Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország felszabadítása

A Visztula és az Odera között – 2

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

Nagy sikert értek el a pulawyi hídfőből támadó csapatok: estig mintegy 18 kilométert nyomultak előre mélységben. Különösen bátran harcoltak itt a 77. gárda lövészhadosztály 215. gárda lövészezrede 1. zászlóaljának harcosai. A zászlóalj súlyos harcban már 14 órára elfoglalta az ellenséges árkok négy vonalát, és megteremtette a feltételeket a hadosztály sikerének kifejlesztéséhez. A 69. hadsereg haditanácsa kifejezésre juttatva elismerését a zászlóalj katonáinak kollektív hősiessége iránt, a „Dicsőség Zászlóalja” kitüntető elnevezéssel jutalmazta őket. A zászlóalj valamennyi katonáját – körülbelül 350 harcost – a Dicsőség Érdemrenddel tüntették ki. A harc három résztvevője, Rahim Abezmuratov lövész, Szergej Vlaszov utász és Ivan Janovszkij tüzér a Dicsőség Rend lovagja lett. Valamennyi szakasz- és századparancsnokot érdemrenddel tüntették ki, B. N. Jemeljanov őrnagy, a zászlóalj huszonhárom éves kommunista parancsnoka és M. N. Gurjev hadnagy szakaszparancsnok a Szovjetunió Hőse lett.

Az ellenség, hogy a front előnyomulását feltartóztassa, ellenlökésbe vetette a 40. páncéloshadtest főerőit. De ezeket is szétzúzták és visszavetették. A második napon a két hídfőből indított támadás egyetlen hatalmas csapássá olvadt össze. A szovjet parancsnokság az áttörésbe vetette be először M. J. Katukov tábornok 1., majd Sz. I. Bogdanov tábornok 2. gárda harckocsihadseregét. Amint derültebb lett az idő, elkezdte a harctevékenységet a 16. légi hadsereg is, amely csupán január 16-án mintegy 3500 felszállást hajtott végre.

Bogdanov tábornok harckocsizói, miután az elfoglalt hidat felhasználva átkeltek a Pilicán, gyors előretöréssel mélyen hátába kerültek az ellenség varsói csoportosításának. Hitler megparancsolta csapatainak, hogy bármi áron tartsák Varsót. De F. I. Perhorovics tábornok 47. hadserege és Stanislaw Poplawski tábornok 1. lengyel hadserege észak és dél felől, a 2. gárda harckocsihadsereg pedig nyugat felől mért csapással a helyőrséget Varsó feladására kényszerítette. Január 17-én a szovjet és a lengyel csapatok felszabadították Varsót, Lengyelország fővárosát. Az 1. Belorusz Front csapatai egy nappal előbb elfoglalták Radomot, január 18-án pedig találkoztak az 1. Ukrán Front csapataival Szydlowiec körzetében. A támadás több mint 500 kilométer széles arcvonalon bontakozott ki.

A visztulai védelem összeomlott. Az ellenség „A” hadseregcsoportja súlyos vereséget szenvedett, szétzúzott magasabbegységeinek maradványai a szovjet csapatoktól üldözve gyors ütemben menekültek nyugatnak. A szovjet hadsereg feltartóztathatatlanul tört előre a fasiszta birodalom határai felé.

A felszabadító csapatokat hallatlan lelkesedés kerítette hatalmába. Ebben nagy szerepet játszott a mindennapos pártpolitikai munka. Ilyen jelszavak buzdították harcra a csapatokat: „Előre, Németországba!” „Fel, Berlinbe!” „Kiszabadítjuk fivéreinket és nővéreinket, akiket a hitlerista hódítók fasiszta rabságba hajtottak!” A csapatok az egyik terepszakaszt a másik után foglalták el. Január 19-én az 1. Ukrán Front Németország területére lépett. Január 22-én az 1. Belorusz Front harckocsihadseregei kijutottak Poznanhoz, az 1. Ukrán Front csapatai pedig az Oderához.

A hitlerista parancsnokság, hogy a szovjet hadsereg előnyomulását feltartóztassa, jelentős erőket dobott ide a tartalékból és más arcvonalszakaszokról. Guderian tábornok azt írta a háború után, hogy Hitler január 16-án a nyugati fronton védelembe rendelte a csapatokat, és az így felszabadult erőket átdobta keletre. Ahogy a szovjet csapatok felvonultak az Oderához, a németek ellenállása erősödött. Fokozódott a német légierő aktivitása. A szovjet csapatok ennek ellenére folytatták az előnyomulást.

Az 1. Belorusz Front csapatai Poznant észak és dél felől megkerülve bekerítették a várost és 62 000 főnyi helyőrségét. Kis erőket hátrahagytak a helyőrség blokád alatt tartására, majd leküzdötték a Pomerániai-tóhátság és a Meseritzi Megerődített Körlet védelmét, és január 29-én Németország területére léptek. Január végén a front hadseregei kijutottak az Oderához, menetből átkeltek a folyón, és hídfőket foglaltak el Küstrintől (Kostrzyntól) északra és délre.

Eközben az 1. Belorusz Front sávjában jóval bonyolultabb lett a helyzet. A front csapatai elszakadtak a 2. Belorusz Fronttól, amely Bydgoszcztól északra jutott ki a Visztulához. Ennek folytán több száz kilométerre elhúzódott nyitott szárny képződött. A front magasabbegységei messze eltávolodtak az ellátó raktáraktól; a vasutak használhatatlanok voltak, a lőszert és az üzemanyagot főleg gépkocsin kellett szállítani a Visztulától keletre levő raktárakból. Mivel nem volt elég repülőtér, lemaradt a légierő is. Az ellenség viszont egyes napokon több mint 3000 felszállást hajtott végre, és szemmel láthatólag uralkodott a levegőben. Nem volt lehetőség rá, hogy a szovjet parancsnokság csapásmérő csoportosítást hozzon létre a Berlin elleni támadás folytatásához. Ugyanakkor a német fasiszta parancsnokság nagy erőket vont Kelet-Pomerániába, a „Visztula” hadseregcsoportban egyesítette őket, és a 2. és az 1. Belorusz Front között keletkezett rést arra akarta felhasználni, hogy észak felől ellencsapást mérjen az Oderához előrenyomult szovjet csapatokra.

Az 1. Belorusz Front parancsnoka felismerte az ellenség szándékát. Kelet-Pomerániába előrevezette N. P. Szimonyak tábornok 3. csapásmérő hadseregét és az 1. lengyel hadsereget. A 47. és a 61. hadsereg arccal északnak fordult, majd ide dobtak át két harckocsihadsereget és lovas magasabbegységeket. A szovjet csapatok nem csupán elhárították az ellenség ellencsapásait, hanem bekerítették csoportosítását Schneidemühl (Pila) körzetében.

Jelentős sikereket értek el az 1. Ukrán Front csapatai. Breslautól északra és délre menetből átkeltek az Oderán, és harcot indítottak a hídfők kiszélesítéséért. Krakkótól nyugatra azonban lassan haladt az előnyomulás. Az ellenség kétségbeesetten igyekezett tartani a felső-sziléziai iparvidéket, s meglehetősen nagy erőkkel fedezte. A frontparancsnok, hogy ezt a fontos körzetet minél gyorsabban felszabadítsa, ütközetbe vetette D. N. Guszev tábornok 21. hadseregét és egy lovashadtestet, amikor pedig a csapatok elérték az Oderát, a 3. gárda harckocsihadsereget délnek fordította, az ellenséges csoportosítás hátába. A nagy harckocsierők merész és váratlan manővere sikeres volt. Guszev, Korovnyikov és Kurocskin tábornokok hadseregei arcból, Ribalko tábornok hadserege hátból mért közös csapással arra kényszerítették az ellenséget, hogy sürgősen kivonuljon Felső-Sziléziából. A szovjet parancsnokság január 29-én teljes épségben átadta az iparvidéket a lengyel népnek.

Az 1. Belorusz Front és az 1. Ukrán Front csapatai azzal, hogy kijutottak az Oderához és hídfőket foglaltak el bal partján, február 3-án befejezték a visztula-oderai hadműveletet. Ekkorra a 4. Ukrán Front csapatai I. J. Petrov tábornok parancsnoksága alatt felszabadították Dél-Lengyelország és Csehszlovákia jelentős területeit, 100-200 kilométert nyomulva előre nyugatra.

A visztula-oderai hadművelet óriási jelentőségű volt. A támadás 23 napja alatt a szovjet csapatok szétzúzták a védelmet a Visztula és az Odera között. A háború lángja átcsapott a hitleri birodalom területére, és Németország fővárosától, Berlintől már 60 kilométerre lobogott. Óriási veszteségeket szenvedett az ellenség: 35 hadosztálya megsemmisült, 25 hadosztálya pedig elvesztette állományának 50-70 százalékát. A szovjet csapatok nagy mennyiségű hadianyagot zsákmányoltak. A hitlerista parancsnokság kénytelen volt több mint 20 hadosztályt átdobni a támadó szovjet csapatok ellen, és beszüntetni a támadást nyugaton. Harcával tehát a szovjet hadsereg a szövetségeseket is segítette. A hatalmas erejű csapás megrendítette az ellenséget. Még Mellenthin egykori hitlerista tábornok is kénytelen elismerni, hogy „az orosz támadás soha nem látott erővel és lendülettel bontakozott ki … Lehetetlen mindazt leírni, ami a Visztula és az Odera között 1945 első hónapjaiban történt. Európa nem ismert ehhez foghatót a római birodalom pusztulása óta”.

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a lengyel főváros felszabadításának emlékére Varsó Felszabadításáért érdemérmet alapított, és ezt megkapta a városért vívott harcok 675 000 résztvevője. A lengyel dolgozók a városokban és a falvakban gyűléseken fejezték ki szívből jövő hálájukat a szovjet katonáknak azért, hogy hazájukat felszabadították a német fasiszta megszállás alól. A lengyel Krajowa Rada Narodowa (Országos Nemzeti Tanács) a szovjet kormánynak küldött 1945. január 20-i üzenetében kijelentette: „A lengyel nép sohasem fogja elfelejteni, hogy a szabadságot, és azt a lehetőséget, hogy helyreállítsa a maga független állami életét, a szovjet fegyverek ragyogó győzelmeinek és a hős szovjet harcosok bőven kiontott vérének köszönheti.”

A szovjet csapatok a visztula-oderai hadművelet során nagyszerű katonai tudásról tettek tanúságot a keményen megerődített és mélyen lépcsőzött védelem áttörésében, a harckocsi-magasabbegységek erőteljes frontális csapásának gyors ütemű kifejlesztésében, az ellenség gyors üldözésében, ellencsapásainak hárításában, az újabb védelmi terepszakaszok menetből való leküzdésében és a folyóátkelésekben. A törhetetlen győzni akarás és a hősiesség lángja fűtötte őket. A kiváló haditettekért, katonai tudásukért és a feladatok sikeres végrehajtásáért a katonák és tisztek ezreit tüntették ki érdemrendekkel és érdemérmekkel. Sokan elnyerték a Szovjetunió Hőse címet; N. I. Gorjuskin, I. I. Guszakovszkij és Sz. V. Hohrjakov harckocsizók, valamint V. I. Andrianov repülő pedig már másodszor. 481 magasabbegység és egység kapta meg a „Varsói”, „Lódzi”, „Krakkói” stb. elnevezést, 1192 magasabbegységet és egységet érdemrenddel tüntettek ki. Moszkvában 25 alkalommal hangzott el díszössztűz a szovjet és a lengyel csapatok győzelmeinek tiszteletére.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogasd  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

“Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország felszabadítása” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. „A lengyel nép sohasem fogja elfelejteni, hogy a szabadságot, és azt a lehetőséget, hogy helyreállítsa a maga független állami életét, a szovjet fegyverek ragyogó győzelmeinek és a hős szovjet harcosok bőven kiontott vérének köszönheti.”
    Mára már bőven elfelejtették!!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .