A szovjet föld fasiszta megszállása véget ér

Lvovtól Sandomierzig

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

Még folytak az elkeseredett ütközetek Belorussziában, amikor újabb megsemmisítő csapás érte a fasiszta csapatokat. Itt, Nyugat-Ukrajnában az 1. Ukrán Front csapatai (parancsnoka I. Sz. Konyev tábornok, a haditanács tagja K. V. Krajnyukov tábornok) indították meg a lvovi-sandomierzi hadműveletet.

A német fasiszta hadvezetés tudatában volt annak, mennyire fontos számára Nyugat-Ukrajna megtartása, s minden intézkedést megtett, hogy csapatai megőrizzék az elfoglalt vonalakat, ne engedjék áttörni a szovjet csapatokat Lengyelország déli területeire és Csehszlovákiába. Jól megerődített és mélyen lépcsőzött védelmet építettek itt ki. A Pripjatytól a Kárpátokig terjedő arcvonalat az „Észak-Ukrajna” hadseregcsoport (a 4. és az 1. német páncéloshadsereg és az 1. magyar hadsereg) tartotta Harpe tábornok parancsnoksága alatt. Állományába több mint 900 000 ember, 6300 löveg és aknavető, 900 harckocsi és rohamlöveg, valamint 700 repülőgép tartozott. Legerősebb csoportosítása a lvovi irányban helyezkedett el.

Az 1. Ukrán Front azt a feladatot kapta, hogy zúzza szét az „Észak-Ukrajna” hadseregcsoportot és fejezze be Ukrajna felszabadítását. E célok érdekében két csapást akartak mérni: az elsőt Rava-Russzkajára, a másikat Lvovra, az erők egy részével pedig Sztanyiszlav ellen szándékoztak támadást intézni. A hadművelet végrehajtására a frontot lényegesen megerősítették. 1944 nyarán ez a front a szovjet hadsereg legerősebb seregtestévé vált. Állományába 1 200 000 ember, 13 900 löveg és aknavető, 2200 harckocsi és rohamlöveg s több mint 2800 repülőgép tartozott. Az erők és az eszközök zömét (a lövészcsapatoknak és a tüzérségnek mintegy 70 százalékát, a harckocsiknak és rohamlövegeknek több mint 90 százalékát) az áttörés szakaszára összpontosították. A hadművelethez nagyfokú átcsoportosításokat hajtottak végre, és sokoldalúan felkészítették a csapatokat.

Július 13-án reggel az északi arcvonalszakaszon támadásba lendültek V. N. Gordov tábornok 3. gárdahadseregének, valamint N. P. Puhov tábornok 13. hadseregének főerői. Háromnapi heves harcok után áttörték az ellenséges védelmet. Az ütközetbe bekapcsolódtak V. K. Baranov tábornok lovas-gépesített csoportjának és M. J. Katukov tábornok 1. gárda harckocsihadseregének magasabbegységei is. Megtörve az ellenség ellenállását, Jaroszlaw felé törtek előre, és északról megkerülték annak brodi csoportosítását. Július 17-én a 44. gárda harckocsidandár alegységei átkeltek a Nyugati-Bugon, és Lengyelország területére léptek.

Egy nappal később a déli arcvonalszakaszon P. A. Kurocskin tábornok 60. hadseregének és K. Sz. Moszkalenko tábornok 38. hadseregének csapatai rohamozták meg az ellenséget. Itt különösen súlyos harcok bontakoztak ki. Az ellenség már másnap erős ellencsapást mért északról és délről. A front felderítői nem tudták felfedezni, hol helyezkednek el az ellenség hadműveleti tartalékai, s így a csapás váratlan volt. A támadás lelassult. Csak Koltov közelében sikerült egy keskeny szakaszon áttörni a második védelmi övet. Létrejött a mintegy 18 kilométer mélységű és körülbelül 6 kilométer szélességű úgynevezett „koltovi korridor”. A frontparancsnok vakmerő, de indokolt elhatározásra jutott. Hogy továbbfejlessze a hadműveletet, ebbe a szűk torkolatba egyetlen tömör oszlopban egymás után vetette be P. Sz. Ribalko tábornok 3. gárdahadseregét és D. D. Leljusenko tábornok 4. harckocsihadseregét. Szárnyaik biztosítása végett pótlólagosan feltöltött tüzér- és műszaki csapatokat vetettek be. Az ellenség csapataira az Sz. A. Kraszovszkij tábornok 2. légi hadseregének repülői mértek csapásokat. Az ellenség ellenállását sikerült megtörni. A kockázat nem volt hiábavaló, a célt elérték. A harckocsihadseregek kijutottak a hadműveleti térségbe.

A szovjet csapatok ezután kifejlesztették a támadást, s északról és délről mért csapásaikkal július 18-án Brodi térségében nyolc német fasiszta hadosztályt kerítettek be. Ezeknek valamennyi kitörési kísérlete kudarcba fulladt. A földi csapatok és a repülőerők nagy erejű csapásaival július 22-én a bekerített csoportosítás nagy részét felmorzsolták.

Mialatt Brodi térségében folyt az ellenség megsemmisítése, a front főerői folytatták lendületes előnyomulásukat nyugat felé. Az ő sikerüket kihasználva támadásba mentek át A. A. Grecsko tábornok 1. gárdahadseregének és J. P. Zsuravljov tábornok 18. hadseregének csapatai. Az ellenséget mindjobban a Keleti-Kárpátokhoz szorították. A támadás arcvonala mintegy 500 kilométer szélessé vált. Július 23-án a front jobbszárny-magasabbegységei elérték a Szan-folyót, és menetből átkeltek rajta. A központi arcvonalszakasz csapatai július 27-én felszabadították Lvovot. Ugyanazon a napon A. A. Grecsko tábornok hadserege birtokba vette Sztanyiszlavot. Ezekben a harcokban nagy segítséget nyújtottak a frontnak a földalatti mozgalom tagjai, a helyi lakosok, a szovjet és a lengyel partizánok. A német fasiszta hadseregek helyzete rosszabbodott. Kénytelenek voltak visszaözönleni nyugat felé.

A 3. gárdahadsereg és a 13. hadsereg, valamint az 1. és a 3. gárda harckocsihadsereg az ellenséges csapatokat üldözve július 29-én kijutott a Visztulához, menetből átkelt rajta, és augusztus 4-ére Sandomierztől délnyugatra jelentős hídfőt vett birtokba. Az egész hónap folyamán elkeseredett, véres harcok folytak ezen a helyen. A német fasiszta hadvezetés, hogy kivesse a front csapatait a hídfőből, nagy erőket vont ebbe a térségbe. Egymást követték a páncélos- és gyalogoshadosztályok repülők támogatta ellencsapásai. Időnként meglehetősen drámai helyzet alakult ki. A szovjet csapatok azonban nem inogtak meg. Augusztus 4-én benyomult a hídfőbe A. Sz. Zsadov tábornok 5. gárdahadserege, majd a 4. harckocsihadsereg erőit, továbbá tüzér- és műszaki csapatokat dobtak át, s fokozták csapásaikat a repülők is. A hídfőt nemcsak megtartották, hanem augusztus végére arcvonalát 75 kilométerre, a mélységét pedig 50 kilométerre növelték.

Figyelemreméltó a következő tény. A hitleristák ellencsapásaik során új nehéz harckocsikat alkalmaztak, az úgynevezett „Királytigriseket”. Gyártásukat mély titok fedte. E harckocsik egyik csoportja egy lesállásban levő szovjet harckocsi tüzébe került. A harckocsi parancsnoka A. P. Oszkin alhadnagy volt. Három harckocsit kilőttek, majd a hátországba szállították őket. A titkukra egyszeriben fény derült. Ezért a hőstettéért Oszkin megkapta a Szovjetunió Hőse címet.

Mialatt a Visztulái hídfőállásban folytak az elkeseredett harcok, a front balszárny-csapatai további nyomást fejtettek ki az ellenségre. Augusztus 5-én önálló frontseregtestet alkottak belőlük: az I. J. Petrov tábornok parancsnoksága alatt álló 4. Ukrán Frontot. E front állományába került az 1. Ukrán Front 1. gárdahadserege, valamint 18. balszárny-hadserege. Augusztus végére kijutottak a Keleti-Kárpátok előhegységeihez és a csehszlovák határhoz.

Augusztus 29-én a lvovi-sandomierzi hadművelet befejeződött. Az 1. Ukrán Front csapatai ragyogó győzelmet arattak. A támadás folyamán hatalmas vereséget mértek az „Észak-Ukrajna” hadseregcsoportra: nyolc hadosztályát megsemmisítették, 32 hadosztály pedig elvesztette személyi állományának 50-70 százalékát. A szovjet csapatok csaknem teljesen felszabadították Nyugat-Ukrajnát, megtisztították a fasiszta söpredéktől Lengyelország délkeleti területét, és nagy kiterjedésű hídfőt vettek birtokba a Visztulán.

A hadművelet sikere fényes példája volt a szovjet hadsereg növekvő erejének, parancsnoki állománya egyre gyarapodó hadművészetének és szervezőképességének, a szovjet katonák fokozódó harci tudásának és tömeges hősiességének. A szovjet kormány kellően értékelte helytállásukat és bátorságukat. Több mint 123 000 katonát és tisztet tüntettek ki rendjelekkel és érdemérmekkel, 160-an pedig elnyerték a Szovjetunió Hőse címet. Az Arany Csillag érdeméremmel tüntették ki másodszor is I. I. Jakubovszkijt, V. Sz. Arhipovot, A. V. Vorozsejkint, I. N. Kozsedubot és N. V. Cselnokovot. A híres sólyom, A. I. Pokriskin harmadízben nyerte el a Szovjetunió Hőse címet. Moszkva tüzérségi díszössztüze kilencszer köszöntötte a haza nevében a támadó csapatokat. 237 magasabbegység és egység kapta meg a megtisztelő „Lvovi”, „Sztanyiszlavi” stb. nevet, 347-et érdemrendekkel tüntettek ki.

A szovjet csapatoknak a fő irányban folytatott hatalmas nyári támadása fényes győzelemmel zárult. Két nagy német fasiszta hadászati csoportosításra Belorussziában és Nyugat-Ukrajnában megsemmisítő csapást mértek, 26 ellenséges hadosztályt teljesen szétzúztak, 82 hadosztály pedig elvesztette személyi állományának és harci technikájának 67-70 százalékát. A szovjet csapatok 300-600 kilométert nyomultak előre nyugat felé és kijutottak Kelet-Poroszországhoz, a Visztulához és a Kárpátok előhegységeihez. Kedvező feltételek teremtődtek a szovjet alakulatok baltikumi, moldovai és romániai támadásához. A szovjet hadsereg győzelmei döntő befolyással voltak a szövetségesekre: arra késztették őket, hogy kifejlesszék harctevékenységüket Normandiában.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .