Marx

  1. május 5 – 1883. május 14

(idézet: Marxista fogalomlexikon)

 

MARX, Karl (1818-1833): a tudományos kommunizmus, a dialektikus történelmi materialista filozófia, a tudományos politikai gazdaságtan megalkotója, a nemzetközi proletariátus tanítója és vezetője.

1818 május 5-én Trierben (Poroszország, Rajna tartomány) született, apja nagy műveltségű, liberális szellemű ügyvéd volt. Marx 1835-ben fejezte be a trieri gimnáziumot, majd a bonni és berlini egyetemeken tanult.

Világnézeti fejlődésének kiindulópontja a hegeli filozófia, illetve ennek radikális értelmezése volt. Marx az ifjúhegeliánusok szélsőbaloldali csoportjához tartozott, forradalmi demokrata elveket vallott. Legkorábbi munkájában, doktori disszertációjában. Marx még idealista ugyan, de messzemenően radikális és ateista következtetéseket vont le Hegel filozófiájából.

1842-ben lett „Rheinische Zeitung” munkatársa, majd szerkesztője. Vezetése alatt az újság a forradalmi demokrácia orgánumává vált. A gyakorlati tevékenység és az elméleti meggondolások Marxot nyíltan szembefordították a hegeli filozófiával, mert a hegeli filozófia békülékeny tendenciája és konzervatív politikai következtetései miatt nem felelt meg a reális társadalmi fejlődés követelményeinek, s a viszonyokból fakadó forradalmi feladatoknak.

Hegellel és az ifjúhegeliánusokkal való szembefordulását mutatja az a tény, hogy filozófiai téren kezd a materializmus álláspontjára helyezkedni. E folyamatot segítette elő a valóságos életviszonyok, mindenekelőtt a gazdasági élet tanulmányozása és Feuerbach hatása.

Marx filozófiai fejlődésének végleges fordulata (1844) összefügg a forradalmi demokratizmusról a proletár kommunizmusra való áttéréssel, amely az európai osztályharc fejlődésének hatására alakult ki Marx állásfoglalásában. Különösen nagy hatást tett rá az 1844-es németországi sziléziai felkelés, valamint személyes részvétele a párizsi forradalmi megmozdulásokban, ahová 1843-ban, a „Rheinische Zeitung” betiltása után utazott. Marx világnézetének kialakulásához hozzájárult a politikai gazdaságtan, az utópikus szocializmus és a történelem tanulmányozása is.

Marx új álláspontja a „Német-francia évkönyvek”-ben fejeződött ki (1844). Cikkei: „A hegeli jogbölcselet bírálatához. Bevezetés” és „A zsidókérdéshez”. Ezekben a munkákban Marx először tárta fel a proletariátus történelmi szerepét, s jutott el addig a következtetésig, hogy a forradalom elkerülhetetlen, a munkásmozgalmat egyesíteni kell a tudományos világnézettel.

Ebben az időben kötött barátságot Engelsszel és vele együtt kezdett hozzá az új világnézet rendszeres kidolgozásához. A tudományos kutatások eredményeinek általánosítása és az új elmélet alaptételeinek kidolgozása a „Gazdasági-filozófiai kéziratok”-ban (1844), továbbá az Engelsszel közösen írt „A szent család” (1845) és „A német ideológia”(1845-1846) című művekben, a „Tézisek Feuerbachról”(1845) című munkájában és a kiforrott marxizmus egyik első alkotásában, a „Filozófia nyomorúságá”-ban (1847) látott napvilágot. A marxizmus mint teljes, egységes tanítás alakult ki, amelynek alkotórészei szerves egységben vannak egymással.

1847-ben az akkor Brüsszelben élő Marx csatlakozott az „Igazak Szövetsége” (később „Kommunisták Szövetsége”) nevű titkos propagandista társasághoz; részt vett a Szövetség II kongresszusán. A kongresszus megbízásából Marx és Engels összeállították „A Kommunista Párt kiáltványá”-t (1848), e nagyszerű művet, amelyben már befejeződött a marxizmus alapelveinek megformálása. E műben világosan kifejtették „az új világszemlélet, a következetes, a társadalmi élet területét is átfogó materializmust, a dialektikát, mint a legsokoldalúbb és legmélyebb fejlődéstant, az osztályharc elméletét és a proletariátusnak, az új, kommunista társadalom megalkotójának világtörténelmi, forradalmi szerepéről szóló elméletet”.

A dialektikus és történelmi materializmus igazán tudományos filozófia, szerves egységet alkot benne a materializmus és a dialektika, a természet és a társadalom materialista értelmezése, a létről és megismerésről szóló tanítás, az elmélet és a gyakorlat. Ez lehetővé tette a Marx előtti materializmus metafizikusságának és jellemzőinek: a sajátos szemlélődő jellegnek, az antropologizmusnak, s a történelem idealista értelmezésének leküzdését.

Marx filozófiája a világ megismerésének és átalakításának leginkább adekvát módszere. A tudomány és a gyakorlat fejlődésének története a XIX–XX században meggyőzően bizonyította a marxista filozófia fölényét az összes idealista és metafizikus materialista filozófiákkal szemben. A marxizmus tanítása abban a harcban érett és erősödött, vált a proletár ideológia egyedüli formájává, amelyet a különféle tudománytalan, proletárellenes és kispolgári nézetek ellen folytatott.

Marx tevékenységének jellemzővonása – a pártosság, a tudományos elmélettől való bármilyen eltéréssel szemben engesztelhetetlenség. Marx nemcsak a tudományban volt forradalmár, hanem tevékenyen vett részt a proletariátus felszabadulásáért vívott harcban. Az 1848-1849-es forradalmak időszakában Németországban ott volt a politikai harc első vonalában. Marx megalapította és vezette a „Neue Rheinische Zeitungot”; a lap hasábjain határozottan védelmezte a proletár álláspontot a forradalomban.

1849-ben kiutasították Németországból és véglegesen Londonban telepedett le.

A Kommunisták Szövetsége feloszlása (1852) után Marx proletármozgalmi tevékenysége az I. Internacionálé létrehozásában (1864) és annak egész munkájában érte el tetőpontját. Marx figyelemmel kísérte a forradalmi mozgalom fejlődését minden országban. Életének végéig mindenkor az aktuális politikai küzdelmek sűrűjében élt, ebből merítette a szükséges anyagot elmélete fejlesztéséhez.

Az 1848-1849-es európai polgári forradalmak tapasztalata adta az alapot a szocialista forradalom és az osztályharc elméletének továbbfejlesztéséhez. A forradalom tapasztalatai alapján fejlesztette tovább a proletárdiktatúrának, a polgári forradalomban követendő proletártaktikának, továbbá a munkásosztály és parasztság szövetsége szükségszerű voltának eszméit mutatott rá a burzsoá államgépezet szétzúzásának elkerülhetetlenségére.

A Párizsi Kommün tapasztalatainak tanulmányozása alapján tárta fel a proletárdiktatúra államformáját. A tudományos kommunizmus elméletét fejlesztette tovább a „Gothai program kritikája” (1875) című műben.

Marx tudományos érdeklődése főként a politikai gazdaságtanra és főműve: „A tőke” megalkotására irányult. A tudományos politikai gazdaságtan kidolgozása a tudományos kommunizmus megalapozásának legfontosabb eszköze volt, ezért tekintette Marx legfőbb céljának „A tőke” megírását, fordította minden erejét, feláldozva családja érdekeit és saját egészségét. „A tőké”-nek kimagasló filozófiai jelentősége van, a kutatás dialektikus módszerének ragyogó megtestesülése.

Marx korábbi közgazdaságtani munkájának előszavában „A politikai gazdaságtan bírálatához” (1859) címmel fejtette ki tömören a történelem materialista értelmezésének lényegét. „A tőké”-ben ez az értelmezés hipotézisből tudománnyá vált. Marx levelezése is sok, filozófiájára jellemző anyagot tartalmaz. Az emberiség történelmében egyetlen tanítás sem igazolódott még úgy a gyakorlatban, mint Marx tanítása.

Marx művét az új történelmi körülmények között Lenin fejlesztette tovább.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .