A szocializmus építése a Szovjetunióban

Az áruforgalom a szocializmusban

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

A kereskedelem lényege és szerepe a szocializmusban. A szocializmusban a kereskedelem, amely a Szovjetunióban a szovjet kereskedelem elnevezést kapta, lényegét tekintve döntő módon különbözik a tőkés kereskedelemtől. A szovjet kereskedelem — kapitalisták nélküli kereskedelem. A Szovjetunióban az árukat állami vállalatok és szervezetek, szövetkezetek, a kolhozok, továbbá viszonylag kisebb részüket a kolhozparasztok realizálják. A szovjet kereskedelmi vállalatok eszközei szocialista tulajdont képeznek. Attól kezdve, hogy a szocialista tulajdon osztatlan uralma a népgazdaság minden területén megvalósult, a Szovjetunió gazdaságában teljesen megszűntek az olyan kategóriák létezésének feltételei, mint a kereskedelmi tőke, a kereskedelmi haszon és más kategóriák.

A kereskedelem a szocializmusban a népet szolgálja. Célja a szocializmus gazdasági alaptörvényének követelményeivel összhangban — a társadalom növekvő szükségleteinek lehető legteljesebb kielégítése, ellentétben a tőkés kereskedelemmel, amely, mint a kereskedelmi tőke funkciója, a kapitalisták hasznát szolgálja.

A szocialista társadalomban az egyéni fogyasztásra szolgáló cikkek zöme az áruforgalom, a kereskedelem révén jut el a lakossághoz. A lakosság jövedelmének túlnyomó részét fogyasztási cikkekre — élelmiszerekre, ruházatra, lábbelire, kulturális cikkekre, háztartási cikkekre költi. A fogyasztási cikkeknek viszonylag csak kis hányada kerül az áruforgalom felhasználása nélkül, közvetlenül elosztásra, például akkor, amikor a kolhozparasztok munkaegységeik után természetben kapják meg járandóságuk egy részét.

A kolhozok a kereskedelmi hálózat révén szerzik meg a termeléshez szükséges cikkeket — a mezőgazdasági gépeket, különféle felszerelési tárgyakat, villamosberendezést, fűtőanyagot, építőanyagokat, gépkocsikat stb. Az áruforgalomhoz tartozik a kolhozok és a kolhozparasztok mezőgazdasági termékeinek állami és szövetkezeti begyűjtése és felvásárlása is.

Mindez azt jelenti, hogy a kereskedelem a szocializmusban az a fő forma, amelynek révén a közszükségleti cikkeket a társadalom tagjai között elosztják, a dolgozók növekvő egyéni szükségleteit kielégítik.

A szovjet kereskedelem Lenin tanítása szerin-t a város és falu közötti gazdasági kapcsolat formája. A szovjet kereskedelem létfontosságú láncszem az állami ipar és a kolhozokon alapuló mezőgazdaság termelési-gazdasági kapcsolatainak rendszerében. A város és falu közötti kereskedelmi kapcsolat fejlesztése a munkás-paraszt szövetség további erősítésének, a városi és falusi lakosság fogyasztási cikkekkel való ellátásának és az ipar mezőgazdasági nyersanyaggal való ellátásának elengedhetetlen feltétele.

A szocialista termelésre támaszkodó szovjet kereskedelem ugyanakkor a szocialista termelés fejlődésének és erősödésének is szükséges feltétele. Az ipari és mezőgazdasági termelés növekedése és a lakosság árukeresletének növekedése egymagában még nem elegendő a szocialista gazdaság állandó fejlődésének biztosításához. „Annak, hogy az ország gazdasági élete felpezsdüljön, az ipar és a mezőgazdaság pedig ösztönzést kapjon a termelés további növelésére, még egy előfeltétele van, mégpedig: az élénk áruforgalom a város és falu közöttaz ország kerületei és területei között, a népgazdaság különböző ágai között. Szükséges, hogy az egész országot az áruraktárak, üzletek, boltok gazdag hálózata fogja át. Szükséges, hogy ezeknek a raktáraknak, üzleteknek, boltoknak csatornáin keresztül az áruk állandóan keringjenek a termelési helyekről a fogyasztóhoz”1.: Sztálin. Beszámoló a XVII. pártkongresszusnak az ÖK(b)P KB munkájáról. Lásd Sztálin Művei. 13. köt. Szikra 1951. 360—361. old.*

szovjet kereskedelem összekötő láncszem a szocialista termelés és a közfogyasztás között, az ipar és a mezőgazdaság növekvő termelését eljuttatja a fogyasztókhoz, s egyben a szocialista termelésnek jelzi a lakosság növekvő keresletét. A kapitalizmusban a termelés és a fogyasztás kapcsolata spontán módon, a konkurrencia révén, válságok révén valósul meg. A szocializmusban a népgazdaság tervszerű (arányos) fejlődésének törvénye érvényesül, s ennek következtében a kereskedelemnek lehetősége van a termelés és a fogyasztás tervszerű egybehangolására.

A szovjet kereskedelem egyrészt a szocialista termelés szakadatlan bővülésére, másrészt a szükségleteknek, a tömegek vásárlóképességének állandó növekedésére támaszkodik. A lakosság jólétének fokozódása, a dolgozók pénzjövedelmének növekedése és az árak rendszeres leszállítása állandóan növekvő keresletet teremt az ipar és a mezőgazdaság termékei iránt. Ennek következtében a szovjet kereskedelem nem ismeri a kapitalizmusra jellemző árurealizálási nehézségeket és értékesítési válságokat.

A szovjet állam és szervei meghatározzák a közszükségleti cikkek termelésének méreteit és összetételét, az árualapok forrásait és nagyságát, az áruelhelyezés ésszerű módjait, megtervezik a kereskedelmi hálózatot és annak területi elhelyezését. Az árukészleteket az egyes vidékek szerint a lakosság vásárlóképességét, jövedelmének és kiadásainak összetételét figyelembe véve osztják el.

A szovjet kereskedelemnek magából a lényegéből következik, hogy messzemenően figyelembe kell vennie a lakosság keresletét, a fogyasztók fejlődő ízlését, a nemzeti és helyi sajátosságokat, az éghajlati viszonyokat, évszakokat stb. Csak így lehet biztosítani az áruforgalom helyes megtervezését, azt, hogy az egyes vidékekre érkező árutömeg ne csak összegszerűen, vagyis értékkifejezésben, hanem a konkrét választék, vagyis a használati érték szerint is megfeleljen a keresletnek.

Az áruforgalom tervezésének helyes megszervezése feltételezi a helyi szovjet szervek és kereskedelmi szervezetek messzemenő kezdeményezését az áruforrások felkutatása, a lakosság áruellátása terén, és kizárja az áruelosztás túlságos központosítását.

A központilag elosztott fogyasztási cikkek arányának csökkenésével és a helyben elosztott áruk arányának növekedésével az áruellátás fokozottabb mértékben összhangba kerül a helyi kereslettel, fokozódik a kereskedelmi szervek munkájának rugalmassága, operatív jellege. A kereskedelem feladatai közé tartozik az, hogy egyre újabb helyi készleteket vonjon be az áruforgalomba.

A Szovjetunió lakosságának nagy vásárlóképessége egyáltalán nem azt jelenti, hogy bármilyen áru elhelyezése automatikusan biztosítva van. A néptömegek jólétének növekedésével szükségleteik egyre sokoldalúbbá válnak, a fogyasztók egyre fokozottabb követelményeket támasztanak az áruk minőségével szemben. A kereskedelmi szervezeteknek érteniök kell ahhoz, hogy gyorsan alkalmazkodjanak a kereslet változásaihoz, nem szabad megengedniük, hogy az árut gépiesen osszák el és hogy hibák forduljanak elő az egyes vidékek áruellátásában, szüntelenül javítaniok kell a fogyasztók kiszolgálását, el kell érniök, hogy a vásárlók kényelmesen, várakozás nélkül szerezhessék be azt, amire szükségük van.

Az árumozgást az országban az üzemek területi elhelyezése, továbbá a vidékenkénti fogyasztói kereslet színvonala és összetétele határozza meg. Ezzel kapcsolatban nagy jelentősége van a közlekedés jól megszervezett munkájának, amitől nagy mértékben függ az áruforgalom gyorsasága.

A szovjet kereskedelem feladata, hogy a lakosság keresletének megfelelő áruk gyártásának növelése érdekében hathatósan befolyásolja a termelést, hogy harcoljon az áruk minőségének javításáért, az áruválaszték bővítéséért és javításáért. A legfontosabb eszközök, amelyekkel a szovjet kereskedelem a termelést befolyásolja, a következők: a kereskedelmi és ipari szervek gazdasági szerződései meghatározott választékú és minőségű termékek szállítására, a kereskedelmi szervek által az iparnak adott előzetes megrendelések rendszerének széleskörű alkalmazása, az érkező áru gondos megvizsgálása, a szerződés feltételeinek megszegése esetén szankciók alkalmazása, egészen a silány minőségű gyártmányok átvételének megtagadásáig terjedően.

A szovjet kereskedelem hathatósan befolyásolja a fogyasztói kereslet alakulását, előmozdítja az új árucikkek meghonosodását a mindennapi életben. Ennek érdekében felhasználja a reklámot, mint olyan eszközt, amellyel lelkiismeretesen tájékoztatja a fogyasztókat az egyes áruk minőségéről és rendeltetéséről — ellentétben a kapitalista reklámmal, amelynek célja az eladó nyerészkedése a fogyasztó rovására. A kereslet alakulásának fontos tényezője az eladásra kerülő áruk árszínvonala és az árak közötti arány.

A termelő és kereskedelmi szervezetek közötti munkamegosztás, az a tény, hogy az áruforgalom lebonyolításának funkcióját a kereskedelmi és a begyűjtési szervezetek látják el, nagy megtakarítást jelent a szocialista társadalomnak, mert elősegíti a társadalmi össztermék forgalmának meggyorsulását, és csökkenti a forgalom területén lekötött eszközöket. Ez lehetővé teszi a szocialista termelés bővítésére fordított eszközök növelését.

A kereskedelmi és a begyűjtési szervezetek az áruforgalom lebonyolításán kívül az áruk szállítását, raktározását, osztályozását és csomagolását is elvégzik, ami mind a termelési folyamatnak a forgalom területén való folytatódását jelenti.

A kereskedelem fejlesztésének nagy jelentősége van a városi és falusi dolgozók munkájuk eredményében, a munkatermelékenység emelésében való egyéni anyagi érdekeltségének biztosítása szempontjából. A szovjet kereskedelem elengedhetetlen feltétele annak, hogy érvényesüljön a munka szerinti elosztás gazdasági törvénye, a dolgozók pénzjövedelmének realizálása ugyanis a szovjet kereskedelem révén történik. A szovjet kereskedelem fejlődésétől, a vásárlók kiszolgálásának minőségétől nagy mértékben függ a dolgozók szükségleteinek jövedelmükkel összhangban álló kielégítése.

A kereskedelem biztosítja, hogy az állami és a kolhozszektor rendszeresen hozzájusson a termelés megújításához és bővítéséhez szükséges pénzeszközökhöz. Az áruk gyors realizálásától nagy mértékben függ az egész népgazdaság eszközeinek megtérülési sebessége. A fogyasztási cikkeket termelő szovjet ipar a szovjet kereskedelem révén kapja meg azokat a pénzeszközöket, amelyek a termelési ráfordításokat megtérítik, s amelyek a vállalatok tiszta jövedelmét és az állam központosított tiszta jövedelmét alkotják. Az áruknak a szovjet kereskedelem révén történő fennakadás nélküli realizálása biztosítja, hogy idejében befolyjanak az állami alapba azok a pénzeszközök, amelyek az egész népgazdaságban kerülnek felhasználásra. A kolhozok és a kolhozparasztok árutermékeiknek eladásából jutnak pénz jövedelmükhöz, amelyet a kolhozok közös gazdaságának erősítésére és fejlesztésére, a kolhozparasztok egyéni szükségleteik kielégítésére fordítanak.

A szovjet kereskedelem fejlődése, a rögzített tervárakon eladásra kerülő árutömeg növekedése — igen fontos feltétele a szovjet pénz egyre fokozottabb értékállandóságának.

A szocialista termelés fejlődésével, a lakosság jólétének növekedésével nő az áruforgalom és javul az összetétele, azaz növekszik a jobb minőségű és értékesebb árufajták részaránya, egyre bővül a választék.

A Szovjetunió kiskereskedelmi áruforgalma 1928-tól 1940-ig (összehasonlító árakban számítva) 2,3-szeresére növekedett, ezzel szemben ugyanezen idő alatt a tőkés országokban az áruforgalom nemcsak hogy nem növekedett, hanem a második világháború küszöbén még az 1929-es színvonalat sem érte el. 1953-ig a Szovjetunió kiskereskedelmi áruforgalma (összehasonlító árakban számítva) 1940-hez képest 1,8-szeresére, 1950-hez képest pedig 1,5-szeresére növekedett, míg az Egyesült Államokban az áruforgalom 1953-ban ugyanazon a színvonalon volt, amelyen 1950-ben, sőt Angliában még valamelyest csökkent is.

1953-ban az állami és szövetkezeti boltok húsból és hentesáruból 2,5-szer, halból és haltermékekből 2-szer, állati zsiradékból 2,5-szer, növényi és egyéb zsiradékból majdnem 3-szor, cukorból több mint 2,5-szer, szövetekből több mint 2-szer, ezen belül gyapjúszövetekből 2,5-szer, selymekből majdnem 5-ször, lábbeliből majdnem 2-szer, órából 5-ször, varrógépből 6-szor, kerékpárból 9,6-szer, rádiókészülékekből 11-szer annyit adtak el a lakosságnak, mint 1940-ben.

A szovjet kereskedelem fejlődési ütemének 1953—1954-ben történt meggyorsulása következtében az ötödik ötéves tervben az áruforgalommal kapcsolatban kitűzött feladatokat négy év alatt teljesítik. 1950-től 1955-ig az állami és a szövetkezeti kereskedelmi hálózat révén a lakossághoz eljutó árutömeg mintegy kétszeresére növekszik.

A szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet döntő fontosságú feladatai az áruforgalom nagyarányú növelését, a szovjet kereskedelem messzemenő fejlesztését követelik. A Kommunista Párt és a szovjet kormány az intézkedések egész rendszerének életbeléptetésével gondoskodik a városi és falusi szovjet kereskedelem további erőteljes fellendítéséről. Hatalmas arányokban növekszik az áruforgalom, és óriási beruházásokat eszközölnek a kereskedelembe. Erősödik a kereskedelem anyagi-műszaki bázisa, nagy arányokban fejlődik a raktár- és bolthálózat, különösen a szaküzletek hálózata. Egyre több kádert nevelnek a kereskedelem számára, javul a kereskedelem szervezése és tervezése, tökéletesedik a kereskedelmi dolgozók munkájának díjazási rendszere. Mindez előmozdítja a kereskedelem terén kitűzött feladat megoldását — a városi és falusi lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásának messzemenő növelését.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .