A küzdelem új szakaszában

A partizánok együttműködése a támadó szovjet hadsereggel – 2

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

  1. A küzdelem új szakaszában

A partizánok együttműködése a támadó szovjet hadsereggel

A Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállásának direktíváiból kiindulva a partizánmozgalom törzsei kidolgozták azokat a terveket, melyek alapján a partizánok célirányos segítséget nyújthattak a szovjet hadseregnek az 1943. évi nyári-őszi hadjáratban. A partizánok tevékenységének fő objektumai az ellenség közlekedési vonalai voltak. Az Ukrán K(b)P KB áprilisban megvitatta a partizánmozgalom ukrajnai törzsének az ukrajnai partizánok 1943. tavaszi-nyári harctevékenységével kapcsolatos hadműveleti tervét. A tervet jóváhagyta az SZK(b)P Központi Bizottsága is. A tervnek megfelelően több nagy partizán-magasabbegységet a köztársaság északi részéből a nyugati és délnyugati területekre csoportosítottak át. Azt a feladatot tűzték eléjük, hogy akadályozzák az ellenség számára fontos vasúti csomópontok működését.

Hasonló intézkedések történtek Belorussziában is, ahol a nyugati körzetekbe 9 dandárt, 10 osztagot és 15 szervező csoportot helyeztek át. Ennek eredményeképpen a köztársaság valamennyi fontosabb vasútvonala és műútja a partizánok ellenőrzése alá került.

Amikor nyilvánvaló lett, hogy az ellenség nagyarányú támadásra készül Kurszk alatt, a partizánok harctevékenységi tervét olyképpen módosították, hogy minden eszközzel segítsék a szovjet csapatokat a kurszki ívben tervezett roppant méretű ütközet előkészítésében és megvívásában.

Nagyszerű akciót hajtott végre március 8-án a brjanszki partizánoknak az M. P. Romasin általános parancsnoksága alatt álló nyolc osztaga. Használhatatlanná tették Vigonyicsi vasútállomás közelében a Gyeszna-folyót átívelő 300 méteres kétvágányú vasúti hidat, melyen 30-40 szerelvény haladt át. Váratlan éjszakai rajtaütéssel a partizánok megsemmisítették a híd 200 fős védőőrségét, és felrobbantották a hidat. A forgalom 28 napra megszakadt a hídon. A „Közép” hadseregcsoport szállítási igazgatóságának egykori főnöke, H. Teske a háború után kénytelen volt beismerni: „Egy nagy partizánosztag a Kurszk elleni támadásra készülő német támadó csoportosítás kellős közepén felrobbantott egy vasúti hidat.” Az ukrajnai partizánok áprilistól júniusig az ellenség 358, a belorussziai partizánok május-júniusban 1045 katonai vasúti szerelvényét és hat páncélvonatát semmisítették meg, amelyek nagy része a kurszki kiszögellés felé tartott.

A partizánoknak a közlekedési utakra mért rendszeres csapásai erősen akadályozták a szállításokat, megzavarták az élőerők és anyagi eszközök csoportosítására megszabott határidőket. Később az OKW naplójában a következő bejegyzést találták: „Különösen az üzemanyaggal való ellátás csökkent, amelyet fölöttébb megnehezített a partizánok tevékenysége. A 6. légi flotta még 1943 júniusában, a »Citadella« hadművelet megindulása előtt, 8634 tonna repülőgép-üzemanyagot fogyasztott, ámde ez idő alatt mindössze 5722 tonnát kapott. Ezért a légierő harcászati alkalmazását az üzemanyag szabta meg.”

A kurszki csata megindulásakor a partizánok még jobban fokozták az ellenségre mért csapásokat. A Központi Törzs terve szerint az orjoli partizánok a 12. önálló gárda műszaki-robbantó zászlóalj utászainak egy csoportjával vállvetve július 21-étől megkezdték az ellenséges csapatok közeli hadtápterületén a vasúti sínek tömeges robbantását. Egy éjszaka alatt a Brjanszk-Mihajlovszkij-major és a Navlja-Komaricsi közti vasútvonalon nagy robbantásokat végeztek. Ennek következtében a Brjanszk-Mihajlovszkij-major közti vonalon három napra megbénult a forgalom. A partizánok csapása különösen érzékenyen érintette az ellenséget, mivel a kurszki kiszögellés körzetében folyó elkeseredett harcok a csapatok időben való átdobását, a tartalékok, lőszerek és technikai eszközök idejében való beérkezését követelték meg.

Az Ukrajnai K(b)P KB 1943. július 10-én utasította összes partizánosztagait, hogy fokozzák a diverziót a hatalmas csata színhelyére vezető vasútvonalakon. Az ukrán partizánok, végrehajtva az utasítást, csupán júliusban és augusztusban 1023 élőerővel és technikával megrakott ellenséges szerelvényt siklattak ki. A belorusz partizánok júliusban 761 vasúti szerelvényt és két páncélvonatot robbantottak fel, főképpen a kurszki ív felé vezető utakon, s ez erősen csökkentette a vasutak áteresztőképességét.

1942 júliusában a breszt-gomeli vasúton 800 szerelvény haladt át, míg1943 ugyanez időszakában mindössze 148.

Augusztusban a Központi Törzs által a partizánmozgalom számára kidolgozott terv alapján a belorusz, a leningrádi, a kalinyini, a szmolenszki, az orjoli partizánok vasútisín-felrobbantásokat hajtottak végre, amelyek „sínháború” néven kerültek a történelembe. Ez a művelet, amely mintegy 750 kilométer mélységű roppant nagy területre terjedt ki, jelentékenyen dezorganizálta az ellenség szállításait a kurszki csata színhelyére.

Augusztusban az ukrajnai vasutakon igen nehéz helyzet alakult ki az ellenségre nézve. A partizánok sorra kisiklatták a vonatokat, tönkretették a nagyobb hidakat. Olyan fontos közlekedési fővonal áteresztőképessége, mint amilyen a Kovel-Szárni-Kijev vasútvonal, amelyik Németországból a kurszki kiszögelléshez vezető legrövidebb út volt, erre az időre egyhatodára csökkent.

Ukrajna, Belorusszia, az Orosz Föderáció megszállt területeinek sok vasútvonalán a szerelvények csak nappal páncélvonatok és repülők fedezetével közlekedtek, miután gondosan átvizsgálták a pályát. A hitleristák szögesdrótakadályt vontak a pályatest oldalán, kivágták az erdők fáit a vasútvonalak mentén, az őrjáratozás, az őrségek, a lesállások bonyolult rendszerét hozták létre. A vasútállomások és hidak körül erős helyőrségekkel és bonyolult műszaki berendezésekkel ellátott körkörös védelmi támpontokat építettek ki.

A partizánok rohamosan növekvő csapásokat mértek a gépkocsiutakra, valamint az ellenség helyőrségeire és megszálló szerveire. 1943-ban az ukrán partizánok 1087, a leningrádi partizánok 447 közúti hidat romboltak szét, a belorusz partizánok üzemképtelenné tették az ellenség 8500 gépkocsiját, 600 páncélosát és páncélozott gépkocsiját, felrobbantottak és felégettek 3000 hidat. Ez idő alatt a leningrádi partizánok megsemmisítettek 94 ellenséges helyőrséget és 111 raktárt, az ukrán partizánok 292 helyőrséget és 506 raktárt, a belorusz partizánok több mint 330 helyőrséget és 200-nál több rendőrállomást és járási hivatalt.

A partizánharcban mind nagyobb jelentőségre tettek szert az ellenség mély hadtápterületén folytatott portyák. 1943 júniusától szeptemberéig zajlott le Kovpak magasabbegységének legendássá vált kárpáti portyázása. Áthaladt Belorusszia és Ukrajna tizenhárom közigazgatási területén, és egészen Magyarország határáig jutottak el. A hitleristák hét rendőri ezredet, három magyar ezredet és három önálló csendőrzászlóaljat, összesen körülbelül három, repülőkkel, páncélosokkal és tüzérséggel támogatott hadosztályt vetettek be a kovpakisták ellen. A partizán-magasabbegység tizenegy alkalommal került bekerítésbe, de mindig kitört belőle. A portyázás során megöltek több mint 3000 megszállót és azok cinkosait, elpusztítottak három villanytelepet, megsemmisítettek 36 rendőrállomást, a Bistrita-folyó térségében csapásokat mértek a kőolajipari üzemekre, kisiklattak 19 katonai vasúti szerelvényt, felrobbantottak 14 vasúti hidat, összesen 1666 méter hosszúságban, valamint 38 műúti hidat. Felrobbantották a Tyernopol-Grecsany közti vasúti szakaszt, minek következtében a kurszki csatában részt vevő ellenséges csapatokat ellátó főútvonal forgalma két hétre megszakadt.

A sarkvidék zord viszonyai között is bátor portyákat végeztek a karéliai partizánok.

Amikor a szovjet hadsereg Kurszk alatt támadásba kezdett, a partizánok megzavarták az ellenség közlekedését, aláaknázták visszavonulási útjait, helységeket, természetes átkelőhelyeket foglaltak el és tartottak birtokukban a szovjet egységek megérkezéséig, lerombolták az ellenség védelmi létesítményeit. Az ukrán partizánok például birtokba vettek, használatra előkészítettek és a szovjet csapatok megérkezéséig kezükben tartottak három átkelőhelyet a Gyeszna-folyón, tizenkettőt a Dnyeperen és tízet a Pripjatyon.

Az 1944. év mint a partizánok és a szovjet hadsereg közti általános együttműködés éve került be a partizánmozgalom történetébe. A Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása és a frontok haditanácsai, rendszerint idejében feladatokat szabtak a partizánok számára. Ez lehetővé tette, hogy a pártszervek és a partizántörzsek megtervezzék a partizánok tevékenységét.

A partizánok harctevékenységének fő objektumai továbbra is a közlekedési útvonalak maradtak. Például a leningrádi partizánok az előre kidolgozott terveknek megfelelően a szovjet csapatok leningrádi és novgorodi támadása idején hat hét alatt 133 ellenséges vasúti szerelvényt siklattak ki, megsemmisítettek 15 vasútállomást és kitérőállomást, 509 kilométer hosszúságú távíró- és telefonvonalat romboltak szét. Így történt ez a szovjet hadsereg 1944. évi összes más támadó hadműveletei során is. A jobbparti Ukrajnában, a Belorussziában folytatott támadások idején, a Krím, Moldova és a Baltikum felszabadításakor a partizánok jó előre megtervezett tevékenységükkel jelentősen megkönnyítették a szovjet csapatok előnyomulását.

Egyidejűleg a partizánok aktív tevékenységet fejtettek ki a hódítók által megszállt egész szovjet területen az ellenséges szállítások dezorganizálására, s ezzel szintén segítették a szovjet hadsereget. Így a belorussziai partizánok csupán 1944 első négy hónapjában 3000 ellenséges vasúti szerelvényt siklattak ki, romboló tevékenységük köre kiterjedt mintegy 40 vasútvonalra és fő közlekedési útra. Ebben az időben a szovjet csapatok nagyarányú támadó hadműveleteket folytattak az északnyugati és a délnyugati hadászati irányokban. Ezért a partizánok erősödő csapásai, melyeket az arcvonal központi szakaszán az ellenség közlekedési útvonalaira mértek, rendkívül nagy jelentőségűek voltak. Akadályozták az ellenséget abban, hogy innét erőket dobhasson át a szovjet hadsereg sikeres tevékenységének irányaiba.

1944-ben jelentősen kiterjedtek a portyázó partizán-magasabbegységek akciói. Kiemelkedő portyázást folytatott az Sz. A. Kovpak nevét viselő 1. ukrán partizánhadosztály P. P. Versigora parancsnoksága alatt. 1944. január 5-étől 1944. április l-ig Ukrajna, Belorusszia és Lengyelország területén harcolva 2100 kilométert tett meg.

A fasiszták szovjet területről való tömeges kiűzésének időszakában a partizánok még egy rendkívül fontos feladatot oldottak meg, megvédték a lakosságot attól, hogy fasiszta kényszermunkára hajtsák el őket, és megóvták a nemzeti vagyont a megsemmisítéstől és az elrablástól. A lakosok százezreit rejtették el az erdőkben, a szovjet csapatok beérkezéséig sok helységet a kezükben tartottak.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogasd  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .