A szocializmus építése a Szovjetunióban

A szovhozok fejlődése

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

A szovhozok fejlődése, és rentabilitásuk növelésének módjaiA szovhozok társadalmi-gazdasági lényegüket tekintve a szocialista mezőgazdaság szervezetének magasabbrendű formáját képviselik. A szovhozok gabonát, húst, tejet, gyapjút és különféle ipari növényeket termelő szocialista állami üzemek. Valamennyi termelőeszközük, s ugyanúgy termékeik egész mennyisége köztulajdont képez.

A szovhozoknak mint mezőgazdasági óriásüzemeknek megvan a lehetőségük arra, hogy a lehető legmesszebbmenően kihasználják a korszerű mezőgazdasági technikát, ésszerű munkamegosztást alkalmazzanak, megtakarításokat érjenek el a gazdasági épületekre, felszerelésre stb. fordított kiadások terén. A szovhozok méreteit a fő üzemág, a vidék gazdasági és természeti feltételei, a technika elért színvonala, továbbá minden hektár földjük sokoldalú és minél nagyobb hozamú hasznosításának követelményei határozzák meg.

A szovhozok legésszerűbb méretei a következők: gabonatermelő szovhozok szántható földdel 20—25 000 hektár, jelentős mennyiségű kapásnövény-vetés esetén 15 000 hektár, hústermelő szovhozok 3—8000 Szarvasmarha, tejtermelő szovhozok 1000 tehénig, juhtenyésztő szovhozok 50 000, törzstenyészet esetén legfeljebb 10 000 juhig, sertéstenyésztő szovhozok 400—1000 anyakocáig. A szovhozok méreteinek legfontosabb gazdasági mutatója egy bizonyos termelési jelleg keretein belül a szovhoz termékeinek teljes mennyisége, valamint árutermékeinek mennyisége.

A szovhozok messzemenően gépesített mezőgazdasági üzemek. A legújabb mezőgazdasági technikával vannak felszerelve, ami lehetővé teszi majdnem valamennyi termelési folyamat gépesítését, s ilyenformán megteremti a magas munkatermelékenység eléréséhez szükséges feltételeket. A gépesítés színvonala a gabonatermelésben a legmagasabb: itt minden fő termelési műveletet gépek segítségével végeznek. A szovhozokban megvalósulóban van valamennyi termelési ág komplex gépesítése.

A szovhozok nagy előnye az, hogy sok árut termelnek. A gabonatermelő szovhozokban a termelt árugabona aránya átlagosan mintegy 70%. A szovhozok jelentős mennyiségű mezőgazdasági terméket szállítanak az államnak.

A szovhozok óriási lehetőségeit azonban korántsem használják ki kellőképpen. Még mindig szép számmal vannak olyan szovhozok, amelyek a rossz vezetés folytán pazarlóan használják fel a nagy földterületeket, amelyek kevés gabonát, húst, tejet és egyéb terméket szolgáltatnak, veszteségesen gazdálkodnak. E hiányosságok kiküszöbölése, a szovhozok mint messzemenően gépesített szocialista nagyüzemek előnyeinek hozzáértő kihasználása lehetővé teszi, hogy a legrövidebb időn belül erősen növeljék a termelést és az állam rendelkezésére bocsátott mezőgazdasági termékek mennyiségét.

A szovhozok a szocialista mezőgazdaságnak a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet időszakában végbemenő fejlődése során egyre nagyobb szerepet töltenek be az ország élelmiszerellátásában.

A szovhozok csupán 1954—1955 folyamán 4,3 millió-hektárral növelik a búza és a köles vetésterületét. A szűz- és parlagföldek hasznosítása és a kalászosok terméshozamának emelése révén a szovhozoknak a legközelebbi 2—3 év folyamán legalább évi 500 millió púdra kell emelniök az állam rendelkezésére bocsátott gabona mennyiségét, ami több mint 40 millió ember kenyérellátásához elegendő.

A szovhozok minden szükséges feltétellel rendelkeznek ahhoz, hogy nagyhozamú, messzemenően rentábilis gazdaságok legyenek, amelyek példát mutatnak a mezőgazdasági termelés ésszerű megszervezésére, megmutatják, hogyan kell elérni a szántóföldi növények magas terméshozamát és az állattenyésztés magas hozamát.

A szovhozok rentabilitásának növelése szempontjából igen nagy jelentősége van a rendelkezésükre álló föld teljes és észszerű felhasználásának.

A szovhoz szempontjából legcélszerűbb fő üzemágat, vagyis a gabona, hús, tej, gyapjú, gyapot, len, répa stb. termelésére való specializálódást a vidék természeti és gazdasági feltételei határozzák meg. A fő üzemágak mellett minden lehető módon fejleszteni kell a kiegészítő üzemágakat és a melléküzemágakat: a zöldségfélék termelését, a kertészetet, szőlészetet, baromfitenyésztést és méhészetet. A specializált szovhozokban ezek egyike a fő üzemág. Az egyes kiegészítő üzemágak és melléküzemágak fejlesztésének mértékét annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy mennyire van lehetőség ezekben az üzemágakban sok áru termelésének és a jövedelmezőségnek biztosítására.

Az egy bizonyos növény termelésére vagy egy bizonyos állat tenyésztésére való szoros specializálás kizárja a föld nagyhozamú hasznosításának lehetőségét, veszteségessé teszi a gazdaságot, és kárt okoz az államnak. A soküzemágú, sokoldalúan fejlett szovhoztermelés a fő üzemágra való specializálódás fenntartása mellett biztosítja, hogy a szovhoz minden hektár szántóról, rétről vagy legelőről a lehető legnagyobb mennyiségű mezőgazdasági terméket takarítsa be.

A megművelt területről hektáronként betakarított termékek teljes mennyiségének és a betakarított árutermékek mennyiségének növelése azt jelenti, hogy csökken a termékek önköltsége és növekszik a gazdaság rentabilitása. A szovhozok, mint messzemenően gépesített nagyüzemi gazdaságok, a legkisebb munkaráfordítással termelhetik a mezőgazdasági termékeket, és a legalacsonyabb áron láthatják el velük az ország lakosságát. A szovhoztermelés önköltségének csökkentését úgy érik el, hogy tovább gépesítik a termelést, fokozzák a gép- és traktorállomány felhasználásának hatékonyságát, a szovhoztermelés minden ágában alkalmazzák a mezőgazdasági tudomány vívmányait és az élenjárók munkatapasztalatait, komplex agronómiai és zootechnikai intézkedéseket alkalmaznak, tökéletesítik a munkaszervezést és szem előtt tartják a gazdaságosságot. Mindennek következtében fokozódik a munka termelékenysége, ami abban jut kifejezésre, hogy emelkedik a szántóföldi növények terméshozama és az állattenyésztés hozama.

A szovhozok önálló elszámolás alapján működnek. A szovhoz rentabilitásának színvonalát az elért tiszta jövedelem nagysága határozza meg. A szovhoz tiszta jövedelme nem más, mint a szovhoz által az államnak átadott, vagy bizonyos részben a piacon eladott mezőgazdasági tennék ára és önköltsége közötti különbség.

A Szovjetunióban annak érdekében, hogy a szovhozok anyagilag érdekelve legyenek a termelés fejlesztésében, 1954-ben eltörölték a szovhozok korábbi állami dotációját, és új átadási árakat vezettek be a gabonára, az olajosmagvú növényekre és a legfontosabb állatitermékekre. Ennek az volt a célja, hogy az önköltség csökkentése alapján minden szovhoznak lehetőséget biztosítsanak tiszta jövedelem elérésére. A szovhozok a fő üzemágak termékeit a begyűjtőhelyek útján rögzített átadási áron adják át az államnak. A melléküzemágak termékeit, köztük a gazdaságon belül feldolgozott termékeket, a szovhozok közvetlenül a fogyasztónak adják el állami kiskereskedelmi árakon. A szovhozok állami dotációjának eltörlése és önálló elszámolásra történt átállításuk a szovhozépítés terén rendkívül fontos gazdasági intézkedés, amely szilárd alapot teremt a szovhozok ésszerű gazdálkodása számára.

Az önköltség csökkentésében, és a felhalmozás fokozásában való anyagi érdekeltség növelése céljából a szovhozok által realizált tiszta jövedelem legalább 20%-a megmarad a szovhoznak, fennmaradó része pedig az állam központosított tiszta jövedelmébe kerül.

szovhoznak megmaradó és pénzformában felhalmozódó tiszta jövedelmét a gazdaság erősítésére és bővítésére, a szovhozdolgozók kulturális és szociális ellátásának megjavítására (gyermekintézményekre, klubok, üdülőházak és szanatóriumok stb. berendezésére) fordítják. A fentebbi célokra különleges alapokat képezneka szovhozgazdaság erősítésére és bővítésére szolgáló alapot, biztonsági alapot, igazgatói alapot.

A szovhoztermelés fejlődése igen nagy mértékben függ a munkaszervezés szocialista formáinak erősítésétől és a munkadíjazás szocialista elvének következetes érvényesítésétől.

munkaszervezés fő formája a szovhoz egyes szántóföldi részlegein és tenyésztelepein az állandó termelőbrigád. A növénytermesztésben vannak növénytermelő-traktorosbrigádok, amelyeknek a vetésforgók földjeiből bizonyos táblákat, továbbá traktorokat, kombájnokat, más mezőgazdasági gépeket, járműveket és egyéb szükséges gazdasági eszközöket adnak át. A brigádon belül külön munkacsapatok alakulnak azoknak a növényeknek az ápolására, amelyek termesztése nincs kellőképpen gépesítve. A szovhoz tenyésztelepein állattenyésztő-brigádok alakulnak, amelyek mindegyikére bizonyos számú állatot, az állatok gondozásához szükséges felszerelést, istállókat, ólakat stb. bíznak.

Az az elv, hogy biztosítani kell a szovhozdolgozók anyagi érdekeltségét a szántóföldi növények terméshozamának és az állattenyésztés hozamának emelésében, a gazdaság rentabilitásának növelésében, a pénzben fizetett teljesítménybér révén valósul meg. A szántóföldi növények terméshozamára megállapított terv túlteljesítéséért, valamint az állattenyésztés hozamai a fejési eredmény, a gyapjúhozam, az állatszaporulat felnevelése és megóvása stb. tekintetében elért kiváló eredményekért pénzben fizetett prémium jár. A kombájnos termésbetakarításnál dolgozók (a kombájnvezetők, ezek gépkezelői, traktorosok stb.) a pénzbéren kívül természetbeni bért és pótlólag gabonában természetbeni prémiumot kapnak. A szovhozok vezetői és szakemberei számára a termelési terveknek és a termékek átadására, az állam rendelkezésére bocsátására vonatkozó terveknek teljesítéséért és túlteljesítéséért pénzbeni prémium van megállapítva.

Az egész szovhoznak és egyes dolgozóinak a munka eredményében való anyagi érdekeltsége a szovhoztermelés szakadatlan növekedése és tökéletesedése szempontjából igen fontos feltétel.

Rövid összefoglalás

  1. A mezőgazdaság szocialista rendszere, amely a kolhozokat, a gép- és traktorállomásokat és a szovhozokat foglalja magában, a mezőgazdasági termelés szervezetének legfejlettebb és leghaladóbb formája. A mezőgazdaságnak a szocializmusban az a feladata, hogy biztosítsa a lakosság élelmiszerszükségletének és az ipar nyersanyagszükségletének sokoldalú kielégítését. A munka termelékenységének emelkedése a szocialista mezőgazdaságban abban jut kifejezésre, hogy az egy termékegységre eső kisebb munkaráfordítással minden hektár megművelt területről nagyobb mennyiségű terméket takarítanak be.
  2. A gép- és traktorállomások a kolhoztermelés ipari anyagi-termelési bázisai, olyan támaszpontok, amelyek segítségével a szocialista állam a kolhozokat irányítja. A gép- és traktorállomások fő feladata az, hogy messzemenően fokozzák a kolhozokban termesztett valamennyi szántóföldi növény terméshozamát, biztosítsák a közös állatállomány gyarapodását, hozamának egyidejű emelkedésével, növeljék a földművelés és az állattenyésztés teljes- és árutermelését azokban a kolhozokban, amelyeknek dolgoznak. A gép- és traktorállomások döntő szerepet játszanak a kolhoztermelés fejlesztésében.
  3. A mezőgazdasági artel a kollektív gazdaság egyetlen helyes formája a szocializmusban. A kolhozok szocialista szövetkezeti üzemek, amelyek a kolhozparasztok kollektív munkája alapján a szocialista állam tulajdonában levő fő termelőeszközök, és a kolhozok tulajdonában levő egyes termelőeszközök segítségével gazdálkodnak. A Szovjetunióban az állam örökös ingyenes használatra adta át a kolhozoknak az áltáluk használt földet. A szovjet állam nagy összegeket fordít a mezőgazdaságra és a kolhozparasztság kulturális szükségleteinek kielégítésére.
  4. A kolhozok közös gazdasága a kolhozvagyon növekedésének és a kolhozparasztság egyre növekvő jólétének fő forrása. A kolhozokban a munka szerinti elosztás gazdasági törvényének követelményei a munkaegység révén valósulnak meg. A munkaegység a munkának és a fogyasztásnak sajátos, a kolhozrend áltál létrehozott mértéke, amely a kolhozparasztok egyéni anyagi érdekeltségét összekapcsolja a kolhoz közös gazdaságának érdekeivel. Annák az elvnek a következetes érvényesítése, amely szerint biztosítani kell a kolhozparasztok egyéni anyagi érdekeltségét a kolhoztermelés fejlesztésében, a mezőgazdasági termelés további fellendítésének fontos tényezője.
  5. A nagyüzemi kollektív gazdaság magas jövedelmet biztosít. Az a többletjövedelem, amely a legjobb földekkel rendelkező vagy a legmagasabb hozamot elérő kolhozokban keletkezik, különbözeti földjáradékot alkot. A különbözeti földjáradék a kolhozoké meg a kolhozparasztoké, részben pedig az államnak jut.
  6. A kolhoz termékeit és pénzjövedelmét a Mezőgazdasági Artel Mintaalapszabályzata értelmében az állammal szemben fennálló kötelezettségeinek teljesítésére, a közös alapok létrehozására és a kolhozparasztok munkájának munkaegységek szerinti díjazására fordítja. A kolhozrend a szocializmus gazdasági alaptörvényének megfelelően biztosítja a kolhozparasztság anyagi jólétének és kulturális színvonalának állandó emelkedését.
  7. A szovhozok messzemenően gépesített állami mezőgazdasági óriásüzemek, amelyeknek egyre nagyobb a szerepük a mezőgazdasági termékek termelésében. A szovhozok önálló elszámolás alapján működnek. A munkatermelékenység állandó emelkedése, a szovhozoknak és dolgozóiknak a munka eredményében való anyagi érdekeltsége — valamennyi szovhoz mintaszerű, nagyhozamú és rentábilis gazdasággá válásának elengedhetetlen feltétele.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .