A szovjet föld fasiszta megszállása véget ér

A leningrádi harcok befejezése

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

  1. A szovjet föld fasiszta megszállása véget ér

A leningrádi harcok befejezése

A szovjet csaptatok nyári támadása a Karéliai-földszoroson és Dél-Karéliában indult meg. A Leningrádtól északra indított támadás célja az volt, hogy elvonja a német fasiszta hadvezetés figyelmét más irányokról, főleg pedig, mint előbb mondottuk, hogy Finnországot mielőbb kikapcsolja a háborúból, aminek döntően meg kellett változtatnia a helyzetet északon. A Leningrádi Front (parancsnoka L. A. Govorov tábornok, a haditanács tagja A. A. Zsdanov tábornok) és a Karéliai Front (parancsnoka K. A. Mereckov tábornok, a haditanács tagja T. F. Stikov tábornok) csapatai, együttműködve a Vörös Zászló Renddel kitüntetett Balti Flottával, melynek parancsnoka V. F. Tribuc tengernagy volt, valamint a V. Sz. Cserokov ellentengernagy vezette Ladogai és az N. V. Antonov első osztályú kapitány parancsnoksága alatt álló Onyegai Katonai Flottillával, két egymást követő csapást mértek a finn hadseregre. A két front állományába mintegy 450 000 katona és tiszt, körülbelül 10 000 löveg és aknavető, több mint 800 harckocsi és rohamlöveg tartozott. Harcukat a levegőből Sz. D. Ribalcsenko tábornok 13. és I. M. Szokolov tábornok 7. légi hadseregének 1547 repülőgépe támogatta. A Balti Flotta és a tavi flottillák 500 közepes hajóval, torpedónaszáddal és egyéb naszáddal rendelkeztek. A tengeri flottának 530 repülőgépe volt.

A háború három éve alatt a finnek, kihasználva a nehezen megközelíthető természetes terepszakaszokat, tavakat, folyókat, mocsarakat, erdőségeket, erős védelmet építettek ki, amelyet 15 hadosztály és 6 dandár szállt meg. A csapatok 268 000 katonát és tisztet számláltak, 1930 löveggel és aknavetővel, 110 harckocsival és 248 repülőgéppel rendelkeztek. A Finn-öböl keleti részében és a tavak között az ellenfél 164 közepes hajót, ágyú-, torpedó- és egyéb naszádot és a tengeri repülőerők 100 gépét vethette harcba.

Június 10-én a Leningrádi Front csapatai erős tüzérségi és légi előkészítés után támadásba mentek át. Az ellenséges erődök megrohamozása sikerrel bontakozott ki. Már az első nap végén D. N. Guszev tábornok 21. hadseregének csapatai áttörték a finnek védelmének első övezetét. A következő napon a támadásba bekapcsolódtak az A. I. Cserepanov tábornok vezette 23. hadsereg magasabbegységei. A szárnyon a Ladogai Katonai Flottilla működött együtt velük. Június 11-én a főhadiszállás megparancsolta a Leningrádi Frontnak, hogy június 18—20-ra vegye birtokba Viborg körzetét.

Az ellenség elkeseredetten védekezett. Ámde a hozzáértőn és derekasan küzdő szovjet csapatok megtörték ellenállását, megkerülték erős védelmi csomópontjait, és biztosan törtek előre. A katonák helytállása és bátorsága sikerre vitte a harcot. Az 1309. páncéltörővadász tüzérezred lövegirányzója, V. R. Nyikolajev szakaszvezető nagy veszteségeket okozott az ellenségnek, kétszer is megsebesült, de nem hagyta el a csatateret, hanem tovább támogatta a lövészalegységek támadását. A Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. Hatalmas csapásokat mértek az ellenségre a 13. légi hadsereg és a flotta repülői, valamint a hajók tüzérsége is.

A front csapatai az ellenséget üldözve június 20-ra felszabadították Viborgot. Június végére és július elejére megtisztították az ellenségtől a Karéliai-földszoros északnyugati részét, és a Balti Flotta hajóival együtt elfoglalták a Viborgi-öböl összes szigeteit. Ez utóbbi feladat teljesítésébe a frontparancsnokság bevonta I. T. Korovnyikov tábornok 59. hadseregét is, amelyet a narvai irányból vetettek ide át.

A Leningrádi Fronttal szoros együttműködésben tervezték meg a Karéliai Front csapatainak támadását. K. A. Mereckov erről ezt írja: „Június 6-án T. F. Stikovot és engem felrendeltek a Kremlbe. Sztálin megmondta nekünk, hogy a leningrádiaknak át kell törniük a finn védelmi vonalat, de segíteni kell nekik. E célból a Karéliai Frontnak mielőbb szét kellene zúznia az ellenséges csapatok szviri-szortavalai csoportosítását. Az előkészítésre mindössze tíz napot kaptunk. A feladatot a főhadiszálláson A. M. Vaszilevszkij, G. K. Zsukov és A. I. Antonov részvételével dolgozták ki, akik ott voltak a megbeszélésen.”

S lám, megindult a támadás! A szovjet csapatok sikere a Karéliai-földszoroson megnehezítette a Karéliai Fronttal szemben védekező finnek helyzetét. A finn parancsnokság úgy határozott, hogy rejtve visszavonja csapatait a Szvir mögé, és kedvezőbb terepszakaszt foglal el. A szovjet felderítés idejében felfedte az ellenfél visszavonulását. Június 20-án A. N. Krutyikov tábornok 7. hadseregének csapatai megkezdték az üldözést, és kijutottak a Szvir déli partjára. A következő napon átkeltek a folyón. Az Onyega-tótól északra F. D. Gorelenko tábornok 32. hadseregének csapatai indítottak támadást. Erős csapásokat mértek az ellenségre a 7. légi hadsereg repülői. A finnek védelme összeomlott, és megkezdték a visszavonulást.

Hogy feltartóztassák a szovjet csapatokat, a finnek keményen ellenálltak a közbeeső terepszakaszokon, aláaknázták és szétrombolták az utakat, felrobbantották a hidakat, torlaszokat emeltek és egyéb akadályokat építettek. A szovjet csapatok azonban itt, az erdős-mocsaras terep nehéz viszonyai között is kitartóan nyomultak előre. Támadásukat meggyorsítandó, a Ladogai Katonai Flottilla a Tuloksza-folyó torkolatánál deszantot szállított partra az ellenség hátába – a 70. tengeri lövészdandárt. A finnek visszavonulási útja északnyugat felé el volt vágva. Az ellenség szakadatlan ellenlökésekkel próbálta megsemmisíteni a deszantot. Ám a tengerészek nem inogtak meg, állhatatosan és bátran az ellenség valamennyi csapását visszaverték. A kommunisták jártak elöl jó példával. Az ellenfél egyik ellenlökésének visszavetése közben az önálló páncéltörővadász tüzérhadosztály egy lövegének egész kezelőszemélyzete harcképtelenné vált. F. N. Hudanyin őrmester háromszor megsebesült, de nem hagyta ott a löveget. Vérző sebbel folytatta a tüzelést. Helytállásáért és bátorságáért a kommunista Hudanyin megkapta a Szovjetunió Hőse címet.

Az úttalan utakon, erdőkön, ingoványokon és tavakon át a front csapatai lassan, de szívósan nyomultak előre. Június 29-én a 7. hadsereg az Onyegai Katonai Flottilla hajóival együttműködve felszabadította Petrozavodszkot. Folytatva a támadást, a szovjet csapatok július második felében elérték a szovjet-finn határt.

Két front hadműveleteinek eredményeképp a szovjet csapatok súlyos vereséget mértek a finn hadseregre, felszabadították Karélia csaknem egész megszállt területét, megtisztították az ellenségtől a kirovi vasútvonalat és a fehér-tengeri-balti csatornát. A finnek további ellenállása értelmetlenné vált. A szovjet csapatok sikerei Belorussziában és a Baltikumban véglegesen kijózanították Finnország vezetőit. A kormány a néptömegek nyomására augusztus 25-én békét kért. Szeptember 4-én nyilatkozatot tett a hitlerista Németországgal való szakításról. Szeptember 19-én aláírták a fegyverszüneti megállapodást. A fasiszta Németország még egy szövetségesét sikerült kivezetni a háborúból.

A szovjet csapatok ebben a hadműveletben hatalmas lendülettel támadtak, és megmutatták, hogy tudnak bonyolult viszonyok között harctevékenységet folytatni. Több mint 93 000 embert tüntettek ki rendjelekkel és érdemérmekkel. 78 katona megkapta a Szovjetunió Hőse címet. Június 18-án L. A. Govorovnak, a Leningrádi Front parancsnokának a Szovjetunió marsallja rendfokozatot adományozták. A legfelsőbb főparancsnok négy alkalommal mondott köszönetet a Leningrádi és a Karéliai Front csapatainak, Moszkva pedig tüzérségi díszössztűzzel tisztelgett előttük. 132 magasabbegység és egység nyerte el a megtisztelő „Leningrádi”, „Viborgi” és „Petrozavodszki” nevet.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

“A szovjet föld fasiszta megszállása véget ér” bejegyzéshez 2 hozzászólás

    1. Szép-szép ez a tanulmány csak azt bizonyitja , hogy bejut a sejtmagba de ott mit okoz azt nem .

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .