A társadalmi alapok képzése

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

A társadalmi alapok képzése és rendeltetése a szocializmusban. A szocialista termelési mód a társadalmi össztermék elosztásának a maga számára megfelelő formáit is meghatározza. A társadalom, amelyet a szocialista állam képvisel, a szocializmus gazdasági alaptörvényéből fakadó követelményeknek megfelelően tervszerűen osztja el a társadalmi összterméket.

Mint már mondottuk, a társadalmi össztermék, az elfogyasztott termelőeszközök pótlására szolgáló rész levonásával, a szocialista társadalom nemzeti jövedelmét alkotja. A nemzeti jövedelem két nagy alapra oszlikfelhalmozási alapra, amelynek révén a szocialista termelés szakadatlan növekedése és tökéletesedése megvalósul, továbbá fogyasztási alapra, amelynek révén az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését biztosítják.

A felhalmozási alap túlnyomó részét a termelés bővítésére fordítják! A szocialista társadalomban a termelés állandóan, évről évre növekszik, mégpedig a tőkés világban soha nem tapasztalt ütemben.

A felhalmozási alap egy további részét kulturális és szociális rendeltetésű beruházásokra fordítják. Ide tartozik a nagyarányú és egyre bővülő iskola-, kórház- és közüzemépítkezés.

Végül, a felhalmozási alap harmadik részéből képzik a társadalom tartalék-alapját, illetve biztonsági alapját. Az állami nyersanyag-, fűtőanyag- és élelmiszertartalékok, valamint a kolhozok tartalékalapjai lehetővé teszik az újratermelési folyamat esetleges fennakadásainak megelőzését.

Maga a fogyasztási alap két részből áll. Fő részét a szocialista termelésben részt vevő dolgozók munka szerinti díjazásának alapja alkotja, amely a munka szerinti elosztás gazdasági törvényének megfelelően a termelésben foglalkoztatott munkások és alkalmazottak munkabérének, a kolhozparasztok által végzett munka díjazásának stb. fedezésére szolgál; másik része a társadalmi fogyasztás alapja, amelyből a szocialista társadalom egészének különféle szükségleteit fedezik.

A társadalmi fogyasztás alapjának egy részét szociális és kulturális célokra: a szocialista társadalomnak a tudomány, a közoktatás, az egészségvédelem, az irodalom és a művészet terén, valamint a kultúra és a mindennapi élet más területein felmerülő szükségleteire fordítják. Ebből az alapból kapják munkabérüket a munka szerinti elosztás gazdasági törvénye alapján a kultúra és a szociális szolgáltatások terén foglalkoztatott dolgozók.

A társadalmi fogyasztás alapjának egy részét a társadalombiztosítási alap alkotja. Ebből az alapból támogatja az állam a sokgyermekes és egyedülálló anyákat, a gyerekeket, az öregeket és a rokkantakat, annak a Szovjetunió Alkotmányában biztosított jognak alapján, amely szerint az állampolgárokat munkaképtelenség és öregség esetén anyagi ellátás illeti meg.

A társadalmi fogyasztás alapjának egy részét az államigazgatási költségek fedezésére — az államapparátus dolgozóinak fizetésére stb. fordítják.

A nemzeti jövedelem egy része a honvédelem szükségleteit szolgálja. Mivel fennáll annak a veszélye, hogy az imperialista agresszorok katonai támadást intéznek a Szovjetunió ellen, az ország védelmi képességének növelése igen nagy jelentőségű feladat.

Mint már mondottuk, a Szovjetunióban a nemzeti jövedelem túlnyomó részét (körülbelül háromnegyedét) fordítják a dolgozók személyes anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére.

A szocialista felhalmozás. A felhalmozás és a fogyasztás a szocialista társadalomban. A szocialista bővített újratermelés forrása a szocialista felhalmozás. szocialista felhalmozás a társadalom által elért tiszta jövedelem egy — termelőeszközökből és fogyasztási cikkekből álló — részének a termelés bővítésére, valamint az anyagtartalékok képzésére és az improduktív jellegű szociális és kulturális kiadások alapjainak növelésére való felhasználását jelenti.

A szocialista felhalmozás nyomán növekednek az állami és szövetkezeti-kolhoztulajdonban levő anyagi értékek, ami azt jelenti, hogy növekszik a szocialista társadalom nemzeti vagyona. A nemzeti jövedelem felhalmozott része pénzformában is kifejeződik. A különböző népgazdasági ágak pénzfelhalmozásának túlnyomó részét és a lakosság pénzeszközeinek egy részét az állami költségvetés révén országos közszükségletekre mozgósítják.

A szocialista felhalmozás népgazdasági beruházások útján valósul meg. A beruházások azoknak a kiadásoknak az összességét jelentik, amelyeket egy meghatározott időszakban új termelési és improduktív rendeltetésű állóalapok létesítésére és a meglevők helyreállítására fordítanak. A népgazdasági beruházások bizonyos részét az elhasználódott állóalapok pótlására fordítják. A szovjet állam tervszerűen és állandóan óriási méretű beruházásokat eszközöl új gyárak, erőművek, érc- és szénbányaüzemek építése és a meglevők bővítése, új szovhozok, gép- és traktorállomások létesítése, a közlekedés és a hírközlés fejlesztése, lakóházak, iskolák, kórházak építése, a gyermekintézmények számának növelése céljából.

A közszükségleti cikkek termelésének nagyarányú fellendítése hatalmas beruházásokat tesz szükségessé a könnyűipar, s ezen belül az élelmiszeripar különböző ágaiban és a mezőgazdaságban.

A Szovjetunióban az állami népgazdasági beruházások összege mai árakra átszámítva a következőképpen alakult: 1929—1932-ben 68 milliárd, 1933—1937-ben 158 milliárd, 1946—1953-ban 781 milliárd rubel. A beruházások zöme a szocialista ipar bővítésére irányul. A beruházások révén az első ötéves terv idején több mint 1500, a második ötéves terv idején 4500, a harmadik ötéves terv három és fél éve alatt körülbelül 3000 ipari nagyüzemet építettek és helyeztek üzembe. 1946-tól 1953-ig körülbelül 8000 állami ipari üzemet állítottak helyre, illetve építettek újonnan. Az ipari és mezőgazdasági vállalatokon kívül sok ezer kulturális és szociális rendeltetésű intézmény létesült.

1954-ben a könnyűipar, s ezen belül az élelmiszeripar beruházásainak növekedése 1953-hoz viszonyítva 84%, a mezőgazdasági beruházásoké pedig 80%.

A szocialista felhalmozás a társadalmi munka termelékenységének állandó emelkedésén és a termelés önköltségének rendszeres csökkenésén alapul.

A szocialista gazdaság terv szerinti irányítása, válságmentessége, a népgazdasági beruházások magas színvonala, a termelőeszközök és a munkaerő tervszerű és ésszerű felhasználása a társadalmi termelésben, az élősdi fogyasztás teljes kiküszöbölődése — mindez biztosítja a felhalmozásnak a kapitalizmus számára még fejlődésének legkedvezőbb időszakaiban is elérhetetlen gyors ütemét.

A nemzeti jövedelem felhalmozásra kerülő része az Egyesült Államokban 1919 és 1928 között átlagosan mintegy 10%, az 1929-től 1938-ig terjedő tíz év alatt pedig csak 2% volt. A Szovjetunióban a szocialista felhalmozási alap (a tartalékokat is beleértve) a nemzeti jövedelemnek körülbelül egynegyed része.

A szocializmus megszüntette a termelésnek és a fogyasztásnak a kapitalizmusra jellemző antagonisztikus ellentmondását. A szocialista bővített újratermelés azt jelenti, hogy nemcsak a termelőeszközök, hanem a fogyasztási cikkek termelése is állandóan növekszik.

A szocialista társadalomban ismeretlen az a kapitalizmusra jellemző és az antagonisztikus osztályok létezésével összefüggő jelenség is, hogy a fogyasztási cikkek a dolgozó tömegek számára szükséges fogyasztási cikkekre, és csupán a kizsákmányoló osztályok fogyasztási alapjában szereplő fényűzési cikkekre oszlanak. A szocializmusban az egész fogyasztási alap a dolgozó tömegeknek jut.

A termelés fejlődésével a nemzeti jövedelemnek és a szocialista felhalmozás méreteinek növekedésével a közfogyasztási alapok is növekednek, egyre teljesebben elégülnek ki a dolgozók társadalmi és egyéni szükségletei.

A közfogyasztás növekedésével együtt annak összetétele is egyre javul: állandóan növekszik a kiváló minőségű áruk és élelmiszerek részaránya. 1947-től 1953-ig a lakosságnak eladott fehér kenyér mennyisége több mint 6-szorosára, a hentesáruké 2,3-szeresére, a növényi és állati zsiradékoké majdnem 2-szeresére, a cukoré 5,4-szeresére, a különféle gyümölcsöké több mint 3-szorosára növekedett. 1940-ben az iparcikkek 36,9%-kal, 1953-ban pedig 45,3%-kal szerepeltek az ország áruforgalmában.

Mindez azt jelenti, hogy a szocializmusban a felhalmozásnak a szocializmusra jellemző gazdasági törvénye érvényesül. A szocialista felhalmozás törvényének érvényesülése folytán szakadatlanul növekszik a nemzeti vagyon oly módon, hogy a tiszta jövedelem egy részét az egész társadalom növekvő szükségleteinek kielégítése céljából rendszeresen a termelés bővítésére használják fel. A tőkés felhalmozás általános törvényével ellentétben, amelynek értelmében a kizsákmányoló osztályok vagyonának növekedésével elkerülhetetlenül együtt jár a dolgozó tömegek elnyomorodása, a szocialista felhalmozás törvényének érvényesülése nyomán a nemzeti vagyon növekedésével együtt állandóan emelkedik a nép anyagi és kulturális színvonala.

A szovjet állam a kommunizmus építésének alapvető feladataiból kiindulva, terv útján minden egyes időszakra meghatározott arányt állapít meg a felhalmozási és a fogyasztási alap között. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1953 szeptemberi, majd 1954 február—márciusi és júniusi teljes ülésén a mezőgazdaságról hozott határozatok, s a szovjet kormánynak az élelmiszer- és iparcikktermelés nagyarányú fellendítésével kapcsolatban életbeléptetett nagyszabású intézkedései biztosítják a közfogyasztási alap erőteljes növekedését.

A szocialista bővített újratermelés minden tényezőjét — a termelést, az elosztást, a forgalmat és a fogyasztást — egységükben és kölcsönös összefüggéseikben a Szovjetunió népgazdaságának mérlege öleli fel. A Szovjetunió népgazdaságának népgazdasági tervvé átalakított mérlege a szocialista bővített újratermelés egész folyamatát és minden eredményét kifejezi.

A szocializmusban teljesen érvényét vesztette a kapitalizmus népesedési törvénye, amelynek értelmében a társadalmi vagyon növekedésével párhuzamosan a munkáslakosság egyre nagyobb része fölöslegessé válik, kiszorul a termelésből, és a munkanélküliek seregét gyarapítja. A szocialista rend biztosítja az egész munkaképes lakosság teljes foglalkoztatottságát. Ezért a szocializmusban nincs és nem is lehet túlnépesedés. A szocializmus népesedési törvényének lényege — a lakosság állandó és gyors növekedése, a nép anyagi jólétének magas színvonala, a lakosság alacsony megbetegedési és halálozási arányszáma, s a lakosság munkaképes részének teljes és ésszerű felhasználása.

A Szovjetunió lakosságának évi átlagos természetes szaporulata 1926-tól 1939-ig mintegy 2 millió, vagyis 1,23% volt. Ugyanebben az időszakban Franciaországban 0,08%, Németországban 0,62%, Angliában 0,36%, az Egyesült Államokban 0,67% volt a lakosság évi átlagos természetes szaporulata. Az utóbbi évek folyamán a Szovjetunió lakosságának évi természetes szaporulata több mint 3 millió. A Szovjetunióban a halandóság 1953-ig az 1927. évinek kevesebb mint a felére, az 1913. évinek pedig kevesebb mint egyharmadára csökkent. A halandóság a Szovjetunióban jóval alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban, Angliában és Franciaországban.

Így tehát a szocialista újratermelést az jellemzi, hogy tervszerűen és szakadatlanul, a kapitalizmus számára elérhetetlen gyors ütemben bővül az egész társadalmi termelés, rendszeresen és gyorsan nő a lakosság, benne a munkásosztály és az értelmiség lélekszáma, s állandóan emelkedik a néptömegek anyagi jólétének és műveltségének színvonala.

Rövid összefoglalás

  1. A szocialista bővített újratermelés a társadalmi össztermék, a munkaerő és a szocialista termelési viszonyok szakadatlan bővített újratermelését jelenti. A szocialista népgazdaság előnyei és tervszerű, válságmentes fejlődése folytán a szocialista gazdaság állandóan gyarapodik, és gyors ütemben valósul meg a szocialista bővített újratermelés.
  2. A nemzeti vagyon magábanfoglalja mindazokat az anyagi javakat, amelyekkel a szocialista társadalom rendelkezik. A nemzeti vagyon alkotó elemei a következők: a népgazdaság termelési álló- és forgóalapjai, a forgalmi alapok, az állam és a kolhozok anyagi tartalékai és biztonsági alapjai, az improduktív jellegű kiadásokra szolgáló alapok és a lakosság egyéni vagyona.
  3. A társadalmi össztermék újratermelése két formában történik: természetbeni és értékformában. A társadalmi össztermék termelése a szocializmusban természetbeni formája szerint termelőeszközök termelésére (I. osztály) és fogyasztási cikkek termelésére (II. osztály) oszlik. Érték szerint a társadalmi össztermék magábanfoglalja: az elhasználódott termelőeszközök értékét, az újonnan létrehozott termék közvetlen szükségletre végzett munkával termelt részének értékét, az újonnan létrehozott termék társadalmi szükségletre végzett munkával termelt részének értékét. A szocialista bővített újratermelés feltételezi a társadalmi össztermék egyes részei között a természetbeni forma és az érték szerinti kellő összhangot (arányt).
  4. A társadalmi össztermék elosztása a szocializmusban biztosítja a városi és falusi szocialista termelés állandó bővülését, a szocialista társadalom szüntelenül növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését, az ország gazdasági erősödését és védelmi képességének növekedését.
  5. A szocialista felhalmozás a társadalom által elért tiszta jövedelem egy — termelőeszközökből és fogyasztási cikkekből álló — részének a termelés bővítésére, társadalmi tartalékok képzésére és az improduktív jellegű szociális és kulturális kiadások alapjainak növelésére váló felhasználását jelenti. A szocializmus nem ismeri a termelésnek és a fogyasztásnak a kapitalizmusra jellemző antagonisztikus ellentmondását. A tőkés felhalmozás általános törvényével ellentétben, amelynek értelmében a kizsákmányoló osztályok vagyonának növekedésével elkerülhetetlenül együtt jár a dolgozó tömegek elnyomorodása, a szocialista felhalmozás törvényének érvényesülése arra vezet, hogy a nemzeti vagyon növekedésével együtt állandóan emelkedik a nép anyagi és kulturális színvonala.
  6. A szocialista rendben érvényét vesztette a kapitalizmus népesedési törvénye. A szocializmus népesedési törvénye a lakosság állandó és gyors növekedésében, s a lakosság munkaképes részének az egész társadalom érdekében történő ésszerű és teljes felhasználásában nyilvánul meg.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .