Az antant déli terveinek kudarca

Elvettük az antant katonáit

(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)

2

A katonák politikai öntudatának kialakulására nagy hatással volt az illegális bolsevik pártmunkások agitációs tevékenysége. Már 1918 nyarán megalakult Moszkvában a külföldi internacionalisták francia csoportja. A csoport, melynek munkájában részt vett Jeanne Labourbe, Inessza Armand, Jacques Sadoul és több más elvtárs, „Troisiéme Internationale” címmel francia nyelvű lapot adott ki az antant-katonák részére.

1919 elején Ogyesszában az illegális pártbizottság mellett 11 tagú külföldi kollégium alakult a megszálló csapatok körében végzendő munkára. A kollégium élén szilárd, kipróbált forradalmárok álltak: Szmirnov (Lasztocskin) és Jeanne Labourbe, aki a francia csoport megbízottjaként érkezett Moszkvából Ogyesszába 1919 januárjában. A francia elvtársnő minden erejét és energiáját a katonák közötti forradalmi munkának szentelte. A külföldi kollégiumban vele együtt dolgozó Szokolovszkaja később így emlékezett meg róla: „Jeanne mit sem törődve a veszéllyel végezte munkáját. Abban a szilárd meggyőződésben, hogy igaz és győzelmes ügyért harcol, beszédbe elegyedett a francia katonákkal, rácáfolt azokra, akik még hitték, hogy a »francia demokráciának« tisztességes szándékai vannak a forradalmi Oroszországgal, leleplezte az imperialista intervenció valódi mivoltát, s megmagyarázta, milyen súlyos megpróbáltatásokat zúdít ez az intervenció az orosz munkásokra és parasztokra.

Nem csoda, hogy Jeanne szavai nyomán a katonák gyakran még ott, a kávéházban letépték és széttaposták kitüntetéseiket, s kijelentették, szégyellik, hogy franciák.”37 Együtt a világ dolgozóival. Kossuth Könyvkiadó 1959 166—167. old.* A kollégium a legkegyetlenebb fehérterror közepette folytatta agitációját a külföldi katonák körében. „Communiste” címmel francia nyelvű lapot adott ki, röpiratokat és felhívásokat terjesztett, szoros kapcsolatot tartott a francia forradalmárokkal.

A bolsevik agitációs munka eredményei igen gyorsan megmutatkoztak. 1918. december 18-án a Szevasztopolban horgonyzó „Nadezsda” bolgár cirkálón felkelés robbant ki. A tengerészek eltelték az útból parancsnokukat, és elérték, hogy a cirkáló Várna bolgár kikötőbe távozzék. 1919 februárjában az 58. francia ezredben tört ki felkelés. Az ezred nem volt hajlandó támadásra indulni Tyiraszpol ellen, amelyet nem sokkal előbb foglaltak el vörösfelkelők. A parancs teljesítését megtagadó katonákhoz csatlakoztak a 2. hegyi tüzérzászlóalj tüzérei. A francia parancsnokság lefegyverezte az ezredet, a katonákat büntetőszázadokba osztotta be, és Marokkóba vezényelte.

Az intervenciós és a fehérgárdista kémelhárítók tomboltak. Pénzt nem sajnálva ügynököket toboroztak a helyi burzsoá lakosság és a különféle bűnöző elemek köréből. 1919 márciusában az intervenciósoknak besúgás alapján sikerült letartóztatniuk a külföldi kollégium tagjait. Gyötrelmes kínzások után agyonlőtték a kollégium 11 tagját, köztük Szmirnovot és Jeanne Labourbe-ot. De a terror nem érte el célját. Az elpusztult hősök helyébe a forradalom újabb harcosai léptek.

Az intervenciósok és a fehérkozákság helyzete egyre ingatagabbá vált. A Vörös Hadsereg az ukrán dolgozó tömegek erőteljes támogatásával tántoríthatatlanul nyomult előre, s napról napra fokozta csapásait. 1919 március elejére teljesen felszabadult a kijevi kormányzóság. Sikeresen bontakozott ki a harkovi szovjet hadseregcsoport támadása. A Vörös Hadsereg megközelítette Herszont, amelyet francia és görög csapatok tartottak megszállva. S az intervenciósok minden kísérlete, amely Herszon védelmének megszervezésére irányult, teljes kudarcot vallott. Az antant-katonák nem voltak hajlandók harcolni a Vörös Hadsereg ellen. A Herszonban állomásozó 176. francia ezred nem akart kivonulni a frontra. A katonákat a „Justice” francia sorhajó tengerészei támogatták: a hajó legénysége megtagadta a Vörös Hadsereg egységei elleni harcot, s még a politikai foglyokat is kiszabadította a herszoni börtönből.

Március 10-én a szovjet csapatok bevonultak Herszonba. S két nap múlva a Vörös Hadsereg egységei már Nyikolajev utcáin meneteltek; a várost az intervenciósok harc nélkül ürítették ki.

Az ogyesszai szakaszon is sikeresen haladtak előre a szovjet seregek. Miután március közepén nagy intervenciós és fehérgárdista erőket vertek le Berezovka vasútállomásnál, elérték az Ogyesszához vezető felvonulási utakat.

Az intervenciós seregek bomlása ekkor már általánossá vált. Marcel Cachin a következőket írta a „l’Humanité” hasábjain: „A cselekedeteket (a francia katonák és tengerészek cselekedeteit. — Szerk.) igazi forradalmi proletárösztön diktálta. Az 58. és a 17. gyalogezred, valamint a 7. és a 8. utászezred katonái, a 301. hadtest páncélosai és a 2. tüzérezred, valamint a 4. és a 37. gyarmati ezred harcosai — anélkül, hogy bármiféle kapcsolatban álltak volna egymással — határozottan megtagadták a szovjet emberek öldöklését.”38 l’Humanité, 1929 április 24.*

Az intervenciós parancsnokság egyre-másra küldözgette Párizsba a vésztjósló táviratokat azzal a figyelmeztetéssel, hogy a csapatoknál általános felkelés törhet ki. 1919 márciusában a francia kormány kénytelen volt különbizottságot kiküldeni Querguezeque és Chénier parlamenti képviselők vezetésével, hogy megvizsgálja a keleten harcoló francia csapatok helyzetét. A bizottság a következőket írta beszámolójában: „A főbb pontoknak (az oroszországi francia erők helyzetének. — Szerk.) gondos megvizsgálása — ideértve Szevasztopolt és Ogyesszát —, s a helyszínen megállapított tények azt mutatták, hogy keleti hadseregünk lényegében nem létezik többé, s a francia csapatok személyi állományának erkölcsi szelleme olyan, hogy a csapatok teljes kicserélésére van szükség.”39 Ugyanott, április 13.*

Az antant-parancsnokság meggyőződött arról, hogy az Ukrajna déli részén állomásozó csapatok további ott-tartózkodása súlyos következményekkel fenyeget. Április 2-án kiürítési parancs érkezett Ogyesszába. Két nap múlva az ogyesszai fegyveres munkásosztagok a kommunisták vezetésével átvették a hatalmat, s április 6-án a Vörös Hadsereg egységei bevonultak a városba.

A szovjet haderő csapásai alatt csakhamar összeomlott az intervenciósok utolsó krími támaszpontja. A szovjet csapatok, miután áttörték a csongar-félszigeti jól megerősített védelmi vonalat, április 4-én birtokba vették Perekopot. Április 11-én a Vörös Hadsereg bevonult Jevpatorijába és Szimferopolba.

Az intervenciós parancsnokság még egy utolsó kísérletet tett, hogy megtartsa krími állásait. Április 10-én Prousson ezredes, az intervenciósok expedíciós hadtestjének parancsnoka kijelentette, hogy „védekezni fog a Krímbe benyomult, támadó Vörös Hadsereg ellen”, s ebben minden eszközzel támogatni fogja a fehérgárdistákat.40 Ugyanott, április 10.* Ez a kijelentés hamarosan a francia tengerészek tudomására jutott. S április 16-án, amikor a Vörös Hadsereg támadást indított Szevasztopol ellen, a „France” sorhajó tengerészei megtagadták a tüzelést. A tengerészek illegális forradalmi csoportjuk vezetésével követelték, hogy a hajó térjen vissza Franciaországba. Csatlakozott hozzájuk a „Jean Bart” sorhajó legénysége. Április 20-án a „France” és a „Jean Bart” fedélzetén felvonták a vörös zászlót. A tengerészek gyűléseket tartottak, amelyek rendszerint az Internacionálé eléneklésével értek véget. A felkelés hamarosan átterjedt a „Justice” és a „Vergniaud” sorhajókra, a „Du Chailax” páncélos hajóra és több más hajóra. A felkelő tengerészek partra szálltak Szevasztopolban, és csatlakoztak a tüntető munkásokhoz. A francia hajók legénysége küldöttséget menesztett Amétte tengernagyhoz, és kicsikarták belőle azt az írásbeli ígéretet, hogy legkésőbb április 26-án valamennyi hajót Franciaországba vezényli. A „France” sorhajó azonban az „Escaut” ágyúnaszáddal együtt már április 23-án önkényesen elhagyta a Fekete-tengert.

A felkelés hamarosan elérte az ogyesszai kikötőben horgonyzó francia hajókat. Zavargások kezdődtek a „Waldeck-Rousseau” és a „Bruix” cirkálókon, a „Mameluk”, a „Mangin” és a „Fauconneau” torpedónaszádokon, valamint más hajókon. A tengerészek követelésére az intervenciós parancsnokság kénytelen volt sürgősen elvinni ezeket a hajókat Ogyesszából.

Április 29-én elesett Szevasztopol, az intervenciósok utolsó krími támaszpontja.

Ilyen dicstelen véget ért az intervenció délen. A szovjethatalom óriási katonai, politikai és erkölcsi diadala volt ez. A nemzetközi imperializmus tanulságos politikai leckében részesült. Azok az imperialista seregek, amelyek legyőzték a német—osztrák blokk fegyveres erőit, alkalmatlannak bizonyultak Oroszországban a forradalmi nép elleni háborúra. A szövetségeseknek megvolt mindenük a győzelemhez: katonák milliói, repülőgépek, harckocsik és ágyúk ezrei, hatalmas anyagi fölény. Úgy vélték, könnyű lesz megdönteni a szovjethatalmat, megsemmisíteni a „bolsevik összeesküvőket”. És mi történt a valóságban? A hadsereg nem volt hajlandó harcolni a forradalmi nép ellen. S amikor Wilson elnök javasolta a párizsi konferencián, hogy küldjenek újabb nagy szövetséges csapatkontingenseket a szovjetországba, Lloyd-George angol miniszterelnök kénytelen volt azt válaszolni, hogy „ha parancsot adna a brit katonáknak, hogy induljanak Oroszországba, azok nem csupán tiltakoznának, hanem egyszerűen megtagadnák az engedelmességet”41Louis Fischer: The Soviets in World Affairs I. köt. London 1930 165. old.* Ugyanilyen választ kapott az amerikai elnök Clemenceau francia kormányfőtől is. Noha az intervenciósok anyagi és haditechnikai fölényben voltak, mégis erőtlennek bizonyultak a szovjethatalommal és a Vörös Hadsereggel szemben. Winston Churchill, a Szovjet-Oroszország elleni hadjáratok egyik legaktívabb szervezője később a következőképpen ítélte meg emlékirataiban ezeket az eseményeket:

„Az engedelmes eszköz (az antant-sereg. — Szerk.), amely szinte fennakadás nélkül működött az egymás ellen harcoló nemzetek leghevesebb összecsapásai során, most váratlanul tehetetlenné vált azoknak a kezében, akik új feladatra vezényelték.”42 W. Churchill: Id. mű, 106—107. old.*

A szocialista forradalom eszméi erősebbnek bizonyultak az ágyúknál és a tankoknál.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

“Az antant déli terveinek kudarca” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. pOCSÉK URIZÁLNAK jÁÉSZAPÁTIN a lopottkozpénzbol.
    Az éhezo cigányok leverték pocsék derekát.

    Figyeljetek kazárok ezt a magaslabdát lefogjuk csapni.

    Minden kozpénz tolvaj ellen felfogják hergelni a cigokat.

    Posta imre most ti maradjatok hátul .
    Majd utánunk johetek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .