A szovjet hadsereg eléri a határokat

A haza zászlaja a Krím fölött

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

1944 áprilisában és májusában a szovjet fegyveres erők megsemmisítő csapást mértek az ellenségre a Krímben. Hogy mekkora jelentőséget tulajdonított az ellenség a Krímnek, kitűnik Hitler egyik beszédéből. Kijelentette, hogy a Krím kiürítése súlyos veszélyt jelentene a román kőolaj finomítóüzemekre és a kőolajiparra. Ez oknál fogva a Krímet, amíg csak lehetséges, tartani kell.

Amíg a félsziget a hitleristák kezében volt, a szovjet csapatok jelentős erőit kötötték le, korlátozták a Fekete-tengeri Flotta tevékenységét, s egyszersmind politikai nyomást gyakoroltak Törökországra és délkelet-európai szövetségeseikre.

A Krímet a 17. német hadsereg védte Jäneke tábornok parancsnoksága alatt, akit német katonai körökben az erődítés jeles szakembereként tartottak számon. Ennek a hadseregnek az állományába mintegy 200 000 ember, 3600 löveg és aknavető, körülbelül 5400 géppuska és több mint 200 rohamlöveg és harckocsi tartozott. A földi csapatok támogatására az ellenség a Krímre telepített repülőerők mintegy 150 repülőgépét tervezte bevetni, s ide akarta átirányítani a besszarábiai és romániai repülőterek repülőit is. A Krím megtartásában a német fasiszta hadvezetés nagy reményeket fűzött haditengerészeti flottájához is.

A Krím felszabadítására az F. I. Tolbuhin tábornok vezette 4. Ukrán Front és az A. I. Jerjomenko tábornok parancsnoksága alatt álló önálló Tengermelléki Hadsereg, F. Sz. Oktyabrszkij tengernagy Fekete-tengeri Flottája és Sz G. Gorskov ellentengernagy Azovi Katonai Flottillája kapott parancsot.

A hadműveletekbe bevonták a távolsági és a tengerészeti repülőerők magasabbegységeit.

A szárazföldi, haditengerészeti és a légierők tevékenységét K. J. Vorosilov és A. M. Vaszilevszkij marsall, a főhadiszállás képviselői hangolták össze. A repülőerők különféle fegyvernemeinek harccselekményeit F. J. Falaljejev tábornok, a főhadiszállás képviselője koordinálta.

A 4. Ukrán Front és az Önálló Tengermelléki Hadsereg állományába körülbelül 470 000 katona és tiszt, 5982 löveg és aknavető, mintegy 560 harckocsi és rohamlöveg, valamint 1250 repülőgép tartozott.

Április 8-án csaknem háromórás tüzérségi előkészítés és a repülőerők hatalmas csapásai után a 4. Ukrán Front csapatai támadásba mentek át. Az ellenség perekopi és szivasi védelmét csakhamar áttörték. Felszabadították Armjanszkot, Dzsankojt, Jevpatoriját, április 13-án pedig elfoglalták Szimferopolt, az ellenség védelmének fő támpontját, amely a Krím déli kikötőihez vezető utat fedezte. A hitlerista csapatok Kercs-félszigeten védekező csoportosítását az a veszély fenyegette, hogy a szovjet csapatok csapást mérnek a szárnyára és a hátába. A bekerítéstől tartva az ellenség kénytelen volt hozzákezdeni csapatai kivonásához. Az Önálló Tengermelléki Hadsereg magasabbegységei a hitleristákat üldözve április 11-én birtokba vették Kereset. Április 20-án kijutottak a vasbeton erődökkel megerődített Szevasztopolhoz.

A szevasztopoli erődítmények megrohamozása május 5-én kezdődött. Amint a szovjet hadvezetés előre látta, a legelkeseredettebb küzdelem a Szapun-hegyért, Szevasztopol e kulcsállásáért bontakozott ki. Kilenc órán át folyt itt a harc.

  1. május 9-én a szovjet katonák átkeltek az Északi-öblön, és harcok közben benyomultak a városba.

A szétvert hitlerista csapatok maradványai a Herszonesz-fokra menekültek. Május 12-én megtört az ellenállásuk. A hajókaravánoknak az a kísérlete, hogy evakuálják a megmaradt csapatokat, nem járt sikerrel.

Az ellenség közlekedési útjain a Fekete-tengeri Flotta repülői és hajói indítottak harcot. A flotta élén F. Sz. Oktyabrszkij tengernagy, az egyik legjelentősebb szovjet katonai szakember állt. A Tveri kormányzóságbeli szegényparaszt fia kazánfűtőként kezdte a szolgálatot a tengerészetnél, s részt vett a polgárháborúban is. A Nagy Honvédő Háborúig torpedónaszád-alegységeket és magasabbegységeket vezetett, 1938- 1939-ben az Amuri Katonai Flottilla parancsnoka, 1939-től pedig a Fekete-tengeri Flotta parancsnoka volt. Ez a tapasztalt flottaparancsnok egyike volt az odesszai és szevasztopoli védelem irányítóinak. Parancsnoksága alatt számos nagyszerű deszanthadműveletet hajtottak végre a szárazföldi erőkkel együttműködve.

A flotta haditanácsának tagja N. M. Kulakov altengernagy, a kiváló politikai munkás volt.

A hitlerista hadvezetés drágán fizetett a Krímért. Az április 8-a és május 12-e közti harcokban az ellenség – nem számítva a tengeren elpusztultakat – 100 000 embert vesztett, több mint 3000 löveget és aknavetőt, 7000-nél több gépkocsit és egyéb harci technikai eszközt.

Krím felszabadítása gyökeresen megváltoztatta a helyzetet a Feketetenger medencéjében. Visszatért a hazához a hadiflotta fő támaszpontja – Szevasztopol.

Annak, hogy Szevasztopol, a hős város felszabadult a hitlerista megszállás alól, igen nagy nemzetközi jelentősége volt. Az „Evening Standard” című befolyásos angol lap ezt írta: „Szevasztopol bevétele megmutatta, hogy nincs olyan szilárd erődítmény, ha még oly félelmes erők védjék is, amelyet megfelelő előkészülettel és találékonysággal el ne lehetne foglalni. Kaphatnak-e ennél jobb hírt a szövetséges csapatok katonái, bárhol legyenek is?”

A Krímet felszabadító katonák hősiességét nagyra értékelte a kommunista párt és a szovjet kormány. A hazafiak ezreit tüntették ki rendjelekkel és érmekkel, 126 ember pedig megkapta a Szovjetunió Hőse címet. Több mint 39 000-et a Szevasztopol Védelméért éremmel tüntettek ki. Számos egység és magasabbegység megkapta a „Perekopi”, „Szivasi”, „Kercsi”, „Feodoszijai”, „Szimferopoli” és „Szevasztopoli” nevet.

  1. május hónapjának első felében sikerrel befejeződött a szovjet hadsereg őszi-téli támadása. Csaknem hét és fél hónapon át, 1943. október elejétől 1944. május közepéig dúltak a harcok.

Ez idő alatt a szovjet fegyveres erők Leningrád alatt, Ukrajnában és a Krímben szétzúzták az ellenség északi és déli hadászati csoportosítását, nagy vereséget mértek az ellenség központi csoportosítására a gomeli-bobrujszki irányban. Az 1943 őszén és 1943-1944 telén sikeresen végrehajtott hadműveletek eredményeként a hitlerista csapatok újabb veszteségeket szenvedtek.

A szovjet fegyveres erők győzelmei a háború harmadik évében, különösképpen délen, erősen megrendítették a fasiszta Németország katonai és politikai helyzetét. A több mint 13 hónap alatt (1943 áprilisától 1944 május elejéig) a szovjet erők ragyogóan megoldották az eléjük állított feladatokat. A szakadatlan csapások következtében az ellenségnek több mint 290 hadosztályát zúzták szét, ebből 44 hadosztályt teljesen megsemmisítettek. Csupán a németek szárazföldi erői több mint 2 400 000 embert vesztettek, mintegy 23 400 harckocsit és rohamlöveget, több mint 46 000 löveget és aknavetőt és körülbelül 15 000 repülőgépet. A szovjet hadsereg előtt megnyílt az út, hogy hatalmas csapásokat mérhessen a délnyugati hadászati irányban, és közvetlenül kijusson a Balkánra.

A szovjet-német arcvonal a második világháború fő és döntő arcvonala maradt. Az ellenség itt tartotta hadosztályainak 63-66 százalékát. Ami a többi arcvonalat illeti, azokon a német fasiszta magasabbegységeknek mindössze 3-6 százaléka tevékenykedett. Az említett idő alatt a hitlerista hadvezetés nyugatról több mint 80 hadosztályt dobott át a keleti arcvonalra. Ez tette lehetővé az angol-amerikai csapatoknak, hogy csaknem akadály nélkül szálljanak partra Olaszországban, és kiiktassák a fasiszta Németország oldalán viselt háborúból.

A szovjet hadsereg sikereinek óriási nemzetközi jelentőségük volt. Tovább nőtt a Szovjetunió tekintélye a világ népeinek szemében. A szovjet csapatok győzelmei nyomán a megszállt országokban még nagyobb méreteket öltöttek a nemzeti felszabadító mozgalmak, s halomra dőltek a nyugati hatalmak reakciós politikusainak számításai, akik abban reménykedtek, hogy a Szovjetunió teljesen legyöngül a fasiszta Németország ellen viselt háborúban.

A nyugati államok vezetői tudatában voltak annak, hogy a szovjet hadsereg hatalmas győzelmei rendkívül nagy hatással lesznek az egész második világháború menetére. „Ha a dolgok továbbra is úgy haladnak Oroszországban, mint most – mondotta Roosevelt nem sokkal a teheráni konferencia előtt -, akkor lehetséges, hogy az elkövetkező tavaszon a második frontra … nem is lesz szükség.”

Igen, messze tűntek azok az idők, amikor a rastenburgi főhadiszálláson Keitel, Jodl és Heusinger sokszínű nyilakat húzogatott a keleti arcvonal hadműveleti térképén, azt mérlegelve, milyen erőket és eszközöket kell újra meg újra bevetni, hogy a tőr Oroszország szívébe hatoljon. A szovjet hadsereg keresztülhúzta az ellenség minden számítását.

A szovjet hadsereg győzelmei megmutatták a szocialista állam leküzdhetetlen erejét, a Szovjetunió népeinek megbonthatatlan testvériségét és azt, hogy szorosan Lenin pártja köré tömörülnek. A párt volt az, amely szervezte, lelkesítette, eszmékkel felfegyverezte a szovjet népet. Magának a pártnak legjobb fiai a fasizmus elleni fegyveres harc első soraiban küzdöttek.

A szovjet hadművészet a háború harmadik évének támadó hadműveleteiben bebizonyította mérhetetlen fölényét az ellenség hadművészetével szemben. A történelmi jelentőségű kurszki és ukrajnai, leningrádi és krími ütközetek fontos mérföldkövek voltak a fasiszta Németország felett aratott győzelem útján. Ugyanakkor ez időszak alatt tovább tökéletesedett a szovjet katonai vezetők hadvezéri művészete, nőtt a seregtestek, magasabbegységek és egységek törzseinek operativitása, a hadosztályszolgálat embereinek az a képessége, hogy alkotóan és bátran oldják meg a hadtápszervezés kérdéseit, széles körben kibontakozott és fellendült, céltudatosabbá, tevékenyebbé és folyamatossá vált a pártpolitikai munka.

A Nagy Honvédő Háború harmadik évében vívott fegyveres küzdelem eredményei arról tanúskodnak, hogy bár a második front nem nyílt meg Európában, a szovjet fegyveres erők mégis nagyszerű győzelmeket arattak. És bármennyire igyekezzenek is a második világháború történetének meghamisítói győzelmeinket kisebbíteni, a tények ellenük szólnak.

A háborús évek megmutatták, hogy a nehézségek nem gyűrték le a szovjet népet. Az arcvonalra szüntelenül érkezett az utánpótlás, a harci technika. A szovjet hadsereg vezérkarában, a frontok és a hadseregek törzseiben már az 1944 nyarán megvalósítandó új terveken dolgoztak. Úgy döntöttek, hogy a főcsapást Belorussziában mérik. A „Kutuzov”-, a „Szuvorov”-, a „Rumjancev”-tervet egy újabb, a „Bagratyion”-terv követte, amely nevét a külföldi hódítók elleni 1812-es honvédő háborúban az orosz fegyvereknek oly sok dicsőséget szerzett jeles hazánkfiáról kapta.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .