A fasizmus harca az emberi civilizáció ellen.

– A kapitalizmus modern formája a fasizmus! –

 

A fasizmus a kapitalizmus következetes harca a szocializmus, a szocialista demokrácia ellen!
A proletárdiktatúra a szocializmus következetes harca a kapitalizmus, a fasizmus ellen!
A kapitalizmusban a kizsákmányolás, az élősködés érdekében szükséges és elkerülhetetlen a diktatúra!

Csak a szocializmusban van lehetőség az emberi jogok következetes megvalósítására!
Csak a szocializmusban van lehetőség a kizsákmányolás, az élősködés, a bérrabszolgaság megszüntetésére!
A szocializmusban a kizsákmányolás, az élősködés ellen szükséges és elkerülhetetlen a diktatúra!

A kommunizmusban a kapitalizmus teljes felszámolása után már nincs szükség diktatúrára!
A kommunizmusban már nem megélhetési kényszer a munka, hanem életszükséglet!
A kommunizmus a civilizált emberséges emberré vált emberiség társadalma!

 

Az embernek a társadalomban elfoglalt helyét alapvetően a külső körülményei határozzák meg, ami valóságos kényszerpálya, így a szabad akarat csak nagyon másodlagos tényező lehet, bár nem elhanyagolható, nem elvetendő, sőt a tenni akarás a jobbért alapvetően fontos képesség az emberré válásért. De a jó irány, a civilizált emberséges emberré válás akarása, az emberré váláshoz legmegfelelőbb erkölcs, a tudományos világnézet kialakulása, nagyon rögös úton járás, ez az emberiség fejlődésének, a tudományos megismerésnek, a haladásnak, a tanulásnak az útja, nem könnyen, nem egyszerre jut mindenki ilyen tudati szintre. De alapvetően minden ember képes lehet erre. A szocializmus a civilizált, az emberséges világ megvalósítását jelenti, mert alapvetően ez a célja, erre törekszik. Emberséges azonban csak az lehet, aki harcol a kizsákmányolás, az élősködés, a felsőbbrendűség minden formálya ellen, segíti embertársait civilizálttá, emberségessé válni. A szocializmus ezt teszi. De sajnos ez harc nélkül nem lehetséges, így fejlődött idáig is az emberiség. A civilizálódni, az emberséges emberré válni akarók mindig harcban álltak és most is harcban álnak a reakcióval, ez jelenleg a kapitalizmus-fasizmus, a mosolygó fasizmus.

A megosztott emberiséget megvalósító kapitalista modell kénytelen az emberiség többségének, a dolgozóknak a tudatát öntudatlan szolgalelkűvé, beszélő szerszámmá nevelni, ami gátolja a civilizált önérzetes erkölcs kialakulását. A proletár bérrabszolgáknak manapság a valóságban már nem kell hajbókolnia a kapitalista urak előtt, de az emberi méltóságukat mégis elvesztik, mert a tudatuk a szolgák, a szolgává neveltek tudata, létük a kizsákmányolók érdekétől függ. A proletár léte a kapitalizmusban csak a beszélő szerszám méltósága lehet, úgy, mint a tőkés profitjához szükséges pénzért megvásárolható tárgyé. Ez a kapitalizmusban alapvetően minden kapitalistára érvényes, de a hatalom mértékében más a látszat. A kisebb hatalmú tőkés vállalkozó közelebb van a proletárokhoz, így sötétebb látszik, mint a nagyhatalmú mosolygós kapitalista ördög, de a látszat csal.

A szocializmus a körülményeket az emberi jogok, az emberi méltóság, az emberiesség, az emberré válás érdekében tudatosan alakítja ki, amire a kapitalizmus képtelen. Bár a szocializmusban sem egyformák az emberek, vannak öntudatos civilizáltak és élősködésre hajlamosak is, ilyen az ember. A szocialista demokrácia az emberséges civilizált öntudatos emberforma kialakítására törekszik és elnyomja, akár diktatúrával, a proletárdiktatúrával is az élősködés híveit.

A kapitalizmusban szabad a lehetőség az élősködésre, ezért ennek védelmére szükségszerű a diktatúra!
A kapitalista modellben szabad a vállalkozás magánérdekből, akár más kárára is!
A szocializmus modellben a vállalkozás alapvetően az emberi közösség, az emberiség érdekét szolgálja!

A tárdalomban élő öntudatos embereknek fontos és meghatározó érdeke a közösség érdeke!
A magánérdeknek és a közösség érdekének harmóniája csak a szocializmusban lehetséges!
A szocializmusban a magánérdek alapvetően a közösség érdekének alárendelten valósulhat meg!

A kapitalizmus alapvetően az élősködése érdekében torzítja el a társadalmi törvényeket, ezért nem fogadja el, nem fogadhatja el a tudományosan megalkotott társadalmi törvényeket, a marxizmust. A kapitalista kizsákmányoló, ezért nem érdeke, sőt ellenérdekelt a kapitalista modell élősködésének feltárásában. Így a kapitalista modellnek az erkölcse alacsonyabb fokon marad, mint a szocializmusé, mert a kapitalisták az élősködők táborába tartoznak. Ezért a kapitalista élősködők és az öntudatos proletár dolgozók erkölcse, érdeke kibékíthetetlen.

Az ember születési körülménye alapvetően meghatározó az elérhető képességei szempontjából. A társadalmi helyzet, a földrajzi hely, kis részben a genetikai különbségek, a nevelés, a társadalmi-gazdasági modell, a demokrácia, a diktatúra, a társadalom követendő erkölcse, a társadalom meghatározó világnézete, a tanulás, a tudomány, a gazdaság, az egészségügy fejlettsége és nem utolsó sorban a szerencse, stb. vagyis főleg a külső körülményektől függ az ember képességeinek kifejlődése.

Hazug félrevezetés vagy csak butaság, hogy az ember bármi lehet a kapitalizmusban, csak akarni kell. De ez a túlnyomó többségnek, a veszteseknek nem sikerülhet! A kapitalista modellben a többség a kizsákmányolók bérrabszolgájává válik, kizsákmányoló, élősködő csak kevés lehet, a többségnek az élősködők hasznáért dolgoznia kell és csak beszélő szerszám lehet.

A kapitalizmus verseny a hatalomért, a kedvezőbb életlehetőségért, a kizsákmányolás lehetőségéért, így nem utolsósorban ember ember elleni harc is, és nem mindegy milyen körülmények között valósul ez meg. A valóság erre a legjobb bizonyíték. A lényegébe azonos genetikai tulajdonságú emberek az életükért, a hatalomért, a jobb életkörülményeikért a versenyben alapvetően a különböző lehetőségeik, a születési, a környezeti körülményeik szerint érnek a célba. A kapitalizmusban, mivel az ösztönösségre, az embertelen élősködő erkölcsre alapuló társadalmi forma, ez szélsőségesen megosztott emberiséget okoz, felsőbbrendűséget, így fasizmust. A kapitalizmus ezért veszélyes, ha nem fejlődik tovább a szocializmusba (erre azonban forradalom nélkül képtelen), akkor az emberiség pusztulását okozhatja.

Az ember is, mint a virág, csak a megfelelő körülmények között lehet szép és egészséges. A kapitalizmus a körülmények fontosságát csak a profit – tőkések profitja – szerint mérlegeli, az emberiség érdeke csak nagyon másodlagos. De ez csak a kapitalizmus modell miatt van így. A kapitalista, mint ember, és így az egész emberiség is ennek a modellnek a rabja, ami egy kényszerpálya, de idővel nagyon veszélyessé válik, a fasizmus a vége, esetleg az emberiség pusztulása.

A kapitalista társadalmi-gazdasági modell a valóban tudományos társadalmi törvényeket nem használhatja, így a társadalom működési módját önkényesen az érdekinek rendeli alá, az erkölcséhez torzítja. A kapitalizmus a tudományosan megalkotott marxizmust nem akarja felhasználni az emberiség tudatos fejlődés érdekében. Mivel a kapitalizmus a társadalmi törvényeket nem használja, nem használhatja, helyette az érdekének megfelelő tudománytalan, hamis idealista világnézete alapján ösztönösen, sok felesleges áldozat árán alakul a társadalmi környezet, ami embertelenül megosztott emberiséget hozott létre. A kapitalizmus ösztönösen, az állatvilághoz hasonló módon egymás ellen harcoló kegyetlen emberiséget valósít meg, és ez nem tükrözi, nem tükrözheti a valódi, az emberben meglevő emberi értékeket, lehetőségeket, ez inkább az emberben meglévő ragadozó állat. Ez hatalmas károkat okozott, és okoz most is az emberiségnek, ez sok ember nyomorát, pusztulását, szolgaságát, emberi méltóságának, jogainak sérelmét okozta.

A kapitalizmus megosztott világában az emberek túlnyomó többségének valóságos képességei nem realizálódhatnak, mert a gazdasági-politikai modellje nem összetartja, hanem ellenségesen szembeállítja egymással az embereket. Így a helyzeténél fogva erősebb érdekeinek alárendeli a társadalom rosszabb körülményű tagjait és élősködik rajtuk. A kapitalizmus megosztja az emberiséget méghozzá kibékíthetetlenül kizsákmányoló rablókra és kizsákmányolt proletár dolgozókra, akik között így osztályháború valósul meg, ezért szükséges és elkerülhetetlen a kizsákmányoltak tudatának öntudatlan szolgalelkűre torzítása.

A kapitalizmusban nem a társadalom szükséglete érdekében tervezik az alapvetően magántulajdonban, a magánérdekeltségben lévő gazdaságot. Az értéktörvény spontán szabályozása, a konkurencia, a vállságok, az ellenséges társadalmi osztályok miatt a társadalmi erők vakon, kiszámíthatatlanul állandó harcban álnak. Ezért a fejlődés a társadalmi osztályokon belül a konkurenciaharcban és az ellenséges osztályok közötti osztályharcban, sok felesleges, embertelen áldozattal járnak.

A kapitalizmus modellje miatti felesleges sok áldozattal járó kibékíthetetlen ellentétek miatti harcot az állammonopolista kapitalizmus, de a szupranacionalista (EU) nemzetek feletti kapitalizmus sem tudja megszüntetni, a kapitalizmusban ez lehetetlen. Így marad a mosolygó fasizmus a problémák megoldására, a kapitalizmus, a kapitalisták érdekében működő jogállamiság keretében hozott törvényekkel önkényuralmi formában, a dolgozó nép kizárásával a hatalomból.

A kapitalizmusban a fejlődés alapvetően a darwini evolúciós elmélethez hasonlóan, mint az állatvilágban, alapvetően ösztönösen az evolúciós módszerrel, a marxista társadalomtudomány mellőzésével történik. Így a fejlődés nagyon esetlegesen, időnként katasztrofális válságokkal, népirtó háborúkkal, embertelenül kegyetlen következményekkel, sok felesleges áldozattal jár. Olyan ez, mintha a Holdra, a Marsra a csillagászati ismeretek nélkül szeretnénk eljutni. Milyen nevetséges lenne ez. Ugyanez érvényes a társadalomra is, mert a társadalmi fejlődés ismeretinek mellőzésével csak katasztrófa lehet az emberiség vége.

Az ösztönösen létező élővilágban lényegében az adott körülmények között az életképesebb, alkalmazkodó képesebb faj marad meg az életbennmaradásért való harcban. A körülményekhez jobban alkalmazkodó, a fennmaradásért változni képes modell a győztes az állat- és a növényvilágban. Az emberiségnek nem az ösztönös úton kell járnia, mert gondolkodó képességgel rendelkezik. Az ember tudatos élőlény, a gondolkodás a leghatékonyabb fegyvere az életben maradásért való küzdelemben. A tudomány megismert értékeit felhasználva, emberségesen, tudatosan, a demokrácia útján az emberi jogok következetes megvalósításával lehet csak továbbfejlődnie, csak így lehet emberséges emberré válni. Az emberiségnek is a termelőerők fejlődésével alkalmazkodnia kell az új körülményekhez, a kapitalizmusból tovább kell változni a szocializmusba, ez az alkalmazkodás az emberré válás egyetlen lehetséges útja. A fasizmussá fejlődött kapitalizmus a rossz út, az emberiség pusztulásának útja.

A kapitalizmusban hívők a tudománytalan reakciós világnézetük, az embertelen élősködő erkölcsük miatt, az elenyésző kapitalista kizsákmányolók érdekében kénytelenek az ösztönös társadalmi fejlődés útján járni, hamis világnézetű embertelen erkölcs szerint élni. Ez azonban egyenes út a fasizmusba. A pusztító erők fejlettsége miatt, ez az emberiség végét is jelentheti.

Az emberiség megmaradása és a civilizáció továbbfejlődése kizsákmányolás, élősködés, felsőbbrendűség, szolgaság nélkül csak a szocializmussal lehetséges. A mindenkire kiterjedő valódi demokrácia, a hatalom minden formájának az egyenlőségen alapuló megosztása, az emberi jogok következetes megvalósítása, a világgazdaságnak az emberiség érdekében való tervezése csak a szocializmusban lehetséges. A szocializmus következetesen, tudatosan alakítja a társadalmi-gazdasági körülményeket, ezért minden embernek segítséget nyújt a civilizált emberséges emberré válásra.

Azonban a kapitalizmus imperializmussá, állammonopolista kapitalizmussá fejlődve, az erős államhatalommal, az osztályellentéteket, a szocializmus rémét, a világuralmát csak diktatúrával és a proletárok tudatkontrolljával képes kordában tartani. Ez törvényes önkényuralommal, a mosolygó fasizmussal vagy a nyílt fasiszta formában valósul meg. Így egy darabig még a diktatúrával, a tudatmanipulálással fenntartható a kapitalizmus. De a kapitalizmus alapvető ellentmondása – a termelés társadalmi formája és az élősködők diktatúrája -, a termelőerők fejlődésével egyre erősebben változást fog követelni, ami nagy pusztítással járhat.

A kapitalizmus minden formájában a cél a kapitalisták minél nagyobb profitja, a proletárok, a gyarmatok, a félgyarmatok, a gyengébb nemzetek kizsákmányolásával. A kapitalizmus a kizsákmányolás, az élősködés, a felsőbbrendűség, a bérrabszolgaság nélkül nem tud létezni, ami együttesen a jobboldaliság legmeghatározóbb jellemzője, ezért embertelen erkölcsű társadalmi forma. De a legnagyobb változást követelő tényező kapitalista gazdaság társadalmi, világméretű tervezhetetlensége, anarchiája miatt a válságból válságba haladással, bukdácsolással való fejlődése. A kapitalista modell világméretű gazdasági anarchiáját, a tervszerűtlenségét, a konkurenciaharcot, az osztályharcot, a háborúkat, a népirtásokat is elsősorban a proletárok szenvedik meg. Ez változást követelő, forradalmasító hatású. Ebből csak a szocializmus a kivezető út, vagy marad a pusztulás.

Mivel a fasizmusnak lényegében ugyanaz a gazdasági modellje, az osztályszerkezete és célja, mint a polgári demokráciában működő kapitalizmusnak, mint az imperializmusnak, és az állammonopolista kapitalizmusnak, a különböző formáinak hasonlósága alapján, a kapitalizmus minden formálya a hatalma védelmében fasizmussá, önkényuralommá fejlődött vagy fejlődik. A hatalmuk védelmében közös vonásuk a totális kapitalista politikai-gazdasági diktatúra és a szocializmus elleni harc. A különbség a kapitalizmus-fasizmus változataiban az önkényuralom megvalósítási módjában van, és változatos formában létezik. Így lehet a nyílt diktatúrával vagy a demokráciával álcázott törvényes önkényuralom, de lehet tekintélyuralom és vegyesen is előfordul. Az eredmény is hasonló, kizsákmányolás, élősködés, felsőbbrendűség, megosztott világ, szolgaság, gyarmatosítás, érdekszféra, önkényuralom, terror, akár törvényes formában is.

A kapitalista termelés társadalmi, sőt világméretű, de a kisajátítás még mindig egyéni tőkés jellegű, ezt az ellentmondást már csak a fasizmus különböző formáival lehet kordában tartani. A kapitalizmus védelmére a polgári demokrácia klasszikus formálya alkalmatlanná vált, így csak a törvényes önkényuralommá fejlődött kapitalista diktatúra védi meg az élősködők hatalmát. Ami a polgári demokráciában, a kapitalizmusnak kedvező jogállamiságban törvényesen, a dolgozók tudata feletti totális uralommal mosolygó fasizmussá fejlődött a kapitalizmus védelmében.

A fasizmusnak nem a nacionalizmus, a sovinizmus, a fajelméletek, a fajgyűlölet, a népirtás, a terror, az önkényuralom, az emberiség elleni háborús bűntettek a legfontosabb ismérve, ez csak a céljai megvalósításához szükséges eszköz, harcieszköz, ami minden kapitalizmus formában fellehető jelenség.

fasizmus megítélésében a hangsúly nem a kapitalista modell működési módjában kell keresni, ami minden kapitalista formában lényegében ugyanaz, mert a fasizmus az kapitalizmus. A kapitalista modell alapvető jellemzője a nemzeti és világméretekben a dolgozók elleni totális diktatúra a kapitalisták élősködés védelme érdekében, amihez szükséges a kizsákmányolás a bérrabszolgaság. A fasizmus megítélésben a hangsúly elsősorban a társadalom demokratikus továbbfejlődése elleni harcon, az emberi és a szabadságjogok korlátozásának mértékében, a szocializmus, a szocialista demokrácia elleni következetes harcon van.

A kapitalizmus-fasizmus hibáira, amik valójában már az emberiség elleni bűnöké, és a több százmilliós áldozatot követelő háborús bűntettekkénépirtásokká váltak, a szocializmus talált megoldást. Így a fasizmus legnagyobb és egyedüli valóságos ellensége a szocializmus!

Marx és Engels válogatott művei 2: „… Életük társadalmi termelésében az emberek meghatározott, szükségszerű, akaratuktól független viszonyokba lépnek, termelési viszonyokba, amelyek anyagi termelőerőik meghatározott fejlődési fokának felelnek meg. E termelési viszonyok összessége alkotja a társadalom gazdasági szerkezetét, azt a reális bázist, amelyen egy jogi és politikai felépítmény emelkedik, és amelynek meghatározott társadalmi tudatformák felelnek meg. Az anyagi élet termelési módja szabja meg a társadalmi, politikai és szellemi életfolyamatot egyáltalában. Nem az emberek tudata az, amely létüket, hanem megfordítva, társadalmi létük az, amely tudatukat meghatározzaFejlődésük bizonyos fokán a társadalom anyagi termelőerői ellentmondásba jutnak a meglevő termelési viszonyokkal, vagy ami ennek csak jogi kifejezése, azokkal a tulajdonviszonyokkal, amelyek között addig mozogtak. Ezek a viszonyok a termelőerők fejlődési formáiból azok béklyóivá csapnak át. Ekkor társadalmi forradalom korszaka következik be. … Egy társadalomalakulat soha nem tűnik le addig, amíg nem fejlődtek ki mindazok a termelőerők, amelyeknek számára elég tágas, és új, magasabbrendű termelési viszonyok soha nem lépnek helyébe, amíg anyagi létezési feltételeik magának a régi társadalomnak méhében ki nem alakultak. Ezért az emberiség mindig csak olyan feladatokat tűz maga elé, amelyeket meg is tud oldani, mert ha pontosabban megvizsgáljuk, mindig azt látjuk, hogy a feladat maga is csak ott merül fel, ahol megoldásának anyagi feltételei már megvannak vagy legalábbis létrejövőfélben vannak.”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

“A fasizmus harca az emberi civilizáció ellen.” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .