A szocializmus építése a Szovjetunióban

A kolhozparasztság jólétének növekedése

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

A kolhoztermelés termékeinek és a kolhozok jövedelmének elosztása. A kolhozparasztság jólétének növekedése. A kolhozokban az előállított termékek elosztása, a szövetkezeti-kolhoztulajdon sajátosságainak megfelelően, más formában történik, mint az állami vállalatoknál.

A kolhozok a szocialista népgazdaság elválaszthatatlan részei. A kolhozparasztságnak létérdeke a szocialista társadalom gazdaságának és kultúrájának felvirágzása, létérdeke a szocialista társadalom állandó erősödése. Az állam a kolhozoknak óriási anyagi segítséget nyújt mind a kolhoztermelés szükségleteinek kielégítése, mind a kolhozfalu kultúrájának sokoldalú fejlesztése terén. Ezért a kolhozoknak igen fontos feladatuk, hogy pontosan teljesítsék az állammal szemben fennálló kötelezettségeiket.

A Mezőgazdasági Artel Mintaalapszabályzata szerint a kolhozok termésük és állatitermékeik egy részét a kötelező beadás és a szerződéses termelés keretében rögzített terváron eladják az államnak. A gép- és traktorállomások munkájáért a kolhozok természetben fizetnek az államnak. A kolhozok pénzjövedelmükből visszafizetik az államnak a kapott kölcsönöket, és megfizetik az értük járó kamatot. Ugyanakkor kisebb jövedelem- adót és vagyonbiztosítási díjat is fizetnek. Ha a kolhozok idejében és teljes mértékben eleget tesznek az állammal szemben fennálló kötelezettségeiknek, ez biztosítja az egyes kolhozok érdekeinek helyes összeegyeztetését az állam, az egész nép érdekeivel.

A kolhoztermelés szakadatlan növekedésének és a kolhozparasztok egyre növekvő jólétének biztosítása szempontjából nagyjelentőségűek a kolhoz közös alapjai, amelyek részben természetbeni alapok, részben pénzalapok.

A kolhoz elhasználódott termelőeszközeinek pótlására szolgáló közös alapok a vetőmag– és a takarmányalap. Mint már mondottuk, a kolhozok elhasználódott termelőeszközeinek egy részét közvetlenül a kolhozparasztok munkaráfordításai térítik meg, bizonyos termelőeszközöket pedig a kolhozok pénzért vásárolnak.

Az elhasználódott termelőeszközök pótlása után a kolhozok a teljes jövedelem fennmaradó részét a közös felhalmozási és fogyasztási alapokra fordítják, illetve a munkaegységek szerint szétosztják a kolhozparasztok között.

A kolhozok a közös felhalmozási alapokat a tiszta jövedelemből képezik. A kolhozok felhalmozási alapjainak növekedése mindenekelőtt úgy megy végbe, hogy a pénz jövedelem egy bizonyos részét minden évben az oszthatatlan alaphoz csatolják, kivéve a pénz jövedelemnek azt a részét, amelyet amortizációra fordítanak. Ezenkívül az oszthatatlan alapok növelésének forrása a kolhozparasztoknak az a közvetlen munkája is, amelyet gazdasági épületek építésére, a kolhoz számára szükséges mezőgazdasági felszerelési tárgyak készítésére, tavak és víztárolók létesítésére, a közös állatállomány gyarapítására, minőségének javítására stb. fordítanak. A tiszta jövedelem egy része természetben kerül felhalmozásra. Ide tartozik az a vetőmag és takarmány, amellyel a vetésterület bővítésére, a közös állatállomány gyarapítására és hozamának emelésére szolgáló vetőmag- és takarmányalapot növelik, ide tartoznak továbbá a (vetőmag és takarmány) biztonsági alapok, amelyeket rossz termés és takarmányhiány esetére létesítenek.

A kolhozparasztok jólétének növelése szempontjából nagy jelentőségük van a kolhozok tiszta jövedelméből képzett közös fogyasztási alapoknak: a rossz termés esetére létesített élelmiszeralap; a rokkantaknak, ideiglenesen munkaképteleneknek és a katonák rászoruló családtagjainak segélyalapja, a napközi otthonok fenntartására és az árvák eltartására szolgáló eszközök; a kultúralap, vagyis az az alap, amelyet a kolhozfalu kulturális szükségleteinek kielégítésére, kolhoz-káderek képzésére, klubok építésére stb. fordítanak.

A munka díjazása a kolhozokban olyan elveken alapul, amelyek biztosítják a kolhozparasztok egyéni anyagi érdekeltségét a gabona, az állatitermékek és egyéb mezőgazdasági termékek termelésének növelésében.

A kolhoz az állammal szemben fennálló kötelezettségek teljesítése és a megállapított közös alapok létrehozása után az egész fennmaradó termést és pénz jövedelmet munkaegységek szerint szétosztja a tagok között. A kolhozparasztoknak a munkaegységekből származó jövedelmét semmiféle adó sem terheli.

A kolhozparasztoknak a közös gazdaságból származó jövedelme két tényezőtől függ1. a teljesített munkaegységek számától, 2. a munkaegység értékétől. Az év folyamán szerzett munkaegységek számát az egyes kolhozparasztok által teljesített munka határozza meg. A munkaegység értéke, vagyis az a termékmennyiség és pénzösszeg, amelyet a kolhozparaszt egy munkaegységre kap, a kolhoz valamennyi tagjának munkájától függ. Minél jobban dolgozik az egész kolhoz, minél szebben gyarapodik közös gazdasága, annál nagyobb a kolhoz közös jövedelme, s így a közös jövedelemnek az a része is, amely munkaegységek szerint elosztásra kerül. Munkaegységek szerinti elosztásra kerül a kolhoz tiszta jövedelmének az állammal szemben fennálló kötelezettségek teljesítése és a megállapított közös alapok létrehozása után fennmaradó része is. Ezenkívül a kolhozparasztoknak a közös gazdaságból származó jövedelme az említett közös fogyasztási alapok révén is növekszik. Mindez megteremti minden egyes kolhozparaszt anyagi érdekeltségét a kolhoz közös gazdaságának fejlesztésében.

A munka szerinti elosztás gazdasági törvényéből fakadó követelmények következetesebb megvalósítása végett a kolhozokban a munka díjazásának olyan rendszere van érvényben, hogy a jobb termelési eredményeket elért kolhozparasztok nagyobb munkadíjat kapnak, mint azok a kolhozparasztok, akik viszonylag kisebb eredményeket értek el.

Fontos eszköz, amely fokozza a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét munkájuk eredményében, a munka pótlólagos díjazása (természetben vagy pénzben); ez abban az esetben jár, ha a brigádok és munkacsapatok túlteljesítik a szántóföldi növények terméshozamára és a közös állattenyésztés hozamára vonatkozóan számukra megállapított tervet.

Ha például a növénytermelő-brigádok a brigádnak művelésre átadott egész gabonaföldön túlteljesítik a terméshozam tervét, pótlólagos díjazás fejében megkapják az általuk terven felül betakarított gabona 25—50%-ig terjedő részét.

Szokásban van az is, hogy a brigádoknak és munkacsapatoknak a szántóföldi növények terméshozamára megállapított terv túlteljesítéséért pótlólag bizonyos számú munkaegységet jóváírnak, a terv nemteljesítése esetén pedig bizonyos számú munkaegységet levonnak.

A kolhozok tenyésztelepein dolgozó kolhozparasztok munkájának díjazását a fejési eredmény, a lenyírt gyapjú mennyisége, a szaporulat és a felnevelt állatok száma, a haszonállatok élősúly-gyarapodása stb. alapján állapítják meg.

A kolhoz a közgyűlés döntése alapján az állatok és az állatitermékek értékesítéséből befolyó pénzeszközök mintegy 25%-a, továbbá a burgonya és a zöldségfélék értékesítéséből befolyó összegek 25%-a erejéig előleget folyósíthat a kolhozparasztoknak. Szénabetakarítás és szalmabehordás idején a kolhozparasztok és a traktorosbrigádok dolgozói megkapják az egész betakarított mennyiségből a széna 10%-át és a sarjú 20%-át, s ezenkívül a terven felül betakarított széna 30%-át.

Ilyenformán a munkaegység és a kolhozjövedelem elosztásának rendszere helyesen kapcsolja össze a kolhozparasztok egyéni érdekeit a kolhoz közös érdekeivel. A Kommunista Pártnak és a szovjet államnak a kolhozok és a kolhozparasztok érdekében, a mezőgazdaság további fellendítésében való anyagi érdekeltségük növelése céljából életbe léptetett intézkedései még bensőségesebbé teszik a munkásosztály és a kolhozparasztság szövetségét — a szocialista állam erejének alapját.

A kolhozok legfőbb ereje, amely biztosítja a kolhozparasztok jólétének további szüntelen növekedését és a társadalom mezőgazdasági termékekben mutatkozó szükségletének egyre teljesebb kielégítését — a közös kolhozgazdaság gyors fejlődésében rejlik. A mezőgazdasági artelben a döntő jelentőségű közös gazdaság mellett a háztáji gazdaság formájában megtalálható a kolhozparasztok egyéni gazdasága. Így valósul meg az artelben a közös érdekek és az egyéni érdekek helyes összekapcsolása oly módon, hogy az egyéni érdek alá van rendelve a közös érdekeknek. Annak az elvnek, amely szerint a kolhozokban elengedhetetlen a közös érdekek és az egyéni érdekek helyes összekapcsolása, ennek az elvnek minden megsértése a mezőgazdasági artel alapjait ássa alá, a munkásosztály és a parasztság baráti szövetségének alapjait sérti meg.

A kolhozok pénzjövedelme az 1933. évi 5,7 milliárd rubelről 1940-ig 20,7 milliárd rubelre, 1953-ig pedig 49,6 milliárd rubelre emelkedett. Ezenkívül a kolhozparasztoknak háztáji gazdaságukból is van jövedelmük. A kolhozparasztok a közös gazdaságból és az egyéni gazdaságból származó pénzjövedelmükből iparcikkeket vásárolnak az állami és a szövetkezeti kereskedelem tervárain, amelyek állandóan csökkennek. Az ötödik ötéves terv folyamán a kolhozparasztok pénz- és természetbeni jövedelme (pénzértékben kifejezve) legalább 40%-kal növekszik.

A kolhozrendszer alapján a szovjet falu képe gyökeresen megváltozott. A régi falu helyén új falut látunk — gazdasági és társadalmi célokat szolgáló közös épületekkel, villanyteleppel, iskolával, könyvtárral, klubbal, rádióval, bölcsődével. A szovjet paraszt — újfajta paraszt, aki részesedik a tudomány és a kultúra áldásaiban. A kolhozparasztság köréből nagy számban kerültek ki szovjet értelmiségi káderek — mérnökök, orvosok, agronómusok, zootechnikusok, tanítók, a nagyüzemi szocialista termelést szervező szakemberek. A kolhozparasztok milliói sajátították el a fejlettebb mezőgazdasági technika kezelését, s lettek a magas terméshozam és a nagyhozamú állattenyésztés mestereivé.

A szovjet faluban végbement mélyreható kultúrforradalomról a következő tények tanúskodnak. A falusi négyosztályos és hétosztályos általános iskolák meg a falusi középiskolák tanulóinak száma az 1914—1915. évi 6,1 millióról 1951—1852-ig 21,1 millióra emelkedett. 1952-ben a falvakban a különböző oktatási ágak keretében a leggyakrabban előforduló szakmák kádereinek, a szakembereknek stb. képzését és továbbképzését is beleszámítva, 29 millió ember tanult. 1953 január 1-én a falvakban 264 000 kulturális-felvilágosító intézmény — kultúrház, falusi klub, olvasószoba, könyvtár és mozi működött. A szovjet faluban megvalósult a kötelező négyosztályos általánosiskolai oktatás, és sikeresen halad előre a hétosztályos általánosiskolai oktatás teljes megvalósítása.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

“A szocializmus építése a Szovjetunióban” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Monitorozzuk a hireket.
    Budapesten az egészségugy domino szeru osszeomlást mutat.

    leállt a traumatológiai ellátás a Dél-pesti Centrumkórházban és a János Kórházban. Most egy nyilvánosságra került levélben tájékoztatta a kollégáit a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ igazgató-helyettese, hogy a leállás miatt egyre jobban nő a terhelés az intézményeikben.

    1. Miért?
      Inkább beadják a felmondásukat az egészségugyi dolgozok
      MINT,HOGY BEOLTSÁK OKET GRAFÉN OXIDDAL.

      Igazuk van
      A grafén oxid alatomos méreg
      nem azonnal ol,elotte kivégzi az immunrendszertHIV2
      lassan de biztossan gyilkol.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .