A szocializmus gazdasági alaptörvénye és a dolgozók jólétének növekedése

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

A szovjet társadalom népgazdasága évről évre az anyagi javak egyre nagyobb tömegét állítja elő, s biztosítja a szocialista termelés fejlődésének folyamatosságát és gyors ütemét. A szovjet ipar a béketermelés fejlesztése alapján állandóan felfelé ível.

Az ipari termelés 1939-ben 1929-hez képest a következőképpen alakult: a Szovjetunióban 552%, az Egyesült Államokban 99, Angliában 123%, Franciaországban 80%. A Szovjetunió a népgazdaságot a háború éveiben ért roppant károk ellenére rövid idő leforgása alatt jelentősen túlszárnyalta a termelés háború előtti színvonalát; ipari termelése 1953-ig 1929-hez képest csaknem 16-szorosára emelkedett. Az Egyesült Államok ipari termelése 1929-től 1939-ig egy helyben topogott, majd a haditermelés és a fegyverkezési hajsza révén növekedésnek indult, s 1953-ban az 1929-es termelésnek valamivel több, mint a kétszerese volt. Anglia ipari termelése 1953-ban 62%-kal, Franciaországé pedig mindössze 5%-kal volt nagyobb, mint 1929-ben.

A Szovjetunió dolgozóinak reáljövedelme (vagyis az árváltozások figyelembevételével kiszámított jövedelem) egy dolgozóra számítva a következőképpen növekedett: a munkásoké 1940-ig 1913-hoz képest — a munkanélküliség felszámolását figyelembevéve — több mint háromszorosára; a parasztoké mintegy három és félszeresére; 1952-ig a munkások és alkalmazottak jövedelme 1940-hez képest 68%-kal, a parasztoké mintegy 72%-kal. 1953-ig a munkások, alkalmazottak, parasztok jövedelmének összege 1952-hoz képest ismét 13%-kal emelkedett.

A Szovjetunió nagyiparában a fogyasztási cikkek termelése — összehasonlító árak alapul vételével — 1940-ig 1913-hoz képest 7,6-szeresére, 1953-ig pedig 14-szeresére nőtt.

A Szovjetunióban a dolgozók reáljövedelmének növekedése terén állandóan ható tényező az, hogy a szovjet állam nagy arányokban nyújt a lakosságnak ingyenes kulturális és szociális szolgáltatásokat, nyugdíjakat, segélyeket, ösztöndíjakat, különféle kedvezményeket stb. A Szovjetunióban a kapitalizmus számára elérhetetlen társadalombiztosítási és szociális ellátási rendszer van érvényben.

A szocializmus a néptömegek munkaviszonyainak és életkörülményeinek állandó javulását jelenti. A szocializmus a lakosságnak nyújtott közszolgáltatásokat a tőkések gazdagodására szolgáló eszközből az általános életszínvonal emelésének forrásává változtatja. A kapitalizmusban állandóan rosszabbodnak a dolgozók lakásviszonyai, s dolgozó emberek arra kényszerülnek, hogy nyomornegyedekben húzzák meg magukat, ezzel szemben a szocializmus biztosítja a lakosság lakásviszonyainak állandó javulását. A Szovjetunióban a városi lakóházak társadalmi tulajdona és a nagyarányú állami lakásépítkezés következtében eltűntek a városi nyomornegyedek, s a kényelmetlen és egészségtelen lakásokból egyre többen költöznek át új, minden kényelemmel ellátott lakásba.

A burzsoá országokban az orvosi ellátás, mint magánügy, lényegében tőkés vállalkozók kezében van, s túlnyomórészt csak magas díjazás mellett vehető igénybe, vagyis a lakosság nagy tömegei számára elérhetetlen. A Szovjetunióban sokoldalú állami egészségvédelmi rendszert hoztak létre, amely ingyenesen teljes orvosi ellátást biztosít a lakosság számára.

A szocializmus nagy lehetőségeket biztosít a dolgozók kulturális fejlődése, a népből mint kiapadhatatlan forrásból feltörő képességek és tehetségek kifejlesztése számára. Míg a kapitalizmus a dolgozók számára csak azok között az igen szűk keretek között engedi meg a művelődést, amelyeket maguk a tőkés kizsákmányolás érdekei szabnak meg, addig a szocializmus minden feltételt megteremt ahhoz, hogy a tömegek a művelődés, a kultúra, a tudomány és a művészet területén egyre teljesebben kielégíthessék gyorsan növekvő szükségleteidet.

A Szovjetunióban a nép növekvő kulturális szükségleteinek kielégítését olyan széleskörű kulturális intézkedésekkel biztosítják, mint az ingyenes oktatás, a szakmai továbbképzés, az ösztöndíjak, továbbá az iskolák, a kulturális felvilágosító intézmények, a könyvtárak és klubok hálózatának rendszeres bővítése, a sajtókiadványok számának állandó növelése stb.

A Szovjetunióban a különböző oktatási formákban részt vevők száma az 1914. évi 8 millióról 1940-ig 49 millióra, 1952-ig 57 millióra emelkedett. A középiskolákban az (5—10. osztályban) és a technikumokon tanulók száma az 1914. évi 0,7 millióról 1940-ig 14,8 millióra, 1953-ig 21,4 millióra emelkedett. A főiskolai hallgatók száma az 1914. évi 117 000-ről 1940-ig 812 000-re, 1953-ig 1 562 000-re növekedett. A tanintézetek tanárainak és előadóinak, valamint a gyermekintézmények nevelőinek együttes száma 1953-ban több mint 2 millió volt, ami azt jelenti, hogy 1914-hez képest csaknem tízszeresére emelkedett.

A Kommunista Párt és a szovjet állam a szocializmus gazdasági alaptörvényére támaszkodva olyan politikát folytat, amely biztosítja a tömegek jólétének és kulturális színvonalának szakadatlan emelkedését.

A szocialista állam gazdasági szerepe. A szocializmusban érvényesülő objektív gazdasági törvényeket a szocialista állam megismeri és felhasználja a kommunista építés gyakorlatában. A gazdaságpolitika sikere mindenekelőtt attól függ, hogy menynyire veszi figyelembe gyakorlati megvalósítása során a gazdasági törvények követelményeit.

A szocialista állam jellegét a szocializmus gazdasági alapja határozza meg. A szocialista gazdasági rendszernek, annak, hogy a termelőeszközök a dolgozó nép tulajdonában vannak, a munkásosztály vezette dolgozók politikai hatalma felel meg. Míg a jelenkori burzsoá állam politikája a tőkés monopóliumok érdekeit fejezi ki és a monopóliumok profitjának növelését szolgálja, addig a szocialista államnaka munkások és parasztok államának politikája a dolgozók döntő, életbevágó érdekeit fejezi ki, és a néptömegek osztatlan támogatását élvezi.

A szocializmus gazdasági alaptörvényének megfelelően a szocialista állam fő kötelezettsége az, hogy gondoskodjék a néptömegek állandóan növekvő szükségleteinek minél teljesebb kielégítéséről. „A belpolitika terén az a fő feladatunk, hogy állandóan törekedjünk a munkások, a kolhozparasztok, az értelmiségiek, minden szovjet ember anyagi jólétének további javítására. Pártunk és a kormány számára törvény az a kötelezettség, hogy állandóan gondoskodjék a nép javáról, anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítéséről”.: G. M. Malenkov elvtárs gyászbeszéde. I. V. Sztálin 1953. március 5. Szikra 1953. 11. old.*

A szocialista termelési viszonyok jellegéből következik a szocialista állam új, a történelemben eddig példa nélkül álló gazdasági szerepe. A szovjet állam tulajdonában van az ország termelőeszközeinek mintegy kilenctized része. A termelőeszközök társadalmi tulajdona lehetővé tette az állam számára, hogy a szocializmus gazdasági törvényeire támaszkodva, s ezeket tevékenysége során tudatosan alkalmazva, terv alapján vezesse a népgazdaságot, teljesítse gazdasági-szervező funkciójátEz a szerep a termelőeszközök tőkés tulajdona és a tőkés társadalom gazdasági fejlődésének spontán jellege folytán a burzsoá állam számára elérhetetlen.

A szocialista állam figyelembe veszi a társadalom sokoldalú szükségleteit, s e növekvő szükségleteknek megfelelően szakadatlanul fejleszti és tökéletesíti a termelést. Számolva a reális — belső és nemzetközi — viszonyokkal, minden szakaszban meghatározza a gazdasági építés konkrét feladatait, megszabja a népgazdaság fejlődésének irányát és ütemét. Nemcsak a múlt eredményeit veszi figyelembe, hanem a jövő fejlődés tendenciáit is, és a tudományos előrelátás alapján tesz eleget gazdasági-szervező funkciójának. A szocialista állam sokoldalú tevékenységének elméleti alapjául az élenjáró társadalmi tudomány, a marxizmus-leninizmus szolgál.

A szovjet állam gazdasági-szervező és kulturális-nevelő munkája a szocialista társadalom életének valamennyi területét felöleli. A szovjet állam valamennyi gazdasági ágban terv alapján irányítja és igazgatja az állami vállalatokat. Az állam és az állami szervek nevezik ki az állami vállalatoknak, ezek egyesüléseinek és egész iparágaknak a vezetőit, s ellenőrzik munkájukat. Az állam tervezi az ország népgazdaságát: elosztja az anyag-, munkaerő- és pénzforrásokat, meghatározza a munkatermelékenység emelésének ütemét, a termelés nagyságát és összetételét, az ország bel- és külkereskedelmi forgalmát, megszabja az állami és szövetkezeti kereskedelem áruinak árát, a munkások és alkalmazottak munkabérének színvonalát stb. A szovjet állam a helyi szovjetek, továbbá a gép- és traktorállomások révén irányítja a kolhozok gazdasági életét, a mezőgazdasági artelek választott szervei révén vezeti a kolhozokat, s ennél figyelembe veszi a kolhozoknak mint szövetkezeti üzemeknek a sajátosságait. Ugyanakkor minden lehető módon előmozdítja a munkásosztály és a parasztság szövetségének erősödését, a város és a falu közötti kapcsolatok fejlődését.

A szovjet állam biztosítja az állampolgárok számára az olyan életbevágó fontosságú jogok tényleges gyakorlásának lehetőségét, mint a munkához való jog, a művelődéshez való jog, munkaképtelenség és öregség esetén az anyagi ellátáshoz való jog. Az intézkedések egész rendszerének életbeléptetésével gondoskodik az iparcikkek és élelmiszerek bőségéről, s a dolgozók életszínvonalának erőteljes emeléséről. Ennek megfelelően az állam a nehézipar fejlesztése terén elért sikerek alapján megszervezi a mezőgazdaság, a lakosság szükségleteire termelő ipar és a szovjet kereskedelem nagyarányú fejlődését.

A szovjet állam irányítja a kultúra valamennyi ágát: a közoktatást, a szakképzést, az élenjáró tudomány és művészet fejlődését, a tudományos és műszaki vívmányok alkalmazását a termelésben.

A szovjet államapparátus ereje a néptömegekkel való kapcsolatban rejlik. A szocialista rend lényegéből következik, hogy a központosított állami irányítást egybe kell kapcsolni a helyi kezdeményezéssel, a helyi sajátosságok konkrét figyelembevételével.

A gazdaság állami irányításának egyik igen fontos elve a gazdasági és politikai munka egysége. „A gyakorlatban a politika és a gazdaság elválaszthatatlan. Együtt élnek és együtt hatnak. És aki gyakorlati munkánkban el akarja választani a gazdaságot a politikától, aki a gazdasági munkát a politikai munka csökkentése árán akarja fokozni, vagy fordítva, a politikai munkát a gazdasági munka csökkentése árán — az feltétlenül zsákutcába kerül”1Sztálin. A pártmunka fogyatékosságairól s a trockista és egyéb kétkulacsosok felszámolásét célzó rendszabályokról. Lásd Lenin—Sztálin. Párt és pártépítés. Szikra 1950. 726. old.*

A szovjet állam vezető és szervező ereje a Kommunista Párt, amely irányítja valamennyi állami szervnek és a dolgozók valamennyi társadalmi szervezetének tevékenységét. A párt irányelveket ad a népgazdasági tervek összeállításához, kidolgozza az egész országra nézve létfontosságú, átfogó népgazdasági intézkedéseket. A párt, amelynek ereje a dolgozó tömegekkel való kapcsolatában rejlik, mozgósítja a munkásokat, a kolhozparasztokat, az értelmiséget a gazdasági és politikai feladatok teljesítésére, neveli a tömegeket, fejleszti kommunista öntudatukat. A Kommunista Párt és a szocialista állam politikájának, amely a társadalom gazdasági fejlődése során napirendre került új szükségletek kielégítésére irányul, óriási haladó szerepe van.

A szocialista termelési mód fejlődése az újnak a régi, a születőnek az elhaló, a haladónak az elavult ellen vívott harca során, az ellentmondások és nehézségek leküzdése útján megy végbe. Ezek az ellentmondások nem antagonisztikus jellegűek, mert nem függnek össze ellentétes osztályérdekekkel, s így a kommunista építés során ezeket az ellentmondásokat leküzdik.

A szocialista társadalomban nincsenek kizsákmányoló osztályok, de vannak elmaradott elemek, akikben még élnek a magántulajdonosokra jellemző törekvések és szokások, amelyek akadályozzák a szocialista gazdaságban kibontakozó új, haladó tendenciák fejlődését; vannak még olyanok, akik prédálják a társadalmi tulajdont, vannak bürokratikus elemek, akik félvállról veszik a nép szükségleteit, s még nem sikerült teljes mértékben leküzdeni az emberek tudatában a kapitalista csökevényeket. A Kommunista Párt által vezetett szovjet állam felkarolja a dolgozók kezdeményezését, a társadalmi élet minden területén támogatja a haladó törekvéseket. A szovjet állam gondosan ápolja az új hajtásait, erősíti ezeket a hajtásokat, elősegíti az élenjáró termelési módszerek bevezetését és elterjedését; állhatatosan küzd minden ellen, ami akadályozza a szocialista termelés gyors fejlődését.

A szocializmusban az új és a régi harcának egyik fő formája a kritika és az önkritika, a szocialista társadalom fejlődésének hatalmas hajtóereje. A kritika és az önkritika a néptömegek aktivizálásával lehetővé teszi a munkában mutatkozó hiányosságok és nehézségek felfedését és kiküszöbölését, új tartalékok feltárását a gazdasági fejlődés ütemének meggyorsítására, s ezzel a szocialista társadalom ellentmondásainak leküzdését.

Az agresszív imperialista körök arra törekednek, hogy háborút robbantsanak ki a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, hogy kártevés, diverzió és terrorcselekmények szervezésével aknamunkát fejtsenek ki ezekben az országokban. Ebben nyilvánul meg a Szovjetunió és az imperialista agresszió erői közötti kibékíthetetlen ellentmondás. Az imperialista tábor létezése azt követeli a szovjet államtól, hogy minden módon növelje a Szovjetunió gazdasági erejét, védelmi képességét.

A munkások és parasztok állama a szocialista gazdasági rendszer előnyeit kihasználva és a gazdasági törvények szem előtt tartásával irányítja a kommunizmus útján haladó szovjet társadalom fejlődését.

Rövid összefoglalás

  1. A szocializmus gazdasági törvényei az emberek akaratától és tudatától független objektív törvények. Ezek a törvények a kizsákmányolástól megszabadult dolgozók elvtársi együttműködésének és szocialista kölcsönös segítségének viszonyait fejezik ki. A szocializmus gazdasági törvényei nem vak, romboló erőként érvényesülnek, a szocialista társadalom megismeri és felhasználja ezeket a törvényeket. A Kommunista Párt és a szocialista állam gazdaságpolitikájában a szocializmus gazdasági törvényeiből indul ki.
  2. A szocializmus gazdasági alaptörvénye meghatározza a szocialista termelési mód fejlődésének valamennyi fő szempontját és feladatát, meghatározza továbbá a szocialista termelés célját és e cél elérésének eszközeit. A szocializmus gazdasági alaptörvényének lényeges vonásai és követelményei — az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szakadatlan növekedése és tökéletesedése útján.
  3. A szocializmusban a szükségleteknek (a tömegek vásárlóképességének) növekedése a szocialista termelés hajtóereje, ez lendíti előre a szocialista termelést. A szocialista termelés szakadatlan növekedése a közfogyasztás állandó növekedésének szilárd anyagi alapja. A szocialista termelés szakadatlan növekedésének elengedhetetlen feltétele a termelőeszközök termelésének elsősorban való fejlesztése. A szocializmus biztosítja az élenjáró technika szakadatlan fejlődését, ami elengedhetetlen a dolgozók növekvő szükségleteit egyre teljesebben kielégítő szocialista termelés állandó bővüléséhez.
  4. A közvetlen szükségletre és a társadalmi szükségletre szolgáló termék tömegének állandó növekedésével összhangban rendszeresen emelkedik a dolgozók reáljövedelme. A szocializmus az emberek munkaviszonyainak és életkörülményeinek szüntelen javulását jelenti. A szocializmus nagy lehetőségeket biztosít a kulturális építőmunka számára, s a technika, a kultúra és a tudomány minden áldását közkinccsé teszi.
  5. A Kommunista Párt vezette szocialista állam, amely a nép életbevágó fontosságú érdekeit juttatja kifejezésre, egyre nagyobb arányú gazdasági-szervező és kulturális-nevelő tevékenységet fejt ki. A szocialista termelési mód fejlődése az ellentmondások és nehézségek leküzdése útján megy végbe. A szocialista állam az objektív gazdasági törvények tudományos megismerésére támaszkodva és ezeket a törvényeket felhasználva, a gazdaság minden területén biztosítja az új, a haladó győzelmét a régi fölött, s irányítja a kommunizmus útján haladó társadalom fejlődését.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

“A szocializmus gazdasági alaptörvénye és a dolgozók jólétének növekedése” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. A kulcsmondat !:
    .
    ” Az Egyesült Államok ipari termelése 1929-től 1939-ig egy helyben topogott, majd a haditermelés és a fegyverkezési hajsza révén növekedésnek indult, s 1953-ban az 1929-es termelésnek valamivel több, mint a kétszerese volt. “

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .