz

Kijev latorhordája a donbasszi frontok teljes hosszán drónokkal támad.

Az alábbi videon a DNR – es Alekszandrovka civiljei elleni, ma reggeli terror.

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

MARADJ KI A BOHÓCKODÁSBÓL MAGYAR!

Érdekeset böfögött a vajda: nem lesz “kulcskérdés” a népszavazás érvényessége

Most nem az a kulcskérdés, hogy a népszavazás érvényes lesz-e és kötelező törvényalkotásra sarkallja-e a parlamentet, hiszen a törvényünk már megvan – mondta a gyermekvédelmi referendumról a miniszterelnök. Orbán Viktor világossá tette: a Brüsszellel szembeni csatákhoz van szüksége a népakarat kifejezésére.

Érdekeset mondott Orbán Viktor: nem lesz “kulcskérdés” a népszavazás érvényessége

A ma (tegnap B-R) reggeli rádióinterjújában Orbán Viktor  az ötkérdéses gyermekvédelmi referendumról azt mondta, reméli, hogy az Országgyűlés ősszel elrendeli a népszavazást “és még a választások előtt januárban vagy februárban le is tudjuk bonyolítani”.

Ezzel a miniszterelnök elárulta, hogy várhatóan csak jövőre, a választások előtt lesz meg a referendum, míg Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a Kormányinfón ugyanennyi esélyt adott annak is, hogy esetleg még az idén, az évvégén tartják meg a referendumot.

2016: “Megtámasztotta hátulról a kormányt”

Viszont a miniszterelnök ettől függetlenül is érdekes megjegyzést tett a tervezett gyermekvédelmi népszavazásról reggel. Azt hangsúlyozta: “most nem az a kulcskérdés, hogy a népszavazás érvényes lesz-e és kötelező törvényalkotásra sarkallja-e a parlamentet, hiszen a törvényünk már megvan. Nem törvényt akarunk alkotni a népszavazással, hanem meg akarunk védeni egy törvényt”.

A 2016-os kvótaellenes népszavazást említette példaként. Mint mondta, az ellenzék akkor is arra hívta fel a híveit, hogy ne menjenek el, de 3 millió fölött volt a részvétel és 90 százalék fölött a kormány szándékát kifejező “nem” szavazatok aránya. “Az egy politikai állásfoglalás volt a magyar nép részéről, és megtámasztotta hátulról a kormányt. Én ezzel a támogatással tudtam sikeresen csatázni Brüsszellel” – mondta el Orbán Viktor, úgy folytatva: “most tehát nem egy törvény megalkotását kell kikényszeríteni a parlamenttől, bár lehetne a népszavazásnak ilyen értelme is, de itt most nem erről van szó”…                                                                                                                   (Forrás: atv)

A balrad.ru kommentje a “kunyera” után

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Bal-Rad komm: Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez az egész hülye ötletelgetés Döbrögi jövőjéről szól. Az ő BÁRMI ÁRON VALÓ TÚLÉLÉSI akciója ez. Amely akció vélhetőleg a túlélése zálogát jelentő voksösszesítési rendszer további “tökéletesítését” jelent(HET)i.

Azzal a vajda is tisztában van, hogy ez a referendum ÉRDEKTELNSÉGBE FULLAD, ÉS  ÉRVÉNYTELEN LESZ!  Viszont ÉRVÉNYESSÉ, ÉS ŐT MEGERŐSÍTŐVÉ KELL VARÁZSOLNI!

Ergo: EL FOG DŐLNI, HOGY ’22 TAVASZÁN LESZNEK – E VÁLASZTÁSOK VAGY SEM! (Ennek egyébként a MAGYAROK SZÁMÁRA – AZAZ NEKÜNK!- SZINTE SEMMI JELENTŐSÉGE NINCS MÁR!)

VISZONT “BUZIREFERENDUM” AZ BIZTOSAN LESZ!

A balrad.ru CSAK AZT TUDJA JAVASOLNI MINDEN TISZTESSÉGES MAGYARNAK, HOGY TARTSA MAGÁT TÁVOL ETTŐL A BOHÓCKODÁSTÓL, ÉS TÁVOLMARADÁSRA BUZDÍTSA ISMERŐSEIT IS! 

A szocializmus építése a Szovjetunióban

A kolhozok közös gazdasága

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

A kolhozok közös gazdasága. A kolhozok termelőeszközei. A munkaegység. A kolhozok, mivel nincs szükségük arra, hogy nagy összegeket költsenek föld vásárlására és bérlésére, továbbá a legfontosabb gazdasági eszközök vásárlására, növekvő jövedelmüket közös gazdaságuk fejlesztésére fordíthatják. A kolhoz közös gazdasága a mezőgazdasági artelben egyesült parasztok szocialista kollektív gazdasága. Állami földön létesült, s a gép- és traktorállomásokon összpontosított, és köztulajdont képező korszerű technika felhasználásán alapul. A kolhoz termelőeszközei és termékei szövetkezeti-kolhoztulajdonban vannak.

A kolhozok termelőeszközei főként állatokból, kisgépekből, különféle más gazdasági eszközökből, gazdasági épületekből, vetőmagból stb. állnak. Mivel a mezőgazdasági artel lényegét tekintve szövetkezeti típusú üzem, a közös termelőeszközök a kolhoz oszthatatlan alapjához tartoznak. A kolhoz oszthatatlan alapja a következőket foglalja magában: a kolhozok gazdasági eszközeit, az igás- és haszonállatokat, az épületeket, a szállítóeszközöket, a melléküzemágakat, az évelő vetéseket, az öntözőberendezéseket, valamint a közös, gazdaság fejlesztésére szolgáló anyagokat és pénzeszközöket. Az oszthatatlan alaphoz tartoznak továbbá a kulturális és szociális rendeltetésű épületek (kolhozklubok, olvasószobák, napközi otthonok stb.). Az oszthatatlan alapok állandó gyarapítása igen fontos feltétele annak, hogy a kolhozok közös gazdasága fejlődjön, a kolhoz egyre vagyonosabb legyen.

A kolhozok beruházásaikat gazdasági épületek, istállók, ólak, öntöző- és lecsapoló csatornák, víztárolók építésére, bozótirtásra, kolhoz-villanytelepek és más létesítmények építésére fordítják. A kolhozoknak saját eszközeikből, a kolhozparasztok munkája révén a közös gazdaságban eszközölt beruházásai — az állatállomány növelésére fordított kiadások nélkül — 1946-tól 1950-ig körülbelül 40 milliárd, 1951-től 1953-ig pedig 36 milliárd rubelre tehetők. Ezenkívül a kolhozok 1946-tól 1950-ig a közös jószág- és baromfiállomány növelésére több mint 11 milliárd rubelt, 1951-től 1953-ig pedig több mint 5 milliárd rubelt költöttek.

A kolhozoknak mint szocialista nagyüzemeknek feltétlenül szükségük van a gazdaság tervszerű irányítására, nem létezhetnek és nem fejlődhetnek önmaguktól, spontán módon. Az állami tervezés a kolhozok fejlődésének irányát a szántóföldi növények terméshozamának emelésében, az állatállomány növelésében és hozamának egyidejű fokozásában, a korszerű technikának és az élenjáró tudomány vívmányainak a mezőgazdaság terén való alkalmazásában jelöli meg.

tervgazdálkodás előnyeinek legteljesebb kihasználása a kolhoztermelés olyan tervezését követeli, amely egyrészt, biztosítja az egyes mezőgazdasági termékek beadása tekintetében az állammal szemben fennálló kötelezettségek teljesítését, másrészt, azon növények termelésének növelése terén, amelyek számára a természeti és a gazdasági feltételek a legmegfelelőbbek, a lehető legnagyobb mértékben elősegíti a kolhozok öntevékenységének és kezdeményezésének kibontakozását.

A nagyüzemi kollektív gazdaság egyik döntő gazdasági előnye az, hogy szinte korlátlan lehetősége van a soküzemágú gazdálkodásra.

A soküzemágú gazdálkodás lehetővé teszi, hogy ésszerűen használják fel a kolhozokban a munkaerőt, és a kolhoz közös földjének minden hektárjáról a legnagyobb mennyiségű terményt takarítsák be. Azokban a kolhozokban, amelyek az ország egyes vidékeinek gazdasági és természeti viszonyaitól függően helyesen kapcsolják össze a gabonatermelést, az ipari növények, takarmánynövények, zöldségfélék termelését és az állattenyésztést, a kolhozparasztok munkájának felhasználása az év folyamán egyenletesebb. A soküzemágú gazdálkodást folytató kolhozokban az egész éven át a pénzeszközök is egyenletesebben folynak be, ami lehetővé teszi, hogy a kolhoz idejében folyósítsa a tervbe vett munkákhoz szükséges összegeket.

A kolhozokban a munkaszervezés fő formája az állandó termelőbrigád, amelyet a kolhoz vezetősége alakít abból a célból, hogy az a közös gazdaság valamelyik ágában elvégezze a szükséges munkákat.

Vannak növénytermelő-, állattenyésztő-, takarmányozó-, zöldségtermelő-, kertész-, építő és egyéb brigádok.

növénytermelő-brigád számára a vetésforgó földjeiből akkora területet jelölnek ki, amelynek méretei minden mezőgazdasági munkánál biztosítják a traktorok, kombájnok és a gépállomásokon levő egyéb mezőgazdasági gépek magastermelékenységű felhasználását. Minden növénytermelő-brigádnak igásállatokat, megfelelő mennyiségű mezőgazdasági felszerelést és gazdasági épületeket adnak át állandó használatra. A növénytermelő-brigádon belül munkacsapatokat alakítanak, hogy ilyenformán a munkaigényes növények ápolása során a kézi munkát termelékenyebben lehessen felhasználni. A munkacsapatok közvetlenül a növénytermelő-brigád vezetőjének vannak alárendelve. Az SZKP Központi Bizottságának 1954 júniusi teljes ülése kimondta, hogy erősíteni kell a kolhozok termelőbrigádjait, ugyanakkor pedig munkacsapatokat kell alakítani a kapásnövények, ipari növények ápolására, s ezeknek minden támogatást meg kell adni ahhoz, hogy a számukra kijelölt földterületről jó termést takarítsanak be.

Az állattenyésztő-brigádokat a kolhozok tenyésztelepein szükséges munkák elvégzésére alakítják. Rendszerint minden állattenyésztő-brigádnak egy tenyésztelepet adnak át az állatok gondozásához szükséges helyiségekkel és termelőeszközökkel együtt.

A gép- és traktorállomásokon összpontosított változatos technika lehető leghatékonyabb kihasználásának fontos feltétele a gép- és traktorállomások és a kolhozok zavartalan együttmunkálkodásának biztosítása. Ezt úgy érik el, hogy a gép- és traktorállomás traktorosbrigádjának munkáját összeegyeztetik a kolhoz állandó termelőbrigádjainak munkájával. A gép- és traktorállomás minden traktorosbrigádja éveken át ugyanannak vagy ugyanazoknak a kolhozbrigádoknak dolgozik.

A munka szerinti elosztás gazdasági törvényének követelményei a kolhozokban, a szövetkezeti-kolhoztulajdon jellegének megfelelően, a munkaegység révén valósulnak meg. A munkaegység annak a mértéke, hogy a kolhozparaszt mennyi munkát fordít a kolhoz közös gazdaságára, s ezzel azt is meghatározza, hogy az egyes kolhozparasztok milyen arányban részesülnek a kolhoz jövedelméből. Munkaegységben számítják ki a kolhozparasztoknak a kolhoz közös gazdaságára fordított munkáját; a kolhoz a munkaegységek szerint osztja el a kolhozparasztok között a jövedelem egyéni fogyasztásra szolgáló részét.

A kolhozokban az igásállatok és a gépek állapotának, s a talaj minőségének figyelembevételével minden munkára megállapítják azt a napi teljesítménynormát, amelyet minden lelkiismeretesen dolgozó kolhozparaszt teljesíteni tud. A teljesítménynormának megfelelően, az egyes munkák elvégzéséhez szükséges szakképzettségtől, bonyolultságuktól, nehézségüktől, a kolhoz számára való fontosságuktól függően megállapítják a munkaegységek szerinti értékelést. A napi norma teljesítése viszonylag egyszerű mezei munkák esetén egy munkaegységnek számít. A kolhoz minden más munkát ennél magasabbra vagy alacsonyabbra értékel. A kolhozparasztnak a napi munkáért egy munkaegységet, a munkaegység egy részét, vagy esetleg több munkaegységet lehet a javára írni — aszerint, hogy milyen munkát végzett, és mennyire teljesítette, illetve teljesítette túl a normát. Tehát a munkaegység nem azonos a munkanappal.

A kolhozban az egyes munkák a munkaegységek szerinti értékelés szempontjából legfeljebb kilenc csoportba sorolhatók. Az első csoportba a legegyszerűbb munkák tartoznak, azok, amelyek elvégzése semmiféle képzettséget sem követel a dolgozótól. Az ilyen munkákra megállapított napi norma teljesítéséért a kolhozparasztnak körülbelül 0,5 munkaegységet írnak a javára. A kilencedik csoportba a legmagasabb szakképzettséget igénylő munkák tartoznak; az ilyen munkák napi normájának teljesítéséért a kolhoz körülbelül 2,5 munkaegységet ír jóvá.

Az állam megállapítja a kolhozparasztok teljesítménynormáinak kereteit, s az azoknak megfelelő munkaegységek szerinti értékelést. Ennek alapján minden egyes kolhoz vezetősége a helyi viszonyoknak megfelelően megállapítja saját teljesítménynormáit és ezek munkaegységek szerinti értékelését (de a kormány által javasoltaknál nem alacsonyabban), s ezeket a kolhozparasztok közgyűlése hagyja jóvá. A teljesítménynormáknak progresszíveknek kell lenniük, vagyis az élenjáró kolhozparasztokhoz kell igazodniok. A kolhozok az év elején megtervezik az egyes üzemágak és szántóföldi növények munkaegység-ráfordításait, és szigorúan ellenőrzik, hogy a munkaegységeket helyesen, a brigád, a munkacsapat, illetve az egyes kolhozparasztok által ténylegesen elvégzett munkának megfelelően írják jóvá.

Ilyenformán a munkaegység a kolhozparaszt által végzett különféle munkák mennyiségét és minőségét egyaránt tekintetbe veszi, s ez lehetővé teszi a kolhozban végzett különféle munkák összehasonlítását. A képzettséget igénylő munkáért több munkaegység jár, mint a képzettséget nem kívánó munkáért, a nehéz munkáért több, mint a könnyebb munkáért. A munkaegység az egyforma, de különböző termelékenységű munkák összemérését is lehetővé teszi. Ha a kolhozparaszt túlteljesíti a normát, ennek megfelelően több munkaegységet írnak javára. A munkaegységben az egyes kolhozparaszt munkája úgy jut kifejezésre, mint a kolhozban végzett közvetlen társadalmi munka összességének egy része. Ily módon megvalósul az egyes kolhozparasztok által a kolhoztermelésben végzett egyéni munka társadalmi értékelése. A munkaegység a kolhozparasztok közötti szocialista termelési viszonyokat fejezi ki az egyes kolhozokon belül, s a kolhoztermelés szervezésének fontos gazdasági eszköze.

Mivel a szocialista termelés két fő formájának létezése következtében van árutermelés és áruforgalom, a kolhozok nem elégedhetnek meg azzal, hogy a kolhoz termelési ráfordításait munkaegységekben tartják nyilván. A kolhozok saját pénzgazdálkodást folytatnak: pénzben számítják ki a kolhoztermelés termékeit és a jövedelmet, pénzeszközöket halmoznak fel; a munkaegységeket a kolhozokban nemcsak természetben, hanem pénzben is javadalmazzák.

A munkaegység a szocializmusban megvalósult egyenlőség elvét fejezi ki: a dolgozók valamennyien megszabadultak a kizsákmányolástól, mindenkinek kötelessége a munka, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy munkája mennyiségének és minőségének arányában részesedjék a javakból. A munkaegység biztosítja a férfi- és a női munka egyenlő díjazását. A kolhozrend megszüntette a parasztnők évszázados gazdasági egyenlőtlenségét. A parasztnők számára csak a kolhozban vált lehetővé, hogy egy sorba kerüljenek a férfiakkal.

Ilyenformán a munkaegység új közgazdasági kategória, a kolhozrend szülötte.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

A mai nap! Sok boldogságot kíván a balrad.ru

Ma már 2021 július 24. – szombat – van. Az idei esztendő 205. napját tapossuk. Rohan ám az idő! 

A Gergely-naptár szerint ebből az évből már csak 160 nap van hátra. 
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Kincső, Kinga, Bernárd, Bernát, Borisz, Borocs, Csenge, Csengele, Dániel, Daniló, Dános, Kiri, Kriszta, Krisztabella, Krisztiána, Krisztin, Krisztina, Levendula, Tina, Tinetta, Tinka nevű kedves  olvasóit.  

Sok boldogságot kíván Nekik a balrad.ru!

Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!

A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A MAI NAPJA!

Július 24. – én  IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.

E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.

Hogy is volt? Mi is volt? Kik születtek? Kik haltak meg?

Itt bővebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%BAlius_24.

Ma van:

– 1783-ban született Simón Bolívar szabadságharcos, Dél-Amerika több államának felszabadítója. Születésnapja Ecuadorban és Venezuelában nemzeti ünnep.

– Döbrögisztánban a katolikus egyház liturgikus naptárában Árpád-házi Szent Kinga ünnepe.

A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit


Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Donbassz

novorosinform.org július 21 – i híre szerint Zseléagyú külügyérünk – mint az Európa Tanács ügyeletes tótumfaktuma – a haján kevesebb zselét, ám alatta a vajdánk piacfölhajtójához hasonlóan kevés szürkeállományt viselő ukrán kollégája, Dmitrij Kuleba szívélyes meghívásának eleget téve, tegnap – azaz július 22 – én – Kijevbe látogat(ott).

A híradás szerint Zseléagyúnk a donbasszi konfliktusról is tárgyal(t) a vendéglátójával, és programján szerepel(t) egy frontlátogatás is.

“A miniszterek megismerkednek az ukrán kormány erőfeszítéseivel a háborús övezetben élő emberek biztonságának javítása érdekében” – áll az ukrán külügyminisztérium közleményében.

“В четверг, 22 июля, Донбасс посетит министр иностранных дел Венгрии, председатель Комитета министров Совета Европы Петер Сийярто.

Посещение Донбасса значится в плане рабочей поездки Сийярто на Украину, сообщают «Украинские новости» со ссылкой на МИД Украины.

Отмечается, что приглашение исходило от министра иностранных дел Украины Дмитрия Кулебы. В рамках поездки европейский чиновник проведёт переговоры с главой украинского МИД.

Стороны планируют обсудить отношения Украины и Венгрии, пойдёт речь и о вооружённом конфликте в Донбассе. Причём Петер Сийярто планирует лично оценить ситуацию на линии разграничения.

«Министры ознакомятся с усилиями украинского правительства по повышению безопасности для людей, проживающих в зоне боевых действий», — говорится в сообщении Министерства иностранных дел Украины.”

Ma, július 23 – án értesülések arról szólnak, hogy a randi megesett, Zselésünk odaajándékozott Kijevnek 10 db. lélegeztetőgépet. Gondoljuk, így akarván hozzájárulni az ukrán kormány erőfeszítéseihez a háborús övezetben élő emberek biztonságának javítása érdekében. Arról nem szól a fáma, hogy volt – e közös koslatás a fronton.

Arról viszont van hír, hogy ma hajnalban Donyeck északnyugati szomszédját – Veszeloje falut – 120 milliméteres aknavetőkkel “ébresztette” a Döbrögisztán által megsegített Kijev ordashada.

Gondoljuk mi, hogy “…a háborús övezetben élő emberek biztonságának javítása érdekében…”

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!