A nemzeti jövedelem állandó növekedése a szocializmusban

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

A nemzeti jövedelem állandó növekedése a szocializmusban. A szocialista társadalomban állandóan és gyorsan növekszik a nemzeti jövedelem. A nemzeti jövedelem állandó növekedése azzal magyarázható, hogy a szocializmus gazdasági alaptörvényének követelményeivel összhangban fejlődő szocialista termelés szakadatlanul növekszik. A nemzeti jövedelem a szocialista társadalomban sokkalta gyorsabban nő, mint a tőkés társadalomban.

A Szovjetunió nemzeti jövedelme összehasonlító árakban kifejezve 1940-ben 6,1-szeresen, 1950-ben 10-szeresen, 1953-ban pedig 13-szorosan múlta felül az 1913. évi színvonalat.

Az 1930-tól 1953-ig terjedő időszakban az Egyesült Államok nemzeti jövedelme összehasonlító árakban kifejezve 2,3-szeresére növekedett, míg a Szovjetunió nemzeti jövedelme ugyancsak összehasonlító árakban kifejezve több mint 8-szorosára nőtt, annak ellenére, hogy a fasiszta megszállók a háború alatt óriási kárt okoztak a népgazdaságnak.

A szocializmusban a nemzeti jövedelem két tényező révén nő: 1. a társadalmi munka termelékenységének emelkedése és 2. a termelésben foglalkoztatott dolgozók számának növekedése révén. A szocialista társadalomban a nemzeti jövedelem növekedésének zöme a munka termelékenységének emelkedéséből származik. A negyedik ötéves terv idején például a nemzeti jövedelem növekedésének 20%-a származott a termelésben foglalkoztatott dolgozók számának növekedéséből és 80%-a a munka termelékenységének emelkedéséből.

A szocialista termelésben foglalkoztatott dolgozók munkájának termelékenysége gyorsan emelkedik, mert a termelés minden ágában (a mezőgazdaságban is) meghonosodik a korszerű technika, javul a munka és a termelés szervezése, fokozódik a munkások, kolhozparasztok és értelmiségiek szakképzettsége, állandóan nő a dolgozók jóléte és egyre nagyobb arányokat ölt a szocialista munkaverseny.

A társadalmi munka termelékenységének emelkedése megköveteli az anyagkészletek és a munkaerő tervszerű és ésszerű hasznosítását, többek között a termelőeszközök gazdaságos felhasználását. A termelőeszközök gazdaságos felhasználása csökkenti a társadalmi összterméknek az elhasználódott termelőeszközök pótlására fordított részét. Ez lehetővé teszi a társadalmi össztermék másik, a nemzeti jövedelmet képező részének a növekedését.

Fontos tényezője a nemzeti jövedelem növekedésének az anyagi termelés különböző ágaiban foglalkoztatott dolgozók számának emelkedése. A szocialista társadalomban, ahol a kapitalizmussal ellentétben nincsenek kizsákmányoló osztályok, nincs a kizsákmányolok szolgálatában álló népes szolgahad, nincs munkanélküliség, nem vonnak el mértéktelenül sok munkaerőt a forgalom területére stb. — a felnőtt munkaképes lakosságnak jóval nagyobb része dolgozik az anyagi termelésnek a társadalmi összterméket létrehozó különböző ágaiban. Ugyanakkor a szocializmusban nő a tudomány, a közoktatás, az irodalom, a művészet, az egészségügy dolgozóinak száma. A szocialista társadalomban az anyagi és szellemi kultúra minden vívmánya a nép közkincse, a kapitalizmusban viszont a kizsákmányoló osztályok monopóliuma.

A Szovjetunióban már rég nincs munkanélküliség, míg az Egyesült Államokban 1950—1952 folyamán, egész évi munkanélküliségre átszámítva, a munkaképes lakosságnak átlag 13%-a munkanélküli volt.

A Szovjetunióban az improduktív munkaágakban dolgozó munkaképes lakosságnak majdnem a fele kulturális és egészségügyi területen dolgozik, ezzel szemben az Egyesült Államokban az improduktív munkaágakban dolgozóknak csak egyhetede van foglalkoztatva kulturális és egészségügyi területen.

A szocializmusban a nemzeti jövedelem növekedése a dolgozók jólétének növekedése szempontjából igen fontos fokmérő, mert a nemzeti jövedelemmel együtt növekszik a munkások, parasztok és értelmiségiek jövedelme. A kapitalizmusban a nemzeti jövedelem növekedése nem jelenti egyszersmind a dolgozók jólétének növekedését, mert a nemzeti jövedelemnek egyre növekvő részét sajátítják el a kapitalisták és a nagybirtokosok, s ugyanakkor a dolgozók részesedése a nemzeti jövedelemből egyre csökken.

A Szovjetunióban a nemzeti jövedelem, összehasonlító árak alapján számítva, 1945-től 1952-ig 2,5-szeresére nőtt, s ezzel egyidejűleg a munkások és alkalmazottak reálbére 2,2-szeresére emelkedett. Az Egyesült Államokban a nemzeti jövedelem, összehasonlító árakban számítva, 1945-től 1952-ig csak 10%-kal nőtt, s ezzel egyidejűleg a munkások és alkalmazottak reálbére csökkent, a monopóliumok profitja viszont megkétszereződött.

A nemzeti jövedelem elosztása. A szocialista termelés folyamán keletkezett nemzeti jövedelem elosztásra kerül, s végeredményben a közfogyasztást és a szocialista felhalmozást szolgálja. A szocializmusban a kapitalizmussal ellentétben „a nemzeti jövedelem elosztása nem a kizsákmányoló osztályok és nagyszámú élősdi kiszolgálóik gazdagodása érdekében, hanem a munkások és parasztok anyagi helyzetének rendszeres javítása, s a városi és falusi szocialista termelés bővítése érdekében történik”.: Sztálin. A Központi Bizottság politikai beszámolója az ÖK(b)P XVI. kongresszusának. Lásd Sztálin Művei. 12. köt. Szikra 1950. 343 —344. old.*

A szocialista társadalomban a nemzeti jövedelem elosztása a következőképpen megy végbe: a nemzeti jövedelem először különféle jövedelem-formákat ölt azokban a termelési ágakban, ahol keletkezik, vagyis az anyagi termelés területén — a népgazdaság állami szektorában és szövetkezeti-kolhoz szektorában.

A népgazdaság állami szektorában keletkezett nemzeti jövedelem két fő részből áll. Egyik része, amely az anyagi termelésben részt vevő dolgozók által létrehozott közvetlen szükségletre szolgáló terméket képviseli, az állami termelőüzemekben dolgozó munkások és alkalmazottak munkabérének formáját ölti. Másik része a társadalmi szükségletre szolgáló termék, vagyis a tiszta jövedelem. Az állami termelési szektor tiszta jövedelme két fő formában jelentkezik: 1. az állami vállalatok tiszta jövedelme (az úgynevezett vállalati nyereség) formájában és 2. az állam központosított tiszta jövedelme (az úgynevezett forgalmi adó, a nyereségbefizetés, a munkabér után társadalombiztosítási célokra eszközölt befizetés stb.) formájában.

A kolhozok közös gazdaságában keletkezett nemzeti jövedelem a kolhozok tulajdona, és szintén két fő részből áll: az egyik rész a közvetlen szükségletre szolgáló termék, a másik a társadalmi szükségletre szolgáló termék. A kolhozparasztok munkájával a kolhoz közös gazdaságában létrehozott közvetlen szükségletre szolgáló termék természetbeni jövedelem és pénz jövedelem formáját ölti, s ezt munkaegységek szerint elosztják a kolhozparasztok között. Ezenkívül a kolhozparasztoknak az egyéni háztáji gazdaságban végzett munkájukból is van természetbeni és pénzjövedelmük. A kolhozban létrehozott társadalmi szükségletre szolgáló termék a kolhoz tiszta jövedelme. Ennek egy részét a kolhoztermelés fejlesztésére, a kolhoz általános szükségleteinek és a kolhozparasztok anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére fordítják. Másik része az árrendszer és a jövedelemadó révén az állam központosított tiszta jövedelmévé változik. Ily módon a kolhozok részt vállalnak a városi és falusi termelés bővítését, a kultúra fejlesztését, az ország védelmi képességének erősítését stb. szolgáló közkiadásokból.

Az állam központosított tiszta jövedelmének összegében tehát nemcsak a munkásosztály társadalmi szükségletre végzett munkájának egy része testesül meg, hanem a kolhozparasztság társadalmi szükségletre végzett munkájának egy része is.

A kisipari termelőszövetkezetek dolgozóinak munkájával létrehozott közvetlen szükségletre szolgáló termék munkájuk díjának formáját, a társadalmi szükségletre szolgáló termék pedig a kisipari termelőszövetkezetek tiszta jövedelmének formáját ölti. Ennek egy részét a termelés bővítésére és a szövetkezeti tagok szükségleteinek kielégítésére fordítják. Másik része a forgalmi adó és a jövedelemadó révén az állam központosított tiszta jövedelmévé változik.

Így jönnek létre a szocialista társadalomban a közvetlenül az anyagi termelés területén képződő jövedelem különböző formái. A nemzeti jövedelem egy része, amely a termelésben részt vevő dolgozók által létrehozott közvetlen szükségletre szolgáló terméket alkotja, munka szerinti elosztásra kerül, s a termelésben foglalkoztatott munkások és alkalmazottak munkabérének, a kolhozparasztok egyéni jövedelmének, s a háziipari és kisipari szövetkezetekhez tartozó dolgozók munkadíjának formáját ölti. A nemzeti jövedelem másik része, amely a termelésben részt vevő dolgozók által létrehozott társadalmi szükségletre szolgáló terméket, vagyis a társadalom tiszta jövedelmét alkotja, a következő formákat ölti: az állami vállalatok tiszta jövedelme, a kolhozok és termelőszövetkezetek tiszta jövedelme, az állam központosított tiszta jövedelme. Ugyanakkor — mint már mondottuk — a vállalatok tiszta jövedelmének bizonyos része a nemzeti jövedelem elosztása folyamán az állam központosított tiszta jövedelmévé változik.

A nemzeti jövedelem további elosztása során, főképpen az állami költségvetés révén, a nemzeti jövedelem egy része az improduktív munkaágak és az ezekben foglalkoztatott dolgozók jövedelmévé alakul át.

A szocialista társadalomban az állam nagy összegeket fordít a társadalom különféle szükségleteinek kielégítéséreközoktatásraegészségvédelemre, az államapparátus fenntartására, az ország védelmi képességének erősítésére stb. A szocialista társadalom nem fejlődhet, ha nem halmoz fel évről évre, ha nem bővíti a társadalmi termelést. Enélkül nem elégíthetné ki a lakosság növekvő szükségleteit. Ebből következik annak közgazdasági szükségessége, hogy a nemzeti jövedelem jelentős része az állam kezében összpontosuljon az említett célokra felhasznált pénzalap formájában. Ez az alap majdnem teljes egészében az állam központosított tiszta jövedelméből képződik. Csupán egészen jelentéktelen része képződik abból, ami a lakosságtól folyik be (adók és kölcsönök). Az eszközöknek az állam kezében való összpontosításában és a társadalom szükségleteire való elosztásában a fő szerep az állami költségvetésnek jut.

A társadalom tiszta jövedelmének az a része, amelyet az állam szociális és kulturális szükségletekre és a közigazgatásra fordít, a tudományos, közoktatási, egészségügyi dolgozók, az államapparátusban dolgozók és katonák fizetésének formáját ölti. A városi és falusi lakosság kulturális és szociális szükségleteinek (közoktatás, egészségvédelem) jelentős részét ingyenesen, államköltségen elégítik ki. A kulturális és szociális szükségleteket szolgáló intézmények és vállalatok egy részének kiadásai úgy térülnek meg, hogy ezeknek az intézményeknek a lakosság megfizeti az általuk nyújtott szolgáltatásokat. Az állam a lakosságnak nyugdíjakat, segélyeket, ösztöndíjakat fizet ki, különféle kedvezményeket nyújt, és fizetéses szabadságban stb. részesíti a dolgozókat. Mindez növeli a munkások és alkalmazottak reálbérét és a parasztok reáljövedelmét.

Végeredményben a szocialista társadalom egész nemzeti jövedelme fogyasztási alapra és felhalmozási alapra oszlik.

A fogyasztási alap a nemzeti jövedelemnek az a része, amelyet a munkások, parasztok és értelmiségiek növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére fordítanak. A fogyasztási alap elsősorban abból a termékből képződik, amelyet a termelésben foglalkoztatott dolgozók közvetlen szükségletre végzett munkája hoz létre. Ezenkívül a fogyasztási alap jelentős részét az állam, a kolhozok és a szövetkezetek képzik, a szociális és kulturális célokra fordított társadalmi szükségletre szolgáló termékből. A fogyasztási alap növekedése — alapja a dolgozók által elért jövedelem növekedésének.

A munkások, parasztok és értelmiségiek jövedelme a szocializmusban állandóan és gyorsan növekszik, mégpedig a következő okok folytán: 1. a termelés szakadatlan bővülése lehetővé teszi, hogy évről évre újabb dolgozókat vonjanak be a termelésbe a felnövekvő lakosság köréből, ami a dolgozók összjövedelmének növekedésével jár együtt: 2. évről évre emelkedik a munkások és alkalmazottak átlagbére és a kolhozparasztok átlagos jövedelme: 3. az állami költségvetés egyre nagyobb összegeket irányoz elő kulturális, közoktatási és egészségvédelmi célokra; 4. növekednek a dolgozók társadalombiztosítási, szociális ellátási juttatásai stb. Emellett a szocialista társadalomban a dolgozók reáljövedelme még gyorsabban növekszik, mint a névleges (pénzbeni) jövedelem, mert az állam rendszeresen leszállítja a fogyasztási cikkek árát.

Az anyagi és kulturális életszínvonal állandó emelkedésének forrása — a termelés gyors és szakadatlan növekedése. A termelés ilyen mértékű növekedésének biztosításához a nemzeti jövedelem egy részét felhalmozási alappá kell változtatni.

A felhalmozási alap a szocialista társadalom nemzeti jövedelmének az a része, amelyet a városi és falusi szocialista termelés bővítésére és tökéletesítésére, a kulturális és szociális célokat szolgáló improduktív alapok, köztük a lakásalap növelésére és tartalékok képzésére fordítanak. Ilyenformán a felhalmozási alap biztosítja a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő fejlődéséhez és tökéletesedéséhez, s a nép jólétének további növekedéséhez szükséges anyagi feltételeket.

A Szovjetunió dolgozói, egyéni anyagi és kulturális szükségleteiknek a közvetlen szükségletre szolgáló termékből és a társadalmi szükségletre szolgáló termékből történő kielégítésére a nemzeti jövedelem körülbelül háromnegyed részét kapják meg. A nemzeti jövedelem fennmaradó részét a városi és falusi szocialista felhalmozásra fordítják.

Rövid összefoglalás

  1. A szocialista társadalom nemzeti jövedelme a társadalmi összterméknek az a része, amelyben a termelésben foglalkoztatott munkások, parasztok és értelmiségiek újonnan ráfordított munkája ölt testet. A szocializmusban a kapitalizmussal ellentétben az egész nemzeti jövedelem a dolgozóké.
  2. A szocializmusban a nemzeti jövedelem jóval gyorsabban növekszik, mint a kapitalizmusban, mert a szocializmus nem ismeri a kapitalizmusra jellemző termelési anarchiát, pazarlást, gazdasági válságokat, s biztosítja az anyagkészletek és a munkaerő tervszerű és ésszerű felhasználását. A nemzeti jövedelem növekedését biztosító tényezők: először, a társadalmi munka termelékenységének emelkedése, másodszor, az anyagi termelés különböző ágaiban foglalkoztatott dolgozók számának növekedése.
  3. A nemzeti jövedelem elosztása a szocializmus gazdasági alaptörvényéből fakadó követelményeknek megfelelően történik, s a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség jövedelmének gyors növekedésére vezet. A dolgozók által elért jövedelem növekedésének fontos tényezői azok az eszközök, amelyeket az állam, a kolhozok, a szövetkezetek, a társadalmi szervezetek a lakosság szociális és kulturális szükségleteire fordítanak. A szocializmusban a nemzeti jövedelem növekedése a jólét növekedésének egyik fő mutatója.
  4. A szocialista társadalom nemzeti jövedelme két részre oszlik: fogyasztási alapra, amelyet a nép állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére fordítanak, és felhalmozási alapra, amely a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő gyors fejlődéséhez és tökéletesedéséhez szükséges anyagi feltételeket teremti meg.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogasd  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

“A nemzeti jövedelem állandó növekedése a szocializmusban” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Fontos hirek a világbol.
    Iráni gárda neki megy a cionista Azerbajdzsának.

    Ukrajna barátság 2 gázvezeték péntek estétol elzárva.

    Cionista Budapesti maffiozok elore elkoltotték a koltségvetésbol a pénzt annak reményében,hogy az unio bepotolja. Az Unio nem potoplja a magyar állam kassza csont ures.

  2. Miota konyorogtunk,hogy zárják el a gázcsapot.

    A foszilis energia az érték a fiátmany csak papir.

    Oroszországnak szuksége lesz a jovoben is a gázra,ne adja oda uveggyongyokért,csoro béla államoknak.

    Csoro Béla államoknak itt van az orosz gáz helyett egy Csoro Béla szám.

  3. Szeretnénk a magyar lakoság figyelmét felhivni
    Tartozkodjanak távol a cionistáktol saját biztonságuk éerdekében.

    Kiemelések fognak torténi Magyarország teruletén is.
    A kommandosok nem tudják garantálni a cionisták kozelében lévok biztonságát.
    Saját biztonsága érdekében maradjanak távol a cionistáktol.

  4. A III. VILÁGHÁBORÚ
    A harmadik világháborúra azért kerülne sor, hogy megoldja a politikai cionizmus és az iszlám világ közötti konfliktust.
    A két oldal kölcsönösen kimerítené egymást, és ez előkészítené a háttérerők illuminátus világközpontjának az átfogó és teljes hatalomátvételé

    1. Plágium – “Más gondolatát úgy adjuk elő mintha a sajátunk lenne”…… Tökéletes.
      De harmadik világháború már nem nem lesz, nem kerül rá sor.
      Az USA az afgán földműveseket sem tudta legyőzni, nemhogy a keleti világot, ami irdatlan hatalmas terület hatalmas gazdasági, katonai potenciállal.
      USA kimondatlanul bár, de a saját túléléséért küzd és már ha ezt egyáltalán sikerre tudják vinni már az is hatalmas győzelem lesz számukra (harcok nélkül, beilleszkedve kénytelen-kelletlen egy többpólusú világrendbe). Ez van………… “Elxrták”……….. A zsoldosokat én amúgy sem tartom igazán tökéletes katonáknak és az USA haderő nagyrészt zsoldosokból áll…………. Már ez a tény is rontja a pozíciójukat katonailag. Tisztelettel: N. T.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .