Csak propaganda, hogy jól teljesít a “magyar” gazdaság

Zakatol, de nem jut előre a Magyarország nevű összeszerelő üzem

Magyarország messze gazdasági súlyán felül vesz részt a nemzetközi kereskedelemben: míg 2020-ban a magyar gazdaság (nominális) kibocsátása az 57. helyre volt elég a Világbank szerint, addig az export bruttó értékét tekintve hazánk a 33. volt a világon. Ez azt is jelenti, hogy a kereskedelmi forgalom a GDP arányában világszinten is kiemelkedő, 2020-ban a magyar export GDP-arányos értéke a 10-12. legmagasabb volt globális szinten.

Ugyanakkor az is világos, hogy a magyar exportadatok mögött elsősorban külföldi tulajdonú vállalatok magyarországi gyárai és szolgáltatóközpontjai állnak, márpedig ezek termelésének nehéz lenne nemzeti jelleget tulajdonítani.

A Magyarországon létrehozott Audi motorok vagy Huawei telefonok külföldi mérnöki munka alapján, külföldi gépeken, külföldi alkatrészekből készülnek; a magyar szolgáltatóközpontokban külföldi szoftverekkel dolgoznak, és külföldi vállalatok üzemeltetik a rendszereiket. Ezért a fent idézett kereskedelmi adatok nagyon keveset mondanak el arról, hogy a magyar gazdaság mennyi értéket termel, hogyan integrálódik a világgazdaságba, milyen erősségekkel és gyengeségekkel bír.

Ez nem is kifejezetten magyar jelenség: a világkereskedelem döntő része úgynevezett globális értékláncokban és/vagy termelési láncokban bonyolódik le.

Ahogy nemrég írtunk róla, az utóbbi években több magyar és nemzetközi tanulmány készült az exportadatok mögött rejlő termelési kapcsolatok feltérképezése érdekében. Ezek a kutatások jellemzően úgynevezett ágazati kapcsolati táblákon alapulnak, amelyek a világ gazdaságai és azok egyes szektorai közti kapcsolatokat számolják össze. Azaz megmutatják, hogy például a magyar autóipar mennyi alkatrészt kap a német autóipartól és mennyi szolgáltatást vesz igénybe más német szektoroktól; és azt is, hogy a magyar exportban mekkora a magyar gazdasági szereplők által hozzáadott érték.

Gyenge hozzáadott érték, erős exportfüggés

Ezeket a kérdéseket illetően új és fontos információkkal állt elő november közepén az OECD, amelynek táblázatai a legmegbízhatóbb és legrészletesebb képet adják az egyes nemzetgazdaságok és ágazataik közti kapcsolatokról az 1995 és 2018 közötti évekre vonatkozóan.

Ezek alapján Magyarország még mindig a hátsó fertályban van, ha nem a bruttó exportot, hanem csak az export hazai hozzáadott értékét nézzük. Ez az arány azt jelzi konyhanyelven, hogy a magyar export mekkora részét termelte meg a magyar gazdaság, és következésképpen azt is megmutatja, hogy az export mekkora részét tették ki az importált termékek és szolgáltatások, például a német autók német vagy ázsiai alkatrészei.

Ettől függetlenül az OECD összesítéséből kiderül, hogy az export hazai hozzáadott értékének részaránya a legtöbb országban csökkenő tendenciát mutat az utóbbi két évtizedben. Ez annak a jele, hogy a termelés erősen nemzetköziesedik, a kereskedelmi forgalmon belül pedig egyre jelentősebb a köztes termékek, azaz az alkatrészek és a termelés különböző fázisaiban felhasznált egyéb termékek és szolgáltatások aránya.

Az adatokból arra is lehet következtetni, hogy az exporttermelés mennyire fontos egy adott gazdaság számára. Magyarország e tekintetben is kiemelkedik a régiós és európai összehasonlításból: az exportra termelt hozzáadott érték kifejezetten magas a teljes (azaz az exportált és belföldön felhasznált) hozzáadott értékhez képest. Tehát egyszerre igaz, hogy a magyar hozzáadott érték relatíve alacsony, a magyar exportfüggőség viszont magas.

Az Európai Unió, illetve az EU-hoz 2004 után csatlakozott 13, nagyrészt keleti ország átlagához képest Magyarország, Csehország és (a grafikonon nem ábrázolt, de hasonló adatokkal bíró) Szlovákia esetében kiemelkedően magas az exporttermelés részesedése a teljes hozzáadott értékből. Ugyanakkor az olló enyhén záródik, és például a nagyobb és hagyományosan kevésbé exportorientált Lengyelországban is nő ez az arány. Ezzel szemben egyes ázsiai bezzeggazdaságokban, például Dél-Koreában és Tajvanon a magyarnál és csehnél alacsonyabb szinten stabilizálódott ez a mutató; míg a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) tíz tagállamában kitartóan csökken.

Sok külföldi alkatrész

A magyar export alacsony hozzáadott értéke és a gazdaság ennek dacára mért magas exportfüggősége nem újdonság, bár az OECD frissített adatbázisa azt illetően mégis érdekes, hogy a helyzet hosszabb távon sem változik. Emiatt gyakran szokás a hazai sajtóban összeszerelő üzemként hivatkozni Magyarországra, főként a magyar exportnak az autóipartól való erős függése miatt.

Több módszer van annak megállapítására, hogy egy adott gazdaság összeszerelő üzem-e. Ebből az egyik legegyszerűbb, ha megnézzük, hogy mekkora arányt tesznek ki a köztes termékek importjából az újraexportált köztes termékek. Ez kicsit egyszerűbben azt jelenti, hogy az import mekkora részéből lesz export. Minél nagyobb ez az arány, annál inkább arról van szó, hogy az adott gazdaság exportja nagyrészt importált termékek feldolgozásából áll.

Itt Magyarország a világ legmagasabb értékekkel rendelkező országai között van, azaz a magyar exportban kevés a magyar alkatrész, és nagyon sok a külföldi import. Ugyanakkor az is látszik az adatokból, hogy a helyzet a régió más országaiban is hasonló, nem sok különbség van Szlovákia, Csehország, Szlovénia és Magyarország számai között. Az is világos, hogy mindez nem is új jelenség, 2000-ben is hasonlóan magas volt a magyar arány.

Általában véve is igaz, hogy az ezredforduló óta (néhány kivételtől eltekintve) jellemzően nőtt az újraexportált alkatrészek aránya az importban, különösen a kis nyitott gazdaságok esetében. Ebbe a kategóriába tartozik például Szingapúr és Írország is. Ez jelzi, hogy önmagában ez a mutató még nem feltétlenül annak a jele, hogy egy ország zsákutcában van; bár a szolgáltatásokra összpontosító ír és szingapúri stratégia merőben más a névleg az újraiparosításban hívő magyartól.

Nem csak az autóiparról szól a magyar export

Az ágazati kapcsolatok lebontásából kisajtolható az exportált magyar hozzáadott érték szektorális lebontása is. Ez alapján a feldolgozóipar hozzáadott értéke 2008 és 2018 között hullámvölgyben volt, azaz a bruttó export értéke hiába nőtt jelentősen, ez nem a magyar gazdaság tevékenységének lenyomata volt. Az újraiparosítás tehát nem igazán jött össze, az exportnövekedést a külföldről importált inputok növekedése és a hazai hozzáadott érték csökkenése kísérte, mígnem 2016 után ismét növekedésnek indult a hozzáadott érték.

Másrészt az egyes szektorok hozzáadott értékének az exporton belüli részaránya alapján a feldolgozóipar relatív súlya 2004-ben volt a legmagasabb, és azóta enyhén csökken, míg a szolgáltatási szektor részaránya enyhén nő.

Kiktől függünk?

Egy másik fontos információ, ami az OECD adatbázisából kinyerhető, hogy a magyar export hozzáadott értéke honnan származik, azaz a magyarországi termelés melyik országok kibocsátására van utalva. Korábbi cikkünkben komolyabb módszertannal dolgozó, a külföldi szektorok egymás közti függőségeit is figyelembe vevő tanulmányokat is szemléztünk; ebben a cikkben az OECD új adatai alapján csupán azt néztük meg, hogy a magyar exportban melyik más országok hozzáadott értéke található meg.

A magyar exporttal kapcsolatban gyakran emlegetett axióma a német függés. Az export teljes hozzáadott értékében valóban magas, 10 százalék körüli a német hozzáadott érték, és minden fontosabb gazdasági szektorban Németország a magyar export fő hozzáadottérték-beszállítója. Ugyanakkor a német arány 2005 óta nem nőtt számottevően, és a magyar export teljes európai hozzáadott értékének csak harmadát teszi ki.

Szintén lassan emelkedő arányt mutat a visegrádi négyek (illetve Magyarországon kívül hármak) aránya, főként az autóiparban és a szolgáltatások terén. Ebből az előbbi arra enged következtetni, hogy a termelési szakaszok szétválasztása finomodik, és a német és nyugat-európai multik egyre jobban szétszórják termelési és beszállítói kapcsolataikat a visegrádi régión belül.

Kína hozzáadott értéke az utóbbi évtizedben nem nőtt jelentősen, és a Kínának leginkább kitett elektronikai szektorban az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. Az Egyesült Államok pedig az 1990-es évek óta stabilan mérsékelt, 2 százalék körüli értéket ad hozzá a magyar exporthoz. Az orosz hozzáadott érték a vegyiparban ma is jelentős, bár az utóbbi években csökkent; máshol viszont mérsékelt. Mindazonáltal az orosz érték nagyrészt az energiaimportból fakad, és ezért erős korrelációt mutat a világpiaci energiaárakkal: 2011 és 2013 között, az energiaárak legutóbbi elszállása idején volt a legnagyobb az orosz inputok értéke, ekkortájt a teljes exportált hozzáadott érték 5-6 százalékát tette ki.

Meglepő exportsikerek

Egy másik megközelítés a külső kapcsolatok feltérképezésére, ha azt nézzük meg, hogy mekkora az egyes partnerországok hozzáadott értéke a végső felhasználásban. Ez a mutató azt jelzi, hogy a Magyarországon fogyasztó és beruházó emberek, gazdasági társaságok és a kormányzat által felhasznált termékekben és szolgáltatásokban mennyi (akár közvetlenül, akár közvetetten, harmadik országokon keresztül) importált külföldi hozzáadott érték van, és az pontosan honnan érkezett.

Magyarország természetesen elsősorban a környező országokhoz kapcsolódik gazdaságilag, míg Kínához, az Egyesült Államokhoz, Oroszországhoz és más globális gazdasági gócpontokhoz relatíve gyenge kapcsolat fűzi. Az ezredforduló idején a mainál nagyobb volt Ázsia és az Egyesült Államok részaránya, ami jelzi, hogy a magyar politikai vezetők nem feltétlenül vannak tisztában a hazai gazdaság kapcsolati rendszerével, amikor a világgazdaság keleti szeleiről értekeznek.

Az is látszik, hogy a magyar gazdaság egyre szorosabban kapcsolódik a külvilághoz, azaz az importált hozzáadott érték részaránya a teljes felhasználásban nő. Ez a növekmény ugyanakkor döntően az 1995 és 2000 közti időszakból származik, az ezredforduló óta viszont hullámzó az arány, még ha az utóbbi éveket lassú, de tartós emelkedés is jellemezte.

Az OECD a végső felhasználásban lévő külföldi hozzáadott érték mérlegét is kiszámolta. Ez a mutató azt jelzi, hogy például Magyarország több német hozzáadott értéket fogyaszt-e el, mint amennyi magyar hozzáadott értéket Németország. A mutató előnye, hogy a bruttó kereskedelmi adatok, mint a fenti lebontásokból kiderült, nem feltétlenül jelzik két ország kapcsolatát, hiszen a globális értékláncok miatt a kereskedelem nem kétoldalú, hanem sok országot felölelő hálózatokban zajlik; a bruttó kereskedelmi érték pedig nem a valós hozzáadott értéket mutatja. Ezért a kétoldalú kereskedelmi mérleg sokat nem jelent, viszont a hozzáadott érték alapján jobb képet kapunk a kétoldalú kapcsolatokról.

Magyarország esetében a legnagyobb mérleghiány Oroszországgal szemben áll fent, ami a közvetlen és közvetett (például a német autóipar által felhasznált orosz gáz értékéhez köthető) energiaimport miatt nem meglepő. Ugyanakkor a lista többi szereplőjét illetően számos érdekesség van: a visegrádi országokkal szemben például vaskos mínuszban van Magyarország, de Horvátország és Románia esetében erős magyar többlet látszik.

Kínával szemben hiába mutat jelentős mínuszt a magyar kereskedelmi mérleg, a végső felhasználás hozzáadottérték-kereskedelmét nézve pluszban vagyunk. Azaz Kína több magyar hozzáadott értéket fogyaszt el, mint amennyi kínai hozzáadott értéket Magyarország. Ennek oka relatíve egyszerű: a Kínából származó magyar import nagy része elektronikai alkatrész, amelyet Magyarország továbbexportál az itt összeszerelt Huawei telefonokban és Lenovo számítógépekben. Ezzel szemben Kína nagyrészt a hazai piacon értékesített német autók, autóalkatrészek és más európai termékek formájában importálja a magyar hozzáadott értéket.

Mindazonáltal a mérlegtöbblet 140 millió dollár, azaz egyelőre nem arról van szó, hogy a kínai keresletből fog meggazdagodni Magyarország. Sőt, a két nagyhatalom közti feszültségek fényében érdemes kiemelni, hogy a legnagyobb, 1,7 milliárd dolláros többlet az Egyesült Államokkal szemben áll fent. A második helyen Románia áll, amelyet nyugat-európai országok követnek.

Ebből nem feltétlenül érdemes politikai következtetéseket levonni, miután az, hogy hol landol a magyar hozzáadott érték, és honnan landol hozzáadott érték Magyarországon, nagyrészt abból fakad, hogy egyes multivállalatok éppen hogyan alakítják termelési és értékesítési láncaikat.

Ugyanakkor a fenti adatok azt is jelzik, hogy mennyire félrevezető, amikor politikusok vagy politológusok a valós gazdasági kapcsolatok ismerete nélkül akarják értelmezni a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat.                      (g7.hu)

A balrad.ru kommentje a “kunyera” után

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Bal-Rad komm: “…mennyire félrevezető, amikor politikusok vagy politológusok a valós gazdasági kapcsolatok ismerete nélkül akarják értelmezni a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat.”

-Viszont nem hülyegyerekek gyülekezete a polythykusmaffia! Kiválóan ismerik ők a valós helyzetet, hiszen RÉSZBEN VAGY EGÉSZBEN (nemzetközileg részben, itthon egészben) ŐK SZERVEZIK/IRÁNYÍTJÁK a kapcsolatokat!

AZ EREDMÉNYRŐL PEDIG HAZUDNAK! – NEKÜNK!

De hiszen ez már így természetes! A rendszerváltás óta ismert a mondás: “ahol véget ér az emberi tisztesség, ott kezdődik a politikus!”

DEEE…! MI VAGYUNK A HÜLYÉK! HISZEN TUDJUK – ÉS TŰRJÜK!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .