Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország felszabadítása

Az utolsó csapások előtt

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

A szovjet nép a súlyos, pusztító háború közeli befejezésének szép reményével fogadta az 1945-ös esztendőt. Ezeket a reményeket alátámasztották a fronton és a hátországban kivívott óriási sikerek. A Szovjetunió az erős és alattomos ellenséggel vívott heves ütközetek három és fél éve alatt nagyszerű győzelmeket aratott. Hadserege megsemmisítő vereségeket mért a német Wehrmachtra, a szent szovjet földet megtisztította a megszállóktól, s történelmi jelentőségű internacionalista feladatát teljesítve felszabadította több kelet- és délkelet-európai ország népét a fasiszta iga alól. Csapásainak súlya alatt széthullott a fasiszta tömb, a náci Németország elvesztette csatlósait. A szovjet csapatok elérték Kelet-Poroszországot, és behatoltak területére. Az amerikai-angol csapatok közeledtek Németország nyugati határához, és harcoltak Észak-Olaszországban.

Miután a sarkkörön túl az ellenség megsemmisítő vereséget szenvedett, a német fasiszta hajóhad minden haditengerészeti támaszpontját elvesztette a Barents-tengeren, és ebben a körzetben többé egyetlen nagyobb német felszíni hajó sem mutatkozott. Az Északi Flotta most már minden erőfeszítését arra összpontosította, hogy biztosítsa a tengeri útvonalakat, és harcoljon az ellenséges tengeralattjárók ellen. A német hajóhadat kiűzték a Balti-tenger északi részéből. A Vörös Zászló Renddel kitüntetett Balti Flotta, az Északi és a Fekete-tengeri Flotta hajóival és légierejével megerősítve, ki tudott jutni Németország partjaihoz. A Fekete-tengeren békés helyzet alakult ki. A Fekete-tengeri Flotta hozzálátott a tenger aknamentesítéséhez, a katonai és népgazdasági rendeltetésű szállítások biztosításához. A légvédelmi csapatok szilárdan fedezték az ország legfontosabb körzeteit, valamint a frontövezeti közlekedési útvonalakat.

A szovjet nép a kommunista párt vezetésével újabb sikereket ért el az ország termelőerőinek fejlesztésében. A szovjet nép önfeláldozó munkájának eredményeként mind jobb minőségű harci technika és fegyverzet ment a frontra. A szovjet hadsereg létszáma, technikai felszereltsége és fegyverzete 1945 elején érte el a háború alatti legmagasabb színvonalat. A harcoló frontok állományába mintegy 6 millió ember tartozott, valamint 91 400 löveg és aknavető, mintegy 11 000 harckocsi és rohamlöveg, 14 500 harci repülőgép. Ez nem csupán fedezte a frontok szükségleteit, hanem azt is lehetővé tette, hogy csökkentsék egyes fegyverzetfajták, különösen az elavult típusok gyártását.

Az arcvonal rövidülése lehetővé tette a szovjet parancsnokságnak, hogy megszüntessen egyes frontokat és hadseregeket, s a felszabadult erőket és eszközöket a harcoló frontok és hadseregek feltöltésére küldje, jelentősen megerősítve ezzel harci állományukat. Még inkább megerősödtek a párt- és Komszomol-szervezetek. 1945 elején a hadseregben és a hajóhadnál 3 031 000 kommunista és 2 372 000 komszomolista volt.

A náci Németország helyzete közben katasztrofálisan romlott. 1944 második felétől ipari termelése rohamosan csökkent, és súlyos nehézségekkel küszködött a mezőgazdaság, ahol a munkaerőhiány következtében csökkent a vetésterület és a termés. Németország elvesztette a megszállt és a semleges országok nyersanyagforrásait. A szovjet-német fronton elszenvedett óriási veszteségek következtében csökkent a hadsereg létszáma, gyengült technikai felszereltsége. A hadseregnek nem volt elég embere, harckocsija, repülőgépe, lőszere, üzemanyaga. A hitlerista klikk abban az igyekezetében, hogy a lakosságot harcra kényszerítse a fasiszta rezsimért, 1944 végén elrendelte a Volkssturm, a népfelkelés megszervezését. Ide behívtak minden fegyverforgató németet 16 és 60 év között.

A fasiszta főkolomposok a súlyos helyzet ellenére kétségbeesett erőfeszítéseket tettek, hogy kitolják pusztulásuk óráját. Még mindig arra törekedtek, hogy elnyújtsák a háborút, időt nyerjenek, szakadást idézzenek elő a Hitler-ellenes koalíció soraiban, és különbékét kössenek a nyugati hatalmakkal. A náci Németországnak erre a célra még nagy fegyveres erői voltak, amelyek az arcvonal rövidülése folytán tömör csoportosulásokat tudtak létrehozni, és huzamos ellenállást tudtak kifejteni. Amellett a fasiszta Wehrmacht túlnyomó többsége továbbra is a szovjet-német fronton összpontosult: az amerikai-angol csapatokkal 107 német hadosztály állt szemben, a szovjet hadsereg ellen viszont 185 hadosztály és 21 dandár tevékenykedett. Ezek állományába 3,1 millió katona és tiszt, 28 500 löveg és aknavető, mintegy 4000 harckocsi és rohamlöveg, körülbelül 2000 harci repülőgép tartozott. Ezenkívül később több mint 2 millió embert és jelentékeny mennyiségű hadianyagot dobtak keletre a különböző tartalékokból.

A fasiszta klikknek a terror és a soviniszta propaganda fokozásával sikerült a háború végéig a német népet engedelmességre, a hadsereget pedig makacs ellenállásra kényszerítenie. Széltében híresztelték, hogy hamarosan bevetik a „csodafegyvert”, amely rövid idő alatt biztosítani fogja a győzelmet Németország számára.

Csak újabb megsemmisítő csapásokkal lehetett végleg ártalmatlanná tenni és fegyverletételre kényszeríteni a fasiszta fenevadat. A szovjet fegyveres erőkre az a feladat várt, hogy széles arcvonalon indított erélyes egyidejű támadással rövid idő alatt szétzúzzák a német fasiszta hadsereget, befejezzék a népek felszabadítását a fasiszta rabiga alól, és győzelmesen befejezzék a hitleri Németország elleni háborút. A főhadiszállás ezeket a feladatokat részletesen kidolgozta.

A főcsapást a berlini irányban készítették elő, amely a legrövidebb úton vezette a szovjet csapatokat Németország létfontosságú központjaihoz. Éppen ebben az irányban volt a legsűrűbb a fasiszta csapatok csoportosítása. A szovjet parancsnokság igyekezett maximálisan előnyös feltételeket teremteni a támadáshoz és a legjobb eredmények eléréséhez, és ezért mindent megtett, hogy az ellenség erőit elvonja a központi irányból. A szovjet hadsereg által 1944 végén Kurlandban, Kelet-Poroszországban és Magyarországon végrehajtott aktív hadműveletek arra kényszerítették a német fasiszta parancsnokságot, hogy az erők és eszközök nagy részét átdobja a szovjet-német front szárnyaira, különösen délre, és ezzel meggyengítse lengyelországi csoportosítását. A fasiszta vezetőség ezúttal is kénytelen volt engedelmeskedni a szovjet parancsnokság akaratának.

A szovjet-német fronton vívott fegyveres harc befejező szakaszának tervezési munkálatai már az 1944. nyári-őszi hadjárat folyamán elkezdődtek. A hadászati helyzet értékelését és a következtetéseket a vezérkarnál és a főhadiszálláson a folyó munka során alakították ki, ahogy tanulmányozták a tények összességét és mérlegelték a harctevékenység várható fejlődését a frontokon.

  1. november elején már ki volt dolgozva a befejező hadjárat terve. A továbbiakban már csak egyes részleteket finomítottak. A hadjáratot két szakaszban tervezték végrehajtani: eszerint az első szakaszban hadműveleteket kellett végrehajtani Kelet-Poroszországban, Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon, s 350-300 kilométert előrenyomulva kijutni a Bydgoszcz-Poznan-Breslau-Bécs terepszakaszra; majd a második szakaszban be kellett fejezni Németország szétzúzását, és el kellett foglalni Berlint.

Úgy tervezték, hogy a támadást legkorábban január 20-án kezdik el. Ezt a határidőt azonban meg kellett változtatni. A német fasiszta parancsnokság abból a célból, hogy demonstrálja erejét és megnyerje a különbékének az Egyesült Államok és Anglia kormányát, december 16-án csapást mért az amerikai-angol csapatokra az Ardennekben. A szövetségesek súlyos helyzetbe kerültek. Churchill, Anglia akkori miniszterelnöke, Sztálinhoz fordult segítségért. A szovjet kormány szövetségesi kötelezettségéhez híven utasította a csapatokat, hogy gyorsítsák meg az előkészületeket, és az eredeti időpont előtt kezdjék meg a harctevékenységet. A szovjet fegyveres erők január közepén hatalmas erejű támadást indítottak a Balti-tengertől a Dunáig terjedő arcvonalon. A berlini irányban két, egymással összefüggő hadműveletet hajtottak végre: a visztula-oderai és a kelet-poroszországi hadműveletet.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogasd  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

“Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország felszabadítása” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .