Az ár és a forgalmi költség

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

Az ár és a forgalmi költség az állami és a szövetkezeti kereskedelemben. A köztulajdon túlsúlya a termelés és az áruforgalom területén — biztosítja a szocialista állam számára azt a lehetőséget, hogy a népgazdaság minden ágában megtervezze az árakat. A Szovjetunióban terv szerint állapítják meg a szervezett piacon érvényes árakat: a kolhozok és a kolhozparasztok által az államnak és a szövetkezeteknek eladott árutermékek begyűjtési és felvásárlási árát; az ipari eladási árakat és a kereskedelmi szervezetek nagybani árait; az állami és a szövetkezeti kereskedelem kiskereskedelmi árait, vagyis azokat a végső árakat, amelyeken a lakosság a fogyasztási cikkeket megvásárolja. Vannak országos (az egész országban egységes) és övezeti (vidékenként különböző) árak. Egyes árucikkekre idényárakat állapítanak meg.

A kiskereskedelmi árak rendszeres leszállítása a néptömegek anyagi jólétének növelését szolgáló egyik fő eszköz. Az 1947 óta végrehajtott hét árleszállítás óriási mértékben növelte a városi és falusi dolgozók vásárlóképességét és reáljövedelmét. Az árleszállítás a kereslet tervszerű befolyásolásának fontos tényezője. Az árleszállításnál figyelembe veszik, hogy milyen jelentőségük van az egyes árucikkeknek a közfogyasztás szempontjából. Az árleszállítást eszközként használják fel bizonyos áruk fogyasztásának növelésére. A kiskereskedelmi árak leszállítása a termelési és kereskedelmi ráfordítások csökkenésén, továbbá az állam által a lakosságnak eladásra szánt árutömeg növekedésén alapul.

A Szovjetunióban az állami kiskereskedelmi árak rendszeres leszállítása következtében azt az árumennyiséget, amely 1947-ben 1000 rubelbe került, 1954-ben 433 rubelért lehetett megvásárolni. 1954-ben a kényér és az állati zsiradékok kiskereskedelmi ára az 1947. évvégi ár 33%-a, a húsé valamivel több mint 33%-a, a cukoré pedig 43,5%-a volt. Ugyanakkor e cikkek ára az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban és a legtöbb más burzsoá államban 1947 óta jelentősen emelkedett.

Az áruk nagybani áron kerülnek a kereskedelmi hálózatbaA kereskedelmi szervezetek ezeket az árukat kiskereskedelmi áron adják el a lakosságnak. A nagybani ár és a kiskereskedelmi ár közti különbség a kereskedelmi árrés. Ebből a kereskedelmi árrésből térülnek meg a kereskedelmi szervezetek forgalmi költségei, és ebből képződik tiszta jövedelmük. Ily módon a kereskedelmi szervezetek kiskereskedelmi ára egyenlő a nagykereskedelmi ár és a kereskedelmi árrés összegével. A kereskedelmi árrést rendszerint úgy számítják ki, hogy bizonyos százalékot levonnak a kiskereskedelmi árból, egyes esetekben pedig úgy, hogy a nagykereskedelmi árhoz felárt adnak hozzá. A kereskedelmi árrést az állam tervezi meg, s csökkentése arra ösztönzi a kereskedelmi szervereteket, hogy javítsák munkájukat, csökkentsék a forgalmi költségeket.

A szovjet kereskedelem forgalmi költségeit azoknak a ráfordításoknak a pénzkifejezése alkotja, amelyeket a kereskedelmi vállalatok az áruknak a fogyasztókhoz juttatására fordítanak. Az állami és a szövetkezeti kereskedelem forgalmi költségeit az állam tervezi meg. A forgalmi költségekhez tartoznak: az amortizációs költségek (helyiség, felszerelés), az áruk raktározási, osztályozási és csomagolási költségei, a szállítási költségek, a kereskedelmi alkalmazottak munkabére stb.

A szovjet kereskedelemben kétféle forgalmi költség van. Először, vannak olyan költségek, amelyek azzal függnek össze, hogy a termelési folyamat folytatódik a forgalom területén (az áruk szállítása, raktározása, csomagolása); a szovjet kereskedelemben a tőkés kereskedelemtől eltérően ezek alkotják a forgalmi költségek túlnyomó részét. Másodszor, vannak olyan költségek, amelyek a termék áruformájával függnek össze (az adásvételi műveletek lebonyolítása, a kereskedelmi vállalat pénzgazdálkodásával kapcsolatos kiadások stb.). Ez a kétféle forgalmi költség különböző forrásokból térül meg.

Az első megtérülésének forrása a kereskedelmi dolgozóknak az a munkája, amely a termelési folyamatnak a forgalom területén való folytatására irányul. Ez a munka növeli az áruk értékét, s így biztosítja a szállítással, raktározással, csomagolással és a kereskedelmi szervezetek egyéb termelési funkcióival kapcsolatos ráfordítások fedezését. A második, a termék áruformájával összefüggő forgalmi költség a termelő ágakban létrehozott tiszta jövedelemből térül meg. Az ipari eladási árakat úgy állapítják meg, hogy az ipar tiszta jövedelmének egy része a kereskedelmi szervezeteknek jusson.

A szocialista tervgazdaság előnyei következtében a forgalmi költségek színvonala, vagyis a forgalmi költségek aránya az áruforgalomhoz képest, a Szovjetunióban csak egy kis része a tőkés országokban szokásos forgalmi költségeknek, s ez a színvonal állandóan süllyed. A szovjet kereskedelem nem ismeri azokat az óriási improduktív ráfordításokat, amelyek a tőkés forgalmi költségek oroszlánrészét alkotják, s amelyeknek oka a termelési anarchiában, a válságokban, a konkurrenciában, a spekulációban és a hihetetlen méreteket öltő reklámban rejlik. A szocialista társadalomban az árutömegek elhelyezése tervszerűen történik, a termelés számára biztosítva van az állandóan növekvő belső piac. Mindennek az a következménye, hogy a Szovjetunióban a burzsoá országokhoz képest erősen megrövidült a forgalmi idő, és csökkent azoknak a közvetítő műveleteknek a száma, amelyek révén az áru a termelés helyétől a fogyasztóig eljut. A Szovjetunióban az áruforgalom sebessége körülbelül háromszor akkora, mint a tőkés országokban, ami jelentős megtakarításokat eredményez.

A kapitalizmussal ellentétben, amelyre az jellemző, hogy óriási fölösleges árukészletek halmozódnak fel, a szocializmusban az árukészletek nagyságát tervben állapítják meg, az áruforgalom szükségleteinek megfelelően, a kereskedelmi hálózat egyenletes és zavartalan áruellátásának biztosításával összhangban. Ezáltal elejét lehet venni annak, hogy fölösleges árukészletek képződjenek. A szovjet kereskedelem fejlődésével a forgalmi költségek egyre csökkennek.

A Szovjetunióban közvetlenül a második világháború előtt a nagy- és kiskereskedelem forgalmi költségei a kiskereskedelmi áruforgalom mintegy 10%-át tették. 1953-ban a Szovjetunió állami és szövetkezeti kereskedelmének forgalmi költségei a kiskereskedelmi áruforgalomnak körülbelül 8%-át alkották.

A forgalmi költségeknek a fogyasztók jobb ellátásával párosuló csökkenése jelentős mennyiségű társadalmi munka megtakarításának fontos forrása. Lehetővé teszi, hogy további eszközöket fordítsanak az anyagi termelés növelésére, az áruforgalom bővítésére és a kereskedelem színvonalának emelésére. A forgalmi költségek csökkentése a szovjet kereskedelem munkafolyamatainak gépesítése, a kereskedelem terén végzett munka termelékenységének emelése, a kereskedelmi dolgozók körében a kereskedelmi hálózat munkájának javítását szolgáló szocialista munkaverseny fejlesztése, a munkaerő helyesebb felhasználása alapján történik. A szovjet állam a prémiumos teljesítménybér-rendszer segítségével anyagilag ösztönzi a kereskedelmi dolgozókat magasabb munkateljesítmények elérésére. A forgalmi költségek csökkentése megköveteli az áruforgalom tervezésének további javítását, a lakosság szükségleteinek tanulmányozását, a kereskedelmi hálózat áruellátásának helyes megszervezését és csomagolt áruk fokozottabb forgalomba hozatalát. A forgalmi költségek csökkentésének fontos tényezője a kereskedelmi és begyűjtési veszteségek elleni harc — a raktárak, gabonatárolók és hűtőberendezések hálózatának bővítése, az áruk szállításának és raktározásának ésszerű megszervezése útján. A forgalmi költségek csökkentésében nagy szerepet játszik az áruellátás útjainak további megrövidítése, a közvetítő műveletek számának csökkentése a kereskedelmi hálózatban, és a közlekedés ésszerűbb felhasználása.

A forgalmi költségek csökkentése elválaszthatatlanul összefügg a kereskedelmi vállalatok önálló elszámolásának megszilárdulásával, ami megköveteli, hogy a kereskedelmi vállalatok rentábilisan működjenek, vagyis az előírt árak szigorú betartásával tiszta jövedelemre (nyereségre) tegyenek szert. A szocialista kereskedelmi vállalatok tiszta jövedelme gyökeresen különbözik a tőkés kereskedelmi haszontól; a kereskedelmi dolgozók kizsákmányolástól mentes munkája hozza létre (amennyiben munkájuk az anyagi termelés folyamatának folytatása a forgalom területén), továbbá a szocialista termelés dolgozóinak munkája (a kereskedelmi árrés egy részének forrása az anyagi termelés területe). Ezt a jövedelmet (a költségvetéshez csatolása útján) általános állami célokra, továbbá a kereskedelmi hálózat bővítésére, a kereskedelmi szervezetek eszközeinek növelésére és a szovjet kereskedelmi dolgozók anyagi és kulturális helyzetének javítására használják fel.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogasd  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .