A fasizmus az emberiség vége

– A kapitalizmus modern formája a fasizmus! –

 

A fasizmus a kapitalizmus következetes harca a szocializmus, a szocialista demokrácia ellen!
A proletárdiktatúra következetes harc a kapitalizmus ellen, a szocialista demokrácia védelméért!

A földön világméretekben kialakult az USA vezette totális kapitalista diktatúra, ami jelenleg dominánsan a polgári demokrácia keretében a kapitalizmus érdekében a kapitalizmusnak kedvező alkotmánnyal és a jogállamisággal, a hatalmi ágak szétválasztásával működik. Mint a kapitalizmus, a bérrabszolgasággal, a kizsákmányolással, az embertelen élősködő felsőbbrendű erkölcsével, a tőkések világméretű totális politikai-gazdasági hatalmával az emberi jogok súlyos megsértésével létezhet csupán. A hatalma megvédésére a kapitalista rendszer ellenzőit, a szocialista demokrácia híveit a hitleri fasizmushoz hasonló módon, kegyetlenül üldözik. Ez a polgári demokrácia lényegében, alapvetően a proletárok számára nem biztosít hozzáférést a hatalomhoz, ami így valójában korlátlan diktatúra.

A jól működő „demokrácia” keretében a proletárok alapvetően, reálisan csak a kizsákmányolóik közül választhatnak, azok közül, akik élősködnek rajtuk. A proletárok még a gondolatban sem jutnak el a közülük való, a valódi érdekeiket képviselők megválasztására, ami az élősködőknek a proletárok tudata feletti totális hatalmának az eredménye. Ez már fasizmus!

A kizsákmányolás nem a proletárok érdeke! Vagy mégis? Mert a proletárok ezt választják!
A kapitalizmus kizsákmányoló, élősködő rendszer! Ezt mindenki tudja!
Akkor miért választják a dolgozók az élősködőket?
Szükséges a gazdaság működtetéséhez a kizsákmányolás, az élősködés?

Ez a hatalom tehát egy totális korlátlan diktatúra a proletárok és a kapitalista rendszer ellenzői ellen. De kifinomultan, a proletárok tudatának a kontroljával, a szükséges terror alkalmazásával, a kapitalista elit mindenhatóságával, az önkényuralmával válik fasizmussá. Szinte mindent megtehetnek a hatalmuk érdekében. Ez már fasizmus!

Ez a kapitalizmus a politikusok és a médiák derűs mosolyával, szélhámosan demokráciát hazudozva, a mosolygó fasizmus formájában létezik, és tartóssá vált – talán már véglegesen, és száguld az emberiség a katasztrófa, a pusztulás felé, ami változást követel. Ebben a szélsőségesen megosztott világban a kapitalista elit korlátlan hatalommal rendelkezik az emberiség felett. Ez már fasizmus!

mosolygó fasizmus az imperializmussá fejlődött kapitalizmus világméretű harca a szocializmus, a szocialista demokrácia ellen a polgári demokráciában, vagyis a totális politikai-gazdasági kapitalista diktatúrában. Célja ugyanaz, mint a hitleri típusú klasszikus fasizmusé, mint a kapitalizmusé, csak a módszereiben különbözik. Mosolyogva, szélhámos módszerekkel, agymosással, módosítja a proletárok tudatát és a kapitalista állam a törvény erejével védi a hatalmát – a demokratikus Janus arcát mutatva, de a diktatórikus arcával – zsákmányolja ki a proletárokat.

Az eredménye nagyon pazar. A diktatúra „demokratikus” Janus arca rámosolyog a proletárokra és azok visszamosolyognak. Így a kapitalisták gondtalanul rabolhatnak. Ez az állapot tartós lehet. A kapitalista gazdaság a törvényes kizsákmányolás, az élősködés, a felsőbbrendűség, a megosztott világ, a terror, az önkényuralom mellet is alapvetően tartósan működőképes lehet egy darabig. De az emberiség túlnyomó többsége a legjobb esetben is csak bérrabszolga lehet, alacsonyabbrendű ember. A kapitalizmusra jellemző a bérrabszolgaság, a megosztott világ, a hamis világnézet, a kapitalista diktatúra. Így a hatalmassá fejlett technika ellenére is lehetetlenné válik az emberré válás. Mert a hatalom nem az emberiség, hanem a „felsőbbrendűek”, a fasiszta „elit” kezében van. Az emberiség harca a túlélésért a fasizmus ellen elkerülhetetlen, nagyon sok áldozattal járó harc, és a fasizmus nyerésre áll. A fasizmus győzelme az emberiség végét jelenti.

Ezért: Vigyázz ember!! Ne fordíts hátat a szélhámosoknak!! Egy szavát se hidd el, bármit mond. Ne feledd soha, célja a rablás, az élősködés, a felsőbbrendűség.

A kapitalizmusban termelni a tőkések profitja, élősködése érdekében kell és nem a társadalom szükségleteinek kielégítésére, mint a szocializmusban. A termelőeszközök fejlődése a tulajdonviszonyok változását követeli meg, amely megteremti a szocialista demokráciát, a gazdaság társadalmi szükségleteknek megfelelő tervezésének és ellenőrzésének lehetőségét.

A fejlett társadalmi termelés már szocialista demokráciát, társadalmi tervezést, tervgazdálkodást, össznépi ellenőrzést kíván a természeti és a társadalmi katasztrófák elkerülése érdekében, ami a kapitalizmusban alapvetően megvalósíthatatlan, és csak illúzió lehet, mert a cél a konkurenciaharcban álló tőkések profitja, valamint az elkerülhetetlen osztályharc, ami kizárja a demokrácia lehetőségét.

A kapitalizmus lényegében a kapitalista kisebbség érdekében a többségben lévő proletárok feletti uralom. A fasizmus ennek következetes megvalósítása.

Tehát a kapitalista gazdasági-politikai modellben a társadalmi, világméretű katasztrófák elkerülhetetlenül törvényszerűen bekövetkeznek. Az imperialista nagyhatalmak nagyurai nem is törekednek bevezetni a gazdaság társadalmi szükségleteknek megfelelő tervezését, társadalmi ellenőrzését. Miért tennék? Bár sokat hazudnak a népfenségről, ami nincs, és csak demagógia lehet a kapitalizmusban, mert a multik, a leggazdagabb kapitalisták uralják a világot és nem a hatalomnélküli dolgozó proletár bérrabszolga nép (proletár, bérrabszolga, népfenség? ha-ha-ha! Ez akkora marhaság!).

A polgári demokráciában működő kapitalizmus a mosolygó fasizmus, a klasszikus fasizmus előszobája. Ahonnan szükség szerinti módon védekezhetnek, harcolhatnak, kapitalista rendet teremthetnek a válságok és a szocializmus, a szocialista demokrácia ellen, a világméretű kizsákmányolás érdekében. Amit a diktatúra fokozásával, a terrorral és önkényuralommal vagy reformokkal, ésszerűsítésekkel, demagógiával, agymosással, de a kapitalizmus talaján maradva, a kizsákmányolás, a bérrabszolgaság, az élősködés, a felsőbbrendűség érdekében, védelmében, lábbal tiporva az alapvető emberi jogokat.

A társadalom gazdasági, technikai fejlődése a kapitalisták érdekének vannak alárendelve, amit az élősködés és a konkurencia motivál és nem a proletár dolgozó nép szükséglete, jóléte. Ha a kapitalizmus működési módjából törvényszerűen következő válságok miatt a proletár dolgozó nép léte romlik és veszélybe kerül, akkor felragyog a tőkések előtt a szocializmus vörös réme, melyre válaszul a kapitalizmus védelmében beindul a fasizmus gépezete. A fasiszta őrdög előbújik odvából és pusztít, rendet, kapitalista rendet teremt bármi áron. A „civilizált nyugat” kapitalista rendcsinálása a kizsákmányolás ellenzőinek, az emberi jogokért és a demokráciáért küzdőknek gyakran a nyomort, a börtönt, a lemészárlását jelenti. Hasonlóan, mint az inkvizíció tette a középkorban azokkal, akik azt állították, hogy a föld kering a nap körül.

Azonban a földméterekben fasizmussá fejlődő kapitalizmus, az oligarchák, a multinacionális vállalatok, az emberiséget a világméretű totális gazdasági-politikai hatalmával, néhány igen gazdag kapitalista érdekében a termelőerők koncentrált, centralizált, „felsőbbrendű” diktatúrájával, mosolygó fasisztaként, mégis tervszerű gazdaságot valósíthat meg, természetes csak a „felsőbbrendűek” hatalma érdekében.

Ez azonban a kapitalista elitnek felesleges, sőt a számukra káros ember milliárdok elpusztítására vezethet. Ami azonban az egész emberiséget (a fasiszta elitet is) elpusztíthatja, mert a mindenkire kiterjedő demokrácia nélkül az ellenőrizhetetlen hatalom önkényuralommá válik. A kapitalista-fasiszta önkényuralomnak pedig nincs szüksége a számára profitot nem hozókra. A technika fejlődésével a felesleges sokmilliárd ember, akik lázadozni kénytelenek, mert nincs szükség a munkájukra, így a létükre sem, nagy kihívást jelent az emberiség számára. Ez akkora probléma, hogy a mosolygó fasiszták, kénytelenek a klasszikus fasiszta módszerekkel megszabadulni a „felesleges emberektől”, ezért nem válhatnak soha emberré a „felsőbbrendűek”. Ezek a fasiszták egymást is elpusztítják, mert nem tudnak, nem tudhatnak emberként létezni a fasizmusban. Ez már a hitleri fasizmusban is jelentkezett.

Idegen Szavak Marxista Magyarázattal: „… polgári demokrácia a tőkés társadalmi rend politikai formája. A polgári demokráciában az államhatalom a burzsoázia kezében van … polgári demokrácia nagy lépés volt előre a feudális társadalom önkényen és kiváltságokon alapuló államhatalmával szemben: a törvényelőtti egyenlőség bevezetése, a végrehajtó- és törvényhozó hatalom szétválasztása, a képviseleti-parlamenti rendszer, a szabadságjogok (sajtó, gyülekezési, szólás-, vallásszabadság stb.), általában az ú. n. „elidegeníthetetlen emberi jogok” kihirdetése a szabadságjogok szűkebb vagy szélesebb kiterjesztését jelentette. Mégis a polgári demokrácia is lényegében nem más, mint az uralkodó osztály vagy osztályok [a tőkések] diktatúrája a dolgozók ellen és az „emberi jogok” [a bérrabszolgaság] nem igazán emberi jogok, mert a dolgozók számára legnagyobbrészt csak a papíron vannak meg (lásd az imperialista Amerikát). Leglényegesebb fogyatkozása az, hogy még a legszélesebb polgári demokrácia is csak formális demokrácia, vagyis érintetlenül hagyja a polgári magántulajdont [a termelőeszközök magántulajdonát] és ezzel megörökíteni igyekszik a polgárok közt fennálló gazdasági egyenlőtlenséget, a kizsákmányolást és a gazdagok és szegények közt a polgári társadalomban fennálló és mindinkább elmélyülő szakadékot. … A munkásosztály számára a polgári demokrácia az a harctér, amelyen osztályharca a burzsoázia ellen lefolyik. Ezért a munkásosztály számára nem közönyös, nyílt diktatúra lép-e a polgári demokrácia helyébe.”

Politikai gazdaságtan: „… A kapitalizmusban a bővített újratermelés tőkefelhalmozást tételez fel. A tőkefelhalmozás azt jelenti, hogy az értéktöbblet egy részét hozzácsapják a tőkéhez, vagyis az értéktöbbletet tőkévé változtatják. A tőkés felhalmozás a tőke szerves összetételének növekedésére, vagyis az állandó tőkének a változó tőkénél gyorsabb növekedésére vezet. A tőkés újratermelés során a tőke koncentrációja és centralizációja megy végbe.

… A XIX. század eleje óta, attól kezdve, hogy létrejött a gépi nagyipar, a tőkés bővített újratermelés folyamatát időszakonként gazdasági válságok szakítják meg.

… A tőkés válságok túltermelési válságok. A válság mindenekelőtt abban jut kifejezésre, hogy az árukat nem lehet értékesíteni, mivel többet termeltek belőlük, mint amennyit a fő fogyasztók, a néptömegek — amelyek vásárlóképessége a tőkés termelési viszonyok uralma mellett rendkívül szűk keretek közé szorul — megvásárolhatnak. A raktárak tömve vannak „fölösleges” árukkal. A kapitalisták csökkentik a termelést, és elbocsátják a munkásokat. Százával meg ezrével zárják be az üzemeket. Rohamosan nő a munkanélküliség. A városi és falusi kisárutermelők tömegesen mennek tönkre. Az a körülmény, hogy a termelt árukat nem lehet értékesíteni, szétzilálja a kereskedelmet. A hitelkapcsolatok megbomlanak.

… Az árutúltermelés a válságok idején nem abszolút, hanem viszonylagos. Ez azt jelenti, hogy árufölösleg csak a fizetőképes kereslethez képest, s egyáltalán nem a társadalom valóságos szükségleteihez képest mutatkozik. Válság idején a dolgozó tömegek a legszükségesebbet is nélkülözik, szükségleteiket kevésbé tudják kielégíteni, mint bármikor. Milliós tömegek éheznek, mert „túl sok” gabonát termeltek, az emberek szenvednek a hidegtől, mert „túl sok” szenet bányásztak. A dolgozók mindennemű létfenntartási eszköz híjával vannak, éppen azért, mert túlságosan nagy mennyiséget állítottak elő belőlük. A tőkés termelési mód kirívó ellentmondása éppen abban rejlik, hogy— mint a francia utópista szocialista Fourier mondotta — „a bőség a szükség és a nélkülözés forrásává válik”.

… A kapitalizmus előtti termelési módokban is gyakran érték megrázkódtatások a gazdasági életet. De ezeket a megrázkódtatásokat elemi vagy társadalmi csapások idézték elő: árvíz, aszály, irtóháború vagy járvány pusztított el néha egész országokat, éhínségre és kihalásra kárhoztatva a lakosságot Ezeknek a gazdasági megrázkódtatásoknak gyökeres eltérése a kapitalista válságoktól abban rejlik, hogy a nyomukban járó éhínség és nyomor a termelés fejletlenségének, a nagyfokú termékhiánynak a következménye volt. A kapitalizmusban viszont a válságokat a termelésnek a néptömegek nyomorúságos életszínvonala mellett végbemenő növekedése, a termelt áruk viszonylagos „fölöslege” idézi elő.

… A termelés társadalmi jellege és a termelés eredményeinek tőkés elsajátítási formája közti ellentmondás a kapitalizmus fő ellentmondása. Ez az ellentmondás a túltermelési gazdasági válságok alapja. A válságok elkerülhetetlensége tehát magában a tőkés gazdasági rendben gyökerezik.

… A kapitalizmus fő ellentmondása nyilvánul meg a termelésnek az egyes vállalatokon belüli szervezettsége és társadalmi viszonylatban való anarchiája közti ellentmondásban. A munkások munkája minden gyárban meg van szervezve és alá van rendelve a vállalkozó kizárólagos akaratának. Társadalmi viszonylatban azonban a termelőeszközök magántulajdona következtében termelési anarchia uralkodik, amely kizárja a gazdaság tervszerű fejlődését. A termelés bővülése egyenlőtlenül megy végbe, aminek következtében az egyes termelési ágak közti régi arányok állandóan megbomlanak, az új arányok pedig spontán módon, a tőke egyik termelési ágból a másikba való átáramlása útján jönnek létre. Ezért az egyes termelési ágak közötti arányosság véletlenszerű, az arányosság állandó megbomlása viszont a tőkés termelés általános szabálya.

… A tőkések a lehető legmagasabb profitért folyó hajsza során bővítik a termelést, tökéletesítik a technikát, új gépeket vezetnek be, és óriási árutömeget dobnak piacra. Ugyanebben az irányban hat a profitráta csökkenésének állandó tendenciája, amit a tőke szerves összetételének növekedése idéz elő. A vállalkozók a profitráta csökkenéséért úgy igyekeznek kárpótolni magukat, hogy a termelés bővítése, az előállított áruk mennyiségének szaporítása útján növelik a profit tömegét. Ilyenformán a kapitalizmust a termelés bővítésének, a termelési lehetőségek óriási arányú növelésének tendenciája jellemzi. Csakhogy a dolgozók fizetőképes kereslete — a reálbérek csökkenése, a munkanélküliség növekedése, a parasztság tönkremenése folytán — viszonylag csökken. Ennek következtében a tőkés termelés bővülése elkerülhetetlenül beleütközik a lakosság zömét alkotó tömegek fogyasztásának szűk korlátaiba.

… „A válság alapja a termelés társadalmi jellege és a termelés eredményeinek tőkés elsajátítási formája közötti ellentmondás. A kapitalizmusnak ez a fő ellentmondása abban az ellentmondásban jut kifejezésre, hogy a kapitalizmus maximális tőkés haszon elérése céljából létrehozott termelési lehetőségei óriási mértékben növekednek, a milliós dolgozó tömegek vásárlóképes kereslete ellenben viszonylagosan csökken, mert a tőkések állandóan a legvégső, minimális határon igyekeznek tartani a tömegek életszínvonalát”.: Sztálin. A Központi Bizottság politikai beszámolója az ÖK(b)P XVI. kongresszusának. Lásd Sztálin Művei. 12. köt. Szikra 1950. 263. old.

… A kapitalizmus fő ellentmondása megnyilvánul a proletariátus és a burzsoázia közti osztályantagonizmusban. A kapitalizmusra jellemző, hogy elszakad egymástól a termelés két legfontosabb feltétele: a tőkések kezében összpontosuló termelőeszközök és a munkaerejükön kívül mindentől megfosztott közvetlen termelők. Ez a szakadás élesen nyilvánul meg a túltermelési válságokban, amikor „circulus vitiosus” jön létre: az egyik oldalon termelőeszköz- és termékfölösleg, a másik oldalon munkaerő-fölösleg, a létfenntartási eszközöktől megfosztott munkanélküliek tömege.

… A válságok elmaradhatatlan útitársai a tőkés termelési módnak. A válságok megszüntetéséhez magát a kapitalizmust kell megszüntetni.

… A tőkés túltermelési válságok meghatározott időközökben, 8—12 évenként ismétlődnek. … Az Egyesült Államokat és az európai kontinens több országát sújtó 1847—1848. évi válság volt az első világválság. … az 1873. évi válság … a monopólium előtti kapitalizmusból a monopolkapitalizmusba való átmenet kezdetét jelezte. … Minden válság új, még súlyosabb válságok talaját készíti elő, aminek következtében a kapitalizmus fejlődésével fokozódik a válságok rombolóereje és élessége.”

… A szerszámok, amelyek segítségével az anyagi javakat termelik, és az emberek, akik ezeket a szerszámokat mozgásba hozzák, s bizonyos termelési tapasztalatokra és a munkában való bizonyos jártasságra támaszkodva az anyagi javak termelését végzik, a társadalom termelőerőit alkotják. A dolgozó tömegek a társadalmi fejlődés minden szakaszában az emberi társadalom legfontosabb termelőerejét jelentik.

… A termelési viszonyok jellege alttól függ, hogy kinek a tulajdonában vannak a termelőeszközök.

… A termelési viszonyok egyszersmind a megfelelő elosztási viszonyokat is meghatározzák. Az elosztás összekötő láncszem a termelés és a fogyasztás között. … A „termelési viszonyok összessége alkotja a társadalom gazdasági szerkezetét, azt a reális alapot, melyen egy jogi és politikai felépítmény emelkedik, s amelynek a társadalmi tudat meghatározott formái felelnek meg”.

… A termelőerők és a termelési viszonyok együttesen a termelési módot alkotják.

… A termelés fejlődése a termelőerők terén végbement változásokkal, elsősorban a szerszámok változásával és fejlődésével kezdődik, majd megfelelő változások következnek be a termelési viszonyok területén is.

… A társadalom termelőerői csakis abban az esetben fejlődhetnek akadálytalanul, ha a termelési viszonyok összhangban vannak a termelőerők állapotával.

… a régi termelési viszonyokat előbb vagy utóbb olyan új termelési viszonyok váltják fel, amelyek összhangban vannak a társadalom termelőerőinek fejlettségi színvonalával és jellegével.”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .