A küzdelem új szakaszában

A partizánok együttműködése a támadó szovjet hadsereggel – 1

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

  1. A küzdelem új szakaszában

A partizánok együttműködése a támadó szovjet hadsereggel

A fasiszta csapatok sztálingrádi szétzúzásával, majd a szovjet hadseregnek Leningrádtól a Kaukázusig terjedő egész arcvonalon folyó általános támadásával megkezdődött a hódítók tömeges kiűzése a szovjet földről. A partizánmozgalom előtt most új, még bonyolultabb feladatok álltak. E feladatokat meghatározva a legfelsőbb főparancsnok, Sztálin, 1943. február 23-i parancsában rámutatott: „ … nem szabad megengedni, hogy a visszavonuló ellenség felperzselhesse falvainkat és városainkat, minden erőnkkel, minden eszközzel támogatnunk kell az előrenyomuló Vörös Hadsereget”.8 – Sztálin: A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra 1949. 90. old.*

A párt hatalmas politikai és szervező munkájának volt köszönhető, hogy 1943 tavaszára a partizánmozgalom minőségileg új, magasabb formát öltött.

Ekkorra már az ellenség hátában csaknem mindenütt tevékenykedtek párt- és Komszomol-szervek. 1942 második felében és 1943 elején megkezdte munkáját a központi partizántörzs, és munkához láttak a köztársaságok és területek partizántörzsei is. Ott, ahol a viszonyok megengedték (főképpen az erdős terepen), helyi méretekben is központosították a vezetést. Így az Orjoli területi pártbizottság és a Brjanszki Front haditanácsa 1943. április végén közös parancsnokság alatt egyesítette az Orjoli terület nyugati és déli járásainak partizánosztagait. Nem sokkal később Belorussziában körzetesítették a partizánerőket: a dandárokat és az osztagokat meghatározott körzetekre osztották, s ennek eredményeképpen a köztársaság területének körülbelül 60 százaléka a partizánok ellenőrzése alá került.

A partizánszerveknek az ellenség mögöttes területén folytatott tevékenységét, valamint a partizánmozgalom törzseit az SZK(b)P KB, a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása, az egyes köztársaságok és közigazgatási területek kommunista pártjainak központi bizottságai és területi pártbizottságai irányították.

Ilyenformán a partizánmozgalom párt- és katonai vezetésének mozgékony szervezete alakult ki. Ez a rendszer a vezetés központosításának lenini elvén nyugodott, amely egyszersmind figyelemmel van a széles körű helyi kezdeményezésre is. Ez a rendszer egyrészt lehetővé tette, hogy sokoldalúan figyelembe vegyék a helyi feltételeket, s megtalálják a partizánharc leghelyesebb formáit és módszereit. Másrészt lehetővé vált a partizánmozgalomnak a fasiszták által megszállt egész szovjet területre kiterjedő egységes irányítása, az ellenség hátában nagyarányú hadműveletek tervezése és végrehajtása, a partizánalakulatok és a földalatti szervezetek tevékenységének a szovjet hadsereg által meghatározott konkrét feladatokkal való koordinálása.

A partizánmozgalom pártszerveinek és törzseinek derekas munkája a partizánkáderek kiképzésére és az arcvonal mögé küldésére, továbbá arra is kiterjedt, hogy szervező csoportokat, robbantókat, rádiósokat, felderítőket stb. juttassanak el az ellenség hátába. Alapvetően megjavult a partizánok anyagi-technikai ellátottsága. Nagy méretekben megindult a partizántevékenység céljára szolgáló robbanóaknák és egyéb technikai eszközök gyártása. A háború évei alatt, főképpen 1942 közepétől, valamint az 1943-as és 1944-es években a katonai és polgári repülők 110 000 repülést végeztek a partizánokhoz. Csupán a távolsági repülőerők és polgári légiflotta gépei több mint 16 000 tonna teherrakományt és 83 000 partizánt dobtak le az ellenség hadtápterületére. A partizánok ellátása földi úton is folyt, az arcvonal hézagain keresztül.

1943 tavaszára a partizánmozgalom törzsei és front-, valamint hadseregbeli képviselői jól működő kétoldalú rádiókapcsolatot építettek ki számos partizánalakulattal. 1943 márciusában a partizán-magasabbegységekben és osztagokban 256, júniusban, közvetlenül a kurszki csata előtt 858, ugyanez év szeptemberében pedig 970 rádióadó működött. Ezenkívül a nagyobb partizán-magasabbegységeknek kétoldalú rádió-összeköttetésük volt az alájuk tartozó osztagokkal.

A partizánmozgalom központosított párt- és katonai vezetésének megteremtése, kétoldalú rádió-összeköttetés létesítése a nagyobb partizánalakulatokkal lehetővé tette, hogy a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása és a frontok haditanácsa 1943 tavaszától a hadászati feladatok, valamint a fontosabb hadjáratok és hadműveletek terveinek kidolgozása során számot vessenek a partizánalakulatok és a földalatti mozgalom tevékenységével is. És ha korábban (ahol ez lehetséges volt) harcászati együttműködés létesült a partizánok és a szovjet csapatok között, a hadműveleti együttműködés viszont a partizánosztagokkal való rádióösszeköttetés hiányában csak szórványos jellegű volt és csupán 1942 második felétől kezdett kifejlődni, 1943 tavaszától már nemcsak állandó, és a szovjet parancsnokság által feszesen tervezett és irányított harcászati, hanem immár hadászati együttműködés folyt a partizánok és a támadó szovjet hadsereg között. Ez rendkívül fontos körülmény volt, és jelentősen növelte a partizánmozgalom szerepét.

A párt szervezett intézkedéseit az ellenség által megszállt körzetek lakosainak hatalmas hazafias lelkesedése támasztotta alá. A partizánmozgalom egyre nagyobb méreteket öltött.

Eltekintve a harcokban szenvedett jelentős veszteségektől, valamint attól, hogy egyre csökkent az ellenség által megszállt szovjet terület, 1943 márciusában az ellenség hátában 1047 partizánosztag működött, melyekben összesen 113 597 ember harcolt, ugyanennek az évnek a végére pedig a partizánalakulatok harcosainak száma 250 000 főre emelkedett.9 – Az adatok a partizánmozgalom törzsének anyagából valók. A valóságban azonban a partizánosztagok mennyisége és tagjaik általános száma nagyobb volt, minthogy sok osztagnak nem volt kapcsolata a partizánmozgalom törzsével.*

A partizánokhoz a hitleristák által mozgósított számos lengyel, csehszlovák, bolgár, jugoszláv, román, magyar s egyéb nemzetiségű katona és tiszt állt át, akik felismerték az agresszorok valóságos céljait. 1943 tavaszán a zsitomiri és a rovnói közigazgatási területen lengyel partizánosztag alakult, amely augusztusig már három osztagból álló magasabbegységgé gyarapodott. 1943 szeptemberében a Csernyigov-Volinszkij partizán-magasabbegység parancsnoksága megalakította a Wanda Wasilewska nevét viselő lengyel dandárt. A. N. Szaburov magasabbegységén belül osztagot alakítottak a 101. szlovák ezrednek a partizánok oldalára átállt katonáiból és tisztjeiből. Parancsnokuk Ján Nalepka szlovák tiszt volt. A megszállókkal vívott harcokban tanúsított hősiességéért halála után megkapta a Szovjetunió Hőse címet. Az ellenséges hadseregből megszökött antifasiszták szép számban harcoltak más partizánalakulatokban is. Német antifasiszták is voltak köztük. Egyikük, Fritz Schmenkele, az egykori munkás a szmolenszki partizánok soraiban tanúsított hősiességéért halála után elnyerte a Szovjetunió Hőse címet.

A harcok folyamán kiváló partizánparancsnokok nőttek fel, olyanok mint V. A. Begma, T. P. Bumazskov, M. I. Duka, A. F. Fjodorov, A. V. German, A. M. Grabcsak, Sz. V. Grisin, I. D. Gyibrova, F. D. Gnyezgyilov, M. I. Haumov, D. V. Jemljutyin, K. D. Karickij, N. Z. Koljada, V. Z. Korzs, Sz. A. Kovpak, V. I. Kozlov, G. M. Linykov, V. J. Lobanok, D. N. Medvegyev, F. I. Pavlovszkij, N. N. Popudrenko, M. F. Smirev, A. N. Szaburov, V. P. Szamszon, J. O. Zbanackij és mások.

A partizánalakulatoknak óriási, gyakorlatilag kimeríthetetlen tartalékai voltak. Csupán Ukrajnában, Belorussziában, a leningrádi, szmolenszki, kalinyini és orjoli közigazgatási területen a partizánok által ellenőrzött körzetekben 1943 tavaszáig az önvédelmi csoportoknak több mint 500 000 emberük volt.

A partizán-magasabbegységek és osztagok többsége tapasztalt harci közösség volt, s alkalmasak voltak arra, hogy megoldják a szovjet parancsnokság által eléjük állított bonyolult feladatokat.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogasd  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .