Mindent a frontnak!

Elvettük az antant katonáit

(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)

3

A külföldi intervenció és a polgárháború megszakította a békés alkotó munkát, amelyhez a szovjetköztársaság 1918 tavaszán hozzálátott. Most a párt és az egész munkásosztály minden erejét a frontnak szentelte. Az ország gazdaságát háborús vágányra terelték. A legfőbb gazdasági feladat az volt, hogy minden anyagi erőforrást a győzelem elérésére összpontosítsanak. Ehhez pedig a gazdasági irányítás centralizálására, a legszigorúbb számvitelre és ellenőrzésre, a termelésben vasfegyelemre, az élelmiszerkészletek megteremtésénél pedig hatalmas szervező munkára volt szükség. Másképp az állam nem láthatta volna el a hadsereget fegyverrel, ruhával, cipővel, nem élelmezhette volna a katonákat és a munkásokat.

Könnyű elképzelni, milyen bonyolult volt ez a feladat a polgárháború idején. A szocialista népgazdasági szektor akkor még igen gyenge lábon állt. Állami kézben voltak az ipari nagyüzemek, valamint a közlekedés. De ezeket a vállalatokat fájdalmasan érintette a tőkés időkből örökségül visszamaradt pusztulás, amelyet még fokozott a burzsoá ügynökök szabotázsa és kártevése. A közép- és a kisipar lényegében a magánkapitalista szektorhoz tartozott. Így álltak a dolgozók a városban. Még bonyolultabb volt a helyzet falun, ahol túlnyomó részben kisárutermelés uralkodott. A kisárutermelő parasztgazdaságok óceánjában kicsiny, gyér szigeteket alkottak az éppenhogy életre kelt kollektív gazdaságok és szovhozok. De ezek még igen gyengén dolgoztak, nem volt gépük, nem voltak tapasztalt szervezőik, sőt, híján voltak a legegyszerűbb gazdasági felszerelésnek és az igaerőnek is.

Ilyen körülmények között rendkívül nehéz volt nemcsak a népgazdaság fejlesztési terveinek elkészítése, de még annak számbavétele is, hogy mit termelnek, mi van tartalékban, s mi fordítható azonnal a legsürgősebb védelmi szükségletek kielégítésére.

A háború lángja pedig egyre terjedt. A front ágyút, lövedéket, puskát, köpenyt, kenyeret követelt. Az üzemeknek fémre, fűtőanyagra volt szükségük. A nehézipari központok munkásait elhagyta az erejük az állandó hiányos táplálkozás miatt.

Mindezek a körülmények több rendkívüli intézkedésre kényszerítették a pártot és a kormányt. Ezek az intézkedések együttesen a hadikommunizmus politikája néven ismertek.

Melyek voltak ezek az intézkedések?

A kormány mindenekelőtt államosította nemcsak a nagyipart, hanem a középüzemeket, sőt a kisipart is. Az ipari termelés irányítását szigorúan centralizálta, s a szovjethatalom gazdasági szerveinek kezében összpontosította. Ez lehetővé tette, hogy az ipari termelés összes eszközeit tervszerűen, a védelem szükségleteire használják fel.

A hadikommunizmus politikájának másik fontos összetevője a gabona-monopólium következetes megvalósítása, a gabonával folytatott magánkereskedelem eltiltása és a gabonafölöslegek kisajátítása volt. 1919 januárjában a szovjet kormány dekrétumot adott ki az állam javára elidegenítendő gabona- és takarmánymennyiségnek a termelő kormányzóságok közötti elosztásáról. A dekrétummal a következő rendszer lépett életbe: az állam meghatározta az ország céljaira szükséges gabona- és takarmánymennyiséget, s ezt szétosztva kirótta a termelő kormányzóságokra. Ezek pedig úgy szedték össze a rájuk eső részt, hogy szabott árakon kisajátították a parasztok gabonafölöslegét. Persze, a körülmények néha megkövetelték, hogy ne csak a fölösleget, hanem a gazdaságban szükséges készletek egy részét is elvegyék a parasztoktól. De erre — Lenin szavaival — azért volt szükség, hogy „megóvjuk a hadsereg harcképességét és megakadályozzuk az ipar teljes összeomlását”30Lenin Művei. 32. köt. Szikra 1953. 307. old.*

Végül pedig a szovjet kormány bevezette az általános munkakötelezettséget. „Aki nem dolgozik, ne is egyék” — ennek az igazságos törvénynek a hatálya kivétel nélkül minden társadalmi osztályra kiterjedt. A burzsoázia bevonása a kötelező fizikai munkába lehetővé tette, hogy a munkásosztály tehermentesüljön számos másodrendű munkától, s erejét a front szükségleteinek közvetlen kielégítésére összpontosítsa.

A hadikommunizmus politikája nem következett szükségszerűen a szocialista forradalom és a szovjet állam jellegéből. Ez a politika átmeneti, rendkívüli intézkedés volt, amelyet az antant támadása kényszerített ki.

„A proletariátus helyes politikája — ha kisparaszti országban valósítja meg diktatúráját — a gabona becserélése a paraszt számára szükséges iparcikkekre”31 Ugyanott, 366. old.* — mutatott rá Lenin.

Az intervenció által teremtett hadihelyzet azonban megfosztotta a szovjet államot attól a lehetőségtől, hogy ilyen áruforgalmat fejlesszen ki a város és a falu között. Ezért a polgárháború és a külföldi intervenció súlyos viszonyai között a hadikommunizmus politikája volt az egyedüli célszerű politika, mivel ez biztosította az ország szűkös anyagi erőforrásainak mozgósítását és helyes felhasználását. A hadikommunizmus politikája révén a szovjethatalom leküzdhetetlen frontot és szilárd hátországot tudott teremteni.

Lenin leleplezte a mensevikeket és eszereket, akik provokációs kirohanásaikban hibául rótták fel a bolsevikoknak a hadikommunizmus politikáját, és kijelentette, hogy ezt a politikát érdemnek kell tekinteni. „Nem kevésbé fontos azonban — mutatott rá Lenin —, hogy tisztában legyünk ennek az érdemnek igazi mértékével. A »hadikommunizmust« a háború és a pusztulás kényszerítette ránk. A »hadikommunizmus« nem volt és nem is lehetett a proletariátus gazdasági feladatainak megfelelő politika. Ideiglenes rendszabály volt.”32 Ugyanott.*

A polgárháború időszakára alakult Munkás-Paraszt Honvédelmi Tanács állandóan napirenden tartotta a hadigazdálkodás megszervezésével, a hátország megszilárdításával, a front ellátásával összefüggő kérdéseket. 1918 őszén a Honvédelmi Tanács több fontos határozatban jelölte meg a hadiipar fejlesztésének útjait és eszközeit. A honvédelmi jelentőségű üzemeket például külön csoportba sorolták, s elsősorban ezt az üzemcsoportot látták el nyersanyaggal, fűtőanyaggal és felszereléssel. Ezeknek az üzemeknek a munkásai rendszerint mentesültek a katonai szolgálat alól, s felemelt élelmiszer-fejadagot kaptak.

1918 novemberében a vasútnál hadiállapotot léptettek életbe. A vasúti közlekedés munkája elsősorban a front által igényelt szállítások biztosítására irányult. Minden vasutast katonai szolgálatra behívott és beosztásában meghagyott személynek tekintettek. A közlekedési dolgozók minden egyes körzetben felelősséggel tartoztak a katonai szerelvények és szállítmányok legcsekélyebb késéséért, a mozdonyok és vasúti kocsik késedelmes átadásáért, a közlekedési balesetekért stb.

A vasút munkájának megjavításában nagy szerepük volt az ott létesített különleges politikai szerveknek.

A szovjet államvasutak a pályatestek rossz állapota és a gördülőanyag nagyfokú elhasználtsága ellenére is becsülettel végrehajtották harci feladataikat. Míg a napi teherforgalom 1919 januárjában 6679 vagon volt, márciusban elérte a napi 7585 vagont. A katonai teherszállítmányok mennyisége már 1919 januárjában napi 1686 vagont tett ki — ami akkoriban óriási eredménynek számított. A felszabadult területeken rendkívül gyorsan helyreállították a stratégiai szempontból fontos vasúti hidakat, így a szizranyi és a szimbirszki Volga-hidat stb.

1918 végén a szovjetköztársaság súlyos fűtőanyagválsággal küzdött. A bakui és a grozniji olajtelepek, valamint a Donyec-medence szénbányái az ellenség kezén voltak. Az arcvonal elvágta az embai olajtelepeket. Az üzemek és a közlekedés leállásának megelőzéséhez szigorú fűtőanyagtakarékosságra és új fűtőanyagforrások feltárására volt szükség. A kormány utasítása értelmében az üzemek tűzifával és tőzeggel való fűtésre rendezkedtek be. Minden üzemnek meg kellett szerveznie az önálló tűzifa-, illetve tőzegbeszerzést. Erre a célra külön erdőrészeket és tőzegbányákat bocsátottak az üzemek rendelkezésére. A munkások nekiláttak a fűtőanyag-beszerzésnek, s hősi erőfeszítéssel elérték, hogy az üzemek zavartalanul folytatták munkájukat.

Az ipari termelés valamennyi fajtája közül a legfontosabb a háború időszakában a fegyverek, lőszerek és különböző hadfelszerelési tárgyak előállítása volt. A szovjetköztársaság félig rombadőlt hadiipart kapott örökségül, elavult, elkopott berendezésekkel. Az ország fegyverkészlete kicsiny volt, ennek is jelentős részére az intervenciósok és a fehérgárdisták tették rá kezüket. Sok katonai felszerelést széthordták a régi hadsereg felbomlása idején.

1918 elején, a német imperialisták támadásának időszakában a petrográdi hadiipar egy részét át kellett költöztetni az ország belsejébe. (Petrográdban állították elő az első világháború éveiben az orosz hadsereg tüzérségi fegyverzetének mintegy 85 százalékát.) Az oroszországi hadiüzemeknek több mint fele az intervenciósok által megszállt területen volt. A fehérgárdisták elpusztították a szamárai, a szimbirszki és a kazányi robbanóanyag- és tölténygyárat, valamint az izsevszki fegyvergyárat.

Az üzemek felélesztése, termelékenységük emelése, az ellenség által elpusztított üzemek helyreállítása rendkívüli intézkedéseket követelt. A Honvédelmi Tanács határozata értelmében a hadiüzemekbe különleges felhatalmazással politikai biztosokat neveztek ki, s megerősítették a pártszervezeteket. Az üzemekben javult a pártpolitikai munka. A termelékenység emelése céljából bevezették a darabbérezést és a prémiumot, ezen belül a természetbeni juttatásokat is. Lenin javaslatára Petrográdból és más ipari központokból szakmunkásokat küldtek az izsevszki és a szimbirszki hadiüzem mielőbbi helyreállítására.

A párt szervező munkájának és a munkásosztály hősi erőfeszítéseinek eredményei csakhamar megmutatkoztak. Míg például a tulai üzemben 1918 júliusában alig több mint 8000 puskát gyártottak, 1919 februárjában a termelés elérte a 24 000 darabot. Felszabadulása után hamarosan helyreállították az izsevszki üzemet; 1919 januárjában itt 19 215, februárban 26 183, márciusban pedig már 27 667 puskát állítottak elő. A tulai üzem havi átlagos tölténytermelése 1918 novemberétől 1919-ig 13 200 000-ről 20 300 000 darabra emelkedett. 1918 végén a szimbirszki üzem is újra megkezdte a tölténygyártást. Innen 1919 januárjában 2,8 millió, februárban 3,2 millió töltény került ki, majd a továbbiakban a havi átlagtermelés 13,3 millióig emelkedett.

Lassan, de fokozatosan fejlődött a tüzérségi fegyverek termelése is. A szormovói, a permi, az izsori üzemben és a Putyilov-gyárban megszervezték a páncélvonatok és a páncélgépkocsik előállítását és javítását. A repülőgépgyárakban és műhelyekben ismét folyt a repülőgépek és a motorok szerelése és javítása.

A haditermelés megszervezésével párhuzamosan a szovjetköztársaságban a legszigorúbban számba vették a fegyvereket. 1918. december 10-én a Népbiztosok Tanácsa rendeletet adott ki a lakosságnál fellelhető fegyverek elkobzásáról. Ez 1919 március elejére mintegy 150 000 puskát, 8600 pisztolyt, 280 géppuskát és 70 millió töltényt eredményezett.

A szovjetország tehát óriási nehézségek leküzdése árán megszervezte haditermelését, és minden szükségessel ellátta a frontot a külső és a belső ellenforradalom legyőzése céljából.

A cári Oroszország az imperialista háború éveiben milliárdos kölcsönöket kapott a szövetségesektől hadseregének felfegyverzésére. Az angol, az amerikai és a francia tőkések segítették a cárt, hogy seregeit felszerelhesse, ruhával és cipővel elláthassa. Ennek ellenére az orosz katonák olykor puska helyett bottal mentek a frontra, kevés volt a fegyver és a lőszer.

A szovjetország egyetlen rubel kölcsönt, egyetlen puskát, egyetlen töltényt sem kapott külföldről. Azzal fegyverezte fel Vörös Hadseregét, amit maga elő tudott teremteni a párt és a kormány ügyes szervező munkája és annak a sokmillió munkásnak a titáni erőfeszítése jóvoltából, aki nem kímélte erejét, hogy a szocialista hazát bevehetetlen erőddé tegye. A szovjetországban megvolt az, ami nem volt és nem is lehetett meg egyetlen tőkésországban sem: a front és a hátország megbonthatatlan egysége.

Ez volt az oka annak, hogy a Vörös Hadsereg — minden hiány és fogyatkozás, a rettenetes gazdasági romlás ellenére — már 1919 elején sem volt rosszabbul felszerelve a volt cári orosz hadseregnél.

Így például a Vörös Hadsereg minden egyes lövészhadosztályának fegyverzetéhez a puskákon kívül átlagosan mintegy 200 géppuska és 46 tüzérségi löveg tartozott. Ez a szükségesnél jóval kevesebb volt, de a szovjet lövészhadosztályok legtöbbje még így is több géppuskával harcolt, mint a cári hadosztályok az első világháború elején. A hadsereg felszereléséhez tartozott több mint 1000 erődítménytüzérségi löveg és 138 különleges rendeltetésű nehéztüzérségi löveg. 1918 végére 59 repülőköteléke volt mintegy 350 repülőgéppel, valamint 29 léghajóköteléke. 1919. március 15-i adatok szerint a harcoló alakulatoknál 45 páncélos kötelék működött 116 páncélgépkocsival s 60 páncélozott, bombabiztos vonattal és páncélkocsira szerelt lövegállással. Megkezdődött a lovassági kötelékek felállítása, egészen lovashadosztályi szintig. S a Vörös Hadsereg néhány műszaki és egyéb különleges alakulattal is rendelkezett.

A szovjetköztársaság döntő ütközetekre készült. A nép életének háborús vágányra terelése, a front és a hátország erőfeszítéseinek egyesítése biztos záloga volt az elkövetkező győzelmeknek.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

“Mindent a frontnak!” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Telefonszámok
    Bankkártyák
    Személyi egyeztetése osszevonása megtortént a biorobotoknál kozpontilag.

    Miért?

    Zsarolás,hogy beoltasd a grafén oxidot ami megol.

    Választhatsz telefon pénz,és megdoglesz

    Vagy életben maradsz telefon és pénz nélkul.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .