A párt akarata — a nép akarata

Gyenyikin leverése

(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)

1

Azokban a napokban, amikor Gyenyikin egyre közelebb nyomult Moszkvához, a frontnak nyújtandó segítség lett az ország valamennyi pártszervezetének legfőbb és állandó feladata. Ez a kérdés az üzemi pártsejtekben éppúgy nem került le a napirendről, mint a kormányzósági pártbizottságokban.

A párt Központi Bizottsága valóságos stratégiai vezérkar lett; itt határozták meg a legfőbb hadvezetési feladatokat. A Központi Bizottság megfeszített erővel dolgozott. Ebben az időszakban csaknem valamennyi tagja állandóan kiküldetésben volt; oda siettek, ahol különösen súlyos helyzet adódott. Sokan dolgoztak valamelyik front forradalmi katonai tanácsában, vagy helyi párt- és szovjetszervekben.

Moszkvában rendszerint a Központi Bizottságnak csupán kis része tartózkodott. De azért a Központi Bizottság valamennyi fontos hadvezetési és gazdasági kérdésben kollektív határozatot hozott, a tagok többségének közvetlen részvételével. Csupán a július 1-től október 15-ig terjedő időben két teljes ülés zajlott le, kétszer ültek össze a Központi Bizottság Moszkvában tartózkodó tagjai, kilencszer tanácskozott a Politikai Bizottság, negyvenháromszor a Szervező Iroda, s hétezer tartott a Politikai Bizottság és Szervező Iroda együttes ülést. A KB apparátusa állandó kapcsolatban volt a helyi pártszervezetekkel, a frontokkal, s folyamatosan tájékozódott az eseményekről.

1919 nyarán és őszén a Központi Bizottság és a Munkás-Paraszt Honvédelmi Tanács figyelmét elsősorban a déli front kötötte le.

Gyenyikin visszaverésének megszervezésével kapcsolatban a legfontosabb határozatokat a Központi Bizottság szeptember 21-től 26-ig tartó teljes ülésén hozta. Az ülésen a Központi Bizottság megvizsgálta a déli front megerősítésének kérdését, különös tekintettel a középső szakaszra, ahol Kurszk elvesztése után közvetlen veszély fenyegette Orjolt, Tulát és Moszkvát, úgy határozott, hogy a hadvezetésnek minden intézkedést meg kell tennie a kurszk—orjoli szakaszon harcoló csapatok megerősítése végett, anélkül, hogy gyengítené a caricini szakaszt, ahol a korábban kidolgozott terv szerint a fő csapást szándékozott mérni az ellenségre. A kurszk—orjoli szakaszra kell irányítani az utánpótlás legnagyobb részét és a nyugati frontról, valamint északról — a 6. önálló hadseregből — átvezényelt csapatokat. A Központi Bizottság egyetértett a hadsereg-főparancsnokságnak azzal a javaslatával, hogy a nyugati szakaszokról irányítsák át a déli frontra más egységekkel együtt a lett hadosztályt és a vöröskozák dandárt, Bugyonnij lovashadtestét pedig vezényeljék Novohoperszk mellől a 8. hadsereg körzetébe.

Ugyanezen az ülésen a Központi Bizottság úgy határozott, hogy létre kell hozni az ország központi körzeteinek védelmi rendszerét, s e célból meg kell szervezni a moszkvai és a tulai megerősített körzetet. A Honvédelmi Tanács szeptember 24-én, a Központi Bizottság két tanácskozása között hasonló értelmű határozatot hozott, amely kimondta:

„1. Az illetékes szervek készítsék elő szívós védelemre a Moszkva, Vityebszk, a Dnyepr, Csernyigov, Voronyezs, Tambov, Sack, Moszkva által határolt körzetet.

  1. Hirdessék ki ebben a körzetben az ostromállapotot.
  2. Alakítsanak a megjelölt körzetben kormányzósági és járási forradalmi bizottságokat. Ugyancsak alakuljanak forradalmi bizottságok a nagyobb településeken, a jelentős vasútállomásokon stb. a helyi szovjethatalom 3 képviselőjéből, akik közül az egyik a katonai biztos legyen.”26Lenin-gyűjtemény. XXXIV. 215—216 old.*

Minthogy a déli front középső szakasza a kialakult helyzetben különös jelentőségre tett szert, szükségessé vált a délen harcoló csapatok átszervezése. Egy nappal a Központi Bizottság tanácskozásának befejeződése után a Köztársasági Forradalmi Katonai Tanács utasítást adott, hogy a déli frontot két részre, déli és délkeleti frontra osszák. Az előbbiekhez tartozott a 14., a 13. és a 8. hadsereg, valamint a Bugyonnij-lovashadtest, az utóbbihoz a 9. és a 10. hadsereg.27 Októberben a nyugati front átengedte a délinek a 12 hadsereget, a délkeletinek pedig a 11. hadsereget, a volgai—kaspi flottillát és az asztrahanyi megerősített körzet csapatait.*

A Központi Bizottság szeptemberi plénumának javaslata alapján megerősítették a déli front parancsnokságát: Jegorjev helyére Jegorovot, a tehetséges katonai vezetőt nevezték ki frontparancsnoknak, aki később oly nagy érdemeket szerzett Gyenyikin leverésében.

A párt azt követelte, hogy a legjobb parancsnoki és politikai kádereket küldjék a déli frontra. „Valamennyi arcvonalról a lehető legnagyobb számban vezényeljék át a déli frontra a felelős kommunista pártmunkásokat és a parancsnoki állomány legjobbjait”28 Kommunyiszt, 1956. 12. sz. 64. old.* — így szólt a Központi Bizottság szeptember 26-i ülésének határozata.

A Központi Bizottság Lenin javaslatira elhatározta, hogy nagyszámú kommunistát és szimpatizánst irányít át katonai területre a különböző központi intézményekből és hivatalokból, a hadügyi, az élelmezésügyi és a közlekedésügyi népbiztosság kivételével. Moszkvában nyilvántartásba vették a szovjetekben dolgozó kommunistákat.

A Központi Bizottság körlevelet intézett a pártszervezetekhez a küszöbönálló újabb mozgósítással kapcsolatban. Felhívta őket, hogy kétszeres, háromszoros, tízszeres energiával vegyenek részt Szovjet-Oroszország honvédelmének megszervezésében.

„A Gyenyikin elleni harcban — írta a Központi Bizottság — ki kell használnunk a párt minden forradalmi energiáját. Az egész államapparátust annak az egyetlen feladatnak a szolgálatába kell állítanunk, hogy legyőzzük Gyenyikint, megsemmisítve fehérgárdista bandáinak eleven erejét.”29 Izvesztyija CK RKP(b) 1919 szeptember 30.*

A Központi Bizottság olyan embereket kért a pártszervezetektől a front számára, akik politikai munkatársként, különösen ezredbiztosként dolgozhattak. A párt hangsúlyozta, milyen fontos a kialakult helyzetben a párton kívüli munkás- és paraszttömegek közötti munka, mennyire szükséges, hogy a néptömegek minél nagyobb számban részt vegyenek a Gyenyikin elleni harcban. A pártonkívüli dolgozók legjobbjait be kell vonni a gazdasági irányításba — mutatott rá levelében a Központi Bizottság —, hogy helyettesítsék a katonai területre átirányított kommunistákat.

A déli frontnak lovasságra volt szüksége. A sztyeppei övezetben a lovas fegyvernemnek nagy jelentősége volt. Tetejébe még Gyenyikin jobban állt lovasság tekintetében, és ezt ki is használta. Ezért a Központi Bizottság a leghatározottabban sürgette egy erős vöröslovasság megteremtését. Felhívta a körlevélben a pártszervezeteket, segítsék a lovasság megerősítését azzal, hogy felkutatnak kommunista lovas katonákat, és a frontra küldik őket.

A párt kifejezte azt a szilárd meggyőződését, hogy a kommunisták energiájának újabb lendülete meghozza Gyenyikin teljes vereségét.

„Elsőnek, mint mindig, a pétervári munkások válaszoltak a Központi Bizottság felhívására”30 Beszámoló az OK(b)P Központi Bizottságának 1919. szeptember 15-től október 15-ig folytatott tevékenységéről. Az OK(b)P Központi Bizottságának beszámolói a VIII és a X kongresszus között eltelt időszakban. Az OK(b)P KB kiadása 1921. 16. old.* — mondja a KB egyik dokumentuma az 1919 őszén végrehajtott pártmozgósítás első lépéseiről.

Már két nappal a Központi Bizottság ülése után Petrográdból Moszkvába érkezett a mozgósított felelős munkatársak első csoportja. Voltak közöttük városi és kormányzósági pártbizottsági tagok, szovjet végrehajtó bizottsági tagok, szakszervezeti vezetők stb. A párt országszerte ismertette a petrográdiak kezdeményezését.

Október 4-én a „Pravda” hasábjain megjelent Leninnek „A petrográdi munkások példája” című cikke. A proletariátus nagy vezére e szavakkal fordult a szovjetköztársaság valamennyi munkásához:

„Kurszk bevételével és az ellenség Orjol elleni előnyomulásával az a feladat hárul ránk, hogy új erőket vessünk a frontra avégett, hogy itt visszaverjük az ellenséget. A petrográdi munkások megmutatták példájukkal, hogy helyesen látták a feladatot.”31 Lenin Művei. 30. köt. 31—32. old.*

Lenin kifejtette, hogy a friss proletár-utánpótlásnak a frontra özönlése elsőrendű jelentőségű a hadsereg sorainak megerősítése szempontjából:

„Amikor ilyen friss erők indulnak hadseregünk megingott egységeinek megszilárdítására, a dolgozó tömegek, a parasztkatonák új vezéreket kapnak saját embereikből, olyan dolgozókból, akik fejlettebbek, öntudatosabbak, szilárdabbak.”32 Ugyanott, 33. old.*

Ha a főleg paraszti jellegű Vörös Hadsereg ilyen segítséget kap, ez döntő fölényt biztosít neki az ellenséggel szemben. Hiszen a fehérgárdista hadseregnek, amely többségében szintén mozgósított parasztokból áll, csupán a földbirtokos és a burzsoá csemeték sietnek segítségére, akiknek nincs és nem is lehet semmi közük a parasztokból lett katonákhoz. Ez a „támogatás” — mutatott rá Lenin — „volt Kolcsak veszte, s ez a »támogatás« lesz Gyenyikin veszte is”33. Ugyanott.*

Lenin felhívta a szovjetköztársaság munkásait, hogy kövessék a petrográdiak példáját, és bocsássák a legjobb erők maximumát a honvédelem rendelkezésére.

Október első felében Moszkva területén 600 felelős funkcionáriust mozgósítottak. A városi és a kormányzósági pártbizottság, a Szakszervezetek Központi Tanácsa, szakszervezeti központi bizottságok, valamint több más központi intézmény és hivatal munkatársai indultak harcba Gyenyikin ellen. A mozgósítás a moszkvai kormányzóság járásaira is kiterjedt. A kormányzósági pártbizottság elhatározta, hogy a kommunista különítmények tagjainak egy részét a déli frontra küldi. A moszkvai pártszervezet október folyamán összesen mintegy 3500 kommunistát indított a frontra. A pártszervezetnek és valamennyi fővárosi munkásnak a haza védelmében szerzett óriási érdemeit méltatva Lenin ezt írta 1919 végén: „A moszkvai munkásosztályra esett és esik az ellenforradalom elleni harc javarésze.”34 Lenin-gyűjtemény. XXXVI. 85. old.*

A Szverdlovról elnevezett kommunista egyetemnek 600 hallgatója indult Moszkvából a frontra. Október 24-én Lenin nagy beszédet intézett hozzájuk. Beszéde elején jellemezte a fronthelyzetet és a Vörös Hadsereg harckészségének fokozását célzó feladatokat, majd rámutatott arra, hogy a déli front a köztársaság legfőbb arcvonala, „itt dől el a legközelebbi hetekben, vagy ha nem is a legközelebbi hetekben, de mindenesetre a legközelebbi hónapokban, a háború sorsa”35Lenin Művei. 30. köt. 67. old.*

Nyomban Petrográd és Moszkva után más oroszországi városok és kormányzóságok is elküldték legjobbjaikat a polgárháború legfontosabb, döntő arcvonalára. Tverből 321, Ivanovo-Voznyeszenszkből mintegy 500, Vlagyimirból 342, Penzából 131 kommunista indult harcba Gyenyikin ellen.

Lássunk egy-két lapközleményt, amely az akkori időket jellemzi.

„Vologdában a városi pártbizottság teljes létszámban kimegy a Gyenyikin elleni frontra. Példáját követi a vasúti pártbizottság. Jelenleg a felelős munkatársak idei nyári ötödik mozgósítása folyik.”36 Bednota, 1919. október 11.*

Ribinszkből jelentették:

„A vörös Ribinszkben a pártmozgósítást óriási lelkesedéssel fogadta a munkásság. Több mint 200 kommunista indul a frontra, köztük mintegy 50 felelős munkatárs. A járási pártbizottságot ostrom alatt tartják az önkéntesek, akik harcolni akarnak Gyenyikin ellen.”37 Bednota, 1919. október 14.*

A Központi Bizottság a párt és a szovjet állam több tekintélyes tisztségviselőjét — a proletár tömegek tehetséges és tapasztalt vezetőit, a régi bolsevik gárda tagjait — küldte a déli frontra. Köztük volt Ordzsonikidze, Potyemkin, Kirov és Zemljacska. A legjobb parancsnoki és politikai kádereket vezényelték át a többi arcvonalról a déli frontra. Így például a nyugati fronton küzdő 7. hadseregből délre küldték Szoloduhin hadosztályparancsnokot és Voszkov katonai biztost.

A pártmozgósítással párhuzamosan a szakszervezetek is a front rendelkezésére bocsátották legjobb kádereiket. Október 4-én a Szakszervezetek Központi Tanácsának kommunista frakciója külön határozatot hozott a felelős szakszervezeti munkatársak mozgósításáról. Október 14-én a Szakszervezetek Központi Tanácsának Elnöksége felhívással fordult valamennyi szakszervezeti tanácshoz.

„Ebben az aggasztó helyzetben — így szólt a felhívás —, a szakszervezeteknek oda kell adniuk legjobb erőiket vörös frontunk megerősítésére és ellátásának megjavítására … A frontnak tapasztalt; felelős munkatársak kellenek, tömegmozgósításra jelenleg nincs szükség.

Az idő nem vár, minden óra drága, segítsétek felgyülemlett tapasztalataitokkal, gyakorlati munkátokkal vörös frontunkat, hogy végleg legyőzzük a ránk tört ellenséget.”38 A szovjet szakszervezetek szerepe a Vörös Hadsereg megteremtésében (1918—1920). Moszkva 1940 178—179. old. (oroszul).*

A helyi szakszervezeti tanácsok számos olyan felelős vezetőjüket küldték a frontra, aki a gazdasági szervező munkában és a tömegmunkában a polgárháború nehéz körülményei között is kiállta a próbát. A front menti nagyvárosokban a szakszervezetek tartalék-munkásezredeket alakították. Ilyen ezredek voltak Petrográdban, Tulában és más városokban.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogasd  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .