A társadalmi termelés két osztálya

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

A társadalmi termelés két osztálya közötti arány. A szocializmus gazdasági alaptörvényéből és a népgazdaság tervszerű (arányos) fejlődésének törvényéből fakadó követelményekkel összhangban a szocialista újratermelés folyamán terv útján megállapítják a szükséges arányt a termelőeszközök termelése és a fogyasztási cikkek termelése, a népgazdaság különböző ágai, a termelés és a forgalom, a felhalmozás, a fogyasztás és a tartalékok stb. között.

A szocialista újratermelés legfontosabb aránya a társadalmi termelés I. és II. osztálya közötti helyes arány. A meghatározó szerep az egész gazdaságban az I. osztályé, amely a termelőeszközöket termeli. A népgazdaság szakadatlan fejlődése csak azzal a feltétellel lehetséges, ha a termelőeszközök termelése gyorsabban növekszik. A termelőeszközök termelésének elsősorban való növelése nélkül egyáltalán nem lehetséges bővített újratermelés.

„A termelés kibővítéséhez (a szó szoros értelmében vett „felhalmozáshoz”) előbb termelési eszközöket kell termelnünk, ehhez pedig nyilván az szükséges, hogy kibővítsük a társadalmi termelésnek azt az ágát, amely termelési eszközöket állít elő”.: Lenin. A gazdasági romanticizmus jellemzéséhez. Lásd Lenin Művei. 2. köt. Szikra 1951. 149. old.* A termelőeszközök termelésének bővített újratermelés esetén a fogyasztási cikkek termeléséhez képest elsősorban való növelését — Lenin gazdasági törvénynek nevezte.

A termelőeszközök (mindenekelőtt a szerszámok és gépek) termelésének elsősorban való növekedése szükséges feltétele annak, hogy nagy arányokban lehessen alkalmazni a korszerű technikát a szocialista termelés minden ágában, s állandóan emelni lehessen a munka termelékenységét. Így például a gépgyártás és a villamosenergia-termelés arányának növelése lehetővé teszi a népgazdaság valamennyi ágának komplex gépesítését és villamosítását, a kommunizmus anyagi-termelési bázisának megteremtését.

A termelőeszközök termelésének elsősorban való növelése azt jelenti, hogy az ipar gyorsabban fejlődik, mint a mezőgazdaság. A szocializmusban az ipar és a mezőgazdaság között olyan arányt állapítanak meg, amely nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági termelés állandó növekedését is biztosítja.

Így tehát a technika gyors előrehaladásával együtt járó szocialista bővített újratermelésre a termelés olyan növekedése jellemző, amelynél a termelőeszközöket előállító termelési ágak (az I. osztály) gyorsabban fejlődnek, mint a fogyasztási cikkeket előállító termelési ágak (a II. osztály). Ugyanakkor a szocialista társadalomban a fogyasztási cikkek termelésének állandó abszolút növekedése megy végbe, ami a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, s általában a könnyűipar termelésének szüntelen növekedésében, a városi és falusi lakásépítkezés bővülésében és a szovjet kereskedelem fejlődésében jut kifejezésre.

A termelőeszközök részesedése a Szovjetunió egész ipari termelésében 1924—1925-ben 34%, 1937-ben 58%, 1953-ban pedig mintegy 70% volt.

A közszükségleti cikkek termelése az utóbbi 28 év folyamán a Szovjetunióban körülbelül 12-szeresére emelkedett. Az áruforgalom 1926-tól 1953-ig (összehasonlító árakban számítva) majdnem 8-szorosára nőtt. A cári Oroszországban az áruforgalom 27 év alatt (1885-től 1912-ig) 3-szorosára növekedett.

Csakis a szakadatlanul fejlődő nehézipar, a szocialista gazdaság legfőbb alapja, biztosíthatja a könnyűipar, ezen belül az élelmiszeripar, továbbá a mezőgazdaság állandó fejlődését.

Az I. osztály elsősorban való fejlődése, mint a bővített újratermelés gazdasági törvénye, nem zárja ki annak a lehetőségét és szükségességét, hogy egyes időszakokban a II. osztályhoz tartozó termelési ágak gyorsabban fejlődjenek, mégpedig azért, hogy fel lehessen számolni a közszükségleti cikkek termelésének elmaradását, s biztosítani lehessen a társadalmi termelés I. és II. osztályának helyes összehangolását a kommunista építés fő feladatai szempontjából.

Az a körülmény, hogy a Szovjetuniónak hatalmas, sokoldalúan fejlett nehézipara van, most lehetővé tette, hogy nemcsak a termelőeszközöket előállító termelési ágak, hanem a fogyasztási cikkeket létrehozó termelőágak is gyors ütemben fejlődjenek. Az I. és a II. osztályhoz tartozó termelési ágak fejlődési ütemének ez az összehangolása lehetővé teszi: először, az I. osztály vezető szerepének megőrzését a társadalmi termelésben és az ország védelmi képességének állandó erősödését; másodszor, az előző időszakban az I. és a II. osztály között keletkezett aránytalanság leküzdését; harmadszor, a könnyűipar, ezen belül az élelmiszeripar, továbbá a mezőgazdaság gyorsított ütemű fejlesztése révén a közszükségleti cikkek bőségének megteremtését.

Az a Kommunista Párt és a szovjet kormány által kitűzött feladat, hogy a nehézipar vezető szerepének megőrzése és növelése mellett, a könnyűipar, s ezen belül az élelmiszeripar különböző ágainak és a mezőgazdaságnak gyorsított ütemű fejlesztése révén meg kell teremteni az országban a közszükségleti cikkek bőségét — a szocializmus gazdasági alaptörvényének követelményeit tükrözi.

1953-ban 65%-kal több közszükségleti cikket termeltek, mint 1949-ben, s a II. osztálynak 1952-höz viszonyított fejlődési üteme 1953-ban valamelyest felülmúlta az I. osztály fejlődési ütemét. Csupán 1953 folyamán körülbelül 300 olyan új állami iparvállalatot helyeztek üzembe, amely közszükségleti cikkek gyártására van berendezve. A II. osztályhoz tartozó termelési ágak gyorsított ütemű fejlődése következtében a legfontosabb élelmiszerek és iparcikkek piaci alapjai 1956-ra 1950-hez viszonyítva a következőképpen növekednek: hentesáruk 2,6-szeresen, haltermékek 2,3-szeresen, állati zsiradékok 2,1-szeresen, cukor 2,4-szeresen, szövetek és lábbeli 2-szeresen, bútor 4,8-szeresen, varrógép 5,9-szeresen, rádió- és televíziós vevőkészülék 5,3-szeresen stb.

Hogyan megy végbe a szocializmusban a csere a társadalmi termelés I. és II. osztálya között és ezeken belül?

Az I. osztályban előállított termelőeszközök egy része ebben az osztályban marad, és biztosítja az egyszerű újratermelést. Az előállított termelőeszközöknek ez a része a részben vagy teljesen használhatatlanná vált munkaeszközök és munkatárgyak pótlására szolgál (az elkopott gépek kicserélése, a berendezés generáljavítása, az elhasznált nyersanyagkészletek felújítása stb.). A termelőeszközök másik része az I. osztályhoz tartozó különböző termelési ágakban biztosítja a bővített újratermelést. Így például a szén- és az olajipar fűtőanyagot ad a gépipar különböző ágainak, s megkapja tőlük a szükséges berendezést; a kohászat ugyanakkor, amikor az építőiparnak szükséges fémet szállítja, felhasználja az ércbányászat nyersanyagát a fémtermelés növelésére stb.

Ily módon az I. osztályhoz tartozó termelési ágak között tervszerűen megvalósul azoknak a termelőeszközöknek a cseréje, amelyek a termelés fenntartását és bővítését szolgálják ezekben az ágakban. Mint már mondottuk, az állami termelési szektoron belül az előállított termelőeszközök nem áruként vannak forgalomban az egyes termelési ágak között, hanem az anyagi-műszaki ellátás keretében kerülnek elosztásra, és az árunak csak a formáját őrzik meg.

Másodszor, csere megy végbe a II. osztályhoz tartozó különböző termelési ágak között. A II. osztály termelése fogyasztási cikkekből áll. A II. osztályban termelt fogyasztási cikkek egy része az ebben az osztályban foglalkoztatott dolgozók egyéni fogyasztására szolgál, az áruforgalom hálózata révén kicserélődik a munkások és alkalmazottak munkabérére és a kolhozparasztok pénzjövedelmére. A kolhozokban termelt fogyasztási cikkek bizonyos részét a helyszínen az egyes kolhozokban osztják és fogyasztják el, anélkül, hogy ezek a cikkek áruformát öltenének és keresztülmennének a piaci forgalom hálózatán.

Harmadszor, csere megy végbe az I. és a II. osztály között. Az I. osztályban termelt termelőeszközök egy részét arra kell fordítani, hogy a II. osztályhoz tartozó termelési ágakban pótolják a részben vagy teljesen használhatatlanná vált munkaeszközöket, s felújítsák az elhasznált nyersanyag-, fűtőanyag- és segédanyagkészleteket, továbbá, hogy a bővített újratermelés érdekében növeljék ebben az osztályban a munkaeszközök, a nyersanyag-, fűtőanyag- és segédanyagkészletek mennyiségét. A II. osztályban termelt fogyasztási cikkek a kereskedelmi hálózat révén részben kicserélődnek az I. osztály dolgozóinak munkabérére. A II. osztályhoz tartozó termelési ágakban a termelés bővülésének és a technika fejlődésének üteme elsősorban az I. osztálytól kapott termelőeszközök mennyiségétől és minőségétől függ. Ebből következik az I. osztály vezető szerepe a II. osztállyal szemben.

Lenin megállapította, hogy a társadalmi termelés I. és II. osztálya közötti arányról (az Iv+m és a IIc közötti arányról) szóló marxi formula a szocializmusban és a kommunizmusban is érvényes. Ugyanakkor azonban gyökeresen megváltoznak a formula mögött meghúzódó társadalmi-gazdasági viszonyok.

Szocialista bővített újratermelés esetén az I. osztálynak annyi termelőeszközt kell előállítania, amennyi szükséges ahhoz, hogy mind a két osztályban biztosítani lehessen a termelés szakadatlan növekedését — a legfejlettebb technika alapján, az I. osztály elsősorban való növekedése mellett. Ugyanakkor a II. osztálynak annyi fogyasztási cikket kell termelnie, amennyi szükséges ahhoz, hogy mind a két osztályon belül egyaránt ki lehessen elégíteni a korábban foglalkoztatott dolgozók, a termelésbe újonnan bevont dolgozók, továbbá az improduktív munkaágakban foglalkoztatott dolgozók állandóan növekvő szükségleteit. Az előállított termelőeszközök és fogyasztási cikkek egy része minden egyes időszakban a tartalékok növelésére szolgál.

A kapitalizmusban, ahol a termelésben anarchia uralkodik és a dolgozó tömegek fizetőképes kereslete korlátozott, a tőkés újratermelés legnehezebb problémája a társadalmi össztermék realizálása. A szocialista termelés tervszerű és válságmentes fejlődése nem ütközik a kapitalizmusra jellemző realizálási nehézségekbe, mert a lakosság vásárlóképességének szüntelen növekedése állandóan bővülő keresletet teremt az ipari és mezőgazdasági termékek iránt.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a szocialista bővített újratermelés során nem fordulhat elő egyes népgazdasági arányok olyan megsértése, mint például a tervezésben a népgazdaság tervszerű fejlődése törvényének elégtelen figyelembevétele következtében elkövetett hibák, vagy nem fordulhatnak elő olyan elemi csapások, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a termelést, például aszályok. A szocialista állam az említett körülmények folytán esetenként előforduló népgazdasági aránytalanságok megelőzése, illetve felszámolása végett létrehozza a szükséges tartalékokat.

A szovjet gazdaság előző fejlődési időszakában elmaradt a mezőgazdaság, különösen a gabonatermelés, az állattenyésztés, a zöldségfélék és a burgonya termelése, továbbá a könnyűipar, az élelmiszeripar is, és ezt az elmaradást a szocialista állam úgy küszöböli ki, hogy terv szerint meggyorsítja ezeknek a népgazdasági ágaknak a fejlődését.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .