A gyökeres fordulat kezdete a háborúban

Az egész ország a moszkvai győzelem előkészítésén dolgozik

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

  1. fejezet/ A gyökeres fordulat kezdete a háborúban
  2. Az ellenség szétzúzása Moszkva alatt

Az egész ország a moszkvai győzelem előkészítésén dolgozik

1941 októbere és novembere feszültségekkel teli időszak volt a szovjet nép életében. Az áttelepített üzemek berendezkedtek az új körzetekben, de még nem tudtak termelni. Ebben a helyzetben az SZK(b)P Központi Bizottsága és az Állami Honvédelmi Bizottság gondosan ellenőrizte, hogy helyesen és célszerűen osztják-e el a hadiipari termékeket, és biztosította, hogy mindenekelőtt a különösen fontos frontszakaszokon harcoló csapatokat lássák el. Erélyes intézkedések születtek a frontövezeti hadiiparnak, különösen a moszkvainak minél gyorsabb helyreállítására. Moszkva, a Moszkvai és a Tulai terület, valamint a többi központi terület párt-, szovjet- és gazdasági szervei mindent megtettek, hogy a Nyugati Front csapatait a szükséges anyagokkal ellássák. A moszkvaiak tömegesen vittek véghez hőstetteket a munka frontján. Egy hónap alatt néhány moszkvai üzemben újra megszervezték a lőszer-, a géppisztoly-, az aknavető- és a lövészfegyvergyártást. A Kompresszorgyár berendezkedett a reaktív tüzérfegyverek (a „Katyusák”) gyártására, és megszervezte ezek javítását. Novemberben a gyár dolgozói öt páncélvonatot szereltek fel reaktív tüzérfegyverrel. A krjukcvói vasútállomásért vívott harcban e páncélvonatok tüze több ellenséges alegységet semmisített meg. Az esztergapadok mellett háziasszonyok és az iskolából alig kikerült fiatalok álltak. A komszomolista frontbrigádok két legjobb brigádvezetője, Vaszja Siskanov és Ljosa Vlaszov akkor 16 éves volt.

A reaktív tüzérségi fegyverek egyes szerkezeti elemei és lövedékei az 1. sz. óragyárban, a „Kalinyin”-, a „Vörös Proletár” gyárban, a famegmunkáló gépeket gyártó üzemben és más moszkvai gyárakban készültek. A moszkvai városi pártbizottság javaslatára az Állami Honvédelmi Bizottság novemberben rendeletet adott ki a géppisztolyok moszkvai üzemekben való tömeggyártásáról. E fegyverfajta előállításába a különböző iparágak 106 vállalata kapcsolódott be, többek között az Sz. Ordzsonikidzéről elnevezett autógyár, a „Dinamó” stb. A moszkvaiak becsülettel teljesítették a haza iránti kötelességüket; a szeretett főváros védelmére keltek. Munkájuk eredményeit, segítségüket érezték a Moszkva alatt harcoló katonák.

Önfeláldozóan dolgoztak más városok munkásai is. A Tula környékén folyó harcok idején a város védelmi ipara megjavított 70 harckocsit, több mint 100 tüzérségi löveget, maradék alkatrészekből összeállítottak 529 géppuskát és 1765 puskát. A ruhagyárakban és a szövetkezetekben sok tízezer lélekmelegítőt és vattanadrágot, inget, fülessapkát, kétujjas kesztyűt készítettek.

A dolgozók minden erejüket megfeszítették az ellenség feletti győzelemért. Éppúgy, mint a katonákat, egy gondolat éltette őket: Moszkvánál kell megkezdeni az ellenség szétzúzását.

A szovjet hadvezetés rendkívül nehéz körülmények között dolgozta ki a szovjet hadsereg ellentámadásának általános tervét. A moszkvai irányban a Nyugati Front csapatainak fel kellett készülniük arra, hogy a Kalinyini és a Délnyugati Fronttal együttműködve csapásokat mérjenek az ellenséges páncélos csoportosításokra, szétzúzzák őket, és maradványaikat visszaszorítsák a fővárostól.

A főhadiszállás utasította a frontparancsnokokat, dolgozzák ki a moszkvai ellentámadásra vonatkozó elképzelésüket. November 30-án megvitatták a Nyugati Front haditanácsának javaslatait. E javaslatokban az az elképzelés öltött formát, hogy egyszerre kell szétzúzni a Moszkvát fenyegető legveszélyesebb északi és déli ellenséges csapásmérő csoportosításokat. A front arcvonalának közepén levő hadseregeknek korlátozott célú támadással le kellett kötniük az ellenséget, és meg kellett akadályozniuk, hogy erőket dobjon át a szárnyakra. A főhadiszállás jóváhagyta a Nyugati Front haditanácsa által kidolgozott tervet. December 1-én a Kalinyini Frontnak megparancsolta: „jusson ki a klini ellenséges csoportosítás hátába, és segítsen a Nyugati Front csapatainak e csoportosítás megsemmisítésében.”

Támadásra készültek a Délnyugati Front csapatai is. A front jobbszárnyán levő 3. és 13. hadseregnek hátbatámadással kellett veszélyeztetnie Guderian gyorscsoportját, s emellett együtt kellett működnie a Nyugati Fronttal e csoport megsemmisítésében.

A védelemből támadásba való minél gyorsabb átmenetet a körülmények tették szükségessé. Ezt jól tükrözi az a beszélgetés, amelyet a vezérkar főnökének helyettese, A. M. Vaszilevszkij tábornok folytatott december 1-én I. Sz. Konyev tábornokkal, a Kalinyini Front parancsnokával: „A Moszkva elleni német támadást meghiúsítani és ezzel Moszkva megmentése mellett komolyan megkezdeni az ellenség szétzúzását csak úgy lehetséges, ha döntő célú aktív tevékenységet folytatunk. És ha ezt nem a közeli napokban tesszük meg, már elkéstünk.”

A moszkvai ellentámadást úgy készítették elő, hogy vele egyidejűleg szinte összefonódva, megszervezték az ellenség visszaverését a főváros megközelítési útjain. Megnyilvánult ez nemcsak a tartalékok felhasználásánál, hanem a frontok közötti átcsoportosításokban is.

Az 1. csapásmérő hadsereg, valamint a 10. hadsereg felkészítése és a Moszkvától északra és délre levő legfontosabb irányokba való átdobása, a 2. (1. gárda) lovashadtest és más magasabbegységek Kasirához történő átirányítása, azaz az erők összpontosítása a Nyugati Front szárnyain, ahol a legveszélyesebb volt a helyzet, összhangban volt az ellentámadás megszervezésének általános elgondolásával. Éppen ezekben az irányokban tervezték a frontok főcsapásait, és éppen ezek az ellentámadásra átcsoportosított erők kezdték meg az ellencsapásokat november végén. Moszkvától északra az ott tevékenykedő és a megerősítésül odaérkezett egységekből és magasabbegységekből a 20. hadsereget, a Délnyugati Front jobbszárnya mögött a 61. tartalék hadsereget, Moszkvától keletre a 26. tartalék hadsereget szervezték meg azzal a kettős céllal, hogy vagy a védelem során alkalmazzák, vagy ha erre nem lesz szükség, az ellentámadás kifejlesztésekor használják fel őket.

  1. december elején a néhány nap múlva ellentámadásba lendülő három front állományában a főhadiszállás tartalékából való megerősítés után mintegy 760 000 ember, 5200 löveg és aknavető, 415 reaktív tüzérfegyver, körülbelül 670 harckocsi és 860 repülőgép volt. Az ellenség (csak a hadosztályok létszámát tekintve) több mint 800 000 katonával, 10 400 löveggel és aknavetővel, 1000 harckocsival és 600-nál több repülőgéppel rendelkezett. Nem volt tehát biztosítva az ellenséggel szembeni létszám- és eszközfölény. A szovjet csapatoknak valamivel több repülőgépük volt, ezzel szemben tüzérségük mintegy 50 százalékkal, harckocsijuk egyharmaddal volt kevesebb, és az élőerők létszámában is elmaradtak az ellenség mögött. Nem sikerűit számbeli fölényt biztosítani a Nyugati Front főcsapásainak irányaiban sem. A támadó hadseregek sávjaiban a főcsapási irányok szűk szakaszain a szomszédos szakaszok meggyengítésével sikerült csak csekély erőfölényt létrehozni. Ezek az erőviszonyok jellemzik és más körülményekkel együtt bizonyítják, mennyire nehéz volt végrehajtani az ellentámadást.

A december első napjaiban kialakult bonyolult helyzetben igen fontos volt meghatározni a védelemből ellentámadásba való átmenet pillanatát. A szovjet hadvezetés ezt igen körültekintően és pontosan tette meg. I. V. Sztálin naponta többször is érdeklődött a Nyugati Front parancsnokánál a harcok menetéről meg a harcmezőn kialakult helyzetről, és megtiltotta a tartalékok felhasználását. A Nyugati Front arcvonalán megváltozott helyzetről írja G. K. Zsukov: „November utolsó napjaiban a foglyok vallomásaiból, a felderítési adatokból, de elsősorban a Moszkvai területen harcoló partizánosztagok adataiból megállapíthattuk, hogy az ellenség mögött nincsenek tartalékcsapatok. December első napjaiban éreztük, hogy az ellenség kifullad, és nincs ereje arra, hogy nagyszabású támadó tevékenységet folytasson a moszkvai irányban.”

Eljött az idő, hogy a szovjet csapatok átvegyék a kezdeményezést az ellenségtől. Az ellentámadásba való átmenet kedvező pillanata akkor érkezett el, amikor az ellenség kénytelen volt rohamait beszüntetni, de még nem tudott védelembe átmenni, csapatainak harcrendje még nem épült át a védelemre, tartalékai nem voltak, nem rendezett be védelmi terepszakaszokat.

A Nyugati Front csapatait mélyen átkarolni igyekvő ellenséges csapásmérő csoportosításokat szárnyaik felől maguk a szovjet erők karolták át, a rájuk mért csapások eredményeképpen. A szovjet csapatok Moszkva alatti ellentámadását segítették a szovjet-német arcvonal szárnyain kibontakozó események: az ellenség szétzúzása Rosztovnál és a tyihvini ellentámadás. Lehetetlenné vált a hitleristák számára, hogy az „Észak” és a „Dél” hadseregcsoport erőivel segítsenek a „Közép” hadseregcsoportnak.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .