„Seuchensperrgebiet”

(idézet: És a varsói gettó felkelt)

6

III. Fejezet

Seuchensperrgebiet

A varsói zsidó közösséget, minden más néphez, népcsoporthoz hasonlóan, mély társadalmi ellentétek szabdalták. A halálos veszedelmekben ezek az ellentétek tovább mélyültek, sőt a polarizációt meggyorsította a társadalom szűk gazdag rétegéhez tartozó zsidók ügyeskedése, az, hogy nem egy esetben a többiek élete árán kívántak megmenekülni.

A varsói gettóban ugyanakkor rendkívül élénk társadalmi, önvédelmi, szociális és kulturális tevékenység folyt. A hivatalos gettóhatóságok mellett féllegális és legális társadalmi szervezetek működtek. A legjelentősebb a Zsidó Társadalmi Önsegélyező Szervezet volt, mely kezdetben, 1939-ben a megszállók tudtával működött az azonos célból létrejött lengyel, ukrán szervezetekhez hasonlóan. 1940 októberétől mint Zsidó Társadalomvédelmi Társaság igen jelentős szerepet vállalt a zárt városrész életében. Tevékenysége eredményeként jöttek létre a gettóban a gyermek- és egészségügyi intézmények, a lakóbizottságok stb. Az irányítása alatt vagy a keretei között tevékenykedő fontosabb szervezetek társadalmi gyűjtése, egyéni önfeláldozás és bizonyos külső segítség révén jelentős akciókat hajtottak végre. Így például az Egészségvédő Társaság tagjai önfeláldozóan részt vettek és nagy áldozatokat hoztak a járványok és az éhezés okozta betegségek terjedése elleni harcban. A Mezőgazdaságot Támogató Társaság megszervezte a zöldségtermesztést az udvarokon és a balkonokon. „Az árva és elhagyott gyermekeket gondozó társaságok központi szervezete” (Centos) a meglévő, átmentett árvaházak mellett hat újat létesített az éhező gyerekek élelmezésére, és illegális elemi iskolai hálózatot épített ki. Volt olyan társaság is, amely a munkába állást elősegítő speciális szaktanfolyamokat szervezett, majd illegális szakiskolákat fiatalok számára stb.

A megszálló hatóságok megpróbálták korlátok közé szorítani ezt az önvédelmi tevékenységet, „nehogy teljesen ellenőrizhetetlenné váljon”; de ez nem nagyon sikerült nekik.42

A társadalmi szervezetek, nagy jelentőségű alaptevékenységük folytatása mellett, lehetőséget teremtettek arra is, hogy a politikai pártok és szervezetek – beleértve a baloldalt, a liberális-polgári pártokat, de a konzervatív-vallási szervezeteket is – illegális találkozókat rendezhessenek és fenntarthassák egymással a kapcsolatokat. A kommunistáknak kezdetben nem volt képviselőjük, hiszen Lengyelországban 1942 januárjáig nem szervezték újjá az 1938-ban feloszlatott kommunista pártot; néhány kommunista színezetű szervezet mégis létezett, tagjai aktívan részt vettek az illegális munkában. 1942 elején, a Lengyel Munkáspárt (LMP) megalakulását követően az LMP Központi Bizottságát Józef Lewartowski képviselte a gettóban, aki később az ellenállási mozgalom egyik vezéregyénisége lett. Jelentős szerepet töltöttek be más kommunisták is.

A gettóban 1940-1942 között hivatalosan csak egyetlen legális újság volt, a Gazeta Zydowska, amely a megszállók ellenőrzése alatt állt. Illegális újságok azonban igen nagy számban megjelentek. A tudományos irodalom Varsóban 61 zsidó újságot tart nyilván; ebből 1940-1942 júliusa között hosszabb-rövidebb ideig 56 jelent meg: 26 jiddis, 20 lengyel és 10 héber nyelven. Az újságok a legkülönbözőbb politikai pártok egymástól eltérő nézeteit képviselték.43

A gettóban kialakult helyzet, lényegében a zsidóság egészét sújtó rendszabályok nagymértékben módosították e pártok szemléletét, törekvéseit. Korábbi éles ideológiai-politikai ellentéteik tompultak a szörnyű életveszélyben, amely a gettó egész lakosságát fenyegette. A választóvíz a németekhez való viszony lett, s az arra való készség, hogy valamit tegyenek a lakosság védelmében.

Tevékenységüket főképp a fent ismertetett társadalmi, szociális, kulturális intézmények kereteiben végezték. Anyagi forrásaikat a társadalmi adakozáson kívül a Judenrat biztosította; kezdetben korlátozott anyagi támogatást kaptak a főkormányzóság kormányától, 1941 nyaráig a Szovjetunión keresztül részben a Szovjetunióból érkező csomagok, élelmiszer-küldemények formájában, részben a Joint (nemzetközi zsidó segélyalap) élelmiszer- és pénzküldeményei révén. Természetesen ezek az adományok esetlegesek és igen korlátozott mértékűek voltak, és 1942 második felétől szinte teljesen megszűntek.

A Társadalom védelmi Társaság tevékenysége igen sokrétű volt. Ingyenkonyhákat tartott fenn, s helyiségeit illegális iskolák szervezésére is felhasználták. Ha a gyerek jön az ételért, rögtön szellemi táplálékhoz is jusson. Kultúrhelyiségeket rendeztek be, hogy a gyerekeket, fiatalokat időnként kivonják a zsúfolt tömeglakásokból. 1941 májusában 1000 lakóbizottság 500 „sarkot” rendezett be a gyerekek számára, ahol 15 000 gyerek őrzéséről gondoskodtak. Több száz ifjúsági kört szerveztek, közöttük nem egyben egyetemi szintű előadásokat tartottak számukra, kultúrtevékenységet folytattak. Adományokból jelentős könyvtárakat is felállítottak. Irodalmi köröket szerveztek, az egyik ilyet például a következő címmel: „Tanítsuk meg szeretni az embereket.”44

1940 decemberében megnyílt a varsói gettóban az első színház, egy operettszínház, az Eldorado; ezt még a megszálló hatóságok finanszírozták. 1941 végén hat színház működött a gettó területén: három jiddis nyelven, kettő lengyelül. A megszállók viszonya ezekhez az intézményekhez – az iskolákhoz, színházakhoz – teljesen attól függött, hogy az adott pillanatban a zsidókérdés megoldásában mi került előtérbe: a munkaerő-probléma, a zsidóságnak mint munkaerőnek és anyagi javak tulajdonosának kihasználása, vagy a „végső megoldás”.

Ezt rendkívül érdekesen s egyben hátborzongatóan tükrözi például az ingyenebédek sorsa. 1941 tavaszán Auerswald, a gettó akkor hivatalba lépő új német biztosa kijelentette: biztosítani akarja a kenyeret és a munkát a gettó lakosságának. Júniusban speciális bizottságot alakítottak az „élelmezési akció” folyamatos végzésére. 1941 nyarán lázas erőfeszítéseket tettek, hogy naponta 120 000 adag ételt kiadhassanak; ennek érdekében két műszakban főztek. Sikerült is jelentősen megemelni a kiadott ebédek számát; 1941. június 9-én 67 997, június 15-én 95 432, július 4-én 117 600, szeptember végén pedig 128 000 embert ebédeltettek. 1941 őszén a német hatóságok hirtelen visszaléptek, megtagadták a további kása- és cukoradományt. A társaság kénytelen volt jelentősen csökkenteni a juttatott ebédek számát. Amikor tagjai Auerswaldnál megjelentek és megkérdezték, mi az oka a hirtelen változásnak, ő ingerülten azt válaszolta, hogy „már nincs úgy érdekelve az élelmezési akcióban”, mint régen. „Ha májusban vagy júniusban a tárgyban mutattam is bizonyos érdeklődést, ennek csak átmeneti jellege volt.”45

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .