A nagy ütközetek színterén

Az első intézkedések

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

Az első intézkedések,
melyek az ellenség visszaverésének
megszervezését segítették elő

Milyen intézkedések születtek a háború első heteiben a harc és a győzelem programjának megvalósítása érdekében?

A fasiszta Németország támadásának előestéjén, június 21-én az SZK(b)P Központi Bizottságának Politikai Bizottsága határozatot hozott arra, hogy a nyugati határmenti katonai körzetek keretében front-seregtesteket szervezzenek. Ennek a határozatnak megfelelően már a háború első napján a Balti, a Nyugati és a Kijevi Különleges Katonai Körzetet átszervezték Északnyugati, Nyugati és Délnyugati Fronttá. Június 24-én a Leningrádi Katonai Körzetet Északi Fronttá szervezték, június 25-én pedig a Moszkvai Katonai Körzet parancsnoksági bázisán létrehozták a Déli Frontot, amelyhez a Délnyugati Front erőinek egy része, valamint az Odesszai Katonai Körzettől átadott 9. hadsereg tartozott. Ugyanakkor megalakították a Főparancsnoksági Tartalékot – a második lépcső egységes vezetés alatt álló hadseregeit.

Június 22-én a Központi Bizottság Politikai Bizottsága határozatot hozott a katonai helyzetről. Ezen a napon jelent meg a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának és az SZK(b)P Központi Bizottságának a direktívája. „A katonai helyzetről”. Ennek megfelelően a hadikörzeteknek nyilvánított körzetekben a védelemmel, a közrenddel és az állambiztonsággal kapcsolatos államhatalmi funkciókat átruházták a katonai hatalomra. Ugyanezen a napon hozták nyilvánosságra a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége rendeletét a mozgósításról, amely elrendelte az 1905-1918-as születésű hadkötelezettek mozgósítását valamennyi katonai körzet területén, Közép-Ázsia, a Bajkálontúl és a Távol-Kelet kivételével. A mozgósítás első napjául június 23-át határozták meg, s ez lehetővé tette, hogy nyomban megadják a szükséges feltöltést azoknak a hadosztályoknak, amelyeknek nem volt teljes a személyi állománya, s ily módon azok hadi létszámúvá válhattak; lehetővé vált továbbá a harcoló hadsereg számára szükséges erősítések, azaz új magasabbegységek szervezése.

A bonyolult helyzet feltétlenül megkövetelte, hogy kellőképpen centralizált és rugalmas, különleges katonai szerveket hozzanak létre, hogy sikeresen megvalósíthassák a katonai tevékenységek stratégiai irányítását. Ilyen szerv lett a június 23-án megalakított Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása, amelynek tagja lett: Sz. K. Tyimosenko marsall, honvédelmi népbiztos (elnök), G. K. Zsukov tábornok, vezérkari főnök, I. V. Sztálin, V. M. Molotov, K. J. Vorosilov és Sz. M. Bugyonnij marsall, N. G. Kuznyecov tengernagy, haditengerészeti népbiztos. A főhadiszállás mellett állandó tanácsadói szervet hoztak létre, amelynek tagjai voltak a Központi Bizottság Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Honvédelmi Népbiztosság vezető beosztású tagjai, közöttük: N. F. Vatutyin, N. A. Voznyeszenszkij, N. N. Voronov, A. A. Zsdanov, P. F. Zsigarjov, K. A. Mereckov, L. Z. Mehlisz, A. I. Mikojan, B. M. Saposnyikov.

A főhadiszállás hatáskörébe nemcsak a fegyveres erők haditevékenységének hadászati vezetése tartozott, hanem a tartalékok felkészítése, a legfontosabb hadműveleti elképzelések és tervek kidolgozása, a hadsereg és hadiflotta fejlesztésének a megszervezése is a háború körülményeinek megfelelően.

A háborús idők által megkövetelt centralizált politikai, állami és katonai vezetés megvalósításának egyik jelentős intézkedése volt a rendkívüli szervezet, az Állami Honvédelmi Bizottság létrehozása, I. V. Sztálin elnökletével. Az Állami Honvédelmi Bizottságot a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, az SZK(b)P Központi Bizottságának és a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának 1941. június 30-i határozata alapján hívták életre.

Az idevonatkozó rész így szólt: „A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, az SZK(b)P Központi Bizottsága, valamint a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa, figyelembe véve a rendkívüli helyzetet és azt, hogy a Szovjetunió népeinek minden erejét mozgósítani kell a hazánkat hitszegően megtámadó ellenség visszaverésére, szükségesnek tartotta az Állami Honvédelmi Bizottság létrehozását I. V. Sztálin elvtárs elnökletével.

Az Állami Honvédelmi Bizottság kezében összpontosul az egész államhatalom. Valamennyi polgári, valamennyi párt-, szovjet-, Komszomol- és katonai szervezet köteles haladéktalanul végrehajtani az Állami Honvédelmi Bizottság határozatait és rendeleteit.”8 – KPSZSZ o Vooruzsonnih Szilah … 302. old.*

Amikor a párt életre hívta az Állami Honvédelmi Bizottságot, mintaképül a Munkás-Paraszt Védelmi Tanácsot tekintette, amely sikeresen dolgozott a polgárháború és a külföldi katonai intervenció éveiben. De ha összehasonlítjuk a Munkás-Paraszt Védelmi Tanács tevékenységével az Állami Honvédelmi Bizottság funkcióit, akkor – amint ez a létrehozásáról szóló határozatból is kiderül – látható, hogy ez jóval szélesebb körű. Ráruházták az egész párt- és államvezetést, kezében összpontosult háborús időkben az egész hatalom, rendeletei törvényerővel bírtak. A problémák – főleg a haditermelés megszervezésével és fejlesztésével összefüggő kérdések – operatív megoldása érdekében megszervezték az Állami Honvédelmi Bizottság meghatalmazottainak speciális intézetét. Az ország nagy ipari központjai, területei és körzetei pártbizottságainak titkárait e különleges intézetek tagjai közé nevezték ki.

Az Állami Honvédelmi Bizottság mellett sok frontövezeti városban létrehozták a helyi rendkívüli szerveket: a városi honvédelmi bizottságokat, amelyek a saját pártirányításuk alá vonták a helyi polgári és katonai szerveket. Ilyen bizottságokat szerveztek Leningrádban, Szevasztopolban, Tulában, Rosztovban, Sztálingrádban, Kurszkban – összesen több mint 50 városban.

Az Állami Honvédelmi Bizottság és a városi honvédelmi bizottságok létrehozása a párt számára lehetővé tette az ország irányításához szükséges centralizálást, az állam anyagi és személyi tartalékainak gyors és legteljesebb mozgósítását, és célszerű felhasználásiakat az ellenség szétzúzása érdekében.

Azért, hogy a hadászati vezetést közelebb vigyék a harcoló hadsereghez, július 10-én létrehozták a szovjet-német arcvonal három hadászati irányában az irány-főparancsnokságokat, vagyis az Északnyugati, a Nyugati és a Délnyugati Irány-főparancsnokságot. Ezek főparancsnokává a főhadiszállás tagjai közül K. J. Vorosilov marsallt, Sz. K. Tyimosenko marsallt és Sz. M. Bugyonnij marsallt, a haditanácsok tagjaivá A. A. Zsdanovot, N. A. Bulganyint (1941. július 19-től), N. Sz. Hruscsovot (1941. augusztus 5-től), törzsfőnökökké M. V. Zaharovot, G. K. Malangyint és A. P. Pokrovszkij tábornokot nevezték ki. Ugyanakkor bizonyos változások következtek be a főhadiszállás állományában, amelyet július 10-től a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállásának neveztek el. A főhadiszállás elnöke I. V. Sztálin lett, akit a Politikai Bizottság július 19-i határozata alapján a Szovjetunió honvédelmi népbiztosává neveztek ki, augusztus 8-tól pedig Sztálin egyúttal a legfelsőbb főparancsnok is.

A népgazdaság háborús viszonyokra való átállításának konkrét intézkedéseit az SZK(b)P KB Politikai Bizottságának határozatai, a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa és az Állami Honvédelmi Bizottságnak a rendeletei határozták meg, s ezek az intézkedések a mozgósítási és népgazdasági tervekben öltöttek testet.

Június 23-án a Központi Bizottság Politikai Bizottsága életbe léptette a lőszergyártásra vonatkozó mozgósítási tervet és utasította a Szovjetunió Állami Tervhivatalát, hogy készítse elő a népgazdaság 1941 harmadik negyedére vonatkozó általános mozgósítási tervét. Ennek alapját a háború előtt kimunkálták. A párt Központi Bizottsága június 23-án határozatot hozott a BM-13-as sorozatvetők gyártására, amelyek kísérleti példányait már a háború előtt kidolgozták. A Központi Bizottság Politikai Bizottságának határozata alapján június 24-én a vasutaknál bevezették a különleges ütemtervet, amely biztosította a katonai szállítmányok elsődleges és gyors továbbítását. A polgári utazást a minimumra korlátozták. Június 25-én a Központi Bizottság Politikai Bizottsága intézkedett arról, hogy a nehéz- és közepes harckocsik gyártását növeljék, június 27-én pedig arról, hogy az új repülőgépgyárakat gyorsabb ütemben építsék. Június 30-án az SZK(b)P KB Politikai Bizottsága, valamint a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa jóváhagyta az Állami Tervhivatalnak a népgazdaság egészét átfogó tervezetét „A népgazdaság általános mozgósítási terve 1941 harmadik negyedévére” címen. E terv a háború előtti tervhez viszonyítva a hadiipari termékek 26 százalékos növelését irányozta elő. A háború előtt közszükségleti termékeket előállító üzemek és gyárak áttértek a harci technikai eszközök, fegyver, lőszer, harckocsi- és repülőgép-üzemanyag, ejtőernyőselyem, továbbá más katonai felszerelések gyártására. Az élelmiszer-tartalékokat elsősorban a fegyveres erők és a hadiiparban dolgozók ellátására használták fel. Maximális pénzösszegeket fordítottak a hadiipari építkezésekre.

Annak érdekében, hogy a front szükségleteinek kielégítésére mozgósítsák az ország minden erejét, átszervezték az államapparátus munkáját. Az Állami Honvédelmi Bizottság megalakítása után ennek hatáskörébe tartozott minden olyan kérdés, amely a népgazdaság háborús vágányokra való átállításával függött össze. A fő hadiipari ágazatok irányításával az Állami Honvédelmi Bizottság, valamint az SZK(b)P KB Politikai Bizottságának tagjait és póttagjait bízták meg. A legfontosabb népbiztosságokat a párt Központi Bizottságának tagjai és politikai bizottságának póttagjai vezették: B. L. Vannyikov a lőszergyártási, A. I. Sahurin a repülőgépgyártási, I. F. Tyevoszjan a kohóipari, V. V. Vahrusev a széntermelési, I. K. Szegyin az olajipari népbiztosságot stb. Jelentősen kiszélesítették a népbiztosok jogait háborús időben. Új népbiztosságokat is létesítettek: V. A. Malisev vezetésével a harckocsigyártási, P. I. Parsin vezetésével az aknavetőgyártási népbiztosságot, valamint több új bizottságot és igazgatóságot.

A hadiipari termelés felfejlesztésével fontos kérdéssé vált az ország munkaerő-tartalékainak központi elosztása. Július l-ig 5 300 000 főt mozgósítottak, továbbá a megszállt területek miatt jelentősen csökkent a szovjet népgazdaságban dolgozó munkások és alkalmazottak száma. A hadiipar munkásokkal való ellátása érdekében a Népbiztosok Tanácsa keretében még 1941 júniusában megalakították a Munkaerő-elosztási Bizottságot, amely a hadiipar és a hozzá kapcsolódó iparágak számára munkásokat vont ki a könnyű- és élelmiszeriparból, a szolgáltatóiparból, valamint az igazgatási apparátusból. A gyárakba, a közlekedésbe és az építkezésekre mozgósították a városi és falusi lakosságot. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége június 26-án rendeletet adott ki „A munkások és alkalmazottak háborús munkaidejéről”. Emelték a munkaidőt, csökkentették az alap- és pótszabadságokat, kötelezően bevezették a túlórát.

Az evakuáció irányítására megszervezték az Evakuációs Tanácsot; az SZK(b)P KB-nak és a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa június 27-i rendelete pedig meghatározta, hol vannak elsősorban evakuálandó anyagi értékek, és kijelölte az evakuálásért felelős állami szerveket. 1941. július 4-én az Állami Honvédelmi Bizottság direktívát adott ki a termelőerők kényszerű evakuálásának gazdaságpolitikai kérdéseiről, egyben N. A. Voznyeszenszkij, az Állami Tervhivatal elnökének a vezetésével bizottságot jelölt ki, és ennek kötelességévé tette a hadiipar új fejlesztési tervének a kidolgozását. Ennek során figyelembe kellett venni a Volga-vidék, Nyugat-Szibéria és az Urál-vidék vállalatainak és tartalékainak, továbbá a kijelölt körzetekbe evakuálásra kerülő vállalatoknak és tartalékoknak a felhasználását.

A kommunista pártnak és a szovjet kormánynak a népgazdaság háborús vágányokra történő átállítását szolgáló első háborús intézkedései a legfontosabb részét képezték annak a párt- és kormányprogramnak, amely az országot egységes katonai táborrá változtatta az ellenség össznépi visszaverése érdekében.

Több intézkedés született a háború elején, amelyek az ellenség hátában kibontakozó partizánmozgalmat szolgálták. Július 18-án a Központi Bizottság Politikai Bizottsága különleges határozatot hozott „A harc megszervezéséről a német csapatok hátában”. Ebben a határozatban hangsúlyozták, hogy a fasiszta csapatok által megszállt területeken kibontakozó össznépi partizánmozgalom legfontosabb feltétele a pártvezetés, a pártszervezetek széles körű hálózata, amelyek kötelesek vezetni az ellenség ellen harcra kelt hazafias tömegeket.

A kommunista párt és a szovjet kormány intézkedéseinek, rendeleteinek a megvalósítása a háború első három hetében biztosította a szovjet emberek életének és munkájának háborús vágányokra való átállítását, valamint az ország egységes katonai táborrá változtatását.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .