„Le tudjuk győzni Kolcsakot”

Kolcsak ellen!

(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)

2

Április végén a szovjet csapatok készen álltak arra, hogy megtámadják Kolcsakot.

Frunze tervének megfelelően a fő csapást a 31. hadosztály és a 25. hadosztály egyik dandárja mérte; ezek alkották a rohamcsapatot. A kijelölt egységek Buzuluktól 50 kilométerre északra gyülekeztek, s a 3. és a 6. fehérgárdista hadtest alakulatainak érintkezési pontjánál, a buguruszlan—szaraj—giri frontszakasz irányában támadtak. Nyomban bekapcsolódott a támadásba a jobb oldalt álló 24. hadosztály, s egyidejűleg előre lendültek az 5. hadseregnek a rohamcsapattól balra tartózkodó egységei.

A déli hadseregcsoport ellenoffenzíváját megkönnyítették az 1. hadsereg arcvonalán történt események. Itt néhány nappal a támadás előtt a 20. hadosztály egységei, amelyek Orenburgtól északra a Szalmis folyó mentén kiépített vonalat védték, súlyos vereséget mértek Bakics tábornok fehérgárdista hadtestére, amelynek Dutovot kellett volna segítenie Orenburg elfoglalásában. A szovjet csapatok egyetlen napon, április 26-án 2000 foglyot ejtettek. Ezzel egy időben az 1. hadsereg arcvonalának egyéb szakaszain is győzelmeket aratott.

Április 28-án a déli hadseregcsoport csapatai az ellenség oldalba- és hátbatámadásával megindították az ellenoffenzívát, s ezzel kezdetét vette a Kolcsak-seregek leverése. A támadás mintegy 300 kilométeres arcvonalon indult meg, Szergijevszk városa és a Szalmis folyó közt. Az akcióban részt vett a turkesztáni és az 5. hadsereg, valamint az 1. és a 4. hadsereg csapatainak egy része. A harcok súlypontja eleinte a Buzuluktól északra összevont fő rohamcsapatra és az 5. hadsereg jobbszárnyára esett. A támadás általános irányául Buguruszlant jelölték ki. A buguruszlani hadművelet április 28-tól május 13-ig tartott.

A támadás, az utak tavaszi járhatatlansága és az áradások ellenére, kezdettől fogva sikeresen haladt. A katonák égtek a vágytól, hogy mielőbb győzelmeket érjenek el.

Iván Kutyakov, Csapajev hadosztályának huszonkét éves dandárparancsnoka, hetven lovas katonával behatolt az ellenség mögöttes területére. Útközben észrevettek egy ellenséges üteget. A dandárparancsnok kettéosztotta csapatát és ő maga, egy kis csoport élén, rajtaütött a kolcsakistákon. Az ellenséges tisztek ellenállást fejtettek ki, de rövid idő alatt sikerült őket ártalmatlanná tenni. A vöröskatonák a zsákmányolt fegyverekkel tüzet nyitottak a fehérgárdisták ezredére, amely, látva a kilátástalan helyzetet, megadta magát a rátörő szovjet katonáknak.

Az üteg megkaparintása után Kutyakov húsz lovas katonával folytatta útját a mögöttes területen, és benyomult egy faluba, amelyben a 11. Kolcsak-hadosztály vezérkara állomásozott. Rettenetes riadalom támadt. A hadosztályparancsnok a pópával együtt hintóba szállt és megpróbált elmenekülni. Kutyakov lován üldözőbe vette őket. Már éppen kardot ragadott, amikor a pópa tüzelni kezdett és megsebesítette lovát. A ló a második lövéstől összerogyott. Kutyakov elrejtőzött a közeli berekben. Egy idő múlva észrevett egy parasztot, aki egy kétlovas szekeret hajtott. Kutyakov felpattant az egyik lóra, elvágta az istrángot és a faluba vágtatott, ahol hátrahagyta társait.

De a helyzet közben megváltozott. A fehérgárdisták rendezték soraikat és kiűzték a faluból a vöröskatonákat. Kutyakov elvágtatott a kolcsakisták mellett, egyesült bajtársainak csapatával és hamarosan visszatért az előretolt szovjet ezredhez. Útmutatása nyomán az ezred lovasfelderítő osztaga előretört, utolérte és elfogta az ellenséges vonatosztagot.

Hősiesen verekedtek más katonák és parancsnokok is.

A visszavonuló fehérgárdisták Piljugino (Nyikolszkoje) község mellett felgyújtották a Malij Kinyel folyón át vezető hidat, és megállapodtak a folyó bal partján. A híd leégése hosszú időre feltartóztatta volna a buzuluk—buguruszlani országúton előrenyomuló szovjet csapatokat. Ezt meg kellett akadályozni. Andrej Csernov, a 225. ezred parancsnokának küldönce és Németh Lajos magyar kommunista, az ezred lovas felderítőinek parancsnoka, mihelyt meglátta, hogy a híd lángba borult, az átkelőhelyre rohant és oltani kezdte a tüzet. A harcosok rendkívüli életveszélyben, nem törődve a rájuk szüntelenül sorozatokat ontó ellenséges géppuskákkal, elfojtották a lángokat. Ekkor ért a folyóhoz egy szovjet lovasszázad, s átvágtatott a megmentett hídon a bal partra. Az ellenség kénytelen volt menekülni.

A fehérgárdista hadosztályok meghátráltak, Kolcsak főhadiszállása azonban, nem is gyanítva a fenyegető veszélyt, május 2-án a következő hadparancsot adta ki: „… a Szamára, Orenburg, Uralszk körzetében gyülekező összes bolsevista csapatokat be kell keríteni és meg kell semmisíteni.”6 A polgárháború története. 4. köt. 107. old.* De nem így történt. A szovjet csapatok, az ellenség ellenállását megtörve, előrenyomultak.

Május 4-én a Vörös Hadsereg egységei felszabadították Buguruszlant, 5-én pedig Szergijevszket. Ezzel egy időben a volgai katonai flottilla partra szálló egysége birtokba vette Csisztopol városát. Teljes egészében a szovjet csapatok vették át a kezdeményezést.

Kolcsakék súlyos veszteségeket szenvedtek. Az ellenség uráli hadteste és 6. hadteste, amelyekre a fő csapás irányult, már a harcok első hetében csaknem 16 000 katonát és tisztet veszített. S a fehérseregben már az első balsikerek után megkezdődött a bomlás. A Sevcsenko-ezred fellázadt és átállt a Vörös Hadsereghez. A 23. miasszi és a 24. szatkai ezredben is zendülés tört ki. A hadseregbe kényszerített parasztok tömegestől dobálták el fegyvereiket, és szétfutottak.

A szovjet seregek ereje pedig nőttön-nőtt. Segítették őket a hadműveleti övezetbe tartozó falvak és városok lakói. A munkások és a parasztok tőrbe csalták a visszavonuló fehéreket, a fehérgárdista seregek háta mögé vezették a vöröskatonákat, kenyeret, tejet, ruhát hoztak, lovat és kocsit adtak nekik.

Dmitrij Furmanov, a 25. hadosztály politikai biztosa leírt egy ilyen esetet. Egyszer harc közben egy falu határától nem messze megpillantott egy feléje szaladó, már nem fiatal asszonyt. Amint közelebb ért, az asszony sebtében kihúzott valamit köténye alól és a kezébe nyomta:

— Nesze, fogd csak gyorsan, te …

Nézem, s látom, egy tojás, de nem értem, mit akar vele, s tágra nyílt szemmel, értetlenül bámulok rá:

— Mennyit fizessek érte?

— Ugyan, ugyan, édes fiam — sértődött meg az asszony.

— Látom, elfáradtál … Nincs itt szó pénzről, váljék egészségedre.

Sietett. Beszéde, mozgása elárulta, mennyire fél, hogy a falusiak észreveszik, és feljelentik, ha visszajönnek a fehérek, s akkor aztán jön a baj csőstül …

— Miért jöttél ide? — kérdezem.

— Az édes testvérem, a bátyám veletek együtt harcol … Az is a Vörös Hadseregben van … Azt mondogatják, hogy a fehérek tönkrevertek benneteket, állítólag Számárát is elfoglalták, igaz?

— Nem igaz, jóasszony, egy szó sem igaz belőle — válaszolok. — Hiszen magad is láthatod, ki az, akit tönkrevernek.

— Látom én, látom … No, élj boldogul, bogaram …

Szaporán szedte a lábát, leosont a dombról, lopakodva körülnézett, és eltűnt a házak között. Különös, boldog érzéssel ültem ott. Néztem a tojást, magam elé mosolyogtam, és láttam ennek a kedves, egyszerű asszonynak a képet. Úgy gondoltam, hogy mindenütt, még az ilyen aprócska faluban is, mint ez a Szkobelevo, vannak nekünk embereink, s bár sok mindent nem értenek, ösztönösen érzik, ki merre tart. Lám ez az asszony is: várt, kivárta, most boldog, és azt sem tudja, hogyan mutassa ki örömét … Hát egy tojást nyomott a markomba …7 Furmanov: Csapajev. Magyar Helikon 1961. 147. old.*

Noha a kolcsakistákat már az első héten súlyos csapások érték, nem adták fel a reményt, hogy feltartóztatják a Vörös Hadsereg egységeinek támadását. Hanzsin tábornok, mivel nem voltak tartalékai, sürgősen újabb csapattesteket igényelt Kolcsaktól. Ebben az időben folyt Nyugat-Szibériában Kappel tábornok hadtestének megalakítása. A szervezés még nem fejeződött be, de Kolcsak mégis kénytelen volt parancsot adni a hadtest harcbavetésére. Hanzsin, be sem várva az erősítések megérkezését, átcsoportosította seregeinek egy részét, és május 9-én ellentámadást indított Bugulmától délre és nyugatra. Három napig véres harcok folytak. A Csapajev parancsnoksága alatt álló legendás hírű 25. hadosztály tönkreverte a legjobb fehérgárdista egységeket, és nagy zsákmányra tett szert. Május 13-án az 5. hadsereg ezredei felszabadították Bugulmát. Az ellenség az Ik folyó túlsó partjára vonult vissza.

A Kolcsak-seregek fő erői Belebej körzetében gyülekeztek, és itt szervezték meg védelmüket. Ugyancsak ide érkezett a Kappel-hadtest 10 000 főnyi gyalogos és lovas katonával. A hadtest katonái vadonatúj angol egyenruhát viseltek.

Megkezdődött a szovjet csapatok újabb hadművelete, az úgynevezett belebeji hadművelet, amely május 15-től 19-ig tartott.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogasd  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .