Hív a szocialista haza!

Az első győzelmek

Hív a szocialista haza!

(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)

3

A Vörös Hadsereg támadásba lendült az Urál ellen. Egyik város a másik után került szovjet kézre. Októberben felszabadult Buguruszlan, Buzuluk, Bugulma. A munkások és a parasztok örömmel fogadták felszabadítójukat, a Vörös Hadsereget. A szovjethatalom hamarosan helyreállt. A felszabadított területek dolgozói, miután már ismerték a fehérgárdista iga súlyát, igyekeztek minden segítséget megadni a Vörös Hadseregnek, nehogy megismétlődjenek az ellenséges betörés szörnyű napjai.

A középparasztok, akik tavasszal inkább spekuláltak a gabonával, semhogy az államnak adják, most szívesen tettek eleget a szovjethatalom követeléseinek. Az ország központi kormányzóságaiba élelmiszervonatok indultak a Volgamellékről. A Volga vizén hajókaravánok haladtak fölfelé gabonával, hússal, hallal, sóval megrakva. A szovjetköztársaság élelemben gazdag vidéket szerzett vissza.

A Volgamellék felszabadításával párhuzamosan megkezdődött a Káma vidékének megtisztítása az ellenségtől. Ezt a feladatot a 2. hadsereg hajtotta végre, Sorin parancsnoksága alatt. Nagy segítséget nyújtott a csapatoknak a volgai katonai flottilla. A 2. hadsereg egységei, miután szeptember végén — október elején felszabadították Csisztopolt, Jelabugát és Szarápult, támadásra készültek Izsevszk és Votkinszk ellen.

Izsevszk a lőfegyvergyártás második központja volt Tula után. Ebben a körzetben a fehérgárdisták mélyen beékelődtek a szovjet csapatok védelmi vonalába. Olyan „féregnyúlvány”-féle keletkezett, amelynek minél gyorsabb likvidálása égetően szükséges volt. A párt Központi Bizottsága és Lenin személyesen is nagy figyelmet fordított a 2. hadsereg hadműveleteire, és sürgette Izsevszk mielőbbi felszabadítását. A hadsereg részére külön parancsot adtak ki, amely egyebek közt így szólt:

„Lenin elvtárs megkérte Guszev elvtársat, a 2. hadsereg forradalmi katonatanácsának Moszkvából visszatérő tagját annak közlésére, hogy az oroszországi munkás-paraszt hatalom évfordulójának ünnepére várja a jelentést Izsevszk bevételéről.

A forradalmi katonatanács bizonyos abban, hogy a vöröskatonák valóra váltják Lenin elvtárs reményeit, és lehetővé teszik, hogy a hadsereg november 7-én soron kívüli táviratot küldjön Izsevszk bevételéről a szovjetkongresszus ünnepi ülésére.”23 A polgárháború története. 3. köt. 247. old.*

Ezt a parancsot a hadsereg minden egyes katonájával ismertették.

Az ellenség közben nagy erőket, mintegy 25 000 főnyi sereget összpontosított Izsevszk és Votkinszk körzetében, míg a Vörös Hadsereg egységei mindössze 17 000 harcost számláltak. Az ellenség alaposan megerősítette állásait, és tartós védelemre rendezkedett be.

A szovjet parancsnokság titokban öt nap alatt 4 új ezredet dobott át vasúton Kazány térségéből Izsevszk alá. A csapatösszevonást rendkívül gyorsan hajtották végre, bár akkoriban a vasútvonalak igen rossz állapotban voltak. Tetejébe nem állt rendelkezésre elég mozdony. Önfeláldozóan dolgoztak a vasutasok, nem kímélve időt és fáradságot.

A szovjet parancsnokság terve szerint a fő irányban rohamcsapatot vontak össze. November 3-án a 2. hadsereg parancsnoksága parancsot adott az egységeknek, hogy rohammal vegyék be Izsevszket. November 7-én a Vörös Hadsereg ezredei, miután megközelítették a várost, tüzérségi előkészítés után megkezdték a rohamot. Egyes helyeken az ellenség makacs ellenállást tanúsított. A fehérgárdista tiszti rohamszázadok néhányszor ellentámadásba lendültek. A „rohamkatonák”, hogy kellő lélektani hatást érjenek el, kimért léptekkel, kiegyenesedve, zenekar hangjai mellett támadtak. Ezzel a csellel akarták elérni, hogy a szovjet harcosokat eltöltse a fehérek rendkívüli „bátorságától” és „sebezhetetlenségétől” való félelem. A vöröskatonák azonban szuronyokkal fogadták őket, s az ellenséges rohamosztagok észrevehetően megritkultak, harci szellemük alábbhagyott. Közelharc keletkezett, és az ellenség egyre jobban hátrált. A 2. összesített hadosztály több drótakadály és sánc leküzdése után, Azin vezényletével még aznap betört Izsevszkbe.

A Vörös Hadsereg ezredei olyan lendületesen törtek előre, hogy az ellenségnek nem sikerült elszállítania az üzemek értékes felszerelését. Mi több, a híres izsevszki gátat sem tudták levegőbe röpíteni. Ha ez sikerült volna, akkor az elárasztott Izs völgye nagyon megnehezítette volna a szovjet hadsereg támadó hadműveleteit.

A harcokban különösen kitűnt a 3. és a 4. összesített ezred, valamint a szmolenszki ezred. Ezeket az ezredeket vörös díszzászlóval tüntették ki. A vöröskatonák és a munkások a felszabadult városban ünnepelték a Nagy Október évfordulóját. November 7-én a 2. hadsereg parancsnoksága a következő táviratot kapta Moszkvából:

„Üdvözlöm a Vörös Hadsereg dicső csapatait Izsevszk bevétele alkalmából. Köszöntésemet küldöm a forradalom évfordulóján. Éljen a Szocialista Vörös Hadsereg!

Lenin24 Lenin katonai jellegű üzenetváltásai (1917—1920). 81. old.*

Az üdvözlet új erőt öntött a Vörös Hadsereg harcosaiba. Egy hét múlva a 2. hadsereg alakulatai felszabadították Votkinszkot.

Ilyenformán a keleti front csapatai 1918 őszén nagy győzelmeket értek el: felszabadították az ellenség uralma alól a Volgamelléket és a Káma vidékét.

Csupán a front bal szárnyán, a permi szakaszon került kedvezőtlen helyzetbe az ott működő 3. hadsereg. Ősszel fontos események zajlottak le ennek a hadseregnek az arcvonalán. Az egyik ilyen esemény egy dél-uráli munkás- és szegénykozák-osztagnak a hadsereghez való csatlakózása volt; az osztag a fehérgárdisták gyűrűjéből tört ki. Ennek története a következő:

1918 nyarán a Vörös Hadsereg egyes alakulatai és az Urál déli részén harcoló vörösgárdista osztagok a kozák ellenforradalom gyűrűjébe kerültek. Az elszigetelt kötelékek július közepén Beloreckben, a dél-uráli munkások fellegvárában gyülekeztek. Itt találkoztak a katav-ivanovszki, a tyirljanszkiji, a szimi, az uzjaki üzem és más üzemek osztagai. Ugyanide érkezett a troicki és a verhnye-uralszki osztag. S ide vonultak az orenburgi sztyeppéről Vaszilij Bljuher és Nyikolaj Kasirin parancsnoksága alatt azok a harcosok, akik Dutov atamán ellen küzdöttek. Az alakulatok élén volt frontharcosok — munkások és forradalmi érzelmű kozákok — álltak. Július 16-án ezek a parancsnokok értekezletre gyűltek össze Beloreckben, hogy megválasszák maguk közül a főparancsnokot, és kidolgozzák az általános haditervet.

E dicső események egyik részvevője ilyen képet fest az alakulatok parancsnokairól:

„Vaszilij Konsztantyinovics Bljuhert szinte már hozzánőtt kopott bőrkabátjában, ellenzős katonasapkában, poros csizmában szoktuk látni. Közepes termetű, erős, gesztenyebarna ember volt. Állát ritkán borotvált szőrzet lepte el. Szürke, éber szeme időnként — erről mindenki meggyőződött — acélszínűbe játszott. Arca és álla kemény, határozott természetet árult el. Az elmaradhatatlan, fatokba zárt Mauser-pisztoly, távcső és harctéri táska egészítette ki szerény viseletét …

A vakmerősége és találékonysága folytán népszerű Ivan Kasirin, a szegénykozákok kedvence, merő ellentéte volt Bljuhernek. Magas és karcsú, elragadó egyszerűséggel s mégis színpompásan öltözködött. Kék kozáktiszti nadrágját magasszárú krómbőrcsizmába bújtatta. Nyáron a hőségben Iván Dmitrijevics egyszerű oldalt gombolós inget vagy zubbonyt viselt, amelyen jól mutatott az ezüst színű öv. A görbe kozákkard szintén ezüstözött volt. Oldalán Naguan-rendszerű forgópisztoly. Kasirin rőt szakállt növesztett, de fejét gyakran borotválta. Még harmincéves sem volt, külső megjelenésére vérbeli lovas, kitűnő vívó és nagy tréfacsináló.

Iván mellett elhalványult Nyikolaj, az idősebb Kasirin. Közepes termetű, barna, sötét szemű volt, tűnődő, szigorú arccal. Még nem épült fel sebesüléséből, mankóra vagy fémhüvelyes huszárkardjára támaszkodva járt, a szokásos kozáktiszti öltözetben.

A Kasirin-testvérek verhnye-uralszki születésűek voltak. Mindketten kozáktisztek … Nyikolaj kemény bolsevik, szerény, határozott, állhatatos, kipróbált marxista. Az egész Kasirin-család elhagyta Verhnye-Uralszkot. Apjuk tipikus kiöregedett kozák törzsőrmester volt, hallgatag, kissé töpörödött apóka, óriási ellenzőjű kék kozáksapkában. Az öreg Kasirin az egész hadjáratot végigcsinálta két fiának osztagaival. Valahol Kungur mellett temették el.

A többi parancsnok közül a legnépszerűbb Nyikolaj Tomin volt kozákőrmester, a troicki dandár parancsnoka volt. Magas, tagbaszakadt ember volt, kis szőke szakállal és felkötözött karral. Tevékeny, nyugodt, félelmet nem ismerő harcos, mindig a front előretolt osztagai közelében tartózkodott. Senki sem tudta, mikor pihen, mindig ébren látták.”25 Ivan Nyedolin: Bljuher hadjárata. 2. kiadás. Ufa 1932. 24—25. old. (oroszul).*

Az értekezleten Nyikolaj Kasirint választották meg valamennyi alakulat parancsnokává, s elhatározták, hogy Verhnye-Uralszkon keresztül áttörnek Jekatyerinburg felé, és ott csatlakoznak a Vörös Hadsereg egységeihez.

A szovjet alakulatok tíznapos heves harc és a város fölé magasodó Izvoz-hegy hősies megrohamozása után július végén elfoglalták Verhnye-Uralszkot, ám a városban megtudták, hogy Jekatyerinburg július 25-én elesett. Így a további előretörés értelmetlenné vált. Az alakulatok visszatértek Beloreckbe, s a parancsnoki értekezleten új tervet dolgoztak ki. Eszerint az Ala-Tau gerincén keresztül nyugat, majd észak felé szándékoztak előrenyomulni a szovjet csapatok által megszállt vidékre. A sebesült Nyikolaj Kasirin helyett Bljuhert választották meg főparancsnokká. Augusztus elején az alakulatok ismét elhagyták Belorecket, és Ufának vették útjukat.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

“Hív a szocialista haza!” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .