A szocializmus építése a Szovjetunióban

A kolhoz jövedelme

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

A kolhoztermelés termékei. A kolhoz jövedelme. A kolhoz közös gazdaságában termelt egész termékmennyiség csoporttulajdonban, szövetkezeti-kolhoztulajdonban van. Ugyanakkor azonban a kolhoztermékek és a kolhozjövedelem létrehozásában nemcsak a kolhozok vesznek részt, hanem a gép- és traktorállomások is, amelyek a kolhozokban a legfontosabb munkákat végzik el. A kolhoztermékek értékében egyre növekvő mértékből testesül meg az ipari munkások munkája.

A kolhozok teljes termelése a következő ráfordításokat tartalmazza: először, a gép- és traktorállomások meg a kolhozok elhasználódott termelőeszközeiben testet öltött holt munkát, másodszor, a kolhozparasztok és a gép- és traktorállomási dolgozók újonnan ráfordított eleven munkáját.

Mint már mondottuk, az, amit az állam a kolhoztermelésre fordít, annak a természetbeni fizetésnek révén térül meg, amelyet a kolhozok a gép- és traktorállomások munkájáért adnak. Eszerint a kolhoztermékek egy része természetbeni fizetés formájában a kolhozoktól az államhoz kerül, s nem ölt áruformát.

A kolhozok a kolhoztermékek termelésére általuk felhasznált termelőeszközöket főként természetben pótolják, úgy, hogy azokat saját közös gazdaságukban újratermelik. Ilyen termelőeszközök: a vetőmag, az állatok takarmánya, az igás- és haszonállat, az istállótrágya stb. A kolhozok az elhasználódott termelőeszközök egy bizonyos részét úgy pótolják, hogy megvásárolják az állami és szövetkezeti szervezetektől. Ezekhez a termelőeszközökhöz tartoznak: a kisebb felszerelési tárgyak, kismotorok, kisgépek, a műtrágya, a tenyészállatok, az építőanyagok stb.

A kolhozparasztoknak a kolhoztermékek termelésére újonnan ráfordított munkája hozza létre a kolhoz teljes jövedelmét. A teljes jövedelem a kolhozparasztok saját szükségletre végzett munkájából és társadalmi szükségletre végzett munkájából származik. A kolhoz teljes jövedelmének az a része, amely a kolhozparasztoknak a kolhoz közös gazdaságában saját szükségletre végzett munkájából származika kolhozparasztok egyéni jövedelmét alkotja, s ez a munkaegységek szerint elosztásra kerül. A kolhozparasztoknak ezenkívül saját háztáji gazdaságukból is van egyéni jövedelmük. A teljes jövedelemnek az a része, amelyet a kolhozparaszt társadalmi szükségletre (a kolhoz közös gazdaságának és az egész társadalomnak) végzett munkája hoz létre, a kolhoz tiszta jövedelmét alkotja. A kolhozok a tiszta jövedelmet a kolhozon belüli szocialista felhalmozásra, főként a közös gazdaság fejlesztésére, a kolhoz szociális-kulturális intézkedéseire és a kolhozparasztok szükségleteinek kielégítésére használják fel. A kolhoz tiszta jövedelmének egy bizonyos része, főként a begyűjtés, a felvásárlás és a jövedelmi adó révén az államhoz kerül, vagyis az állam központosított tiszta jövedelmévé változik, és közszükségletek kielégítésére (köztük a kolhoztermelés és a kolhozparasztok szükségleteinek kielégítésére) szolgál.

A kolhozok. jövedelme természetbeni és pénzjövedelemre oszlik. A kolhozparasztok munkájuk díjazásának fő részét természetben (gabonában, zöldségfélékben, gyümölcsben, húsban, tejben stb.) kapják. Természetben történik a vetőmagalapnak, a takarmányalapnak és a kolhozok egyéb közös alapjainak növelése is. A kolhozok teljes termelésének egy része árutermék, ami azt jelenti, hogy ezt a kolhozok az állami begyűjtés és felvásárlás rendszere révén eladják az államnak és a szövetkezeteknek, illetve a kolhozpiacon közvetlenül a lakosságnak.

A kolhozok árutermékeinek jelentős része a mezőgazdasági termékek állami begyűjtése, azaz kötelező beadás és szerződéses termeltetés útján kerül az államhoz. A begyűjtés a gabonaféléknél, az állatitermékeknél, a burgonyánál és egyes zöldségféléknél kötelező beadás útján történik; a szerződéses termeltetés útján történő begyűjtést főként az ipari növényeknél alkalmazzák.

A mezőgazdasági termékek állami begyűjtése és felvásárlása terén a Kommunista Párt és a szovjet állam gazdaságpolitikájának alapja annak az elvnek következetes érvényesítése, hogy a kolhozokat és a kolhozparasztokat anyagilag érdekeltté kell tenni a mezőgazdasági termékek termelésének növelésében. Ezt vidékek szerinti rögzített normák megállapítása, továbbá olyan rögzített begyűjtési és felvásárlási árak megállapítása útján érik el, amelyek biztosítják a mezőgazdasági termékek termelési költségeinek megtérülését és a kolhozok pénz jövedelmének növekedését.

A kolhozok kötelező mezőgazdasági termék beadásának formájában történő állami begyűjtés alapja a hektár-elv, vagyis a kolhoznak átadott földterület nagysága. A kolhoz kötelező beadás formájában a szántóföld minden hektárja után meghatározott mennyiségű növényi terméket, az egész földterület minden hektárja után pedig meghatározott mennyiségű állatiterméket köteles eladni az államnak. A kötelező beadás hektáronkénti mértéke állandó. A mezőgazdasági termékek kötelező beadásának ez a rendszere haladó szerepet tölt be, mert növeli a kolhozparasztok érdekeltségét a közös földművelés és állattenyésztés fejlesztésében, a kolhoz közös földjeinek lehető legteljesebb kihasználásában.

Ha a kötelező beadás mértéke rögzítve van, állandó jellegű, akkor azok a kolhozok, amelyek magasabb hozamot érnek el a növénytermesztésben és az állattenyésztésben, amelyek a legnagyobb eredménnyel használják fel a közös földet, teljesen bizonyosak lehetnek abban, hogy az állammal szemben fennálló kötelezettségeik teljesítése után szabadon, saját belátásuk szerint rendelkezhetnek mindazzal, amit a kolhoz termelt.

Az SZKP Központi Bizottságának 1953 szeptemberi teljes ülésén hozott határozatok, s a Kommunista Párt és a szovjet állam ezt követően hozott határozatai értelmében megszüntették azt a helytelen begyűjtési gyakorlatot, hogy az élenjáró kolhozokra vonatkozóan magasabb beadási mértéket állapítottak meg, ami csökkentette a kolhozok és a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét a termelés növelésében. Ugyanakkor több mezőgazdasági termék kötelező állami beadásának mértékét is csökkentették. Ezekre új, vidékek szerinti rögzített beadási mértékeket állapítottak meg, amelyeket a helyi szervezetek nem emelhetnek fel.

A kolhozok kötelező állami termékbeadása a szó közgazdasági értelmében nem adó, mert az állam megfizeti ezeket a termékeket. A szovjet állam terv alapján rögzített begyűjtési árakat állapít meg a központilag begyűjtött mezőgazdasági termékekre. Ezeknek az áraknak a tervezésénél az állam figyelembe veszi az egyes mezőgazdasági termékek értékét, népgazdasági jelentőségét, továbbá azt, hogy termelésük gazdasági szempontból mennyire kifizetődő a kolhoz számára. Ugyanakkor a begyűjtési árakat olyan színvonalon állapítják meg, amely biztosítja a kolhozok által elért tiszta jövedelem egy részének az állami alapba jutását, általános állami szükségletek céljaira. Azt a jövedelmet, amelyhez az állam a beadott termékek realizálása révén jut, közcélokra fordítják: a mezőgazdaságot gépekkel és műtrágyával ellátó szocialista ipar fejlesztésére, közoktatásra, egészségvédelemre stb. Több mezőgazdasági terméknél az állam a begyűjtési áron felül pénzbeni prémiumot fizet, s megszervezi a gabona, az iparcikkek és az élelmiszerek áruraváltásos eladását. Ennek során egyes áruk a szokásosnál alacsonyabb, kedvezményes állami áron kerülnek eladásra.

A kötelező beadáson és a szerződéses termeltetésen kívül az állam a kolhozoktól és a kolhozparasztoktól a begyűjtési áraknál jóval magasabb felvásárlási árakon történő állami felvásárlások formájában is gyűjt be mezőgazdasági termékeket. A mezőgazdasági termékek felvásárlása alkalmával az állam a kolhozok és a kolhozparasztok számára egyidejűleg áruraváltásos eladás formájában gazdasági rendeltetésű iparcikkeket ad el.

Végül, a kolhozok árutermelésük bizonyos részét a kolhozpiacon, a kereslet és kínálat hatására kialakult áron realizálják.

Az állami begyűjtés és felvásárlás a kolhozok pénzjövedelmének nagyon fontos forrása, s a kolhozok ezt a jövedelmet az oszthatatlan alap gyarapítására, a kolhozparasztok munkaegységeinek javadalmazására és egyéb célokra használják fel.

Azoknak a gazdasági intézkedéseiknek rendszerében, amelyek célja — növelni a kolhozok és a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét a kolhoztermelés fejlesztésében, igen nagy jelentősége van a begyűjtési és felvásárlási árak színvonalának. Az SZKP Központi Bizottságának 1953 szeptemberi teljes ülése például megállapította, hogy több mezőgazdasági termék begyűjtési és felvásárlási árának korábbi színvonala nem ösztönözte a kolhozokat és a kolhozparasztokat a termelés növelésére. Ezért objektív szükségességként merült fel ezeknek az áraknak az értéktörvény követelményeivel összhangban álló felemelése.

Az SZKP KB szeptemberi teljes ülésének határozata alapján, amely megállapította, hogy növelni kell a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét a mezőgazdaság további fellendítésében — jelentősen felemelték a begyűjtési és felvásárlási árakat, csökkentették a kötelező beadások mértékét, magasabb felvásárlási árak megállapításával növelték a felvásárlások arányát, és leszállították a kolhozparasztok háztáji gazdasága után járó mezőgazdasági adót. Ennek következtében a kolhozok és kolhozparasztok 1953-ban 13 milliárddal, 1954-ben pedig legalább 24 milliárddal több pénzjövedelemhez jutottak. A kötelező mezőgazdasági termék beadás csökkentése folytán a kolhozok és a kolhozparasztok árutermékeik jelentős részét a felemelt felvásárlási árakon adhatják el az államnak.

De a begyűjtési és felvásárlási árak felemelése nem a fő eszköze a kolhoz jövedelem növelésének. A mezőgazdaság valamennyi ágának további erőteljes fellendüléséhez vezető fő út a kolhoztermelés színvonalának emelése, a teljes termelés és az árutermelés növelése, s az egy termékegységre eső ráfordítások csökkentése. Ezen az úton a begyűjtési és felvásárlási árak jelenlegi színvonala mellett a kolhoztermelés minden ága nagy jövedelmet biztosít.

Az egyes kolhozok természetbeni és pénz jövedelmének nagysága különböző, és azt mindenekelőtt a munka termelékenységének elért színvonala határozza meg. A munka termelékenysége a kolhozokban sokféle gazdasági feltételtől függ. Ezek között a következők a legfontosabbak: a kolhoztermelés gépesítése, az, hogy maguk a kolhozok pótlólagos termelőeszköz- és munkabefektetéseket eszközöljenek egy és ugyanazon földdarabba, a kolhozparasztok s a gép- és traktorállomási dolgozók szaktudásának fejlesztése és munkájuk helyes megszervezése, a szocialista munkaverseny fellendítése a kolhozokban meg a gép- és traktorállomásokon, az agronómiai és zootechnikai tudomány legújabb vívmányainak és az élenjáró mezőgazdasági dolgozók hasznos tapasztalatainak alkalmazása a kolhoztermelésben.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .