Kolcsak ellen!

Gyenyikin és Jugyenyics nem menti meg Kolcsakot!

Kolcsak ellen!

(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)

2

Szörnyű veszély fenyegette Petrográdot, a proletárforradalom bölcsőjét. A súlyos fronthelyzet a végsőkig kiélezte az osztályharcot a hátországban és magában Petrográdban. Egyre-másra ütötték fel a fejüket a titkos ellenforradalmi szervezetek. Újabb összeesküvések szövődtek, lázadásokat készítettek elő. Egyes összeesküvők katonai szakértőnek álcázva beférkőztek a vezérkarokba, a hadosztálytörzsekbe, ezredek fölött parancsnokoltak, erődparancsnokok lettek. Rombolómunkát végeztek a csapatok körében, bomlasztották a kevésbé állhatatos egységeket. Egyes ezredekben pánik tört ki. Voltak, akik átálltak az ellenséghez. A fehérgárdista összeesküvőket aktívan segítették a Petrográdban állomásozó külföldi diplomáciai képviseletek tagjai.

Petrográd megvédéséhez sürgős rendszabályokra volt szükség. Május 22-én a párt Központi Bizottsága „Védjük meg Petrográdot!” címmel felhívást tett közé, amely a többi között így szólt: „A Vörös Petrográdot súlyos veszély fenyegeti. A petrográdi front a köztársaság egyik legfontosabb frontja lett.

Szovjet-Oroszország még a legrövidebb időre sem adhatja fel Petrográdot.

Petrográdot mindenáron meg kell védenünk. Rendkívül nagy a jelentősége ennek a városnak, amely elsőként emelte magasra a burzsoázia elleni felkelés zászlaját, és elsőként aratott döntő győzelmet.

A petrográdi munkások, erejüket nem kímélve, a harcosok tízezreit küldték a frontokra. Most egész Szovjet- Oroszországnak Petrográd segítségére kell sietnie.”37 Pravda, 1919 május 22.*

A Központi Bizottság és a kormány követelésére minden erőt mozgósítottak a forradalmi Petrográd védelmére. A nyugati front petrográdi szakaszán jelentős erősítéseket vetettek harcba. Az OK(b)P Központi Bizottsága és a Honvédelmi Tanács számos felelős pártfunkcionáriust küldött Petrográdba.

Lenin lankadatlan figyelemmel kísérte a petrográdi arcvonalszakasz eseményeit. Idejekorán és határozottan meghiúsította az akkori petrográdi vezetésnek Zinovjevvel az élén folytatott kapituláns ténykedéseit; Zinovjev ugyanis meg akarta kezdeni az iparvállalatok kitelepítését a városból, s el akarta süllyeszteni a balti flottát.

Június 10-én a párt Központi Bizottsága a legfontosabb arcvonalnak nyilvánította a petrográdi frontot.

Ugyanezen a napon Lenin külön levélben a következőket írta Szkljanszkijnak, a Köztársasági Forradalmi Katonai Tanács helyettes elnökének:

„1. Feltétlenül azonnal indítson vizsgálatot (és járjon is a végére), hogy ki tévesztette meg Önt, a valóságosnál kisebbnek tüntetve fel a bajt. Hiszen ez árulás.

  1. Minden úton-módon biztosítani kellés külön figyelemmel kell kísérnia keleti frontról elvont 6 ezred gyors előnyomulását.”38 Lenin Művei 35. köt. 380. old.* Tekintettel a fronton történt árulásokra és a hátországi diverziós cselekményekre, a szovjetköztársaság különleges rendszabályokat léptetett életbe az összeesküvések leleplezése végett. Május 31-én Lenin és Dzerzsinszkij aláírásával felhívás jelent meg: „Óvakodjatok a kémektől!” címmel. Ebben a többi között arról volt szó, hogy „meg kell kettőzni az éberséget, fontolóra kell venni és a legszigorúbban életbe kell léptetni több rendszabályt a kémek és fehér összeesküvők kinyomozása és elfogásuk érdekében”39Lenni Művei 29. köt. 409 old.* Mindez fokozta a vöröskatonák és a dolgozók éberségét. Június 14-ére virradó éjjel az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság szervei a munkások segítségével tömeges házkutatásokat és razziákat tartottak a burzsoá negyedekben és a külföldi követségek épületeiben. Mintegy 7000 puskát, több mint 140 000 töltényt, több mint 600 pisztolyt és sok más fegyvert koboztak el. A Rendkívüli Bizottság szervei és a munkásosztagok sok kémet és összeesküvőt tartóztattak le. Ugyanilyen operációt hajtottak végre Petrográd környékén, többek között Pavlovszkban, ahol különösen nagy számmal rejtőzködtek volt ellenséges tisztek és ügynökök. Az akciót ebképpen álcázták: nagyszabású műsoros előadást rendeztek széles körű propagandával. A meglehetősen drága jegyeket néhány nap alatt egy szálig eladták. Amikor a balett-táncosnő jutalomjátéka megkezdődött, a Petrográdból titokban megérkezett vörösgárdista osztag behatolt a terembe és megvizsgálta a jelenlevők okmányait. Azonkívül, hogy néhány balerina hisztérikus rohamokat kapott, minden gyorsan és simán zajlott le. A razzia során számos fehérgárdistát letartóztattak, fegyvereiket elkobozták. Ily módon rendet teremtettek a hátországban.

Ez idő alatt megerősítették és feltöltötték a 7. hadsereg egységeit. Május végén és június elején mintegy 500 kommunista érkezett Petrográdba a tveri, a vologdai és az észak-dvinai kormányzóságból. Sok kommunistát küldött Moszkva. És Petrográdban is sikeresen haladt a mozgósítás. A városból 750 kommunista, 800 Komszomol-tag és sok ezer párton kívüli munkás került be a hadseregbe. Az egységeknél fokozták a politikai nevelő munkát. A keleti frontról a 2. lövészhadosztály Petrográd körzetébe érkezett. Ugyanonnan sok gabonával, hússal, zsiradékkal megrakott vasúti szerelvény érkezett a 7. hadsereg katonái és a városi munkások számára.

A segítség, amelyet az ország a vörös Petrográdnak nyújtott, hamarosan meghozta eredményét. A 7. hadsereg megerősödött, és feltartóztatta az ellenséges offenzívát. Június közepén az erőviszonyok már a szovjet csapatoknak kedveztek. A 7. hadseregnek 23 000 gyalogos és lovas katonája volt az ellenséges csapatok 16 500 katonájával szemben. A szovjet csapatok változatlanul nagy fölényben voltak fegyverzet, különösen géppuskák tekintetében. A balti flotta megerősödött; a 7. hadsereg hátországa megszilárdult.

Ami az ellenséges tábor helyzetét illeti, ez a fehérgárdisták sikerei ellenére nemhogy megszilárdult volna, még ingatagabb lett. A támadás ideje alatt az ellenséges csapatok sorai erősen megritkultak. Kiéleződött a viszony a burzsoá észt kormány és a fehérgárdista északi hadtest parancsnoksága között. Az észt burzsoázia — akárcsak a finn — rendkívül elégedetlen volt azzal, hogy a fehérgárdisták hallani sem akartak a volt orosz birodalmi határterületek függetlenségének elismeréséről. A fehérgárdisták hátországa korántsem volt szilárd.

Mindez lehetővé tette, hogy a 7. hadsereg június utolsó harmadában döntő támadásba menjen át. Előbb azonban történt a fronton néhány fontos esemény, amely negatív hatással lehetett volna Petrográd védelmére. Június 13-ára virradó éjjel a „Nemzeti Centrum” nevű szervezetbe tömörült fehérgárdista összeesküvők lázadást robbantottak ki a Krasznaja Gorka erődben, amely az egyik legfontosabb láncszeme volt a Petrográd felé vezető utakat védő erődöknek. A lázadás élén Nyekljudov volt főhadnagy, erődparancsnok állt. A lázadók maguk mellé állították a kevéssé öntudatos vöröskatonákat, letartóztatták a kommunistákat, a szovjethatalomhoz hű parancsnokokat és katonákat, s elfogták a Kronstadtból éppen odaérkező kommunista osztagot. Összesen több mint 350 embert tartóztattak le. A foglyokat egy betonpincébe zárták, és másnap 20 felelős beosztottat agyonlőttek a Kovasa folyó partján. A lázadók, midőn elfoglalták az erődöt, rádión közölték az angol intervenciósokkal, hogy Krasznaja Gorka rendelkezésükre áll. Egyszersmind Kronstadthoz és a többi erődhöz fordultak rádión azzal a felszólítással, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A lázadók így fenyegetőztek: „Csatlakozzatok hozzánk, különben megsemmisítjük Kronstadtot.” A szovjet tengerészek és az erődök katonái azonban elutasították az arcátlan követelést; csak a Szeraja Losagy és az Obrucsov erőd csatlakozott az árulókhoz.

Krasznaja Gorka tűz alatt tartott egy 24 kilométer sugarú szárazföldi és tengeri övezetet. Időközben a fehérgárdisták kihasználták a 7. hadsereg egyes egységeinél történt árulást, előrenyomultak, s már mindössze 7—8 kilométernyire voltak Krasznaja Gorkától.

Sürgősen likvidálni kellett az erődökben kirobbant lázadást. Sietve kidolgozták a legközelebbi akció tervét. A terv az volt, hogy a szárazföld és a tenger felől egyszerre mérnek csapást az erődökre. E célból megalakult a parti hadseregcsoport, amely több mint 2000 tengerészt, gyalogos egységeket, páncélautókat és egy páncélvonatot foglalt mágiában. A tenger felől a flotta támadott.

A „Petropavlovszk” és az „Andrej Pervozvannij” sorhajók már június 13-án tüzet nyitottak Krasznaja Gorkára. 14-én és 15-én csatlakozott hozzájuk egy cirkáló és néhány torpedóromboló. Ugyanakkor szovjet repülőgépek légitámadást intéztek az erőd ellen. A lázadók eleinte lőtték a szovjet hajókat, de tüzüket a hajók csakhamar elfojtották. Nyekljudov és cinkosai várták az angol flotta segítségét, de az csak nem jött. A fehérgárdista ezredeknek sem sikerült elérniük Krasznaja Gorkát. A lázadókat pánik fogta el, s ez még fokozódott, amikor a parti hadseregcsoport, június 15-én támadásba lendülvén, közeledett az erődhöz. Az árulók hanyatt-homlok menekültek. Június 15-éről 16-ára virradó éjjel a szovjet csapatok birtokba vették Krasznaja Gorkát. Ezt követően bevették a Szeraja Losagy erődöt. Az Obrucsev erőd önként megadta magát.

A fronthelyzet rendeződött, s június 21-én a 7, hadsereg általános offenzívát indított. A Kapor-öböl partja mentén a parti hadseregcsoport támadott, Jamburg felé a 6. hadosztály ezredei törtek előre, majd a 2. hadosztály egységei is harcba szálltak. Június végére a narvai szakaszon a támadás kiterjedt. A fehérgárdisták egyre távolabb kerültek Petrográdtól.

Ugyanebben az időben a 7. hadsereg egységei megkezdték a fehér finn olonyeci hadsereg felmorzsolását. Június 27-én a szovjet hajók megközelítették az ellenség fő támaszpontját. Vidlicát, és tüzérségi tüzet nyitottak. Az ágyútűz lángba borította a parton álló raktárakat. A torpedóhajók egy óra húsz perces tüzelése elegendő volt ahhoz, hogy teljesen demoralizálja az ellenséget. A szovjet ezredek a katonai flottilla partra szálló egységeinek támogatásával elfoglalták Vidlicát, az ellenség legfőbb bázisát. Az épségben maradt „önkénteseket” a határövezeten túlra vetették vissza.

Augusztus 5-én a vörösezredek betörtek Jamburgba, s augusztus 26-án heves harcok után felszabadították Pszkovot. A városért folytatott harcokban különösen kitűnt a 10. hadosztály 87. és 88. ezrede. Szeptember közepére a front stabilizálódott. Az ellenség védekezésbe szorult; már csak egy kisebb szovjet terület maradt a kezén, Gdov városával.

A Petrográd elleni offenzíva kudarcot vallott, s nem volt lényeges befolyással a keleti front eseményeire.

A nyugati fronton azonban mindennek ellenére súlyos helyzet alakult ki. Május 22-én a von der Goltz parancsnoksága alatt álló német alakulatoknak és a lett fehérgárdistáknak sikerült elfoglalniuk Rigát. Ezt követően a szovjet csapatok kénytelenek voltak kiüríteni csaknem egész Lettországot (három járás kivételével). Lettországban visszaállították a burzsoá diktatúrát.

Június elején az ellenforradalmi lengyel egységek is támadásba lendültek, s elérték a régi német sáncvonalat. Az arcvonal Polocktól nyugatra, Baranovicsitől és Pinszktől keletre állapodott meg. A lengyelek azonban már csak akkor vívták ki ezeket a sikereket, amikor a keleti fronton a Vörös Hadsereg döntő győzelmet aratott.

Így tehát 1919 nyarán sem Gyenyikin, sem Jugyenyics, sem a lengyelek, sem más, az antantnak alárendelt ellenforradalmi erők nem tudták megadni Kolcsaknak a szükséges segítséget. Az amerikai, az angol, a francia és a japán imperialisták nem akadályozhatták meg legfőbb támadó erejük, a Kolcsak-hadsereg vereségét.

A Vörös Hadsereg becsülettel teljesítette hazafias kötelességét. Elhárította az egyik legnagyobb ellenséges erő nyomását, amely a szovjetköztársaságra nehezedett. A belső és a külső ellenforradalom súlyos csapást szenvedett. Ebben a harcban még jobban megedződtek a szovjet fegyveres erők, megszilárdult a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége.

Nagy volt az elért győzelem. De a szovjetköztársaság még nem vívta ki a legfontosabbat: a békés alkotó munka lehetőségét. Ellenségei még erősek voltak.

Közeledett a döntő ütközetek időszaka.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogasd  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .