Nagy elhatározások

„Óriási győzelmeket arattunk”

(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)

3

A VIII. kongresszus egyik legfőbb kérdése a katonai helyzet volt. A Központi Bizottság beszámolójában Lenin hangsúlyozta, milyen hatalmas nehézségeket küzdött le a párt, amikor megteremtette — a történelem folyamán először — a proletárállam hadseregét, az új típusú hadsereget. Vlagyimir Iljics rámutatott arra, hogy a Vörös Hadsereg megszervezése merőben új feladat volt, amely azelőtt még elméletileg sem vetődött fel.

„Egyik kísérletet a másik után hajtottuk végre — mondotta Lenin —, megpróbálkoztunk azzal, hogy önkéntes hadsereget hozzunk létre, tapogatózva haladtunk előre, keresgéltünk, próbálgattuk, milyen úton-módon lehet a feladatot az adott körülmények között megoldani. A feladat azonban világos volt. A szocialista köztársaság fegyveres védelme nélkül nem lehettünk meg. Az uralkodó osztály sohasem adja át hatalmát az elnyomott osztálynak. De az elnyomott osztálynak tettekkel kell bebizonyítania, hogy nemcsak meg tudja dönteni a kizsákmányolókat, hanem szervezkedni is tud az önvédelemre, hogy mindent fel tud tenni egy lapra.”24 Ugyanott, 146. old.*

A párt célul tűzte ki a reguláris, szigorúan központosított és fegyelmezett Vörös Hadsereg megszervezését. De ezzel az irányvonallal szembeszállt a kongresszuson a „katonai ellenzék”. Álláspontja annak a „baloldali kommunizmusnak” az utóhangja volt, amelyet a párt még a VII. kongresszuson, a breszti békéről folyó viták idején szétzúzott. A „katonai ellenzékhez” emellett olyan pártmunkások is csatlakoztak, akik azelőtt soha, semmilyen kérdésben nem fordultak szembe a párt irányvonalával. Ezúttal a katonai hatóságok és különösen Trockij ténykedései miatt érzett elégedetlenség vitte őket az ellenzékiek táborába.

Ezek a „katonai ellenzékhez” tartozó pártmunkások és katonai beosztottak jogosan bírálták Trockijnak, a Köztársasági Forradalmi Katonai Tanács akkori elnökének a tevékenységét. Trockij hajbókolt a burzsoá szakemberek, a cári hadsereg volt tisztjei, tábornokai és tengernagyai előtt, akiket a szovjethatalom bevont a Vörös Hadsereg munkájába. A párt Központi Bizottsága nemegyszer rámutatott arra, hogy a régi katonai szakemberek csak úgy használhatók fel, ha a katonai biztosok és a politikai szervek lankadatlanul ellenőrzik őket. Hiszen korántsem valamennyi katonai szakember szolgálta becsületesen a szovjethatalmat. Akadtak köztük szép számban hétpróbás ellenforradalmárok is, akik csak a kedvező alkalomra vártak, hogy átszökjenek az ellenséghez. Trockij viszont olyan állapotokat igyekezett teremteni, amelyek elzárták a katonai szakembereket mindennemű ellenőrzéstől, s gyakran a nyilvánvaló árulókat is védelmébe vette. Emellett tüntető megvetéssel viseltetett a proletárszármazású parancsnokokkal szemben, figyelmen kívül hagyta a katonai biztosok és a politikai szervek véleményét. Előfordult, hogy parancsára becsületes vörösparancsnokokat és politikai beosztottakat lőttek agyon. A felelős parancsnoki posztokra Trockij saját talpnyalóit csempészte be, akik magatartásukkal szégyent hoztak a hadseregre. A Köztársasági Forradalmi Katonai Tanács gyakran közömbösséget tanúsított a front szükségletei iránt, nem gondoskodott kellően tartalékokról és utánpótlásról. Mindez súlyos elferdítése volt annak a politikának, amelyet a párt a katonai kérdésben folytatott.

A „katonai ellenzék” képviselői a kongresszus többségével együtt helyesen tették, hogy határozottan elítélték Trockij ténykedéseit. De a „katonai ellenzék” egyszersmind mélységesen téves nézeteket is hangoztatott. Így például az ellenzék tagjai felszólalásaikban védelmezték a partizán módszerek hadseregbeli maradványait, állást foglaltak a régi katonai szakemberek bárminemű felhasználásával és a katonai vasfegyelemmel szemben. Nem ismerték el, hogy következetes centralizmusra van szükség a fegyveres erők irányításában, s igazságtalan, indokolatlan követeléseket támasztottak a Központi Bizottsággal szemben. Általában a „katonai ellenzék” szembeszállt az erős, reguláris, fegyelmezett Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg megteremtésének irányvonalával. Az ellenzékiek azokat a választott parancsnokok vezetése alatt álló félpartizán-osztagokat tartották eszményüknek, amelyek 1918 első felében működtek.

Lenin szenvedélyes beszédben szállt szembe a „katonai ellenzék” káros, a pártot a helyes útról eltérítő nézeteivel. Élesen és határozottan kifejtette, hogy vasfegyelem nélkül nincs erős hadsereg. „Most — mondotta Lenin — a reguláris hadseregnek kell előtérben lennie.”25 Lenin Művei. XXIV. köt. 3. kiadás. 749. old. (oroszul).* Vlagyimir Iljics kíméletlen harcot hirdetett a partizán módszerek maradványai ellen, és rámutatott annak szükségességére, hogy a katonai szakembereket bevonják a Vörös Hadsereg szervezésébe.

Kongresszusi felszólalásában Lenin kitartóan hangoztatta, hogy a régi, burzsoá szakemberek bevonása mind gazdasági, mind katonai téren fontos és szükséges. „A kapitalista kultúra öröksége nélkül — mondotta — nem építhetjük fel a szocializmust. Nem építhetjük másból a kommunizmust, mint abból, amit a kapitalizmus hagyott ránk.”26 Lenin Művei. 29. köt. 150. old.* A párt és a szovjethatalom feladata rákényszeríteni a burzsoá szakembereket, hogy a proletariátus soraiban haladjanak, bármennyire is ellenükre van ez a megoldás.

Lenin nagy figyelmet szentelt a hadseregbeli pártirányítás kérdésének, fontosnak tartotta, hogy a proletármag, a katonai biztosok, a pártpolitikai apparátus és a hadseregbeli kommunista sejtek nagyobb szerephez jussanak a szovjet haderő nevelésében, kiképzésében és harckészségének fokozásában. Rámutatott arra, hogy a párt Központi Bizottsága rendszeresen irányítja a katonai hatóságokat, s a katonai szervező munka kérdései a szó szoros értelmében minden egyes ülésének napirendjén szerepelnek. Nem volt olyan stratégiai kérdés, amelyben a Központi Bizottság ne alakította volna ki véleményét, és ne szerzett volna ennek érvényt a gyakorlatban.

A kongresszus határozatában összegezte a hadseregszervezés több mint egyéves tapasztalatait, s jóváhagyta a lenini irányvonalat a katonai kérdésben. Meghatározta a Vörös Hadsereg történelmi hivatását és szerepét, a Vörös Hadseregnek mint új típusú hadseregnek jellegét és sajátosságait, a hadsereg szervezésének és irányításának alapelveit, a katonák nevelésével kapcsolatos feladatokat, a hadsereg kommunista szervezeteinek helyét és szerepét.

A kongresszus különös megelégedéssel állapította meg, hogy a Vörös Hadsereg, amely a külföldi intervenció és a polgárháború rendkívül súlyos körülményei között alakult meg, a gyakorlatban bebizonyította, hogy erős és tapasztalt ellenségre is vereséget tud mérni, s határozottan visszautasította azt a próbálkozást, hogy egyesek szembeállítsák a partizánosztagokat a reguláris centralizált hadsereggel.

A határozat rámutat arra, hogy a proletariátus az államhatalom birtokában lehetőséget nyert fegyveres erőinek tervszerű kiépítésére. A Vörös Hadsereg csak úgy érheti el a legkisebb veszteséggel a legnagyobb eredményeket, ha egységes központ által, egy akarattal irányított, egységes, összeforrott szervezetet alkot. „A partizánkodást mint katonai programot hirdetni — mondja a kongresszusi határozat — ugyanazt jelenti, mint a nagyiparról a kézműiparra való visszatérést tanácsolni.”27 Az SZKP kongresszusainak, konferenciáinak és központi bizottsági plénumainak határozatai. I, rész. 503. old.*

A kongresszus állást foglalt a reguláris hadsereg megerősítése és a katonai szakértők további bevonása mellett. De egyszersmind elítélte a Trockij vezette katonai hatóságokat, amiért felelőtlenül bevonták a volt tiszteket a hadseregbe anélkül, hogy gondosan ellenőrizték volna megbízhatóságukat, s vakon bíztak a katonai szakértőkben.

A kongresszus a munkás- és parasztszármazású vörösparancsnokok képzésének megjavítására is rendszabályokat jelölt meg. A párt célul tűzte ki az új parancsnoki kádereket képző katonai tanintézetek számának növelését.

A kongresszusi határozat kimondta, hogy a legszigorúbban érvényesíteni kell a kizárólag dolgozókra szorítkozó osztálymozgósítás elvét. A Vörös Hadseregbe csak dolgozókat szabad behívni; az osztályidegen elemek külön munkazászlóaljakban teljesítsenek szolgálatot. A kongresszus határozottan elítélte a Trockij vezette katonai szerveket, amiért semmibe vették az osztályok szerinti kiválasztás elvét.

A kongresszus nagy figyelmet szentelt a hadseregbeli pártmunka megszervezésének. Hangsúlyozta a hadseregben működő kommunista sejtek fontos szerepét, és szükségesnek tartotta, hogy még jobban növeljék a sejtek tekintélyét a vöröskatonák körében. Arra kell ügyelnünk — mutat rá a határozat —, „hogy vélt jogokat és kiváltságokat hajhászó állhatatlan elemek ne kerülhessenek be a sejtekbe. A kommunista sejtek iránti tisztelet annál nagyobb és annál megrendíthetetlenebb lesz, mennél világosabban megérti minden katona, és saját tapasztalatai alapján is meggyőződik arról, hogy a kommunista sejthez való tartozás nem biztosít a katonának semmiféle külön jogot, hanem csak kötelezettséget ró rá, azt, hogy a lehető legönfeláldozóbb és legbátrabb harcos legyen.”28 Ugyanott, 507. old.*

A kongresszus felhatalmazta a Központi Bizottságot, hogy szervezze meg a kommunisták tervszerű elosztását a haditengerészet és a hadsereg egységeiben.

A csapatoknál végzendő politikai munka helyes megszervezése céljából szükség volt a politikai szervek tevékenységének gyökeres megjavítására. A kongresszus rámutatott arra, hogy a politikai káderek zömét a közvetlenül a fronton működő egységeknél kell összpontosítani.

A kongresszus újra meg újra hangsúlyozta a katonai biztosok sajátos szerepét. A katonai biztosok a kommunista párt képviselői a hadseregben, a párt szellemének, fegyelmének, szilárdságának és bátorságának hordozói. Munkájuk — szögezte le a kongresszus — csak abban az esetben vezethet kellő eredményre, ha a kommunista sejtek közvetlen támogatását élvezik.

A kongresszus határozatában megszüntette a Katonai Biztosok Összoroszországi Irodáját. Helyette megalakult a Köztársasági Forradalmi Katonai Tanács Politikai Osztálya, élen a Központi Bizottság egyik tagjával, akit a Forradalmi Katonai Tanács tagjának jogkörével ruháztak fel.

Az OK(b)P VIII. kongresszusa tehát kidolgozta egy olyan tömegméretű, szigorúan centralizált, a proletárfegyelem szellemétől áthatott hadsereg kiépítésének világos programját, amely jól szervezett politikai irányítással és utánpótlási rendszerrel, valamint hatalmas mennyiségű hadianyag-tartalékkal rendelkezik. Csakis ilyen hadsereg győzhette le a külső és a belső ellenforradalom egyesült erőit.

Ugyancsak rendkívül fontosak voltak a párt- és államépítést érintő kongresszusi határozatok, amelyek arra irányultak, hogy növeljék a párt vezető szerepét a szovjetekben.

A kongresszus a leghatározottabban elítélte a Szapronov—Oszinszkij csoport mensevik nézeteit. Ez a csoport szembefordult a Kommunista Pártnak a proletárdiktatúra rendszerében betöltött vezető szerepével. A kongresszus világosan meghatározta a párt és a szovjetek közti kölcsönös viszonyt. A szovjetek jobb irányításának biztosítására a kongresszus határozatban mondta ki, hogy az összes szovjetszervezetben pártfunkciókat kell alakítani, hogy a párt ezeken keresztül irányíthassa az állami szervek tevékenységét. A kongresszus azonban óva intett attól, hogy a szovjetszerveket megpróbálják felcserélni a pártszervekkel. „A pártnak — mondja a kongresszusi határozat — a szovjetszerveken keresztül, a szovjetalkotmány keretében kell megvalósítania a határozatait. A párt arra törekszik, hogy irányítsa a szovjetek tevékenységét, de nem arra, hogy helyettesítse őket.”29 Ugyanott, 519. old.*

A kongresszus előírta a kommunista szovjettagoknak, hogy rendszeresen számoljanak be választóiknak. A szovjetapparátusban dolgozó párttagokat pedig arra kötelezte, hogy végezzenek pártmunkát, lépjenek be a szakszervezetbe, s aktívan vegyenek részt tevékenységében.

Az új párttagok nagymérvű beáramlására való tekintettel a kongresszus határozatot hozott a párt szociális összetételének megjavításáról, mivel a párt számszerű növekedése semmiképpen sem járhatott összetételének romlásával. A szervezeti kérdésről hozott kongresszusi határozat kimondta, hogy a pártnak szélesre kell tárnia kapuit a munkás- és a parasztifjúság előtt, de egyúttal állandó figyelemmel kell kísérnie a szociális összetételében végbemenő változásokat. A nem munkás és nem paraszt jelentkezők felvételét tüzetes vizsgálatnak kell megelőznie. A kongresszus elhatározta az egész tagság felülvizsgálatát azzal a céllal, hogy megtisztítsa a pártot a különböző idegen elemektől, akik befurakodtak soraiba, amióta kormánypárt lett. Ez volt az első tisztogatás a pártban.

A VIII. kongresszus hatalmas mérföldkő volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetében. A kongresszusi határozatok megerősítették a szovjet államot, a munkásosztály és a parasztság szövetségét. Lenin irányításával a párt új győzelmek felé vezette az országot.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogasd  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .