Harc a Donyec-medencéért és Tamanyért

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

Augusztus második felében elkeseredett harcok bontakoztak ki a Donyec- medence térségében. Augusztus 13-án támadásba lendültek a Délnyugati Front jobbszárny-csapatai, augusztus 16-án a front központi csapásmérő csoportosításai, augusztus 18-án pedig a Déli Front csapatai.

A Déli Front csapatai gondosan felkészültek a miuszi védelmi vonal áttörésére. A front parancsnoka, F. I. Tolbuhin tábornok, roppant erőt és energiát fordított a magasabbegységek és seregtestek felkészítésére. A jaroszlavli kormányzóságbeli szegényparaszt fia, az első világháború és a polgárháború résztvevője, Tolbuhin, 1941-ig a vezető parancsnoki beosztások egész sorát töltötte be; katonai körzet törzsfőnöke is volt. A háború megindulásakor front-törzsfőnökként, majd a sztálingrádi csatában hadseregparancsnokként működött, és magas fokú hadvezéri művészetről tett tanúságot. A harcra való felkészülés során óriási munkát végeztek a politikai szervek, a párt- és Komszomol-szervezetek. Nagyszerű hozzáértéssel vezette a pártpolitikai munkát a Déli Front haditanácsának tagja, K. A. Gurov tábornok.

A Donyec-medencében a német fasiszta csapatok 540 000 fős csoportosítása tevékenykedett, melynek fegyverzetében 5400 löveg és aknavető, körülbelül 900 harckocsi és rohamlöveg s mintegy 1100 repülőgép volt. Az ellenfél szilárdan berendezkedett a Donyec-medencében. Különösen erős védelme volt a Miusz-folyón. Állásaikat a hitleristák „Miusz-arcvonalnak” nevezték el, és ezt leküzdhetetlennek hitték.

A szovjet parancsnokság rövid idő alatt nagy csapatcsoportosítást vont össze, hogy csapást mérjen vele a Donyec-medencében. Az ott levő két front állományába mintegy 1 053 000 ember, csaknem 21 000 löveg és aknavető, 1520 harckocsi és rohamlöveg, valamint 1535 harci repülőgép tartozott. A szovjet csapatok áttörték a hitleristák védelmi terepszakaszait, és támadásba lendültek nyugat felé. A Déli Front gyorsan mozgó részei augusztus 28-án ügyes hadmozdulattal elvágták az ellenség visszavonulási útját Taganrog körzetéből. Az ellenség megkísérelte a tengeren át kivonni csapatait, és sietve hajókat készített elő az evakuálás céljára. De alighogy megkezdte a berakodást, a repülők, valamint az Azovi Katonai Flottilla hajói, melynek élén Sz. G. Gorskov ellentengernagy állt, csapást mértek az ellenséges hajókra. Augusztus 30-án estére a szovjet magasabbegységek a partizánoknak és a földalatti szervezetek tagjainak a tevékeny részvételével felszabadították a várost. Az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett. Szeptember 9-re felszabadult Sztalino, Makejevka, Gorlovka és Artyomovszk. A szovjet katonák sok várost és falut, ipari objektumot, vasútállomást mentettek meg a lerombolástól; a hitleristák mindamellett roppant nagy pusztításokat okoztak a Donyec-medencében.

Még 1943. szeptember 7-én napvilágot látott Himmler parancsa a Donyec-medence elpusztítására. Az SS-csapatok főparancsnokságának és az ukrajnai rendőrségnek megparancsolta: „Az Ukrajna körzeteiből való elvonulás után egyetlen ember, egyetlen vágóállat, egyetlen mázsa gabona, egyetlen vágány, egyetlen ház, egyetlen bánya se maradhat meg: ne legyen egyetlen kút sem megmérgezetlen. Az ellenségnek valóban totálisan felperzselt és lerombolt országot kell találnia.”

A „Dél” hadseregcsoport parancsnoka, Manstein buzgón végrehajtotta a „felperzselt földnek” ezt az embertelen tervét. A hitleristák barbár módszerei, tettei csak fokozták a szovjet katonákban az olthatatlan gyűlöletet. A Délnyugati Front magasabbegységei, miután megtörték az ellenség ellenállását, felszabadították a Donyec-medence északi körzeteit, s szeptember végére a Dnyepropetrovszktól majdnem a Zaporozsjéig terjedő szakaszon kijutottak a Dnyeperhez. Szeptember 25-én I. T. Slemin tábornok 6. hadseregének csapatai átkeltek a Dnyeperen.

A Déli Front is fokozta a támadás ütemét. Szeptember 10-én csapatai benyomultak Mariupolba. Az Azovi Katonai Flottilla partra szállt deszantjaival együtt kiverték az ellenséget a városból, és szeptember 22-re elérték a Molocsnaja-folyót.

A szovjet csapatok bevonulása a Donyec-medencébe nagy ünnepnap volt az ottani lakosok számára. Ezekben a napokban a frontújságban megjelent a Donyec-medence dolgozóinak nyílt levele. Ezt írták benne a Déli Front minden katonájának, tisztjének és tábornokának:

„Drága elvtársaink! Szívből jövő bányászüdvözletüket küldik nektek atyáitok, az öreg bányászok, feleségeitek és nővéreitek, akik férfiakként, hősiesen dolgoznak a bányákban, az ifjú bányászok, a gyerekek, akik atyáik helyére álltak a nehéz órában … Űzzétek könyörtelenül az ellenséget. Verjétek az átkozottat. Mielőbb szabadítsátok fel a mi sokat szenvedett bányászföldünket.”

A Donyec-medence dolgozói óriási segítséget nyújtottak a szovjet katonáknak. Helyreállították a szétrombolt utakat, megjavították a harci technikai eszközöket, ápolták a sebesülteket.

A szovjet hadsereg sikeres támadása a Dnyeper bal partján és a Donyec-medencében kedvező feltételeket teremtett a Tamany-félszigeten levő ellenség szétzúzásához, amely itt elővédként fedezte a Krímet és csapatainak déli, tengerparti szárnyát. Az Észak-kaukázusi Front csapatai, együttműködve a Fekete-tengeri Flottával és az Azovi Katonai Flottillával, a szárazföldről és tengerről mért kombinált csapással szeptember 16-án felszabadították Novorosszijszkot. Nagy szerepet játszott ebben a hadműveletben az a deszant, amelyet motoros harci naszádok közvetlenül az ellenség által védelmi csomóponttá kiépített kikötőben tettek partra. Csakhamar csapásokat mértek az ellenséges magasabbegységekre a Kubán alsó folyásának vidékén is. Október 10-re a Tamany-félszigetet teljesen megtisztították az ellenségtől.

Tamany egén hősiesen küzdöttek honleányaink, a J. D. Bersanszkaja őrnagy parancsnoksága alatt álló női repülőezred tagjai. Helytállásáért és bátorságáért az ezred megkapta a „Tamanyi” nevet, és sok pilótanőjét kormánykitüntetéssel jutalmazták.

A Tamany-félszigeten levő ellenség szétzúzásával befejeződött a Kaukázusért vívott csata, s jelentősen javult a Fekete-tengeri Flotta támaszpontjainak helyzete. Kialakultak annak a feltételei, hogy kelet felől támadást indítsanak a Krím ellen.

1943 szeptemberében a szovjet hadsereg újabb nagyszerű sikereket ért el. A mintegy 1500 kilométeres arcvonalon kifejlesztve a támadást, 300 kilométer mélységben tört előre. A Központi, a Voronyezsi, a Sztyeppei és a Délnyugati Front csapatai majdnem 700 kilométeres arcvonalon, Lojevtól Zaporozsjéig kijutottak a Dnyeperhez, menetből átkeltek a hatalmas folyón, és annak jobb partján 23 hídfőt vettek birtokba. Az ellenséget visszavetették a Dnyeper mögé. Csapataink 33 fasiszta hadosztályt zúztak szét, köztük hét páncélos- és gépesített hadosztályt.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .