A szovjet hadsereg eléri a határokat

A „dnyeperi Sztálingrád” – 2

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

  1. A szovjet hadsereg eléri a határokat

A „dnyeperi Sztálingrád”

A Wehrmacht főhadiszállásán fejvesztettség lett úrrá. A dnyeperi védelemre alapozott számítások dugába dőltek. Az ellenfélnek számolnia kellett azzal a lehetőséggel is, hogy nyugaton megindul az angol-amerikai csapatok támadása. Milyen következtetéseket vont le a hitlerista vezetés a kialakult helyzetből? A tények arról tanúskodnak, hogy Németország katonai és politikai vezetői már képtelenek voltak eldönteni a kérdést, milyen úton érjék el háborús céljaikat. Figyelemreméltó e tekintetben Jodl 1943. novemberi beszéde. A vezetés legnehezebb feladata most az, mondotta, hogy úgy osszuk el az erőket a hadszíntereken, hogy eléggé erősek legyünk ott, ahol az ellenfél további támadást kezd. „Emellett figyelembe kell venni, hogy képtelenek vagyunk rövid idő alatt erősítéseket átdobni délkeletre, Finnországba és Norvégiába, minthogy ehhez nincsenek technikai eszközeink … A helyzetünk súlyos. További súlyos válságok lehetőségével számolok” – jelentette ki Jodl.

Az ellenség azonban a kilátástalan helyzetben sem mondott le a háború folytatásáról. 1944. február végén az egyik tanácskozáson Hitler kijelentette, hogy az oroszok kifáradtak. A tavasz a német katona szövetségese lesz, nem pedig az orosz katonáé, aki a sártengerben nem fog támadni. Az ellenség úgy döntött, hogy szervezett ellenállást fejt ki az előre megerősített terepszakaszokon. Hitler március 8-i parancsa az erődök és támpontok egész rendszerét jelölte ki, amelyeket minden körülmények között, még bekerítésük esetén is tartani kell.

Nyilvánvaló lett, hogy Németország politikai és katonai vezetése, miközben terveit készítette, nem vette figyelembe, hogy már képtelen tervszerűen befolyásolni a háború további menetét. A tervezés már a szovjet katonai vezetés kezében volt.

Március 4-én megindult a G. K. Zsukov marsall parancsnoksága alatt álló 1. Ukrán Front csapatainak támadása a Proszkurov-Csernovci irányban.2 – Február 29-én az ukrán nacionalisták halálosan megsebesítették az 1. Ukrán Front parancsnokát, N. F. Vatutyin hadseregtábornokot.* Bekerítették és megsemmisítették az ellenség tarnopoli helyőrségét, Kamenyec-Podolszktól északra pedig gyűrűbe fogták az 1. német páncéloshadsereg 21 hadosztályát, melyeknek csak óriási veszteségek árán sikerült a bekerítésből kitörniük. Április 17-ig a front magasabbegységei mintegy 80-350 kilométert nyomultak előre, átkeltek a Dnyeszteren, kijutottak a Kárpátok előhegységeibe, és a 2. Ukrán Fronttal együtt kettévágták az ellenség hadászati arcvonalát.

Március 5-én a 2. Ukrán Front csapatai támadást indítottak az umanybotosani irányban. Menetből átkeltek a Déli-Bugon és a Dnyeszteren. Március 25-én estére Sz. G. Trofimenko tábornok 27. hadseregének előrevetett osztagai Kalinyesti északnyugati körzetében elérték a Prut mentén az államhatárt. A március 26-ra virradó éjszaka az I. M. Hohlov ezredes és V. P. Kolesznyikov ezredes parancsnoksága alatt harcoló 202., illetve a 206. lövészhadosztály főerői is kijutottak a folyóhoz, s hevenyészett eszközökön hozzáláttak az erőszakos átkeléshez. Március 26-án Lopatnyik körzetében F. F. Zsmacsenko tábornok 40. hadserege érte el az államhatárt. Együttműködésben a 2. harckocsihadsereggel, K. A. Korotyejev tábornok 52. hadseregének magasabbegységei ugyanezen a napon elfoglalták Belci városát, és Ungenitől északnyugatra elérték a Prut-folyót.

Ily módon a szovjet csapatok a háború 1009. napján Lopatyinka és Szkuljani között mintegy 85 kilométeres szakaszon először érték el a szovjet-román államhatárt. A harccselekmények Romániának, Németország szövetségesének területére tevődtek át. „Íme, itt áll előttünk – írta a »Pravda« – … hazánk várva várt, oly hőn óhajtott államhatára, amelyet harminchárom hónappal ezelőtt az ellenség letiport.”

A szovjet katonák nyugat felé vonultak. Azokon az utakon haladtak előre, amelyeken 1941-ben harcolva vonult vissza kelet felé a szovjet hadsereg. Drámai és emberi nagysággal telített kép tárult a győzők szeme elé. Lehajtott fejjel álltak most azoknak a harckocsizóknak, gyalogosoknak, tüzéreknek a sírjainál, akiket 1941-ben itt temettek el. Hősként haltak meg, utolsó csepp vérükig teljesítve a haza iránti kötelességüket.

Március 26-án a szovjet főváros 324 löveg 24-szeres díszössztüzével adta hírül a világnak a 2. Ukrán Front katonáinak újabb ragyogó győzelmét, akik elérték az államhatárokat. Ez a lelkesítő hír mélységes örömmel töltötte el a szovjet emberek szívét. Közelgett a nap, amikor a felszabadító hadsereg teljes hosszúságában visszaállítja a haza megszentelt határait. Országszerte sok ezer fős tömeggyűléseket tartottak.

A szovjet emberek a német fasiszta hódítók fölötti közelgő végső győzelem tiszteletére lelkes kötelezettségeket vállaltak. De nemcsak a szovjet nép ujjongott. Más országokban élő barátai a határok elérésében annak újabb bizonyítékát látták, hogy közeleg a fasiszta Németországnak és szövetségeseinek szétzúzása.

Miután katonái Románia területére léptek, a szovjet kormány 1944. április 2-án nyilatkozatot tett, hogy nem kíván semmilyen román területet elfoglalni, és nem akarja megváltoztatni Románia fennálló társadalmi rendjét. A szovjet csapatokat kizárólag katonai okok kényszerítik, hogy Románia területére lépjenek, mivel az ellenség csapatai folytatják ellenállásukat.

A hitlerista katonai vezetés, hogy feltartóztassa a szovjet magasabbegységek támadását, más arcvonalszakaszokról számos hadosztályt dobott át a 2. Ukrán Front övezetébe, Iasi térségében pedig a friss 4. román hadsereget vetette harcba. Ám ez sem változtatott a helyzeten, a front csapatainak előretörése folytatódott. 1944 áprilisának közepére a szovjet hadsereg 400 kilométer szélességben visszaállította a Szovjetunió államhatárait, és elfoglalta Románia északkeleti körzeteit.

Amikor a harccselekmények a határokon túlra tevődtek át, a haditanácsokra, a politikai szervekre, a párt- és Komszomol-szervezetekre igen nagy fontosságú politikai feladat hárult. Az új körülmények megkövetelték, hogy a személyi állomány körében végzett nevelőmunkával fokozottan erősítsék a más országok dolgozóival való testvéri internacionalista szolidaritás szellemét. A frontok és a hadseregek haditanácsai, a magasabbegységek és az egységek parancsnokságai és politikai szervei nagy munkát végeztek annak érdekében, hogy megismertessék a katonákat ezeknek az országoknak a nemzeti, társadalmi és földrajzi sajátosságaival. Gondosan elmagyarázták a kommunista párt és a szovjet kormány politikáját a felszabadított népekkel kapcsolatban, úgyszintén ügyeltek arra, hogy jó kölcsönös viszony alakuljon ki a csapatok és a helyi lakosság között. A nevelési intézkedések rendszerében megkülönböztetett figyelmet fordítottak az éberség fokozására, a katonai és állami titkok megőrzésére, a gondatlanság és az önelégültség elleni harcra.

A csapatoknál végzett, hatalmas munka jó eredménnyel járt. Románia felszabadított területeinek lakosai egyre inkább meggyőződtek a szovjet hadsereg békeszeretetéről, és fokozott segítséget nyújtottak neki. Hadvezetésünk a maga részéről segített a helyi lakosságnak a gazdasági munkák elvégzésében, élelmiszerrel látta el. A szovjet katona mint a szocializmus nagy országának katonája, mint felszabadító harcos lépett a Balkánra.

Ezalatt az ország déli részén a 3. Ukrán Front csapatai mérték csapásaikat. Megtörve az ellenség ellenállását egy sor vízi akadálynál, a támadó csapatok március második felében kijutottak a Déli-Bughoz, átkeltek a folyón, és Nyikolajev meg Odessza felé törtek előre. Március 28-án felszabadult Nyikolajev. Ezekben a napokban az egész ország tudomást szerzett a 384. önálló tengerészgyalogos-zászlóalj és az 1. gárda megerődített körlet 67 deszantos katonájának hőstettéről. Még március 26-ra virradó éjjel a K. F. Olsanszkij főhadnagy és A. F. Golovjov százados, politikai helyettes vezetése alatt álló osztag hét halászladikon elindult Bogojavlenszk faluból, és 15 kilométert evezve a folyón, hajnali öt órakor partra szállt a nyikolajevi révben, keletre az új gabonatárolótól. A deszantosok két napon át az ellenség hatalmas erőit kötötték le, és önfeláldozóan visszaverték a támadásait. A harc legelkeseredettebb óráiban a parancsnokság az alábbi táviratot kapta tőlük: „Mi, Olsanszkij elvtárs harcosai és tisztjei, tengerészei, megfogadjuk Hazánknak, hogy az előttünk álló feladatot életünket nem kímélve, az utolsó csepp vérünkig harcolva teljesítjük.” A bátor hazafiak egymás után verték vissza a hitleristák ellenlökéseit, csaknem 700 fasiszta katonát és tisztet semmisítettek meg, de állásaikat nem adták fel. 55 hős, különböző nemzetiségűek, köztük öt tiszt, életét vesztette. A haza nagyra értékelte hőstettüket: az osztag minden tagja megkapta a Szovjetunió Hőse címet.

Április elején a 3. Ukrán Front csapatai közvetlenül Odessza ellen indítottak támadást. Leküzdve az ellenség védelmét, a szovjet katonák elszántan törtek előre a városhoz, és április 10-én felszabadították Odesszát. A hitlerista hadvezetés minden reményét elvesztve, hogy megállítsa a támadást, parancsot adott a visszavonulásra. Április 12-én a front csapatai elfoglalták Tyiraszpolt, majd kijutva a Dnyeszterhez, egy sor hídfőt vettek birtokba a folyó túlsó partján.

A tengerészek és a gyalogosok, a népfelkelők és a város dolgozói 1941-ben két és fél hónapon át védték Odesszát, s a hitleristák nagy erőit tartóztatták fel. A várost csupán a Legfelsőbb Főparancsnokság parancsára hagyták el. Az ellenség megszállta a várost, de az nem hódolt be. S íme, 907 nap múlva a harcostársak visszatértek a hős védők szent sírjaihoz, hogy kiragadják az ellenség kezéből a Dél dicső forradalmi központját, az ország fontos ipari körzetét, a Fekete-tenger legnagyobb kikötőjét. A haza nagyra becsülte a szovjet katonák hősiességét. Sok tisztet és katonát rendjelekkel és érdemérmekkel tüntettek ki. Mintegy 25 000 harcos megkapta az „Odessza védelméért” díszérmet. A városért vívott harcokban kitűnt 27 egység és magasabbegység elnyerte a megtisztelő „Odesszai” nevet. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendelete Odesszát a „Hős város” kitüntető címmel tisztelte meg.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .