A moszkvai győzelem nemzetközi jelentősége

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

 

  1. A moszkvai győzelem nemzetközi jelentősége

 

A gyökeres fordulat kezdete a háborúban

 

Az, hogy a szovjet hadsereg védelemből támadásba ment át, és Moszkva alatt szétzúzta a német fasiszta csapatokat, óriási nemzetközi visszhangot váltott ki, és világtörténelmi jelentőségű volt. A moszkvai győzelem tovább erősítette az antifasiszta koalíciót, aktivizálta a németek által megszállt országokban az ellenállási mozgalmat, és erősítette Európa leigázott népeiben azt a meggyőződést, hogy felszabadulnak a fasiszta iga alól.

 

A német fasizmusnak a második világháborúban elszenvedett első nagy veresége, a moszkvai vereség, feltárta a hitlerista stratégia minden fogyatékosságát, megfosztotta a német fasiszta hadsereget a sebezhetetlenség és a legyőzhetetlenség nimbuszától. Az egész világ látta, hogy míg a nyugat-európai országok harcmezőin a náciknak sikerült könnyen és gyorsan, különösebb ember- és anyagi veszteségek nélkül elérni háborús céljaikat, addig Moszkva alatt – ahová a fasiszta hódítók csak nagy veszteségek árán öt hónap alatt jutottak el – döntő válaszcsapást kaptak. Önbizalmuk és a Szovjetunió könnyű legyőzéséhez fűzött reményeik elpárologtak, s ezzel összefüggésben összeomlottak azok a számításaik és terveik is, amelyeket a világuralom megszerzéséért megvalósítandó további akciókra kidolgoztak. Ahelyett, hogy csapatokat tudtak volna kivonni a szovjet-német arcvonalról – mint ahogy azt 1941 szeptemberében elképzelték -, Hitler kénytelen volt új hadosztályokat átdobni oda nyugatról. Ahelyett, hogy csökkenteni tudták volna szárazföldi csapataik számát, ahogy azt a német hadvezetés korábban feltételezte, növelni kellett létszámukat. A náciknak sürgősen hozzá kellett látniuk a fegyver- és lőszergyártás pótlólagos bővítéséhez, éppen akkor, amikor elképzeléseik szerint csökkenteniük kellett volna. A náci vezetők hibás számításairól tanúskodik az is, hogy általában nem készítették fel a német hadsereget a télre.

 

A moszkvai győzelem a szovjet hadászat győzelme volt a hitleristák stratégiája felett. A tartalékok felkészítése és alkalmazása a kellő időben és a kellő helyen, az ellentámadásba való átmenet idejének pontos meghatározása, a maximális harci sikert hozó főcsapási irányok kiválasztása s egészében véve olyan bonyolult probléma megoldása, mint a győzelem kivívása, amikor nem volt meg a mennyiségi fölény emberben, fegyverzetben és harci technikai eszközökben – mindez fényesen tanúskodott a szovjet hadászati vezetés magas színvonaláról. Az ellenség feletti győzelem megszervezéséből alaposan kivette részét a Legfelsőbb Főparancsnokság, kivették részüket a frontok és a hadseregek parancsnokságai és törzsei, továbbá a csapatok harctevékenységét vezető magasabbegység- és egységparancsnokok, az egész parancsnoki és politikai munkásállomány.

 

Az ellenség éppen ott szenvedett megsemmisítő vereséget, ahol a végső győzelmet várta a Szovjetunió felett. Moszkvánál a szovjet hadsereg végérvényesen szétzúzta a Szovjetunió elleni villámháború stratégiáját. Ahelyett, hogy learatták volna a várt győzelmet, a náci hadseregeknek nyugat felé kellett visszavonulniuk. A „villámgyors” győzelem helyett hosszú háború várt a hitleristákra, amelytől pedig úgy félt a náci Németország politikai és katonai vezetése.

 

A fasiszta csapatok Moszkva alatti szétzúzásával gyökeres fordulat kezdődött a második világháború menetében.

 

E történelmi jelentőségű győzelem koronát tett a harcok első tíz hónapjának eredményeire; ezek során eldőlt a szovjet állam sorsa, eldőlt az a kérdés, hogy továbbra is szabadon élhetnek-e a szovjet emberek, vagy elvesztik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányait, a szovjet államiságot, s a német imperialisták rabjaivá válnak. Elkeseredett harc folyt az életért, a szovjet társadalomért, a szabadságért és függetlenségért, a kommunista eszmékért. A súlyos megpróbáltatások ideje jött el. A szovjet nép és fegyveres erői megismerték a katonai vereségeknek, a szülőfaluk és városok, egész területek és köztársaságok kényszerű feladásának keserűségét. A szovjet emberek átélték a népgazdaság háborús vágányokra való átállításából eredő nehézségeket, az üzemek, a szovhozok, a kolhozok keletre történő áttelepítéséből és az új körzetekben való munkába állításukból származó nélkülözéseket.

 

Jóllehet a fasiszta agresszornak sikerült megszállnia Karélia egy részét, a Baltikumot, Belorussziát, Moldovát, majdnem az egész Ukrajnát, a Krímet és az Oroszországi Szövetséges Köztársaság néhány körzetét, de nem tudta szétzúzni a Szovjetunió fegyveres erőit, nem tudta megsemmisíteni a szovjet államot. A szovjet nép – követve Lenin tanácsait, aki a világ egyetlen szocialista államának megvédelmezésére intett az imperializmus ármánykodásaival szemben, és tudatosítva a szülőhaza sorsa iránti teljes felelősségét – minden erejét, sőt fiainak életét is odaadta, hogy megállítsa az ellenséget, majd megszervezze szétzúzását. És bár 1941 decemberéig a hadászati kezdeményezés az ellenség kezében volt, a szovjet hadsereg a maga önfeláldozó harcával egymás után tépte foszlánnyá a hitlerista hadvezetés elképzeléseit.

 

Öt és fél hónappal azután, hogy a fasiszta Németország hitszegően megtámadta a Szovjetuniót, az ellenséget megállították, és a szovjet-német arcvonalon a német fegyveres erőkre rámérték az első hatalmas válaszcsapást. A szovjet fegyveres erők magukhoz ragadták a kezdeményezést, és nyugat felé űzték vissza az ellenséget. Az ellentámadás, majd később a szovjet-német arcvonal nagy részére kiterjedő és 1942. április 20-ig tartó általános támadás során a szovjet hadsereg 150-400 kilométerre vetette vissza az ellenséget az arcvonal különböző szakaszain, és teljesen megtisztította a megszállóktól a Moszkvai és a Tulai területet, a Leningrádi, a Kalinyini, a Szmolenszki, az Orjoli, a Kurszki, a Harkovi, a Donyeci terület és a Kercs-félsziget egy részét. A szovjet csapatok több mint 60 várost és 11 000-nél több más lakott helységet szabadítottak fel, s megszabadítottak a fasiszta rabságtól sok millió szovjet embert.

 

A tél folyamán a szovjet fegyveres erők szétzúztak mintegy 50 ellenséges hadosztályt. A német szárazföldi csapatok a szovjet-német arcvonalon 1941-1942 telén több mint 400 000 – a háború kezdetétől közel egymillió – embert vesztettek. Az egykori hitlerista tábornokok a háború után megjelent emlékirataikban kénytelenek voltak elismerni, hogy „a korábban legyőzhetetlennek tartott német hadsereg a pusztulás szélére jutott”, hogy „az orosz csapások ereje és az ellentámadás lendülete … megingatta a frontot … és majdnem jóvátehetetlen katasztrófához vezetett”. A veszteségek pótlására és az arcvonal megszilárdítására Hitlernek 1941 decembere és 1942 áprilisa között 39 hadosztályt, hat dandárt és nagy mennyiségű menettartalékot kellett más országokból és Németországból keletre irányítania.

 

A nehéz téli viszonyok közepette a szovjet hadsereg elkeseredett fegyveres harcokat vívott. A szovjet csapatok harci tapasztalatokra tettek szert, általánosították azokat, és tökéletesítették harci mesterségüket. Az erős és kegyetlen ellenséggel vívott harcokban tanúsított hősies helytállásért a szovjet kormány a háború kezdetétől 1942. április 30-ig 11 hadosztályt, két dandárt, 27 ezredet, 18 zászlóaljat és tüzérosztályt, egy századot és egy osztagot, egy sorhajót és öt tengeralattjárót tüntetett ki Lenin-renddel és Vörös Zászló Renddel. Ugyanezen idő alatt három hadtestet, 30 hadosztályt, 12 dandárt és 54 ezredet szerveztek gárdaalakulattá. Ezek képezték a Szovjet Gárda alapját, amelynek sorai azután állandóan gyarapodtak.

 

Örökre bekerültek a háború és a szovjet állam történetébe a moszkvai csata hőseinek a nevei. Több tízezer harcost és parancsnokot tüntettek ki érdemrendekkel és érdemérmekkel. Egymilliónál több ember kapta meg a Moszkva Védelméért emlékérmet. A 110 legbátrabb harcost a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. Közöttük volt 28 hős panfilovista, V. V. Talalihin, A. N. Katrics, J. M. Gorbatyuk, V. A. Zajcev pilóta, V. A. Grigorjev harckocsizó, P. D. Sztyemaszov tüzér. Moszkva, a Szovjetunió fővárosa, a hősök városa lett.

 

A moszkvai győzelem a történelemhamisítók görbe tükrében

 

Az egykori hitlerista tábornokok és néhány burzsoá történész a német csapatok moszkvai vereségét a korán beálló téllel, a nagy hóval és a fagyokkal próbálják magyarázni. Tudatosan elhallgatják a szovjet állam lehetőségeinek, a szovjet társadalmi rend szilárdságának megítélésével kapcsolatos tévedéseket. Közismert, hogy az 1941-es Moszkva környéki éghajlati, meteorológiai és más természeti adottságok nem voltak valami rendkívüliek. Egyébként a szovjet csapatok is ugyanolyan körülmények között harcoltak, mint a fasiszta csapatok.

 

A német csapatok moszkvai vereségének egyéb okai között a burzsoá történészek megemlítik a szovjet hadsereg állítólagos nagy erőfölényét. Ez nyilvánvaló hamisítás. Vajon komolyan lehet venni Tippelskirch hitlerista tábornoknak azt az állítását, hogy a szovjet csapatok Moszkvánál majdhogynem hússzoros fölényben voltak? A valóságban, amint arra már rámutattunk, az ellenség a harci technikai eszközök mennyiségében, de nemegyszer élőerőben is, felülmúlta a szovjet csapatokat a moszkvai csatában.

 

Maga Hitler a fasiszta hadsereg vereségéért és visszavonulásáért a tábornagyokat és tábornokokat hibáztatta. A hadseregparancsnokokat és a hadseregcsoport-parancsnokokat bűnösöknek nyilvánította a szilárd csapatvezetés hiányáért. 1941 decemberének második felében a felső parancsnoki állomány köréből egész sor embert leváltott. Menesztette Bock tábornagyot a „Közép” hadseregcsoport éléről, s helyébe Kluge tábornagyot állította. Ugyanerre a sorsra jutott a szárazföldi csapatok főparancsnoka, Brauchitsch tábornagy is. Helyébe Hitler önmagát nevezte ki. December 25-én a csapatok „önkényes” visszavonásáért megfosztotta beosztásától Guderian tábornokot, a 2. páncélos hadsereg parancsnokát, és még korábban a „Rosztov alatti kudarcért” a „Dél” hadseregcsoport parancsnokát, Rundstedt tábornagyot. Ugyanez lett a sorsa az „Észak” hadseregcsoport parancsnokának, Leeb tábornagynak is. A szovjet-német arcvonalon elszenvedett vereség után, 1941-1942 telének elején, Hitler a felső vezetés 35 tábornokát váltotta le. Ez volt a hitlerista Németország katonai vezetésének első komoly válsága.

 

A szovjet hadsereg moszkvai győzelmének nem a fagy, a sár vagy a hó, nem a számbeli fölény volt a döntő oka, hanem a szovjet harcosok magas fokú erkölcsi szelleme, a szovjet állam sorsa iránti felelősségérzete, a szocialista haza és a kommunista párt iránti határtalan odaadása, a lenini eszmék legyőzhetetlenségébe és igazságába, a náci megszállókkal vívott felszabadító harc igazságosságába vetett hite. A hatalmas moszkvai győzelem lényege éppen az, hogy rendkívül nehéz körülmények között, az ellenséggel szembeni erőfölény nélkül született meg.

 

Minél távolabb kerülünk az 1941-1942-es tél eseményeitől, annál világosabban látjuk nagyságukat. A téli győzelmek, amelyek közül az első helyen a moszkvai győzelem áll, a szovjet hadsereg első nagy győzelmei voltak. A moszkvai csata még nem hozott döntő fordulatot a háború menetében, csak annak kezdetét jelentette. De élesen megváltoztatta a fegyveres harc további jellegét és az egész háború lefolyását. A Szovjetunió elleni náci villámháborús terv teljes kudarca, a hadászati kezdeményezésnek a szovjet fegyveres erők által hosszú időre való megragadása világosan megmutatta, hogy a háború más útra tért: hosszan tartóvá vált, és a fasiszta Németország biztos pusztulását hozta.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .