A szocializmus építése a Szovjetunióban

Az árutermelés, az értéktörvény és a pénz a szocializmusban

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

Az árutermelés szükségessége és sajátosságai a szocializmusban. Az árutermelés szükségessége a szocializmusban a szocialista termelés két fő formájának — az állami formának és a kolhozformának párhuzamos fennállásából következik. Az állami vállalatok termelőeszközei és termékei köztulajdonban vannakA kolhozok termelőeszközei (az igás- és haszonállatok, a mezőgazdasági felszerelés, a gazdasági épületek stb.) és a kolhozok által előállított termékek csoporttulajdont, szövetkezeti-kolhoztulajdont képeznek. A legfontosabb, a döntő mezőgazdasági termelőeszközök (a föld meg a gép- és traktorállomások gépei) állami tulajdonban vannak. Minthogy az állami vállalatok termékeivel a szocialista állam rendelkezik, a kolhozok termékeivel viszont a kolhozok rendelkeznek, az ipar és a mezőgazdaság közötti gazdasági kapcsolat szükségszerű formája az adásvétel útján történő csere. Itt, mint minden adásvétel esetében, az árutulajdonos elveszti az árura vonatkozó tulajdonjogát, s a vásárló válik az áru tulajdonosává.

Lenin megállapította, hogy „a („szocializált”) nagyipar termékeinek kicserélése paraszti termékekre — ez a szocializmus gazdasági lényege”,: Lenin. „A terményadóról” című brosúra tervezete. Lásd Lenin Művei. 32. köt. Szikra 1953. 344. old.* hogy az árucsere az ipar és a mezőgazdaság közötti helyes viszony próbaköve. Leninnek ez a tétele a kommunizmus egész első fokára érvényes. A szovjet állam a városi lakosság számára szükséges élelmiszereket és az ipar számára szükséges nyersanyagokat főleg a kolhozoktól és a kolhozparasztoktól szerzi meg begyűjtés és felvásárlás útján. A kolhozok és a kolhozparasztok viszont az iparcikkek vásárlásához szükséges pénzt csak úgy tudják megszerezni, ha árujukat eladják az államnak, a szövetkezeteknek vagy a kolhozpiacon.

Ilyenformán azok a mezőgazdasági termékek és nyersanyagok, amelyek a kolhozszektorból begyűjtés és felvásárlás útján az államhoz és a szövetkezetekhez kerülnek, valamint az eladás céljából a kolhozpiacra vitt mezőgazdasági termékek — áruk. Ugyancsak áruk azok a főképpen egyéni fogyasztásra szolgáló ipari termékek is, amelyeket az állami vállalatok termelnek, s a kolhozok és kolhozparasztok vásárolnak meg. Minthogy az egyéni fogyasztásra szolgáló cikkek áruk, a városi lakossághoz is adásvétel útján jutnak el.

A szocializmusban az árutermelés nem közönséges, hanem sajátszerű, a termelőeszközök magántulajdona nélküli, tőkések nélküli árutermelés. Ezt az árutermelést alapjában véve az egyesült szocialista termelők (az állam, a kolhozok, a szövetkezetek) folytatják. Az olyan döntő gazdasági feltételek következtében, mint a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a bérmunka rendszerének és az ember ember által való kizsákmányolásának megszüntetése, a szocializmusban az árutermelésnek meghatározott keretei vannak. Ezért nem válhat tőkés termeléssé, és a szocialista társadalom szolgálatában áll.

A szocialista társadalomban az árutermelés nem olyan korlátlan és mindent átfogó, mint a kapitalizmusban. A szocializmusban az árutermelés és az áruforgalom köre főképpen az egyéni fogyasztásra szolgáló cikkekre korlátozódik. A szocialista társadalomban a munkaerő nem áru. A föld és a föld méhének minden kincse állami tulajdonban van, s nem lehet adásvétel vagy bérlet tárgya. Az állami vállalatok — a gyárak, a bányák, a villamoserőművek termelési állóalapjukkal együtt (szerszámok és gépek, épületek, berendezések stb.) — nem adhatók el és nem vehetők meg, hanem az egyik állami szervezet külön engedéllyel csak átadhatja azokat egy másiknak, tehát nem áruk, nem képezik adásvétel tárgyát.

Az állami szektorban előállított termelőeszközök — erő- és szerszámgépek, fém, szén, ásványolaj stb. — az állami vállalatok között kerülnek elosztásra. A népgazdasági tervek előírják, hogy minden vállalatnak, termelési programjának megfelelően, meghatározott anyag-alapokat kell rendelkezésére bocsátani. Ezeket az alapokat a termelővállalatok a fogyasztóvállalatoknak a köztük létrejött szerződések alapján szállítják. Amikor a termelőeszközök az egyik vagy a másik vállalathoz kerülnek, az állam teljes mértékben megtartja ezeknek a termelőeszközöknek a tulajdonjogát. Amikor a vállalatok igazgatói a szocialista államtól termelőeszközöket kapnak, egyáltalán nem válnak ezek tulajdonosaivá, hanem az állam meghatalmazottai, s feladatuk a termelőeszközöknek az állami terveik szerinti felhasználása. A kolhozok gépkocsit, felszerelést, mezőgazdasági kisgépeket és eszközöket vásárolnak közös gazdaságuk számára. De mezőgazdasági nagygépeket — traktort, kombájnt stb. az állam nem ad el a kolhozoknak, hanem ezeket állami üzemekben, gép- és traktorállomásokon összpontosítja, amelyek e termelőeszközök segítségével kielégítik a kolhozok szükségleteit. Az országon belül az állami vállalatok között elosztásra kerülő termelőeszközök lényegében nem áruk. Megőrzik azonban az áruformát, pénzbeni értékkifejezésüket, amire szükség van az elszámoláshoz és a kalkulációhoz.

A külkereskedelem terén a külföldi államoknak eladott termelőeszközök áruk. Itt adásvételről van szó, az áruk gazdát cserélnek.

Az áru használati értéke és értéke a szocialista gazdaságban. A szocialista társadalomban áruként termelt és realizált termékeknek konkrét munkával létrehozott használati értékük és absztrakt munkával létrehozott értékük van. Más szóval a szocializmusban az árutermelő munka kettős jellegének megfelelően az árunak kettős jellege van.

A szocializmusban a munka kettős jellege merőben különbözik a munkának attól a kettős jellegétől, amellyel az egyszerű árutermelő gazdaságban és a tőkés gazdaságban rendelkezik. A magántulajdonon alapuló árutermelés körülményei között az árutermelő munka kettős jellege a magánmunka és a társadalmi munka közötti ellentmondást tükrözi. A szocialista gazdaság nem ismeri ezt az ellentmondást. Mint már mondottuk, a szocialista gazdaságban a munka nem magánmunka, hanem közvetlenül társadalmi munka. A társadalom előre megtervezi a dolgozóknak a termelési folyamatban végzendő munkáját. A munka elosztása az egyes népgazdasági ágak és az egyes vállalatok között tervszerűen történik. Ennek következtében a szocialista gazdaságban megszűnt az árufetisizmus, az emberek társadalmi viszonyai nem keltik dolgok közötti viszonyok megtévesztő látszatát.

Mindamellett a szocializmusban az a közvetlenül társadalmi munka, amelyet az állami üzemekben végeznek, ahol a munka az egész népet átfogó méretekben van társadalmasítva — különbözik attól a közvetlenül társadalmi munkától, amelyet a kolhozokban végeznek, ahol a munka csak az egyes mezőgazdasági artelek keretein belül van társadalmasítva. A kolhozparasztok ezenkívül munkát fordítanak egyéni háztáji gazdaságukra is, amely alárendelt jelentőségű. Ezek a munka társadalmasításának foka tekintetében mutatkozó különbségek, az állami ipar és a kolhozok között fennálló árukapcsolatok kizárják az ipari és a kolhoztermelés termékeire fordított társadalmi munka közvetlenül munkaidőben való kifejezésének és összehasonlításának lehetőségét. Ebből az következik, hogy a társadalmi munkát az érték és az értékformák segítségével, közvetve kell összemérni. Ez az összemérés azon alapul, hogy a munkások és a kolhozparasztok különféle konkrét munkáját az árucsere révén az áruk értékét létrehozó absztrakt munkára vezetik vissza.

A szocialista gazdaságban különbség van a bonyolult munka (szakmunka) és az egyszerű munka között, s a bonyolult munkát egyszerű munkára vezetik vissza. A bonyolult és az egyszerű munka közötti arányt figyelembe veszik a termelés tervezése, a gyártási normák megállapítása, valamint a munkabér tervezése során, amikor megállapítják a különböző szakképzettségű munka díjazását stb.

A szocialista gazdaságban termelt és realizált áruk értékének nagyságát az előállításukra fordított társadalmilag szükséges munkaidő mennyisége határozza meg. Társadalmilag szükséges munkaidőn az egyes iparágakban a termékek zömét előállító vállalatoknál felhasznált átlagos munkaidőt értjük. Az egy áruegységre fordított társadalmilag szükséges munkaidő határozza meg az áru társadalmi értékét. Az egyes vállalatoknál az egy áruegység előállítására ténylegesen felhasznált idő egyéni munkaidő, amely minden egyes vállalat számára az áru egyéni értékét alkotja.

Az áruk termelésére fordított társadalmilag szükséges idő objektíve létező nagyság. A kapitalizmusban a társadalmilag szükséges idő spontán módon, az árutermelők tudtán kívül alakul kiA szocialista gazdaságban az állam az objektív gazdasági feltételekből, a szocializmus gazdasági törvényeinek követelményeiből kiindulva megtervezi a munkatermelékenység emelkedését és a termékek önköltségének csökkentését, vállalatonként meghatározza a munka- és anyagráfordítás normáit; ezáltal a terv útján a csökkenés irányában befolyásolja az áru termelésére fordított társadalmilag szükséges munkaidő nagyságát.

A kapitalizmusban az egyéni és a társadalmilag szükséges munkaidő közötti ellentmondás antagonisztikus jellegű. A fejlettebb technikát alkalmazó és extraprofithoz jutó vállalatok titokban tartják műszaki tökéletesítéseiket, és legyőzik, azaz tönkreteszik, pusztulásba döntik konkurrenseiketA szocialista gazdaságban a társadalmilag szükséges idő és az egyes vállalatoknál szükséges egyéni idő közti ellentmondás nem antagonisztikus jellegű. A szocialista gazdaság nem ismeri az úgynevezett „üzleti titkot”: az élenjáró vállalatok műszaki eredményei hamarosan az egyes iparágak valamennyi vállalatának közkincsévé válnak, s hozzájárulnak az egész szocialista gazdaság fellendüléséhez. Mindez meggyorsítja a technikai haladást, és elősegíti a szocialista társadalom termelőerőinek gyors fejlődését.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .