Horogkereszt Prága fölött

(idézet: A Berchtesgadeni sasfészektől a berlini bunkerig)

1

Megnyugtató náci nyilatkozatok Csehszlovákiának — A szovjet kormány javaslata a hitleri agresszió meggátlására — Fall „Grün” — 1938 szeptember: a „szudéta”-kérdés kiéleződése — Chamberlain szeptember 27-i javaslata négyhatalmi konferencia összehívására — A müncheni konferencia — Az Egyezmény és következményei — 1938. október 21: Hitler utasítása a „maradék” Csehszlovákia elintézésére — Az új „Sprengkörper”: a szlovák autonomista mozgalom — Az új csehszlovák állam határainak garanciája — A szlovák „válság” — Március 14: Hácha és Chvalkovszky Berlinben — Március 15: Cseh- és Morvaország német protektorátus

  1. március 11-én délután Göring vezérezredeskét nyilatkozatot teszMastny, a berlini csehszlovák követ előtt. Az elsőben arról biztosítja, hogy az ausztriai események semmiféle káros befolyást nem fognak gyakorolni a Német Birodalom és Csehszlovákia viszonyára. Németország ápolni óhajtja csehszlovák kapcsolatait. Kijelentéseinek alátámasztására a birodalmi marsall a következő kifejezést használja: „Én önnek becsületszavamat adom.”

Göring a második alkalommal közli Mastnyval: mikor előzőleg szavát adta, csak saját nevében beszélhetett, most — miután Hitler felhatalmazta, hogy távollétében ideiglenesen gyakorolja az államfői tisztet — abban a helyzetben van, hogy mint államfő is szavát adhatja: a Harmadik Birodalomnak nincsenek ellenséges szándékai Csehszlovákiával szemben.

Március 12-én délelőtt Göring ismét magához kéreti Mastnyt és megismételvén az előző nap adott biztosítékokat, közli: az Ausztriába bevonuló német csapatok a legszigorúbb utasítást kapták, hogy legfeljebb 15 km-re közelíthetik meg a csehszlovák határt. Göring ez alkalommal kifejezi azt a reményét, hogy a csehszlovák hadsereget nem fogják mozgósítani.

Mastny — kormánya utasításának megfelelően — határozott és komoly biztosítékot ad e tekintetben.

Neurath báró, aki Ribbentrop távollétében vezeti a külügyminisztériumot, ezen a napon a csehszlovák követ előtt leszögezi: Hitler az 1925 októberében Locarnóban kötött német-csehszlovák döntőbíráskodási egyezményt érvényben lévőnek tekinti.

Mastny ugyanezen a napon tárgyal még Mackensennel, a külügyminisztérium államtitkárával is. Mackensen véleménye szerint az osztrák helyzet tisztázása a német-csehszlovák viszony megjavulását fogja eredményezni.

Egy nappal később, március 13-án Göring telefonbeszélgetést folytat a Londonban tartózkodó Ribbentrop külügyminiszterrel. Azt hallja tőle, hogy most, az Anschluss után angol hivatalos körök Csehszlovákiáért aggódnak. Göring leszögezi, hogy Csehszlovákia elleni akció szóba sem jöhet. Ribbentrop közli Göringgel, hogy ő is hasonló értelemben nyilatkozott Halifax angol külügyminiszter előtt:

„Nekünk nem érdekünk, és nem szándékunk ebben az irányban (t. i. Csehszlovákia ellen) kezdeményezni valamit. Ellenkezőleg, ha jól fognak bánni német testvéreinkkel, akkor kétségtelenül megegyezésre jutunk ott is.”

Március 14-én Davies moszkvai amerikai nagykövet megbeszélést folytat Litvinov külügyi népbiztossal az európai helyzet alakulásáról. Litvinov rendkívül válságosnak és veszéllyel terhesnek ítélte meg e helyzetet, Ausztriának a Német Birodalomba történt bekebelezését. A problémákat súlyosbítják Halifaxnak és másoknak beszédei, melyekből kitűnik, hogy Anglia belenyugszik a tényekbe; ez a körülmény arra mutat — folytatta Litvinov —, hogy Ausztria katasztrófájáért Chamberlain felelős. Litvinov véleménye szerint Chamberlain Olaszország révén nehezen juthat kielégítő megoldáshoz, mert Hitler minden valószínűség szerint megígérte Mussolininak, hogy támogatja őt Spanyolországban és a Földközi-tengeren. Litvinov kifejtette azt a nézetét, mely szerint Csehszlovákia pillanatnyilag biztonságban van, bár azt, hogy ez a biztonság állandó jellegű-e, nem lehet tudni. Ha Csehszlovákiát a németek megtámadnák, kétségtelen, hogy Franciaország szerződéses kötelezettségeiből kifolyólag segítségére siet, különben „Franciaországnak is vége van”.

Anglia — akár tetszik neki, akár nem — kénytelen lesz Franciaország mellé állni.

Davies kérdésére, mikorra várja a konfliktus kirobbanását, Litvinov azt válaszolta, hogy valószínűleg még az év vége előtt a világ ismét tanúja lesz Németország támadó magatartásának, és lehetséges, hogy a most következő nyáron kitör a háború.

A Szovjetunió kormánya 1938. március 17-én nyilatkozatot ad ki, amely az Anschluss utáni helyzetet elemezve többek között megállapítja:

„Míg azelőtt az agresszió az Európától többé vagy kevésbé távol eső világrészeken tört ki, és a támadás áldozatán kívül csak néhány közvetlenül közel fekvő ország érdekeit érintette, addig ezúttal az erőszakot Európa kellős közepén alkalmazták, s ez immár nemcsak a támadóval szomszédos tizenegy országra jelent veszélyt, hanem az összes európai, sőt még a nem-európai országokra is. Elsősorban a kis népek területi integritása, politikai, gazdasági és kulturális függetlensége forog veszélyben; ezeknek elkerülhetetlen leigázása azonban megteremti a nagy államokra ható nyomásnak, sőt azok megtámadásának feltételeit is.

A veszély először Csehszlovákiát fenyegeti, s aztán az agresszió súlyossága új nemzetközi konfliktussá fejlődhet… A szovjet kormány tudatában van a ráeső felelősségnek, valamint a népszövetségi szerződésből, a Briand—Kellogg-féle paktumból s a Franciaországgal és Csehszlovákiával kötött kölcsönös segítségi szerződésekből reá háruló kötelezettségeknek is, a maga részéről továbbra is kész részt venni mindazokban a közös akciókban, melyeket vele együtt határoznak el, és amelyek az agresszió további fejlődésének megállítását és egy új világháború mindjobban erősödő veszedelmének kiküszöbölését céloznák. Kész azonnal megbeszélni a többi országgal — akár a Népszövetségen belül, akár azon kívül — a jelenlegi helyzet diktálta gyakorlati rendszabályokat. Holnap talán már késő lesz, ma azonban még nem múlt el ennek ideje, ha az összes államok s különösképpen a nagyhatalmak szilárd és kétértelműségtől mentes álláspontot foglalnak el a béke együttes megmentésének problémájában.”

Az angol kormány elutasítja a szovjet javaslatot, nem hajlandó arra, hogy együttes fellépéssel megfékezzék a náci agresszort, nem ismeri fel, hogy „holnap talán már késő lesz…”

Franciaország csatlakozik az angol állásponthoz.

Egy héttel később, március 23-án Chamberlain miniszterelnök egy interpellációra válaszolva határozottan leszögezi, hogy Anglia csak abban az esetben lép fel az agresszorral, a támadóval szemben, ha ez FranciaországotBelgiumotIrakot vagy Egyiptomot fenyegeti.

Csehszlovákiát az angol miniszterelnök kifelejti a felsorolásból…

Március 29-én Ribbentrop külügyminiszter — Hitler megbízásából — Berlinben értekezletet tart a Csehszlovákiában élő szudéta-németek vezetőivel, Henleinnel és társaival. Ribbentrop vázolja a követendő taktikát: először is nagy propagandakampány útján a világ elé kell tárni a szudéta-németek „elnyomatását”, azután autonómiát kell követelni a Szudétavidék számára.

A szudéta-kérdést — hangzik Ribbentrop utasítása — az állandó válság állapotában kell tartani, és ezt addig kell fokozni, amíg a helyzet alkalmassá nem válik a német hadsereg támadó akciójának végrehajtására.

Henlein és alvezérei visszatérve Csehszlovákiába akcióba lépnek; a világsajtó napról napra többet foglalkozik a szudéta-németek problémájával…

Április 22-én Hitler utasítást ad Keitel tábornoknak a Fall „Grün” — a Csehszlovákia megtámadására irányuló terv — irányvonalainak kidolgozására.

A Führer álláspontja szerint a Csehszlovákia ellen indítandó akció döntő előfeltétele, hogy Mussolini álláspontját világosan lássák. A kérdés ugyanis az: vajon Mussolini úgy véli-e, hogy befejezte hódításait Abesszínia elfoglalásával vagy sem?

Ha igen, akkor a cseh kérdés csak a távoli jövőben oldható meg, az eredmény ez esetben: „Rückkehr mit leerer Tasche”, azaz „visszatérés üres zsebbel”.

Ha azonban Mussolini válasza az lenne, hogy még ezután következik az „afrikai impérium” megteremtése, akkor — mivel Mussolini ezt német segítség nélkül nem valósíthatja meg — a Ducéval meg kell értetni, hogy Hitler segítségére csak akkor számíthat, ha az olaszok támogatják a német álláspontot a cseh kérdésben; az eredmény ebben az esetben: „Rückkehr mit Tschechei in der Tasche”, azaz „visszatérés Csehországgal a zsebben”…

Ha Mussolini hozzájárulását megnyerik, akkor a csehszlovák kérdés „megoldására” három lehetőség merül fel:

Az első: váratlan katonai támadás minden ok vagy ürügy nélkül.

(Ezt elvetik, mert attól tartanak, hogy egy ilyen támadás következtében ellenséges világközvélemény alakulhat ki és ez veszélyes helyzethez vezethet.)

A második: diplomáciai úton egy ideig támadásokat folytatni, amelyek egy idő múlva kiszélesedhetnek és háborúhoz vezethetnek.

A harmadik: villámgyors akció, melyhez ürügyet valamilyen incidens szolgáltatna, pl. a prágai német követ meggyilkolása egy németellenes tüntetés során.

Hitler utasításai szerint a második és harmadik számú „politikai lehetőségekhez” az előkészületeket meg kell tenni azzal a megszorítással, hogy a második számú eset a legkevésbé kívánatos, mert akkor a cseheknek idejük marad védelmi rendszabályokra.

Hitler és Keitel megállapodnak abban, hogy a szárazföldi haderőnek és a légierőnek egyidejűleg kell támadnia. Politikai szempontból a legfontosabb az, hogy a hadműveletek az első négy napon döntő sikert érjenek el. Ha elmaradnak az átütő katonai sikerek, akkor bizonyosra vehető, hogy krízis áll be Európában. A külföldi katonai beavatkozást befejezett tényekkel kell megakadályozni, ugyanakkor a zsákmányból való részesedés ígéretével szövetségeseket kell segítségül hívni, elsősorban a lengyeleket és a magyarokat.

A propaganda terén két feladatot jelölnek meg: 1. röpcédulák a „Grünland” (azaz: Csehszlovákia) területén élő németek magatartásának irányítására; 2. röpcédulák fenyegetésekkel, hogy megfélemlítsék a „grün”-öket (azaz: a cseheket).

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .