A „Szuvorov”-hadművelet

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

Még Orjol elfoglalása előtt két nappal a főhadiszállás képviselője, N. N. Voronov tüzérségi marsall utasítást kapott, hogy hagyja ott a Brjanszki Front törzsét, és sürgősen menjen Moszkvába. A vezérkarban ismertették vele a szmolenszki hadművelettel kapcsolatos elgondolást, amely a „Szuvorov” fedőnevet viselte. A főhadiszállás utasította őt, hogy nyújtson segítséget a Nyugati és a Kalinyini Front parancsnokságának e hadművelet előkészítéséhez.

A főhadiszállás elgondolása szerint a csapatoknak meg kellett semmisíteniük a „Keleti fal” központi részét, még messzebb kellett vetniük az ellenséget Moszkvától, és birtokba kellett venniük a „szmolenszki kaput” – a Dnyeper és a Nyugati-Dvina folyamközét. A Kalinyini Front és a Nyugati Front állománya 1 253 000 embert, 20 640 löveget és aknavetőt, 1436 harckocsit és rohamlöveget, valamint 1100 harci repülőgépet tett ki. Velük szemben az ellenség 850 000 fős csoportosítása állt, fegyverzetében mintegy 8800 löveggel és aknavetővel, körülbelül 500 harckocsival és rohamlöveggel és csaknem 700 harci repülőgéppel. A hitlerista hadvezetés, kihasználva az erdős-mocsaras terepet, elhatározta, hogy szilárdan megkapaszkodik az elfoglalt terepszakaszokon. A szmolenszki irányban kiépített erődítményrendszer átlagos mélysége elérte a 130 kilométert.

A legfelsőbb főparancsnok nagy jelentőséget tulajdonított a Szmolenszk irányában tervezett támadásnak. Augusztus 3-án Sztálin megérkezett Juhnov körzetébe a Nyugati Fronthoz, augusztus 5-én pedig már a Kalinyin Frontnál, Horosevo községben volt. Leginkább a csapatok harci felkészültsége, az álcázási rendszabályok, a vezető káderek elosztása érdekelte őt, s egy sor utasítást adott a hadművelet gyakorlati előkészítésére.

A fő feladatot a szmolenszki irányban a Nyugati Front csapatainak kellett megoldaniuk. A front parancsnoka abban az időben V. D. Szokolovszkij hadseregtábornok volt. Részt vett a polgárháborúban, 1931-től tagja volt a pártnak; a háborút megelőző években a parancsnoki beosztások különböző fokozatait járta végig: volt hadosztály-törzsparancsnok, katonai körzet törzsparancsnoka, a vezérkar főnökének helyettese. A Nagy Honvédő Háború elejére már elméletileg jól felkészült, a törzs- és parancsnoki munkában jókora gyakorlattal rendelkező nagy hadvezérré vált.

Augusztus 7-én a Szpasz-Gyemjanszktól északkeletre eső körzetből támadásba lendült a Nyugati Front csapásmérő csoportja, augusztus 13-án pedig a Duhovscsinitől keletre eső körzetből a Kalinyini Front csoportosítása indult támadásba.

A szmolenszki irányban folyó harc csakhamar heves és elkeseredett jelleget öltött. A támadás kilenc napja alatt a csapatok mintegy 40 kilométert nyomultak előre. Az erdős-mocsaras terep nagyon megnehezítette a harcot. A szovjet katonák ügyesen megkerülve a hitleristák támpontjait, bátran utat törtek nyugatnak, és szeptember 25-én felszabadították Szmolenszket, az ősi orosz várost, az orosz nép dicsőségének és hőstetteinek szemtanúját. A város felszabadítása során kitűntek V. Sz. Poljenov tábornok 5. hadseregének és V. A. Gluzdovszkij tábornok 31. hadseregének magasabbegységei. A harcokban tanúsított magas fokú katonai tudásért és kimagasló bátorságért 39 egység és magasabbegység elnyerte a megtisztelő „Szmolenszki” nevet.

A szmolenszki hadművelet folyamán a szovjet csapatok mintegy 225 kilométert nyomultak előre. A Vityebszk és Mogiljov felé vezető utakhoz kijutva segítséget nyújtottak a Központi és a Brjanszki Frontnak a Kurszk alatti ellenség szétzúzásában, és erősen veszélyeztették az ellenség balti csoportosítását.

A kurszki csata után a Brjanszki Front magasabbegységei kifejlesztették a támadásukat, és szeptember 17-én elfoglalták Brjanszk városát. A városért vívott harcokban különösen kitűntek az I. I. Fegyunyinszkij tábornok vezette 11. hadsereg csapatai. Egységei és magasabbegységei elnyerték a „Brjanszki” nevet.

Brjanszktól a front csapatai Belorusszia határai felé nyomultak előre, és már szeptember 26-án felszabadították a Mogiljovi terület kerületi központját, Hotyimszkot. Elsőként A. V. Gorbatov tábornok 3. hadseregének és I. V. Bolgyin tábornok 50. hadseregének magasabbegységei léptek Belorusszia földjére.

A szovjet csapatoknak a testvéri belorusz nép földjére lépése hatalmas katonai-politikai esemény volt a szovjet emberek életében. Belorusszia az egyik első köztársaság volt, amelyet 1941 nyarán a hitlerista hordák csapása ért. A belorusz nép több mint két éven át várta felszabadítását. És a szabadság megérkezett. A harcok sok-sok veteránja újra az annyit szenvedett Belorusszia földjére lépett, ahonnét 1941-ben fájó szívvel távozni kényszerült.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .