Kolcsak ellen!

Kolcsak hátországában

Kolcsak ellen!

(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)

1

Nem volt különb a helyzet a Kolcsak-hadsereg hátországában sem, ahol napról napra terjedt az uráli, a szibériai, a távol-keleti munkások és parasztok partizánháborúja. A párt Központi Bizottsága és személyesen Lenin óriási jelentőséget tulajdonított ennek a mozgalomnak. Nagy érdemeket szerzett a Kolcsak hátországában folyó harc megszervezésében Szverdlov.

  1. december 17-én megalakult a Központi Bizottság Szibériai Bizottsága, hogy segítse a keleti országrészek illegálisbolsevik szervezeteit. A Szibériai Bizottság tagjai voltak: Goloscsekin, Maszlennyikov, Nejbut, Szmirnov, Szuhoverhov (Szicsov). A bizottság Ufában működött, a front közvetlen közelében. Vjatkában, a 3. hadsereg körzetében, ügyosztályt létesített az északi és középső Urállal való összeköttetés megteremtése céljából.

Az OK(b)P Központi Bizottságának Szibériai Bizottsága rendkívül fontos feladatokat oldott meg. Utasításokkal látta el a szibériai és uráli bolsevikok földalatti szervezeteit a pártmunka összes kérdéseiben. Megmutatta, mi a helyes magatartás az adott körülmények között, és meghatározta a harc leghatékonyabb formáit. Utat mutatott a legfontosabb szervezeti kérdések megoldására. Kádereket képezett ki és küldött az Urál vidékére és Szibériába, pénzzel és fegyverrel támogatta a kommunistákat.

Kolcsakék kémelhárító szervezete tudott a Szibériai Bizottság létezéséről. Kolcsak vezérkarának különleges részlege az egyik jelentésében közölte, hogy „egész Szibériában és az Urál vidékén működnek a kommunista párt Központi Bizottsága által létesített Szibériai Bizottság szervezetei”13. Az SZKP novoszibirszki területi pártbizottságának levéltára, f. 5., op. 2., ed. hr. 584. 1. 48.* A fehérgárdisták éberen figyelték a Szibériai Bizottság megbízottait, igyekeztek elfogni a hátországba küldött embereit. Néha ez sikerült is nekik. Így 1919 májusában letartóztatták Permben a bizottság vjatkai ügyosztályának két tagját, akik az Urálból tértek vissza. Elvették a náluk levő levelet, és hamisított okmányokkal saját ügynöküket küldték Vjatkába. A kolcsakista ügynököt azonban leleplezték.14 Az SZKP novoszibirszki területi pártbizottságának levéltára, op. 6., ed. hr. 120. 11. 69. 77.*

A Szibériai Bizottság 1918 végétől 1919 végéig több mint 200 embert képezett ki és irányított az ellenség hátországába, az Urál vidékére és Szibériába.

1919 januárjában a Szibériai Bizottság Omszkba vezényelte Boriszovot (Ovetkovot), hogy a Szibériai Bizottság utasításait és bizalmas levelét átadja a szibériai bolsevik illegális mozgalom vezetőinek. Ugyanakkor egy-egy megbízottat küldtek Blagovescsenszkbe és Cseljabinszkba. Ugyanebben a hónapban a Szibériai Bizottság bolsevik munkáscsoportot irányított a déli és középső Urál gyáraiba. A Szibériai Bizottság megbízottainak élén Tumanov és Fatyejev állt. Februárban az 5. hadsereg körzetében Lobkov, a kiváló omszki pártmunkás átment a frontvonalon túlra. A Szibériai Bizottság utasításának végrehajtása után a cseljabinszki illegális bolsevik bizottság élére állt, amely az ellenség mögöttes területén aktív munkát végzett a fegyveres felkelés előkészítésében.

A Szibériai Bizottság a kiváló pártmunkások mellett szép számmal küldött az Urálba és Szibériába egyszerű párttagokat is — szervezőket, agitátorokat, összekötő futárokat stb. Ezek az Urál-hegység eldugott ösvényein keresztül hatoltak az ellenség hátországába; bolsevik irodalmi termékeket, fegyvert, pénzt vittek magukkal az illegális szervezetek részére. A levéltárak sok kérdőívét, jelentését, beszámolóját és levelét őrzik ezeknek a hősöknek. Kik voltak ezek az emberek? Például a 25 éves Entalcevet — aki 1917 óta bolsevik párttag és foglalkozásra ácsmester — Minyarba küldték, hogy megszervezze a harci törzset, bolsevik irodalmi műveket vigyen magával és földerítést végezzen. Zaikin, 1918 óta párttag, minyári munkás. Többször küldték a déli Urál-vidék üzemeibe, hogy megszervezze a harci törzset és az irodalommal való ellátást. Az Ufából való Antonov, 1918 óta párttag, az 5. hadsereg pártmunkása. Február 18-án Zlatousztba irányították a pártmunka megszervezésére.15 Ugyanott.* Antonov hat hónapig tartózkodott az ellenség mögöttes területén és jelentős segítséget nyújtott a zlatouszti bolsevikoknak.

1919 tavaszán a Szibériai Bizottságnak sikerült kapcsolatot létesíteni az Urál és Szibéria sok jelentős pontjával. A bolsevikok legerősebb földalatti szervezetei ebben az időben Cseljabinszkban, Omszkban, Novonyikolajevszkben, Tomszkban, Krasznojarszkban működtek.

A Szibériai Bizottság saját megbízottain és a szibériai helyi bolsevik szervezetek küldöttein keresztül értékes információkat szerzett Kolcsak hátországának életéről. A Szibériai Bizottság ezt az anyagot az OK(b)P Központi Bizottságához továbbította. Lenin mindig megfelelően tájékozódva volt a keleti eseményekről: „… A Kolcsak hátországából kapott hírek arról tanúskodnak, hogy ott kétségtelen a bomlás, a lakosság, sőt, még a jómódú parasztság is, egy emberként kél fel ellene”16Lenin Művei 30. köt. 63. old.* Az a körülmény, hogy az OK(b)P Központi Bizottsága, és személy szerint Lenin, ismerte az uráli és szibériai eseményeket, lehetővé tette az ellenség hátországában kialakult helyzet helyes értékelését. Elősegítette továbbá azt, hogy idejében megtegyék a szükséges intézkedéseket a földalatti bolsevik szervezetek irányítására, az ország keleti részén kibontakozó partizánmozgalom fejlesztésére.

A keleti front hadseregeinek politikai szervei kellőképpen hasznosították az ellenséges hátország helyzetéről kapott tájékoztatást. Ennek alapján helyesen szervezték az agitációt és a propagandát mind a Vörös Hadseregben és a frontövezet lakossága körében, mind az ellenséges hadsereg katonái között.

Az OK(b)P Központi Bizottságának Szibériai Bizottsága rendkívül nagy segítséget nyújtott a bolsevikok illegális mozgalmának a pártszervezetek taktikájának meghatározásában, a leghatékonyabb harci formák kiválasztásában. Szibéria számára különleges jelentőséggel bírt az a körülmény, hogy a bolsevikok helyes taktikát alkalmaztak az eszerek és mensevikek kispolgári pártjaival kapcsolatban. Ezek a pártok 1918 nyarán aktív szervezői és részvevői voltak a szovjethatalom ellen szított zendülésnek. Demagóg szólamokkal megnyerték a középparasztság egy részét. Az eszerek és a mensevikek szép szólamokat hangoztattak a „tiszta demokrácia” államának megteremtéséről, a „szabadságról”, az „egyenlőségről”, az alkotmányozó gyűlésről stb. Hamis jelszavakkal félrevezették a munkásokat és parasztokat, saját külön, „harmadik útról” prédikáltak, szembe állították a proletárdiktatúrát a „tiszta demokráciával”.

Pedig a kérdés ez volt: vagy proletárdiktatúra, vagy burzsoá diktatúra. „A legfontosabb — mondotta Lenin —, amit nem értenek meg a szocialisták — és ebben megnyilvánul az, hogy elméletileg rövidlátók, a polgári előítéletek rabjai és a proletariátus politikai árulói —, a legfontosabb az, hogy a kapitalista társadalomban, az ettől a társadalomtól elválaszthatatlan osztályharc valamennyire komoly kiélesedése idején, nem lehetséges semmiféle közbülső dolog, nem lehetséges más, mint a burzsoázia diktatúrája vagy a proletariátus diktatúrája. Minden ábránd valami harmadikról — reakciós kispolgári sopánkodás.”17 Lenin Művei. 28. köt. 488. old.* Később a fehérgárdista eszer-mensevik kormányoknak úgyis át kellene adniuk a helyet vagy a nyílt burzsoá-földesúri diktatúrának, vagy újra a szovjethatalomnak, azaz a proletárdiktatúrának.

Az élet teljes mértékben beigazolta a marxizmus—leninizmusnak ezt a tételét. Kolcsak szétkergette az eszer direktóriumot és megteremtette a burzsoá-földesúri katonai diktatúrát. Lenin ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy az eszerek és mensevikek hozták létre a kolcsakizmus uralmát.

De Kolcsak és kamarillája könyörtelenül elbánt az eszerek és mensevikek többségével. Csupán azok, akik végleg szakítottak pártjukkal és határozottan a nyílt burzsoá-földbirtokos diktatúra oldalára álltak, nyerték el a bocsánatot „forradalmi” bűneikért és kaptak jó állásokat. Az eszerek és mensevikek többsége azonban nem sokra vitte. Egy részük kíméletlen üldözéseket szenvedett. Ilyen körülmények között az eszereknek és mensevikeknek nem maradt más hátra, mint a bolsevikokhoz pártolni. Igyekeztek rábeszélni a bolsevikokat arra, hogy alkossanak közös frontot velük a kolcsakistákkal folytatott harcban, bár ugyanakkor nem mondtak le a „tiszta demokrácia” jelszaváról.

A szibériai bolsevik szervezetek túlnyomó többsége helyes álláspontot foglalt el az eszerek és mensevikek pártjával kapcsolatban. A bolsevikok határozottan elutasították a munkásosztály árulóival való megegyezés gondolatát, és még fokozottabban törekedtek a burzsoázia bérenceinek leleplezésére. Mégis akadtak egyes vezetők, akik szem elől tévesztették a perspektívát és azt hirdették, hogy szövetkezni kell az eszerekkel és mensevikekkel. Ilyen körülmények között a Központi Bizottság és a Szibériai Bizottság segítsége különösen értékes volt. A szibériai bolsevikok levelet kaptak, amely megvilágította mindezeket a kérdéseket, a „Pravda” hasábjain közölt cikk pedig leleplezte azokat a megalkuvókat, akik egyezkedni akartak az eszerekkel és mensevikekkel. Mindez nagy jelentőségű volt a kolcsakista hadsereg hátországában tevékenykedő kommunista szervezetek további tevékenysége szempontjából.

A Szibériai Bizottság támogatást nyújtott az uráli és szibériai illegális bolsevik mozgalomnak abban, hogy a helyzet változásának megfelelően, idejében módosítsa az ellenséggel vívott harc formáit. Az OK(b)P 1919 márciusában tartott 3. szibériai konferenciája a Szibériai Bizottság útmutatásait követte. Felhívta az illegális bolsevik szervezeteket, hogy irányítsák a parasztok spontán mozgalmát és álljanak a partizánok élére. A súlypontot nem az egyes városi munkásfelkelésekre helyezték (ilyen felkelés volt 1918 végén és 1919 elején Omszkban, Kanszkban, Bodajbóban, Jenyiszejszkben, Kolcsuginóban és másutt), hanem a tömegméretű partizánmozgalomra, amelyben nemcsak munkások, hanem parasztok is részt vesznek.

A Szibériai Bizottság tevékenysége világosan mutatja, hogy milyen konkrét módon irányította a bolsevik párt Központi Bizottsága a dolgozók felszabadító harcát az ellenség hátországában a külföldi katonai intervenció és a polgárháború időszakában. A bizottság tevékenysége nagyszerű példája annak, hogy a párt, a marxizmus—leninizmus elméletére támaszkodva, milyen eredményesen használta fel, a mindenkori helyzetnek megfelelően, a tömegszervezés különböző formáit és módszereit arra, hogy győzelmet arasson az ellenség felett.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogasd  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

“Kolcsak ellen!” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kurva morcosak vagyunk,mert véget ért a szabadságunk,dolgozhatunk ujra.

    Melyik elvetemult barom olete meg Furko Kámánt?
    Melyik elvetemult barom parancsára tartoztatták le Posta Imréjélket?

    Nekunk még jár volna tobb mint 30 nap szabadság.

    Nemlennénk a helyedben mikor beazonositunk.

  2. Ukránoknál melyik barom magyar oligarha lovetet?
    Megáll az ész baz meg.

    Ennyi munkát,hogy a kurva anyátokba adhatok nekunk.
    Ezt nem hiszem el.

    A magyar vezérkarban valakiknek elment a jozan eszuk.
    Ezt a sok szart,hogy varjuk el?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .