Gázsi vak dícséretei

Amatőr módon módosított gyalázkodó képpel gratulál a katonai elitképzéshez a vajda Gázsi fijának a győri horda

Amatőr módon módosított gyalázkodó képpel gratulál a katonai elitképzéshez Orbán Gáspárnak a győri Fidesz

Nehéz elhinni, de igaz: a győri Fidesz nemcsak, hogy gratulál Orbán Gáspárnak, amiért a Honvédelmi Minisztérium ösztöndíjasaként elvégzett egy brit elit katonai képzést, de mindezt egy kormányt gyalázó oldalról leszedett, csak tessék-lássék kisatírozott képpel teszik.

Szívből gratulálunk Orbán Viktor miniszterelnök úr fiának, Orbán Gáspárnak!

– olvasható a jókívánság a Győri Fidesz nevű Facebook-oldalon, amely bár első ránézésre annak tűnhet, nem ironikus paródiaoldal, hanem az 1. számú győri választókerület Fidesz-frakciója üzemelteti.

A jókívánság mellett egy fotó látható Orbán Gáspárról, egy felirattal: “Orbán Gáspár [itt egy hosszabb rész kimarad] Brit katonai elitakadémiai képzésen vett részt.” A képen azonban különösebb hunyorgás nélkül is látható, hogy – alighanem a Paintbrush program használatával – közepes sikerrel próbálták meg eltávolítani róla az eredeti szöveg egy részét, amely emlékeztetett, hogy “Orbán Gáspár 40 millió forint közpénzből finanszírozott brit katonai elitakadémiai képzésen vett részt”.

Az eredeti kép a Demokrata Fórum nevű, a kormányt gyalázó Facebook-oldalról származik, amelynek bemutatkozásában azt közli a szerkesztőkről: “Világnézetünktől függetlenül egy szövetségben, együtt meglékeljük a bolondok hajóját, leváltjuk ezt a hitvány rezsimet! Újjá születhet a jogállam, a demokrácia, és a köztársaság!” A képről még az “aláírást”, az ellenzéki oldal képein mindig ott szereplő “Antitibi” feliratot sem törölték.

© Győri Fidesz / Facebook

Ahogy azt a hvg.hu is megírta, Orbán Viktor fia egy kilenc hónapos, közel negyvenmillió forintost képzést végzett el a Sandhurst Királyi Katonai Akadémián, mégpedig a Honvédelmi Minisztérium ösztöndíjasaként. A minisztérium nem válaszolt arra a kérdésre, pontosan milyen szempontrendszer alapján választották ki éppen Orbán Gáspárt a legalkalmasabbnak az állami ösztöndíjra, emiatt a DK kezdeményezte a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság összehívását.

FRISSÍTÉS: Cikkünk öt órával az után jelent meg, hogy a bejegyzés megjelent a Győri Fidesz oldalán. Cikkünk megjelenése után percekkel törölték a posztot.                                                                                                                        (HVG)

Bal-Rad komm: A döbrögista lihenceknek semmi sem számít, ha az “Urat” – Meg Az Ő Cselekedettyejit – kell dícsérni! Vakon megteszik!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Mi a kapitalizmus?

– A kapitalizmus modern formája a fasizmus! –

 

A kapitalizmusban a polgári demokrácia csupán a kapitalisták számára lehet demokrácia!
A szocializmus az emberiség, a dolgozók valódi demokráciáját, a szocialista demokráciát valósítja meg!!

 

A kapitalizmus működési modellje miatt törvényszerű és ezért elkerülhetetlen:

  • a kapitalisták totális politikai-gazdasági diktatúrája, kizsákmányolása, élősködése a proletárok felett,
  • a kapitalisták egymás közötti harca világméretekben a proletárok kizsákmányolási jogáért,
  • a kapitalizmus harca a szocializmus, a szocialista demokrácia ellen,
  • a kapitalizmus világméretű imperialista harca a világuralomért!

 

Az osztályharc a kapitalisták és a proletárok között törvényszerű és ezért elkerülhetetlen:

  • a fasizmus, ami a kapitalizmus következetes harca a szocializmus ellen,
  • a proletárdiktatúra, ami a szocializmus következetes harca a kapitalizmus, a fasizmus ellen!

 

„Az ember személyes szabadsága addig tart, amíg azzal másokét nem korlátozza.”
Nem lehet olyan civilizált társadalom, ahol a személyi szabadságot nem korlátozzák!
A polgári demokrácia és a szocialista demokrácia ezt különböző módon kezeli!

A polgári demokráciában működő kapitalizmus a kizsákmányolók szabadsága!
A szocialista demokráciában működő szocializmus a dolgozók szabadsága!
A kapitalizmus diktatúra, a szocializmus demokrácia az emberiség többsége számára!

 

A polgári demokrácia szabadság elve lehetővé teszi a bérrabszolgaságot, a kizsákmányolást, az élősködést, a felsőbbrendűséget, ami a másik ember szabadságát, emberi méltóságát korlátozza, sérti, és ezzel megalázza embertársait.

A szocialista demokrácia szabadság elve tiltja, és a szocializmus megakadályozza a szolgaság, a kizsákmányolás, az élősködés, a felsőbbrendűség minden formáját, ami lehetővé teszi minden – dolgozó – ember valódi szabadságát, emberi méltóságát. A szocialista demokrácia nem jótékonyságból, hanem az emberi jogok, az emberi méltóság tiszteletben tartásának erkölcsével segíti a rászorulókat és embertársait. A polgári demokrácia jótékonykodását a kapitalista hívők lelkiismeretének háborgása motiválja és a félelem a kizsákmányoltak haragjától.

A polgári demokráciában, a kapitalista társadalmi-gazdasági modell alapján, a kapitalista érdekeltségű jogállamiság formájában valósul meg az egyéni érdek szabadsága, akár mások kárára is! Sőt, csak így valósulhat meg igazán! A fasizmusban azonban már többé-kevésbé nyíltan a leggazdagabb kapitalisták egyéni érdeke válik a társadalmi érdeké! A kapitalizmus minden formájában valójában a kapitalisták profit érdeke a meghatározó. Ezért nemzeti érdekként valósul meg a kapitalista élősködők gazdagodása, felsőbbrendűsége, amit elhitetnek a kizsákmányolt proletárokkal, ez azonban csak a proletárok kárára, kizsákmányolással valósulhat meg.

A polgári erkölcs a kapitalisták totális hatalmának, felsőbbrendűségének, gazdagodásának szükségességét a nép, a nemzet, az emberiség érdekének tartja! Ebből viszont következik, hogy elismeri a kapitalisták élősködését, haszontalanságát. Mert kártékony az, aki más kárára gazdagodik, és a kapitalista ilyen.

A szocializmusban is megvalósul az egyéni érdek, de a társadalminak, a közösség érdekének alárendelten, tudományosan tervezetten, szervezetten, kizsákmányolás nélkül, emberségesen!

A kapitalizmus az harc, felsőbbrendűség, szolgaság, kizsákmányolás, az élősködők diktatúrája! A szocializmus tudományosan szervezett társadalmi harmónia-, összefogás-, emberséges egyenjogúság, a dolgozók demokráciája!

A kapitalizmus az emberek egymás közötti a kíméletlen harca miatt embertelen, társadalmilag szervezetlen, gazdasági anarchiával, válságokkal, háborúkkal, népirtással, nyomorral terhes, de hatékony gazdasági modell.

A kapitalista gazdasági modell felsőbbrendűséget, szolgaságot, élősködést hoz létre, ezért lehetetlen a proletárok számára a demokrácia.

A fasizmus a kapitalizmus kíméletlen, következetes harca a demokrácia minden formája ellen az élősködés jogáért.

A szocializmus az emberi jogokat következetes megvalósító, a közös érdeken való összefogás erkölcse, tudományos világnézete miatt emberséges és hatékony, a polgári demokráciát meghaladó szocialista demokrácia.

A polgári demokráciában működő kapitalizmus alapvetően a tőkések számára demokrácia, a szocialista demokrácia a többség a dolgozók demokráciája!

Ezért a polgári demokrácia a kisebbség, a szocialista demokrácia pedig a többség demokráciája, a fasizmus a leggazdagabb kapitalisták diktatúrája az egész társadalom felett, terrorral, önkényuralommal!

Idézetek

A marxista filozófia alapjai: … „A szabadság nem a természeti törvényektől való képzelt függetlenségben áll, hanem e törvények felismerésében és az ezáltal megadott lehetőségben, hogy a természeti törvényeket tervszerűen meghatározott célok szolgálatába állítsuk. Ez éppen úgy vonatkozik a külső természet törvényeire, mint azokra a törvényekre is, amelyek magának az embernek testi és szellemi létét szabályozzák — a törvények két osztályára, melyeket legfeljebb gondolatban választhatunk el egymástól, de nem a valóságban. Ezért az akarat szabadsága nem jelent egyebet, mint azt a képességet, hogy hozzáértéssel dönthetünk. Mennél szabadabb tehát egy ember ítélete egy meghatározott kérdésben, annál nagyobb szükségszerűséggel lesz ez ítélet tartalma meghatározott; míg a tudatlanságon alapuló bizonytalanság, amely sok különböző és egymásnak ellentmondó döntési lehetőség között látszólag önkényesen választ, éppen ezzel bizonyítja nem-szabad voltát, azt, hogy a tárgy uralkodik rajta, holott éppen neki kellene azon uralkodni. A szabadság tehát a természeti szükségszerűségek megismerésén alapuló uralom magunk és a külső természet felett; így szükségképpen a történelmi fejlődés terméke.” – Engels: „Anti-Dühring”. 118. old.

… A kapitalista országok parlamentáris köztársaságának lényege a burzsoázia diktatúrája, azé az osztályé, amely meghatározza a burzsoá társadalomban fennálló politikai hatalom jellegét. Ez a lényeg abban tárul fel, abban nyilvánul meg, hogy a politikai hatalom minden szervét a burzsoázia tartja a kezében, és minden állami intézmény a burzsoázia uralmának megszilárdítását szolgálja. A burzsoázia diktatúrájának egyes megnyilvánulásai változóak, de változatlan marad a tőkés társadalom államhatalmának lényege — a burzsoázia diktatúrája.

*

Politikai gazdaságtan: „… A pénz olyan áru, amely valamennyi áru általános egyenértéke; társadalmi munkát testesít meg, s az árutermelők közötti termelési viszonyokat fejezi ki. … A pénz funkciói. 1. értékmérő, 2. forgalmi eszköz, 3. felhalmozási eszköz, 4. fizetési eszköz és 5. világpénz szerepel. … az egyes áruk értéke … a társadalmilag szükséges munka, amelyet termelésükre fordítottak.

… A magántulajdonon alapuló árugazdaságban az árukat egymástól elszigetelt magántermelők termelik. Az árutermelők közt versenyharc folyik. Mindegyik arra törekszik, hogy kiszorítsa a másikat, megőrizze és kiterjessze pozícióit a piacon. A termelés mindennemű közös terv nélkül folyik. … a konkurrencia és a termelési anarchia gazdasági törvénye érvényesül. … a termelés spontán szabályozója az értéktörvény, amely a piaci konkurrencia révén fejti ki hatását. … Az értéktörvény az árutermelés gazdasági törvénye, amely szerint az áruk kicserélése a termelésükre fordított társadalmilag szükséges munka mennyiségének megfelelően történik.

… Az olyan társadalomban, ahol a termelés vaktában dolgozó magántulajdonosok kezében van, csak a spontán piaci áringadozások adják tudtára az árutermelőknek, hogy milyen termékekből termeltek túl sokat, illetőleg túl keveset a lakosság fizetőképes keresletéhez viszonyítva. … Az árugazdaságban a termelőerők fejlődése az értéktörvény alapján megy végbe. … az egyéni haszonra törekvő különálló árutermelők egymástól elszigetelt tevékenysége nyomán valósul meg a technikai haladás, fejlődnek a társadalom termelőerői.

… A burzsoá társadalom termelési viszonyainak alapja a termelőeszközök tőkés tulajdona. A termelőeszközök tőkés tulajdona a kapitalisták nem munkával szerzett magántulajdona, melyet a bérmunkások kizsákmányolására használnak fel.

… A tőkés termelés a bérmunkán alapul. A bérmunkásokat nem verik béklyóba jobbágyi kötelékek. Ugyanakkor azonban meg vannak fosztva a termelőeszközöktől, s ha nem akarnak éhen halni, el kell adniok munkaerejüket a tőkéseknek. A proletariátus kizsákmányolása a burzsoázia által a kapitalizmus fő ismérve, s a burzsoázia és a proletariátus viszonya a tőkésrend fő osztályviszonya.

… A tőkés termelési mód fejlődése során két szakaszon megy át: a monopólium előtti szakaszon és a monopolista szakaszon. A kapitalizmus általános gazdasági törvényei mindkét fejlődési szakaszában érvényesülnek.

… A pénz átalakulása tőkévé. A munkaerő mint áru. Minden tőke meghatározott pénzösszeg formájában kezdi meg útját. A pénz önmagában véve nem tőke. Amikor például az önálló kisárutermelők kicserélik áruikat, a pénz forgalmi eszközként szerepel, de nem tőke. Az áruforgalom képlete a következő: Á (áru) — P (pénz) — Á (áru), vagyis az egyik áru eladása egy másik áru vétele céljából. A pénz akkor válik tőkévé, amikor idegen munka kizsákmányolására használják fel. A tőke általános képlete: P — Á — P, vagyis vétel meggazdagodást szolgáló eladás céljából.

… Az Á—P—Á képlet azt jelenti, hogy az egyik használati érték egy másikra cserélődik ki: az árutermelő átadja az árut, amelyre nincs szüksége, s cserébe egy másik árut kap, amelyre fogyasztás céljából szüksége van. Ezzel szemben a P—Á—P képletnél a mozgás kiindulópontja és végpontja egybeesik: az út kezdetén a kapitalistának pénze volt, s az út végén ismét pénze van. A tőke mozgása céltalan volna, ha a művelet végén a kapitalistának ugyanannyi pénze lenne, mint az elején. A kapitalista tevékenységének egyedüli értelme az, hogy a művelet nyomán több a pénze mint azelőtt. A tőke általános képlete tehát teljes alakjában a következő: P—Á—P’, aholis a P’ a megnövekedett pénzösszeget jelenti.

… Az a tőke, amelyet a kapitalista előlegezett, vagyis megforgatott, bizonyos szaporulattal tér vissza tulajdonosához. Éppen a tőkének ez a megnövekedése a tőketulajdonos célja.

… a pénztulajdonosnak olyan árut kell találnia a piacon, amelynek használati értéke azzal a tulajdonsággal rendelkezik, hogy érték forrása. Ilyen áru a munkaerő.

… A munkaerő azoknak a fizikai és szellemi képességeknek az összessége, amelyekkel az ember rendelkezik, s amelyeket az anyagi javak termelése során felhasznál. A munkaerő minden társadalmi formában a termelés szükséges eleme. Csak a kapitalizmusban válik azonban a munkaerő áruvá.

… A kapitalizmus árutermelés, fejlődésének legfelsőbb fokán, amikor a munkaerő is áruvá válik. A munkaerő áruvá válásával az árutermelés egyetemes jelleget ölt. A tőkés termelés a bérmunkán alapul, s a munkás felfogadása a kapitalista által nem más, mint a munkaerő-áru adás-vétele: a munkás eladja munkaerejét, a kapitalista megvásárolja.

… A kapitalista attól fogva, hogy a munkást felfogadta, korlátlanul rendelkezik annak munkaerejével. A kapitalista ezt a munkaerőt a tőkés termelésben használja fel, s éppen ennek során megy végbe a tőke megnövekedése.

… Mint minden más árut, a munkaerőt is meghatározott áron adják el, amelynek alapja ennek az árunak az értéke. Miben, áll ez az érték? … a munkaerő-áru értéke egyenlő a munkás és családja eltartásához szükséges létfenntartási eszközök értékével. „A munkaerő értékét, mint minden más áruét, ennek a sajátos cikknek a termeléséhez, tehát újratermeléséhez is szükséges munkaidő határozza meg” … A tőkések mindenkor és mindenütt a legalacsonyabb színvonalra igyekeznek leszorítani a munkásosztály anyagi és kulturális életkörülményeit.

… Amikor a kapitalista vállalkozásba kezd, megvásárolja mindazt, ami a termeléshez szükséges: az épületeket, a gépeket, a berendezést, a nyersanyagot, a fűtőanyagot. Ezután munkásokat fogad fel, s az üzemben megkezdődik a termelés. Amikor az áru elkészül, a kapitalista eladja. A késztermék értéke magában foglalja: először is a felhasznált termelőeszközök értékét — vagyis a feldolgozott nyersanyag, az elhasznált fűtőanyag értékét, s az épületek, gépek, szerszámok értékének bizonyos részét; másodszor, a vállalatnál dolgozó munkások munkájával létrehozott új értéket.

… A munkaerőáru használati értéke abban a tulajdonságában rejlik, hogy érték, mégpedig saját értékénél nagyobb érték forrása.

… Az értéktöbblet olyan érték, amelyet a bérmunkás saját munkaerejének értékén felül hoz létre munkájával, s amelyet a kapitalista ellenszolgáltatás nélkül elsajátít. Az értéktöbblet tehát a munkás meg nem fizetett munkájának eredménye.

… A munkanap a tőkés vállalatnál két részre oszlik: szükséges munkaidőre és többletmunkaidőre, a bérmunkás munkája pedig szükséges munkára és többletmunkára. A szükséges munkaidő alatt a munkás munkaerejének értékét termeli újra, a többletmunkaidő alatt pedig értéktöbbletet hoz létre.

… A kapitalizmusban a munkafolyamatot két igen fontos sajátosság jellemzi. Először, a munkás a tőkés ellenőrzése alatt dolgozik, s munkája a kapitalistáé. Másodszor, nemcsak a munkás munkája, hanem ennek a munkának a terméke is a tőkés tulajdona.

… A tőkés termelés közvetlen célja az értéktöbblet-termelés. Ennek megfelelően a kapitalizmusban csak az olyan munka számít termelőmunkának, amely értéktöbbletet hoz létre. Ha a munkás nem hoz létre értéktöbbletet, munkája improduktív munka, fölösleges a tőke számára.

… A tőkés kizsákmányolás a kizsákmányolás előző formáitól: a rabszolgatartó és a hűbéri kizsákmányolástól eltérően, burkolt jellegű. Amikor a bérmunkás eladja munkaerejét a kapitalistának, első pillantásra ez az ügylet árutulajdonosok szokásos ügyletének tűnik, árunak pénzre való szokásos kicserélésének, amely az értéktörvénnyel teljes összhangban megy végbe. Ám a munkaerő adás-vétele csupán külső forma, amely mögött az rejtőzik, hogy a kapitalista kizsákmányolja a munkást, hogy a vállalkozó ellenérték nélkül elsajátítja a munkás meg nem fizetett munkáját.

… A kapitalizmus csak akkor engedi dolgozni, tehát élni a bérmunkást, ha az bizonyos ideig ingyen dolgozik a tőkésnek. Ha a munkás otthagyja az egyik tőkés vállalatot, legjobb esetben is csak egy másik tőkés vállalathoz kerülhet, ahol ugyanúgy kizsákmányolják.

… Marx a bérmunka-rendszernek, mint a bérrabszolgaság rendszerének leleplezése során azt mondotta, hogy a római rabszolgát láncok, a bérmunkást láthatatlan szálak kötik tulajdonosához. Ez a tulajdonos a tőkésosztály a maga egészében.

… A kapitalizmus gazdasági alaptörvénye az értéktöbblettörvény. Marx a kapitalizmust jellemezve leszögezte: „Értéktöbblet termelése, vagyis haszonszerzés — ez ennek a termelési módnak abszolút törvénye”. Ez a törvény határozza meg a tőkés termelés lényegét.

… A bérmunkások meg nem fizetett munkájával létrehozott értéktöbblet az egész burzsoá osztály munka nélkül szerzett jövedelmének közös forrása.

… A tőke az értéktöbblet hajhászása során gyökeres fordulatot idézett elő a termelés módszereiben — ipari forradalmat hajtott végre, amely megteremtette a gépi nagyipart.

… Marx azzal, hogy felfedte a munkásosztály kizsákmányolásának forrását, az értéktöbbletet, szellemi fegyvert adott a munkásosztály kezébe a kapitalizmus megdöntéséhez. Az értéktöbbletről szóló tanításában Marx feltárta a tőkés kizsákmányolás lényegét, s ezzel halálos csapást mért a burzsoá politikai gazdaságtanra, és e gazdaságtannak arra az állítására, hogy a kapitalizmusban az osztályok érdekei között harmónia van.

… A tőkés termelési mód mellett a társadalom egyre inkább két nagy ellenséges táborra, két ellentétes osztályra — burzsoáziára és proletariátusra oszlik.

… A burzsoázia olyan osztály, amelynek termelőeszközei vannak, és ezeket bérmunka kizsákmányolására használja fel.

… A proletariátus a bérmunkások osztálya, akik meg vannak fosztva a termelőeszközöktől, s akik ennek következtében kénytelenek eladni munkaerejüket a kapitalistának.

… A burzsoázia és a proletariátus a tőkés társadalom két fő osztálya. Amíg a tőkés termelési mód fennáll, ez a két osztály elválaszthatatlanul egymáshoz van kötve: a burzsoázia nem lehet meg és nem gazdagodhat, ha nem zsákmányol ki bérmunkásokat; a proletárok nem élhetnek, ha nem szegődnek el a tőkéshez. Ugyanakkor a burzsoázia és a proletariátus antagonisztikus osztályok, amelyeknek érdekei ellentétesek, és kibékíthetetlenül ellenségesen állnak szemben egymással. A tőkés társadalom uralkodó osztálya a burzsoázia. A kapitalizmus fejlődése során egyre mélyül a szakadék a kizsákmányoló kisebbség és a kizsákmányolt tömegek között. A proletariátus és a burzsoázia osztályharca a tőkés társadalom hajtóereje.”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Oroszország kilép a Nyitott Égboltról szóló szerződésből

Moszkva, 2021. január 15. (MB)

     Az Egyesült Államok tavaly novemberi kiválása miatt Oroszország is kilép a kölcsönös légi megfigyelésről szóló Nyitott Égbolt (Open Skies) egyezményből. Az orosz külügyminisztérium pénteken azzal indokolta a lépést, hogy Amerika kilépése következtében felborult az egyezményhez fűződő érdekegyensúly – jelentette a Magyar Békekör a TASZSZ és az AP közlése alapján.

     A Trump adminisztráció kilépése miatt megszűnt annak lehetősége, hogy orosz megfigyelő repüléseket hajtsanak végre az Egyesült Államok területe fölött, ugyanakkor az USA NATO-szövetségesei tovább élvezhették volna a lehetőséget Oroszország területe fölött, és megoszthatták volna ott szerzett adataikat az Egyesült Államokkal. Különösen nagy érdeklődést tanúsítottak Kalinyingrád iránt.

     Moszkva erre most nemet mondott, és jelezte, abban az esetben tartaná elképzelhetőnek a szerződés megmentését, ha az Egyesült Államok új elnöke felülvizsgálná elődjének döntését.

     Joe Biden bírálta Donald Trump elhatározását. Azt mondta, hogy “súlyosbítja a Nyugat és Oroszország közötti feszültséget, és növeli a téves számítások és konfliktusok kockázatát”. De még nem közölte, vajon visszavezetné-e Amerikát a szerződő felek közé. Úgy tudják, „nemzetbiztonsági megfontolásoknak” rendeli alá a döntést.+++

 

Kiadta: Magyar Békekör

A Nürnbergi huszonkettő

Kedves Göring …”

Az újságírók naponta szavak százezreit kopogtatták le a perről. A nyilvános sajtókonferencián ilyen kérdéseket tettek fel nekem: „Mit vacsorázott Hess tegnap?” Vagy: „Mit csinál Göring a zárkájában?” Ha Göring sziszegve szidta valamelyik tanút (ami gyakran megesett), szitkait perceken belül körbetelefonálták az egész világon. Ha Hess megint könyvet olvasott a tárgyalás alatt, másnap már milliók tudták a könyv címét.

S mihelyt az emberek olvasni kezdtek a foglyokról és viselt dolgaikról, leveleket is kezdtek küldözgetni nekik. Csak úgy özönlött a mindenféle levél, jóllehet a német postaszolgálat még mindig akadozott és teljesen át is kellett szervezni. Sok száz levelet nyilvánvalóan bolondok küldtek. Más levelekből gyűlölet és megvetés áradt. Néhány levél pedig magasztalta a nácikat, s írójuk együttérzését fejezte ki „kálváriájuk” iránt.

Az volt a szabály, hogy kézbesítéskor minden levelet felbontottunk és lefordítottunk. Azokat a leveleket, amelyek felizgathatták a foglyokat, nem kézbesítettük, csupán azokat kapták meg, melyekben családjuk adott életjelt magáról.

Az egyik levél, amelyet valaki angol és német keverék nyelven körmölt, Streichernek szólt. Az egyik szövetséges tábornok hamisított aláírása szerepelt rajta, s melegen dicsérte Streichert „kimagasló szerepéért”. Keitelnek egy asszony írt az amerikai Hartfordból, Connecticut államból. Megírta, milyen szomorú, hogy az öreg katonabábot bebörtönözték. „Ha azok, akik az ítélőszékben ülnek, megérthetnék, mennyit tett Ön azért, hogy a náciknak bebizonyítsa módszereik hibáit, felmentenék Önt” – írta az asszony. Azt is felhozta, hogy nagyon kellemesnek találta Keitel „több látogatását az Egyesült Államokban”, s kifejezte reményét, hogy még találkozhat vele további látogatásai alkalmával.

Ez már szeget ütött cenzoraink fejébe, mivel mindnyájan úgy tudtuk, hogy Keitel sohasem járt az Egyesült Államokban. Behívattuk Keitelt, aki maga is tagadta, hogy valaha is az Egyesült Államok földjére lépett volna, vagy hogy rokonai élnének odaát. „Ezt az asszonyt mégis ismerem” – mondta. Német nő, aki 1934-ben a vezérkarnál a keze alatt dolgozott. Az asszony három évvel később átkelt az Atlanti-óceánon, és amerikai állampolgár lett. Célzásait Keitel amerikai látogatásaira bizonyára beugratásnak szánta.

Göring egymaga több levelet kapott, mint a másik húsz együttvéve. De legtöbbjüktől – ha olvashatta volna őket – bizonyára mélységesen elszomorodik. Amióta szóba hozták előtte a leveleket, így reagált: „Ne törődjön vele, hogy most mit mondanak az emberek. Tudom én jól, mit mondtak a háború előtt.” Egy kibombázott hamburgi lakos ezt írta neki: „Kedves Hermann Bácsi! Most elég ideje van, hogy elgondolkodjék az ezeréves birodalomról. Maga is, meg a többi vacak pártvezér hazudtak a német népnek. Becsaptak bennünket. Még mindig ágyút akar gyártani vaj helyett?”

Más keserű hangú levelek is érkeztek Göring címére: „A nácik lerombolták Németországot – írta egy öreg frontkatona. – Hát ki a szamár, Ön vagy én? A háborút már Sztálingrádnál elveszítettük, Berlin pedig most éppen olyan, mint Sztálingrád.”

Hess is kapott ilyesmit: „Hagyja már abba azt a »nem emlékszem« játékot. Mint hajdani nagy embernek nem áll jól Önnek, hogy játssza a hülyét. Szeretném tudni, hogy a háború Maga szerint még mindig szükséges rossz-e? Mert könnyebb fecsegni, ha a szomszéd háza ég.”

Egy brémai nő a birodalmi marsall emlékezetét frissítette fel: „Nemrégiben egy képeslapon idézetet olvastam egyik 1936-ban mondott beszédéből: »Sohasem fogunk hazudni a német népnek, még olyan időkben sem, amikor nagyon nehéz megmondani az igazat.« A per most azt bizonyítja, hogy rengeteg kérdésben éppen ilyen nehéz időkben hazudtak. Egyáltalán nem törődünk vele, mi lesz az Önök sorsa.”

Göringnek azonban még mindig voltak csodálói is. Egy berlini férfi ezt írta neki: „Ezekben a baljós időkben, amikor annyira elhagyatott, szeretném megerősíteni Önt: a mi mennyei atyánknak gondja lesz rá, hogy semmi se mehessen feledésbe az Ön jótéteményei közül. Én magam csak annyit mondhatok, hogy megvan bennem a bátorság, ezért felajánlom szolgálataimat a német Luftwaffe és a Wehrmacht számára.”

Fritzsche is kapott egy érdekes levelet. „Bizonyára emlékszik még a meghurcolt kis nőre, aki egy festőművész, egy mindenki által szeretett nemes lelkű ember érdekében járt közben Önnél. Könyörögtem Önnek, hogy mentse meg bátyámat, akinek Ön szomszédja volt, akit jól ismert. Csakhogy hiába könyörögtem. Szeretett bátyánkat, öreg édesanyánk egyetlen támaszát, egy súlyosan beteg asszony férjét, megölték a nácik. Örülök, hogy arra a helyre van alkalmam írni Önnek, ahová egész bandájuk való. Bátyámért úgyis bosszút akartam állni. Mindnyájan azt kívánjuk, hogy olyan bánásmódban legyen része, amilyenben annak idején Ön részesítette a politikai foglyokat. Még mindig magam előtt látom ostoba vigyorát, amint a bátyám érdekében írott kegyelmi kérvényt olvassa. Bízom benne, hogy a nürnbergi vádlottakkal nem bánnak túlságosan enyhén. Ez milliók kívánsága …”

Göring minden társánál több levelet írt a börtönből barátainak és rokonainak; Hess írt a legkevesebbet. Ő és Seyss-Inquart írógépet használt.

Amikor a foglyok éppen nem leveleztek vagy nem a védekezésükön dolgoztak, akkor olvastak. „Valamennyien többet olvasnak az átlagosnál – jelentette a könyvtáros. – ízlésük a német könnyűműfajoktól a klasszikusokig igen széles körben mozog, a súlypont azonban általában Goethe.” Hess naponta átlag két könyvet „fogyasztott”; többnyire még mindig a tárgyalás alatt olvasott. Hogy a bíróság miért tűrte el Hesstől ezt az arcátlanságot, sohasem fogom megérteni.

Hesst könyvmolyi mivoltában közvetlenül Hjalmar Schacht követte, aki olvasmányaiban majdnem kizárólag a klasszikusokra szorítkozott, de érdeklődött az életrajzok és Beethoven levelei iránt is.

Baldur von Schirach a börtön könyvtárában fellelhető valamennyi Goethe-kötetet elolvasta, aztán néhány Tennyson-verset próbált németre fordítani. Rosenberg olvasott a legkevesebbet. Hetente átlagosan egy regényt vett ki a könyvtárból. Von Ribbentrop Vernével próbálta elterelni figyelmét saját gondjairól. Göring hetente két könyvet vett ki, s a könyvtárosnak mindig sürgetnie kellett, hogy vigye vissza őket. Streicher, aki oly sok éven át csak pornográfiával foglalkozott, most végre „felfedezte” Goethét. Keitel már a per kezdete előtt sem olvasott valami sokat, most azonban, hogy élete forgott kockán, egyáltalán nem kölcsönzött ki több könyvet. Jodlnak sok könyve volt saját könyvtárából; elsősorban szülőföldjének bajor szerzőit kedvelte. Egyébként mindenre azonnal lecsapott, ami akár a legtávolabbi kapcsolatban is volt a hegymászással.

Miközben Göring lejárt határidejű könyveibe mélyedt, szüntelenül pöfékelt hatalmas faragott pipájából. A foglyok havonta egy font dohányt kaptak, hogy pipában vagy kézzel sodort cigaretta formájában elszívhassák. Csokoládét vagy más édességet nem fogyaszthattak.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Antifasiszta akciók Németországban

  1. A „Schlageter-agitáció”
    és az antifasiszta nap Németországban

A téli-tavaszi Ruhr-válságot forró nyár és viharos ősz követte. Az infláció egyre szédületesebb mértéket öltött és fokozódó munkanélküliséggel párosult. Egy aranymárka 1923 januárjában még 4300, novemberben már 522 milliárd papírmárkával volt egyenlő. A munkanélküliek száma az 1923. júliusi 186 000-ről 1924 januárjáig 1 439 780-ra növekedett.3 – GDA 3. köt. 286. old., ;PWA 1925-1926. 722. old.* A munkanélküliség egyik sajátossága volt, hogy a korábbiakhoz képest rendkívül megnőtt (3,5 %-ról 26,4 %-ra) a szervezett, tehát elsősorban a nagyobb üzemekből elbocsátott munkások aránya. Az első világháború idején és azt követően az iparban elhelyezkedettek és hamarosan munkanélkülivé válók ösztönös megmozdulásaihoz, az infláció által különösen érzékenyen érintett kistermelők lázongásaihoz, az elkeseredett, fizetésüket kosarakban, hátizsákban cipelő alkalmazottak mozgalmaihoz a munkásosztály mind hatalmasabb sztrájkjai járultak. Mindamellett a sztrájkok mutatói – számuk, résztvevőik létszáma, a kimaradt munkaórák – nem érték el az előző évekét, a sztrájkoló szervezett munkások és alkalmazottak száma is csökkent.4 – PWA 1923-1924. 582-583. old.* E sztrájkok és megmozdulások jellege eltért a korábbiaktól. Míg 1923 januárjáig csupán gazdasági követelésekért folyt a küzdelem, s még márciusban is a Ruhr-vidék megszállása elleni passzív rezisztencia dominált, júniustól kezdve már egyre határozottabban politikai jelleget öltöttek a munkabeszüntetések és a tüntetések. Nagy visszhangra talált a KPD januárban meghirdetett és azóta következetesen alkalmazott taktikája, a kétfrontos harc jelszava: „Üsd Poincarét a Ruhrnál és Cunót a Spreenél!”5 – Die Rote Fahne, 1923. január 23. – Raymond Poincaré francia miniszterelnök rendelte el a Ruhr-vidék megszállását; Wilhelm Cuno német miniszterelnök ekkor meghirdette a passzív ellenállást.* A KPD lipcsei kongresszusa az 1923. február 1-én elfogadott taktikai irányelvekben – nem utolsósorban Radek határozott álláspontjának hatására – a munkáskormányt mint a proletárdiktatúrához vezető átmeneti formát hirdette meg, majd a Komintern III. plénuma után hasonló értelemben foglalt állást a munkásparaszt kormány mellett.6

6 Bericht über die Verhandlungen des III. Parteitages der Kommunistischen Partei Deutschlands. Zentrale der KPD. Berlin 1923. 421. old.; AKPD 1923. július 11-i felhívása. Die Rote Fahne, 1923. július 12. Részleteket közöl a dokumentumból: GDA. 3. köt. 655-656. old.*

A kommunisták mellett azonban növelték befolyásukat a jobboldali és nacionalista szervezetek is, köztük Hitler Nemzetiszocialista Német Munkáspártja. (Ismert német rövidítése: NSDAP.) A Komintern vezetői a német kommunistákkal egyetértésben úgy értékelték a helyzetet, hogy az országban kialakult gazdasági és politikai válság egy jobboldali fordulat lehetőségét is magában hordozza. A kialakult helyzet valóban sok szempontból – különösen az államhatalom ingatagságát tekintve – hasonlított az olaszországira. A Kominternt és a KPD-t azonban legalább ennyire a fasiszta szervezetek elleni harc előtérbe helyezésére sarkallta egy másik körülmény is: a politikailag aktivizálódott paraszti és más kispolgári elemek megnyerésének lehetősége.

E kettős feladat felismerésének eredményeképpen „1923 júniusának végén határozott fordulat következett be a párt taktikájában” – írja jelentésében a Varga Iroda egyik munkatársa.7 – 7 CPA IML 504. f. 1. op. 26. d. 6. old.* E fordulat a korabeli megfigyelők szerint is szorosan összefüggött Radek Schlageter-beszédével, s hamarosan két igen látványos eseménysorozat hívta fel rá a figyelmet. Az egyik az 1923. július 29-re meghirdetett antifasiszta nap, a másik a többségében kommunisták által szervezett nyilvános gyűlések sorozata volt, amelyekre nacionalista és fasiszta szónokokat is meghívtak. Mindkét eseménysorozat, de különösen az utóbbi, nagy visszhangot keltett Németország-szerte, majd vitákat váltott ki a nemzetközi munkásmozgalom különböző fórumain.

A Schlageter-agitáció tulajdonképpen már június 26-án megkezdődött, amikor a Die Rote Fahnéban megjelent Radek beszéde. Ezután egy brosúra következett, bevezetőjeként ugyancsak a Radek-beszéddel, utána a német sajtóban már szintén megjelent két fontosabb polemikus írás következett: Ernst Graf zu Reventlow-nak, a Deutschvölkische Freiheitspartei egyik vezetőjének, a Reichwart című berlini hetilap szerkesztőjének „Radekkel együtt?” című írása, és Arthur Möller van den Brucknak a Gewissen című hetilapban („az egyetlen »gondolkodó« nacionalista orgánum” – mondta róla Radek) megjelent cikké. A brosúrát két válaszadó írás zárta: Radeké a Vorwärts, a Die Zeit, a Vossische Zeitung cikkeire, illetve a Gewissennek a brosúrában is leközölt írására, valamint Paul Frölich válasza Reventlow-nak.8 – Schlageter. Eine Auseinandersetzung Karl Radek, P. Frölich, Ernst Graf zu Reventlow, Möller van den Bruck. Vereinigung Internationaler Verlagsanstalten. Berlin 1923.*

Mind Radek, mind pedig Frölich alapvetően három dolgot kívánt tisztázni: a kommunistáknak a fasizmushoz, a különféle tömegmozgalmakhoz és végül a nemzeti érdekekhez való viszonyát. Mindhárom kérdésre egyértelmű választ tartalmaz Radek említett írása a brosúra végén, mely „A fasizmus, mi és a szociáldemokraták” címet viseli.9 – Ugyanott, 5-7. old. (Közli még: Inprekorr, 1923. július 6. 1003-1004. old.)* Radek mindenekelőtt leszögezi, hogy a kommunisták a német fasizmusban igen komoly veszélyt látnak. „A fasizmus nagy veszély, esetleg nagyobb is annál, mint ahogyan azt a Vorwärts urai gyanítják, akik már több ízben bebizonyították, mennyire nem értenek a helyzetértékeléshez” – írja a szociáldemokratákkal polemizálva.10 – Ugyanott, 6. old.* Ezt követően azt magyarázza, hogy a fasizmus elleni harcnak nemcsak hogy nem mond ellent, de szerves része az a politika, amely a fasiszta mozgalomhoz csatlakozott vagy ahhoz közeledő tömegek semlegesítését, esetleg, amennyiben lehetőség van rá, megnyerését tűzi ki céljául. Hangsúlyozza, hogy ő nem Schlagetert ünnepelte, sőt kimutatta tettének értelmetlen voltát. A tömegeknek értelmes és cselekvő, sajátos érdekeiket kifejező programot kell nyújtani. „Amennyiben a német munkásosztály nem lesz képes rá, hogy ezeket az eszméket tudatosítsa a nagy kispolgári tömegekben, úgy vereséget fog szenvedni, de legalábbis hosszú időre kitolódik a győzelme.”11 – Ugyanott, 7. old.*

Ezzel összefüggésben tér rá a kommunistáknak a nemzeti érdekekkel kapcsolatos állásfoglalására. Érvelése e résznél még gondosabb. Hiszen míg a fasizmussal vagy a fasisztákkal való kollaborálás vádját elég egyszerűen vissza lehetett utasítani és az egyébként is csak a szociáldemokraták részéről hangzott el, a nacionalizmus, a „nacionál-bolsevizmus”, a szociálsovinizmus vádjával szemben már nehezebb volt a helyzet. Radek egyrészt kifejtette, hogy a kommunisták internacionalista elveivel nincs ellentmondásban a nemzeti érdekek melletti kiállás, másrészt rámutatott arra, hogy a munkásosztály éppen azáltal válik képessé történelmi küldetésének teljesítésére, hogy nem csupán nemzetközi, hanem az ennek előfeltételét jelentő nemzeti feladatait is megoldja. A Komintern és a német párt által követett irányvonal a németországi helyzetnek megfelelő egyetlen valóban forradalmi és reális politika. „Egy elnyomott, szétdarabolt nép vezetőinek a szájában a pacifista szólamok vagy gyávaságot jelentenek vagy hazugságot, s ez okvetlenül kiváltja a nép egészséges ösztöneinek tiltakozását. Amennyiben nem sikerül a kispolgári népi tömegekben felkelteni a munkásosztály iránti bizalmat, hogy vezetésével lerázhatják a nemzeti elnyomást, úgy ezek a tömegek eszközzé válnak e csatatér hiénáinak kezében, akik legőszintébb nemzeti érzelmeiket arra fogják felhasználni, hogy Németországban a reakció hatalmát hozzák létre, amely Németországot még inkább a mocsárba vezeti.”12 – Ugyanott, 8. old.* Ugyanakkor, számolva a nemzetközi realitásokkal, egyértelműen megmondta, hogy a kommunisták nem ígérgethetik felelőtlenül a versailles-i szerződés azonnali felrúgását, annak politikai és gazdasági következményeinek megszüntetését: „Nem ígérjük a tömegeknek, hogy ha ma Németországban munkáskormány jut hatalomra, úgy az egy karmozdulattal lesöpri az ország válláról Versailles terheit. Azt azonban tudjuk, hogy először is megkíséreljük e terheket levenni a szegények, a dolgozók válláról és azokéra helyezni, akiknek azt viselniük kell. Másodsorban azt is tudjuk, hogy harcolni fogunk és harcolnunk kell a versailles-i béke ellen úgy, ahogyan az orosz nép is harcolt és harcol az elnyomására tett kísérletekkel szemben.”13 – Ugyanott, 7. old.*

A kampány jelentős eseménye volt az antifasiszta nap. 1923. július 12-én hirdették meg a Die Rote Fahne hasábjain. Az eredeti terv szerint Németország valamennyi helyi kommunista szervezetének nyilvános gyűléseket kellett volna kezdeményeznie, amelyek különböző, a helyi lehetőségeket maximálisan kihasználó formákban (felvonulások, az önvédelmi alakulatok erődemonstrációja, gyűlések) alkalmasak lettek volna a helyi lakosság legszélesebb rétegeinek mozgósítására. A területi pártszervezetek által közzétett felhívások egységes szemléletet tükröznek: valamennyiben megtalálható a munkás-paraszt kormány jelszó és az a megállapítás, hogy „nem csupán az elvtársaknak, hanem a szakszervezetek, pártok és szövetségek valamennyi proletárjának, az alkalmazottaknak, a szegényparasztoknak, az indifferenseknek és a keresztény munkásoknak ezen a napon meg kell valósítaniuk az egységfrontot”.14

14 ZPA IML f. KPD DF VI/117. A KPD alsó-szászországi szervezetének felhívása: útmutató az antifasiszta nap szervezéséhez.; Ugyanott. VI/106. 10-11. old. Országos felhívás és plakát. StAP. Pr. Br. Rep. 30 Bln. C. Tit. 95. Sek. 9. Bd. d. Nr. 3. 7. old.*

Az antifasiszta nap szervezésébe bekapcsolódtak a Háborús Veszély és a Fasizmus Elleni Nemzetközi Akcióbizottság területi szervezetei is. Felhívásaikat különböző antifasiszta és munkásszervezetek írták alá. A braunschweigi Akcióbizottság felhívását pl. aláírta a Német Építőmunkások Szakszervezeti Szövetsége, az Ácsmunkások Központi Szövetsége, az Állami és Községi Alkalmazottak Szövetsége, a Rézművesek Szövetsége, a Német Famunkásszövetség, a Szíjgyártó és Táskaiparosok Szövetsége, a Szabad Színpad („Freie Bühne”), a „Szolidaritás” Munkás Kerékpáros Szövetség, a KPD, a KJD területi szervezetei.15 – ZPA IML f. KPD DF VI/117.* Az akcióbizottsági dokumentumok is szólnak a munkás-paraszt kormány megalakításának szükségességéről, s felhívnak a polgári demokratikus jogok megvédésére. A fő jelszavak: „A fasizmus egyet jelent az egyesülési jog felszámolásával, a választójog korlátozásával, a dolgozókat védő törvények és a nyolcórás munkanap felszámolásával.”16 – Ugyanott.* A KPD és az SPD kelet-szászországi vezetősége közös gyűléseket hirdetett. „Az egyetlen erő, amely győzedelmeskedhet a fasizmuson, a munkás-paraszt kormány. Éljen az antifasiszta egységfront!” – írták az antifasiszta napot megelőzően már egy héttel országszerte kifüggesztett plakátokra.17 – Ugyanott. VI/106.4., 5-6. old.*

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

A Nürnbergi huszonkettő

Szögek, zsineg, aszpirin

Dr. Leyt és Dr. Contit, akik inkább az öngyilkosságot választották, semhogy szembenézzenek a bitófával, már elveszítettük. Ki próbálja kioltani saját életét rajtuk kívül?

Most, hogy a foglyok érintkezhettek a külvilággal, a kockázat megnövekedett. A foglyokat igen kiváló német ügyvédek képviselték. Legtöbbjüket a szakmában is, a politikai életben is tisztelet övezte. Nekünk azonban mindannyiukra gyanakodnunk kellett. Minden egyes iratot, amely az ügyvéd kezéből a vádlott kezébe került, megvizsgáltak; az őr vette el, az őr is adta át a papírokat. Bár a foglyok minden lépését, minden lélegzetvételét – még álmukban is – figyeltük, mégis találtak alkalmat, hogy öngyilkosság elkövetésére alkalmas eszközöket csempésszenek cellájukba.

Mindent elszedtünk tőlük, amivel öngyilkosságot követhettek el: borotvát, nyakkendőt, cipőfűzőt, s éjszakára a szemüvegüket is. (A tárgyalóteremben viselhettek szemüveget is, nyakkendőt is, mivel ott nem volt alkalmuk sikeres öngyilkossági kísérlet elkövetésére.) S minden áldott nap, amikor visszatértek a börtönbe, átkutattuk őket. Amikor fürödtek, alsóneműjüket és ruhájukat elvettük tőlük, átvizsgáltuk, és friss ruhát kaptak. Fürdés után még testüket is átvizsgáltuk. Amíg zárkájukon kívül tartózkodtak, odabent is minden elképzelhető rejtekhelyet fölkutattunk.

És mégis találtunk becsempészett holmikat.

Aznap, amikor a per megkezdődött, rajtaütésszerűen átkutattuk Hess, Göring, Jodl, von Ribbentrop és Keitel zárkáját.

A kutatást végzők a következő holmikat találták:

Ribbentropnak volt 2 egész tablettája (1 nagy és 1 kicsi), 3 db fél tablettája és 4 nagyobb tablettája selyempapírba csomagolva és egyik harisnyatartójába rejtve, továbbá 1 db 1,5 X 2 hüvelykes éles fémdarabja.

Jodl cellájában találtunk 1 db szöget, 1 db 6 hüvelyk hosszú és 1/16 hüvelyk átmérőjű drótdarabot, fogport, 9 különböző tablettát és néhány foszlott rongydarabot.

Keitel 1 bádogszilánkot, 1 tubus aszpirint, 1 tubus belladonna tablettát, 1 db félhüvelykes csavart és 2 db szöget rejtegetett. Göring és Hess cellája „tiszta” volt.

A komor és rátarti Dönitz, aki annak idején kimérten közölte velem, hogy Hitler öngyilkossága után ő vette át a Reich irányítását (tehát „különleges bánásmódra” tarthat igényt), börtönben töltött ideje alatt eldugott 5 db egymáshoz kötözött cipőfűzőt, 1 hullámcsattöredéket, 1 csavart és 1 zsineget. Fogalmunk sem volt, mit szándékozott tenni ezekkel a tárgyakkal. Von Neurath elrejtett 1 db acél csavarhúzót, amely elég éles volt ahhoz, hogy feltépjen egy artériát; Jodl szöget tartott a dohányzacskójában; Schachtnál 1 méter hosszúságú zsineget és 10 db gemkapcsot találtunk; Sauckelnál 1 db törött, éles szélű kanalat. A cellaépület más helyein találtunk egy zsilettpengedarabot és egy vékony üvegszilánkot. A tárgyalóteremben, a vádlottak számára elkerített hely padlóján a kutatást végző katonák két apró szöget és két apró üvegszilánkot találtak.

Keitelt a tárgyalás folyamán még egyszer csempészésen érték. Amikor az őr benézett a kémlelőnyíláson, látta, hogy Keitel valami csillogó tárgyat rejt el a tárcájába. Egy másik őr társaságában belépett a zárkába, és átkutatta az öreg katonát. Keitel ártatlanul kifordította tárcáját, egyik csücskét azonban szorosan fogta a hüvelykujjával. Erre az őr elszedte tőle a tárcát, amelyből kopott cipővasdarab hullott ki. A vas nem Keitel cipőjéről származott. De akkor honnan? „Már régóta megvan” – mondta Keitel foghegyről. Bővebbet nem volt hajlandó elárulni.

Megvizsgáltunk minden egyes tárgyat, ami bekerült a börtönbe, akár étel volt, akár ruhadarab, akár más tárgy. Amikor egyszer jókora zöld táska érkezett, természetesen azt is felbontottuk. Az egyik fogoly tanú címére küldték. A táskából egy fekete köpeny, egy fehér ing, több más ruhadarab és egy kis tasak fordult ki. Amikor a tasakot felnyitottuk, teljes öngyilkossági felszerelést találtunk benne: egy fiolát a nácik kedvenc ciánkálijával, injekciós tűket és egy fecskendőt. Az elégtelen létszámú börtönszemélyzet már amúgy is roskadozott a munka alatt, elhatároztam hát, hogy csökkentem terheiket. Megtiltottam, hogy kívülről továbbra is ruha- és ételcsomagokat küldjenek a foglyoknak.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Maraggyon titok…

Földönkívüli magyarok: szakértők szerint vannak bizonyítékok, hogy népünk az űrből kezdte meg a honfoglalást

A magyar nép eredete számtalan kérdést vet fel, egyesek egészen egy másik csillagig tolnák a megfejtést. Egy érdekes elmélet.

Van egy magyar sci-fi film, amely egy Szíriusz nevű űrhajónak tűnő időgépről szól, és ez a film a világ első időutazós filmje sokak szerint, de erről most nem lesz szó ebben a cikkben. Viszont arról már igen, hogy ez a Szíriusz név bizony jelentőséggel bír a magyar történelemben – állítják egyes alternatív történelemhívők.

Rengeteg, tudományosan megalapozatlan elképzelés él a magyarok őstörténetével kapcsolatban, és miközben a tudósok azon vannak, hogy mindenre választ adjanak, a megannyi elvarratlan szál, és az emberiség azon tulajdonsága, hogy makacsul hinni próbál a természetfelettiben, mindig oda vezet, hogy a komoly tudaományos munkák mellett több fantasztikus elképzelés is gyökeret ereszt a közbeszédben. Azt viszont be kell vallani, hogy ezek nagyon jó mesék, középpontba állítva egy témát, miszerint a magyarok különleges nép, kiválasztott nép.

Nem ismerős ez a tézis valahonnan, hogy egy nép kiválasztott?

Az egyik legvadabb elképzelés szerint a magyarok a Szíriuszról jöttek. Az elméletnek pedig komoly rajongótábora van. A tézis szerint a Földön az ember fejlődését, a civilizációk kialakulását idegen lények segítették több mint 10 ezer évvel ezelőtt, ők rendszeresen visszajártak, és nemcsak eszközöket és tudományt hoztak, hanem a genetikánkba is beleavatkoztak, így lehet, hogy a magyarokban szíriuszi gének kerültek a nagy génkiosztások idején.

Okosabbak vagyunk, mint más népek.

A Sziriusz-elméletet – egyesek szerint – az is alátámasztja, hogy a magyarok körében rengeteg Nobel-díjas született, hiszen más kiválasztott népek mellett minket választott ki ez a fejlett civilzáció, hogy átadja a tudását. A palóc mitológia szerint az Égi Atyák Atisz-szigetén ereszkedtek alá a magasból, hogy megtörténjen a dolgok átáramoltatása. Itt éltek ugyanis Góg és Magóg népei, vagyis a mi őseink.

Az elmélet egyik leghíresebb képviselője, a 2016-ban elhunyt Grespik László szerint földönkívüli létünket génjeink igazolják a legjobban, mint mondta:

„Az emberi faj DNS-ének adott hosszegységén két-három csavarodása van, míg a magyarnak (és japánnak, akikkel távoli rokonok vagyunk) kilenc, ami megegyező a Szíriuszról a Földre jövő fény megcsavarodási számával. Ebből is származik a ma­gyar elme, lélek, szellem kivételes volta, kozmikus származása, a magyarok kiválasztottsága”

A Sziriusz amúgy számatalan más nagy ősi civilizáció hiedelemvilágában is feltűnik központi elemként.

Mostmár csak az maradt hátra, hogy elmondjátok, szerintetek mi indokolja még, hogy mi, magyarok a Szíriuszról jöttünk? Esetleg az is, hogy egyetlen nép sincs, amelyik porcukorral és szalonnával eszi a túrós csuszát?                  (promotions.hu)

A balrad.ru kommentje a “kunyera” után

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Bal-Rad komm: Reméljük a fenti írás nem jut valami ukrán ereetkutató fülébe, mert akkor jaj nekünk – magyaroknak.

Persze akkor sem járhatunk jobban, ha Kásler Táttos Legfőbb Magyarságkutató szerezne róla tudomást. Jó csomó pénzünk bánhatná a beigazolást! Persze ha a vajda is ráugrana a témát, és elmenne fölkeresni személyesen a rokonyokat! – tán mégiscsak jól jöhetnénk ki a buliból.

Vajdasági ragálymatiné

Az utóbbi hetekben a koronás ragály vírusának két – jóval fertőzőbb – angol, továbbá dél-afrikai variánsa is elterjedt a világ legalább ötven országában. (Cila nénnyje tegnap bevallotta: Döbrögisztánban is rábukkantak az angol variánsra!) De világhódító útjára indult a fertelem harmadik variánsa is. Ezt Japánban azonosították, amelyről feltételezik, hogy eredetileg a brazil Amazonas – őserdő vidékéről származhat.

A legeslegújabb ragályvírusok miatt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már ma összehívja vészhelyzeti bizottságát – közölte a WHO szerdán este Genfben.

Közben tavaly május óta most először halt bele valaki a ragály szövődményeibe Kínába. Az ország egészségügyi hatóságainak közleménye szerint Hebei tartományban hunyt el a fertőzött, aki a rém 4635. áldozata a közel 1,5 milliárd lakosú országban.

Döbrögisztán mai (2021 01. 14.) ragálymatinéját azzal a jelenettel indítja a koronavirus.gov.hu nevű qrmányvetítölde, hogy vajdaságunkban az utóbbi 24 – óra során “1 926 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki az új koronavírus-fertőzést (COVID-19), ezzel 347 636 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 118 többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma 11 066 főre emelkedett. A gyógyultak száma is folyamatosan nő, jelenleg 220 304 fő, az aktív fertőzöttek száma 116 266 főre csökkent.  4 689 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 344-en vannak lélegeztetőgépen.  Szerda estig összesen már 96 101 fő kapott oltást, többségében egészségügyi dolgozók, valamint  idősotthonban lakók és dolgozók…”

A NEMMZETTH CILA NÉNNYJE IS FÖLVETTE AZ OJTÁST! A MAGA BÁJOS EGYSZERŰSÉGÉVEL, ÖSZTÖKÉLVE ERRE MINDENKIT!

Egy érdekes, ám mindenképpen hasznos írást közöl ojtakozás témában a www.penzcentrum.hu

“Itt a nagy vakcina-kérdőív: most mindenki elmondhatja a véleményét”

Ajánljuk elolvasásra!

Az index.hu – n is találtunk érdekes ragálytémát. Ennek címe:

“Bírósági határozat van róla: Sorosék műve a Covid–19…”

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

A fasizmus-elméletek – a fasizmus ellen

A fasizmus-elméletek – a fasizmus ellen

(idézet: A Komintern és a fasizmus 1921-1929)

 

  1. A Profintern és a Kommunista Ifjúsági Internacionálé a fasizmus ellen

2

A Kommunista Ifjúsági Internacionálé Nemzetközi Irodájának IV. ülését 1923. július 10-18. között tartották meg Moszkvában. A Nemzetközi Iroda a legtekintélyesebb tagszervezetek képviselőiből tevődött össze, szerepe hasonló volt a Komintern kibővített Végrehajtó Bizottságáéhoz. Nem állandó szervezet volt, egyes kérdéscsoportok megvitatására hívták össze. Ezúttal, a IV. ülésen, 17 szervezet képviselői vettek részt. Napirenden a KII programja és a Komintern III. plénumán elfogadott egyes határozatokból fakadó feladatok megvitatása szerepelt.116 – Jugend-Internationale, 1923. 9. szám. 290. old.; Inprekorr, 1923. április 11. 503. old.* Az elfogadott határozatok teljesen eltértek a Profintern határozatától, mint ahogyan a szervezet jellege is más volt.

Az első napirendi pont „A politikai helyzet és a kommunisták feladatai” volt, előadója az eredetileg felkért Zinovjev helyett Karl Radek; a beszéd legnagyobb figyelmet keltő része az antifasiszta harccal foglalkozott.117 – Radek referátumának csak az utolsó három részét közli a Jugend-Internationale (1923. augusztus. 12. szám. 375-379. old.). A beszéd teljes terjedelemben a Die Kommunistische Internationale 1923. évi 27. számában jelent meg.*

Radek nagy feladatra vállalkozott: több mint kétórás beszédében összefoglalta a Komintern III. plénumán kifejtett főbb gondolatokat. A nemzetközi helyzet ismertetésével kezdte és a nemzetközi kommunista mozgalom feladatainak összegezésével fejezte be beszédét. A gazdag tartalmú referátum nem utolsósorban azért is érdekes, mivel ez az utolsó olyan dokumentum a húszas években, amelyben világosan és egyértelműen, a Komintern hivatalos álláspontjaként fejtik ki a munkás-paraszt kormány, az egységfront és az antifasiszta harc összefüggéseit, a kommunista szövetségi politika lényegét, főbb formáinak tartalmát és célját.

A szövetségi politika, a fasizmus és az antifasiszta harc problémája Radek beszédének több pontján felbukkan. A „Harc a burzsoázia táborában” című fejezetben az olaszországi helyzet kapcsán részletesen szól a fasizmus osztályjellegéről,118 – Radek Aquila (Sas Gyula) könyvének második kiadására hivatkozva ismerteti az olaszországi fasizmus fejlődésének főbb állomásait, szembesíti propagandájában vallott céljait a fasiszta diktatúra valóságos politikai intézkedéseivel. – Die Kommunistische Internationale, 1923. 27. szám. 21-23. old.* az osztályerőviszonyokban bekövetkezett változásokról; Németországot említve pedig azokat az okokat vázolja, amelyek a parasztság és a középrétegek helyzetében jelentős változást idéztek elő, megteremtve annak előfeltételeit, hogy e társadalmi erők a nacionalizmushoz csatlakozva a weimari köztársaság megdöntésén fáradozó junkerek és ipari tőkés csoportok ágyútöltelékévé váljanak.119 – Ugyanott, 23-24. old.* „A munkásosztály növekvő ellenállása” című fejezetben azt állapítja meg, hogy az 1920-1921-es mélypontot követően ismét kedvezőbbekké váltak a munkásosztály számára a feltételek: „A tőke támadásának nincs vége, azonban csúcspontján túljutottunk” – állapítja meg. Ennek jeleként a szakszervezetek taglétszámának növekedése mellett elsősorban a Labour Party győzelmét említi. Elemzése során, bár nem hagy kétséget afelől, hogy elsősorban a reformista, a burzsoáziával való együttműködést hirdető szervezetek megerősödéséről van szó, azt kívánja bizonyítani, hogy a munkásszervezetek előretörése, függetlenül attól, hogy milyen irányzatot képviselnek, a munkásosztály harcai számára teremt kedvezőbb feltételeket. Hasonlóan ítél a „Hága és Hamburg” fejezetben a szociáldemokraták egyesüléséről, amelynek nemcsak negatív oldalát hangsúlyozza, hanem azt a munkásosztály soraiban egyre erősebb egységtörekvéseknek is tulajdonítja.120 – Ugyanott, 25-27., 28. old.*

Az egységfrontnak szentelt terjedelmes részben Radek áttekinti a különféle akciók sorsát, kezdve a három Internacionálé 1922. áprilisi berlini konferenciájától, amelyet a dolgozók mindennapi érdekeinek védelmére rendeztek meg, a hamburgi egyesülési kongresszusig. Nem köntörfalaz, levonja az eseményekből a következtetést: a nemzetközi munkásszervezetek együttműködése nem valósult meg. A Komintern nem érhette el célját, mivel a másik két Internacionálé a szervezeti egység helyreállításában reménykedve vett részt a megbeszéléseken, s nem az együttműködés, az egységfront céljából. Az egyesülés gondolatával pedig a Komintern mindig élesen szemben állt. Ami a szakszervezeti egységet illeti, a helyzetet elsősorban a szociáldemokraták Amszterdami Internacionáléjának merev elzárkózása határozta meg. Ezért Radek elsősorban az alsóbb szintű szervezetekkel való akcióegységet sürgette, illetve az együttműködést azokkal a vezetőkkel, akik többé-kevésbé szükségesnek látták az erők összefogását. Két konkrét példát említett: a szállítómunkások egységkonferenciáját Berlinben, és Fimmen fellépését az Amszterdami Internacionálén belül. Ez utóbbiról igen hosszan beszélt, s önkritikát gyakorolt azért az éles hangért, amelyet Hágában, az Amszterdami Internacionálé rendezte nemzetközi békekongresszuson Fimmennel szemben használt. Azzal mentegette magát, hogy akkor még nem olvasta Fimmen brosúráját, amelyből meggyőződhetett arról, hogy Fimmen valóban az osztályharcos szociáldemokraták közé tartozik.121 – Ugyanott, 30-31. old.*

Beszéde e részének végén fogalmazza meg Radek a Komintern akcióegység-politikájának lényegét az adott helyzetben: „Azok a tapasztalatok, amelyeket az egységfronttaktika kapcsán szereztünk, nemcsak hogy nem alkalmasak arra, hogy bennünk azt az érzést keltsék, hogy nem helyes úton járunk, hanem százszorosan is meggyőztek arról, hogy az alkalmazott taktika a helyes, hogy ez az az út, amelyen ha nem is sikerül a nagy szociáldemokrata pártokat arra kényszerítenünk, hogy velünk együtt lépjenek fel a közös akciókban, az azonban sikerülni fog, hogy a szociáldemokrata munkások nagy tömegeit együttes harcra mozgósítsuk a legközelebbi feladatok érdekében.”122 – Ugyanott, 32. old.*

Az egységfront-politikának ez a felfogása lényegében tér el attól az elképzeléstől, hogy e politika céljává a munkástömegek elhódítását, a szociáldemokrata pártok tömegbefolyásának csökkentését tegyék. Ettől a Komintern fórumain ilyen határozottan még sohasem határolták el magukat a nemzetközi kommunista mozgalom vezetői. Egyedül ez az egységfront-politika lehetett az alapja adott esetben egy munkás-paraszt kormánynak, a munkásosztályt is fenyegető háborús veszéllyel és a munkásszervezeteket megsemmisítéssel fenyegető fasizmussal szemben.

A szövetségi politikával foglalkozó részben („A politikai szövetségek kérdése”) azonban Radek nem ezt a gondolatmenetet folytatja. A munkás-paraszt kormány mellett érvelve általánosabb elvi kiindulópontot keres és talál. Lenin kompromisszum-elméletére hivatkozva igyekszik meggyőzni hallgatóságát arról, hogy a proletariátus önmagában képtelen történelmi küldetésének betöltésére. Ezt az oroszországi forradalom példájával bizonyítja. Részletesen elemzi a számba jöhető szövetségesek, a parasztság, az értelmiség és általában a középrétegek helyzetében bekövetkezett változásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy együttműködés jöjjön létre a munkásosztály és más, az egyes országok lakosságának többségét alkotó, ugyancsak kizsákmányolt tömegek között. Ezt azonban mindig egy forradalmi perspektíva szemszögéből teszi. Az egységfrontpolitika és az erre épülő munkás-paraszt kormánykoncepció Radek beszédének „A fasizmushoz való viszony” című részében formálódik egységes egésszé. Radek kiindulópontja itt – akárcsak Zetkiné a III. plénumon – a fasizmus osztályjellegének és a fasiszta mozgalom osztályösszetételének kettőssége: a fasizmus kispolgári tömegeket szervező és mozgósító mozgalom a nagytőke, a kapitalista társadalom céljai érdekében. Ismét Aquilára hivatkozik. Elfogadja fasizmus-ábrázolásának megállapításait, ugyanakkor bírálja az általa javasolt taktikát. Választ keres ugyanarra a kérdésre, amelyet már a IV. kongresszuson, majd azt követően is több ízben felvetettek a különböző kommunista fórumokon: miben különbözik a fasizmus a tőkés társadalomban fellelhető más uralmi formáktól? Válasza megegyezik Zetkinével, egy ponton azonban többet nyújt annál: nem csupán gyakorlatból vett példákkal, eseménytörténeti párhuzamokkal mutatja be a különbségeket, hanem elméletileg is meghatározza, miben egyezik és miben különbözik a fasizmus más formáktól. „Az ellenforradalom végcélja szempontjából semmi különbség nincs Curzon, Mussolini, Cankov, Horthy és Schlageter között, akit a franciák agyonlőttek – mondja Radek. – Aki nem áll a proletárforradalom talaján, aki nem törekszik a proletariátus uralmának megvalósítására, annak tevékenysége, bármit is akarjon elérni, végül is a kapitalizmus helyreállítására vezet. Aki azt mondja, hogy a fasizmus a régi kapitalizmus visszaállításának formája, az azt mondja, hogy Curzon, Mussolini, Horthy és Cankov fasiszta. Beköszönt az éjszaka, és sötétben minden tehén fekete.”123 – Ugyanott.*

A különbözőség tehát, amint azt Radek hangsúlyozza, a végcél alapján nem mutatható ki. A fasizmus ezen a szinten megegyezik a kapitalizmus más uralmi formáival. Mélyebb elemzésre van szükség ahhoz, hogy a fasizmussal jelentkező sajátosságokat meghatározhassuk.

A probléma Radek és – természetesen – az egész kommunista mozgalom számára az volt, hogy megértesse: egyedül a fasizmus sajátos jegyeinek figyelembevételével állapítható meg, dolgozható ki az antifasiszta harc taktikája, mérhetők fel a nemzetközi kommunista mozgalom és az egyes kommunista szervezetek reális lehetőségei, konkrét tennivalói. Radek ezért a következőkben határozta meg a fasizmus és a tőkés társadalom és más uralmi formái közötti különbséget: az eltérés taktikai jellegű; az uralkodó osztály a korábbitól eltérő eszközökkel és módszerekkel lép fel az osztályharcban. „Nem csupán azt fontos elemezni, hogy egy mozgalom mely végső cél szolgálatában áll, hanem az is fontos, hogy megállapítsuk, mely rétegekre támaszkodik. Attól függően ugyanis, hogy milyen következtetéseket eredményez ez az elemzés, alakijuk ki taktikánkat. Azokra az emberekre, akikre Curzon támaszkodik, nem gyakorolhatunk semmiféle befolyást. A cityt nem változtathatjuk szövetségesünkké. Ha azonban azt kérdezik, hogy meg tudjuk-e nyerni a parasztokat, akikre Mussolini is támaszkodott és azokat a munkásokat, akikre szintén támaszkodott, úgy nyilvánvaló: meg tudjuk tenni. Minden ellenforradalmat a fasizmus névvel illetni tartalmatlan agitációs frázis, nem felel meg a valóságnak.”124 – Die Kommunistische Internationale, 1923. 27. szám. 36. old.* A fasizmus újszerűségét Radek abban látja, hogy hatására az ellenforradalom táborába olyan tömegek kerülhettek, amelyekre éppen a forradalmi proletariátus számít osztályharcában. Ezt a tételt 1922 végétől már valamennyi kommunista dokumentum tartalmazza. Radek gondolatmenetében az az új, hogy plasztikusan tükrözi a Komintern vezető szerveiben lefolyt viták, eszmecserék logikáját. Új továbbá következtetésének határozottsága. Radek egyértelműen leszögezi: az egységfronttaktikával összefüggő módszerek alkalmazása önmagukban nem elégséges a fasizmus elleni harcban. „Mit kell tenni Olaszországban? Giulio Aquila elvtárs brosúráját olvasva: »proletár egységfrontot«. Ez az ő egyetlen receptje. Leverhetjük-e mi egyedül Mussolinit? Mussolini a parasztok széles rétegeire és a városi kispolgárságra támaszkodik. Meg tudjuk-e őket nyerni szövetségesnek? Igen. Mussolini rendszerében egyre nagyobb nyomorúság vár rájuk. A széles kispolgári fasiszta mozgalom ellen a proletár egységfront az első feltétel. A kispolgárság megnyerése [azonban] szükséges e harc érdekében.”125 – Ugyanott, 37. old.*

Ezért tartotta Radek a III. plénum legfontosabb mondanivalójának az egységfront-politika szövetségi politikává szélesítését. Hangsúlyozta, hogy nem csupán a szövetség fontosságát kell megérteni, hanem azt is, mit jelent magának a szövetségnek a fogalma. „Elvtársak – mondotta beszédének utolsó részében a Végrehajtó Bizottság kibővített ülésének legfontosabb feladata volt, hogy az egységfronttaktika megerősítésén túl valamennyi ország kommunista tömegeivel megértesse: rendkívül fontos a szövetségesek felkutatása, bárhol legyenek is találhatók, akikkel együtt fogjuk vezetni az elkövetkezendő akciókat. A mi amszterdamijaink, valamint a Kommunista Internacionálé bizonyos részei úgy vélik, hogy szövetségest mondva az örök hűségre teszünk esküt. Ha a parasztok és kispolgárok örökre velünk együtt haladnának, úgy egyáltalán nem szövetségesek lennének, hanem besorolhatnánk őket a Kommunista Internacionáléba. A szövetség fogalmán különféle erőknek konkrét célok érdekében történő összefogását kell érteni.”126 – Ugyanott, 40. old.

Radek beszédének egyik hiányossága, hogy a fasizmus elleni harcról szólva nem tesz említést a szövetségi politika konkrét lehetőségeiről, illetve formáiról. A munkás-paraszt kormányról korábban elmondottakra csupán utal, bár e forma beillesztése az antifasiszta harc kereteibe kétségtelenül komoly előrelépést jelenthetett volna. Úgy tűnhet, hogy Radek csupán az előzőkben elhangzottak megismétlését hagyta el, hiszen a nemzetközi kommunista mozgalom stratégiai célkitűzését éppen azokban az országokban, ahol a fasiszta veszély komolyan fenyegetett, a munkás-paraszt kormányban, egy átmeneti hatalmi formáért való közvetlen harcban jelölte meg. A probléma azonban nem ilyen egyszerű. Mind a III. plénumon, mind pedig az Ifjúsági Internacionálé ülésén elmondott beszédéből az tűnik ki, hogy bár a különféle szintű vezetők részletesen beszéltek a fasizmus elleni harc lehetőségeiről, elemezték az egyes feladatoknak megfelelő harci formákat és módszereket, egy dolgot mégsem tisztáztak kellő pontossággal: vajon arra korlátozódik-e a fasizmus elleni küzdelem, hogy megakadályozzák a formálódó fasiszta szervezetek térnyerését, felbomlasszák és szétverjék a fasiszta mozgalmat, megdöntsék az olasz fasiszta rendszert? Az antifasiszta harccal foglalkozó határozatok, amelyeket 1923 nyarán a nemzetközi kommunista szervezetek127 – A KII irodájának ülésén elfogadott határozat lényegében megegyezik a III. plénumon elfogadott dokumentummal. (Ez utóbbit is elfogadták saját határozatként.) A különbség csupán az, hogy a feladatokat az ifjúsági szervezetek szempontjainak figyelembevételével fogalmazták meg. (Die 4. Bürositzung der KJI. 17-32. old.; Inprekorr, 1923. augusztus 8. 1136. old.)* fogadtak el, valóban csupán ilyen feladatokat jelöltek meg. A munkás-paraszt kormány mint célkitűzés, részévé lett az antifasiszta harcnak, ám a konkrét feladatok és módszerek pontos megjelölésével ellentétben meglehetősen általános formában. Nem utolsósorban ez tette lehetővé, hogy továbbra is hangot kapjanak és helyenként politikai irányvonalként érvényesüljenek olyan nézetek, amelyek a fasizmus elleni harcot lényegében mint a proletárdiktatúráért folytatott küzdelmet értelmezték.128

128 Az olasz párton kívül a jelentősebb szekciók közül ilyen nézetek elsősorban a német pártban érvényesültek. A Balkáni Kommunista Föderációban is csupán az 1923. szeptember 9-i bulgáriai felkelés leverése után kezdődött lassú változás. (CPA IML 504. f. l. op. 26. d. A Varga Iroda jelentései. Einheitsfront in Deuthschland. 11-13. old., Italien 2-3. old., Balkan 1-2. old.)*

Ennek ellenére megállapítható, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom különböző fórumain elfogadott határozatok 1923 nyarára komplex akcióprogrammá fejlődtek. Ezt két szinten, két formában kívánták végrehajtani: egyrészt a fasizmustól leginkább veszélyeztetett országok kommunista szervezeteinek akcióival, másrészt az egész nemzetközi munkásmozgalom egységes fellépését szervező, az antifasiszta érzelmű társadalmi szervezeteket és szervezetlen erőket átfogó nemzetközi antifasiszta akcióbizottság újjászervezésének meggyorsításával, korábbi programjának bővítésével.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Ez van, ha nincs tákolmányos 2/3!

Észtországban január 12 – én, kedden, korrupcióval vádolták meg a Juri Ratas miniszterelnök által vezetett Centrum Pártot, és öt, a párttal kapcsolatban álló észt állampolgárt.

Mihail Korb pártfőtitkárt, Kersti Kracht pénzügyminiszter tanácsadóját, Hillar Teder üzletembert, és még kettő – ezidáig meg nem nevezett személyt – sikkasztás és pénzmosás, valamint vesztegetés bűncselekményekkel gyanúsítják. Négy gyanúsítottat már őrizetbe is vett a rendőrség.

Taavi Pern vezető államügyész szerint a nyomozás során a szervek olyan információkhoz jutottak, miszerint 2020 -ban Hillar Teder vállalkozó, és a Centrum Párt főtitkára, Mihail Korb között megállapodás született Teder csaknem egymillió eurós adományáról a párt számára a helyi választások előtt. Ezt követően Teder cége 40 millió euros hitelhez jutott, a kormány által jóváhagyva. Jutott 30 – 30 ezer euro jatt is néhány ítésznek.

Az ügy robbantott!

Bár az ügyben még csak érintőlegesen sem szerepel a pártelnök – miniszterelnök Juri Ratas neve, ő annyira szívére vette a dolgot, hogy ma reggel benyújtotta maga és kormánya lemondását Kersti Kaljulaid elnöknek.

Juri Ratas 2016 novembere óta volt Észtország miniszterelnöke. Igaz, nem tákolmányos kétharmaddal!
(Forrás: rusvesna.su)

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!