Sztálingrád után

Észak-Kaukázus felszabadítása – 2

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

A Legfelsőbb Főparancsnokság január 8-án újból kénytelen volt táviratozni I. V. Tyulenyev tábornoknak, a Kaukázusontúli Front parancsnokának és I. I. Maszlennyikov tábornoknak, az Északi Csoport parancsnokának: „Három napja, hogy nem küldenek jelentést harckocsi- és lovascsoportjaik helyzetéről. Elszakadtak csapataiktól, és elvesztették velük a kapcsolatot. Nincs kizárva, hogy az Északi Csoportnál tapasztalható rendetlenség és a kapcsolat hiánya miatt gyorsan mozgó csapataikat be fogják keríteni a németek. Ezt a helyzetet nem lehet tovább tűrni.

Megparancsolom, hogy állítsák helyre az összeköttetést az Északi Csoport gyorsan mozgó csapataival, és naponta kétszer jelentsék a vezérkarnak arcvonaluk helyzetét.

A végrehajtásért Önöket teszem felelőssé

  1. V. Sztálin.”

Január 14-re a hitlerista hadvezetésnek sikerült teljesen visszavonnia csapatait a Sztavropoltól északkeletre húzódó Cserkesszk-Petrovszkoje közbeeső terepszakaszra, és ott kelet felé néző arcvonallal védelmet szerveznie.

Ekkor döntő események bontakoztak ki a Déli Front támadási sávjában. Az ellenség heves ellenállása dacára e front jobbszárnya visszavetette a „Hollidt”-csoport magasabbegységeit a Tacinszkaja-Kogalnyik-folyó vonalára. A 2. gárdahadsereg sikeresen támadott a Don bal partján, a Don és a Szal között megtörte a 4. német páncéloshadsereg ellenállását, január 10-én a felső szakaszon átkelt a Szal jegén, január 14-én pedig előrevetett egységei elérték a Manics-folyót. Erre az időre a Délnyugati Front balszárny-magasabbegységei Kamenszktől keletre kijutottak a Felső-Donyechez. Ugyanakkor a Voronyezsi Front támadásba lendült csapatai a Felső- Donnál áttörték a 2. magyar és a 8. olasz hadsereg arcvonalát.

Ily módon nagyon rosszra fordult az Észak-Kaukázusban levő hitlerista csapatok helyzete. De az „A” csoport kivonására még nem született végleges döntés. Hitler e csoport súlyos helyzete ellenére sem készült a Kaukázus elhagyására. Politikai presztízsből nem adta fel egykönnyen irreális vágyát, hogy megkaparintsa a Kaukázus természeti kincseit.

Utolsó szalmaszálként ragaszkodott a Tamany-félsziget megtartásához, remélve, hogy 1943-ban újabb támadást indíthat onnan a Kaukázusért. Csaknem január végéig vitatkoztak a Wehrmacht főhadiszállásán arról, hogy otthagyják-e a Tamanyon az egész „A” hadseregcsoportot, vagy csak erőinek egy részét. Csupán január 28-án döntötték el véglegesen, hogy az 1. páncéloshadsereg egy részével megerősített 17. hadsereget küldik oda, az 1. páncéloshadsereg többi erőit pedig Rosztovon keresztül a Donyec-medencébe irányítják. Végeredményben az „A” csoport nagy része – 22 hadosztály – a tamanyi hídfőben maradt. A későbbi események világosan bebizonyították, hogy a fasiszta vezetés ismét nagy hadászati hibát követett el, amikor lényegében tétlenségre kárhoztatva a Tamany-félszigeten tartott egy nagy csoportosítást.

Közben alig-alig haladt a szovjet csapatok támadása a krasznodari irányban. A Fekete-tengeri Csoport – amelynek csapatai január 11-16. között kapcsolódtak be a hadműveletbe – csak január 24-re tudott a főcsapás irányában mintegy 30 kilométert előrenyomulni, s elérte a Krasznodarba dél felől vezető utakat. Elakadt az Északi Csoport előrenyomulása is; e csoportot az ellenség megállította a Belaja Glina-Uszty-Labinszkaja vasútállomás vonalán.

Az Észak-Kaukázusban vívott háromhetes harcok eredményeképp a szovjet csapatok elérték a Don és a Manics alsó folyása-Belaja Glina-Armavir-Uszty-Labinszkaja vasútállomás vonalát.

A Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása ebben a helyzetben határozta meg a két front további feladatait. A Déli Front és a Kaukázusontúli Fronthoz tartozó Északi Csoport csatlakozó szárnyain tevékenykedő csapatoknak Batajszk felé kellett támadniuk, elvágva az ellenség Rosztov felé vezető visszavonulási útvonalait. A Fekete-tengeri Csoportnak megparancsolták, hogy fő erőfeszítéseit Novorosszijszktól északkeletre összpontosítsa, nyomuljon előre Krimszkajáig, és ily módon vágja el az ellenséges csoportosítás Tamany-félszigetre vezető visszavonulási útjait is. A főhadiszállás január 23-i direktívája hangsúlyozta, hogy a hadművelet adott szakaszában a Déli Frontnak kell játszania a döntő szerepet. Nagyrészt e front akcióinak sikerétől függ az Észak-Kaukázusban tartózkodó ellenséges erők bekerítése és megsemmisítése.

„Nagy történelmi jelentősége van annak, hogy csapataink elfoglalják Batajszkot – írta a főhadiszállás. – Batajszk megszerzésével elzárjuk az ellenséges hadseregek útját az Észak-Kaukázusban, és megakadályozzuk, hogy a 24 német és román hadosztály kijusson Rosztov, Taganrog, a Donyec-medence körzetébe.

Az Észak-Kaukázusban éppúgy be kell keríteni és meg kell semmisíteni az ellenséget, mint ahogy Sztálingrádnál történt.

A Déli Front csapatainak el kell vágniuk az Észak-Kaukázusban tartózkodó 24 ellenséges hadosztályt Rosztovtól, a Kaukázusontúli Front Fekete-tengeri Csoportjának pedig meg kell akadályoznia, hogy ezek a hadosztályok eljussanak a Tamany-félszigetre.

A főszerep itt a Déli Frontra hárul, amelynek a Kaukázusontúli Front Északi Csoportjával együttműködve be kell kerítenie, fogságba kell ejtenie vagy meg kell semmisítenie az ellenség Észak-Kaukázusban levő csapatait.”

Február 4-re a Déli és az Észak-kaukázusi Front11 – Január 24-től a Kaukázusontúli Front Északi Csoportját az önálló Észak-kaukázusi Fronttá szervezték.* csapatai a Manics és Armavir közötti sávban megtörték az ellenség ellenállását, 25 kilométerre megközelítették Batajszkot, és Ejszk körzetében kijutottak az Azovi-tenger partjára. Erre az időre a Kubántól északra és délre, nyugati irányban támadó Kaukázusontúli Front elérte a Bejszugszkij Liman-Uszty-Labinszkaja-Krasznodar déli környéke terepszakaszt.

Ily módon az észak-kaukázusi támadó hadművelet eredményeképpen a szovjet csapatok felszabadították Észak-Kaukázus jelentős részét. A hadművelet célját azonban nem érték el maradéktalanul. Az ellenségnek sikerült 1. páncéloshadseregét (öt hadosztályt) kivonnia, és Rosztovon keresztül a Donyec-medencébe irányítania, 17. hadseregének erőivel pedig megkapaszkodnia a Kubán alsó folyásának vidékén.

A Tamanyra visszavont nagy ellenséges csoportosítás mielőbbi megsemmisítése, valamint az észak-kaukázusi terület teljes felszabadítása érdekében a főhadiszállás február 4-i direktívájában megparancsolta az Észak-kaukázusi Frontnak,12 – E front állományába helyezték a Kaukázusontúli Front Fekete-tengeri Csoportját is.* hogy újból lendüljön támadásba és zúzza szét a Krasznodar, Krimszkaja körzetében levő 17. német hadsereg főerőit. Ez a támadás – amely később a krasznodari hadművelet elnevezést kapta – február 9-én kezdődött. 1943. február 12-én felszabadult Krasznodar, Kubán nagy gazdasági, közigazgatási és kulturális központja, a kozákok dicső városa.

Az elkövetkező két hónapban súlyos harcok közepette 150-180 kilométert nyomultak előre a szovjet csapatok; elérték a Tyemrjuk-öböl-Krimszkaja terepszakaszt, ott megvetették a lábukat, és készültek az újabb támadásra.

A kubáni támadással egy időben súlyos harcok lángoltak fel Novorosszijszk körzetében is. Az itteni nehéz, erdős-hegyes terepen K. N. Leszelidze tábornok 47. hadseregének egységei támadtak. Feladatuk az volt, hogy egy tengeri deszanttal együttműködve felszabadítsák Novorosszijszk városát és kikötőjét. Akkor azonban nem sikerült felszabadítaniuk Novorosszijszkot. Február 4-én, a várostól délre a bátor C. L. Kunyikov őrnagy parancsnoksága alatt partra szállt a tengeri deszant, de csak egy kis hídfőt tudott létesíteni Miszhako körzetében. Hét hónapon át küzdöttek önfeláldozóan Miszhako védői a túlerejű ellenséggel, s végül is sikerült megtartaniuk a „Kis földnek” elnevezett hídfőt.

Az ellenség többször megpróbálta felszámolni a 30 négyzetkilométernyi „Kis földet” makacsul védő csoportot. A külön e célra megszervezett hadművelet azonban, amely a hangzatos „Neptun” nevet viselte, sikertelenül végződött. Az ellenség minden rohamát elhárították.

A „Kis földet” védő harcosok magas fokú erkölcsi szellemének és sziklaszilárd helytállásának kialakításában igen nagy szerepet játszott a parancsnokok és politikai munkások, párt- és Komszomol-szervezetek pártpolitikai munkája. A „Kis föld” védői között gyakran megfordult I. J. Petrov tábornok, a Fekete-tengeri Csoport parancsnoka, L. I. Brezsnyev ezredes, a 18. hadsereg politikai osztályának vezetője, továbbá Szergej Borzenko haditudósító és sok más politikai munkás.

A 18. hadsereg haditanácsa a „Kis föld” védőihez intézett egyik felhívásában ezt írta: „Az ellenség, amely olyan vereséget szenvedett Sztálingrádnál és az Észak-Kaukázusban, amelyet nem tud kiheverni, s kénytelen volt visszavonulni a Tamany-félszigetre, most mint egy eszelős hazárdjátékos, mindent egy lapra tesz fel. Megpróbálja feltartóztatni a Vörös Hadsereg előrenyomulását. A német fasiszta gyilkosok és rablók bandája hatalmas veszteségek árán is tartani igyekszik Novorosszijszkot. A Miszhakónál partra szállt hős deszant veszélyezteti az ellenségnek ezt a támpontját, a Kubán-vidék még kezében maradt kulcsát.

A »Kis föld« halált hozó tőr az aljas ellenség hátában …

Bajtársak! A »Kis föld« döntő fontosságú szerepet játszik hazánk felszabadításában a német fasiszta megszállás alól …”

A Novorosszijszkot és a Tamany-félszigetet tartó hitlerista csapatok igyekeztek megerősíteni tengeri közlekedési vonalaikat, lezárni a Krímbe vezető utakat és korlátozni a kaukázusi partvidék kikötőiben állomásozó Fekete-tengeri Flotta hajóinak tevékenységét. A „Kis föld” maroknyi hős védője azonban megzavarta az ellenséget e tervének megvalósításában.

A „Kis föld” védőinek hőstettét nagyra értékelte a haza. A legkiválóbb harcosok kormánykitüntetéseket kaptak. A február 13-án halálosan megsebesült Cezar Kunyikov desszantosztag-parancsnok a Szovjetunió Hőse lett. Ezt a magas címet a „Kis föld” 21 védője kapta meg; további 2346 katona, tengerész és tiszt hősiességéért és halált megvető bátorságáért más kitüntetésekben részesült.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

“Sztálingrád után” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kisizraelben kazárfoldon beszart a kazár vezérkar.
    A teljes cigányság felsorakozott a cionisták ellen.

    Nem tudtunk más tenni,férfiakat csak a cigányok kozul tudtunk verbuválni az izraeliek ellen.

    Mindenki készuljon.
    Toroczkai már toborozza a hasznos idiotákat a cionisták oldalára.
    Jobb ha otthol maradsz,és nem állsz Toroczkai cionisták oldalára,mert csak hasznos idiotának használnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .