A „keleti fal” megrohamozása

Kijev felszabadítása

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

VIII. fejezet / A szovjet hadsereg eléri a határokat

  1. A „keleti fal” megrohamozása

Kijev felszabadítása

Az a hír, hogy a szovjet csapatok elérték a Dnyepert, az egész országot bejárta. Az újabb győzelmek a haza, a kommunista párt iránti mélységes büszkeség érzésével töltötték el a hátország dolgozóinak szívét.

A szovjet hadsereg sikerei a fasiszta hadsereg vezérkarát a végső rendszabályok megtételére kényszerítették. „Figyelembe véve a Keleten kialakult helyzetet – olvasható a hitlerista legfelsőbb parancsnokság hadinaplójában -, a már régebben kialakult elgondolásoknak megfelelően a főparancsnokság törzse szeptember 15-én kelt jelentésében rámutatott, hogy a keleti arcvonalnak segítséget kell nyújtani, és e célból kockázatot kell vállalni más hadszínterek rovására.” Ennek megfelelően elhatározták, hogy kiürítik Dél-Itáliát és visszavonulnak északra, az Appenninekbe. Az olaszországi arcvonalon levő páncéloshadosztályokat gyalogoshadosztályokkal cserélték fel, és elhatározták, hogy az olaszországi teljes értékű hadosztályok helyett a Dnyepernél szétvert csapatokat irányítják az Appenninekbe. Az olaszországi arcvonal meggyengülése lehetővé tette az angol-amerikai csapatoknak, hogy akadály nélkül nyomuljanak előre Olaszország központi körzetei felé.

A szovjet-német arcvonalon elszenvedett óriási veszteségek ellenére az ellenség 1943 szeptember végén még számottevő erőt képviselt. 239 hadosztály és 13 dandár működött Keleten, vagyis a hitlerista hadsereg főerői.

A német fasiszta hadvezetés úgy tervezte, hogy helyreállítja a Dnyeper menti védelmet, s megtartja a jobbparti Ukrajna és a Krím legfontosabb gazdasági körzeteit. Jól tudta, hogy innét a szovjet hadsereg számára megnyílik az út Lengyelországba, a Kárpátok és a Balkán felé. Csapatainak zömét továbbra is Ukrajnában tartotta. 1943 október elején itt védekezett a „Dél” hadseregcsoport és az „A” hadseregcsoport egy része, amelyek mintegy 80 hadosztályt, ezen belül 18 páncélos- és gépesített hadosztályt tettek ki.

Még szeptember végén, október elején a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása direktívát adott ki valamennyi front számára, hogy döntő célú támadást indítsanak az egész szovjet-német arcvonalon.

Az északnyugati irányban a szovjet csapatoknak szét kellett zúzniuk az ellenség északi csoportosítását, és meg kellett akadályozniuk, hogy az visszavonulhasson Dvinszk, Riga felé. A Nyugati Irány csapatai feladatul kapták, hogy érjék el a Vilnius-Minszk-Szluck-Szlucs-folyó arcvonalat. A délnyugati irányban ki kellett jutni a Mogiljov-Podolszkij-Ribnyica-Herszon terepszakaszra. Az itt tevékenykedő frontoknak megparancsolták, hogy semmisítsék meg az ellenségnek a Dnyeper bal partján levő összes hídfőit. Az Észak-kaukázusi Front csapatainak a Fekete-tengeri Flottával és az Azovi Katonai Flottillával együtt hídfőállásokat kellett birtokba venniük a Kercs-félszigeten, és meg kellett teremteniük a Krím felszabadításának feltételeit. A fő erőkifejtést most is a délnyugati hadászati irányban összpontosították. Itt kellett szétzúzni az ellenségnek a Dnyeper és a Molocsnaja-folyókra épült védelmét, kibővíteni a Dnyeper jobb partján elfoglalt hídfőállásokat, és kedvező körülményeket kellett teremteni a jobbparti Ukrajna teljes felszabadítására irányuló további támadás kifejlesztéséhez.

Meg kell mondani, hogy ezeket a feladatokat nem sikerült 1943-ban maradéktalanul teljesíteni. Sokat közülük 1944-ben oldottak meg.

  1. október elejére a szovjet hadsereg működő frontjainak állományában 65 összfegyvernemi, két harckocsi- és tizenhárom légi hadsereg volt. A főhadiszállás tartalékát öt összfegyvernemi és három harckocsihadsereg alkotta. A szovjet katonai repülőerők számban felülmúlták a fasiszta légierőt, és szilárdan kezükben tartották a légi uralmat.

Október folyamán elkeseredett harcok folytak a Dnyeper jobb partján elfoglalt hídfőállások megtartásáért és kiszélesítéséért.

Az ukrajnai harcokban valamennyi fegyvernem részt vett. Példátlan önfeláldozást tanúsítottak a műszaki csapatok és alegységek. Az előretolt egységekkel együtt támadva, az ellenséges tűzben tutajokat és kompokat építettek, irányították az átkelést a Dnyeperen. A tüzérség közvetlen irányzású tűzzel támogatta a folyón átkelő csapatokat. A katonai repülőerők erőteljes csapásokat mértek az ellenség hátába és közlekedési útjaira. A honi légvédelmi csapatok alakulatai fedezték az átkelést, a közlekedési csomópontokat, a fronthadtáp fontosabb objektumait. Az ellenség hátában a partizánok harcoltak.

Az ellenség megértette, hogy ha a szovjet magasabbegységek sikert érnek el a kijevi irányban, akkor a német csapatok egész déli csoportosítása veszélybe kerül, és megnyílnak az utak a szovjet hadsereg előtt délnyugat felé.

A „Keleti fal” megszilárdítására a Wehrmacht parancsnoksága ekkor Nyugat-Európából három páncélos- és három gyalogoshadosztályt, valamint nagyszámú menet-pótalakulatokat dobott át.

Még 1943. szeptember 29-én a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása új feladatot állított a Voronyezsi Front elé1: erőit a kijevi irányban összpontosítva, a Központi Front balszárny-csapataival együttműködve, semmisítse meg a Kijev körzetében található ellenséges csoportosítást, és szabadítsa fel Ukrajna fővárosát.

1 1943. október 20-án a Központi, a Voronyezsi, a Sztyeppei, a Délnyugati és a Déli Front új elnevezést kapott: e frontok sorrendben Belorusz, illetve 1., 2., 3. és 4. Ukrán Fronttá lettek.*

  1. F. Vatutyin tábornok, a front parancsnoka úgy határozott, hogy a főcsapást Kijevtől délre Velikij Bukrin körzetéből, a kisegítő csapást pedig a Kijevtől északra elterülő ljutyezsi hídfőből méri. A Voronyezsi Front csapásmérő csoportosítása, amely a bukrini hídfőben összpontosult, októberben kétszer is megkísérelte a támadást, ámde a német védelmet nem sikerült rögtön áttörnie.

Október 25-én késő éjszaka a legfelsőbb főparancsnok direktívát írt alá, melynek értelmében áthelyezték a támadási terepszakaszt: az ellenség kijevi csoportosítására a ljutyezsi hídfőből kellett erős csapást mérni, északnyugatról megkerülve Kijevet. A Voronyezsi Front törzse, élén Sz. P. Ivanov tábornok törzsfőnökkel, azonnal hozzálátott a ljutyezsi körzetben levő csapatok átcsoportosítási grafikonjának elkészítéséhez. Az átcsoportosítás általános irányítását a frontparancsnok helyettese, A. A. Grecsko tábornok végezte.

A még viszonylag fiatal, negyvenéves tábornok igen gazdag törzsbeli és parancsnoki tapasztalatokkal rendelkezett. 1919-ben a Vörös Hadseregben harcolt, 1936-ban elvégezte a Frunze Katonai Akadémiát, majd 1941-ben a Vezérkari Akadémiát. Grecsko 1928-ban lépett be a pártba. A Nagy Honvédő Háború elején hadosztályparancsnok volt, majd hadtest- és hadseregparancsnok. Nagyszerű elméleti felkészültsége, jó szervezőképessége, a törzsszolgálat ragyogó ismerete képessé tették rá Grecsko tábornokot, hogy sikeresen birkózzék meg a számára kijelölt feladattal.

  1. október végén és november elején rendkívül szoros határidő (7-9 nap) alatt megtörtént a csapatok bonyolult átcsoportosítása a front balszárnyáról a jobbszárnyra. A bukrini hídfőből észak felé vonultak a 3. gárda harckocsihadsereg, a 23. lövész-, a 7. tüzérhadtest és sok más csapatok oszlopai. Az átcsoportosítás során a csapatok 130-200 kilométeres menetet hajtottak végre az arcvonal mentén, háromszor keltek át nagy folyókon (kétszer a Dnyeperen, egyszer pedig a Gyesznán). Az időjárás esősre fordult, nem volt elég szállítóeszköz. A feszes terv és a nehéz körülmények ellenére az átcsoportosítás időben és az ellenség elől rejtve történt meg.

A kijevi ütközet küszöbén változás történt a ljutyezsi hídfőt tartó 38. hadsereg vezetésében. A hadsereg parancsnokává K. Sz. Moszkalenko tábornokot nevezték ki. Tapasztalt hadvezér volt. Részt vett a polgárháborúban. Amikor a Nagy Honvédő Háború kitört, az egyik gépesített páncéltörődandár parancsnoka volt, majd hadtestparancsnok lett, 1942 februárjától pedig egymást követően több hadsereg csapatait vezényelte. Amikor a 38. hadsereg élére került, már gazdag tapasztalatokat szerzett a sztálingrádi ütközetben, a felső-doni és a harkovi támadás során, a kurszki csatában, a balparti Ukrajnában lefolyt támadásnál és Dnyeperen való erőszakos átkelésnél.

E hadsereg haditanácsának tagjává kinevezték A. A. Jepisev tábornokot, a pártpolitikai munkában nagy tapasztalatokkal rendelkező politikai vezetőt.

November 3-án hatalmas tüzérségi előkészítés és repülőcsapások után megindult a front főerőinek támadása Kijevtől északra. Ez az újabb csapás váratlanul érte az ellenséget. A 38. hadsereg csapatai már a harcok első napjaiban áttörték az ellenség védelmét a ljutyezsi hídfő előtt. Ettől északra sikerrel fejlesztették ki támadásukat I. D. Csernyahovszkij tábornok 60. hadseregének csapatai.

Az egész ellenséges védelem mielőbbi áttörése és Ukrajna fővárosának birtokba vétele érdekében a frontparancsnok a főcsapás irányában ütközetbe vetette a 3. gárda harckocsihadsereget, majd pedig V. K. Baranov tábornok 1. gárda lovashadtestét.

A november 6-ra virradó éjszaka a harcok Kijev északi peremén bontakoztak ki, azután pedig a város központjába helyeződtek át. Az N. P. Andrejev százados parancsnoksága alatt álló 4. önálló gépkocsizó lövészszázad felderítő csoportja, leküzdve az ellenség tüzét, elsőként tűzte ki az UK(b)P Központi Bizottsága épületére a győzelmi lobogót. A gyalogosok segítségére siettek A. G. Kravcsenko tábornok 5. gárda harckocsihadtestének harckocsizói. D. A. Csumacsenko százados harckocsizászlóalja a város központjában egyesült a gyalogosokkal.

Valamivel a felderítők előtt behatoltak Kijevbe G. P. Szamorukov alhadnagy parancsnoksága alatt a 180. lövészhadosztály géppisztolyosai, és ők festették az első felírásokat a Krescsatyik házaira. Egyidejűleg A. G. Kozuto százados harmadik zászlóaljának harcosai kitűzték a zászlót az USZSZK népbiztosi tanácsának épületére. November 6-ra virradóra a szovjet csapatok befejezték a Kijevet védő hitlerista magasabbegységek szétzúzását, és rohammal bevették a várost. Az utcai harcokban a szovjet hazafiak mellett kitüntették magukat a L. Svoboda ezredes parancsnoksága alatt álló 1. Önálló Csehszlovák Dandár katonái is. Elfoglalták a pályaudvart, és november 6-án reggelre kijutottak a Dnyeperhez.

A front haditanácsa megkülönböztetett figyelemmel és gondossággal viseltetett a csehszlovák dandár iránt, és igyekezett kímélni a katonáit. Csupán Svoboda ezredes állhatatos kérésére és közbenjárására döntöttek úgy, hogy harcba vetik a dandárt. A támadás küszöbén a dandárparancsnok ezekkel a szavakkal fordult a személyi állományhoz: „Úgy harcoljatok Kijevért, mintha Prágáért és Bratislaváért harcolnátok!” A csehszlovák katonák becsülettel teljesítették ezt a parancsot.

Derekasan részt vett a Kijev körzetében levő hídfőállásért vívott küzdelemben és a város felszabadításában a kijevi hadtest-légvédelmi körzet is, amelynek parancsnoka N. K. Vaszilkov tábornok volt.

November 6-án a moszkvai tüzérségi díszsortűz döreje hírül adta a szovjet népnek Kijev felszabadítását. Ukrajna fővárosa 778 napig volt a hitlerista megszállók igájában. Ezekben a sötét napokban a városban több mint 195 000 embert kínoztak meg, lőttek agyon vagy pusztítottak el a gázkamrákban. Több mint 100 000 embert, főként fiatalokat, a fasiszták németországi kényszermunkára hajtottak el. A város, amelynek a háború előtt 900 000 lakosa volt, most körülbelül 180 000 lelket számlált. A német fasiszta megszállók csaknem teljesen lerombolták és kirabolták Kijevet.

A párt és a kormány nagyra értékelte a Kijev felszabadításában részt vevő szovjet katonák hősiességét. Helytállásáért 65 egység és magasabbegység elnyerte a megtisztelő „Kijevi” nevet. Csupán október 12-e és november 7-e között mintegy 17 500 katonát tüntettek ki rendjelekkel és érdemérmekkel. Majdnem 700-an voltak, akik a Dnyeperen való átkelés és Ukrajna fővárosának felszabadítása közben olyan vitézül harcoltak, hogy elnyerték a Szovjetunió Hőse címet. Kijev hősiességét Hős Várossá nyilvánítása örökre emlékezetessé teszi.

A szovjet állam nagyra értékelte az 1. önálló Csehszlovák Dandár katonáinak harci hőstetteit is. Az alakulatot a Szuvorov-rend 2. fokozatával, a dandár parancsnokát és 138 katonáját pedig rendjelekkel és érdemérmekkel tüntették ki. Három különösen kiváló Harcos megkapta a Szovjetunió Hőse címet.

Kijev felszabadítása után a szovjet csapatok folytatták az ellenség üldözését. I. I. Jakubovszkij ezredes 91. önálló harckocsidandára más egységekkel együttműködve november 7-én felszabadította Fasztovot, a jelentős vasúti csomópontot. Jakubovszkijt és még kilenc katonát és tisztet a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. November 12-én a szovjet csapatok kiverték az ellenséget Zsitomirból.

A német fasiszta hadvezetés sietve hozzálátott erőinek átcsoportosításához, főképpen Nyugat-Európából Kornyin körzetébe és a Zsitomirtól délre eső térségbe. Még mindig nem adta fel a reményt, hogy erős páncélos csoportosításának csapásaival felszámolhatja a dnyeperi hídfőállást, és újra birtokba veheti Kijevet. November 15-én a hitlerista csapatok ellentámadásba mentek át, de az 1. Ukrán Front csapatainak szívós ellenállásába ütköztek. Heves védelmi ütközetekben sikerült az ellenséget elvéreztetni és megállítani.

December végére a Dnyeper jobb partján, Kijev térségében mintegy 150 kilométer mély és 500 kilométer szélességű hídfő alakult ki, amely a továbbiakban a jobbparti Ukrajnában levő hitlerista csapatokra mért hatalmas csapások kiindulási körzete lett.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

 

“A „keleti fal” megrohamozása” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Világtrend, hogy a technológiai fejlődésnek köszönhetően egyre könnyebb megfigyelni az embereket, Magyarországon is ez a helyzet. Ez egyrészt javítja a közbiztonságot, másrészt viszont minden eddiginél jobban nyomon lehet követni az egyéneke.

    Szitakoto projekt 40 milliárd kazár kukolo projekt.

    Akkor miért jottok a pegazussal kazárok?
    Megfélemités?
    Koztudatba hozzni,hogy kukoltok?

    SOK MINDEN VAN GUSZTUSTALAN A FOLDON ,DE A KAZÁRNÁL NINCS GUSZTUSTALANABB.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .