A nácizmus fellegvárának összeomlása

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

Kelet-Poroszország már régóta a német militarizmus és reakció támpontja, a szláv népek elleni agresszív hadjáratok hídfője volt. A fasizmus hatalomra jutása után Kelet-Poroszország területén tartós vasbeton létesítményeket magukban foglaló erődítmények erős rendszerét építették ki. Csupán egy körzetben, a heilsbergiben több mint 900 állandó jellegű védelmi létesítmény volt. Valamennyit jelentős kiterjedésben harckocsi-elhárító árkok, fa, fém és vasbeton „sárkányfogak” fedezték. Nem véletlen, hogy éppen Kelet-Poroszországban, Rastenburg körzetében rendezték be Hitler főhadiszállását mély, föld alatti óvóhelyeken.

Hitlerék a szovjet-német fronton elszenvedett vereségek hatására kénytelenek voltak birodalmuk védelmének további erősítésére is gondolni. Kelet-Poroszországban és Észak-Lengyelországban sürgősen korszerűsítették és tökéletesítették a régi erődítményeket, kiépítették a tábori védelmet. Sok ezer kilométer hosszúságú lövészárkokat, közlekedő árkokat, harckocsi-elhárító árkokat ástak, nagy mennyiségű drótakadályt és aknamezőt telepítettek.

Ezt a hitleristák szempontjából fontos körzetet a „Közép” hadseregcsoport csapatai (a 3. páncéloshadsereg, a 4. és a 2. hadsereg) védték Reinhardt vezérezredes parancsnoksága alatt; 41 jól feltöltött hadosztály, 580 000 katona és tiszt, valamint 200 000 Volkssturm-katona, 8200 löveg és aknavető, mintegy 700 harckocsi és rohamlöveg, 515 repülőgép állt szemben itt a szovjet csapatokkal.

A főhadiszállás a szovjet csapatoknak azt a feladatot adta, hogy vágják el a „Közép” hadseregcsoportot a német hadsereg főerőitől, szorítsák a tengerhez, vágják részekre, és semmisítsék meg. Ennek érdekében a 3. Belorusz Frontnak (parancsnok I. D. Csernyahovszkij, a haditanács tagja V. J. Makarov) csapást kellett mérnie a Pregel-folyó mentén Königsberg irányában, észak felől megkerülve a Mazuri-tavakat. A Narew-folyón létesített hídfőkből Marienburg általános irányban és a Mazuri-tavakat délről megkerülve tervezték a 2. Belorusz Front csapását, amelynek parancsnokává K. K. Rokosszovszkij marsallt, a haditanács tagjává N. J. Szubbotyin tábornokot nevezték ki. A 3. Belorusz Frontot támogatta az 1. Balti Front, amely a Nyeman mentén nyomult előre. A hadművelet végrehajtásába bevonták a Vörös Zászló Renddel kitüntetett Balti Flotta és a 18. távolsági bombázó légi hadsereg erőinek egy részét is.

Nagy gonddal készültek a hadműveletre. A front- és hadseregparancsnokok állandóan a csapatoknál voltak, újra meg újra ellenőrizték a támadásra való felkészültségüket, pontosabbá tették a már elfogadott határozatokat, beszélgettek a katonákkal és a tisztekkel, meghallgatták a parancsnokok jelentéseit, segítették őket harcfeladatuk önálló megoldásában. A törzsek pontosan kidolgozták a támadás terveit, aprólékos gonddal meghatározták a fegyvernemek és a légierő együttműködésének részleteit. Különösen nagy figyelmet fordítottak a gyorsan mozgó magasabbegységekre és a második lépcsőkre, megtervezték a csapatok és a tüzérség mozgatását az arcvonal mentén, valamint a flotta részéről történő segítségnyújtást.

A frontok és a hadseregek haditanácsai, a politikai szervek, a párt- és Komszomol-szervezetek igyekeztek még inkább fokozni az emberek harci kedvét. Megmagyarázták a katonáknak, hogy a fasisztákkal szemben érzett szent gyűlöletnek nem szabad az egész népet sújtó vak bosszúvá fajulnia; feladatuk, hogy segítsék a népet a fasiszta zsarnokság alól való felszabadulásban. Nagy figyelmet fordítottak a harci hagyományok népszerűsítésére. K. K. Rokosszovszkij marsall írta visszaemlékezéseiben: „Nagy jelentőséget tulajdonítottunk a kezdeményezésnek a harcban, ezért arra törekedtünk, hogy minden katona megismerje a korábbi harcok hőseinek leleményességét és talpraesettségét. A frontújságot, a röplapokat, az agitátorokkal való beszélgetéseket mind felhasználtuk a harci tapasztalatok népszerűsítésére.”

Folyamatosan szállították a lőszert, az üzemanyagot, az élelmiszert a frontra. Az ellenség elől rejtve keskeny arcvonalszakaszokon összpontosították a frontok csapásmérő csoportosításait: 1 600 000 embert, mintegy 21 500 löveget és aknavetőt, 3800 harckocsit és rohamlöveget, több mint 3000 repülőgépet.

Január 13-án reggel a 3. Belorusz Front sávjában a harcmező fölött sűrű, vastag köd ült. A repülőgépek nem tudtak felszállni a felhő borította repülőterekről. 9 órakor lövegek és aknavetők ezrei tüzet nyitottak az ellenség erődítményeire. Két órán át tombolt a tűzorkán. A sűrű becsapódások következtében füst borította el a terepet, a látási viszonyok tovább romlottak. A tüzérségi tűz hatékonysága csökkent. A 39., az 5. és a 28. hadsereg csapatai a tüzérség és a harckocsik támogatásával támadásba mentek át.

Az ellenség a sűrű ködöt kihasználva közel engedte a gyalogságot és a harckocsikat, reteszállásokból tüzet nyitott rájuk, egymás után indította az ellenlökéseket. A szovjet csapatok a fasiszták ellenállását megtörve lassan, de rendületlenül nyomultak előre. Csapásuk ereje szakadatlanul növekedett. A parancsnok a negyedik napon ütközetbe vetette a 2. gárda harckocsihadtestet. Darkehmen ellen támadásba mentek át a 2. gárdahadsereg csapatai. Végre a szél szétoszlatta a felhőket, és az 1. légi hadsereg ezen a napon 500 felszállást hajtott végre. A szovjet egységekkel együtt harcolt a „Normandia-Nyeman” francia önkéntes vadászrepülő-ezred, Louis Delfino őrnagy parancsnoksága alatt.

A front csapatai az ellenség tartalékait felőrölve áttörték a legszervezettebben megerődített védelmet. Jelentékeny sikert értek el a 39. hadsereg csapatai. A frontparancsnok itt rögtön növelte a csapás erejét, ütközetbe vetette az 1. harckocsihadtestet, majd a 11. gárdahadsereget. A Nyemantól délre megindult a 43. hadsereg. A támadás gyorsuló ütemben fejlődött. Január 19-én elfoglalták Tilsitet, január 21-én az 5. és 28. hadsereg bevette Gumbinnent, másnap pedig a front csapatai elfoglalták Insterburgot.

Gumbinnen megközelítési útjain különösen heves harcok folytak. A németek makacs ellenállást tanúsítottak. Az egyik tusában különösen erős csapás érte a 130. lövészhadosztály 2. zászlóaljának 6. lövészszázadát. A századparancsnok súlyosan megsebesült. Ebben a súlyos helyzetben a századparancsnokságot átvette Sz. I. Guszev százados, a zászlóaljparancsnok politikai helyettese. „Bosszút állunk parancsnokunk véréért!” felkiáltással előrerohant, és személyes példaadásával magával ragadta a harcosokat. Az ellenség üldözése közben a század behatolt Gumbinnen peremterületére, más alegységek kíséretében. A kézitusában Guszev százados elesett. A hős tisztet halála után kitüntették a Szovjetunió Hőse címmel, s Gumbinnen város nevét az ő tiszteletére Guszevre változtatták.

Az insterburgi ellenséges csoportosítás szétzúzásával megnyílt az út Königsberg felé, és a német fasiszta csapatok kénytelenek voltak megkezdeni a visszavonulást a Mazuri-tavak körzetéből. P. G. Safranov tábornok 31. hadseregének magasabbegységei üldözőbe vették őket. A támadás folytatódott az egész arcvonalon. A 3. Belorusz Front a csapást kifejlesztve leküzdötte a Heilsbergi Megerősített Körlet védelmi létesítményeit a Deime- és az Alle-folyónál, január végén pedig kijutott a Frisches-Haff-öbölhöz Königsbergtől nyugatra és délre. A város helyőrségét körülzárták, és elvágták a főerőktől a Samland-félszigeten levő nagy csoportosítást is. Január 28-án az 1. Balti Front csapatai rohammal elfoglalták Memel (Klaipéda) városát, és ezzel befejezték a litván föld felszabadítását.

A 2. Belorusz Front csapatai január 14-én reggel mentek át támadásba. Kellemetlen, rossz volt az idő. Már pirkadt, de mindent köd borított; nyirkos hó takarta a földet. Ám a tüzérség még ilyen körülmények között is megbirkózott feladatával. A 49., a 3. és a 48. hadsereg, valamint a 2. csapásmérő hadsereg a rózani hídfőből, a 65. és a 70. hadsereg a serocki hídfőből indult rohamra, elnyomva az ellenség védelmét. A hitleristák elkeseredett ellenállást tanúsítottak, egymást követték ellenlökéseik.

A frontparancsnok a csapás erejének növelése végett másnap ütközetbe vetette a 8. és az 1. gárda harckocsihadtestet, valamint a 8. gépesített hadtestet. Ez rögtön megváltoztatta az események menetét; az ellenség védelme megtört. Január 17-én bevetették az áttörésbe V. T. Volszkij tábornok 5. gárda harckocsihadseregét. Az időjárás javult, és az ellenségre hatalmas csapásokat mért a 4. légi hadsereg, amelynek állományában hősiesen harcoltak J. D. Bersanszkaja őrnagy „Tamanyi” repülőezredének gárdistanői. A háború alatt ennek az ezrednek 23 pilótanője nyerte el hőstetteivel a Szovjetunió Hőse címet.

A tüzérség és a légierő által támogatott harckocsi-magasabbegységek csapása erősödött. Január 19-én elfoglalták Mlawát. Egy nappal később a szovjet csapatok átlépték Kelet-Poroszország határát. A front főerői innen gyors ütemben törtek előre északnyugatnak, majd mindinkább északnak, a Balti-tengerhez. N. Sz. Oszlikovszkij tábornok lovasai ugyanazon a napon elfoglalták Allensteint, Kelet-Poroszország második legnagyobb városát. A német fasiszta parancsnokság nem tudta kézben tartani a vezetést, és a csapatok rendezetlenül visszavonultak.

Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az ellenséges csoportosítást bekerítés fenyegeti. Hossbach tábornok, a 4. német hadsereg parancsnoka, hogy megmentse csapatait, a főparancsnokság parancsa ellenére elrendelte, hogy csapatai hagyják el a Mazuri-tavakat és törjenek át nyugat felé. De már késő volt. Arcból szorongatni kezdték őket I. V. Bolgyin tábornok 50. hadseregének csapatai, ugyanakkor a front páncélos ékei feltartóztathatatlanul nyomultak előre a tengerhez. V. T. Volszkij tábornok harckocsizói január 26-án elérték a Balti-tengert Elbingtől északra. Hamarosan kijutottak ide N. I. Guszev tábornok 48. hadseregének lövész-magasabbegységei is. A kelet-poroszországi csoportosítást végleg elvágták, az ellenség hasztalan próbált áttörni nyugat felé.

A főhadiszállás a kialakult helyzetet figyelembe véve megparancsolta a 2. Belorusz Frontnak, hogy az 50., a 3. és a 48. hadsereget, valamint az 5. gárda harckocsihadsereget adja át a 3. Belorusz Frontnak, a többi erőkkel pedig menjen át támadásba a Visztulától nyugatra, Kelet-Pomerániában. A kelet-poroszországi ellenséges csoportosítások megsemmisítése a 3. Belorusz Front és az 1. Balti Front csapatainak feladata lett.

A Königsbergtől délnyugatra az öbölhöz szorított csoportosítás megsemmisítése február 10-én kezdődött el. Az ellenség szívósan védelmezte állásainak minden méterét. Ezekben a napokban rendkívüli energiáról és hősiességről tett tanúságot I. D. Csernyahovszkij hadseregtábornok, a 38 esztendős frontparancsnok.

Nehéz és hosszú utat tett meg Kelet-Poroszország határáig. Csernyahovszkij ezredes 28. harckocsihadosztálya 1941 júniusában éppen ebben az irányban, a Nyemantól nem messze az elsők közt ütközött meg az ellenség páncéloshadseregével. Csernyahovszkij katonái bátran és keményen harcoltak az ellenséges túlerővel litván földön. Akkor az ellenség került fölénybe, és a szovjet harckocsizók kénytelenek voltak visszavonulni. Elkeseredett harcok következtek Novgorodnál és Voronyezsnél. Aztán megtörtént a fordulat. A szovjet csapatok megindultak nyugat felé. A fiatal hadvezér Kurszkon, a Dnyeperen és Vilniuson át vezette el harcosait oda, ahonnan három évvel ezelőtt megindultak hazája ellen a hitlerista páncélos ékek. Nehéz katonaútját ezen a vidéken kezdte mint ezredes és hadosztályparancsnok, s mint hadseregtábornok, a Szovjetunió kétszeres hőse és frontparancsnok tért vissza. A kiváló hadvezér, a kommunista párt hű fia február 18-án Mehlsack körzetében halálos sebet kapott. A hős tábornokot Vilniusban temették el, s emlékére Insterburg várost Csernyahovszknak nevezték el. Február 21-én a front parancsnokságát A. M. Vaszilevszkij marsall vette át.

A szovjet csapatok a tavaszi olvadás idején nehéz körülmények között haladtak előre; a rossz útviszonyokat, a mocsarakat és a megáradt folyókat leküzdve megtörték a hitleristák ellenállását, és kitartóan szorították őket a tenger felé. Március 29-én Königsbergtől délnyugatra befejezték az ellenséges csoportosítás likvidálását. Megsemmisítettek több mint 93 000 fasiszta katonát, s 46 000-nél is többet ejtettek foglyul. Csak jelentéktelen töredékeknek sikerült átkelniük az öblön a Frische-Nehrung földnyelvre.

Az öbölnél még nem értek véget a harcok, de a szovjet csapatok már Königsbergnél kezdtek összpontosulni. Mindenki tisztában volt a feladat nehézségével. A németek a várost nagymértékben erődítették. A jól kiépített tábori védelem 15 régi erődre támaszkodott a város körül, és 9 erődre közvetlenül a város területén. A város helyőrsége több mint 130 000 főt számlált, s az erődvárosnak mintegy 4000 lövege és aknavetője, több mint 100 páncélosa és rohamlövege volt. A hitlerista parancsnokság mindent megtett, hogy a csapatok mellett minden fegyverfogható embert a város védelmére kényszerítsen. A házfalakon ilyen feliratok tarkállottak: „Nem adjuk meg magunkat!”

Április 6-án elkezdődött a roham. A szovjet tüzérség sok ezer tonna gránátot és aknát zúdított Königsbergre. A harckocsikkal megerősített rohamcsoportok rohamra lendültek. Hatalmas erejű csapásokat mért a városra a légierő. A fasiszta csapatok fanatikus szívóssággal védekeztek. De a szovjet csapatok tűzhengerével és hajthatatlan győzni akarásával szemben tehetetlenek voltak. Április 9-én bekövetkezett a vég: a helyőrség 92 000 katonája és tisztje, élen a kommandánssal, megadta magát.

A kelet-poroszországi hadművelet fináléja a Samland-félszigeten rekedt és továbbra is ellenállást tanúsító ellenséges csoport megsemmisítése volt április 13. és 25. között. A szovjet csapatoknak nagy segítséget nyújtottak a repülőegységek, a Balti Flotta hajói és tengeralattjárói. Ellenőrizték az ellenség utánpótlási vonalait, elsüllyesztettek 39 hadihajót, 28 szállítóhajót és 48 különféle hajót.

A kelet-poroszországi hadművelet a szovjet csapatok óriási győzelmével végződött. Megsemmisítettek 25 ellenséges hadosztályt, 12 hadosztály pedig elvesztette állományának 50-75 százalékát. A szovjet hadsereg elfoglalta egész Kelet-Poroszországot, felszabadította Lengyelország északi körzeteinek jelentékeny részét, és örökre megszüntette a német imperializmus keleti hídfőjét. A kelet-poroszországi csoportosítás megsemmisítése szilárdan biztosította észak felől a szovjet csapatok támadását a berlini irányban, s ennek folytán jelentősen romlott a kurlandi német csapatok helyzete. Königsberg és Pillau nagy kikötőinek elfoglalása folytán a Balti Flotta is kitűnő bázisokhoz jutott.

Kiemelkedő hőstetteikért és bátor magatartásukért a katonák százezreit tüntették ki érdemrendekkel és érdemérmekkel. Sokan közülük megkapták a Szovjetunió Hőse címet, A. P. Beloborodov hadseregparancsnokot, P. J. Golovacsev pilótát és másokat pedig másodszor is kitüntették az Arany Csillaggal. A harcfeladatok mintaszerű végrehajtásáért több mint 1000 magasabbegységet és egységet jutalmaztak érdemrendekkel, 217 egység, illetve magasabbegység kapta meg az „Insterburgi”, „Mlawai”, „Königsbergi” stb. elnevezést. Mintegy 740 000 harcost tüntettek ki a Königsberg Bevételéért érdeméremmel. Moszkva 28 alkalommal köszöntötte tüzérségi díszössztűzzel a harcosokat győzelmeik tiszteletére.

A szovjet kormány nagyra értékelte a „Normandia-Nyeman” repülőezred pilótáinak bátorságát, akik Kelet-Poroszországban befejezték harcos útjukat. Az ezrednek átnyújtották a Vörös Zászló Rendet, 24 francia tisztet érdemrendekkel tüntettek ki, a háború után pedig azokat a szovjet repülőgépeket, amelyeken a francia pilóták harcoltak, az ezrednek ajándékozták. Az ezred ezeken a repülőgépeken tért vissza a felszabadult hazai földre, Franciaországba.

A három szövetséges hatalom kormányfőinek potsdami konferenciája, amelyet 1945 július-augusztusában tartottak, történelmi jelentőségű határozatot fogadott el a német militarizmus kelet-poroszországi fészkének megszüntetéséről. Kelet-Poroszország kétharmadát átadták a Lengyel Népköztársaságnak. Königsberg város és környéke a Szovjetunió része lett. Ebből alakult meg a Kalinyingrádi terület, Königsberg város nevét pedig Kalinyingrádra változtatták. A Szovjet nép munkája eredményeképpen a Kalinyingrádi terület a béke bástyája lett a nyugati határszélen.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .