A szocializmus építése a Szovjetunióban

A kolhoztermelés ipari bázisai

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

A gép- és traktorállomások — a kolhoztermelés ipari bázisai. A kolhozokat állami gép- és traktorállomások látják el a szükséges gépi erővel, itt összpontosulnak a mezőgazdasági termelés legfontosabb munkaeszközei.

Az a körülmény, hogy a mezőgazdasági termelés legfontosabb eszközei az állam kezében összpontosulnak, óriási előnye a kolhozrendnek. A mezőgazdasági technika szüntelenül tökéletesedik. Enélkül elképzelhetetlen a szocialista mezőgazdaság előrehaladása. A nagyszámú és egyre tökéletesebb gép előállítása évek múlva megtérülő befektetéseket követel. A szovjet állam a mezőgazdaságba jelentős és egyre növekvő összegű beruházásokat eszközöl, amelyek meghaladnák a különálló mezőgazdasági üzemek erejét, még a legnagyobbakét is.

Az állami költségvetésből és egyéb állami eszközökből csupán 1953-ban 52 milliárd rubelt fordítottak a mezőgazdaság fejlesztésére. Ezek a kiadások 1954-ben 74,4 milliárd rubelre emelkedtek. A gép- és traktorállomások további erősítésére a költségvetés 30,8 milliárd rubelt irányoz elő.

A gép- és traktorállomások a kolhoztermelés ipari anyagi-műszaki bázisai, a kolhoztermelés fejlődésének döntő tényezői, s a kolhozok szocialista állami irányításának igen fontos támaszpontjai. A gép- és traktorállomások révén valósul meg az ipar és a mezőgazdaság termelési kapcsolata. A gép- és traktorállomások meg a kolhozok kölcsönös viszonyában a munkásosztály és kolhozparasztság közötti szocialista termelési viszonyok fejeződnek ki.

A gép- és traktorállomások révén a kolhozok a legfejlettebb technika alapján fejlődnek. A kolhoztermelés gépesítésének magas színvonala — a kolhozokban a munkatermelékenység emelkedésének alapja. A gépesítés óriási mértékben megkönnyítette a kolhozparasztok munkáját, s lehetővé tette, hogy a mezőgazdasági munkákat az agronómiai előírásoknak megfelelő időben végezzék el, és alkalmazzák az élenjáró agrotechnika vívmányait. A gép- és traktorállomások gépeinek messzemenő alkalmazása a kolhoztermelésben — a mezőgazdasági termékek termelése során nagy munkamegtakarítással jár.

A gép- és traktorállomások és a kolhozok rendelkezésére álló erőgépek (köztük a villanymotorok) összkapacitásának 80%-a 1953 elején a gép- és traktorállomásokon összpontosult. 1953 folyamán a kolhozokban a legfontosabb mezei munkáknak több mint 80%-át, ezen belül majdnem az egész szántást, a gép- és traktorállomások végezték. Ha azokat a munkákat, amelyeket a gép- és traktorállomások 1953-ban traktorokkal és kombájnokkal elvégeztek, egyéni parasztgazdaságok viszonyai között kellett volna elvégezni, további 21,9 millió, egész éven át foglalkoztatott dolgozó beállítására lett volna szükség.

A gép- és traktorállomások működésük kezdeti időszakában főként a kolhozok gabonatermelésével összefüggő munkákat végezték el. Később tevékenységük fokozatosan kiterjedt a kolhoztermelés minden ágára: az ipari növények termelésére, az állattenyésztésre és annak takarmánybázisára, a burgonya és a zöldségfélék termelésére. Az ország különböző vidékein levő kolhozok szükségleteinek megfelelően a szakosított gép- és traktorállomások szerteágazó hálózata jött létre.

„A gép- és traktorállomások fő feladata valamennyi szántóföldi növény terméshozamának minden módon való emelése a kolhozokban, a közös állatállomány gyarapodásának biztosítása, hozamának egyidejű emelésével, a földművelés és állattenyésztés össz- és árutermelésének növelése mindazokban a kolhozokban, amelyek számára dolgoznak”.: „A Szovjetunió mezőgazdaságának továbbfejlesztésére szolgáló intézkedésekről.” Határozat N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolójához, elfogadta az SZKP KB plénuma, 1953 szeptember 7-én. Lásd Az SZKP kongresszusainak, konferenciáinak és központi bizottsági plénumainak határozatai. III. rész. Szikra 1954. 746. old.*

E feladat megoldásának igen fontos feltétele a komplex gépesítés befejezése a kolhoztermelés minden ágában: a gabonatermelés, az ipari és takarmánynövények termelése, a burgonya és a zöldségfélék termelése, valamint a kolhoz-tenyésztelepek munkaigényes folyamatai terén. A szocialista ipar a legtökéletesebb konstrukciójú bármilyen mezőgazdasági géppel el tudja látni a mezőgazdaságot. A gép- és traktorállomásokon meg a szakosított állomásokon kialakult a szakképzett gépészek állandó gárdája, amely traktorosokból, traktorosbrigád-vezetőkből, kombájnvezetőkből és más mezőgazdasági nagygépek kezelőiből áll. Ez lehetővé teszi a bőséges és változatos mezőgazdasági technika legteljesebb és leghatékonyabb kihasználását.

A gép- és traktorállomásokra mint a kolhozok szolgálatában álló ipari típusú állami nagyüzemekre az a feladat hárul, hogy a magasszínvonalú mezőgazdálkodás valóraválásának élén járjanak, a kolhoztermelés szervezői legyenekA szovjet állam a gép- és traktorállomások révén tölti be irányító szerepét a kolhozok szervezeti-gazdasági erősítése terén. A gép- és traktorállomások gondoskodnak a kolhozok agronómiai és zootechnikai támogatásáról, segítségükre vannak a közös gazdaság tervezésében, a munka helyes megszervezésében, a káderképzésben, a szovjet falu egész gazdasági, politikai és kulturális életében. Mindez szakavatott irányítást igényel, megköveteli, hogy a vezetők értsenek a korszerű agronómiai és zootechnikai tudomány vívmányain alapuló gazdálkodáshoz, általánosítsák és alkalmazzák a termelésben a szocialista mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak tapasztalatait. E feladatok megoldására a gép- és traktorállomások főiskolai képesítésű vezető és műszaki káderekkel, nagyképzettségű mezőgazdasági szakemberekkel — agronómusokkal és zootechnikusokkal rendelkeznek, akik állandóan a kolhozokban dolgoznak.

1953-ig a gép- és traktorállomások bőséges és változatos technikai felszerelését a kolhozparasztok közül kikerülő olyan dolgozókra bízták, akiket a kolhozok csak a mezei munkák idejére osztottak be munkára a gép- és traktorállomásokhoz. Az SZKP Központi Bizottságának 1953 szeptemberi teljes ülésén elfogadott határozat értelmében a gép- és traktorállomásokon állandó gépész- és gépkezelői gárdát hoztak létre: körülbelül 1 250 000 dolgozót vettek fel állandó munkásként a gép- és traktorállomások státusába, köztük 870 000 traktorost, 187 000 traktorosbrigádvezetőt és vezetőhelyettest, továbbá 24 000 olyan gépészt, aki jól ért a mezőgazdasági nagygépekhez. Mezőgazdasági gépészek és gépkezelők képzése céljából az ipariskolák mintájára a gépésziskolák széles hálózatát szervezték meg. A gép- és traktorállomásokra irányítottak több mint 100 000 agronómust és zootechnikust, hogy a kolhozok számára dolgozzanak.

A gép- és traktorállomások a kolhozokban a velük kötött, mindkét félre nézve törvényerejű szerződések alapján dolgoznak. A gép- és traktorállomások eredményes munkájának fő gazdasági mutatója az, hogy azok a kolhozok, amelyeknek dolgoznak, minden 100 hektár megművelt területről a lehető legnagyobb mennyiségű terményt takarítják be, és a lehető legnagyobb pénz jövedelemhez jutnak.

A gép- és traktorállomások és a kolhozok szerződése értelmében a kolhozok a gép- és traktorállomás által részükre végzett munkáért természetben — mezőgazdasági termékekben, bizonyos munkákért pedig pénzben fizetnek. A gép- és traktorállomás munkájáért járó természetbeni fizetés a kolhoz össztermelésének az a része, amely az állami gép- és traktorállomásoknak a kolhoztermeléssel kapcsolatos ráfordításait téríti meg. A természetbeni fizetés a gép- és traktorállomás elhasználódott termelőeszközeiben rejlő holt munkát, továbbá a gépállomási dolgozók közvetlen szükségletre végzett munkájából és társadalmi szükségletre végzett munkájából álló, újonnan végzett munkáját foglalja magában. A gép- és traktorállomás munkájáért járó természetbeni fizetés megállapítása szilárd, az ország övezetei szerint, az egyes övezetek gazdasági és természeti viszonyainak megfelelően differenciált tarifa alapján történik. A szántóföldi növények terméshozamára vonatkozóan megállapított tervek túlteljesítése esetén a gép- és traktorállomások a kolhozoktól a terven felül betakarított termés egy meghatározott részéből álló természetbeni prémiumot kapnak.

Az állam a kolhozoktól mezőgazdasági termékekben befolyó természetbeni fizetés realizálása révén pénzeszközökhöz jut, amit a gép- és traktorállomások termelőeszköz-ráfordításainak megtérítésére és a gépállomási dolgozók munkabérére költ. A természetbeni fizetés formájában befolyó mezőgazdasági termékek realizálása révén az állam tiszta jövedelemhez is jut, amit a meglevő gép- és traktorállomások bővítésére, újak építésére és más közszükségletekre fordít.

A természetbeni fizetés szilárd tarifájának bevezetése megteremtette a szükséges gazdasági feltételeket ahhoz, hogy a gép- és traktorállomások a költségvetési finanszírozásról áttérjenek az önálló elszámolásra; ez azt a célt szolgálta, hogy az egyes gépállomások bevételüktől függően eszközölhessék kiadásaikat. A kolhoztermelés további fellendítése megköveteli a gép- és traktorállomások munkájának komoly megjavítását, a gépi technika teljesebb és hatékonyabb kihasználását.

A dolgozók munkájuk eredményében való anyagi érdekeltségének elve a gép- és traktorállomásokon különleges, a munkának más állami vállalatoknál és a kolhozokban szokásos díjazásától eltérő formában valósul meg. A traktorosbrigádok állandó és idénymunkásai munkájukért munkabért kapnak pénz– és természetbeni formában, a teljesítménybér alapján. Ugyanakkor a mezei munkák idején a munkabért a normateljesítés és a munkaegységekben való értékelés szerint számítják ki. Az állam a gép- és traktorállomások útján a traktorosbrigádok állandó és idénymunkásainak garantált minimumot fizet pénzben és természetben (gabonában), amelynek nagysága attól függ, hogy azokban a kolhozokban, ahol dolgoznak, mennyire teljesítik, illetve mennyire teljesítik túl a szántóföldi növények terméshozamára vonatkozóan megállapított tervfeladatot.

Ezenkívül a traktorosbrigádok munkásai abban a kolhozban, amelyben a gép- és traktorállomás traktorosbrigádja dolgozik, megkapják az egy munkaegység utáni tényleges gabona járandóság és a garantált minimum közötti különbséget, továbbá megkapják a részüket minden más mezőgazdasági termékből, ugyanúgy, mint a kolhozparasztok. Nem mezei munkák teljesítése (például a javítóműhelyekben, a tenyésztelepek gépesítésénél vagy a gép- és traktorállomások építkezésein végzett munka) idején a gép- és traktorállomások teljesítménybér alapján pénzben fizetik ki munkásaiknak a munkabért. A gép- és traktorállomások agronómusainak és zootechnikusainak az államtól kapott munkabéren kívül a szántóföldi növények terméshozamára és az állattenyésztés hozamára vonatkozóan megállapított tervek teljesítése esetén munkaegységet is jóváírnak, mégpedig az illető kolhoz elnökének abban az évben jóváírt munkaegységek 10—20%-a erejéig. A gép- és traktorállomások vezető dolgozói hivatali illetményükön felül, a termelési terveknek és a természetbeni fizetések állami beadására vonatkozó terveknek teljesítéséért és túlteljesítéséért, pénzbeni prémiumot kapnak.

A munka díjazásának ez a rendszere a gépállomások dolgozóit anyagilag érdekeltté teszi a mezőgazdasági technika jobb kihasználásában és a kolhoztermelés fellendítésében.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .