Az első nap délelőttje – „A Führer szólítása”

Az első nap délelőttje – „A Führer szólítása”
(idézet: Hitler hatalomra jutása – Székely Gábor)
2
Papen már kora reggel, 7 órakor magához kérette Düsterberget, hogy legyen segítségére a makacskodó Hugenberg és az újból ingadozó Seldte meggyőzésében. Nem válogatott az eszközökben. Bár tudta, hogy a katonai puccs veszélye már a múlté – néhány órája értesült arról, hogy Schleicher nem merte vállalni a nyílt fellépést a birodalmi elnökkel szemben, és visszautasította a vezérkari tisztek egy csoportjának puccs-tervét -, mégis ezzel fenyegette a húzódozó Düsterberget. A hír forrásaként a beavatott Oskar von Hindenburgot megjelölve közölte: „Amennyiben 11 óráig nem alakul meg az új kormány, úgy a Reichswehr lép a színre.” Majd, hogy érthetőbb legyen, hozzátette: „Schleicher és Hammerstein katonai diktatúrája fenyeget.”

Düsterberg nem bízott Papenben, megbízott viszont Oskar von Hindenburgban. Ezért részletesebb tájékoztatásért hozzá sietett. Visszatérve Papent már a náci vezetők körében találta, így nem vonhatta kérdőre valótlan állítása miatt. Papen érvelése ellen szólt továbbá Blomberg kinevezése is, amely már egyértelművé tette a „puccsveszély” alaptalanságát. Ezzel volt magyarázható Düsterberg komorsága, s Papen nyugtalansága is, amely az elkövetkező percekben csak fokozódott. Az idő ugyanis gyorsan haladt, s Hindenburg valóban 11 órára várta az új kormány leendő minisztereit.

Papen és Hitler a beszélgetést a villától a birodalmi kancelláriáig vezető behavazott sétaúton folytatta, anélkül azonban, hogy a valóságban közelebb kerültek volna a megoldáshoz.

A kancellárián Ottó Meissner, Hindenburg titkára fogadta az érkezőket. Dolgozószobájába vezette őket, ahol már összegyűlt a miniszteri bársonyszékek többi várományosa is. 11 óráig már csupán néhány perc volt hátra. A jelenet, amely most következett, talán a korábbiaknál is nagyobb feszültséget teremtett. Rendezője és egyben főszereplője Adolf Hitler volt.

Hitler taktikát változtatott, s a védekezésből gyors támadásba ment át. Papen elé lépett, s a többiekhez fordulva határozott hangon kijelentette, hogy kancellári kinevezése a teljhatalmat jelentő poroszországi miniszterelnöki és belügyminiszteri megbízatás nélkül számára elfogadhatatlan, mivel az e két tisztséget egyesítő, különleges jogokkal felruházott s közvetlenül a birodalmi elnök által kinevezett birodalmi biztosi hivatal olyan jelentős hatalmat összpontosít, amely megengedhetetlen mértékben korlátozná őt – a leendő birodalmi biztos Papen lett volna.

Papen, hogy megnyugtassa az ingerülten ágáló Hitlert, közölte, hogy sem ő, sem pedig a birodalmi elnök nem tekinti véglegesnek a kancellári és a porosz tisztségek különválasztását. Ezt követően azonban azt mondta, hogy Hindenburg akkor kíván változtatni a helyzeten, ha Hitler politikájával már teljes mértékben kivívta bizalmát. Az elnök bizalmatlanságának említése hiba volt, még ha Papen az elnöki tekintély felvonultatásával a náci vezért kívánta is sarokba szorítani. Hitler azonban, ettől látszólag még jobban felindulva, általános támadásba ment át: „Amennyiben Hindenburg tábornagy úr nincs kellő bizalommal irántam, úgy a német néphez kell fordulnom. Meg vagyok győződve arról, hogy a nép belém helyezi bizalmát.”

A támadás éle most látszólag Hindenburg ellen irányult, holott – s ezt mindenki tudta – Hitler mindenkor kerülte az összecsapást a birodalmi elnökkel. Most sem ez volt a célja, s ezt Hugenberg azonnal felismerte. A népre hivatkozás a Reichstag feloszlatását és új választások kiírását jelentette, amit feltétlenül el kívánt kerülni.

A Német Nemzeti Néppárt vezére, Hugenberg biztos lehetett a dolgában. Tisztában volt azzal, hogy Hitler blöfföl, akárcsak oly sokszor korábban. Most már nincs lehetősége arra, hogy feltételeket szabjon – amennyiben ma nem kancellárként hagyja el az elnöki rezidenciát, mindenki csődöt mondott politikusnak fogja tekinteni, s végveszélybe sodorja mozgalmát is. Ezért mondhatott Hugenberg ismét, még a korábbiaknál is határozottabban nemet.

Hitler rugalmasan taktikát változtatott. Meg kellett tennie. Amíg ugyanis abban biztos lehetett, hogy Papen mindenképpen a kormány megalakításán fog fáradozni, s a porosz tárcák amúgy sem az ő hatáskörébe tartoznak, Hugenberg ellenkezése komoly fenyegetés volt. A Nemzeti Néppártra a leendő kormányban négy miniszteri tárca várt, így Hugenbergnek – ismerve Hindenburg álláspontját — módjában volt megakadályozni a kabinet létrejöttét. Hitler viszont két olyan tényezőt is figyelembe vett, amely mindenképpen az ő céljait szolgálta. Az egyik, talán a lényegesebb, hogy a leendő néppárti miniszterek közül ketten, Lutz Graf von Schwerin-Krosigk, a pénzügyi, és Seldte, a munkaügyi tárca várományosa nem ellenzik a választások kiírását. A másik, már személyes jellegű, de nem elhanyagolható, hogy Hugenberg nem vállalhatta magára a kormányzati válság előidézésének ódiumát.

Hitler a fél órával korábban már Düsterbergnél bevált színjátékhoz folyamodott. Hugenberghez lépett, megragadta a kezét és patetikusan kijelentette: „Titkos tanácsos úr! Ezennel ünnepélyesen becsületszavamat adom arra, hogy az itt jelenlévő urak egyikével sem fogok szakítani, bárhogyan is alakulnak majd a választások.”

Hugenberget azonban nem hatotta meg a fogadkozás, hisz hasonlóban volt már része korábban, amikor a jobboldal egységén munkálkodva lépett szövetségre Hitlerrel, aki azután hamar túltette magát esküjén. Ezért válasza ismét a nem volt.

Ugyanígy válaszolt a közbelépő Papennek is, akinek érveléséből ugyan megfontolandónak vélte a „nemzeti egység” szükségességére történő utalást, sőt a fenyegetést is kiérezte hangjából, viszont nevetségesnek tartotta utolsó, költőinek szánt kérdését: „Csak nem kíván kételkedni egy német férfi ünnepélyes becsületszavában?”

Az idő pedig haladt. Az elnök titkára, Meissner mind nyugtalanabbul tekintgetett a díszes kandallón elhelyezett óra mutatóira, sürgetve a vita befejezését. Már egyszer járt Hindenburgnál, hogy néhány perc haladékot kérjen, s tapasztalhatta az elnök türelmetlenségét. Ugyanezt érezhette a következő pillanatokban, amikor most már az elnök hívó szavára lépett dolgozószobájába.

Hindenburg ingerült volt. Meg sem hallgatta Meissner tájékoztatását a késedelem okáról. Felháborítónak tartotta, hogy Hitler, akit személyében nem sokra tart, sőt megvet, veszi a bátorságot magának, hogy megvárakoztassa: „Végtére is dönteniük kell – utasította Meissnert komoran -, hogy meg akarják alakítani a kormányt, vagy sem. A tárgyalásokra éppen elegendő idő állt rendelkezésükre.” Ingerültségét csak fokozta, hogy rá kellett jönnie: Papen félrevezette az előző este, amikor azt állította, hogy a kormányalakítás elől minden akadály elhárult.

Meissner tudta továbbá, hogy orvosának szigorú utasítására Hindenburgnak hamarosan déli pihenőre kell visszavonulnia, s addig mindenképpen dűlőre kell vinni a dolgokat. Visszatérve saját dolgozószobájába, közölte ezt a jelenlévőkkel. „Amennyiben hamarosan nem jutnak döntésre – tette hozzá -, elképzelhető, hogy az elnök ma már nem fogadja az urakat.”

A feszültség tovább fokozódott. A miniszterjelöltek tanácstalanul figyelték az eseményeket. Az aduk Hugenberg kezében voltak, a kezdeményezés Hitlerében. Ekkor a náci vezér ismét Hugenberghez lépett. Mindkét kezével megragadva annak karját, ismét biztosította korábbi ígéretének őszinteségéről, és kijelentette, hogy az újabb választások után sem kíván egyeduralomra törni, sőt a Német Centrumpárt (Deutsche Zentrumpartei) és a Bajor Néppárt (Bayerische Volkspartei) bevonásával tovább kívánja bővíteni kormányának parlamenti bázisát.

Hugenbergnek engednie kellett, bár tudta, hogy az ő engedménye mindenképpen a jelenre vonatkozik, Hitleré pedig az ugyancsak bizonytalan jövőre. Nem merte azonban vállalni a kormányalakítás megtorpedózásának felelősségét, sem pedig az új választásokat. Ajánlata a következő volt: amennyiben Hitler beleegyezik abba, hogy a parlament feloszlatásáról és az ezzel együttjáró választásokról a döntést átengedi magának Hindenburgnak, úgy ő hozzájárul pártjának részvételéhez a kormányban.

A hatásra, amelyet válasza kiváltott, nem számított. A nemzetiszocialisták képviselői nem egyszerűen belenyugvással vették tudomásul ajánlatát, mint ahogyan várta, hanem kifejezetten örömmel. Most Göring volt a szószólójuk, aki harsányan kiáltotta: „Most már minden rendben van!” S ez így is volt, ami a kormányalakítást illette. Hugenberg a lelkesedésből megsejthette azt, amit Hitler, Göring, Papen és Meissner már tudott, azt ugyanis, hogy az elnök támogatására a választások ügyében nem számíthat. A kocka azonban el volt vetve, szavát nem vonhatta vissza. Utolsónak hagyta el a termet, lassan követve az elnöki fogadóteremhez vezető lépcsőn előresiető Hitlert és az utána haladókat.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

A Magyar Békekör hírei

WTO: törvénytelen a kínai árukat sújtó amerikai büntetővám

Genf, 2020. szeptember 16. (MB)

     Törvénytelennek minősítette az Egyesült Államok kínai árukra kivetett 200 milliárd dolláros büntető vámját a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) vitarendező testülete kedden Genfben – jelentette a Magyar Békekör szerdán.

     Donald Trump amerikai elnök 2018. szeptemberben sújtotta 10 százalékos büntető vámmal Kína ipari termékeit, köztük a repülőgép hajtóműveket, a víztisztító berendezéseket és a motorkerékpárokat. Nyolc hónapra rá 25 százalékra emelte a büntető vámot, majd 2018 júniusában további 25 százalékos vámot vetett ki 34 milliárd dollár értékű kínai árura.

     A WTO elutasította az amerikai érvet, miszerint Kína káros gyakorlatot folytatott az Egyesült Államok érdekeire nézve, ide értve a szellemi tulajdon lopását és a technológiai transzfert is, és kimondta, hogy Washington törvénytelenül járt el.

     A Kereskedelmi Világszervezet törvénytelennek minősítette a Trump adminisztráció más országokkal, köztük Amerika szövetségeseivel szembeni hasonló eljárását is.

     A WTO-testület döntése elvileg lehetővé teszi, hogy Kína megtorló vámintézkedést foganatosítson az amerikai termékekkel szemben. Az Egyesült Államoknak ugyan joga van fellebbezni a WTO bíróságánál, de ez pusztába kiáltott szó maradhat, tekintettel arra, hogy Washington tavaly maga bénította meg a bíróság tevékenységét azzal, hogy nem engedte meg három olyan bíró helyének betöltését, akinek kinevezése lejárt. Emiatt a bíróság működésképtelenné vált.

    A Békekör szakértője rámutat: az amerikai kereskedelempolitika hátterében a világpiaci versenyképesség csökkenése húzódik meg. Ez részben a kínai gazdaság erősödésének, részben az amerikai gazdaság visszaesésének tulajdonítható. Nehéz helyzetén az amerikai kormány azzal próbált úrrá lenni Trump elnökségének négy éve alatt, hogy szembefordult azokkal a nemzetközi megállapodásokkal, amelyeket korábban maga szorgalmazott a szabad kereskedelemért. Washington megpróbál kitérni az egyenjogú kereskedelmi kapcsolatok útjából, mert akadályozzák az „Amerika mindenekelőtt”-filozófia érvényesülését.+++

Ferenc pápa új enciklikát írt a testvériségről

Vatikánváros, 2020. szeptember 17. csütörtök (MB)

     A társadalmi barátság és testvériség követelményéről szól Ferenc pápa új enciklikája, melyet október elején készül kibocsátani „Tutti fratelli” (Mindenki testvér) címmel – jelentette a Magyar Békekör csütörtökön.
Enciklikájának kibocsátását megelőzően Ferenc pápa lerója kegyeletét Szent Ferenc sírjánál Assisiben. Az enciklika már a címében is Szent Ferenc szellemiségét hirdeti.
A Magyar Békekör értesülése szerint enciklikájában a pápa az emberiség együvé tartozását és egységét hirdeti, az országok és a népek békés együttműködését szorgalmazza a testvériség szellemében.+++

Kiadta: Magyar Békekör

A fasizmus és a munkásosztály

A fasizmus és a munkásosztály – A fasizmus osztályjellege
(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)

A fasizmus támadása
és a Kommunista Internacionálé
feladatai a munkásosztály egységéért,
a fasizmus ellen folytatott harcban

Előadás a Kommunista Internacionálé VII. világkongresszusán

[1935. augusztus 2.]

I. A fasizmus és a munkásosztály

Elvtársak! Már a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusa figyelmeztette a nemzetközi proletariátust az új fasiszta támadás kibontakozására, és harcra szólította ellene. A kongresszus megállapította, hogy „fasiszta törekvések és a fasiszta mozgalom csírái többé-kevésbé fejlett formában csaknem mindenütt megvannak”.

A gazdasági válság elmélyülése, a kapitalizmus általános válságának rendkívüli kiéleződése és a dolgozó tömegek forradalmasodása közepette a fasizmus széles fronton támadásba ment át. Az uralmon levő burzsoázia egyre inkább a fasizmusban keres kiutat, hogy megvalósíthassa a dolgozók határtalan kifosztására irányuló intézkedéseit, előkészíthessen egy imperialista rablóháborút, előkészíthesse a Szovjetunió megtámadását, leigázhassa és feloszthassa Kínát, s mindezeknek az alapján megakadályozhassa a forradalmat.

Az imperialista körök a válság egész terhét a dolgozók vállára igyekeznek rakni. Ezért van szükségük a fasizmusra.

A piacok problémáját a gyenge népek leigázásával, a gyarmati járom súlyosbításával és a világnak háború útján történő újrafelosztásával igyekeznek megoldani. Ezért van szükségük a fasizmusra.

Igyekeznek megelőzni a forradalmi erők növekedését, mégpedig a munkások és a parasztok forradalmi mozgalmának szétverése és a Szovjetuniónak – a világ proletariátusa támaszának – háborús megtámadása útján. Ezért van szükségük a fasizmusra.

Több országban, különösen Németországban, sikerült ezeknek az imperialista köröknek – még mielőtt a tömegek döntő fordulatot tettek volna a forradalom felé – vereséget mérni a proletariátusra és megteremteni a fasiszta diktatúrát.

A fasizmus győzelmét azonban éppen az a körülmény jellemzi, hogy ez a győzelem egyfelől a proletariátus gyengeségéről tanúskodik, amelyet dezorganizált és megbénított a burzsoáziával való osztály-együttműködés szociáldemokrata, egységbontó politikája, másfelől magának a burzsoáziának a gyengeségét is tükrözi, amely retteg a munkásosztály harci egységének megvalósításától, és már nem tudja a tömegek feletti diktatúráját fenntartani a polgári demokrácia és a parlamentarizmus régi módszereivel.

„Ezzel kapcsolatban a fasizmus németországi győzelmében – mondotta Sztálin elvtárs a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának XVII. kongresszusán – nemcsak a munkásosztály gyengeségének jelét és annak következményét kell látni, hogy a szociáldemokrácia a munkásosztályt elárulta és a fasizmus számára az utat egyengette. A fasizmus németországi győzelmében a burzsoázia gyengeségének jelét is kell látni, annak a jelét, hogy a burzsoázia már nem képes a parlamentarizmus és a polgári demokrácia régi módszereivel uralkodni, s emiatt kénytelen a belpolitikában a kormányzás terrorisztikus módszereihez folyamodni – annak a jelét, hogy békés külpolitika útján már nem képes többé megtalálni a jelen helyzetéből a kivezető utat, s emiatt kénytelen a háború politikájához folyamodni.”* – Sztálin Művei. 13. köt. Szikra 1952. 311. old.*

A fasizmus osztályjellege

A hatalmon levő fasizmus, elvtársak, mint ahogy a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának XIII. plénuma helyesen jellemezte, a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legimperialistább elemeinek nyílt, terrorista diktatúrája.

A fasizmus legreakciósabb válfaja a német típusú fasizmus. A német fasizmus arcátlanul nemzetiszocializmusnak nevezi magát, holott semmi köze sincs a szocializmushoz. A német fasizmus nemcsak burzsoá nacionalizmus, hanem vadállati sovinizmus. Ez a politikai banditizmus kormányrendszere, a munkásosztállyal, a parasztság, a kispolgárság és az értelmiség forradalmi elemeivel szemben alkalmazott provokációk és kínzások rendszere. Ez középkori barbárság és vadállatiasság. Ez féktelen agresszió más népekkel és országokkal szemben.

A német fasizmus úgy lép fel, mint a nemzetközi ellenforradalom rohamcsapata, mint az imperialista háború fő bujtogatója, mint keresztes hadjárat kezdeményezője a Szovjetunió, az egész világ dolgozóinak nagy hazája ellen.

A fasizmus nem olyan államforma, amely „mindkét osztály: a proletariátus és a burzsoázia felett áll”, amint ezt például Ottó Bauer állította. A fasizmus nem „a fellázadt kispolgárság, amely birtokába kerítette az államgépezetet”, mint Brailsford angol szocialista mondja. Nem. A fasizmus nem osztályok felett álló hatalom és nem a kispolgárság vagy a lumpenproletariátus hatalma a finánctőke felett. A fasizmus magának a finánctőkének a hatalma. A fasizmus a munkásosztállyal, a parasztság és az értelmiség forradalmi részével való terrorista leszámolás szervezete. A fasizmus a külpolitikában a legdurvább formájú sovinizmus, amely vadállati gyűlöletet szít más népek ellen.

Különösen erősen kell hangsúlyozni a fasizmusnak ezt az igazi jellegét, mert a fasizmusnak, szociális demagógiába burkolózva, sikerült néhány országban a válság által rendes kerékvágásukból kivetett kispolgári tömegeket, sőt a proletariátus legelmaradottabb rétegeinek egyes részeit is maga mellé állítania, amelyek sohasem követték volna a fasizmust, ha megértették volna igazi osztályjellegét, igazi természetét.

A fasizmus fejlődése és maga a fasiszta diktatúra a különböző országokban különböző alakot ölt, aszerint, hogy milyenek az illető ország történelmi, társadalmi és gazdasági viszonyai, nemzeti sajátosságai és nemzetközi helyzete. Egyes országokban, elsősorban ott, ahol a fasizmusnak nincsen kiterjedt tömegbázisa, és ahol magának a fasiszta burzsoáziának a táborában elég erős az egyes csoportok egymás elleni harca, a fasizmus nem szánja rá magát rögtön, hogy megszüntesse a parlamentet, és a többi burzsoá pártnak, valamint a szociáldemokrata pártnak bizonyos legalitást hagy meg. Más országokban, ahol az uralmon levő burzsoázia a forradalom közeli kirobbanásától fél, a fasizmus vagy azonnal megteremti a maga korlátlan politikai egyeduralmát, vagy egyre jobban fokozza a terrort és az összes vele versengő pártokkal és csoportokkal való leszámolást. Ez nem zárja ki azt, hogy a fasizmus, helyzetének különösen erős kiéleződése pillanatában, megkísérli bázisát kiszélesíteni, és anélkül, hogy osztálylényegét megváltoztatná, összeegyezteti a nyílt terrorista diktatúrát a parlamentarizmus durva meghamisításával.

A fasizmus hatalomra jutása nem az egyik burzsoá kormány egyszerű felcserélése egy másikkal, hanem a burzsoá osztályuralom egyik államformájának, a burzsoá demokráciának felváltása a burzsoázia osztályuralmának másik formájával, a nyílt, terrorista diktatúrával. Ez előtt a különbség előtt szemet hunyni súlyos hiba volna. Ez a hiba megakadályozná azt, hogy a forradalmi proletariátus mozgósítsa a városi és falusi dolgozók legszélesebb rétegeit a fasiszták hatalomra jutásának veszélye ellen, valamint hogy kihasználja magának a burzsoáziának a táborán belüli ellentéteket. Nem kevésbé komoly és veszélyes hiba azonban az is, ha lebecsüljük a fasiszta diktatúra létrejötte szempontjából azoknak az egyre fokozódó reakciós intézkedéseknek a jelentőségét, amelyeket a burzsoázia jelenleg a burzsoá-demokratikus országokban életbe léptet, és amelyeknek segítségével lábbal tiporja a dolgozók demokratikus szabadságjogait, meghamisítja és megnyirbálja a parlament jogait, fokozza a forradalmi mozgalom ellen irányuló megtorló intézkedéseket.

Nem szabad, elvtársak, a fasizmus hatalomra kerülését olyan leegyszerűsítve és olyan simán elképzelni, hogy a finánctőke valamilyen bizottsága elhatározza, miszerint egy meghatározott napon bevezeti a fasiszta diktatúrát. A valóságban a fasizmus rendszerint a régi burzsoá pártokkal vagy azoknak bizonyos részével folytatott kölcsönös, néha éles harcban, sőt magában a fasiszta táboron belül folytatott harcban kerül hatalomra. Ez a harc néha egyenesen fegyveres összeütközésekhez vezet, mint ahogy ezt Németországban, Ausztriában és más országokban láttuk. Mindez azonban nem csökkenti annak a ténynek a jelentőségét, hogy a fasiszta diktatúra megteremtéséig a burzsoá kormányok rendszerint egész sor előkészítő szakaszon mennek keresztül, és számos reakciós intézkedést valósítanak meg, amelyek közvetlenül elősegítik a fasizmus hatalomra kerülését. Aki nem harcol ezen előkészítő szakaszok során a burzsoázia reakciós intézkedései és a növekvő fasizmus ellen, az nem tudja megakadályozni, az – ellenkezőleg – megkönnyíti a fasizmus győzelmét.

A szociáldemokrácia vezérei takargatták és rejtegették a tömegek előtt a fasizmus igazi osztályjellegét, és nem hívtak harcra a burzsoázia fokozódó reakciós intézkedései ellen. Ők viselik a nagy történelmi felelősséget azért, hogy a fasiszta támadás döntő pillanatában Németországban és egy sor más fasiszta országban a dolgozó tömegek jelentékeny része nem ismerte fel a fasizmusban a legvérszomjasabb rabló finánckapitalistát, a leggonoszabb ellenségét, és hogy ezek a tömegek nem voltak felkészülve arra, hogy a támadást visszaverjék.

Mi hát a fasizmus tömeghatásának a forrása? A fasizmus azért tudja vonzani a tömegeket, mert demagóg módon különösen égető szükségleteiket és igényeiket hangsúlyozza. A fasizmus nemcsak a tömegekben mély gyökeret vert előítéleteket szítja fel, hanem a tömegek legjobb érzéseivel, igazságszeretetével, sőt néha még forradalmi hagyományaival is csalárd játékot űz. Miért igyekeznek a német fasiszták, a nagyburzsoáziának ezek a lakájai és a szocializmus halálos ellenségei a tömegek szemében „szocialistáknak” látszani, és miért tüntetik fel hatalomra jutásukat „forradalomként”? Azért, mert igyekeznek kiaknázni a forradalomba vetett hitet, a németországi dolgozó tömegek szívében a szocializmus iránt élő vonzódást.

A fasizmus a szélsőséges imperialisták érdekében cselekszik, de a tömegek előtt a megbántott nemzet védelmezőjének álarcában lép fel. Megsértett nemzeti érzésükhöz fordul, mint például a német fasizmus, amely a „Versailles ellen” jelszóval nyerte meg a tömegeket.

A fasizmus arra törekszik, hogy a legféktelenebbül kizsákmányolja a tömegeket, azonban ügyes kapitalistaellenes demagógiával környékezi meg őket: kiaknázza a dolgozók mélységes gyűlöletét a rabló burzsoázia, a bankok, a trösztök és a fináncmágnások ellen. Olyan jelszavakat ad ki, amelyek az adott pillanatban a politikailag éretlen tömegek számára leginkább csábítóak. Ilyen jelszavak például Németországban: „a közös érdek a magánérdek felett áll”; Olaszországban: „a mi államunk nem kapitalista, hanem korporatív állam”; Japánban: „a kizsákmányolás nélküli Japánért”; az Egyesült Államokban: „a gazdagság felosztásáért” és így tovább.

A fasizmus a legkorrumpáltabb, a legkönnyebben megvásárolható elemeknek dobja oda martalékul a népet, de ugyanakkor a tömegek előtt „a becsületes és megvesztegethetetlen hatalom” igényével lép fel. A fasizmus számol azzal, hogy a tömegek mélyen kiábrándultak a burzsoá demokrácia kormányaiból, és képmutatóan felháborodik a korrupción (például a Barmat- és a Sklarek-botrány Németországban, a Staviski-ügy Franciaországban és sok egyéb).

A fasizmus a burzsoázia legreakciósabb köreinek érdekében hálójába keríti a régi burzsoá pártokban csalódott, azokat faképnél hagyó tömegeket. Azzal imponál ezeknek a tömegeknek, hogy élesen támadja a burzsoá kormányokat, és kérlelhetetlen a burzsoázia régi pártjaival szemben.

fasizmus, cinizmusával és hazug voltával felülmúlva a burzsoá reakció minden egyéb válfaját, demagógiáját hozzáidomítja minden egyes ország nemzeti sajátosságaihoz, sőt egy és ugyanazon országon belül a különböző társadalmi rétegek sajátosságaihoz. A kispolgárság tömegei – sőt a munkások egy része is -, akiket a nélkülözés, a munkanélküliség és a megélhetés bizonytalansága a kétségbeesésbe kergetett, a fasizmus szociális és soviniszta demagógiájának áldozataivá válnak.

A fasizmus úgy kerül hatalomra, mint a forradalmi munkásmozgalom elfojtásának, a forrongásban levő néptömegek leverésének a pártja, de hatalomra jutását úgy hajtja végre, mintha az „forradalmi” mozgalom volna az „egész nemzet” nevében, a „nemzet megmentéséért”, a burzsoázia ellen. (Emlékezzünk Mussolini Róma elleni „vonulására”, Pilsudski Varsó elleni „vonulására”, Hitler nemzetiszocialista „forradalmára” Németországban stb.)

Bármilyen álarcot öltsön is azonban magára a fasizmus, bármilyen formában lépjen is fel, bármilyen utakon jusson is hatalomra:

a fasizmus – a tőke legdühödtebb támadása a dolgozó tömegek ellen;

a fasizmus – fékevesztett sovinizmus és hódító háború;

a fasizmus – dühödt reakció és ellenforradalom;

a fasizmus – a munkásosztály és valamennyi dolgozó leggonoszabb ellensége!

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Ragályhíradó 2020 09. 16.

Legutóbb szeptember 7 – én volt itt a balrad.ru – n “átfogó” Ragályhíradó! Azóta sok víz lefolyt a Volgán, és elég szépen híztak Covid világprodukciójának számai.

Szeptember 7 – óta ez a fertelem világszerte 2 464 148 – cal növelte megszállottjai számát, és ma délre már 29 764 825 fősre hizlalta ezt a tábort. 52 333 embert el is ragadott, amivel az áldozati listája már 939 962 nevet tartalmaz.

A koronás világverseny élbolya nem változott.

Továbbra is utcahosszal vezet az USA. 328 050 új igazolással már 6 788 471 amerikai megszállottja van a ragálynak. 6944 halálesettel pedig már 200 197 amerikai áldozata van Covidnak.

A második helyen India áll. Ők 816 398 új megszállottal 5 025 043 – ra bővítkeztek, és 10 413 embert áldoztak. Összesen már 82 124 halottjuk van.

Brazilia 246 683 fővel növelte a megszállotti csapatát, 4 384 289 – re. 6522 embert veszítettek, összesen idáig 133 202 – t.

Oroszország a tabella negyedik helyén. Ők 54 014 új koronással bővültek 1 079 519 – re. Elveszítettek 1197 embert, eddig összese 18 917 főt.

DÖBRÖGISZTÁN CSUDAVAJDASÁG…- már nem teljesít csudásan!

A qrmányvetítölde mai adatai szerint hiába a vajda vasakarata, cudarul állunk!

“581 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki az új koronavírus-fertőzést (COVID-19), ezzel 14 460 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt nyolc krónikus beteg, így az elhunytak száma 654 fő, 4153-an pedig már meggyógyultak. Az aktív fertőzöttek száma 9653 fő. Az aktív fertőzöttek 42%-a, az elhunytak 58%-a, a gyógyultak 42%-a budapesti. 324 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 18-an vannak lélegeztetőgépen.”

Ám a bürökpohárba még épp csak beleöltöttük a jelek szerint a nyelvünket! Azt írja az atv.hu, hogy:

“Sokkoló bejelentés: a lakosságszámra vetítve Magyarországon a második legsúlyosabb a COVID-helyzet Európában

Spanyolországot és Olaszországot megelőzve Franciaország után Magyarország a második helyre került az EU-n belül a lakosságra vetített terjedési számokkal – mondta Jakab Ferenc, virológus a Pécsi Tudományegyetem „Nyitott Egyetem Extra – Covid-19: tanulságok és aktualitások” című online előadásán.

„Semmi jót nem jósolhatunk a következő hetekre” – fogalmazott Jakab Ferenc. Felhívta a figyelmet arra: a halálesetek száma a következő hetekben nagyon meg fog emelkedni. Hozzátette: ma már 18-an vannak lélegeztetőgépen, 80 százalékuk pedig sosem jön le róla.

A virológus szerint a friss koronavírus-adatok alapján Magyarországon brutálisan tombol a járvány: lakosságarányosan a terjedésben megelőztük Spanyolországot és Olaszországot is. Az Európai Unión belül Franciaország után így már a másodikak vagyunk.

Jakab hangsúlyozta: a koronavírus-járványt csak a vakcina fogja megállítani, a korlátozó intézkedések csak fékezhetik a terjedést.

További részletek a teljes előadásban:”

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“A Führer szólítása”

Az első nap délelőttje – „A Führer szólítása”
(idézet: Hitler hatalomra jutása – Székely Gábor)
1
A Nemzetiszocialista Irodalom Védelmére Létrehozott Párt- hivatal Vizsgáló Bizottsága által jóváhagyott, kilenc kiadást és mintegy 450 000-es példányszámot megért NSDAP krónika „A Führer szólítása” mitikus alcímmel vezeti be az 1933-as év eseményeit. A náci propaganda „emberfeletti lény” megjelenését sugallja a germán mondákból kölcsönzött kifejezéssel, akinek küldetése a „kiválasztott nép nemzeti felemelkedésének, világuralmának” biztosítása. A „lény” azonban nem volt emberfeletti, s a döntő nap délelőttjén történtek sem utaltak csodás előjelekre.

1933. január 30-án kora délelőtt a hajnalig tartó eszmecserékhez hozzászokott Adolf Hitler frissen borotváltan, jellegzetes bajuszát gondosan eligazítva, de határozatlan léptekkel hagyta el berlini szálláshelyét. Tudta, életének legfontosabb, az egész náci mozgalom sorsát eldöntő tárgyalása áll előtte. Beülve vászontetős Mercedesébe, felködlött előtte az előző év novemberének kudarca, amikor a választásokon elszenvedett vereség, majd hívei egy részének és legfontosabb pénzügyi támogatóinak elfordulása a párt felbomlásának rémképét idézte fel benne. Jól emlékezett az „öregúr”, Hindenburg birodalmi elnök lekezelően elutasító üzenetére, amelyben kormányalakítási javaslatát képtelenségnek minősítette, és még fájóbban a magánbeszélgetésekben több ízben is hangoztatott gúnyos megjegyzésére a nagyra törő „bohémiai káplárról”. Ugyanakkor tisztában volt azzal, hogy az elnök személyes ellenszenve nem akadályozhatja meg célja elérésében; az ország legnagyobb pártját mondhatta magáénak, és ami még lényegesebb, első ízben sorakoztak fel mögötte a gazdasági élet hatalmasain kívül Hindenburg hívei, a politikai élet kulcsfigurái is. Különösen fontosnak ítélte a nagytőke és a konzervatív körök bizalmát egyaránt élvező volt miniszterelnök, Franz von Papen megnyerését, a politika kulisszatitkait őrző befolyásos elnöki titkár, Ottó Meissner támogatását, s nem kevésbé az elnök fiának, Oskar von Hindenburgnak a rokonszenvét. A kancellári kinevezés most karnyújtásnyi közelségbe került, és Hitler keményen elszánta magát, hogy nem szalasztja el az alkalmat.

10 óra 35 percet mutattak az órák, amikor a behavazott úton von Papen szolgálati villája elé gördült a kocsisor. Hitlert, a Reichstag elnöki posztját betöltő Hermann Göringet és Wilhelm Fricket hangos „Heil!” kiáltással és náci karlendítéssel üdvözölték a várható miniszterelnöki kinevezés hírére egybegyűltek, majd maga Papen sietett a vendégek fogadására.

Papen, bár nem mutatta, gondterhelt volt. Hindenburggal folytatott előző esti megbeszélése után ő bocsátotta szárnyra a hírt, hogy minden akadály elhárult a Hitler-kormány megalakításának útjából. S tette ezt azután, hogy magát Hindenburgot is megtévesztette: az alkotmányosság formalitásaihoz ragaszkodó elnök kétségeire azt válaszolta, hogy a nemzetiszocialisták és a parlamenti többséghez szükséges mandátumokkal rendelkező polgári pártok vezetőinek tárgyalásain sikerült mindenben megegyezni. Pedig tudta, hogy ez nem egészen fedi a valóságot. Feszült pillanatoknak nézett tehát elébe, de bízott a sikerben. Elsősorban abban, hogy sikerül Hitlert engedményekre bírnia. A náci vezér — vélte — nem engedheti meg magának, hogy a teljhatalmat jelentő új választások és a porosz miniszterelnöki bársonyszék követelése miatt újra elessen a kancellárságtól.

A parlament elnöki feloszlatása és az új választások kiírása azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy az egyre pontosabban működő náci terrorgépezet hatására a polgári pártok veszítenek parlamenti befolyásukból, s egy koalícióban csupán alárendelt szerepet játszhatnak. Hitler követelése különösen Alfred Hugenberget, a nagybirtokot, a keletporosz junkereket, valamint a felső bürokráciát és a hadsereget képviselő Német Nemzeti Néppárt (Deutschnationale Volkspartei, DNVP) vezetőjét háborította fel, aki éppen a legutóbbi választásokon törte meg pártjának sikertelenségi sorozatát, s az új kormányban is jelentős posztok várományosa volt. A porosz miniszterelnöki bársonyszéket az alkancellári poszt mellé Papen magának követelte, s neki szánta Hindenburg is. Úgy vélték, hogy a legnagyobb tartomány, az ország politikai életében döntő szerepet játszó Poroszország élén megőrizheti befolyását, s tovább munkálkodhat a különféle jobboldali irányzatok egysége érdekében. Így alkancellári hivatala sem válhat puszta formalitássá.

Papen a palota fogadótermébe vezette vendégeit, amikor jelentették Düsterberg érkezését.

Theodor Düsterberg alezredes, a konzervatív militarista körök pénzelte fegyveres szervezet, a Stahlhelm (Acélsisak) vezéralakja nem kedvelte a nácikat. A nagyanyai ágon zsidó származású politikus a közelmúltban gyakorta volt a Goebbels irányította propaganda céltáblája. Befolyásos személyiség volt; a jobboldali ellenzék elnökjelöltjeként szerepelt az 1932-es elnökválasztáson, és élvezte Hindenburg rokonszenvét is, aki elfogadta a Stahlhelm tiszteletbeli elnöki címét. Düsterberg az őt ért méltatlan támadások ellenére hozzájárult ugyan ahhoz, hogy szervezetének másik vezetője, Franz Seldte megegyezést kössön Hitlerrel, személyes ellenszenvét azonban sohasem leplezte. Így történt most is, Papen nem kis bosszúságára.

A terem ajtajánál Düsterberg egy pillanatra megtorpant. Papennel kívánt találkozni, hogy beszámoljon az elnök fiával, Oskar von Hindenburggal folytatott beszélgetéséről. Nem számított társaságra, és különösen a náci vezetők jelenlétét nem tartotta kívánatosnak. A formaságokra mit sem adva, köszöntésük nélkül lépett Papenhez, és halk hangon kezdett bele mondandójába.

Amíg Papen azon töprengett, hogyan mentse a helyzetet – volt rá ideje, mialatt Düsterberg beszélt, hiszen a hírek nem jelentettek újat számára -, Hitlerek kis csoportja is tanácskozott. A „Führer” nem tudta pontosan, miről van szó, Göring világosította fel a Stahlhelm-vezér különösen durva viselkedésének okáról. Hitler természetesen nem háborodott fel, hiszen valós vagy vélt politikai ellenfeleinek megrágalmazása sohasem volt ellenére. Most azonban veszélyt szimatolt. A Stahlhelm, bár sikerült megegyezniük, továbbra is a Nemzeti Néppárttal tartott, s nem volt elképzelhetetlen, hogy a választások kiírása körüli vitában ismét ellene fordul. Gyors elhatározásra jutott: mindkét karját teátrálisan előrenyújtva Düsterberghez sietett, megragadta a kezét, és felindulást tettető hangon kijelentette: „Engedje meg, hogy sajnálkozásomat fejezzem ki, amiért lapjaimban rosszindulatú rágalmak jelentek meg Önről. Szavamat adom, hogy nem én voltam az, aki közlésükhöz hozzájárult.”

Hitler után Göring lépett a színre. Bár a színpadi mozgást nem gyakorolta tükör előtt, mint a „Führer”, igen hatásos volt, ahogyan ölelésre tárt karokkal előresietett. Biztosította Düsterberget a náci vezérkar jóindulatáról, és hangsúlyozta a legfontosabbat is: „Most valamennyiünknek szorosan össze kell fognunk.” Hogy mi ellen, azt mindannyian jól tudták.

A helyzetet végül egy újabb vendég megjelenése mentette meg. Werner von Blomberg lépett a terembe. Blomberg egyenesen Hindenburgtól érkezett. A tekintélyes, a Reichswehr fejlesztésén munkálkodó tábornoknak éppen csak annyi ideje maradt az elnöki fogadás után, hogy szállodájában átöltözzön, s végiggondolja a történteket.

Blomberg nem volt politikus. A porosz szoldateszka tipikus képviselője közismerten irtózott az intrikáktól, a színfalak mögötti egyezkedésektől, viszont egyértelműen és határozottan követte a parancsokat. Meglepetésként érte Genfben a titkos távirat, amelyben azonnali hazatérésre utasították. Csodálkozása csak fokozódott, amikor a pályaudvaron a hadvezetés megbízottja, Hammerstein vezérkari főnök adjutánsa fogadta, s ellentétben a táviratban kapott paranccsal, nem az elnöki kancelláriára, hanem a hadügyminisztériumba kívánta vinni. Alig indultak el azonban a várakozó szolgálati gépkocsi felé, amikor egy magasra nőtt, civil ruhás férfi lépett hozzájuk. Mindketten rögtön felismerték Oskar von Hindenburgot. Az elnök fia most már Hindenburg személyes utasításaként, ellenkezést nem tűrő hangon ismételte meg a táviratban foglaltakat. Az adjutáns nem tehetett egyebet, mint hogy visszakozzon; a „legfelsőbb parancsnok” üzenetével nem szállhatott szembe.

Hindenburg dolgozószobájában fogadta Blomberget. Röviden tájékoztatta a helyzetről, s ebből Blomberg megérthette, miért kellett azonnal hazatérnie, s mit jelentett az adjutáns váratlan próbálkozása a pályaudvaron. Feltárta előtte Schleicher híveinek puccskísérletét, egyben megbízta azzal, hogy a leendő Hitler-kormányban töltse be a hadügyminiszteri tisztséget. Úgy gondolta, ezzel elhárult az utolsó akadály is, amely a jobboldal „nemzeti erői” koalíciójának, egyben a parlamenti többséget biztosító kabinet megalakításának útjában állt: Blomberg személyét nem kifogásolhatta sem Hitler, sem Hugenberg, s a Reichswehr is felsorakozhatott a magát politikai csatározásokban nem kompromittált tábornok mögött.

Arról viszont nem tudott Hindenburg – ezt Papen gondosan eltitkolta előle hogy a nemzetiszocialisták és a Nemzeti Néppárt vezetői között még nem jött létre végleges megállapodás. Pedig a leendő alkancellár minden tőle telhetőt megtett, hogy elsimítsa az ellentéteket.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

A Magyar Békekör tájékoztatója

Roma polgárjogi aktivista a társadalmi együttélés jövőjéről

Budapest, 2020. szeptember 14. hétfő (MB)

     A roma társadalom a magyar nemzet része. Cigányság és magyarság békés együttélésének záloga az egyenjogúságban rejlik – mondta Setét Jenő, az Idetartozunk Egyesület vezetője a Magyar Békekörben vasárnap tartott előadásában az együttélés követelményéről a faji megkülönböztetéssel szemben.

    Az előadó a lakhatáshoz, az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a foglalkoztatáshoz való egyenjogú hozzáférésben jelölte meg a társadalmi együttélés jövőjét. Mindehhez változtatni kell azon a cigányellenes társadalmi légkörön, amely egyaránt áthatja a kormány és az ellenzék politikáját – mutatott rá a Magyar Békekör tudósítója szerint.

     Nem lehet egyenjogúságról beszélni egy olyan országban, ahol a cigányember 20 évvel rövidebb ideig él, mint a magyar, s alig akad olyan cigány, aki betöltené 60. életévét. A félelem légkörében élünk. Szóbeli megfélemlítéstől a fizikai megsemmisítésig – adta tudtul az Idetartozunk Egyesület vezetője, felsorolva azokat a rasszista agressziókat, fegyveres gárdista támadásokat, amelyek roma családok egész sorát érték. A magyar állam évszázados mulasztásban van a roma társadalommal szemben. Soha senki nem kért bocsánatot a cigányságtól a holokausztért, a magyar állam nácikkal történt kollaborálásáért, az 50-es évek megkülönböztető fekete személyazonossági igazolványaiért, a 60-as évek párthatározatáért, mely tagadta a romák létezését, és „új magyaroknak” minősítette őket. Senki sem kért bocsánatot Gyöngyöspatáért. Puzsér Róbert szabadon hirdethette tervét, hogy finanszírozni kell a roma nőket, hogy ne szüljenek, kétségbe vonva a cigányság reprodukcióhoz fűződő jogát. Van olyan ellenzéki párt, amelynek programjában több szó esik a humánus álattartás fontosságáról, mint a romák társadalmi helyzetéről. Vannak dolgok, amelyek annyira beépülnek a hétköznapi tudatba, hogy észre se vesszük, hogy rasszisták vagyunk – figyelmeztetett, majd kijelentette: nem elég nem rasszistának lenni, úgy is kell cselekedni!

     „Szeretném teljes értékű cigány embernek tekinteni magamat.  Elutasítom, hogy döntenem kelljen, cigány vagy magyar akarok-e lenni” – hangsúlyozta.

     Setét Jenő elmondta, hogy a kötelező iskolai korhatár 16 évre történt leszállítása következtében 70 ezren estek ki az oktatásból, és nem csak cigány gyerekek. A szocializáció és az ismeretek elsajátítása érdekében követelte a 18 éves korhatár visszaállítását. Váljék az oktatás részévé a romák történelme is! Elmondta, hogy a roma társadalom nem rendelkezik intézményekkel, könyvkiadással, múzeummal. Visszavették tőlük az iskolák nagy részét. Ha valamilyen kulturális rendezvényt akarnak tartani, könyvet kiadni, pályázniuk kell. Ez arra utal, hogy államilag ellenőrzik a tevékenységüket.

     Az előadó sürgette, hogy roma is kerülhessen közalkalmazotti státusba.

     Az igen tagolt roma társadalom osztatlanul a közös boldogulás híve, az ország javát akarja. Setét figyelmeztetett a rendkívül centralizált, egyszemélyi politikai vezetésből fakadó veszélyre, továbbá arra a súlyos jelenségre, hogy a társadalom asszisztál a demokrácia leépítéséhez.  Társadalmi szolidaritásra van szükség, és elsőként kell gyakorolni azt – mondta.

    Az előadóval folytatott beszélgetésen felmerült, mi az oka, hogy a cigány többségű településeken rendre a kormánypártok győznek a választáson. Setét erre azzal válaszolt, hogy míg a kormánypártok kapcsolatot tartanak a helyi lakossággal, és párbeszédben állnak vele, az úgynevezett baloldal meg sem jelenik náluk. Csak a Fidesz és a Jobbik ment el közéjük, az ellenzék nem kommunikált velük. 2010 óta dinamikusan nőtt a közfoglalkoztatottak száma, ez pedig érezhető minimális változást hozott a helyi lakosság megélhetésében.

     Úgy vélekedett, hogy „komolyan vehető politikai alternatívára van szükség” ahhoz, hogy a cigányság a többségi társadalommal együtt építse a közös jövőt.+++

Megerősítették az orosz-fehérorosz együttműködést

Szocsi, 2020. szeptember 15. (MB)

    Megerősítették a gazdasági és biztonsági együttműködést az orosz-fehérorosz államszövetség keretében a két ország államfőjének hétfői szocsi találkozóján – jelentette a Magyar Békekör.

     Oroszország másfél milliárd dollárt ad kölcsön Fehéroroszországnak, átütemezi hiteltörlesztéseit és támogatja a belarusz bankrendszert. Tartalékos orosz rendőrkülönítményt állítottak fel arra az esetre, ha a helyzet elmérgesedne és veszélybe kerülne Fehéroroszország belbiztonsága. Közös ejtőernyős hadgyakorlatot tartanak. Oroszország ezen kívül a tömegtájékoztatásban is segít: újságírókat küld a fehérorosz médiákhoz, azoknak a fehérorosz újságíróknak a pótlására, akik tiltakozásul Lukasenko rendszere ellen, nem voltak hajlandóak a kormánypropaganda képviselésére.

     „Fehéroroszország legitim elnöke Lukasenko” – mondta Dmitrij Peszkov Kreml-szővivő a tudósítóknak arra a kérdésére válaszolva, hogy a népi tiltakozás nem változtatott-e a helyzeten.

     „Azt akarjuk, hogy a fehéroroszok maguk rendezzék a helyzetet higgadtan, párbeszéddel találják meg a közös megoldást, kívülről jövő felszólítások és nyomás nélkül” – mondta Putyin. A dialógus alapjául azt az alkotmányreformot tartotta, amelyet Lukasenko a végrehajtó hatalom megosztásáért kezdeményezett, de az ellenzék elutasította, mert a hatalom azonnali átvételét tűzte ki céljául.

    Lukasenko megvallotta, sokat tanult a történtekből. – Nem jelezte, hogy pontosan mit – jegyezte meg a Békekör megfigyelője.+++

 

Kiadta: Magyar Békekör

Legközelebbi feladatok

Legközelebbi feladatok
(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)

Dimitrov tollából származó dokumentumok
a Kommunista Internacionálé
VII. Kongresszusára
való előkészületek idején

4

G. M. Dimitrov észrevételei
a „Legközelebbi feladatok” című fejezethez
*

* Dimitrov ezeket az észrevételeit a VII. kongresszusnak a nemzetközi helyzetről és a Kommunista Internacionálé feladatairól szóló első napirendi pontja téziseinek eredeti tervezetéhez tette meg. Ezt a tervezetet 1935. január 4-én készítette elő a tézisek kidolgozására létesített bizottság. – Az SZKP Központi Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Intézetének megjegyzése.*

A kommunista pártok egyre súlyosbodó feladatai – főként a munkásosztály egységéért, a tőke támadása ellen, a fasizmus és a háborús veszély ellen folytatott harcban – parancsolólag megkövetelik:

a) a Kommunista Internacionálé központi szervei valamennyi ország kommunista mozgalmában erősítsék az általános ideológiai-politikai vezetést, nagy figyelmet fordítva a legfontosabb politikai és taktikai kérdésekre;

b) helyileg, az egyes szekciókat tekintve, a kommunista pártok önállóan és szilárdan vezessék a tömegek harcát, a pártvezetés mindenütt operatívan, helyesen és időszerűen irányítsa a pártot.

A Kommunista Internacionálénak mint a proletariátus világpártjának azon kell lennie, hogy vezető szervei munkájának súlypontját teljesen a kommunista mozgalom alapvető politikai és taktikai kérdéseinek a megoldására helyezze, s ennek során a legnagyobb erőfeszítéseket kell tennie az egyes szekciók vezetésének megerősítésére, hogy azok, a Kommunista Internacionálé fő irányelveitől vezérelve, önállóan is meg tudják oldani a konkrét politikai, taktikai és szervezési kérdéseiket, és hogy a kommunista mozgalom mindennapi vezető munkáját következetesen érvényesítsék a helyi körülmények között.

Az egyes szekciók kezdeményezőkészségének és felelősségének erősítésére a Kommunista Internacionálé vezető szervei mindenekelőtt:

a) rendszeresen támogassák mindenütt az igazi bolsevik vezetés kialakítását és megerősítését, a szekciókban pedig a pártkáderek számának növelését, kiemelését és nevelését;

b) nyújtsanak hatékony segítséget a pártoknak az agitációs és a propagandamunkában, valamint a politikai ellenség elleni ideológiai harcban;

c) segítsék a pártokat abban, hogy saját tapasztalataikat és a nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalatait kölcsönösen felhasználják, hogy elkerüljék e tapasztalatok mechanikus alkalmazását és ne engedjék meg, hogy a kérdések konkrét marxista elemzését, komoly, gondos kimunkálását sablonos megoldásokkal és általános tételekkel, formulákkal helyettesítsék.

A Kommunista Internacionálé központi szervei az egyes szekciók ideológiai-politikai irányítását gondos, sokoldalú tanulmányozás alapján, a konkrét körülmények, valamint az egyes országok munkásmozgalmi sajátosságainak figyelembevételével végezzék, főleg a felvilágosítás, a meggyőzés és a tanácsadás módszereit alkalmazva, és kerülve az adott pártvezetésnek a Kommunista Internacionálé központi szervei részéről történő közvetlen irányítását.

Figyelembe véve a szilárd bolsevik káderek döntő jelentőségét a tömegharc szervezésében és vezetésében, a Kommunista Internacionálé vezető szerveinek különös figyelmet kell fordítaniuk a már meglevő és az új káderek nevelésére, kiválasztására a munkások előléptetése útján; ezek valóban szoros kapcsolatban vannak a tömegekkel, a munkásosztály ügyéhez való hűségüket állandóan bizonyítják a tömegek körében végzett munkájukkal, a harcban megedződve és helytállva rendíthetetlenül követik a Kommunista Internacionálé irányvonalát, és tudnak önállóan tájékozódni az adott helyzetekben, vállalják a felelősséget a szükséges döntésekért és cselekvésekért.

A Kommunista Internacionálé központi vezetésének megerősítése és a szekciókkal való szorosabb kapcsolat biztosítása érdekében a Kommunista Internacionálé vezető szerveinek fokozniuk kell az együttműködést a legjelentősebb szekciók tekintélyes képviselőivel.

Voproszi Isztorii KPSZSZ, 1969. 4. sz. 81-82. old.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Amerikai páncélosok Fehéroroszország határánál

Minszk, 2020. szeptember 13. (MB)

     Amerikai páncélosokat csoportosítottak át a fehérorosz határhoz litván területen – értesült a Magyar Békekör vasárnap.

     A 29 tankból, 43 Bradley harcjárműből és 500 katonából álló zászlóaljat a belarusz határtól mindössze 15 kilométerre vezényelték.

     A fehérorosz védelmi miniszter szerint az első csapatmozgást tavasszal észlelték határuk közelében, az újabb csapatmozgást pedig azért figyelik némi riadalommal, mert a NATO légierő intenzív felderítő repüléseivel, és B-52 hadászati bombázók megjelenésével párosul.

     Fehéroroszország a közelmúltban megerősítette határvédelmét, tekintettel a belső és külső erők összefogására a hatalom átvételéért. Lukasenko elnök szombaton tanácskozást tartott a fegyveres erők és a belbiztonsági szervek vezetőivel, és tudatta, hogy Fehéroroszország annak megfelelően fogja csökkenteni katonai készültségét, ahogyan a NATO abbahagyja gyakorlatait a lengyel-belarusz és a litván-belarusz határon – tudatta a Magyar Békekör.+++

 

Kiadta: Magyar Békekör

Hírek, amikről hallottunk! – és amikről nem halottunk.

Minszkben tegnap mintegy százezres tömeg követelt rendszerváltást.

A belorusz belügy 400 letartóztatást jelentett be.

Már szombaton megvolt egyébként a fölvezető előadás a belorusz fővárosban. “Békés női demonstrációként” beharangozva.

Alekszandr Lukasenko elnök pedig ma délelőtt elindult Szocsiba. “Baráti” megbeszélésre várta el őt oda Vlagyimir Putyin orosz államfő.

Az Interfax orosz hírügynökség a moszkvai védelmi minisztériumra hivatkozva közölte, hogy a Szláv Testvériség nevű hadgyakorlat keretében mától szeptember 25 – ig mintegy háromszáz orosz katona és hetven harcjármű vesz részt Fehéroroszország területén. A Ria Novosztyi közölte: a pszkovi ejtőernyősök egyik alegysége is ott lesz a manőveren. Amiről viszont hiányzik ezúttal egy megszokott részvevő. Az EU – USA parancsát végrehajtandó, Szerbia nem vesz részt a közös hadijátékon.

Ezekről a történésekről bő terjedelmekben számoltak be a nyugati médiák. Arról nem, hogy a belorusz ellenzéki üdvöske, Szvetlana Tyihanovszkaja Varsóban éppen a pénzesutalványra írandó összegről alkudozott Morawietczki polák miniszterelnökke.

Arról sem igen hallottunk Döbrögisztánban, hogy a “Sárga mellényesék” Párizsban – szombaton – a gall kormány nyugdíjreform – tervei, a ragálymegszorítások, a gazdasági válság szegényeket tovább nyomasztó hatásai ellen, és A SZOCIÁLIS IGAZSÁGOSSÁG ÉRDEKÉBEN tüntettek.

A Wagramon téren volt a “mellényese – saruk” erőösszemérés. Utóbbiak fölszereltségvel és szervezettségével ismét nem bírtak a mellényesek. Szaporán csattogtak a gumibotok, jól fogyott a könnygázkészlet. Kétszáz mellényest pedig legalább egyéjszakás kalandra invitáltak meg a rohamrendőrök. A meghívottak – nem nagy örömmel, de…- elfogadták a “szívélyes” invitációt! (Nem volt választási lehetőségük!)

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

A kapitalizmus motorja az élősködés 29. rész

A kapitalizmus elvezet(het) az emberiség kipusztulására
A kizsákmányolás a kapitalizmusban röviden és egyszerűen jog a törvényes élősködésre!!
A tőkés törvényesen kisajátítja a proletárok által munkával termelt értéktöbbletet élősködés céljából!
A kapitalizmus a vállalkozás, a szolgaság, az élősködés szabadsága miatt hatékony, ámde embertelen!
A kapitalizmus és a fasizmus édestestvérek!

A tőkés „EMBERT” a kapitalizmus körülménye teszik embertelenné!

Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Ez legyen az ember erkölcse! De a kapitalizmus erkölcse nem ez!
A kapitalizmus erkölcse a felsőbbrendűként élő tőkések joga az élősködésre!

*

A kapitalizmus elvezet(het) az emberiség kipusztulására

A kapitalizmus legyőzte az emberré válás eddigi legjelentősebb kísérletét a Szovjetuniót. Ez megmenthette volna az emberiséget a kipusztulástól. A szocializmus a széles néptömegek demokráciáját, a szolgaság minden formájának megszüntetését, az osztálynélküli társadalom megvalósítását tűzte maga elé; a Szovjetunióban minden hibája ellenére az emberek többsége emberként élt. A kapitalizmusban, azonban az emberiség többsége szolga, alacsonyabbrendű ember. A szocializmus a népgazdaságot az igényeknek megfelelően tervszerűen, a társadalom törvényeinek eddig feltárt eredményeinek felhasználásával, emberségesen építette. A kapitalizmus ellenben társadalmi és világméretekben anarchikus gazdaságot használ, a társadalmi törvényeket nem tudja elismerni, nem is alkalmazza, ami időnként katasztrófát okoz, amit a nép, a dolgozók kárára old meg. A szocializmusban az élősködés bűn, a kapitalizmusban ez a mozgatóerő, ez az erkölcs. A szocializmus a nép demokráciája, a kapitalizmus a tőkések diktatúrája, totális hatalommal. A szocializmus az erőforrásait az emberiség érdekében, a kapitalizmus az élősködésre használja fel, az emberiség kárára. A kapitalizmus mindent megtesz az élősködéséért, akár az emberiség kipusztulását is kockáztatja ezért.

Marxista filozófia alapjai: „… A szocialista forradalom szükségszerűségét Marx és Engels minden oldalra kiterjedően megalapozta és bebizonyította, s a történelem egész további fejlődése alátámasztotta.
… A világtörténelem hatalmas fordulata volt az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amellyel új történelmi korszak nyílt, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka.
… A kapitalizmus monopólium előtti korszakában Marx és Engels kimondotta azt a tételt, hogy a szocialista forradalom valamennyi civilizált országban vagy legalábbis Angliában, az Egyesült Államokban, Franciaországban és Németországban egyidejűleg mehet végbe. Ezt a tételt, amelyet Engels „A kommunizmus alapelvei” című, 1847-ben írt munkájában fektetett le, Marx és Engels később azzal az útmutatással egészítette ki, hogy a forradalom elkezdődhet az egyes országokban. De mivel akkor a kapitalizmus fejlődése felfelé ívelt, Marx és Engels lehetetlennek tartotta a szocialista forradalom győzelmét egy, egymagában vett országban, mert a forradalmat elfojtották volna a kapitalista országok együttes erővel reámért csapásai.
… A kapitalizmus hanyatlásának korszakában megváltozott a helyzet. Lenin a marxizmus alaptételeire támaszkodva, s az új történelmi tapasztalatok elvi általánosításával megalkotta a szocialista forradalom új elméletét, amely a marxizmus alkotó továbbfejlesztése az imperializmus korának feltételeire. Mint Lenin kimutatta, az imperializmus rendszere egészében megérett a szocialista forradalomra. Az imperializmus korában az egyes országok az imperialista világrendszer láncszemei, és belső ellentmondásaik az imperializmus általános ellentmondásainak részei. Ezért azt a kérdést, hogy ebben vagy amabban az országban megértek-e a szocialista forradalom feltételei, előfeltételei — nemcsak az illető ország belső fejlődésének szemszögéből kell megvizsgálni, hanem az imperializmus rendszerében elfoglalt helyének szemszögéből is. A forradalom legelőször azokban az országokban megy végbe, amelyekben a legélesebbek a belső ellentmondások; ennek következtében ezek az országok az imperializmus leggyengébb láncszemei.
… A fejlődés belső és külső feltételeinek összességétől, a társadalmi ellentmondások élességétől és az osztályok erőviszonyaitól függ, hogy egy bizonyos történelmi időszakban mely ország az imperializmus láncának leggyengébb szeme. … Mint Lenin bebizonyította, a tőkésországokban végbemenő gazdasági és politikai fejlődés ütemének egyenlőtlensége az imperializmus korában a végletekig kiéleződik. Gazdasági területen az egyenlőtlenség abban jut kifejezésre, hogy egyes országok elébevágnak más országoknak, mégpedig nem sima, evolúciós, hanem ugrásszerű fejlődéssel. … Politikai téren az egyenlőtlenség arra vezet, hogy a szocialista forradalom politikai előfeltételei nem egyidejűleg érnek be minden tőkésországban.
… A kapitalizmus fejlődésének egyenlőtlensége az imperialista országok ellentmondásainak éleződésére, a világ felosztásáért indított harcra és imperialista háborúkra vezet. Lenin, figyelembe véve a megváltozott történelmi helyzetet, az imperialista államok közti, valamint az anyaországok és a gyarmatok, a munka és a tőke közti ellentmondások kiéleződését. 1915-ben azt a következtetést szűrte le, hogy lehetővé vált a szocialista forradalom győzelme kezdetben néhány, sőt egy, egymagában vett országban, és lehetetlen a szocialista forradalom egyidejű győzelme valamennyi kapitalista országban. … Ez a zseniális előrelátás igazolódott. A világkapitalizmus pilléreinek meggyengülése lehetővé tette, hogy a forradalmi erők először Oroszországban, majd számos más európai és ázsiai országban áttörjék az imperializmus frontját. … Így tehát a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet nem úgy megy végbe, hogy a tőkés rendszer egyidejűleg valamennyi országban összeomlik, hanem úgy, hogy egyes országok kiszakadnak a kapitalizmus rendszeréből. … Ebből következik, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet világméretekben szükségszerűen egy egész történelmi időszakot ölel fel.

… A történelmi materializmusnak azok a tételei, amelyek szerint az alap meghatározó szerepet játszik a felépítmény viszonylatában, a felépítmény visszahat az alapra s aktív szerepet tölt be, teljes egészében érvényesek a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet idején és a kommunista társadalomban is. A felépítmény szerepe ebben a korszakban megnő, mert a szocialista gazdaság nem spontán módon fejlődik, hanem tervszerűen, tudatosan épül, s építését a kommunista párt és a szocialista állam vezeti, amelyek tevékenységükben a társadalmi fejlődés objektív törvényeiről, a szocializmus és a kommunizmus építésének törvényeiről szóló marxista tanításra támaszkodnak. A kommunista párt vezető és irányító szerepet tölt be a szocialista gazdaság, valamint a rajta emelkedő szocialista felépítmény építésében és fejlesztésében. A párt vezeti a dolgozók kommunista nevelése és az emberek tudatában megmaradt kapitalista csökevények legyőzése érdekében végzett munkát. A párt fejleszti a szocialista ideológiát, irányítja a szocialista művészet fejlődését, és a tömegeket a kommunista erkölcs szellemében neveli.”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!