„Fájdalom vagyunk, kín és gyötrelem …”

(idézet: És a varsói gettó felkelt)

2

  1. Fejezet

Fájdalom vagyunk, kín és gyötrelem …”

Egyre nyomasztóbb hírek érkeztek a Németországhoz csatolt nyugati területekről: a németek ezrével gyilkolják a zsidókat. Chelmnóból valaki hírül hozta, hogy több ezer családot gázzal mérgeztek meg. Varsóban hosszú ideig nem adtak hitelt az ilyen híreknek. Az emberek egészséges ítélőképessége tiltakozott az ilyen hírek befogadása ellen. Annál nagyobb volt a borzalom és a megrázkódtatás, amikor minderről hiteles, kézzelfogható bizonyítékokat kaptak. Június-júliusban a félelem gonosz árnyként telepedett rá a gettó amúgy is sokat szenvedett lakosságára. Július 19-én, vasárnap elterjedt a hír, hogy Varsó zsidó lakosságát keletre telepítik. A híreket a németekkel kapcsolatban álló zsidók terjesztették. Sokan megpróbálták elmenekíteni családjukat. A Judenrat ugyanakkor nem kapott semmilyen információt. Czerniaków megpróbálta megnyugtatni az embereket. Egyesek még azt is feltételezték, hogy az egészet csak a zsidó nagykereskedők találták ki, hogy ezáltal emelhessék az árakat. Czerniaków naplójából szinte napról napra nyomon követhető a tanácstalanság és a kétségbeesés fokozódása:

„1942. július 18. Lejkinnel, Brandttal és Mendével. A nap telve rossz előérzetekkel. Híresztelések arról, hogy hétfőn este megkezdik a kitelepítést (mindenkit!?). Megkérdeztem a kormánybiztost, tud-e erről valamit. Azt mondta: nem, és nem is hisz benne. A városrészben ugyanakkor pánik van, egyesek kitelepítésről, mások pogromról beszélnek. Ma és holnap ki kell ürítenünk a zsinagógát külföldi zsidók számára …

  1. július 19. Reggel a gmina. A városban fantasztikus a pánik. Kon, Heller, Éhrlich pánikkeltő híreket terjesztenek. Az egész mesterkélt propagandának tűnik. Bárcsak az is lenne! Mások arról beszélnek, hogy 40 vagon áll készenlétben … A pánik miatt bejártam az egész körzetet. Nem tudom, sikerült-e megnyugtatnom a lakosságot. Megtettem a magamét. A hozzám érkező delegációkba megpróbálok lelket önteni. Hogy ez nekem mibe kerül, nem tudják … Arra törekszem, ne kerüljön le az arcomról a mosoly.
  2. július 20. Reggel 7.30 a Gestapón. Kérdezem Mendét, mi igaz a híresztelésekből. Azt felelte, hogy semmit sem hallott róluk. Majd Brandthoz fordultam, de ő is azt felelte, semmiről nem tud semmit. Bizonytalanságban jöttem el. Ezután főnökéhez, Boehmhöz fordultam. Az azt felelte, talán Hohenmann mondhatna valamit ezekről a híresztelésekről. Megemlítettem neki, hogy állítólag ma fél nyolckor kezdődik el a kitelepítés. Erre azt felelte, hogy talán tudna róla, ha lenne valami. Ekkor Schererhez, a III. ügyosztály helyettes vezetőjéhez fordultam, aki csodálkozását fejezte ki a híreszteléseket illetően és kijelentette: ő sem tud semmiről. Miután megkérdeztem, az embereknek megmondhatom-e, hogy nincs okuk a félelemre, azt mondta: nyugodtan megtehetem, mindaz, amit neki mondtam, értelmetlenség és butaság (Quatsch und Unsinn).”7Eközben egyre súlyosbodott a helyzet. 21-én délelőtt már a helyi rendőrség is olyan gátlástalanná vált, hogy behatolt a Judenrat épületébe, és minden indok nélkül letartóztatta a jelenlevő tanácstagokat. Czerniakówra ráparancsoltak, maradjon a hivatalában. Közben elmentek a lakására és el akarták vinni a feleségét, aki szerencséjére nem tartózkodott otthon. Az „akció” kezdetén 60 túszt tartóztattak le, köztük tanácstagokat, több neves értelmiségit. A letartóztatások zömét a gettó elitnegyedében, a Chlodna utcában és környékén foganatosították, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy erkölcsi nyomást gyakoroljanak Czerniakówra és a Judenrat szabadon maradt tagjaira.

„Brandthoz fordultam – írja naplójában Czerniaków -, aki jelentette, hogy holnap vagy holnapután szabadon engedik a túszokat. Auerswaldnál tiltakoztam Gepner és az Ellátási Bizottság többi tagja ügyében … Az volt a benyomásom, hogy Gepnert illetően ingadozik. Éppen ezért hangsúlyoztam, hogy Gepner az Ellátási Bizottság lelke. Hatig a gminában ültem, a feleségemet is odahoztam. Este nyugalom. Éjszaka halálesetek.”8

Az 1942. július 21-ről 22-re virradó éjszaka a rendőrség és az „Einsatz Reinhard” emberei megszállták a varsói gettó területét.

Délelőtt tíz órakor magas rangú SS-tisztek csoportja jelent meg a varsói zsidó tanács épületében Hermann Hoefle Sturmbannführerrel az élen, és az alábbi parancsot diktálta le a Zsidó Öregek Tanácsa jelenlevő tagjainak:

„A következőket hozzuk a zsidó tanács tudomására:

  1. Minden Varsóban lakó zsidót nemre és korra való tekintet nélkül áttelepítenek keletre.
  2. Ez alól felmentést nyernek a következők: [a-bpontig felsorolták azokat, akik német vállalatoknál dolgoztak, vagy akik munkavégzésre számításba jöhettek; felsorolták a gettóhatóságok hatáskörébe tartozó intézmények dolgozóit, a rendőröket stb. és közvetlen hozzátartozóikat].
  3. Minden kitelepülő zsidó 15 kilós úticsomagot vihet magával személyes holmijából. A 15 kilósnál nagyobb csomagot elkobozzák. Minden értéktárgyat, pénzt, ékszert, aranyat stb. magukkal vihetnek, továbbá három napra való élelmet.
  4. A kitelepítés kezdete 1942. július 22., 11 óra.”9

Az utasításhoz csatoltan külön rendelkezések szabályozták a zsidó tanács tevékenységét a kitelepítés időszakában. Tagjait személyesen tették felelőssé azért, hogy mindennap „szállításra készen álljon a megfelelő számú zsidó”. Feladatának ellátásában támaszkodhat a zsidó rendőrségre (1000 ember). „A Judenratnak gondoskodnia kell arról, hogy 1942. július 22-től kezdve mindennap legkésőbb 16 órára a gyülekezőhelyen legyen 6000 zsidó. Így 1942. július 22-én 6000 zsidónak kell lennie a Transferstelle mellett levő rakodótéren. A naponta előállítandó zsidó csoportot egyelőre az összlakosság egészéből állíthatják össze, a későbbiekben a zsidó tanács pontos utasításokat kap, hogy melyek azok az utcarészek vagy lakótömbök, amelyeket az adott napon ki kell ürítenie … 1942. július 23-án ki kell üríteni a Stawka utcai zsidó kórházat … Estére a kórház épülete már álljon készen a kitelepítésre szánt zsidók fogadására … A zsidó tanácsnak törődnie kell azzal is, hogy a kitelepített zsidók után hátramaradt ingóságokat, amennyiben nem fertőzöttek, összegyűjtsék és a később megjelölendő gyűjtőhelyekre szállítsák …” A rendelkezés további pontjai a zsidó tanácsot teszik felelőssé azért is, hogy a német üzemekben a zsidó munkások a kitelepítések idején zavartalanul dolgozzanak. „A Judenrat tudomására hozzák, hogy ha az utasítást és a csatolt rendelkezéseket nem hajtják végre száz százalékig, az időközben letartóztatott túszok közül minden esetben kivégeznek néhányat.”10

A gépezet tehát azonnal megindult, az SS-brigád lélegzetvételnyi szünetet sem engedett a gettó vezetőinek. Kötelezte őket, hogy a parancs 1-4. pontját azonnal kifüggesszék a gettó területén, és lássanak hozzá az emberek összefogdosásához. Czerniaków ezekben a napokban a következőket jegyezte naplójába:

„1942. július 22. Reggel 7.30 a gminában. A kisgettó határait a normálistól eltérő, speciális alakulatokkal vették körül. 10 órakor megjelent Hoefle Sturmbannführer a társaival. A telefont kikapcsoltuk. A szomszédos kertből elküldték a gyerekeket.

Közölték velünk, hogy bizonyos kivételektől eltekintve keletre telepítik a zsidókat, korra és nemre való tekintet nélkül. Ma 4 órára 6000 embert kell összeszedni. És ez így fog menni naponta.

Megparancsolták, ürítsük ki a Zelazna utca 3. számú házat, a kitelepítést irányító német funkcionáriusok számára. A bútorokat visszatartják. Miután a tanács hivatalnokai feleségükkel, gyermekeikkel együtt fel vannak mentve az elszállítás alól, megkértem, hogy terjesszék ezt ki az Iparosok Szövetségére, a szemetesekre stb. is; ebbe belegyeztek.

Megkértem, engedjék szabadon Gepnert, Rozent, Sztolcmant, Drybinskit, Wintert és Kobrynert; beleegyeztek. 3 óra 45 perckor Rozen kivételével mindnyájan a gettóban vannak már.

Lejkin [a zsidó rendőrség parancsnoka. – Sz. K.] megbízott, hogy ebéd után közöljem: állítólag a rendőrség autójának ablakát beverték. Megfenyegettek bennünket, hogy ha ez még egyszer előfordul, agyonlövik túszainkat. A legtragikusabb az árvaházi stb. gyerekek problémája. Felvetettem – talán sikerül valamit csinálni. Sturmbannführer Hoefle, akit a kitelepítés irányításával megbíztak, behívatott irodájába és közölte, hogy a feleségem egyelőre még szabad, de ha nem sikerül a kitelepítés, az első lesz, akit a túszok közül agyonlőnek.

  1. július 23. Reggel a gmina. Megjelent Worthoff a kitelepítési csoporttól, akivel egy sor kérdést megbeszéltem. Felmentette a kitelepítés alól az ipariskola tanulóit. A dolgozó asszonyok férjét úgyszintén. Ami az árvákat illeti, javasolta, hogy Hoeflével tárgyaljak. A kisiparosok kérdésében is szükségesnek tartotta a tárgyalást. Arra a kérdésemre, hogy hány napot fog igénybe venni az akció hetente, azt a választ adta, hogy hetet.

A városban nagy az igyekezet, hogy műhelyeket nyithassanak. A varrógép megmentheti az életet …” (Jóllehet eredetileg azt mondták, hogy a fizikai munkásokat, az iparosokat nem telepítik ki, többségük ilyen sorsra jutott.)

„… Három óra. Egyelőre 4000-ren vannak az indulók .5-ig parancs szerint 6000-ren kell lenniük.

A postán valamiféle vezetők jelentek meg, és megparancsolták, hogy az érkező leveleket és csomagokat a Pawiak börtönbe* A Pawiak, Varsó leghírhedtebb börtöne, a gettó területén volt. Itt tartották fogva a lengyel baloldal és az ellenállási mozgalom kiemelkedő képviselőit. A gettófelkelés alkalmával a németek itt 5000 lengyel foglyot gyilkoltak meg.* kell irányítani.” Itt a napló megszakad.11 Ez az utolsó bejegyzés. Néhány óra múlva Czerniaków mérnök, a varsói zsidó tanács sokak által bírált és sokak által tisztelt elnöke, öngyilkos lett. Érdemes talán idézni Józef Barski visszaemlékezéseiből, amelyek némi magyarázatot adnak erre az öngyilkosságra. Barski dr. Felicja Czerniakównával, Adam Czerniaków feleségével folytatott beszélgetéséről számol be egy nappal az elnök halála előtt.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .