A pénzforgalom a szocializmusban

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

A pénzforgalom a szocializmusbanA szovjet pénz aranyjel. Mint már említettük, a szovjet pénz értékállóságát mindenekelőtt az biztosítja, hogy az állam kezében óriási árutömeg van, amely rögzített áron kerül forgalomba. Ezenfelül a szovjet valutának aranyfedezete is van.

A szovjet pénz 10, 25, 50 és 100 rubeles címletű bankjegy formájában van forgalomban. A bankjegyek fedezetéül arany, egyéb nemesfémek és a Szovjetunió Állami Bankjának más aktívái szolgálnak. A bankjegyeken kívül 1, 3 és 5 rubel címletű kincstári jegyek és fémből készült kiscímletű váltóérmék vannak forgalomban.

A szocialista gazdaságban a pénzforgalom annak a gazdasági törvénynek megfelelően bonyolódik le, amely szerint az áruforgalomhoz szükséges pénz mennyiségét a forgalomban levő áruk árösszege és a pénz forgási sebessége határozza meg. Az áruforgalomban alkalmazott készpénzkímélő elszámolások csökkentik a pénzszükségletet. A társadalom számára valamely meghatározott időszakban a forgalomhoz szükséges pénz mennyisége függ továbbá a társadalomban abban az időszakban esedékes folyó készpénzfizetések összegétől. A szocialista társadalomban az ilyen fizetések közé tartoznak a munkabérkifizetés, a munkaegységek után járó pénzjövedelem kifizetése, a nyereménykifizetések és egyebek. A lakosság folyó fizetései közé tartoznak: a lakbérfizetés, az adófizetés, a betétek és mások.

Eszerint a szocialista gazdaságban a forgalomhoz szükséges pénz mennyiségét a készpénzért realizált áruk árösszege, a pénzegységek forgási sebessége és a folyó készpénzfizetések összege határozza meg.

A szocialista állam a pénzforgalom gazdasági törvényére támaszkodva tervszerűen irányítja az ország pénzforgalmátA Szovjetunió pénzforgalmának tervezését, amely szervesen hozzátartozik a népgazdaság egészének tervezéséhez, a kormány végzi, a pénzforgalom operatív szabályozását pedig az Állami Bank intézi. A Szovjetunióban a bankjegy-kibocsátás szigorúan központosítva van, a pénzt a Szovjetunió Állami Bankja bocsátja ki, s az újabb kibocsátást, vagyis a forgalomban levő pénz mennyiségének növelését az Állami Bank a kormány rendeletére hajtja végre. Az Állami Bank által kiutalt készpénz zöme a tervnek megfelelően bérkifizetésre, a munkaegységek után járó készpénz kifizetésére, továbbá a kolhozparasztoktól begyűjtött és felvásárolt mezőgazdasági termékek megfizetésére szolgál. Másrészt a fő eszköz, amelynek révén a készpénz visszatér a bankba — a kereskedelmi szervezetek bevétele, amiből az Állami Bank pénztári bevételeinek több mint négyötöde származik, továbbá a közműveknek, a közlekedésnek és a hírközlésnek a bankba naponta befizetett bevétele.

Az Állami Bank ezenkívül kamat- és nyereménykifizetésre, a törlesztett államkölcsön-kötvények kifizetésére, nyugdíj- és segélyfizetésre, biztosítási térítésekre, kisebb számlák kifizetésére stb. is utal ki készpénzt. Az Állami Bankhoz rendszeresen befolynak az adó- és egyéb költségvetési bevételek, a takarékbetétek, biztosítási díjak stb. Ily módon az Állami Bank pénztárain keresztül szünet nélkül áramlik a pénztömeg.

Az a mennyiségi arány, amely egyfelől a lakosság pénzjövedelme, másfelől az áruforgalom és a lakosságnak nyújtott megfizetett szolgáltatások között áll fenn, a pénzforgalmat befolyásoló egyik fő tényező. Ennek az aránynak felfedése, s a népgazdasági tervben egyfelől a lakosság pénzjövedelmének növekedése, másfelől az elhelyezésre kerülő árutömeg és a megfizetett szolgáltatások közötti megfelelő arány biztosítása céljából — elkészítik a lakosság pénzbevételeinek és pénzkiadásainak mérlegét. Ebben a mérlegben a lakosságnak a tervidőszak alatt várható minden bevételét és kiadását figyelembe veszik. A pénzforgalom alakulásának meghatározott arányai, amelyeket a népgazdasági terv egyes elemei (a béralap, az áruforgalom, az állami költségvetés és egyebek) szerint állapítanak meg, lehetővé teszik a pénzforgalom terén a szükséges tervfeladatok kitűzését.

Fontos eszköze a pénzforgalom tervezésének az Állami Bank pénztári terve, amelyet a kormány hagy jóvá. A pénztári terv az Állami Bank rendszeréhez tartozó minden egyes intézmény pénztári forgalmának terve. Szerepel benne minden készpénztétel, amely a tervidőszak alatt az Állami Bankba előreláthatólag befolyik, és a bank minden pénztári kiadása. A pénztári tervet a lakosság pénzbevételeinek és pénzkiadásainak mérlegét figyelembe véve állítják össze. Tehát a pénztári terv figyelembe veszi a kiskereskedelmi áruforgalom és a mezőgazdasági termékbegyűjtés méreteit, a munkások és alkalmazottak bérének összegét, s a bank bevételeinek és kiadásainak méreteit meghatározó többi tényezőt. A pénztári terv a pénz kibocsátását és a forgalomból való kivonását attól az aránytól függően irányozza elő, amelyben a készpénz az Állami Bank pénztáraiba országszerte befolyik, illetve onnan kiadásra kerül.

Az Állami Bank az ország pénzforgalmát a hitelterv révén is szabályozza.

A pénzforgalom terv szerinti megszervezése lehetővé teszi, hogy növeljék vagy csökkentsék a készpénz mennyiségét, s hogy az ország minden egyes kerületében és az egész országban mindenkor annyi készpénz legyen, amennyi a forgalom lebonyolításához szükséges. Ezen az úton biztosítják a pénzforgalom egyre fokozottabb kiegyensúlyozottságát.

A Szovjetunió pénzrendszerének megszilárdulása szempontjából óriási jelentősége volt az 1947 végén végrehajtott pénzreformnak.

pénzreform abban állt, hogy a háború idején bizonyos mértékig elértéktelenedett régi pénzt meghatározott feltételek mellett új, 1947-es mintájú teljesértékű pénzre váltották be. A tőkés országokban végrehajtott pénzreformokkal ellentétben, amelyeket a dolgozók helyzetének rosszabbodása árán valósítanak meg, a szovjet pénzreformot a dolgozók érdekében hajtották végre. A munkások és alkalmazottak munkabére a pénzreform után is változatlan maradt, de most már új, teljesértékű pénzben fizették ki. A pénzreformmal együtt árleszállítás is volt. Az 1947-ben végrehajtott pénzreform a pénzforgalom terén felszámolta a háború következményeit, visszaállította a teljesértékű szovjet rubelt, fokozta a pénz népgazdasági jelentőségét, megkönnyítette az áttérést az egységes árakon történő, jegyrendszer nélküli kereskedelemre, emelte a munkások és alkalmazottak reálbérét, s a falusi lakosság reáljövedelmét.

A pénzforgalom rendezése, a közszükségleti cikkek termelésének fokozódása, a kiskereskedelmi áruforgalom növekedése és az árleszállítás következtében a rubel vásárlóereje megnőtt, árfolyama emelkedett. A szovjet kormány 1950 március 1-én hivatalosan felemelte a rubel árfolyamát, s ettől kezdve a rubel árfolyamát nem a dollár alapján számították, amelynek alapján 1937-ben megállapították, hanem közvetlenül aranyalapon, a rubel aranytartalmának megfelelően.

A szocializmusban állami valutamonopólium van, vagyis a más államokkal történő minden elszámolás, a külföldi valuta vásárlása, eladása és őrzése a szocialista állam kezében összpontosul. Az állami valutamonopólium és a külkereskedelmi monopólium a szovjet valutát függetleníti a tőkés piac konjunktúraváltozásaitól. Ez a függetlenség a Szovjetunió aranytartalékainak növekedése és aktív kereskedelmi és fizetési mérlege következtében egyre szilárdabb alapokon nyugszik.

Rövid összefoglalás

  1. A szocializmus pénzügyi rendszere az állami költségvetést, a hitelt, az állami társadalombiztosítást, az állami vagyon- és személyi biztosítást, valamint az állami vállalatok, kolhozok és kisipari szövetkezetek pénzgazdálkodását foglalja magában.
  2. Az állami költségvetés a közszükségletek kielégítésére szolgáló központosított pénzalap tervszerű képzésének és felhasználásának fő formája. A költségvetés fő bevételi forrása a társadalom tiszta jövedelme, amelyet főként a gazdasági és kulturális építés finanszírozására használnak fel.
  3. A hitel a szocialista társadalomban az a forma, amelyben az állam az ideiglenesen szabad pénzeszközöket a visszafizetés feltételével mozgósítja és a népgazdaságban tervszerűen felhasználja. A kamat a kölcsönvett pénzeszközök ideiglenes használatáért járó díj, amelyet az állam, állapít meg. A kamat forrása az egyes vállalatok tiszta jövedelme. A hitelt a bankok és a takarékpénztárak bonyolítják le. A Szovjetunióban a bankok két formája létezik: van Állami Bank, amely jegybank, a rövidlejáratú hitelezés bankja és az ország elszámolási központja, és vannak különleges állami beruházási bankok. A bankok ellátják a termelés és a forgalom rubel-ellenőrzésének feladatát, és elősegítik az önálló elszámolás megszilárdulását.
  4. A szocialista állam a pénzforgalom gazdasági törvényére támaszkodva, terv szerint irányítja az ország pénzforgalmát. A szocialista gazdaság pénzforgalmának terv szerinti megszervezése útján eléri a készpénztömeg és az áruforgalom pénzszükséglete közötti összhangot, s biztosítja a rubel vásárlóerejének növekedését.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .