„Haljunk meg becsülettel”

(idézet: És a varsói gettó felkelt)

3

VII. Fejezet

Haljunk meg becsülettel

  1. április 20-a Stroop napi jelentésében a következőképpen jelenik meg: „8 órakor kilenc, egyenként 26-os létszámú, vegyes összetételű rohamosztagot irányítottam a maradványgettó intenzív átfésülésére és felkutatására. Ez a kutatás, amelynek elsőrendű célját 11 órára kell elérnie, még folyamatban van. Időközben megállapítottuk, hogy a már nem lakott, de mégsem kihalt gettóban, amelynek területén néhány fegyverüzem és hasonló helyezkedik el, nagyobb ellenállási gócok találhatók. Ezek még azt is lehetetlenné teszik, hogy a közelben elhelyezett tankokkal támadhassunk. Két rohamosztag kiverte ezt az ellenállási fészket, és megtisztította a tank legénységének az utat. Az akció során már két halottat jelentettek az SS-ből.

Az ellenség a tegnapi naphoz képest sokkal óvatosabb, mert természetesen már tudomást szerzett róla, hogy nehézfegyverzetet is bevetünk.

Az a tervem, hogy teljesen átfésülöm a maradványgettót, ezt követően ugyanilyen módon megtisztítom az ún. nem lakott, de még teljesen ki nem ürített gettót. Időközben azt is megállapítottuk, hogy a gettónak ebben a részében, sőt még a hadiüzemekben is van legkevesebb 10-12 bunker. Az egész akciót az nehezíti, hogy a gettó területén üzemek vannak, amelyeket meg kell óvni a belövésektől és a tűztől, a bennük található gépek és szerszámok miatt. A további jelentést este írom.”

Esti jelentésében Stroop a következőképpen folytatja a napi beszámolót: „Megállapítottuk, hogy a nem lakott, de még ki nem ürített gettó területén levő felkelő gócot sikerült leverni a Wehrmacht harccsoportjainak és aknavetőinek segítségével. A Wehrmachtnak egy sebesültje van, tüdőlövés. A kilenc rohamegységnek sikerült egészen a gettó északi határáig eljutnia. A bunkereket felderítették, a védekező lakosokat legyőzték, és a bunkereket felrobbantották. Az ellenfél veszteségeit nehéz megállapítani. A kilenc rohamosztag tevékenysége eredményeképpen ma összesen 505 zsidót sikerült elfogni, akik, amennyiben munkaképesek, ki lesznek telepítve. 15 óra körül utasítást adtam, hogy a hadtápparancsnoksághoz tartozó blokkot, amelyet állítólag 4000 zsidó foglalt el, azonnal ürítsék ki. A német igazgatónak meghagytuk, hogy szólítsa fel a munkásokat az üzem önkéntes elhagyására. Ennek a felszólításnak csak 28 zsidó engedelmeskedett. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy erőszakkal ürítem ki a háztömböt, esetleg a levegőbe röpítem. Két légelhárító ágyút használtam. Két halottunk lett. A tíz centiméteres tarack kikergette a bandát az erős erődítményekből, és amennyire megállapítható, veszteségeik is voltak. Mivel alkonyodott, az akciót félbe kellett szakítani. 1943- április 21-én az éjszaka visszamaradó ellenállási fészket óvatosan közrefogtuk és majd újra támadjuk … Elrendelem, hogy W. C. Többens, Schultz és Társai, valamint Hoffmann üzemei, összes dolgozóikkal egyetemben, 1943. április 21 -re készen álljanak a kitelepülésre, hogy így végre elérjünk egy kiegyenesített vonalat a megtisztított gettó területén. Többens megbízottja megígérte, hogy kb. 4000-5000 önként jelentkező zsidót kihoz a gyülekezőhelyre, hogy elszállíthassák őket. A hadtáphoz tartozó üzemekhez hasonlóan azonban itt sem sikerült az önkéntes kitelepítés, így természetesen a gettónak ebben a részében is erőszakot kell majd alkalmaznunk.”16

A gettó ún. ipari területein, a shopok körzetében tehát április 19-én még viszonylag nyugalom volt. A két legnagyobb vállalkozó, Többens és Schultz, megpróbált mindent, hogy megakadályozza a felkelés átterjedését a termelőüzemekre. A lakóházak falait telerakták Többens aláírásával készített falragaszokkal, amelyekben nyugalomra intik a dolgozókat. Közlik, hogy a központi gettóban ugyan megkezdődött az „akció”, de ennek megtorló jellege van, válaszul a ZOB tevékenységére, és nem érinti a shopok nyugodtan és tisztességesen viselkedő dolgozóit. A felhívás arra intette a dolgozókat, hogy ne higgyenek a lázítók rábeszélésének. S miközben a központi gettóban már folyt az élethalálharc, Többens olyan válaszokat adott a kefeüzemekből érkező telefonkérdésekre, hogy nincs másról szó, csak fegyvereket keresnek, az egész legfeljebb csak három napig tart, s nem érinti a termelőüzemeket, tehát dolgozzanak csak nyugodtan tovább.

A látszólagos nyugalom mögött valójában lázas izgalom munkált. A zsidó ellenállási mozgalom szervezett fegyveres felkelése, amely egy nap alatt szinte az egész gettót átfogta, komoly aggodalommal töltötte el a német hadvezetőséget. A gettó területén lévő üzemekben, raktárakban igen nagy értékek voltak felhalmozva, ezek pusztulását mindenáron meg szerették volna akadályozni. Ugyanakkor rögtön az első nap kénytelenek voltak ráébredni arra is, hogy ezek az üzemek nagy szerepet játszanak a felkelők házi készítésű fegyverekkel való utánpótlásában.

Stroop május 16-i összefoglaló jelentésében erősen hangsúlyozta ezt a momentumot: „Az első napok után rövidesen megértettem, hogy az eredeti tervek nem hajthatók végre, ha a gettó területén szétszórtan lévő, katonai és fegyvergyártási szempontból fontos üzemeket nem likvidáljuk. Éppen ezért feltétlenül szükséges volt, hogy azonnal kiürítésre szólítsuk fel ezeket az üzemeket … Hogy eldöntsük, mennyi időt vehet igénybe az evakuálás, alapos helyszíni szemlét kellett tartanunk. Szinte lehetetlen leírni azokat az állapotokat, amelyeket a helyszíni szemle során tapasztalhattunk. El sem tudtam volna képzelni, hogy olyan káosz lehetséges, mint amit a varsói gettóban találtam. Minden a zsidók kezében volt: a vegyianyagok, a robbanóanyagok, sőt a Wehrmacht ruházatának és fegyverzetének nagy része is. Az üzemvezetőknek alig volt betekintésük a dolgokba. Így a zsidók nyugodtan készíthettek mindenféle harci eszközt, különösen kézigránátokat, Molotov-koktélokat stb. Ezenkívül ezekben az üzemekben sikerült a zsidóknak ellenállási fészkeket is kialakítaniuk. Ilyen ellenállási fészkek ellen kellett harcolnunk mindjárt másnap a hadtáp egyik üzemében. Aknavetőket, tüzérséget kellett bevetnünk, és a felkelők még így sem voltak hajlandók elhagyni az üzem területét. Kénytelenek voltunk másnap ezt az üzemet felgyújtani.”17

Az e jelentésben szereplő üzemek a kefeüzemek voltak, ahol április 20-án drámai küzdelem bontakozott ki. A Swietojerska, Walowa, Franciszkanska utca által bezárt négyszögben lévő épülettömbben 20-án reggel már csak a felkelők felfegyverzett őrjáratait lehetett látni. A ZOB felkészült az itt várható támadásra … Az üzemvezetőség megpróbálta szép szóval kitelepítésre rábeszélni a dolgozókat, de nem ért el sikert. A harcosok mindenkit figyelmeztettek, különösen az arra járó lengyeleket, hogy rövidesen lövöldözés kezdődik. A falra feliratok kerültek: „Lengyel testvérek, figyeljetek, lőni fogunk a németekre”!18

A terület védelmét a felkelők nagyon pontosan kidolgozták. Három csoport a Swietojerska utca páros oldalán, a 28. és a 38. számú ház közötti épületek harmadik és negyedik emeleti utcára néző ablakaiban helyezkedett el. A Walowa utca 3. számú ház harmadik emeletén megfigyelőközpontot építettek ki; innen látni lehetett a főbejáratot, amelyet aláaknáztak.

A németek támadása 3 óra körül kezdődött. Az események jelentőségét mutatja, hogy a támadást személyesen Stroop tábornok irányította. Mint imént idézett jelentése is tanúsítja, ezek a harcok nagyon emlékezetébe vésődtek. 300 emberét vetette be, és már az első támadási kísérlet során 22 halottat vesztett.

Amikor ugyanis a német rohamcsoportok megpróbáltak behatolni az üzem területére, a felkelők bekapcsolták az előkészített gépezetet, és az aknák levegőbe röpítették a betolakodókat. A németek között pánik tört ki. Menekült, ki hogy tudott, halottakat és jajgató sebesülteket hagyva hátra.

A hitlerista hadvezetőség és a kefegyár vezetősége tanácskozni kezdett, s ez kétórás lélegzetvételhez juttatta az ellenállókat. Az ellenség új módszerhez folyamodott. A katonák a Gesia utca felől jőve kettesével, a falhoz lapulva próbálták megközelíteni az üzem területét. A harcosok kézigránátokkal, Molotov-koktélokkal fogadták őket. Hullottak a bombák a gyilkosok fejére. A németek másodszor is visszavonulásra kényszerültek. Ezután már erős tüzérségi tűzhöz folyamodtak, nem törődtek többé vele, milyen értékek pusztulnak el az üzemekben. A felkelők erre nem válaszoltak, már a lőszerük is fogytán volt. Ekkor a hitleristák fehér kokárdával ellátott parlamentert küldtek át a zsidókhoz, negyedórás fegyvernyugvást ajánlva. Közben SS-egységek megpróbálták felgyújtani az üzemet. A lövöldözés újra kezdődött, Stroop megparancsolta, hogy a tüzérség lője szét az épületeket, ne kíméljen senkit és semmit. A szemtanúk egybehangzó beszámolói szerint 5-6 óra körül bombázni kezdték a területet. Itt is, ott is tüzek gyulladtak ki, s ezeket nem oltotta el senki. A lövések, robbanások még 10-15 kilométerre is megrázkódtatták a falakat.

A harc egyenlőtlen volt. A felkelők eldobták utolsó kézigránátjukat is, tovább már nehezen tudták volna tartani állásaikat. A Népi Gárda akciója mentette meg őket a pusztulástól. Kívülről, a Franciszkanska és a Sapiezynska utca felől, a Népi Gárda és részben a Honi Hadsereg egységei fel akarták robbantani a gettófalat, hogy így segítsék a bent rekedt harcosok menekülését. Az akció eredményeképpen sikerült az egyik német aknavetőt elhallgattatni. A Glos Warszawy, az LMP lapja erről az akcióról a következőképpen számolt be: „A lengyel Varsó számos fegyveres akcióval mutatta meg, hogy szolidáris a harcoló zsidókkal. A Népi Gárda vezérkarától az alábbi információkat kaptuk: A Népi Gárda Warynskiról elnevezett harci csoportja április 20-án 18.45 órakor megtámadott egy nehézgéppuska-fészket a Nowiniarska utcában. Kilőtték a kezelőszemélyzetet: két csendőrt és két német segéderőt. A csoport veszteség nélkül vonult vissza.”19 A falat azonban nem sikerült felrobbantani.

A lengyel ellenállási csoportok támadásának hatására felújult a harc a falakon belül is. Bár a küzdelem nagyon egyenlőtlen volt, Stroop arra kényszerült, hogy az este leszálltával újra megszakítsa a támadást. Ez lehetővé tette a felkelők számára, hogy új pozíciókat foglaljanak el.

Napközben a gettó többi területén sem volt nyugalom. Szinte mindenütt sor került kisebb-nagyobb csetepatékra. A Mila utcában az ellenállók 20-án délután az egyik magas ház tetejére vörös zászlót tűztek ki. Stroop dühbe gurult, és kegyetlen harcba kergette katonáit a zászló megszerzéséért.

A hitlerista hadvezetés április 20-án úgy döntött, hogy azonnal, gyors ütemben megkezdi a shopok kitelepítését. Többens, a gettóban a legnagyobb német vállalkozó, Strooppal egyetértésben utasítást adott mind a 16 shop vezetőjének, hogy másnap reggel 6 órakor valamennyi munkásukkal és dolgozójukkal együtt jelenjenek meg a gyülekezőhelyen.

Fritz Schultz, bizonyos fokú személyes népszerűségét is latba vetve, nagy erőfeszítéseket tett, hogy rábeszélje dolgozóit az áttelepülés önkéntes vállalására. Gyűlésen próbálta meggyőzni őket, hogy számukra az életben maradás egyetlen lehetősége a kitelepülés. A tragikus tapasztalatoktól megedződött hallgatóság azonban „árulás”, „árulók” kiabálással fogadta erőlködését. Az emberek fenyegető magatartása távozásra kényszerítette Schultzot. Este még egyszer megpróbálta, hogy eljátssza az embereit féltő, gondos gazda szerepét. Az épületet körülzáró katonákat arra kérte: „Kérem, ne nyúljanak senkihez, én magam fogom kivezetni innen a zsidókat.”20 Felkereste lakásukon a dolgozókat, de most sem járt nagyobb sikerrel, az emberek mindenütt azt vágták a fejéhez, hogy áruló. Az ellenállás vezetői közben felszólították a lakosokat, bújjanak el a bunkerokba, alagutakba, hogy senkit se tudjanak a németek összeszedni.

A shopok területe tehát felkészülten várta az ellenséget. „1942 júliusa nem ismétlődhet meg” – vésődött be az emberek túlnyomó többségének lelkébe. A termelőüzemek területén mindenütt jól felkészült, felfegyverzett egységek várták a német támadást. Kész volt a terv, amely elsősorban a Többens- féle gyár és a többi raktár felgyújtására számított. A parancsnokok szétosztották a muníciót, az idegek pattanásig feszültek.

A német hadvezetés 20-án reggel még óvakodott attól, hogy a shopok területére lépjen. Megpróbált még egy esélyt adni az üzemek vezetőinek, hogy megmentsék a termelőkapacitást és harcok nélkül vezessék ki üzemeik területéről az ott dolgozó zsidókat.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .