„Nem Danzigról van szó!”

(idézet: A Berchtesgadeni sasfészektől a berlini bunkerig)

2

Másnap, 18-án a szovjet kormány írásban tiltakozik a német kormánynál a moszkvai német nagykövet útján bejelentett ama elhatározás ellen, hogy Csehországot bekebelezi és megváltoztatja Szlovákia alkotmányát.

Litvinov külügyi népbiztos jegyzékében vitatja a német érvek helyességét, nem ismeri el Hácha elnök berlini megállapodásának törvényességét, a népek önrendelkezési jogára hivatkozik, majd a következőképpen folytatja:

„Az URSS kormánya nem ismerheti el törvényesnek sem Csehországnak, sem Szlovákiának bármilyen formában történő bekebelezését a Reichbe, s úgy tartja, hogy ez éppúgy ellenkezik az emberi jogokkal, mint az igazsággal és a népek önrendelkezési jogával.

A német kormány cselekedete nemcsak hogy semmiképpen sem csökkenti a világbékét fenyegető veszélyeket, hanem ellenkezőleg megnöveli a veszélyt, megingatja Közép-Európa politikai stabilitását, hozzájárul az általános európai nyugtalanság növeléséhez és alapjaiban rendíti meg a népek biztonságérzetét.”

Március 31-én Chamberlain nagyfontosságú bejelentést tesz az alsóházban: bármely olyan akció esetén, amely „világosan fenyegetné a lengyel függetlenséget, és amelyet a lengyel kormány oly jelentőségteljesnek ítélne, hogy ellene felvonultatná a nemzeti fegyveres erőket, őfelsége kormánya kötelezve érezné magát arra, hogy a lengyel kormánynak minden rendelkezésére álló erővel segítséget nyújtson”.

Április 6-án hivatalos kommüniké jelenik meg az angol—lengyel ideiglenes kölcsönös segélynyújtási kötelezettségvállalásról, melynek helyébe később majd egy állandó és kölcsönös jellegű megállapodás lép.

Április 7-én a hitleri Németország szövetségese, a fasiszta Olaszország megszállja a kis Albániát, április 13-án pedig a Mussolini elnöklete alatt összeülő fasiszta nagytanács tudomásul veszi az albán alkotmányozó nemzetgyűlés közfelkiáltással és ünnepélyesen elfogadott határozatát, amellyel felajánlja Albánia koronáját Vittorio Emanuele király és császárnak. A fasiszta nagytanács kijelenti, hogy Olaszország biztosítja a kitűnő albán nép számára a vallásszabadságot, a polgári haladást és a szociális igazságot, s fegyvereivel megvédi a közös határokat és a békét.

Április 15-én Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke, a XX. század egyik legnagyobb államférfia, Hitlerhez és Mussolinihez felhívással fordul, melyben a többi között leszögezi:

„Három európai és egy afrikai nemzet megérte függetlenségének halálát. Egy szomszéd állam megszállta egy másik, távol-keleti független nemzet területét. Makacsul tartják magukat azok a — reméljük, alaptalan — hírek, hogy más független nemzetek ellen is támadó cselekményeket terveznek. Pontosabban szólva, közeledik az a pillanat, amikor ennek a helyzetnek katasztrófával kell végződnie, hacsak nem találnak az események irányítására ésszerűbb eszközöket. Ön több ízben hangsúlyozta, hogy sem ön, sem az olasz vagy a német nép nem akar háborút. Ha ez igaz, nem kell, hogy háború legyen …

… Még mindig az a meggyőződésem, hogy a nemzetközi problémákat meg lehet oldani a zöld asztal mellett. Következésképp nem jelentene választ valamelyik érdekelt fél részéről, ha a békés tárgyalásra való felhívásra azt felelné, hogy nem teszi le fegyvereit mindaddig, amíg nem kap biztosítékot, hogy a döntés rá nézve kedvező lesz. Szükséges, hogy mindegyik fél — éppúgy, mint a tárgyalótermekben és a bíróságok előtt — jóhiszeműen és azzal a meggyőződéssel kezdje meg a tárgyalást, hogy abból mindegyik fél számára teljes igazság fog származni. Szokásos és szükséges is, hogy a terembe lépéskor mindenki tegye le fegyverét. Meggyőződésem, hogy a világbéke ügye nagy lépéssel haladna előre, ha minden nemzet nyílt nyilatkozatot kapna a kormányok jelenlegi és jövendő politikája tekintetében.”

Roosevelt felhívására Hitler április 28-i beszédében válaszol és meglehetős nyersen elutasít mindenfajta békés tárgyalást; nem hajlandó garanciát adni abban a tekintetben, hogy a Harmadik Birodalom adott esetben nem fog fegyverhez nyúlni követeléseinek megvalósítására. Roosevelt felhívásának elutasításán kívül még két, döntő fontosságú bejelentést tesz a Führer. Az egyik: felmondja az 1935-ben kötött angol—német flottaegyezményt, a másik; érvénytelennek nyilvánítja az 1934-es lengyel—német megnemtámadási szerződést.

A flottaegyezmény felmondásának indokolása: „A gyarmatok kérdését nem tekintve, sohasem támasztottam olyan követelést, mely brit érdekeket bármiképpen érinthetett, vagy amely a brit birodalomra nézve veszélyt jelenthetett volna. Mindig csak olyan követelések keretén belül maradtam, melyek szorosan összefüggnek Németország „Lebensraum”-jával és így a német nemzet örök tulajdonával. Tekintettel arra, hogy Anglia ma, úgy a sajtóban, mint hivatalosan azt az álláspontot képviseli, hogy Németországgal minden körülmények között szembe kell szállni, és ezt az általunk ismert bekerítési politikájával igazolja, a tengerészeti egyezmény alapja megdőlt.”

A lengyel—német megnemtámadási szerződés érvénytelenítésének indokolása még képmutatóbb: „A világsajtónak az a kitalálása (sic!), hogy Németország támadni szándékozik, mint ismeretes, az úgynevezett garanciaajánlathoz vezetett és ahhoz a kötelezettséghez, melyet a lengyel kormány kölcsönös segélynyújtásra vállalt … Ez a kötelezettség ellentétben áll azzal a megállapodással, melyet annak idején Pilsudski tábornaggyal kötöttem, mert ebben a megállapodásban kizárólag már korábban fennállott kötelezettségekre történt utalás, mégpedig Lengyelországnak Franciaországgal szemben vállalt kötelezettségeire, melyekről már tudomásunk volt. Ezeknek a kötelezettségeknek utólagos kiterjesztése ellentmond a német—lengyel megnemtámadási nyilatkozatnak. Én ilyen körülmények között akkor nem kötöttem volna meg a szerződést, mert egyáltalán mi értelmük van olyan megnemtámadási egyezményeknek, melyek az egyik szerződő fél számára a gyakorlatban számtalan kivételes esetet hagynak nyitva … Ezért az annak idején Pilsudski tábornagy és közöttem megkötött megállapodást Lengyelország részéről egyoldalúlag megszegettnek tekintem, és így a megállapodás többé nem áll fenn.”

Minthogy ez így kissé túlságosan fenyegetően hangzik, a Führer hozzáfűzi: „Ez (ti. a szerződés érvénytelenítése) nem jelent változást az említett kérdésekről vallott elvi felfogásomban. Ha a lengyel kormány súlyt helyez arra, hogy Németországhoz való viszonyát új szerződéssel rendezze, azt csak örömmel üdvözölném, természetesen azzal a feltétellel, hogy ennek a rendezésnek egészen világos és mindkét félre egyaránt kötelező alapon kell nyugodnia.”

Nagy nyugtalanság fogadja a Hitler-beszédet, a sajtóban komor hangú kommentárok taglalják a kialakult helyzetet. A lengyel nagyipari körök lapja, a Kurjev Polski „Éljen Lengyelország” című cikkében a többi között a következőket írja: „Hitler minden olyan hidat felégetett, amely Németországot a háborús kaland veszélyétől megmentheti. A lengyel és az angol szerződést felbontotta, az Óceánon túlról nyújtott baráti kezet brutálisan visszautasította, s mindezeket a tényeket a békéről szóló frázisokkal fűszerezte. A sorsot hívta tanúul a német követelések jogossága mellett.

Nincs olyan garancia, amit Lengyelország hajlandó volna megfizetni a németek által ajánlott áron (Danzig és az autóút). Lengyelországban nincs senki, aki meg ne értené, hogy a mai időkben a nemzet egyetlen garanciája a határozottság és az önvédelmi készség lehet, szerződések és engedmények erre nem alkalmasak. Hitler beszédére csak egy válaszunk lehet: Soha!”

Az olasz Giornale d’Itália varsói tudósítója április 29-én a következőket jelenti lapjának: „Nem volna célravezető, ha bárki is illúzióba ringatná magát Varsó további magatartása tekintetében. Lengyelország magatartása, akár helyesnek tartják, akár helytelenítik, nem fog megváltozni, és a lengyelek inkább készek a viszályt kirobbantani és egyedül szembeszállni a náluknál erősebb ellenféllel, mintsem engedni.”

A svájci Courrier de Genéve véleménye szerint „Hitlernek Roosevelt üzenetére adott válasza nem megnyugtató. Nyugtalanságra különösen a német—lengyel szerződés felmondása ad okot. Lengyelországban emlékeznek arra, hogy Berlin Csehszlovákia első feldarabolása előtt Prágától területenkívüliséget követelt a német határig egy gépkocsiút számára. Ebben a kérdésben a lengyel nép tudja tehát, hogy mihez tartsa magát.”

A háborútól aggódó embermilliók nyugtalansága teljes mértékben jogos. Bár Hitler említett április 28-i beszédében a „világsajtó kitalálásának” minősítette azt a hírt, hogy Németország támadásra készül Lengyelország ellen, a valóságos helyzet az, hogy ekkor már javában folynak az új agresszió előkészületei.

  1. április 3-án Keitel, a német fegyveres erők főparancsnokságának vezetője — Hitler utasítására — parancsot ad ki, amely szerint a Lengyelország ellen indítandó támadás, aFallWeiss” előkészületeit oly mértékben kell megtervezni, hogy „a végrehajtás 1939. szeptember 1-től bármikor lehetséges legyen”.

Április 11-én Hitler aláírásával a Wehrmacht főparancsnokai megkapják a Fall „Weiss”-re vonatkozó részletes utasítást, amely leszögezi:

„Lengyelország jelenlegi magatartása megköveteli a »keleti határbiztosítás«-ból következő katonai előkészületek átdolgozását, hogy a jövőben szükség esetén minden ez oldalról eredő fenyegetést kizárhassunk.

  1. Célkitűzések és politikai előfeltételeik:

Németországnak Lengyelországhoz való viszonyát a továbbiakban is az az alapelv határozza meg, hogy a zavarokat elkerüli. Amennyiben Lengyelország eddigi, hasonló alapelven nyugvó politikáját Németországgal szemben megváltoztatná, és a Birodalmat fenyegető magatartást tanúsítana, tekintet nélkül az érvényben levő szerződésre, szükségessé válhatik a végleges leszámolás.

A cél az, hogy a lengyel véderőket szétzúzzuk és az ország védelméhez szükséges, megfelelő helyzetet teremtsünk Keleten. Danzig Szabad Állam legkésőbb a konfliktus kezdetével német birodalmi területnek nyilváníttatik.

A politikai vezetés feladatának tekinti, hogy Lengyelországot ebben az esetben a lehetőséghez képest elszigetelje, vagyis a háborút Lengyelországra korlátozza.

Franciaországban a fokozódó belső válság és az ebből következő angol tartózkodás ilyen helyzetet teremthet nem is oly távoli időben.

Oroszország beavatkozása, amennyiben ez az ország egyáltalán képes erre, Lengyelországnak előreláthatólag semmit sem fog használni, mivel ez a bolsevizmus általi megsemmisítését kellene hogy jelentse.

A peremállamok magatartását egyedül Németország katonai követelményei fogják meghatározni. Az események további fejlődésében szükségessé válhatik a peremállamok megszállása és a birodalomba való bekebelezése egészen a régi Kurland határáig.

Német oldalról Magyarországgal mint szövetségestárssal nem lehet minden további nélkül számolni. Olaszország magatartását a Berlin—Róma tengely határozza meg.”

De van ennek az utasításnak a továbbiakban egy olyan kitétele, mely különös figyelmet érdemel: „A német Wehrmacht kiépítésének nagy céljait továbbra is a nyugati demokráciákkal való ellenségeskedés határozza meg.”

Tehát: a német háborús előkészületek fő célja nem Lengyelország megtámadása, a lengyel hadsereg megsemmisítése, a danzigi probléma megoldása, hanem leszámolás a nyugati hatalmakkal, Angliával és Franciaországgal.

Érdemes erre a tényre már itt, az 1939 áprilisi eseményeknél felfigyelni.

  1. április 16-ánreményt keltő,biztató külpolitikai kezdeményezés indul a Szovjetunió részéről. Az Anschluss és a Müncheni Egyezmény kellemetlen, rossz tapasztalatai ellenére a szovjet kormány azzal a javaslattal fordul Angliához és Franciaországhoz, hogy kössenek „háromhatalmi egyezmény”-t, melynek értelmében Anglia, Franciaország és a Szovjetunió garanciát adnának a Szovjetunióval szomszédos valamennyi országnak — agresszió esetére.

A garancia — ez minden józan megfigyelő számára világos volt — a fenyegető náci agresszió megakadályozását szolgálta volna.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .